Szolnok Megyei Néplap, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-01 / 256. szám
1974. november 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 * Segítség egy iskolának Koma János emlékkiállítás Jánoshidán Részlet a „Hegyi beszéd” című kompozíció sorozatból (Magántuilaj dón) Az emberek igénylik, hogy rendszeresen tájékoztassák őket mindarról, ami lakóhelyükön történik. Szeretik tudni, mi épül, mi készül, milyen közérdekű ügyekben döntött a tanács. Csak a tájékozott ember tudja, mikor "út kell tennie szülőföldje, lakóhelye fejlesztéséért, mihez adja munkáját, szakértelmét ellenszolgáltatás nélkül, a közösség hasznára. Több városi tanács felismerte ezt és gondoskodik arról, hogy a testület döntéseiről. az apparátus munkájáról szóló ismertetés írásos formában is eljusson a lakossághoz. A napokban kézhez kaptuk a „Jászberény” című színvonalasan írt, szerkesztett füzetet. Társadalmi szerkesztőbizottság készíti —tagjai a városi pártbizottság, a tanács, a társadalmi és tömegszervezetek kénviselői. Tisztségviselő, pártmunkás, jogász. újságíró egyaránt szívügyének tekinti, hogy a tanácsülések megkezdése előtt minden tanácstag kezébe vehesse a legfrissebb tájékoztató füzetet, amely ötezer példányban jelenik meg egy-egy alkalommal, és a diákok, az üzemek, a vállalatok dolgozói gondoskodnak arról, hogy lehetőleg minden családhoz eljusson a városban. Miről írnak a füzetben? Legutóbbi szám’'k'->n többek között ismerte*: a legújabb tanácsrendelteket. írnak Jászberény első disznói gá- íl. az elhunyt világhírű művészről, a város szülöttéről, Székely Mihályról. Beszámolnak arról a társadalmi munkáról, amit a sportpálya építésénél és másutt végzett a lakosság, bemutatják Lakatos Sándor tanácstagot, és a város egyik nevezetes műemlékét. A nyomdai úton előállított, ízléses kivitelben készült városi tájékoztatót a lakosság szívesen fogadja, és forgatja. Ez többet ér minden elismerő szónál. / T. V. 7 ávoktatási konferencia A tihanyi Biológiai Kutató Intézetben tegnap befejeződött a háromnapos távoktatási konferencia. A tudományos tanácskozáson egyetemi oktatók és kutatók cserélték ki tapasztalataikat a távoktatás alkalmazásának lehetőségeiről, módszereiről, valamint a rádió és a televízió kiegészítő oktatási szerepéről. A tanácskozáson javaslatot dolgoztak ki a távoktatás távlati fejlesztésére is. Közismert, hogy oktatási intézményeink fejlesztésében felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a társadalom az állami szerveknek. Most Mezőtúrról. a Dózsa György Mezőgazdasági Gépészeti Szak- középiskolából érkezett egy levél, amely szintén dicsé- retreméltó társadalmi ösz- szefogásról ad hírt. A szülői munkaközösség tagjai és a különböző vállalatok dolgozói az új előadótermek (közismereti és orosz nyelvi stb.) kialakításában működtek közre. A törökszentmiklósi Mező- gazdasági Gépgyár munkagéppel, a TITÁSZ mezőtúri üzemegysége villamos munkákkal járult a fejlesztéshez. A KAEV 8. számú gyár. egységének Kandó Kálmán szocialista brigádja korszerű audiovizuális eszközök használatára alkalmassá teszi a Őszi a Szolnoki A fenti címmel szervezett, aránylag rövid idő alatt két sikeres kamaraestet a Galériában a városi tanács vb művelődési osztálya, a múzeum, a TIT. valamint a társadalmi ünnepségeket rendező iroda, varosunk lehetőségeit okosai, ahasználva új vonásokkal gazdagították a közművelődésünk arculatát. Köztudott, hogy a Galéria akusztikája kitűnő, különösen kislétszámú együttesek. illetve szólisták bemutatkozására igen alkalmas. Sőt irodalmi és egyéb kamarajellegű rendezvények megtartására is, bizonyára rendkívül megfelelő lenne. A közelmúltban az őszi esték első hangversenyén Egyed Ferenc, a szolnoki zeneiskola fiatal tanára meleg hangulatú orgonaestjével keltette fel a hozzáértők figyelmét, s bizonyította be, hogy a „hangszerek királynője” iránt is nagy az érdeklődés Szolnokon. Kedden este E. Berényi Bogáta vezetésével a szolnoki Bartók Béla kamarakórus mutatott be néhány gyöngyszemet a kórusirodalom kimeríthetetlen kincsestárából. Műsorukban preklasszikus mesterek, valamint mai magyar szerzők művei szerepeltek. A tizenegytagú kamarakórus a madrigál sajátos érzelemvilágától a népdalok ihlette művekig sokoldalúan mutatta be tudását, összeforrott- ságát. Elmondhatjuk hogy ízlésesen és okosan használták ki hangszín és hangerő közismereti és az orosz nyelvi előadótermeket. A szülők közül néhányan szabadságot vettek ki és kőműves, illetve villanyszerelő munkákban segédkeztek. A segítő- készség igen szép példáját adta a Beloiannisz Híradás- technikai Gyár egyik szocialista brigádja. Az orosz nyelvi laboratórium használatához nélkülözhetetlen, de kereskedelmi forgalomban nem kapható beszédváltó telefonkulcsokat gyártott az iskola számára. A Dózsa György Mezőgazdasági Gépészeti Szakközép- iskola pártösszekötő tanára Gyűlvészi Piroska és Gulyás István KISZ-titkár arra kérte szerkesztőségünket, hogy tolmácsoljuk az inézet köszönetét a társadalmi segítségért. Az ilyen kéréseknek szívesen teszünk eleget. esték Galí riéban lehetőségeiket. Dicsérj őket a tiszta intonáció, a lírai kiegyenlített hangzás, az érthető szövegmondás és a ritmikai könnyedség. Külön említést érdemel a véghangzások fénye, szépsége. Mindössze némely indításnál, továbbá a magasabb fekvésekbe való szólambelépéseknél volt érezhető kisebb egyenetlenség. Ügyesen vették a szünet utáni művek intonációs akadályait — s a Haj- dúmű szellemes, üde megszólaltatásával — kirobbanó tapsot aratva zárták műsorukat. A hangversenyt szerencsésen színezte, illetve egészítette* ki a műsorhoz illő bensőségesen előadott kamarazenéjével a Pro Gaudio együttes (tagjai: Egyed Ferenc. Sűrű Erzsébet. Szűcs Antal, E. Berényi Bogáta). A sikeres koncert végén a kórus valamint az együttes további, terveiről, lehetőségeiről elmondották, hogy különböző zenei feladatokkal — a kórus többek között mozgalmi dalokból összeállított, megváltozott életünket hűen tükröző koncertprogrammal is készül Szolnok 900., valamint felszabadulásunk 30. évfordulójának megünneplésére. Közreműködnek a szakmunkások, szakmunkástanulók a közeljövőben induló kísérleti zenei stúdiójának munkájában. Továbbá közreműködik a kórus, az Országos Filharmónia ifjúsági bérleti hangversenyén. , Nagy Pál A jánoshidi művelődési házban Egri Mária művészettörténész megnyitotta Homa János fafaragó népművész emlékkiállítását. Homa János életéről, csodálatosabbnál csodálatosabb alkotásairól mindeddig igen keveset tudtunk. Valahol a Kárpátok erdős hegyei közölt született, pontosan a századfordulón, egy Pere- cseny nevű istenhátamögötti néhány faházas falucskában. Gyermekfejjel került az Alföldre, Jánoshidára. A hegyi ember nyíltsága és keménysége az Alföld messzi horizontú síkságán új j értelmet kapott: 1919-ben i vöröskatona, a szabadság j fáklyájával lobogott művész- lelke, — majd bujdosó ő is az árva legelsőkkel, s megalázott szegényember. Az öröm és a szenvedés ritmikájával rohannak évei: tizennyolc gyermekük született, de csak öten érték meg apjuk most megnyílt első kiállítását. Cseléd volt, napszámos, cementgyári munkás, s telente olyan szegény, amilyen talán a mesebeli János sem volt. De birkózni akart ő is, és engedett neki a legkeményebb fa is: cseresznyébe, dióba, körtébe álmodta álmait. A családi hagyomány így jegyezte fel művészi indulását: „Nagyapánk egy este énekelt: Tiszán innen, Dunán túl, Túl a Tiszán van egy luhász nyájastul... Apám megszólalt: ezt a nótát én kifaragom...” Leánya visszaemlékezéséből ennyit tudunk, de azt már nem jegyezte fel senki, hogy melyik lélekzetelállító Közoktatáspolitikánk egyik legidőszerűbb kérdésével, a képesítés nélküli nevelők helyzetével foglalkozott tegnapi tanácskozásán a pedagógusok szakszervezetének elnöksége. Elemezték azokat a főbb okokat, amelyek következményeként elsősorban az óvodákban és az általános iskolákban egyre több képesítés nélküli nevelőt kénytelenek munkába állítani. Aláhúzták többek között, hogy ebben közrejátszott az óvodai intézményhálózat igen dinamikus bővítése. Jellemző, hogy például 1965-ben még csupán 185 786 óvodai hely létezett az országban, ez azóta közel 70 000-rel nőtt, 254 646-ra. Ennél is gyorsabb ütemben növekedett szobra mikor is készült, s hová lett... Tehetségét 1931-ben kapta szárnyra a hír. Vesztére, vesztünkre, mert munkáinak jó része lelkiismeretlen ku- fárok kezébe került, péter- fillérekért. A most megnyílt kiállításon mindössze öt nagyobb faragását láthatjuk eredetiben: a felszabadulás után még igen szűkös anyagi körülmények között működött Damjanich Múzeum ennyit tudott megvásárolni a nagy tehetségű művésztől. Szobrainak jó része magángyűjtők kezében van, akik any- nyira sem méltatják Homa János em’ "két és a művészete élőt. tisztelegni kívánókat, hogy röpke tíz napra kölcsönadják a faragványokci/t. 1944-ben, közvetlenül a falu felszabadulása után, hat hold földet kap és gazdálkodni kezd. A centenárium évében faragja az „1848— 1948” c. kompozícióját: a azonban az óvodába felvett gyermekek száma: az érintett időszakban mintegy 106 000 lett az óvodáslétszám többlete. Az is közrejátszó tényező, hogy a pedagógushivatást az óvodákban és az alsófokú oktatásban ma már ■túlnyomóan nők gyakorolják. Igen sokan veszik igénybe a gyermekgondozási segélyt. Mindamellett a település- szerkezet ugyancsak része a ’ kialakult helyzetnek; figyelemre méltó adat. hogy a városokban minden századik, a községekben azonban majdnem minden tizedik pedagógus képesítés nélküli az általános iskolákban, az ösz- szes képesítés nélküli 92,9 százaléka községekben dolgozik, nép — robusztus férfialak birkózik a hétfejű sárkánnyal, s annak fejét veszi. Ekkor már csak egy feje van a sárkánynak, s Homa János diófából formált hőse éppen azt készül levágni. A mondanivaló kézenfekvő: a szobor 1948-ban készült, a fordulat évében. Tufláton — a jánoshidi határban — házat épített, küzdött a földdel, de a nehéz életet nem sokáig bírta, 1951. november 2-án elhunyt. Kincset érő alkotásainak jelentős része a kalandor utak hajóin alattom- ban tengeren túlra vándorolt. Homa János első kiállítása — megrendezése Tóth Pétemé művelődési ház igazgató érdeme — memento és figyalmeztetetés egyben: tehetségekben gazdagok vagyunk, de nagyon vigyázzunk értékeinkre. Római kori kőtár Üj római kori kőtár nyűt Dunaújvárosban. a Duna- parton. A hajdani katonai tábor és város, intercisa kő- emlkei közül 15 szépen faragott sírkövet, római úfc- mérföldkövet. mészkőoltárokat és oszlopokat állítottak ki. A 400 négyzetméteres, szépen parkosított szabadtéri múzeum legszebb darabjai a III- századból származó, fürdőző Dianát ábrázoló, mészkődombormű és a töredékesen megtalált. Bacchus menetet megörökítő dombormű. A kőtár mellett bemutatják a római-kori település ásatásait is. A katonai tábor legjelentősebb épülete az úgynevezett prineipia, a katonai parancsnokság és szentély köroszlopos udvarral, 120 köbméteres, terrazzo-borítású víztárolóval. A Bartók Béla kamarakórus hangversenye — ti — NAPIRENDEN: A képesítés n lküli neve’ők he’y7ete H alottak napján hazautazott az édesanyja sírjához. Nővére otthon lakott négy gyermekével és férjével. öccse is hazajött feleségével', három kislányával. ö nem vitte a családját, pedig neki fia volt. Minek? — gondolta. A gyerekek bár szerették nagyanyjukat, minden nyarat nála töltöttek, míg élt, mégis: ne a halottra emlékezzenek, de az élőre, aki finom süteményeket sütött és az apát is kijátszva pénzt adott nekik mozira. Azután a szülőfaluja, ahová hazajön, se úgy maradjon emlékezetükben, mint egy nagy temető, tele gyertyákkal, őszirózsákkal, feketeruhás emberekkel, hiszen nagyanyjuk lialala óta máskor nem jönnek ide, csak halottak napján. Minden úgy történt, ahogyan elképzelte. És bár előre látta az eseményeket, mégis átélve ugyanaz, idegen volt, taszította. A nővére nagyon kedves, örömükre lakodalmi ebédet, ezernyi jót főzött-sütött. Neki bort is hozatott. Tapintatosan kínálgatta, hogy ne sértse, de jólesik egy pohárkával a zsírosra. Mert neki úgy főzött, tudta, hogy ő úgy szereti. Érdekes — gondolta magában, a nővérem milyen figyelmes és aranyos. Sohasem tudunk hozzá felnőni emberi jóságban, teljesen édesanyánkra ütött. Hogy meghalt, át is vette szerepét, mindenről ő gondoskodik. A lakás kicsi volt. A gyermeklármától, rosszaságtól, alig fért a sok rokon. A szülök idegei lassan-lassan felmondták a szolgálatot. Kiabáltak, szentségeitek, pofon is csattant. Egyébként jókedvük volt. Mindannyian egy eltávozott ember emlékére jöttek össze, annak tiszteletére, akit a legjobban szerettek, aki számukra a legdrágább volt, mégsem akaródzott a halálról beszélniök, gondosan kikerülték saját gondolataikat és mintha szégyellnék ezt, nem néztek egymás szemébe. Zavarukban, ha kellett, ha nem. á gyermekeket szidták. A bőséges ebéd után a tv mellé ültek, odavitték a bort, a szódát, a hamutartókat, a gyermekeket kiküldték az udvarra játszani. — A Fradi kikapott 1:0-ra! Ilyet se láttam még! Az idei bajnok a Vasas! Szép dolog! — mondta a sógor és ivott egy pohár bort. ■— Szép bizony ■— mondta a férfi csendben, de azért egész más hangsúllyal, mint a sógora. Készített magának egy spricceltet és megitta. Közben a gyermekeket az asz- szonyok megmosdatták, tiszta ruhába bujtatták és elindultak a temető felé. Ahogy beléptek a kapun, a férfi első gondolata az volt, hogy idejárt először szerelmeskedni tizenöt éves ko~ ÉLŐK rában. A gondolatért nagyon megharagudott magára, de item tehetett róla. betolakodott a másik gondolat. Mintha az emberek egymást bámulnák: jé, ez is kijött? Akik imádkoztak, azoknak könnyebb volt. ö mit csináljon? A kezével sem tud mit kezdeni, ha elöl összekulcsolja, mit gondolnak, tán, hogy imádkozik? Zsebre tenni frivol dolog. Azon kapta magát, mindenre gondol, csak arra nem, amire kellene. Amire tegnap is gondolt, amire évközben rengeteget gondol. Akinek képe ott van az íróasztalán, az anyjára. Tizenöt éve került el. Másik érdekes felfedezése az volt, hogy itt látható mindenki, akit ő már elfelejtett, és aki őt már elfelejtette. A sír kicsi volt, csak tolakodv fértek el körülötte. Ahogy ránézett a fejfára és elolvasta, hogy itt nyugszik özvegy ...Lajosné. élt 65 évet, egy kissé meghatódott. Lerakták a virágokat, meggyújtották a gyér-' tyákat. A gyerekek azon is összevesztek, ki gyújtsa meg. Az egyik kislányt bátyja ellökte, kapott apjától egy pofont, ekkor mindkettő hangosan sírva fakadt. A szomszéd sírnál állók égő szemmel figyelték őket. szemük beszédesebb volt az átoknál. <4 síró fiút. elküldték a kúthoz egy befőttes üveggel vízért. Örömében elfelejtett sírni. Édesanyjuk kis sírja a temető szélén állt, amelynek földje már szinte összefolyt a szomszédos szőlőtőkékkel. A kisfiú is a szőlők közé ment. Még láttak, ahogy elvégzi dolgát, és hallották, amint vizet kunyerál egy nénitől. Nemsokára visszajött tele üveggel. — Állami gazdasági — mondta halkan a sógor —, ott ma is szedik a szőlőt, szüretelnek. Ügy hallani, jó termésük lesz az idén. Füstöléssel megóvták a fagytól a szőlőt. A kisfiú énekelt. „Hajlik a vessző, hajlik a nád...” Megint kapott egy pofont. — Mért bántotok, miért vertek engem? Ezt éneklik a nénik is, a szüretelők. — Ismét bőgött egy sort. aztán odament a szőlőtökéhez, és tüntetőleg hátat fordított a gyászolóknak. A temető szélén, ott, ahol a sírok körül gyertyalángok pislogásánál feketébe öltözött emberek rótták le tiszteletüket, megjelent tíz tarkakendős asszony, arcuk szép barna volt, szemjlk csillogott és ajkuk nótaszóra nyílt. „Szüret után lesz az esküvőnk...” Velük szinte egy időben megkondult a temető kápolnájának kis csilingelő harangja, és1 a kép olyan ellentmondó és olyan csodálatos volt, hogy senki sem tudott azonnal örülni vagy haragudni, s mire elszánhatta volna bárki is magát, hogy mit érezzen, a tarkakendős fejek már megfordultak, a temetőbeliek csak a hátukat látták, azok újabb sort fogtak, szedték a szőlőt, rendületlenül. A puttonyos még egy érzékelhető másodpercig kitartott a temető szélében, levetette kalapját és csapzott haja. bámuló tekintete, az egész tartása ájtatos tiszteletről árulkodott. De gyorsan az asszonyok után szaladt, mgrt sokan kiabálták, „puttonyos”, „puttonyos”. Hazafelé menet elhatározta, ő nem temetteti magát, minek az. egyszerűbb a hamvasztás Ez akkor jutott eszébe, amikor útközben a sógora kérte a feleséaét. hozasson másnap öt liter fehér mustot, mert ő azt szereti. Ahogyan a házi feladatot feleségének kiadta, azzal1 el is köszönt, .mert öt órakor már várta az igazgatója. Es ö is elbúcsúzott. Még hallotta, amikor a kicsik megkérdezték anyjuktól, maradt e a süliből? Suha Andor
