Szolnok Megyei Néplap, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-06 / 260. szám

1974. november 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 m 4 GELKA szocialista brigád aitól Ajándék »olígyermekes családoknak Új ruhában a 30 ünnepség a könyvtárban Bensőséges ünnepségen emlékeztek meg hétfőn a Nagy Októberi Szocialista Foradalom 57. és Szolnok felszabadulásának 30. év- ford'Jajáról a Verseghy Fe­renc megyei Könyvtárban. A helyi pártszervezet kép­viselőjének Czaga Lászlónak ünnepi beszéde után Szur- may Amő igazgató értékelte a könyvtár munkáját, bú­csúztatta nyugalombavonuló kollégáit. Először a könyvtár történetében valamennyi dol­gozó jutalomban részesült — közel 100 ezer forintot osz­tottak szét. A szovjet könyv ünnepi hete alkalmából a Művelt Nép Könyvkiadó szervezésében a könyvtár vendége volt Bakcsi György irodalomtörténész, aki a szovjet irodalomból tartott előadást a könyvtárosoknak. Közreműködött Cs. Németh Lajos színművész. A vendé­gek délután a Verseghy Fe­renc Gimnáziumban rendha­gyó irodalomórán vettek részt. Még a nyáron, elgon­dolkoztató és érdekes vita keretében, beszélték meg pe­dagógusok és pszichológusok, orvos-egeszségügyi szakem­berek és mozgalmi vezetők, valamint a leginkább érde­keltek, az édesanyák, a szü­lői munkaközösségek képvi­selői. a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsának Népköztár­saság úti székházában az if­júság családi életre nevelé­sének irányelveiről szóló előterjesztést. Ismeretes, hogy a Minisz- tei'tanács még 1973-ban az állami oktatás minden for­májában kötelezővé tette a fiatalság felkészítését a csa­ládi életre. A Minisztertanács e dön­tésének megfelelően készítet­te el az Egészségügyi és a Művelődésügyi Minisztérium még a nyáron az ifjúság csa­ládi életre nevelésének irányelveit. S most szeptembertől már — kísérleti jelleggel — az ország hatvan általános és harminc középiskolájában, az osztályfőnöki órákon megkezdődött az új „tan­tárgy” tanítása, a tanárok és diákok közös vitája, meg­beszélése ebben az oly fontos szerepet játszó tárgykörben. Ez azt jelenti, hogy megyén­ként egy falusi és egv váro­si általános iskolában, vala­mint a megyeszékhely egyik középiskolájában már az új elvek szerint folytatódik a tanítás. A pedagógusok felkészítése úgy történt, hogy Pécsett 600 tanár számára tanfolya­mot tartottak, orvosok, pe­dagógusok, szociológusok részvételével. A pécsi tan­folyamot dr Szentágothay János orvosprofesszor, a Ma­gyar Tudományos Akadémia alelnöke vezette. Budapes­ten. a fővárosi pedagógiai intézetben most folyik ha­sonló tematikájú tanfolyam. Az irányelveket és az osz­tályfőnökök feladatait az Országos Pedagógiai Intézet megbízásából Gál Erzsébet, az OPI főiskolai adjunktusa készítette el. figyelembe vé­ve egv komplex munkaeso­Sokgyermekes családokat ajándékoztak meg tegnap délután Szolnokon, a Haza­fias Népfront Barátság klub­jában. Bensőséges ünnepsé­gen adták át a GELKA Be­loiannisz és József Attila úti szerviz dolgozóinak ajándé­kát. A GELKA megyei ki- rendeltségének valamennyi brigádja1 a XI. pártkong­resszus tiszteletére kommu­nista műszakot szervezett. A műszakok ellenértékét a nagycsaládosok támogatásá­ra szánták; Szolnokon egy- egy automata mosógépet, hű­tőszekrényt és tv-készüléket vásároltak. A tegnapi ünnepségen, me­lyen a Rákóczi úti Általános Iskola tanulói rövid műsor­ral köszöntötték a meghívott vendégeket, Zakár Zoltán, a HNF városi bizottságának elnöke mondott beszédet. El­ismeréssel szólt » GELKA szocialista brigádjainak fel­port hosszas előkészítő tu­dományos vizsgálatát. Mit jelent ez az új tantárgy az iskolákban, amely ebben az esztendő­ben még csak kísérleti jel­leggel folyik a kiválasztott vidéki és fővárosi tanintéze­tekben, de néhány esztendő múlva már országossá és ál­talánossá válik? Elsősorban azt, hogy a családi életre, s ezen belül a szexuális életre történő előkészítésnek a nevelési fo­lyamat egész rendszerében kell helyet kapnia, a gyer­mekkortól a felnőtté válásig. Megismerkednek a diákok a család fogalmával és a családtervezés fontosságával, kialakítják a lányok és fiúk kapcsolatának erkölcsi alap­jait, esztétikai és magatar­tásbeli követelményeit. Meg­ismerkednek a nemek sajá­tosságaival, a szaporodási folyamat anatómiai és élet­tani alapjaival, a higiénia és az egészséges magatartás sza­bályaival. Végül, de nem utolsósorban megismerhetik a gyermek reális helyét és értékét a családban, a pe­dagógusok okos példákkal felhívják a figyelmet az anyákkal és a családdal kap­csolatos magatartás követel­ményeire. a diákokat ráve­zetik arra is, hogy a szülők nevelési feladatai a szocialis­ta család kohéziója pótolha­tatlan és semmi mással fel nem cserélhető. Az ifjúság családi életre nevelésének, új „tantárgyá­nak” tanítása az osztályfő­nöki órákon belül 800—900 általános és középiskolai osztályt érint, kereken há­romezer tanulót, s kétszer annyi, tehát hatezer szülőt. Dec ”ni berken, az ösz- szevont szülői értekezletekea az érdekelt iskolákban meg­történik a szülők tájékozta­tása az iskolai kísérletről és a család konkrét tennivalói­ról is. Érdeklődéssel tekin­tünk e kísérlet elé. s visz- szatérünk majd a szülői ér­tekezletek tanulságaira. T. A. ajánlásáról, végül bemutat­ta az ajándékokat átvevő csa­ládok tagjait: Janik Imrénét, kilenc gyermek édesanyját, a hatgyermekes Tóth Lász­lót és feleségét, valamint Kolompár Kálmánt és nejét, akiknek hét gyermekük szü­letett. Ezután került sor az aján­dékok átadására. Az ünnep­ségen résztvevő szocialista brigádtagok az ajándékok átadását követően egyúttal azt is vállalták, hogy egy évig ellenszolgáltatás nélkül javítják a készülékeket. A szolnokihoz hasonló ün­nepségre került sor a megye több helységében. Jászbe­rényiben egy televíziónak, Kisújszálláson három centri­fugának, Mezőtúron egv hű­tőszekrénynek, Kunszentmár­toniban két centrifugának örülhettek a megajándékozott sokgyermekes családok. Hanglemezhetek — könyvbemutató Rohamosan növekszik ha­zánkban a szovjet komoly­zenei lemezek népszerűsége. A kereslet növekedésében nem kis szerepe van az év­ről évre megrendezett szov­jet hanglemezheteknek Teg­nap Budapesten, a Vörös­marty téri kultúrpalotában mutatták be az idei szovjet hanglemezhetek újdonságait. November 30-ig az ország több mint 300 hanglemez- boltjában mintegy félezer szovjet műből válogathatnak a komolyzene hívei. Az UNESCO adatai sze­rint a világon a legtöbb könyvet a Szovjetunióban adják ki. Ezt a hatalmas ter­mést szemlélteti a hazánk legnagyobb, szovjet könyve­ket árusító könyvesboltjában — a fővárosi Gorkij köny­vesboltban — tegnap meg­nyílt könyvkiállítás, amelyet magyar részről Elbert János irodalomtörténész. szovjet részről D. J. Levcsenko, a Szovjetunió kereskedelmi képviselője nyitott meg. A szovjet könyvkiadás színvo­nalát, sokoldalúságát tükröző kiállításon csaknem félezer könyv szerepel. E gy éjszakára emléke­zem, melyet hamaro­san három évtizede lesz, pincében töltöttem. A leláncolt szavak azokban a napokban keltek föl ben­nünk és indultak a fény­re. Szovjet katonákkal telt meg a pince, röviden időz­tek itt, pihentek, váltották egymást. Néhány araszra tőlük tan­kok csaptak össze, sister- gett a levegő, tombolt a harc. Katonaság és háznép vegyest feküdt a verejték - szagú matracokon, horkolt és köhögött, sóhajtott és ál­modott. Mellém egy fiatal katona került, bizonyos Ana- tol Ivanovics, akivel lefek­vés előtt néhány szót váltot­tunk. Huszonkét éves volt, orvosnak készült, négy éve harcolt a kedvemért nagy igyekezettel törte kerékbe a német szót. Kémiáról beszélt a sűrű homályban és iroda­lomról, az életükről és a há­borúról. Az öregebb vörös­hajú kolhozista, meg a töb­biek a rideg fal tövén ül­tek, fegyverhez támasztott karokkal, köddel és csaták­kal a ruházatukon. Tekinte­tük éppencsak megérintett bennünket, aztán eleresztett. Miért filozofálgattunk a harc értelméről? Furcsái de így volt; megírtam akkori­ban. Sok minden máskép­pen történik, mint ahogy utólag elképzelnénk. Egy személyes kérdés után talál­tunk a kerékvágásba. Aptye- kár, mondtam a minden es­hetőségre konzervált orosz szót, patikus vagyok, tehát rokonszakmájú, ami ilyen helyzetben legalább nyelv­űidé, ha nem bizalmatlan­ság oszlató. S mindjárt a Liliomfl és Szellemi! urak, valamint a szépséges Maris­ka jó tíz évvel ezelőtt — pontosabban 1963 őszén — jártak utoljára Szolnokon, természetesen Szilvás! pro­fesszor, Kányái és Schwartz fogadós uramék társaságá­ban. Akkor Berényi Gábor kalauzolta be őket a Szigli­geti Színház színpadára, és a vendégek, — akikét Bürös Gyöngyi, illetve Gyöngyössy Katalin, valamint Győri Emil és Fonyó István személyesí­tett meg, igen nagy sikert arattak. Most újra itt jár már ek- hós szekerük a város hatá­rában, hogy november 8-án este a szolnoki színház szín­padán a névadó Szigligeti Ede legsikeresebb és legtöb­bet játszott darabjával, a Liliomfival újra tapsra inge­reljék a nagyérdemű publi­kumot. Az ekhós szekér ponyvája alatt most új társulat ül, egytől egyig fiatalok. Li- liomfivá lenni Szakácsi Sán­dor készülődik, Szellemfi, Ivánka Csaba lesz, a telegdi fogadós képében Hollósi Fri­gyes, Swartz úrként pedig Papp Zoltán várja a vándor­színészeket esett mellettem, a barátom, és felkiyaláboltam és a söté- nehezét firtattam: „Az elébb azt mondtad Anatol, hogy nem vagy hős? Miért mond­tad?” — Szőke haja kicsur- rant a megbillent sapka alól. Hamiskásan hunyorgott. — „Mert amikor Pjotr .el­tedő dombhátra cipeltem, féltem. Micsoda fiú volt! Ha ismerted volna... Két nap guggoltam vele egy aknatöl­csérben, körülzárva, akkor nem féltem, mert mellettem kapkodta a lélegzetet, és ki­másztunk. De most... Az ég csupa világosság volt a sok rakétától és Pjotr nem moz­dult. Hogy gyűlöltem azt a fényt! Hajnalban aztán meg­szólaltak a katjusák és men­tünk újra előre, Pjotr he- helyett is, csak előre!” — „Sok barátod hagyott így el?” — „Pjotrt szerettem leginkább, akár a testvére­met. Az anyja is, minden lapon írt nekem, mintha én is a fia volnék... Ez itt tör­tént Magyarországon, a Ti­sza mellett. És egy napon, ha győzünk és vége lesz, ta­lálkozunk és még majd be­szélek róla.” Hit áradt a nyurga fiú­ból, mintha belém olvadt volna, fölállna és kiegyene­sedne bennem: olyan erőre kapatott. Szavai kigyullad­tak és sokáig hamvadoztak a sötétben. Kevés ember mutatta meg nékem magát olyan nehezen, mint ő és De el ne felejtsük, aki a legfontosabb: Baranyai Ibo­lya és Bárdos Margit heted­hét országra szólóan szép Mariskaként repdes majd az úrfi után. A három felvonásos zenés játék rendező mestere ezút­tal Horváth Jenő... — A Miller-dráma, az An­tigoné, az Elektra, az Éjjeli menedékhely után a Li­liom/!...? — És ezen miért csodál­kozik ? — Csupán rendezői karak­tere miatt... de örülünk, — hogy vállalkozott, rá. — Néhány évvel ezelőtt már rendeztem ezt a nagyon is kedves Szigligeti darabot. Szívesen vállalkoztam rá, — felüdít. — Milyennek képzeli, — o mostanit. A darab majd százhúsz éves. Persze nincs öreg és fiatal dráma, csak fossá, vagy jó. — Az eredeti, és a teljes Liliomfit hozom színpadra, természetesen úgy, hogy a mai nézőnek szóljon. Meg akarom őrizni a kedves, szellemes játék naív báját, de lefújtam róla az idő por­szemeit. Ügy hiszem, igazam van: meghagyom a játék hamvas romantikáját —, de elkerülünk minden hamis keveset ismertem olyan teü- jesen, mint Anatol Ivanovi- csot. Azt mondhatnám: a szájunk mozgott és a sze­münk beszélt. Később ész­revettem, hogy szeretné, ha nem zavarná pihenésemet és olyan keszeg-keskenyre húz­ta magát, amilyenre csak tudta. Szerencsére hamar el­aludt, miután bakancsai alól gondosan kihúzta a takarót, nehogy bemocskolja. Régóta tudom, hogy ez művelet és sok más nem tartozik a ka­tonák nemzetközi illemkó­dexébe, annál kedvesebbé va­rázsolta előttem Anatolt. Azon az éjszakán virrasz- tottam. Óvatosan kémleltem az alvók körül, akár az a fehérkesztyűs kapitány, aki fáradt, székeken alvó kato­náit vigyázta és időnként megtámasztotta lecsukló fe­jüket. Hajnalban némi motosz- kálás támadt. Anatolt és tár­sait bevetették. Soha életem­ben nem láttam férfit olyan körülményesen felkelni; lát­hatóan ázon iparkodott, hogy fel ne ébresszen. Perceken belül indulnia kellett. Mi­közben .ekászálódott a fek­helyről, oldalt fordult és visszanézett reánk, alvókra Valamit mormolt, amit nem értettem, aminek hangsúlya a búcsúé volt, azután el­tűnt az ajtóban. Mikor ez történt, hiányt éréztem, egy ember hiányát, aki a lel­kemhez Dréselődött. mint a pátoszt. A mai emberek füle ezt nem bírja el. Az átdol­gozást különben Simon Ist­ván Kossuth-díjas végezte, ő írta a versbetéteket is, — úgy hiszem ez már önmagá­ban is garancia. Az „új, de eredeti” Liliom- fi zenéjét Aldobólyi Nagy György írta, sőt ő lesz az előadás karmestere is. — Stílzenét komponált? — Nem, dehogy... A zene improvizációs indítékok alap­ján függ össze a darabbal, a szituációkhoz igazodó zenei kulisszákat komponáltam, de ennek egy része — a dalbe­tétek kivételével — előadás­ról előadásra változhat, és változik is. Igyekszem előse­gíteni a korabeli előadás hangulatát, de stílzenét ne várjon senki. A verbunk ele­meit kétségtelen, hogy fel­használtam, — de azt tudom mondani, amit a rendező: akik ma élnek, nem a 19. században ülnek be a szín­házba, így 1974 igényéhez igazodtam — mondja a ze­neszerző. A minden bizonnyal na­gyon kedves, jó szórakozást ígérő előadás színészavató is lesz: Szakácsi Sándor pá­lyája a Liliomfival indul. — ti — virág valamely idegenbetűs könyvbe. Azóta észrevétlen barátommá formálódott, gyakran gondolok rá, várat­lanul megjelenik, int és szá- monkér. Utolsó mondatai vissza-visszahajolnak hoz­zám : ■ „Talán nem lehetek orvos. Én nem, én... De a többiek, akik mögöttem van­nak és a helyembe jönnek, meg a tiéitek... Ők igen! Akiknek megadatott. ók majd helyettem is gyógyíta­nak. .. És Pjotrt ne felejtsd cl. azért mondtam el.” Hallgattunk. A pislogó gyertyaláng fényében meg­csillant gyermeki, meleg te­kintete. A tömpe ceruzával felírtuk egymás címét és ígértük, hogy üzenünk. Sok idő telt azóta és Anatol nem jelentkezett. Hol van a hős, aki tagadni próbálta a hősi­ességét? A választalan éve­ket félretaszítva, azt a szik­ra reményt növesztem fel. ígéretemhez híve” ’ a szó­lítom őt a távolból. Dnyet- ropetrovszkba üzenek. Mikor elváltunk, egyfor­mán sötétek voltak a nap­palok és az éjszakák.- Azóta mifelénk egyre világosodik és tudom, hogy holnap s azon túl minden nap világo­sabb lesz. Hiszek abban, hogy Anatolnak köze van ehhez a fénvhez. mely a Nagy Októberi Forradalom­kor gyulladt ki és azóta fel­tartóztathatatlanul teried. hogy véeiil elöntse a? egész világot. Hiszek Anatol Iva- novicsban a katonában és emberben és a többiekben, akik megharcolták nekünk a világosságot. Gyermekrajz kiállítás lász adányban A művelődési ház alig fél éve működő gyermek kézi- nunkacsonortia kedves kiál­lítással lepi meg a iászla- dányiakat. A Kaiig Tiborné tanítónő vezetésével szorgos­kodó kisdobosok sokoldalú képzésének legszebb munka­darabjai november 6-tól 12- ig tekinthetők meg a műve­lődési házban. A különféle anyagokból készült mozaik- kének megkapó egyszerűség­gel fejezik kJ a gyermekvi­lág szépségeit. Színes kréta­rajzaik a nagy ünnepekről készültek és aktualitásuk, valamint helyi vonatkozású mondanivalójuk miatt kü­lönösen érdekesek, és nagy érdeklődési-e tarthatnak szá­mot, ................... — T antárgy: a családi nevelés Szolnoki András: Anatol Ivanovics t A darab egyik jelenetét próbálják a művészek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom