Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-31 / 304. szám

1974. december 31. 8ZOI.NOK MEGYEI NÉPLAP /? Mezőtúron Kis intézmény — nagy takarékosság 1975. évi terv sike­res megvalósításának fontos feltétele, hagy váljék össztár­sadalmi üggyé gazdasági tar­talékaink feltárása .»és hasz­nosítása. Ennek érdekében minden gazdálkodó és költ­ségvetési szerv készítsen konkrét tervet...” (Az MSZMP KB 1974. december 5-i határozatából.) — Mint minden alapszer­vezet, a mi kommunista kö­zösségünk is rendkívüli tag­gyűlésen tárgyalt a Központi Bizottság határozatáról, és azon nyomban számos javas­lat hangzott el a takarékos­sággal kapcsolatban, amit azóta már tervben rögzítet­tünk, — mondta Gáli Mi­hály, a mezőtúri egészség- ügyi pártalapszervezet tit­kára. Az emlékeztető füzet őrzi az akkori taggyűlésen el­hangzottakat. Dr. Debreceni András, a véradóállomás ve­zetője javasolta: az egész­ségügy területén is van le­hetőség a takarékosságra, csak alaposan fel kell kutat­ni, keresni, térképezni őket. Dr. Szőke Sándor rendelőin­tézeti belgyógyász főorvos: „A takarékossághoz tartozik, hogy kellő körültekintéssel elkerülhetők a párhuzamos vizsgálatok”. (Vagyis a ren­delőintézetben készített la­boratóriumi és röntgen vizs­gálatokat fogadja el a kór­ház, és csak indokolt eset­ben végezze azt el ú.ira a betegen.) Dr. Bene Lajos körzeti orvos: „A lakosság körében kellő felvilágosítás­sal csökkenteni lehet a gyógyszerfelhalmozást.” A taggyűlés még akkor hatá­rozatot hozott, hogy a kór­ház- rendelőintézet igazgató­ja és helyettese, a véradóál­lomás vezetője, az szb-titkár és a párttitkár részvételével / alakuljon bizottság, és dol­gozza k] a takarékosság ér- dekeoen teendő konkrét ja­vaslatokat. — Tudomásunk szerint a terv elkészült. — így van — válaszolt Gáli Mihály. — Csupán a bölcsődével és a szociális ott­honnal kell még egyeztet­nünk. ugyanis ők szintén hozzánk tartoznak, A terv a főorvosi értekezlet elé ke­rül. majd megkapja azt min­den intézmény vezetője és az osztályvezető főorvosok is. — Milyen feladatok szere­pelnek a tervükben? — Mindenekelőtt az ener­giatakarékosság. Elkészült a kórház fűtés-rekonstrukciója, olajtüzelésű kazánnal fűtik az intézetet. Nincs szükség az elektromos fűtőtestekre, ezért azok a raktárba kerül­nek. Csupán a csecsemőosz­tályon hagyjuk meg, hogyha netán egy rendkívüli eset adódik, ne legyen fennaka­dás, ne fázzanak meg a ki­csinyek. Azután eddig a kü­lönböző felesleges nyomtat­ványokat, a gyógyszeres kar­tonokat eltüzelték, most ösz- szeszedjük, és leadjuk a MÉH-nek. Konkrét tervünk van arra Is. hogy lehet a te­lefonszámlát csökkenteni­(Lősingec Tibortól, a kór­ház főkönyvelőjétől kértük meg az adatokat, és kiderült csupán áramszolgáltatásért, a telefonhasználatért és iroda­szerekre több mint 600 ezer forintot fizettek ki ebben az évben). — Ha ennek a pénznek csupán a 10 százalékát tud­juk megtakarítani, a vállal­kozásunk már nem volt hiá­bavaló, mert azon a pénzen már műszereket tudunk ven­ni, amire viszont az intézet­nek nagy szüksége van. — És a párhuzamos vizs­gálatok megszüntetése? — Ezt a témát is tisztáz­tuk az intézetvezetőkkel. A kórház ezután elfogadja a rendelőintézetben készített laboratóriumi és röntgen- vizsgálatokat, felvételeket. Természetesen ha a beteg ér­dekében szükség van újabb vizsgálatok elvégzésére, azt a kórház megcsinálja, mert a beteg érdeke az első; az. hogy minél előbb egészséges ember legyen. De így is. ez óriási idő- és anyagmegtaka­rítást jelent. Ebben az évben több mint 42 ezer laborvizs­gálatot végzett a rendelőin­tézet és a kórház. Mennyi volt köztük a párhuzamos vizsgálat? Nagyon sok. Vagy több mint 7 ezer röntgenfel­vételt. csaknem három és fél ezer átvilágítást csináltak. Arról is beszélgettünk, hogy a labortórium több célvizs­gálatot végezhet, és kevesebb általánost. A tervben több más kisebb tétel is szerepel: például a védőruhákat idő­ben javíttatni és nem meg­várni, amíg ronggyá válnak. A gépkocsiknál takarékos­kodni lehet az üzemanyag­gal. Ügy gondoljuk, hogy jö­vőre, talán már az első fél­évben számot tudunk adni a párttagságnak takarékossági határozatunk teljesítésének eredményeiről. A mezőtúri kórház- rende­lőintézet nem tartozik a nagy egészségügyi intézmé­nyek közé. Takarékossági tervük azonban art bizonyít­ja, hogv nemcsak vállalatok­nál, gyárakban, hanem kis és nagv intézetben egyaránt megvannak a feladatok a Központi Bizottság határoza­tának valóraváltásáért Y. V. A kéményseprő szerencséje Kéményseprőt látok, sze­rencsét találok! — tartja a mondás. Hogyan fogadják a kéményseprőket az újév kü­szöbén ? Vezetőmnek igazi kémény­seprő szakembert fogadtam, s megfelelően „álcáztam” ma­gam, Nyakig bújtam a fé­nyes, alumíniumgombos, szürtos ruhába, tiszta feher kendőt kötöttem a nyakam­ba, fejemre pedig svájcisap­kát csaptam. Derekamra szé­les öv került, rajta partvis és kéménykulcs. Bal fele­men bőrtáska, jobb válla­mon rugóapparat és stócz kefe. Arcomra nem kentem kormot: jön az magától is, Didergett még É szolnoki hajnal, mikor elindultunk kerékpárral Szandaszöllősre. Útközben két rakodómunkás — jöttünkre — gombjához kapott. — Az isten hozott benne­teket erre! Szerencsénk lesz! Ki tudja? Az biztos, hogy nagy örömmel várt minket a középkorú asszony a Gát­őr utca 47-ben is. Mindjárt a pénztárcáját vette elő: — Szaladjon már el egy kis italért. — Köszönjük, iszunk. — Hát van. aki nem iszik ... Aki eddig pucolta a kéményt, az mindig ivott, igaz nem ig szeleit sohasem jól a kéményem. Mióta nern maga jár erre ... azért is hívtam most magát szemé­lyesen. Természetesen nem rólam volt szó. A „kollégámat” di­cséri, hogy benne jobbár, megbízott ez az asszony, mint. másban. S nem hiá­ba. alaposan kiégette az ei- szurkosodott amúgy is szűk kéményt, amelyet eddig csak sepertek, égetni senki sem merte. Ajtón be, kéményen ki, s máris vígan szállt a füst égett a szurok. Egysze­rűnek tűnik, de a háztetőn ugyancsak kapaszkodni kell, mikor rugós apparáttal le­veri az ember az égő szur­kot a kémény faláról. Ha kihűl a szurok, ki lehet maid szedni, s a kémény belső átmérője ismét a régi lesz. A tágasabb térben nagyobb a „húzás”. Nem csekély borravalót 50 forintot kaptunk! Ez az összeg hamarosan megduplá­zódott Szandaszöllős másik végén, a Kossuth utcában. — Kéményseprést kémek? Az egyik fiatalasszony ha­ragosan megjegyezte: — Mi­kor kellenének, nem jönnek, de bezzeg a pénzért mindig! A legtöbb helyen azonban barátságosan fogadták, főleg az idősebbek. —■ Hát ilyenkor kell jön­ni? — korholt egy nyugdí­jas asszony. — Most takarí­tottam ki. No nem baj, jöj­jenek ! Pontosan kifizette a sep­rés árát. 17 forintot. Aztán adott még egy tízest — az 1975-ös kéményseprő naptá­rért. — Ingyen van,.; Ingyen csak néhányan fo­gadták el. Hol Itallal kínál­tak, hol pénzzel Nagyon Vendégszeretőnek bizonyult az utca végéről egy méhész; mind a kettővel ellátott ben­nünket. A jó kéményseprő nemcsak jól végzi a munkáját, de jól ismeri a háziakat is. Ügy fogadják, mint régi kedves ismerőst. — Hogy van papa? — kérdezte társam a 120 as számú házban. Majd megtudja az én romban! — felelte bölcsen az öregember. — Hisz abban, hogy a ké­ményseprő szerencsét hozT — érdeklődtem másutt, — Nem hiszek benne. Se a kéményseprőben, se az öregasszonyban —- mondta egy vidám öregapó. — Ha szerencsét hozna a kémény­seprő — elvinné az öreg­asszonyt a háztól! Lassan tisztes kéménysep­rő külsőm lett: bekormozó- dott az arcom. a kezem. Nem csodálkoztak már az emberek, mint eleinte: -— Ilyen fiatalon kéménysep­rő? Ez bizony ritkaság, mondta a tévé is. hogy ke­vesen jelentkeznek, pedig jól megfizetik őket. Egy fe­hér hajú, kedves nagyanyó még hozzátette: — Magának szerencséje van, a nagy ha­ja felfogja a kormot Ebben nem voltam olyan biztos. Többször, s egyre gyakrabban jutott már eszembe a fürdőszoba. Kora délután értünk vissza Szol nokra. $ — Épp most emlegettük magát... — mondták kol­légámnak a Csalogány utca 18-ban és hurkát ajándékoz­tak neki. Mint megtudtam, a 70 éves bács^ka még hisz a kéményseprő1 szerencseho­zásában. — Vagy négy éve hoztak szerencsét nekem. Kétszáz- nyolcvanhét kilós kocát vág­tam akkor. Most sem pa­naszkodom, ez is elérte a két mázsát... i Sápadt, töpörödött kertész jött ki a csengetésre a Ber­zsenyi út 52-ben. — Beteg vagyok, beteg a kémény is. Nem szelei. A kéményseprő csak a ké­ményeket gyógyíthatja. F»» fehérben iárja a házaké1 Kormot hagy maga után. de lói huzamiő kéménvt is. H-- pedig a korom melleit bor­ravalót is visz magával ha­za, különösen újév táján, az már az ő szerencséje... ... Koastaatía Lajos Téesz-elnvk Lengyel Zoltánt, a Kunság Népe Termelőszövetkezet elnökét nehéz megtalálni. Sok dolga van. de ezen nincs is mit csodálkozni, hiszpn a holnap egyesülő gazdaságban van mivel foglalkozni. Fiatal termelőszövetkezet fiatal el­nöke, 32 éves. 1975. január 1-én egyesül Kunhegyes három mezőgazdasági üzeme: a Vörös Október, a Lenin és a Vö­rös Csillag. Ezt már az elnöktől tudtam meg este hatkor a lakásán, ahol befejezte aznapi utolsó hivatalos tárgyalá­sát, és ahol végre rátaláltunk. Közös nevezőn — Miért egyesül a három termelőszövetkezet ? — Nemcsak az volt a cél, hogy a szellemi erőket kon­centráljuk, hanem az is, hogy azok a kunhegyesi em­berek, akik eddig három ter­melőszövetkezetben elég el­térő körülmények között dol­goztak, most, jobb lehetősé­gek közé kerüljenek. — Az első termelőszövet­kezetek huszonöt évvel ez­előtt alakultak, és ez a ne­gyedszázad már magában is történelem. A kunsági rög, ami valamikor a létminimu­mot sem termette meg, je­lenleg több mint 100 forintos jövedelmet biztosít a tag­ságnak egy tízórás műszak­ra. De hogy a huszonöt év mérlegét meg lehessen von­ni, ahhoz meg kellene szá­molni, hogy hánv új ház épült Kunhegyesen, és azok­ban hány helyen van tv, hű­tőszekrény, mosógép. Hogy eddig eljutottak a tsz-tagok — és ezt most tiszta szí­vemből mondom —* annak köszönhető, hogy ebben a községben olyan emberek él­nek, akik mindig tudták, hogy mit miért kell csinál­ni. Lényegében az egyesülés gondolata is ebből fakadt. Hívták — Tőzsgyökeres kunhe­gyesi? — Tiszaőrsi születésű va- gyök, de öt évig dolgoztam a Középtiszai Állami Gaz­daságban és ott nagyon sok kunhegyesivei találkoztam. Az ismeretség itt kezdődött és folytatódott azzal, hogy négy évig a törökszentmik­lósi járásnál voltam párt­munkás, tehát a kapcsolat folyamatos maradt. — Mióta lakik a község­ben? — Nem régen. 1973. július 1-én kerültem a Vörös Ok­tóber Termelőszövetkezet élére. A község párt-, taná­csi és gazdaságvezetői ke­restek fel, hogy jöjjek Kun­hegyesre. — Gondolom, szívesen tett eleget a kérésnek. — Miután ismertem az it­teni embereket, szívesen jöt­tem a tsz-be dolgozni. Tud­tam, hogy olyan kollektívá­ba. olyan emberek közé ke­rülök. akik tisztában vannak azzal, hogy eredményt csak nagyon tisztességes, becsüle­tes. következetes munkával lehet elérni. — Milyen mezőgazdasági képzettsége van? — Karcain, a Mezőgaz­dasági Technikumban érett- ségizttem, utána pedig a debreceni Agrártudományi Főiskolát végeztem el. r Átsegít a holtponton — E)gg fiatalon lett elnök* — Ez'az én bajom, hiszen 32 éves fejjel nagyon nehéz eltalálni azt a hangot, ami­vel mint felelős beosztású vezető, apám, anyám kora­beli emberekkel beszélnem kell. Ráadásul az én szü­leim is tsz-tagok, és ez egy­úttal nehezíti és könnyíti is a dolgomat. Az az én mon­dásom. hogy ha az ember önmaga akar maradni, so­hasem felejti el. hogy hon­nan indult. — Nap mint nap kerülök szembe a problémákkal, és ilyenkor eszembe jut: le­het. hjjjgy az anyám, vagy az apám. ugyanezzel a gond­dal, a saját tsz-elnökéhez kopogtatott be. Megpróbálom úgy intézni az ügyeket, mint­ha az a szüléimé lenne. Igaz, hogy ez nem mindig sikerül de sokszor átlendít a holt­ponton. B. Gy. •) Nagyüzem a beigügylrban Szolnok, Bajcsy Zsilinszkl út 1. december akőrhányadi- ka az ünnepek előtt, este 6 óra. Sűrű felhős az égbolt, közepes erősségű északi szél fuj, enyhe hószállingózás. Körben minden fehér, a hőmérséklet plusz harminc­öt fok, egyes helyeken el­éri a százhatvan—száznyolc­van Celsius fokot is. Ott sül a beigli az ünnepekre, ott sütik a sósrudakat Szilvesz­terre. Amikor a cukrász le­nyitja az ajtaját, nehéz, zsí­ros, dió—mák—citromhéj— cukor szagú gőz csap az ar­cába. Messziről ez nyálmi- rígyingerlő illat, közelről nedves forró lehellet. Köny- nyezik tőle a szem, kipirul, ég tőle a bőr — minden aj­tónyitásnál. Egy sorban három vil­lanykemence három-három sütőajtóval. Mindegyikben sütőlemez (tepsit csak a há­A rendkívüli éjszakai mű­szakban főzte a krémest Sza- 1 bó Jenő a feleségével — na |, pcrita háromezer, négyezer r darabot. Nem egyenként, öt­százasával. Most csak há­romezernyolcszáz lesz. Ezt a munkát úgy kell megszer­vezni, hogy míg a húszlite­ziasszonyok ismernek!) bejg­livel együtt hat-hét kiló. A nyers, betöltött rudakat ki kell hozni a hűtőkamrából, le kell kenni tojásfehérjé­vel, megszurkálni betenni a forró sütőbe, aztán ki kell venni, megfordítani, vissza­tenni, kivenni, megfordítani, visszatenni és egy sütés, négy ajtónyitás, négy forró pofon. Egy lemezen van kilenc beigli, egy mázsában kétszáz, s az ünnepekig ti­zenhét mázsát sütöttek. Vass Péter és Bálint János for­gatta egy héten át az „édes terhet” a délelőtti és dél­utáni műszakban, aztán mi­kor befejezték... Nem is fe­jezték be. Átadták a váltás­nak az éppen bent gőzölgő süteményt, öcsi (becsületes nevén Tárcsa János) éppen kisütötte, mire jött a követ­kező „fogás”, a piskóta­massza. rés rézöstben felforr a víz, a negyvenliteres habverőüst­ben felverődjön a tojásfe- nérje. s amikor a krémpor­ból főzött masszát a töröú nyelű kézi habverővel állan­dóan kavargatva a leégéstől, kezünket, karunkat a meg- égéstőí óvjuk, majd a habot a forró löttyel jól eldolgoz­zuk, a krémlapra öntés előtt közben a netán adódó szü­netekben időt szakítunk a vajas tészta begyúrására, mert bizony az is „megsza­ladt” az ünnepre — öt má­zsát kell ma éjszaka behaj­togatni. — Hogy ez nehéz? Hát lehet, de én bírom, egy krémes öt deka, én meg száztizenhat kiló vagyok — mondja a családfő. Ha nem leszek kész ebben a műszak­ban befejezem a másikban. Túlórázom^ én is, más is. Most az ünnepre hatvan kö­telező ’ túlóránk van. Kell, mert eszik a nép. Családi élet két hétig: va­jas tészta, krémes, laza al­vás, kelés (gyerek most nem gond a nagymamánál van), vajas tészta, krémes. Az a finom, vaníliaillatú zama­tos. .. Istenem, ha egyszer engem beleszabadítanának! Megeheti a selejtet A cukrászokat mindig ez­zel vigasztalják, ugratják: jó nekik, ha elrontják meg- ehetik. Meg ám, de minek. Ki kívánja azt a sok cukrot Mert egy idő után minden­ben csak az édes ízt érezni, amitől aztán gyorsan étvá­gyát ,veszti az ember. Annál pedijírnincs rosszabb, mint üres gyomorrai étvágytalan­nak lenni. Az édességhe­gyek, a mázsaszám mért „cu­kifalatok” közt a gyakori érzés — olyasmi, mintha va­lakit konzervraktárba zár­nak, de nem kap konzerv- nyitót. Büntetés. A cukrász­csemegék közt ilyenek sze­repelnek: zsíroskenyér, tö­pörtyű, szalonna, kolbász, jaj, ha engem egyszer a hentes­üzletbe beszabadítanának.,. ezen persze a hentesek fog­ják m hasukat a röhögéstől, mint ahogy azon is, hogy az esti műszakban a sok beigli mellett kisült néhány szem krumpli és perceken belül — sóval olajai — a világ egfinomabb eleiele cím tulajdonosaként eltűnt a túl­órázó cukrászok gyomrában. Igrlczi Zsigmand Massza az éjszakában 4 Volt hetvenkét tojás, . arnmyik összefogott százhar­minc deka cukorral, ugyan­annyi liszttel és az éj leple alatt piskótatorta-karikává cukrászul „masszává” vál­toztak. Ehhez már csak Tóth Sándorné kellett, aki sze­rény közreműködőként se­gédkezett: belemérte a fél­dinnye nagyságú merőka­nállal a sárgáját a habverős üstbe, a fehérjét a másik habverő üstbe, megindította a habverőgépet, sütőlemezre tette a fém tortakarikákat, eközben felverődött a sárgá­ja, beindította a másik gé­pet, amelyik a fehérjét ver­te habbá, kimérte a lisztet, kivette a sárgáját, kivette a fehérjehabot, összeöntötte, összekeverte, lisztet bele, összekeverte szétosztotta a tortakarikákba, lesimította mindegyik tetejét, öcsi el- viete sütni, ezalatt Tóthné kimérte a sárgáját, beindí­totta a habverőgépet, sütőle­mezt tett az asztalra... ek­korra a délutáni műszak utolsó embere is lezuhany- zott és hazaindult, a város legtöbb lakásában most ol­tották el a villanyt — véget ért a tévé éjszakai műsora... kész a sárgája, fehérje, ösz- szekeverni, lisztet bele, ösz- szekeverni és kezdődik min­den élőről — reggelig ötven- sz.er egymásután — két hé­tig minden éjjel. A mozdulatokat a kéz, a láb „magától is tudja”. Nem kell odafigyelni, nem is le­het. A gondolatok otthon járhatnak. Betakarta-e Sa­nyi Editkét, hát persze, hogy betakarta, hisz ő is tudja, hogy mennyire kell vigyázni egy négyéves asztmás kis­lányra. .. De rossz is lesz, ha a kicsit elviszik a Magas Tátrába szanatóriumba, az­tán meg még haza se jön, Sanyi megy egy évre Auszt­riába dolgozni... Rossz lesz... Na, de most még mindketten itthon vannak... Otthon. Az albérletben, ök otthon, de nem baj, még két nap. Szabó csalód a krémes fronton

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom