Szolnok Megyei Néplap, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-03 / 258. szám

1974. november 3. SZOLNOK MEGYEI WEPLAP 7 Gereblyés l ászló: Poszáta — őszelőn Most Csak most Csak most volt Április vege Csak most készült el a poszáta fészke Csak most vágott neki a nagy kalandnai Most lett barátja cserjének rovarnak Csak most figyelt föl a fülemülére Lágy puha s mégis csengő énekére S tűnt a szemébe Földön fészke Csak most ismerkedett a Nádirigóval A nádszálon ringóval Mikor a nád nagyobb arasznyinál Csak most perzselt dőzsölt a nyár Csak az imént zengett föl a határ Csak most suhogtatott egy szót a táj Halál Csak most söpört a tájon át Az ősz előszele És máris elsóhajt Egy ősi dalt — Indulni kellene... Csanádi Imre: ! U VADSZOLO Leröppentek lángbordó levelek, lezizegtek piros levélnyelek, mihelyt csókkal illették a derek, majd söprűvel rikácsoló szelek. A vadszőlő egy ősi jelbeszéd kényszerében meghordozta tüzét, aztán szórva-rongyolva szerteszét — eljátszotta idei sztriptizét. Indák hálója, rút váz feketén helyén ezután, csak azt leli a tél, tekergőző, töméntelen kötél — kusza képlet, kilobbant szenvedély. De rügyét rejtve, azt merészeli hinni, hogy a telet átvészeli — hacsak ... hacsak holmi házmesteri bosszú tőben el nem fűrészeli. ~ ____J, K önyvjelző Kemény Zsigmond napió a Kemény Zsigmond 1846-os naplója több mint félévszá­zados kallódás után a hat­vanas évek elején került elő. A fiatal író és publicista 1846-ra már komoly tekin­télyt vívott ki magának Er­dély politikai életében. Wes­selényi Miklós szerette vol­na Kolozs megyében követ­té választatni. Kemény te­hát július végén elindul Zsibáról Pest felé ..Eötvösök­kel hírlapi tárca fölött egyezkedni”... A napló első bejegyzése július 27-én kelt és augusz­tus 19-én hirtelen megsza­kadt. E néhány hét alatt azonban rendkívül sok él­ményben van része Kemény­nek. Gyorsszekéren előbb Kolozsvárra utazik, ahol Te­leki Lászlóval „politikai dol­gok fölött” értekezik. A kö­vetkező állomás Debrecen. Itt éppen a Tiszaszabályozó Társaság ülésezik Széchenyi elnökletével Nagy részletes­séggel számol be a napló az ellenzéki és konzervatív po­litikusok vitáiról, nagyszerű portrét rajzol Széchenyiről, a szuggesztív politikusról és a megnyerő magánemberről. A bevezető tanulmány be­mutatja a kor erdélyi és magyarországi közéletét, s meggyőzően bizonyítja, hogy a napló sok vonatkozásban új megvilágításba helyezi Kemény egyéniségét, sőt be­vezetőként szolgál művei­hez is. A televízió nem csodaszer Egy kitűnő orvos, barátai unszo­lására mostanában vett először televíziót. Korábban nem akarta a lakásába been­gedni a varázsdobozt, mert féltette szel­lemi függetlenségét Nem egy gyerekes családnál ma is azért nincs televízió, mert úgy vélik, gevelhetetlennó válnak a gyerekek; nem tanulnának, nem olvas­nának, s így jobb, ha nincs a kísértés odahaza. Mégis, ezek már utóvédharcok: az or­szág lassan ugyan, de közeledik a tele­víziós telítettséghez, ami azt jelenti, hogy lényegében minden család otthonában ott lesz a készülék. Ma már minden va­lamire való tanulmány szerzője, aki a tévé hatását vizsgálja, írását azzal kezdi, hogy bebizonyítsa: mennyire nem volt igaza azoknak a szerzőknek, akik a tv ha­tosára a „Gutenberg-galakszis”, tehát a nyomtatott betű hatalmának bukását jö­vendölték. Valóban, minden nemzetközi statisztika egyértelműen bizonyítja, hogy a könyv­kiadás minden televíziózó országban inkább növekedett, mint csökkent. Nincs ez más­képpen nálunk sem, s néhány tanulmány már azt is kimutatta, hogy mennyire növelte a vásárlási kedvet egy-egy nép­szerű televíziós sorozat, amelynek irodalmi mű volt az alapja. A Forsyte Saga évtize­deken át a kevésbé keresett klasszikusok közé tartozott, a tévészéria hatására hallat­lanul megnőtt az érdeklődés a könyv iránt. Még a kevésbé jól sikerült Rózsa Sándor filmsorozat is kimutathatóan több- tízezres olvasóréteget vonzott. Vitathatatlan az is, hogy a magyar tele­vízió talán legjobban, leghatásosabban dol­gozó osztálya éppen az ismeretterjesztéssel foglalkozik. Ki ne emlékezne olyan nagy hatású adásokra, mint egykor a Tudós Klub volt. mint manapság egy-egy beszél­getés Szent-Györgyi Albertiéi, vagy a ha­zai és külföldi tudományos élet más vezető személyiségével, mint a Pogány községről szóló kitűnő szociográfiai sorozat, vagy akár a raizfilmes módon elkészített, de alapjában kitűnő ismeretterjesztő széria, amelynek dr. Agy volt az előadója. Sokan már úgy néznek a televízióra, mint a közművelődés csodáiéra, amely mindent megold. Elég behozni a lakásba, a tévéseknek meg csak unos-untelan is­mételgetni kell: erre fisvei jenek, arra figyelőnek a kedves nézők, aztán majd a műsor megteszi a magáét Ebben a szemléletben legalább annyi a végletes elem. mint az előzőekben volt. amikor egvesek szellemi függetlenségüket kíván­ták megóvni a televíziótól. Mindkét szemléletnek, mindkét véglet­nek azonos a gyökere: túlbecsülik a te­levíziót. Nem érzékelik eléggé, hogy csu­pán egy eszközről van szó. Egy eszköz pedig önmagában lehet jó, vagy rossz. S a televízió nemcsak technikai értelem­ben lehet rossz eszköz, hanem műsorai­nak arányában, ízlésvilágában, szemléle­tében is. A televízióról beszélni, kriti­zálni tehát nemcsak joga, hanem köte­lessége mindenkinek, aki a közműve­lődés kérdéseivel foglalkozik. A televíziós műsorok hatása azonban nem egyoldalúan a tévé műsorától, ha­nem a műsor és a befogadó kapcsolatától függ. Ugyanaz a Hosszú forró nyár című so­rozat például a nézők egy részének na- 7 gyón tetszett, másik része pedig mérge­lődött rajta. S nagyon nem ismeri az éle­tet, a közönséget, aki azt gondolja, hogy akinek nem tetszett, az csupa sznob, in- tellektuel volt. Bőven akadt közöttük bi­zony kétkezi munkás, mint ahogy nem kevés munkást találhattunk a műsorért rajongók között is. Mint annyi más vo­natkozásban. itt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a nézó nem üres lappal, vagy fogalmazzunk drasztikusab­ban: érintetlen fejjel ül le a készülék elé. s nem minden hatás egyenesen az adásból következik. Minden ember már egész kis korától külön-külön élmény­világot gyűjt: műveltsége, személyes ér­deklődése, családi és emberi kapcsolatai, munkája, mind-mind befolyásolják sze­mélyiségét és érré a kész, kialakult sze­mélyiségre hat a műsor. Vagy nem hat. Mert a személyiség ellenáll a hatásnak. Most, amikor annyi szó esik a köz­művelődésről, nem árt ezt tudomásul venni, s ezrei együtt azt is, hogy a tele­vízió nem közművelődési csodaszer. Ha­tásos. nagyszerű eszköz, de feltétlenül ki­egészítésre szorul. S éppen az a külön­leges feladat, hogy egyénenként más és más kiegészítést kapjon mindenki. Ki­egészítést: könyvben, színházban, zené­ben, társas érintkezésben, vagy akár a munkában. És akkor mindenki nvueodtan beviheti a lakásába a televíziós készü­léket. Tudni fogia. hoev önmagában a televízió se nem rontja el. sé nem inví+ia meg a gvereket. nem fenveeeti az önálló gondolkodást mint ahogv egymagában nehezen mH segíteni az ön-Mió gondollroóás kialakításában is. A televízió — ha ügy tetszik — ablak a világmindenségre. Ab­lak az emberi természet megszemlélésére. Az már más kérdés: ki mit lát az ab­lakon át? • - hernátb — GELLÉRI A.VDOR EVŐRE EGY FILLÉR H at óra felé kibújtam a téglaszárítóból. Körül­nyaltam szikkadt szá­mat, ujjaimmal kifésültem hosszú hajamból a tégla­port... s elindultam ingye­nes éjjeli szállásomról a Bécsi útra nyíló gyárkapu felé. A mázsálóházikónál egy vízvezeték csöve kun- korodott ki: derékig mezte­lenül alágömyedtem. s ne­vetnem kellett, amikor a didergő víz lecsurgott a nadrágomba. Kívül voltam a gyáron, s fölfrissülve leültem az úton végighúzódó árok partjára. Olajosnak nézett ki a fene­kén lassan tovaömlő, szeny- nyes víz. • A Nap egyre gömbölyűb­ben állt fölébe a kivájt agyagbányának, s a dróton lógó csilléket telöntötte fény­nyel. Gondoltam, később le­mehetek a Dunához, de egyelőre jó az árokpart, mert hátha lesz'fölvétel bánya­munkára. Addig is unalom­űzőnek van egy öreg sze­rencsefillérem. Előkotortam, megforgattam. megnéztem az éleit, gurítottam mutató­ujjam csúcsáról tenyerem völgyébe... oldalt tőlem egy cipősarokkal megtaposott Az Est hevert; idehúztam lom­hán. s fél szememmel olvas­ni kezdtem: „A román... ki­rály... visszament ”, aztán baráti birtokba vettem né­hány züllött, kormos fejű gyufaszálat, s máris rásan­dítottam a kutyatej sárga vi­rágaira. Kis féreghalak úsztak alattam; csöpp orrmányuk- kal finom erőket verve, s mintha ez lenne ébredése a fűnek: lepkék lebbentek. Játszva hajtogatni kezd­tem ki vénült ujjakkal a megtiport újságlapból a pa- pírhajót Sokszor megakad­tam, mint az öreg hajó­ácsok: hogy is kell? Aztán ide-oda dűtögetve az ólom­betűs oldalakat, kész íre- gattomot letettem a fűszálak közé. — Fillérkém. Idncsecském — mondtam a pénznek —, kapsz két gyufaszál lábat, egy gyufaszál fejet, kormos hajjal, a kabátomból kité­pek egy kis cérnát, s azzal odakötlek a kutyatej-vitor- lához, mint egy Odisszeuszt! — Fillérképp — búcsúztam tőle —, menj... hess! Ott állt a fillér úr a ví­zen; a sárga vitorlába be­lefújt a szél, s » fregatt lassan cammogott... 6. leg­jobb lenne utánavetnem ma­gam a kusza hajónak, s el­merülnöm utolsó kincsem­mel a pocsolya fenekén. Hirtelen rám rivallt a gyár első dudálása. Fejem fölött megmozdultak a csil­lék: az üresek napfénnyel a bánvába indultak; a tel­tek meg agyaggal jöttek a téglaprésekhez. Tompa dör­renés szállt; dinamittal rob­bantottak. óriásj darabokra törve alázúeott egy-egv ma­gas agyagfal. Átugrottam az árkon, s lefutottam az irodáig. Tud­tam. mi lesz kiírva, mégis egész közel mentem az üveg­ablakhoz, és űgv bámultam: „Ma munkásfölvétel nincs.” Két karom azonnal zseb­re dugtam: minek fáradja­nak a lóbálásba. És szíve­sen bedugtam volna elgyön­gült lábaimat egy óriás zse­bébe, csüggedt életemmel együtt. Ö, szívesen fölnyal­tam volna nyelvemmel egy konyhát, a nyelvemmel, csak már munkát kapjak. Gondoltam, erőszakkal be­megyek a műhelybe, oda- állok a satuhoz, veszem a resrelőt, s elkezdek dolgozni. Ha valaki rám szól bámul­va, ha el akár küldeni, oda se neki, csak reszelek, resze­lek, késő éjjelig. Majd csak adnak érte valamit Mentem, sovány árnyéko­mat nézve: úgy tűnt néha, hogy jobbra és balra renge­teg ilyen árnyék van velem, s azok közül néha a szél föl­fújt egyet-egyet a rótétes felhőkbe: Azok meghaltak — gon­doltam könnyedén. A Frisg Üjság hirdetései felé vettem az utam. A híd mögöttem volt mar s a fénylő királyi vár is. Mi­lyen jó lenne — gondoltam — egy lámpának lenni a ki­rályi várban! egy trónszék­nek vagy... hisz ez lehetet­len... egy szakácsnak! S eszembe jutva a reggeli étkezés, önkéntelen tépdes- ni kezdtem a kávéházi tera­szok zöld leveleit. Volt, amelyik száraz s kissé ke­serű volt; néha-néha éde­sebb fűszál is akadt. Nem sokat törődtem velük; tép­tem s kiköptem, átbámulva a homályos tükrökbe. Túl­ságosan nyúlánk voltam bennük, öklömnyi fejű és rágcsáló. S bekukkantva a dolog­ban álló kereskedősegédekre, összefacsarodott a szívem. Csak a sok zagyva gondo­lat jön munka helyett, s ez már így megy az ötödik hónapja! Milyen szívesen nyögnék bármilyen nehéz súly alatt... ebben a tétlen­ségben még megőrülök! Ta­lán nekidűlök egy fának, S ha kérdik miért áll itt hó­napokon át: odasúgom: — Várom, míg gyökeret eresztek! Milyen utálatos így ötle­tet ötletre zavarni. De mit tegyek: ha becsukom ezt a lelki cirkuszt, ha leoltom benne a különös sárga lám­pákat: előttem a Duna vagy egy fa száraz ága a Hűvös- völgyben. ...Már tikkadtao dűlök a falnak, s vizsgálom a Friss Üjság hirdetéseit. Néha- néha belém böknek, kicsit visszalökök, s megtartom ké­nyelmes pozíciómat, végül is lemondóan, legyintve a kezemmel, elfordulok a hir­detéstől, és keservesen kö­pök egyet, aztán még kettőt. S befejezve ezt, megállók, magam elé bámulva, hogy most már mit csináljak? Összerezzenve lepislantok. mert nálamnál tökmagabb alakocska. feketére sült kép­pel. rángatja az ingem: — Köpjön csak — mondja ko­molyan. Isten neki — Miért köp zöldet? — kérdi, s összehunyorítja macskaszemeit. — Zöldet? Ja! — s a fe­jemre ütök. — Mert füvet rágtam a teraszokról. — Nézzen csak ide. kolle­ga — mondja a tökmag — hókuszpókusz — s varázs­lóin gomolyog a kezével éa köp. —■ Hát maga miért köp sárgát? —- kérdem fölvi­hogva. Fölhúzza a vállát: — Hókuszpókusz, mert én meg fát rágok. — Aj, haj — sóhajtottam — magának sincs állása? — Régen. És maga mióta teng-leng? — Régen. — De azért nem utolsó dolog betörni egy bankba, mi? — kérdem. — Hiába, elkapják rögtön az embert. — Persze, több a detektív mint a légy. — Kopp — mondom tege- zően —, a füleden is ül egy. — Hopp — mondja — a te orrodon is ül egy. — Szervusz! — ...Szer­vusz!... —■ Nincs valami pénzed? ■—kérdj hirtelen. — Volt egy fillérem. — Hol van? — kiáltja Iz­gatottan. .— Csináltam neki egy ha­jót, s ő lett a kapitány. Ad­tam neki két gyufalábat, egy gyufafejet meg egy kutya- tej vitorlát. — De hol van? — kérdi makacsul — azt mondd meg­mert nekem is van egy fil­lérem... s kettőért már egy egész Drámát kapok! — A Bécsi úton — mon­dom mesélően —, messze... egy árokban úszik, ha már le nem merült — A Bécsi úton? — fag­gat — a téglagyári ároknál? — Igen... igen — lebdgy- gyesztem az ajkam —,, de miért izgulsz? — Te ló — kiáltja mér­gesen —, mert kimegyek ér­te... ha megtalálom, egy egész Drámát szíhatok!... S egyedül kószálok már. A kis Misi (mert így hívták) elindult Óbudára a fillérért: „Hátha találok útközben is egyet” — mondogatta és el­ment... Nem nagyon bánom. Amit a köpésről mondott, az jó vicc. de máskülön­ben egv kis paraszt aki le­enné a fejemről a szőrt. S dél van. Újrakezdem a kávéházi teraszok fosztogatását De most már megfigyelem n nyállö­vedékemet. Zöld, zöld s Isten felé elbámulva, sóhajt­va kérdem: — Uram, mikor köpök én már sonkásat, halasat, kré­meset? Egv poros padra ereszke- dek. Itt pihenek át egv ha­rangszóközt. aztán gyufaszá­lakkal ráírom a padra; Itt járt G. A. E. 1930. 1úL 4. Mi lenne, ha ilyen padra írnám a búcsúlevelem?... el­fújná a szél? vagy ráülne valaki? GECSE ÁRPÁD RAJZA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom