Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-25 / 301. szám

1874. december 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Földindulás A nyáron furcsa szerkeze­tet láttam a kisújszállási, ha­tárban. Nyolc, vagy tizenkét embermagasságú vaskerék egy százméternyi csövön, azpn meg apró propellerfé­lék, vagyis: szórófejek. Az óriás szerkentyűt a kisújszállási Tissa II. Ter­melőszövetkezet gépészei csinálták, mondván: jön a Tisza vize, ne szomjazzanak a földek. ☆ A 34-es műúton, Kenderes után, nehéz járművek. Az Erdei-brigád feje fölött ro­hangálnak. A tizenkét kő­műves, ács. vasbetonszerelő, kubikos. Erdei Mihály komp­lex brigádja lent dolgozik az országút alatt. Készül a „hármas műtárgy”. vagyis a Nagykunsági Főcsatorna 3-as ágának műút alatti át­eresze. — Nehéz volt átjutni a töltés alatt.? — Áh! A hydraulika 270 atmoszféra nyomással „ment át”. Magyarán szólva kí­vánt szélességben .kitolta az út alól úgy 18 méter hosz- szan a földet. Mi már a he­lyét betonozzuk, ezen jön majd át a víz. De úgy csi­náltuk' ám meg. hogy a for­galom meg se érezte. Nehézszemű havas eső veri az aszfaltot. .Alatta pár mé­ternyire. már köt a' beton. A brigád még ez évben vé­gezni akar a munkával; — Legyünk túl rajta, hát­ha az ünnepekben megfek­szi a gyomrunkat a hurka, rneg a beigli... Az átereszen már „átbújt" s: csatorna. Hatvani Lajos kot- römester a lánctalpas nyer­géből hatalmasakat markol­tat a: jó fekete földbe. A szív hamarosan életet pumpál ebbe a csatornába is: jön a víz. * tlssaszőllős határában két Ector kínlódik egy pótkocsi­val, meg egy kicsit egymás­sal is. A dűlőűton jó félméteres kátyúi«. A kerék pörög, a gép áll, csúszik. A kocsin bútorok, edé­nyek. Madárcsontú asszony­ka tördeli & kezét. — Itt ragadunk, jaj, itt ragadunk. A férje, ahogy később megtudom Gál Imre betaní­tott munkás a „darugyár­ban”, nem igen titkolja a niérgét: — Húsz év az jő volt ne­ked a tanyán, de most már nem. várhattad meg, míg fel­fagy a sár... — Mert úgy akartam már, tetszik tudni, hogy amikorra katonáéktól hazaengedik a nagy fiamat, hát karácsonyra bent lakjunk az új házban, Füreden. Mert ha már télen is kell hurcolkodni, mert most lett készen a ház, azért csak jobb lenne ott. Az öreg ház már nagyon kinéz ben­nünket. Az öreg ház, bent az akácos csalitban, vert fal. omlatag tanya. — Merthogy itt ezen a földön majd villák lesznek, meg üdülők, hát így mi úgy gondoltuk, bemegyünk a vá­rosba, A „város” Gálnénalt Ti­szafüred. Igaza van, hogy így érzi. Tiszafüred előtte jár az időnek. ■ár Ha megírják valaha nap­jaink történetét, a közeli tegnapok históriája valahogy így kell, hogy kezdődjék: „Ennek a keserves földnek a népe Körétől Nagyivánig, Füredtől Kisújszállásig, meg tovább, önhibáján kívül na­gyon szegény, elmaradott nép volt.. Fájó, de így igaz. Nehéz utolérni magunkat. De a. gé- meskutakat már belepi a moha. Igar, Abád, Tiszaszöl- lős és a többi, hajdani isten háta mögötti település főte­rén már ott áll — vagy mos­tanában állítják fel — a hydroglóbus. •t? Vége hossza sincs méteres árkok, eternit csövek gar­madái. Csatornázzák a szán­tóföldet az abádszalóki ha­tárban? Ki hallott még ilyet? A „Lenin” emberei meg­mosolyognak. A csövek ugyanis lyukacsosak, szak- nyelven perforáltak. Varjú Sándor, a tsz elnö­ke: a megbolydult föld tér­képéről magyarázza, mi is kőstülaz. sbádi határban; . A 650 hektáros, AC- Byorpópsöves: .öntözőtelepün- fcitf. » jövő év.? májusában már ki akarjuk próbálni. A lényege? Alulról öntözzük a növénykultúrát a perforált csőrendszer segítségévek —* Drága dolog... T-Huszonhat - milliót ter­veztünk rá, valamivel igen­csak többe lesz. Dehát va­lamit, valamiért. Szóját, lu­cernát telepítünk rá, a fe­hérje takarmányellátásunk- hoz jelentősen hozzájárul majd ez a 650 hektár. Gon­dolja végig: 5 ezer 800 hí­zott sertéshez mi takarmány kell! — A tez-nek ezt adja a Tisza XI. — mint lehetősé­get? — Nemcsak ezt. Egy 350 hektáros legelőt esőztető be­rendezéssel hálózunk be — ez meg a szarvasmarha- programunkat segíti. A fe­lenlegi 1200 szarvasmarha helyett 2 ezret tudunk tar­tani. Ugyancsak 350 hektá­ron a kukoricát öntözzük, jó tíz mázsával többet taka­rítunk be egy öntözött hek­tárról. A tiszaigari klubkönyv­tárban dalikázás. öregek napja. Előtte közgyűlés volt, egyesült a nagyiváni, tisza- örs—tiszaigari tsz. Tízezer hektáros mammutgazdaság alakult a Hortobágy szélén és a Tisza II. ölében. Bugán Mihály, a nagyiváni tsz elnöke a puszta felé int: — Az erre való emberek tudják igazán, mi az, hogy víz. Maga az élet — mert az. ...Ne mondjak mást, juh­tenyésztés! zárt rendszert csinálunk, tudományos ala­pokon gazdálkodhatunk. Hány helyen elmondják í majd ugyanezt, ha elkészül- ! nek a főcsatornák, az onto- , zőfürtök. öt év- múlva a | megye mezőgazdaságilag i művelt területének 25.6 szá- J zaléka, tizenöt év múlva pe- . dig 41,3 százaléka öntözésre i berendezett terület lesz. ☆ Tiszafüredet már is az Al­föld Sió tokjának nevezik. Ügy tűnik találó titulus, előlegezett bizalom. A für­dőjellegből még semmi sem látszik, azazhogy: a jó utak, a korszerű áruházak már a közeljövőről is beszélnek. Az örményi úton egy fia­talember stoppol. — Kilyukadt a gumi. ha lenne kedves bevinni a „da­ruba”. Itt van nem messzi, de gyalog már nem érnék be Időre. — A motort itt hagyja... — Persze, nem nyúl ahhoz senki, errefelé nem járnak Idegenek. Nem ló ez, hogy­ha megunja a várást, el­menjen. — Volt lova? — Válamikdr, jobbára apámnak, de még én is húz­tam vele az igát. — A gyár... milyen? — Ég meg föld. Meg kell dolgozni, nem arról van szó. — Mire... mire a pénz? — Építettem, az asszony bebútorozott, van minden kisgépem, könyvek, lemezek. Már amennyire telik. Ferenczi Gábor eeete egy a sokszáz közül. ☆ Csodálatos tervek a Kun­ság szívében és a perem- területeken is. Egy tanulmányban olvas­tam, szó szerint idézem: „a Tisza II, Vízlépcső teljes ki­építése után csaknem 3 mil­liárd forint nemzeti jövede­lemtöbblet érhető el éven­te...” Tiszai Lajos Az ember néha büszke is „Pistám, Pista bff taffy egyszerűen: baj van! Szólít tanak, én meg megyek. Nemrég az egyik mérnök azt mondta; akkor vagyok nyu­godt, ha maga nem dolgozik.” Gazdag István, a Szolnoki Cukorgyár lakatosa ugyanis a karbantartó brigád veze­tője. Ha ő nem dolgozik — azt jelenti, rendben min­den. Lassan tizenöt éve már annak, hogy beadta az első újítását, amit minden évben jónéhátív követett. — Nem tartom én magam igazán újítónak, hisz nem nagy dolgok ezek. Csak ki­kívánkoztak belőlem. Az én .,kitalálásaim” nem mozgat­ják meg a világot. Legfel­jebb nincs annyi csaptörés, vagy nem ütnek a centrifu­gák dobjai. Huszonnégy éve vagyok a gyárban, nincsen olyan gép. olyan berendezés, amit az Utolsó csavarig ne ismernék. Az első ötlet születésekor a mészkemencénél dolgozott. Nem is gondolta, hogy amit kifundáli, az újításnak szá­mít. a többiek mondták neki. — Teljesen magától jött. Majd kiverte a szememet. Megcsináltam, pénzt is kap­tam érte. A többin nem mondom morfondíroztam — volt amin nem is keveset. Sokszor bütyköltem a gépe­ket, s azon veszem észre, hogy ezt nem így ké,ne, ha­nem amúgy. Máskor meg szólnak: „Pista bá’, találjon már ki valamit!” ~~ így már nehezebb. Amikor a pénzről beszél­getünk, szóba jön a brigád is. Az 6 újítási díjai nyo­mán kedvet kaptak az újí­tásra a többiek is. Az ered­mény: — Áprilisban megnyertük az újítási versenyt Ráhaj­tottak a fiúk. A nyolctagú brigád húsz újítást adott be. Látja, sikerült rákapatni őket. Most már ott tartunk, hogy mindent megbeszélünk. A „skicceket”, a variációkat együtt készítjük. Szerintern a brigád „zsűrizése” izgal­masabb, mint a főnökeinké. Az öltözőben egy könyvet cibál elő a zsebéből. A cí me: Hegesztési alapismere­tek, — Már tudok hegeszteni. de még hiányzik egy-két ap­róság. Most ezt is megtanu­lom... Ez olyan dolog, ami­vel több lesz az ember, és nem árt, ha a szakmáján kí­vül ért máshoz is. Az ilyen­re, a tanulásra, vagy olva­sásra jószerével leginkább otthon kerül sor. Nem vit­tem én még a Skodámat se­hova, ha elromlott. A srá­gok segítségével felépítettem a garázsomat is. Otthon én vagyok a mindenes: a kő­műves, a hegesztő, a műsze­rész. És nemcsak otthon... Néha a gyárban is. Gazdag István nem régen végezte el á vezetőtovább­képző tanfolyamot. Brigád­vezető. Emberekkel foglal­kozik, Mosolyogva mesél ar­ról, hogyan „ugrott be” a brigád az űjítómozgalbmba, — Mások kitaláltak egy újítást. Nekünk kellett meg­csinálni. Hát nem a legjobb érzés volt... Mintha mi nem tudnánk újítani... Fölébresz­teni az emberek érdeklő­dését — ez a fontos. A kí­váncsiság, ez dolgozzon min­denkiben. S ami jóra válik, jó érzéssel tölti el az em­bert, erre néha büszke is... a j„ Kisköre után Csongrád El oké«'#ült*then a Tisza III. vrz^éreso Hangosbemondó a szolno­ki Tisza-parton: Figyelem, figyelem, hajó indul Mart­fű—Csongrád, Duna—Majna —Rajna útirányon Le Hav­re—Londonba. A járat húsz év múlva in­dul, tehát igyekezzünk a beszállással, mert addig meg igen sok munka van hátra, de hogy ez így lehetséges lesz, az biztos, mert az euró­pai nemzetközi víziúthálózat­ba a Tisza is bekapcsolódik. Mégpedig úgy, hogy a nyolc­vanas években a Rajnát— Majnát—Dunát összekötő nagy csatorna szeli át a kon­tinenst, majd ennek az évti­zednek a végén megépül , a közel három évszázada el­képzelt Duna—Tisza csator­na, s így aztán valóban in­dulhat az a bizonyos Szolnok —London hajójárat — elvi­leg legalábbis, hiszen víziót lesz hozzá. Addig is, míg ez megszüle­tik, meg kell oldanunk, hogy egyáltalán hajózható legyen a Tisza — állandóan és biz­tonságosan. Dehát hogyan le­het, mikor néha alig van a medrében víz, máskor meg „túlteng” Egyszerű: elkeli zárni az útját ha kevés, és le kell engedni, ha sok, hogy aztán arra használhassuk, amire akarjuk — ha kell ha­józásra, ha kell öntözésre, ipari víznek, ivóvíznek... vízzel. A szakemberek nagy- egyszóval gazdálkodni kell a szabású tervei is ezt a célt szolgálják: kiépíteni a Tisza- völgy komplex vízgazdálko­dási rendszerét, Tiszai fiktől !Vo*i EKecejig Ez a vízgazdálkodási rend­szer pedig nem egyéb, mint a Tiszát elzáró vízlépcsők sorozata, amely fokozatosan épül meg. Tiszalök volt az első 1954-ben, tavaly a má­sodik Kiskörén, és a harma­dik talán már 1975-ben Tö­rökbecsén, vagy szerb-hor- vát nevén Növi Becejen,, Ju­goszlávia területén. Ennek duzzasztó hatása nem kis mértékben érvényesül Ma­gyarországon is, egészen Csongrádig — de csak ad­dig. Éppen ezért van szük­ség egy újabb vízlépcsőre, amely „visszaduzzaszt” egé­szen Kisköréig, Kisköre pe­dig Tiszalöklg. így lesz ha­józható víziút és még vala­mi, ami ennél is fontosabb: elegendő tárolt vízkészlet, ami a népgazdaság számára nélkülözhetetlen. Tegyük hozzá azt is, hogy egyre több kei! belőle. Telepítsünk az Alföldre új üzemet — víz nélkül nem megy. Fejlesszük a mezőgaz­daságot — az állattenyésztés, növénytermesztés vizet igé­nyel, de vizet kérnek a fal­vak, városok is. Szolnok je­lenlegi vízellátásához napon­ta 30 ezer köbméter kell, s két év múlva az első ütem­ben már 45 ezret emel ki az új vízmű. A szolnoki és mart­fűi üzemek jelenlegi vízfo­gyasztása 65 ezer köbméter naponta, de 1980-ra 210 ezer lesz a várható igény. A me­zőgazdaság számára legfonto­sabb szakaszban, a nyári te- nyészidőszakban már 1970- ben 100 millió köbméter víz­hiányt észleltek, s ez a szá­mítások szerint 1985-re egy- miliiárdra növekedhet. Meg kell tehát fogni a vi­zet, tartalékolni (tározni) a mederben, víztárolóban. Csongrádnál, a Tisza III. vízlépcsőnél is. Tigzaug a tóparton?,.» Majdnem, ugyanis a köz­ség határáig ér majd a tó, amely — a kisköreihez ha­sonlóan — víztárolóként ala­kul ki a jobb parton Tiszá­ul párnál. Ide torkollik majd a Duna—Tisza csatorna. De ne menjünk túl messzire, hiszen ez még a vízlépcső második építési ütemében „születik” majd, amikor egy kicsivel feljebb, Kiskörén már minitenger hullámzik. Először a medert jelzáró duz­zasztómű épül meg 12 méter széles hajózsilippel. S hogy ez a térség melyik szakaszán épüljön meg, arról az Állami Tervbizottság a közelmúlt­ban, október 30-án döntött. Négy változat közül az első bizonyult műszaki, gazdasá­gi, technikai szempontból a legkedvezőbbnek: Ezek sze­rint a duzzasztómű végleges helye a megyénkben lévő Csépa közelében Bokros köz-, ség és Csongrád között a 253—255 folyamkilométe­res szelvényben lesz. A vál­tozó táj képét még valami alakítja a Tiszazugban: a Tiszát a Körössel összekötő új „vivőér”, a Csongrád— Bokányi csatorna, amely a Körösöknek adja a „vérát­ömlesztést”. A kutatók számoltak: ha az ipar, a mezőgazdaság, egy­általán a népgazdaság fej­lesztése során egyes üzemek­nek, szövetkezeteknek, új létesítményeknek ennyi és ennyi vízre van szükségük, akkor a Tisza-mederben a víztárolókban ennyi vizet kell tárolnunk, ahhoz pe­dig, hogy ezt elérjük — a többi vízlépcső, a csatornák hatását figyelembe véve — ilyen és ilyen duzzasztást kell terveznünk, ahoz pedig... és folytathatnánk az összefüg­gések felsorolását, amelyek­nek végeredménye a duz­zasztómű műszaki felépítésé­vel szemben támasztott kö­vetelmény. Ennek részletezé­se a szakemberek dolga. De „játsszunk” tovább a gon­dolattal. Megszületett a víz­lépcső, valami elindult.. Százntiliié kiskörének Nem forint, köbméter, Víz. Ennyivel növekedhet az egyébként is hatalmas, 300 millió köbméteres kiskörei víztároló rendszer. Készleté­nek növelését ugyanis az se­gíti, hogy a csongrádi víz­lépcső visszaduzzaszt Kisko­réig, megemeli a vízszintet, több víz lesz; s Tiszában, töb­bet lehet kivenni, s ez Szol­nok megyében nem közöm­bös. Egy kicsit tehát a _ ml vízlépcsőnk is a Tisza III. A szakemberek terveiben a vízlépcső mintegy 10 ezer négyzetkilométeres hatáste­rületéből Szolnok megyére <500 négyzetkilométer esik. Bár ez — különösen a több mint tizenegyszeres Csong- rád megyeihez viszonyítva — nem nagy, mégis fontos, mert ezek a részek már a kiskörei rendszertől távol esnek, mint például a Tisza jobb parti része Szolnoktól délre a me­gye határáig, a Tiszazug és a Körös bal partja. Jelenleg a Tisza III. leendő hatáste­rületén Szolnok megyében 9 ezer hektárt öntöznek, a víz­lépcső megépítése után ez 25. ezerre emelkedhet. Mar említettük: Szolnok egyre több vizet kíván. Ha az új vízmű megépül (II. üteme), napi 75 ezer kömé­iért ad, lesz annyi víz a Ti­szában, hogy még a legme­legebb napokon sem lesz vízhiány. Hogy ez mit jelent, gondoljunk csak arra, hogy most. még... de inkább ne gondoljunk. Mégnagyobb különbség lenne, ha a jelenlegi víz­készletből kellene fedezni a tervek szerint 2010-ben je­lentkező 330 ezer köbméteres napi vízigényt. A Tisza III. ezt is fedezi. Indul-e n ha*«? Az árvízvédelem azért még a jövőben is téma, de hogy ezt is szem előtt tarjták a tervezők, hozzunk egy me­gyénket is érintő példát. Á Vízlépcső építésével egvütt nagyszabású gáterősí­tési munkálatokat végeznek Bokrostóh Tiszakürtig a bal parton, és a tiszaugi hídtól felfelé ugyancsak Tisza- kürtig. Erősebb gát, jobban véd. Nehéz elképzelni, de a „viz- zesek” már ezt is tudják, a vízlépcső kiépítése folyósza­bályozás is. Többek közt megszűnik az „elfajult” martfűi kanyar is — köny- nyebb lesz a hajózás. Mert már mondtuk, lesz. S ha lesz ha­józás. kell Szolnokon kikötő is. Komolyabb, „igazibb”, mint a mostani. Ogv mond­ják, medencés kikötő. Szük­ség lesz rá, mert megépül fent Záhonytól nem messze a komorói kikötő, s küldi a megrakott uszályokat a Szov­jetunióból. Jelenleg a megye- székhelyre négy vállalatnak összesen 300 ezer tonna áru jön évenként.. Nem kell hoz­za tíz év és ez a mennyi­ség meghaladhatja az egy­millió tonnát. Nines messze az sem, ami­kor üdülő- kiránduló hajók lepik a Tiszát, hogy Szol­nokról felfelé Kiskörére utazzanak, s onnan pedig egy kis tavi vitorlásverseny után térjenek vissza az uta­sok. Addig legalább is, míg „amott távol" építik a két másik, immár a nagyvilág­gal összekötő csatornát, s akkor . megszólalhat a be mondó; hajójárat indui, Martfű, Csongrád, Duna'— Majna—Rajna—London fölé. Csak még egy kis türelmet. Az első lépés most követke­zik: a VIZITERV 1975. III. negyedévére készíti el a Ti­sza Hl. beruházási tervja­vaslatát. Igriczi Zsigmouá A csongrádi vízlépcső dtizza színműve az I. változatban megjelölt helyen épül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom