Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-18 / 295. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. december 18. Vaikó Miháiv: Eifépf a ébren Kecskék a főutcán \ Wabe Shebel szálloda, előtérben a .kék seicentókkal, 601-as Fiatokkal. (A luxus szál­loda a császár unokáinak vagyonát képezte, de államosították) ^ == r 5 fg = KEPERNVSJC Irány a hotel. A re­pülőtérről a város- * ba autósztráda ve­zet elegáns villanegyeden at, új virág legújabb szirma. (Addis Abeba amharául: új virág.) Néhány éve még üre­sen állt ez a vidék, legfel­jebb kecskenyájak legelész­tek rajta, most viszont már benépesült: diplomaták, üz­letemberek előkelő reziden­ciái sorakoznak rajta, igaz a kecskék azért megmaradtak. Egy-egy kecskenyáj, mely az úton áthalad, nem egyszer okoz forgalmi akadályt. Más­kor meg a magvakkal, fával, esetleg szénával megrakott szamarak — négylábú teher- taxijai az etiópoknak — kész­tetnek megállásra bennünket. .Olyan ez, mintha mondjuk Budapesten, vagy egy na­gyobb vidéki városunkban libákat hajtanának a főúton, vagy épp tehéncsorda ballag­na át rajta. Az egyik bámész­kodó szamarat majdnem el­ütjük. Pedig abból rettenetes baj lenne! Vendéglátóim sze­rint itt egy szamár, egy te­hén, vagy akár egy kecske bi­zony csaknem nagyobb ér­ték, mint maga az ember. A labasjószág á tekintély egyik legfőbb alapja. Egy héttel később egy ma­gasföldi tanyán tett látogatá­som során e ténynek furcsa bizonyítékát ismerem meg. Mikor beszélgetés közben megkérdem a tanya gazdáját, látva teheneinek népes csor­dáját, hogy vajon mennyiért tud eladni belőlük egyet- egyet, meglepődve néz rám, szinte érthetetlenül. Eladni jószágot? S főképp tehenet? Isten ments, ez van a tekin­tetében. „Mégha nincs ele- ség, s csontig soványodnak is, akkor sem adok egyetlen egyen sem túl” — mondja mélységes meggyőződéssel, öncélú és ártalmas ragasz­kodás ez az ősi hagyomá­nyokhoz, melynek bizony a szakemberek véleménye sze­rint nemcsak a gazda látja kárát hanem végül_ is az e,tióp mezőgazdaság is meg­issza a levét. Igen „sovány” a hús kivitel. Dehát az évszá­zados beidegződött szokások­nak nem egykönnyen fordíta­nak hátat a tanulatlan etióp parasztok. Tíz-tizenöt perc kocsikázás után ráfordulunk a Chur- chillról elnevezett széles su- gárútra. Addis Abeba leg­szebb útja; a vasútállomástól indul, s szinte átszeli a fővá­rost. Lassan emelkedik, majd egy magas dombra szökik fel, ahol a pompás új város­háza két szárnyával szinte magához öleli. (Sajnos, mint hírül kgotuk. az egyik szár­nya már nem ép, december elsején bomba robbant ben­ne, s alaposan elrútította.) A központban járunk. Újabb furcsaság. Az emel­kedőnél — Addis Abeba út­jai hullámzanak — megviselt külsejű taxi. régi típusú, kék színű 600-as Fiatot tolnak. Az utasai,, vidékiek lehetnek, két idősebb és két fiatalabb nő. Ruházatuk népi viselet, fehér blúzból és szoknyából piros csíkokkal és hozzá vállken­dő szintén fehér, könnyű anyagból. Fel a dombra, s mikor pedig felérnek, usgyi be a kocsiba, s a rozzant jár­mű békésen gurul a lejtőn, folytatja útját utasaival. A takarékosságnak sajátos for­mája ez, a kocsinak ugyanis semmi baja, csupán „véletle­nül’ a hajtóanyag fogyott ki belőle. A taxis „elfelejtett” benzint venni kocsijába. Így azután, mert a taxi halad, a megtakarított benzin ára a saját zsebében marad. Az utasok már hozzászoktak a bérautózásnak ehhez az in- kommoditásához. (Hányszor toltam én is a kék 600-ast — minden addisi taxi ebből a fajtából való — városbéli utazgatásaim során. Néha jobban elfáradtam, mintha gyalog tettem volna meg az utat.) A négylábúak képezte for­galmi akadályokhoz, ahogy haladunk, újabb nehézségek párosulnak: minduntalan ké- regető koldusokba ütközünk. Életemben soha még ennyi rongyos, szánalmas embert nem láttam! Megdöbbentően erős a kontraszt. Az út két oldalán nagyvárosi, mond­hatnám luxus középületek és lakóházak, például a Keres­kedelmi Bank gömbformájú tukul-üvegpalotája, az úton pedig mezítlábas és csak a legszükségesebb ruhát vise­lő, teljesen lerongyolódott koldusok. Van köztük, aki 100—150 kilométert is gyalo­golt, hogy idáig érjen, a vá­rosba, ahol odadobott cen­tekben reménykednek. Nap­pal kéregetnek, éjszakára ka­pualjakba húzódnak, és ott várják meg a reggelt. Rájuk a kijárási tilalom „éjjel 12-től hajnali 5-ig” aligha vonatko­zik. Gyalog járni az utakon, csaknem lehetetlen. Másnap megpróbálom, de ahogy kilé­pek a szállodából, menten koldusok raja vesz körül, ke­zek nyúlnak felém, s ropog­tatva kiejtett mister, szőr-kó­rus a hátborzongató kísérő­zene. A koldusok úgy elárasz­tották a fővárost, hogy a ka­tonai vezetésnek szigorú ha­tározatot kell hoznia Addis Abeba megtisztítására. Rend­őri segédlettel aztán egyik nap valamennyit tehergépko­csira rakják és elszállítják. Állítólag vidékre. Mindegy, bárhová, csak ne légyenek szemelött a fővárosban. A he­lyi sajtó véleménye szerint több mint tízezer koldustól kellett megtisztítani a fő­várost. Innen ki lehet tiltani őket — jegyzi meg újdonsült ad­disi diákismerősöm, aki úgy csapódott hozzám, nem telje­sen önzetlenül, a barátkozás- ban vélte megtalálni a mo­zijegy árához hiányzó cent­jeinek forrását, amikor egy koldust szállító kocsi elhalad mellettünk. De hová teszik azokat? — kérdi indulatosab­ban — akik szerte a tartomá­nyokban nyomorognak. Mert a császár a koldusok országá­vá tette Etiópiát. Akar többet tudni a négus disznóságairól? Találkozzunk holnap a Sidist Kilónál! (Következik: Mit követett el a négus?) f Államosítás Peruban A perui kormány úgy dön­tött, hogy 1975 márciusától állami tulajdonba veszi az ország távíró- és telexháló­zatát, amelyet eddig a Cable West Coast angol és az All America Cable amerikai cég üzemeltetett. Óránként két munkás veszti életét a munkában szenvedett beleset következté­ben. Olaszországban évente egymillió nyolcszázezer üze­mi baleset fordul elő, ezek közül átlagosan ötezer halá­los. Az adatokat az Olasz Kom­munista Párt aktivistái tették közzé azon az országos ta­nácskozáson, amelyet a mun­kahelyükön megrokkantak il­letve a szakmai ártalmak miatt munkaképtelenné vál­tak jogainak biztosításáért tartottak Genovában. Kül no* pohárkő öntő Különös pohárköszöntőt tartott Pekingben Mobutu zairei államfő a kínai ven­déglátói tiszteletére adott va­csorán: ősi zairei szokás sze­rint poharának tartalmát egy hamutartóba öntötte, hogy ezzel az ősi szellemek támo­gatását kérje a két ország ba­ráti kapcsolatainak elmélyí­téséhez; ~. Szabót őr bankárok Vádemelési indítvánnyal rövidesen bíróság elé utalják azoknak a tőkéseknek az ügyét, akiket a múlt hét vé­gén tartóztattak le Portugá­liában, mivel szabotálták a termelést és pénzüket kül­földre csempészték — jelen­tette a Republica című lisz- szaboni lap hétfő esti számá­ban. A hatóságok összesen 12 bankár, s ipari mágnás ellen adtak ki elfogatási parancsot. Nap mint nap tapasztalhat­juk, hogy a televízió újabb és újabb kísérleteket tesz. hogy milliók számára tegye köz­érthetőbbé a művészet. a művészi alkotások bizonyos kérdéseit, hogy a legváltoza­tosabb, s ami ennél is lénye­gesebb talán legszórakozta- tóbb módon vonja egy-egy képzőművészeti alkotás, élet­mű, esetleg irányzat vonzás­körébe. Teszi közművelői meggyőződéssel. Az elmúlt hét műsorában is két olyan program indult képernyő- útjára, amelyik képzőművé­szeti ismereteink határait, mélységeit van hivatva tágí- ! tani, illetve növelni Hogy jobban belelássunk a művé­szet olykor túlságosan is misztifikált rejtelmeibe, hogy jobban megközelíthessük az alkotásban rejlő és megtes­tesülő emberi tartalmakat. Ahooy a kamera láttatja John Berger négyrészes so­rozatának első darabja, szombat este, sok érdekes felfedezéssel szolgált. Minde­nekelőtt azzal, hogy a ka­mera lencséje által kimozdí­tott részletek egy-egy alko­tás kiemelt elemei. vagy akárcsak egy festmény meg­fosztása is eredeti környeze­tétől, milyen újszerű össze­függésekkel szolgálhat. és milyen új megvilágításba hozhatja magát az eredeti művet is. Berger szemlélete­sen bizonyította, hogy a lát­vány művészete is hogyan gazdagodhat más művészetek hozzátársulásával, hogy pél­dául a korabeli zenével alá­festett kép mennyivel telje­sebb élményt képes nyújtani az alkotásba sűrített emberi tartalomból. Amiben arra is magyarázatot kaphattunk, hogy a tömegközlési esz­közöknek miért érdemes a művészet népszerűsítésére ehhez vagy ilyenféle módsze­rekhez nyúlniuk. John Ber­ger játszik szellemesen, öt­letesen, nem oktat, nem is­kolázza nézőit. Sőt még arra is inti őket, hogy amit mond, ne vegyék feltétlenül kész­pénznek, Játszik a képekkel és játszik a gondolatainkkal, amelyek bennünk születnek műsora láttán. S a képző­művészet „Bernsteinje” szinte észrevétlenül hozza közelebb a lényeget, közelíti a nézőt a megszólaltatott művek igazi értelméhez. A másik kéozeletnyitogató sorozat a rajzfilm ismerteté­sére vállalkozik. Premierként Fenyves "György John Halas­ról készített portréját mutat­ta be a televízió. A dús kén- zelőereiű és gazdag humorú rajzfilmes, aki Pesterzsébet­ről indult el, hogy a rajzfilm Korda Sándoraként érjen célba, a Halász János mun­kásságáról készült „televíziós tükör” az animációs műfaj titkait is nyitogatta. Külön ELŐTT értékeként könyvelhetjük el, hogy olyan ritkaságokkal is kirukkolt, mint például John Halas egykori mesterének, Bortnyik Sándornak 1927- ben született rajzfilm-kísér­letei. amelyek most kerültek először közönség elé. Cegléd vigasza Ami a végeredményt ille­ti: bár a kanizsaiak hagyták el győztesen a képernyőt, Cegléd elsőbbsége mégis vi­tathatatlan. Nem is gondol­tam volna, hogy szomszédvá­rosunk, ez az alföldi járási székhely ennyi érdekességgel és szépséggel tudja meglepni a televízió nézőit. Jártunk Patkós Irmánál, „beszéltünk” a birkózók aranycsapatával, tanúi lehettünk Baranyi Fe­renc és tanítómestere meg­ható találkozásának, és ro­konszenvesek voltak a diá­kok is. csupán az egyik „ri­porternő” igyekezetében érezhettünk zavaró momen­tumokat. A Patkós Irmával beszélgető főiskoláslány túl­zott alakitasa, majd a Bara­nyi Ferenccel való jelenetben indokolatlan fel-fel nevetése inkább ellenszenvet, semmint rokonszenvet váltott ki belő­lem. Sajnos, a szerkesztők egyik ötlete is a visszájára fordult. A késő esti kocogás karikatúrája volt; s nem vonzó propagandája az egyébként hasznos testkar­bantartó mozgalomnak. És az sem volna kár, ha a mű­sor közben elmaradnának az afféle durva vágások, amikor valamelyik .szereplőnek egy­szerűen „elvágják a nyel­vét”. Szombat este Ez sem volt jobb. mint a többi, pedig központi témá­jául Párizst, az álmok, a vá­gyak városát választotta. Azt a várost, amelyről ezer és ezer dal szól, és számtalan írás beszél, amelynek vará­zsát a művészet oly sokfele módon ragadta meg és adta vissza. Igazán nem nagy mű­vészet tehát kétórányi mű­sort válogatni belőle. Sajnos, Semsei Jenő szerkesztő csak abba a kosárba nyúlt műsor­anyagért. amelyikben a Pá­rizsról szóló és vele kapcso­latos könnyű fajsúlyú művek találhatók. Így azután csupán a felszínes, konvencionális Párizs-képhez. Párizs-hangu- lathoz szolgáltatott műsorá­val újabb adalékokat. Végül az elhangzott ope­rettel kapcsolatban: a Kál­mán muzsika elhangzása után a szereplők civilben is megjelentek „névsorolvasás­kor” a képernyőn. De hol maradtak a többiek? A tele­víziós produkció alkotói, ren­dező, szerkesztő és így to­vább. Ök miért maradtak ár­nyékban? Hát nem együtt követték el a tettet? Ilyen ez a krónika K i gondolná, hogy egy házasságkötési elha­tározás milyen bo­nyodalmakat okozhat? A napokban ugyanis egy tito- grádi lakos anyakönyvi ki­vonatot kért, hogy házassá­got köthessen — olvasom a Politika Expressz című bel­grádi lapban. Alaposan meg­lepődött azonban, amikor az anyakönyvvezető udvariasan megmagyarázta neki, hogy el kell halasztania az esküvőt, mert nem fizette ki adóját, és mindaddig nem kaphat anyakönyvi kivonatot, amíg nem rendezi adótartozásait. Hasonló válaszokat hall­hattak azok is, akik valami­féle más bzonvítványt, iga­zolványt kértek a titográdi városházán és ugyancsak hátralékban voltak adójuk­kal. Ha már az adónál, azaz az adósságnál tartok, hadd folytassam a Daily Mirror- ban megjelent tudósítással. A johannesburgi brit kon­zulátus ajtaján bekopogtatott Abia Makahane 28 éves dél­afrikai lakos, és közölte a konzullal, hogy a brit kor­mány ötszáz fonttal tartozik neki. Felmutatott egy sza­bályos elismervényt arról, hogy az, ugyancsak Johan­nesburgban élt apja eladott 107 birkát és ötven kecskét a brit hadsereg egy tisztjé­nek 500 font sterlingért, s mindmáig nem kapta meg a pénzt. Az adásvételi szerződést egyébként hetvenkét évvel ezelőtt, az angol—búr hábo­rú idején kötötték. A konzul azonban mégis megígérte Makahanének, hogy sürgő­sen kivizsgáltatja az ügyet és a brit hadügyminiszté­rium útján behajtja a tarto­zást. Ha ugyan még van ki­től... Nemcsak a bűnözésre, ha­nem a becsületességre is akadnak példák az Egyesült Államokban, Ralf Cohn bíró a minap tíz percet késett — írja a müncheni Quick. — A tárgyalóteremben már tü­relmetlenül várakozott rá a vádlott, a védőügyvéd, az ügyész és a hallgatóság. A bíró, a futástól még kiful­ladva. megkére a jelenlevő­ket. hogy álljanak fel. Utána önmagát a „bíróság lebecsülésével” vádolta, a vétséget rögtön be is ismerte, majd 50 dollár pénzbünte­tésre ítélte magát. Miután befizette a bírósági pénztár­ba az összeget, megkezdte a tárgyalást. Ezek után egv nem min­dennapi esettel is hadd fog­lalkozzam: Telefonon mond­ta le saját temetését egv neewenéves nantes-i mun­kás, miután a. legnagyobb megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a reggeli munkakez­déskor kollegái sápadtan és remegve menekülnek előle. Minden rábeszélőképessé­gére szükség volt. hogv elhi­tesse velük: nem a túlvilág­ról érkezett. Hamarosan fénv derült a rejtélyre: előző nan három közeli munkatársa „azonosította holttestét”, azaz egy közeli csatornából kifogott hullában őt vélték felismerni. Az „életre kelt” áldozat igazi kálváriája még csak ezután kezdődött: meg kel­lett vívnia ugyanis a helvi anyakönyvi hivatal hitetlen­kedő tisztviselővel is. akik egvszer már bevezették ne­vét a halotti anvakönwbe Az élet azonban nemcsak 'a félreismert halál esetiben hanem — uram bocsa! — a házaságkötést követő na­pon is produkálhat rendkí­vülit. Szokatlan per kezdő­dik ugvanis hamarosan az amerikai David és Judy Kindler, valamint a hawaii szigeteken levő Sheraton- Wakiki luxusszálló között. A fiatalok nászútjukat akarták az egzotikus nevű szállodában tölteni. Megér­kezésük után azonban a fő oortás közölte velük: távirati előjegyzésüket nem kapták meg, s így nincs szobájuk. Tíz másik szállodában sem kaptak helyet. ígv hát — jobb híján — a hallban, fo­telban bóbiskolták át a nászéjszakát. Most százezer dolláros kártérítést követelnek, s majd a bíróság dönti el, jogos-e a követelés ilyen „emocionális kár” esetében... Befejezésül egv hobby-hír: Jean Leroux belga lakos üres bőrönddel utazik szer­te a világon. Mint említet­te: ez a hobbyja. ígv teszi 'óvá a vámőröket, akik egy­szerűen nem tudiák elhinni, hogv egv ember üres tékával is utazhat. Örák hosszat ke­resik bőröndjének titkos rej­tekhelyét, amely tulajdon­képpen nem is létezik. Révész Tibet

Next

/
Oldalképek
Tartalom