Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-03 / 282. szám

1974. december 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP fi jirat ffful&tn­A vidéki stúdiókról — Keltőtől—ötig A Hang—kép magazin va­sárnaponként már évek óta igyekszik megismertetni a rádiózás, televíziózás titkait. A Rádió az elmúlt hetekben még ennél is tovább lépett, jól tudva, hogy mi, a hall­gatók szívesen vesszük, ha beavatnak bennünket. Előbb a rádiózás névtelen „kato­nái” szerepeltek a Petőfi adó népszerű délutáni műsorai­nak egyikében, az elmúlt hé­ten pedig a vidéki stúdiók munkatársainak társaságá­ban tölthettünk el csaknem három teljes órát. Az adás, noha, a kezdemé­nyezés dicséretes, néhány ponton alatta maradt a vá­rakozásnak. Legelőször a műsorszerkezetről kell szól­ni. Joggal gondoltuk azt, hogy ez az összeállítás a rádió vidéki stúdióinak mun­kájából ad ízelítőt, megmu­tatja, milyen sajátos felada­tot kell ellátniuk a rádió vidéken élő munkatársainak. Ez a miskolciak és talán a pécsiek kivételével bizony nem nagyon sikerült. A töb­biek, így a győriek, nyíregy­háziak és a szolnokiak is, inkább csak elmondták, mi­lyen műsorok szerepelnek adásaikban, az illusztráció lehetőségeit már kevésbé használták ki. A hallgatónak az volt a benyomása, hogy inkább a különlegességek dominálnak, semmint egy- egy tájegység,, egy-egy stú­dió jellegzetes arculatának bemutatása. Kétségtelenül jól szórakoz­tunk, amikor a nyíregyházi­ak baki-gyűjteményét, vagy a győriek archívumából elő­került Veres Péter anekdo­tát hallottuk, mindezzel azonban sém a nyíregyházi, sem a győri stúdióról nem tudtunk meg többet. A miskolciaknak sokkal jobban sikerült ötvözniük az érdekességet és a helyi jel­legzetességet. A hét bányász haláláról szóló rövid, de ki­fejező-. dokumentum i á lék, vagy a víziorgona „újjáélesz­tését” bemutató, riportössze- állítás nemcsak két ízig-vé- rig borsodi történet, de ké­pet adott arról is, hogyan dolgoznak a riporterek. A szolnoki stúdió bemutat­kozásában is inkább a meg­szólaló munkatársaktól tud­hatta meg az ország, hogy nagyon sok az élő adás, hogy sikere van a 900 év 900 percben című honismereti vetélkedősorozatnak, hogy az ejtőernyős világbajnokság megnyitóján mertek vállal­kozni egy „maratoni” élő közvetítésre is. Hallhattunk a Farmer és nyakkendő cí­mű ifjúsági sorozat és a szlovák nyelvű adások sike­réről is. Mindaz azonban, amiveü a szolnoki stúdió munkáját a rendelkezésre álló néhány percben illuszt­rálhatta volna, sajnos elma­radt. Nemcsak a műsor szer­kesztésére, tartalmára vonat­kozik, hogy joggal tártunk többet, igáz ez hangulatára is. Szemmel láthatóan arra törekedett a műsort vezető Szilágyi János, hogy feszte­len, kötetlen beszélgetéseken keresztül mutassa be kollé­gáit. Ez néhol sikerült, né­hol kevésbé. De épp a mis­kolci összeállítás bizonyítja, hogy ahol a vidéki stúdiók saját, napi munkájukból vá­logatták ki a bemutatásra szánt műsorokat, ott a be­szélgetés is gördülékenyebb volt. — trömböczky — Keltős ünnepre készül az 1975. áprilisában, hazánk felszabadulásának, j úni usá- ban pedig a Magyar Szov­jet Baráti Társaság megala­kulásának harmincadik év­fordulója lesz. A Szovjet— Magyar Baráti Társaság ugyancsak jövőre ünnepli megalakulásának és a szov­jet népnek a Nagy Honvé­dő háborúban aratott győzel­me 30. évfordulóját. Az évfordulók megünnep­lésére mindkét állam, mind­két nép készül. Természete­sen kiemelkedő szerepet kap­nak ez időszakban a baráti társaságok. Az MSZBT csak­nem ezernyi tagcsoportja — milliónyi tagja — amelyek, négy évvel ezelőtt területi szervezésben alakultak, az utóbbi időben munkahelyi tagcsoportokká alakultak át. Gyárakban, üzemekben, in­tézményekben, iskolákban, termelőszövetkezetekben a teljes munkahelyi közösség vált az MSZBT tagcsoport­jává. A tagcsoportok válnak a jubileumok időszakában a magyar—szovjet barátság hirdetőivé, népszerűsítőivé. A kiállítások, bemutatók százai mellett országos vetélkedő­sorozat indult, amely szep­tember második felében már megkezdődött az elsőként fel­szabadult megyében. Békés­ben. A tagcsoportok mind­egyike szerte az országban bekapcsolódik a vetélkedő­csoportba, s így ezernyi üzemben, termelőszövetke­zetben. intézményben előtér­be kerül a két nép barátsá­ga, kapcsolata, szocializmust építő közös útja, Ugyanígy a Szovjetunióban az elkövetke­ző időszakban, üzemekben, kolhozokban, oktatási és más intézményekben . találkozó­kat szerveznek magyar ba­rátokkal—vendégekkel, ki­állításokat, dokumentum- és játékíiim-bemutatókat ren­deznek. Mindez azt jelenti, hogy tovább folytatják ed­digieknél több, mélyebb tar­talommal a szovjet és a magyar dolgozók körében ázt a tevékenységet, amely segítségét nyújtott az SZKP- nak és az MSZMP nek a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság népének a marxizmus-leninizmus, a szo­cialista hazafiság és a prole­tár internacionalizmus szel­lemében történő nevelésében. Az évfordulók politikai je­lentőségén túl széles körű, gazdag programot állított össze a két baráti társaság, s az erről szóló jegyzőköny­vet az elmúlt napokban ír­ták alá Budapesten. Febru­árban a Szovjetunióban megemlékeztek Jókai szüle­tésének 130. évfordulójáról, áprilisban József Attila szü­letésének 70., áprilisban Huszka Jenő születésének 100., májusban Munkácsy Mihály halálának 75. évfor­dulójára emlékeznek meg a testvéri országban. Hazánk­ban több neves szovjet tu­dós, politikus, művész évfor­dulójának ünneplésére kerül sor. Rendkívül gazdag a jövő év közös kulturális progra­mokban. A magyar kultúra napjai című rendezvényso­rozat alkalmából a Szovjet­unióban szerepel a Magyar Állami Népi Együttes, a Ma­gyar Állami Szimfonikus Ze­nekar, a Vígszínház társula­ta, 30 éve szabadult fel Ma­gyarország címmel nagysza­bású dokumentum kiállítás nyílik Moszkvában. Ezt kö­veti a magyar díszítő- és iparművészeti kiállítás. Ma­gyarországon szerepel a moszkvai Szovremennyik drámai színház, a moldavai Zsuk táncegyüttes, a litván kamarazenekar, a íeningrádi Állami Filharmonikus Zene­kara, és hazánkba látogat is­mét a világhírű Alekszand- rov Ének- és Táncegyüttes. Emellett szovjet képzőművé­szeti kiállításra is sor kerül. A közös rendezvényekből az MSZBT tagcsoportok is kiveszik részüket. Barátság vonatokkal több ezren jut­nak el Kijevbe, Moszkvába, megismerkednek gyárak, ter­melőszövetkezetek, iskolák életével. Itthon megismer­kedhetünk á hazánkat fel­szabadító szovjet harcosok egy csoportjával!, azokkal, akik 30 évvel ezelőtt fiatal harcosként már jártak ná­lunk. Nyilas Misi operasznpadon Nyilas Misi debreceni kol­légista — Móricz Zsigmond „Légy jó mindhalálig” című örökbecsű regényének gyer- mekhőse — a prózai színpa­dok és a filmvászon után most rövidesen ismét életre kel: ezúttal az Operaházban. A háromfelvonásos daljáté­kot Szabó Ferenc, az öt év­vel ezelőtt elhunyt kiváló zeneszerző komponálta. de az élete főművének szánt al­kotást már nem tudta be­fejezni. Az Operaház igazga­tósága a tavasszal bízta meg ■Borgulya András zeneszer­zőt — Szabó Ferenc egykori tanítványát — a hiányzó rész: az opera utolsó jelene- tének megírásával. Szabó Ferenc fennmaradt vázlatai alakján. — Szabó Ferenc négy éven át dolgozott a művön — mondja Borgulya András. — A szövegkönyvet Romhányi Józseffel együtt készítette el. Ragaszkodtak Móricz Zsig­mond regényéhez. Csupán a befejezés okozott dramatur­giai problémákat: az iskolai fegyelmi tárgyalást követő események ugyanis másképp zajlanak a regényben, a színdarabban, illetve a fil­men, melynek forgatóköny­vét Darvas József írta. Sza­bó Ferenc végül is úgy dön­tött: a regény beli befejezést választja. Szereposztás még nincs, de az máris biztos, hogy Nyilas Misit énekesnő alakítja. Az új operát Mikó András ren­dezi. s a tervek szerint a jö­vő évadban mutatja be az Operaház. Forotga körhínla A Déryné Színház országos bemutatója Jászladányban Jövőre éppen húsz éve, hogy a magyar filmművészet mindmáig egyik legrango­sabb alkotását, a Körhintát” bemutatták. A Déryné Szín­ház főrendezőjének talán a közelgő jubileum adta az öt­letet, hogy felkérje a film két hajdani szerzőtársát — Nádasy László forgatókönyv­írót és Ránki György zene­szerzőt — a Körhinta szín­padi folytatására. Filmből színdarabot írni ? Szokatlan, szinte előzmény nélküli vállalkozás. (Ellenke­zőjére inkább akad példa.) Szerencsére Nádasy Lászlót, Ránki Györgyöt és a versíró Vargha Balázst mindez nem nagyon zavarta. „Szerencsére” — tehát a bemutató sikeres. Valóban az. ám a szombat esti, jász- ladányi országos premier tapsorkánja mellett a darab és az előadás néhány feltű­nő hibájára is figyelnünk kellett. Országos bemutató Jászla­dányban — e hírnél érdemes egy pillanatig időzni. Az or­szág „legnagyobb”' színházá­nak szép hagyománya, hogy egy-egy új bemutatójukkal falvakat, községeket tisztel­nek meg. Hogy most Jász- ladányra esett a választás, az a nagyközség színházsze- retetének elismerése. Az or­szágos bemutatóra természe­tesen minden jegy elfogyott... Színes léggömbök fogad­ják az érkezőt az előcsar­nokban, s színes léggöm­bök idézik a vásári hangula­tot a színpadon is. y Persze napjaink, a hetvenes évek vásáráról van szó, a modern díszletmegoldás — Wege- nast Róbert munkája — ezt kétségtelenné teszi. A Kör­hinta hajdani szerelmespár­ja Bíró Máté és Pataki Mari ma beérkezett emberek. Im­már nekik van akkora lá­nyuk, mint annakidején Ma­ri volt. Máté pedig, aki te­kintélyes tsz-elnök lett az­óta, ma már bizony arra vi­gyáz, nehogy a lánya „mél­tatlan” házasságot kössön. Am a kis Mari — szüleihez hasonlóan — elmegy a deb­receni vásárba, s jegyesség ide, jegyesség oda: beleszeret Sandriba, a magasépítő vál­lalat darukezelőjébe... Nádasy László a műsorfü­zetben olvasható vallomásá­ban elárulja: arra volt kí­váncsi. hogy Rjró Mátéék- nak mit sikerült megvalósí­taniuk nagyszabású terveik­ből, mit nem: beváltották-e a hozzájuk fűzött országos reményeket; hogyan, milyen tekintéllyel néznek fiaik és lányaik szemébe; min és miért ütköznek velük, az új generációval. Nyilvánvaló, hogy e kér- désözön jó része megvála­szolatlan marad. A „Forog a körhinta” jószerivel csak az utolsó kérdésre felel, hisz a többire válaszként szánt kur­ta információ önmagában ke­vés. Persze egy zenés játék cselekményének bőségesen elegendő lenne ez a válasz­töredék is, iám furcsa mód, a szerző nem bízik ebben. Marad tehát az „injekció”, azaz jónéhány idegen, feles­leges, sőt színvonal alatti pótlék. Így kerül csizmaként asztalra, helyesebben szín­padra két svéd úr, egy hölgy­fodrász és egy televízió-ri­porter. A zenés műfaj szerencséje, hogy a jó zene gyengébb szövegkönyvet is elfogadha­tóvá tesz. Így van ez most is. Ránki György Kossuth- díjas zeneszerző „megmenti” a bemutatót. Zenéje köny- nyed, hangulatos, árnyalatok­ban gazdag. Ráadásul Var­gha Balázs személyében ki­tűnő segítőtársra akadt. A szellemes versszövegek átse­gítik buktatóin a darabot. Kertész László rendező biztos kézzel irányítja a sze­replőket. Érezhetően jól lát­ja a szövegkönyv gyengéit, egy-egy hajtásos színpadi megoldással néha sikerrel korrigál. A színészek közül a Sand-> rit alakító Köves Géza ér* demli a legtöbb dicséretet Elfogódottság nélkül, egy­szerűen, természetesen ját­szik — bizonyára sok bemu­tatón arat még sikert Sze^ repbéli pajtásai — Barnabás, Mucus és Joe — nagyszerű partnerek, így Nagy János, Magasházi István és Nemes Lajos méltán kapott több­ször is nyíltszíni tapsot Tet­szett Bíró Máté szerepében Kutas József, Pap Ferene- ként Virágh Rezső. A tucat­nyi női szerepben nem lát­tunk említésre méltó alakí­tást. Mint a bevezető már el­árulta: a ,forog a körhinta" szép sikert aratott a bemu­tatón, s a darabot bizonyára még hosszú hónapokig játssza a társulat, ország­szerte. A szövegkönyv hibáit ezért sajnáljuk különösen. ^ H. 0. Egy díjnyertes élet „Saját sorsunkat, küzdelmünket írom le. Talán lesz benne érdekes, amit a Néprajzi Múzeum értékesnek talál. 1926. október 14-én Esküdtünk. Az uram Mohácsi Bálink az én nevem Muka Eszter." Ezekkel a sorokkal kez­dődik a Szolnok megyei néprajzi, helytörténeti pá­lyázat kiemelt nagydíjas munkája. A pályázat ered­ményhirdetésén elismerő szavakkal méltatták a 155 oldalas pályaművet, kiemel­ték értékes néprajzi vonat­kozású részleteit Az alkotó Mohácsi Bálint- né tiszarofö lakos családja életét dolgozta fel 1926-tól napjainkig. Paraszt-életrajz, egy parasztcsalád története címmel. Bekopogtatunk az öreg csendes tiszaroffi házba. Eszti néni, s Bálint bácsi ép­A felszabadulás ünnepére Téli tárlat Miskokon A Magyar Képzőművészek Szövetségének Észak-Ma­gyarországi Területi Szerve­zete több más intézménnyel közösen, Miskolc felszabadu­lásának évfordulóján rendez­te meg a Miskolci Galériá­ban a miskolci téli tárlatot. A nagyszabású képzőművé­szeti kiállításon a Borsod. Heves és Nógrád megyei képzőművészeken kívül részt vettek az ország különböző művésztelepein alkotó meg­hívottak is. A Miskolci Galéria termei­ben vasárnap megnyílt ki­állításon több mint 140 olaj­festményt és grafikát, vala­mint félszáznál több kis­plasztikái alkotást mutatnak be. A díjak közül Miskolc me­gye* Város Tanácsának nagydíját Tóth Imre mis­kolci festőművész Ingázók című olajfestménye kapta. A Borsod megyei Tanács díját megosztva Vecsési Sándor festőművésznek éa Feledy Gyula grafikusművésznek ítélték. A felszabadulási pályázat­ra érkezett pályamunkákat is ez alkalommal díjazták. A megyei és a városi taná­csok által alapított díjak kö­zül a Borsod megyei Tanács díját Czinke Ferenc gra­fikusművész. a Heves megyei Tanács díját Mészáros Er­zsébet textilművész, a Nóg­rád megyei Tanács díját Ma- zsaroff Miklós festőművész, Miskolc megyei Város Taná­csának díját Lóránt János festőművész kapta. pen most fejezték be a va­csorát. s a háztáji új borát kóstolgatják. Kedves invitá­lásukra mi is közéjük ülünk. — Mi tiszaroffiak arról va­gyunk nevezetesek, hogy a vendéget szívesen látjuk, s ■nem engedjük el megkínálás nélkül — jegyzi meg Eszti néni. Jó az új bor, bár kissé savanyú, érződik rajta, hogy kevés jvolt a napfény. — Az idén nem volt jó szüret — mondja Bálint bá­csi — a sok eső tönkretette a szőlőt. — Régen nagy ünnep volt a szüret — emlékezik visz- sza Eszti néni. — Kora reg­gel először is kivitte Bálint a rokon és környékbeli gye­rekeket lovaskocsival a sző­lőbe. Ez volt az első teher, ezután három hordót, tete­jébe nagy kasokat, az állani való szépje szőlőnek. Aki felfért, az felült, aki nem fért, mentünk gyalog. Min­den szüretelő vitt magával vedret és azt este telekapta szép, elállni való szőlővel. A kocsin vittük a kenyeret, sza­lonnát; früstökre meg kalá­csot, pogácsát. Enni messze ültünk a szőlőhöz, nehogy kenyérmorzsa kerüljön bele, mert azt mondták az öregek, megecetesíti a bort. Egész nap szüreteltünk, éjszaka meg a férfiak préseltek, az asszonyok felkötözték a sző­lőt. Teleaggattuk vele az egész padlást; úgy nézett ki, mint szüreti bálokon a bál­terem. Amit nem tudtunk hová tenni, azt eladtuk a piacon, — A feleségem sokat járt a piacra — kap a szón Bá­lint bácsi. — A sok tyúk­kal, terménnyel már hajnal­ban elindult attól függően, hol volt a vásár. — Kellett is a pénz, főleg amikor jöttek a gyerekék- — vág közbe Eszti néni. — Négy gyereket hoztam a vi­lágra. Az első kislány volt, háromhetes korában meg­halt. Az ő halálával tört be először életünkbe a bánat. Utána három fiam született, közülük is csak egy van már életben... — Nehéz volt bizony a parasztasszonyok sorsa, de azért szép is, én nem cse­réltem volna fel gyárért, da még irodáért sem. Kora ta­vasztól késő őszig kint dol­goztunk a földeken. Nem volt megállás. Télen meg ott volt a sok házimunka; disz­nóölés, szappanfőzés, kenyér­sütés. Még mindig ott áll a konyJ hában a búboskemence. Most már nem használják sem­mire. — Hogy telnek most a napjaik? — Most már sokkal nyn- godtabb az életünk — vála­szol Eszti néni. — Több idő jut az olvasásra. Nem tudok könyvek nélkül élni. A leg­kedvesebb íróm Jókai. Sze­retem még Mikszáthot, Dü­rnast. A mai írók közül Mol- dovát olvasom szívesen. — Szoktam sétálgatni <| falunkban. Tetszik nekem', ahogy államunk gondosko­dik az öregekről, a gyerekek­ről. Van új óvoda, iskola, ABC-áruház, orvosi rende­lő. A téesz kétszáz forintos tüzelőutalvánnyal segíti az idősebbeket. Mikor fiatal voltam, azt hittem, az öre­geknek már nincs semmi kí­vánságuk. Most, hogy már jól benne vagyok az öreg­korban, látom, mi is úgy vá­gyunk a szép után, mint a fiatalok. Tál Gizella

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom