Szolnok Megyei Néplap, 1974. december (25. évfolyam, 281-304. szám)
1974-12-17 / 294. szám
1974. december 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az üdülők színvonala szerint Változnak a kedvezményes üdültetés térítési díjai Január elsejétől az üdülők vendégei különböző térítést fizetnek, attól függően, hogy az üdülő, amelybe beutalót kaptak, milyen színvonalú, hogyan képes pihenésüket szolgálni. / SZOT elnöksége úgy határozott, hogy az üdülőket három csoportba kell sorolni. Az első csoportba tartoznak azok a gyógy- és egyéb éves, valamint időszakos üdülők, amelyek magas szintű feltételeket biztosítanak a vendégeknek. A térítési díj itt a jelenlegi napi 18 forintról 36 forintra emelkedik. Ez a beutaltak 30 százalékát érinti, összesen 112 ezer embert. A második csoportba azok az átlagos színvonalú éves és időszakos üdülők tartoznak, amelyek adottságaik miatt közepes színvonalú ellátást biztosítanak. Ezekbeii a térítési díj napi 18 forintról 24 forintra emelkedik. Ez 115 ezer embert érint, a beutaltak 31 százalékát. A harmadik csoportba tartozó üdülőkben nem változik a térítési díj, de változatlan marad, az üdülőszanatóriumokban. a szakmunkástanulók, ifjúmunkások, főiskolások, valamint a gyermekek csoportos vagy családos üdültetésénél is. Ez öszszesen 145 ezer embert érint, a beutaltak 39 százalékát. A határozat kimondja, hogy a munkában élen járóknak, az egészségre ártalmas munkát végzőknek, a több műszakos .dolgozóknak, a nagycsaládosoknak, az alacsony jövedelműeknek és a gyermeküket egyedül nevelőknek az első és második csoportba tartozó üdülőkbe kell beutalót biztosítani. A vállalatok és szakszervezetek számukra a fizetendő térítési díjakat kiegészíthetik, illetve térítésmentesen adhatnak beutaló jegyeket. A nagycsaládosok esetében pedig — tehát, ha három vagy annál több, önálló keresettel nem rendelkező gyermek van — a család csak két gyermek után fizet térítési díjat. Továbbra is 168 forint a nem dolgozó feleség, illetve a családtag részére a kiegészítő jegy ára. KOMMENTÁRUNK Az utóbbi 10—12 évben sok új, korszerű üdülő épült, s ennek nyomán jelentős színvonalkülönbségek alakultak ki a régi és az új üdülők között. Nem volt tehát igazságos, hogy a vendégek a különböző színvonalú szolgáltatásokért azonos térítést fizessenek. Az új üdülők költségei jóval magasabbak, de a kiadások minden üdülőben emelkedtek (élelmezés, berendezés, felszerelési tárgyak, üzemeltetés). Ezért a különbségeket csak így, a díjak méltányos emelésével lehetett megteremteni. A SZOT és a Minisztertanács azonban gondoskodik róla, hogy ne alakulhasson ki olyan helyzet, amelyben az alacsonyabb keresetűek, a rosszabb anyagi helyzetben élők törvényszerűen a kevésbé színvonalas üdülőkbe kerülnek. Ez ellentmondana alapvető szociálpolitikai elveinknek. A vállalati és szak- szervezeti támogatások sokoldalú rendszerével el lehet érni, hogy anyagi lehetőségeitől szinte függetlenül bárki bekerülhessen a legjobb üdülőkbe is. A szakszervezeteknek egyúttal őrködniük is kell, hogy ez a lehetőség ne maradjon meg lehetőségnek, de következetesen valósággá váljék. A térítések összegének növekedéséből befolyó összegeket a SZOT és a kormány állásfoglalása alapján a nagycsaládosok üdültetésének elősegítésére és az üdülők felszerelésének gyarapítására kell fordítani, tehát ezek 'az összegek lényegében megtérülnek az üdülők vendégei számára. B. A. Eletek m^grontója: az a kohol K. Z., 30 esztendős, • nósülés előtt álló fiatalember, pincér, 2000 forintot, keresete felét költötte szeszre havonta. Mint mondja, egyre nagyobb adagok elviselésére tette képessé szervezetét: három-négy liter bort és nyolc-tíz fél konyakot is elfogyasztott naponta. Édesanyja kérésére, munkatársai biztatására négyszer vett részt elvonókúrán, többkevesebb eredménnyel, ugyanis nem vált antialkoholistává. Az orvosokat gyakran elgondolkoztatta: szervezete rendkívül jól megbirkózott az alkohol ártalmaival, a kezelések K. Z.-nál csak különlegesen nagy adag gyógyszerrel keltettek borzongást. .. jjz ital magabiztossá tett — Miért ivott? — A szesz magabiztossá tett. Vonzott a nagyvilági élet, az előkelő társaság, a szép nők, gazdag külföldiek. .. Aztán nagyjából ugyanezzel a társasággal ismét találkozott K. Z. A Pomázi Munkatherápiás Intézetben, ahol az alkoholisták fokozatos rehabilitációjával foglalkoznak orvosok, pszichológusok, ápolók. Az intézetben az átlag három-öt hónapig tartó komplex kezelés befejezése után az elbocsátott beteget (alkoholistát) az intézet mezőgazdasági üzeme alkalmazza. A szállás ingyenes, a betegek étkezéséhez hozzájárul az állam, ingyen munkaruhát adnak és a kezeltek az ápolók felügyelete mellett naponta kétszer beveszik az Anta- ethyl tablettát. Gyógyít és nevel ,— A társadalom minden rétegéből vannak ott betegek — folytatja K. Z. — Az intézet vezetői a munka után sport- és kulturális foglalkozásokat is szerveztek. Esténként együtt nézhettük a tv-t, ki-ki sakkozhatott, olvasgathatott, beszélgethetett, egy-egy pohár üdítőital, cola mellett. — Miben látja a Pomázi Munkatherápiás Intézet hasznát? — Abban, hogy gyógyítás nevel egyszerre. „Magunk között” vagyunk, könnyen oldódik az ember nyelve. Előbb-utóbb rájövünk arra: semmi értelme az ivásnak, és onnan kikerülve új életet, tiszta lapot kezdhetünk. Kiszakítva a nem ivók társadalmából és az ivókéból is, amolyan harmadik csoportot alkot a pomázi közösség: a gyógyuló, az ivásból kiábrándult ivókét. Mert számtalan hibájával, gyöngeségével együtt az alkoholista is ember, aki megértésre, baráti szóra, közösségre vágyik. — Tudja, van valami észbontó ellentmondás nálunk az alkoholisták és a nem ivók tábora között. A társadalom, a munkahelyi közösségek aránylag jól elviselik az ivó, a rendszeresen .ivó embertársaikat. Csak akkor nyúlnak erélyes eszközökhöz, ha az alkoholista kirívó cselekedeteivel már tűrhetetlenné teszi a körülméDrámaíró — színpadi alkotás Nemzet közi színházi tanácskozás A drámaíró és a színpadi alkotás kapcsolatáról négynapos nemzetközi színházi szimpózion kezdődött vasárnap a budapesti Nemzeti Színházban. A tanácskozáson — melyet a nemzetközi színházi intézet (ITI) rendezett, — húsz ország legnevesebb színházi írói, rendezői és dramaturgjai vesznek részt. A megnyitó ünnepségen Marton Endre, a Nemzeti Színház igazgatója, az ITI magyar központjának elnöke üdvözölte a vendégeket • Elmondotta, hogy hazánkban az utóbbi két évben ez a második nemzetközi színházi tanácskozás, melyen ezúttal az író és a színház kapcsolatának elemzését tűzték napirendre. Olyan témát, amely — bár napjaink színházi életének aktuális problémája, — eddig egyetlen ilyen jellegű szakmai tanácskozás programján sem szerepelt. , A szimpozion tegnap a Fészek klub nagytermében Hubay Miklós író referátumával kezdte meg munkáját nyékét. Pedig akkor már legtöbbször késő! — mondja elkomorodva K. Z. — Aztán: az elvonókúra, a kezelés után visszatért saját munkatársukat, szomszédjukat, sőt családtagjukat is nagy-nagy ellenszenvvel fogadják. Megbélyegzettnek tekintik, szinte bűnözőnek, aki letöltötte ugyan a büntetését, de... (Egy elvonókúrán átesett páciensnek a Vöröskereszthez írt leveléből: „Munkahelyemen, akik tudják, hogy • elvonókúrán voltam, kigúnyolnak. ez iszákossá tesz és ivásra ingerel...”) Segítsen a közösség — Mindez nagyon megnehezíti a gondos gyógykezelés utáni teljes rahabilitá- ciót. Kiközösítetté válik az egyén, hiszen nem fogadja be teljes mértékben a nem ivók társadalma, az ivók pedig nem tartják többé megbízható havernak. Lényegében a nem ivó többi munkatárs az elvonókúrával látja bizonyítottnak, hogy a szaki alkoholistává vált. Odáig már nem jutnak el a következtetésükben — és éppen ez lenne a józanok okos álláspontja —, hogy a súlyos betegségből gyógyult munkatársukat éppen a közösség rendkívül nagy hatású befogadóerejével kellene szívükre ölelni. — A pomázi intézet vezetői igyekeznek segíteni ápoltjaikat — mondja K. Z. — Azzal, hogy a kezelés után még hónapokig engedélyezik az intézet gazdaságában dolgozni a volt alkoholistát. Megszokhatja a nem ivók józan közösségét (sorstársaiét), jelleme erősödik, csiszolódik a normális életre, akaraterejét edzi. Aztán, ha már elég szilárd a cél, hogy nem iszom! — a Pomázi Munkatherápiás Intézet segít az elhelyezkedésben. — De miért csak az intézet a biztos pont? (Kulcsár) (Folytatjuk) A szellemi és javak összefogása Beszélgetés a szövetkezetek kö.művelődéséről A közelmúltban Törökszentmiklós mezőgazdasági dolgozóinak művelődési helyzetét vizsgálta a városi tanács művelődési osztálya. A tapasztalatokat — többek között — elemezte a napokban tartott közművelődési aktívaülés is. Ezekről beszélgettünk Szabó Ferenc közművelődési felügyelővel. Először a mező- gazdasági dolgozók iskolai végzettségéről érdeklődtünk. — A négy termelőszövetkezetben — az Alkotmányban, az Aranykalászban, a Dózsában, a Petőfiben —, valamint a Törökszentmiklósi Állami Gazdaságban végzett felméréseink szerint 46 százalékuknak nincs meg az általános iskolai végzettsége — válaszolta Szabó Ferenc. — Szakmunkásképesítéssel negyedrészük rendelkezik. — A felszabadulás előtti állapotokhoz viszonyítva óriási a fejlődés. A mai követelményekhez képest azonban nem tűnik megfelelőnek. Tapasztalható-e kellő arányú szakmai képzés á mezőgazdasági üzemekben? — A megnövekedett szakmai követelményekhez viszonyítva — gondolok például a zárt rendszerű termelésre — nem tartjuk elegendőnek, hogy a szakmai továbbképzéseken a dolgozóknak mindössze 4,1 száza>- léka vesz részt.- Ezen az arányon feltétlenül van javítani való. Jónak tartjuk viszont azt, hogy a négy termelőszövetkezet 15 ösztöndíjat biztosít a jövendőbeli szakembereknek. — Miként alakul a munkahelyi művelődés a termelőszövetkezetekben? — A termelőszövetkézetekben 1967 óta viszonylag folyamatosan és jól dolgoznak az oktatási és kulturális bizottságok. Munkájuk "kézzel fogható eredménye azonban a mezőgazdaságban dolgozók alacsonyabb műveltségi szintje és a szétszórt üzemegységek miatt természetesen kisebb, mint az ipari üzemekben. — Pénzügyi okok nem játszanak ebben közre? — Nem. A termelőszövet4 kezetekben lényegesen magasabb a kulturális alapok összege, mint városunk bármely más termelési szektorában. Az állami költség- vetésből például ilyen címen 47 forint jut egy lakosra, az ipari üzemekben pedig 215 forint egy dolgozóra, ugyanakkor a termelőszövetkezetekben 511 forint. Tapasztalataink szerint a kulturális alapból arányaiban keveset költenek az állandóbb, folyamatos művelődést szolgáló célokra; a felnőttoktatásra, ismeretterjesztő akadémiákra, szakkörre, művészeti csoportra, s klubra, sokkal nagyobb összegeket fordítanak viszont a nagy költséggel járó, egyébkent hasznos kirándulásokra. Figyelemre méltó viszont az, hogy fokozódik az érdeklődés a színházi előadások iránt. A szövetkezetek 300 bérletet váltottak. Az Alkotmány és Dózsa Tsz saját autóbuszával viszi színházba dolgozóit. — A termelőszövetkezetben adottak-e a személyi feltételek az eredményesebb közművelődéshez? . — Példaadó modellnek tekintjük az Alkotmány Termelőszövetkezetet. A közművelődési munka ott a leghatékonyabb, köszönhető ez a vezetők segítőkészsége mellett annak, hogy több naint tíz éven át tiszteletdíjas, két éve pedig főhivatású közművelődési ügyvezető irányította, illetve irányítja ezt a teljes embert kívánó munkát. Nem véletlen tehát, hogy a tanfolyamuk, az ismeretterjesztő előadásuk, a Röpülj páva-kör sikere mellett más vonatkozásokban is eredményeket könyvelhetnek el. — A közművelődési intéz- mények és a szövetkezetek között alakult-e ki érdemleges kapcsolat? — A művelődési központ és a könyvtár évek ótarend- szeres kapcsolatot tart az Alkotmány és a Rákóczi Termelőszövetkezettel. Munkájukat együttműködési megállapodás alapján végzik. Aa idén például az Alkotmány Tsz 16 ezer, a Rákóczi Tsz pedig tízezer forintot juttatott a művelődési központnak. Ellenszolgáltatásul a művelődési központ kiállításokat szervezett, vetélkedőt rendezett a szocialista brigádok számára, színház- és hangversenybérletet biztosított. A járási-városi könyvtár több termelőszövetkezetben letéti könyvtárat létesített. Néhány kerület ilyen értelmű ellátása azonban még további gondunk. — A mezőgazdasági üzemek jellemzője a szétszórtság, az elaprózott közművelődési tevékenység. Miben látja az erőteljesebb kibontakozás útját ? — A közös fenntartású intézmények körének szélesítésében, a közművelődési intézmények és a szövetkezetek összehangolt munkájában, egyszóval a szellemi és anyagi erők összefogásában. Más kivezető út nincs. S. B. Szakértők nélkül nincs igazságizolgál'aíás Pemutatjuk az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézetet A gépkocsivezető a 6-os úton haladva egy integető katonát, távolabb egy csoportosulást vett észre. Szürkület volt. levette a gázt, lassan haladt tovább, majd hirtelen felborult. Nekiütközött egy, az úton keresztbe feszített drótkötélnek. Egy árokba esett kocsit egy másikkal. drótkötél segítségével húztak ki. A karambolozó gépkocsivezető a szokásos megállapításra várhatott: ..nem a látási viszonyoknak megfelelően vezetett”. A műszaki szakértő azonban bebizonyította: a drótkötelet nem lehetett látni, s a gép- kocsiveztőtől egyébként sem lehet elvárni, hogy efféle közlekedési akadályra számítva vezessen. Sorsdöntő íme egy példa, milyen fontos, sors- és perdöntő az igazságügyi műszaki szakértő munkája. Az Igazságügyi Műszaki Szakértő Intézet 1965-ben kezdte meg működését a fővárosban, addig főállású igazságügyi műszaki szakértő Magyarországon nem dolgozott, a 40 főállású munkatárs és a több száz külső munkatárs széleslátókörű, a szakterületét s emelett a jogot is kitűnően ismerő szakember. Az intézet gépészeti. építészeti, közlekedési. valamint különleges és módszertani szakosztályra tagozódik. Hazánkban egyébként háromféle műszaki szakértő működik. Az intézet főállású szakértőin kívül a megyei bíróságok elnökei által kijelölt szakértők is dolgoznak. S létezik egy harmadik kategória is, amelybe elméletileg minden magyar ál lamnnl pár beletartozik: az eseti igazságügyi szakértő, akit alkalmanként. egy-egy terület specialistájaként vehetnek igénybe a bíróságok. Tudomány A szakértőnek — amellett, hogy magas szinten kell ismernie területét és a jogtudomány egy részét is — rendkívül lelkiismeretesnek kell lennie. Sokszor nagy horderejű ügyben kell nagyon körültekintő véleményt adni. Az emlékezetes — 38 ember halálával végződő — kecskeméti autóbuszbaleset körülményeinek felderítése után a műszaki szakértők bebizonyították, hogv a baleset helyszíne objektíve veszélyes, ami ugyan nem zárja ki a gépkocsivezető felelősségét, de adott körülmények összejátszása esetén elkerülhetetlen ott a baleset. Amint Hadas János, az intézet vezetője fogalmazta: „hogy a munkavédelemből tudomány lett Magyarországon. jórészt a szakértőknek köszönhető.” Szakértő állapította meg — név szerint Uzsoki György, aki a világon egyedülálló kutatásokat végzett ebben a témában — hogy a szilikózisog megbetegedésekért melyik gyárak és vállalatok kötelesek kártérítést fizetni a dolgozóknak. Műszaki nyomozómunkát végzett, rég lerombolt üzemeket, műhelyeket kellett rekonstruálnia, bebizonyítani, hogy a szóban forgó perben a vállalat mennyiben felelős a szilikózisért. Vagv ismét a munkavédelem: Százhalombattán 1968- ban benzinrobbanás történt, ahol nyolcán vesztették életüket A műszalti szakértők állapították meg, hogy sem a biztonságtechnikai berendezések, sem a munkavédelmi szakemberek nem voltak felkészítve, s az ő hibájuk okozta a súlyos tragédiát. Az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet komoly és elismert tudományos munkát is folytat. Dr. Nádasi Antalnak, a gépjárművek fékezési mechanizmusával, a műszaki tényezőkre visszavezethető baleseti okokkal kapcsolatos kutatásai Európa-szerte egyedülállóak. Ö foglalkozott egyébként a „nem a látási viszonyoknak megfelelő sebességgel vezétte járművét” ismert gumiparagrafus cáfolatával is. Szakértői munkája nyomán a bíróságoknál is helyére került a bevilágított és a belátott útszakasz közti különbség, s ő tisztázta a láthatóság fogalmát is, mert az erre vonatkozó szabvány pontatlanul fogalmaz. Mégsem mindegy, hogy példának okáért egy fekete háttér előtt futó fekete macskát kell a gépkocsivezetőnek észre- vennie, vagy egy fehér macskát... Modern technika A szakértői munka sokat fejlődött az elmúlt években. Jobban differenciálódtak a szakterületek, s egyre inkább igénybe veszik a modern technikát, például a kibernetikát a szakértői vélemények készítésekor. A szakértői munka lényegét, célját Hadas János intézetvezető így fogalmazta: „Szakértők nélkül jogszolgáltatás ugyan létezik, de igazságszolgáltatás nem.” — Páncsics *“