Szolnok Megyei Néplap, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-29 / 279. szám

1974. november M,

«9/WLNCK MEGYEI NÉPLAP

5

Közös célok, kölcsönös előnyök

Műszaki filmankét a Tiszamenti Vegyiművekben

Költészet

márványban és bronzban

Giacomo Manzu kiállítása a Műcsarnokban

Szobrok — a szó igazi, hagyományos értelmében. De micsoda szobrok! — nemesek, hajlékonyak, anyagsze- rűek, szemet gyönyörködte- tők. Tárgyuk is világos, érthető, élvezhető — játszadozó gyerekek, táncoló lányok, imádkozó kardinálisok, ölelkező szerelmesek és karakteres portrék. Szobrok — nem holmi íorgó, villogó, funkciójukat vesztett fém- szerkezetek — de bronzból, márványból faragottak. Izmusokkal terhes korunkban figuratív, az ember testiségét, a humanistát dicsőítő alkotások. Giacomo Manzu szobrai. Manzué, aki Michelangelo, Leonardo, Bernini világához, a reneszánszhoz nyúlt visszá. Aki fafaragó kézművesből lett a világ egyik legjobb szobrásza.

Leírta, s egész életművével megvalósította természetei vűségét: „Ne féljetek a természettől, nem akadályoz benneteket! Dolgozzatok a természethez híven, s még ha utánoztok is újat alkothattok, mert az eredmény nem a külsőségben, hanem abban van, ami bennetek rejtőzik”.

Hogy milyen sok fiatal dolgozik a megye közművelődési intézményeiben, azt minden statisztikánál jobban, hatásosabban bizonyította a tegnapi tanácskozás. A közművelődési dolgozóit L megyei ifjúsági parlamentjén — melyen részt vett Sípos Károly, a megyei tanács elnök- helyettese és dr. Kondor Istvánná, a Kulturális Minisztérium osztályvezetője — száznál több ifjú könyvtáros és népművelő tanácskozott.

Sípos Károly köszöntötte a parlament résztvevőit, majd Tóth Tibor, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője számolt be az ifjúsági törvény végrehajtásának szakterületi tapasztalatairól. Elmondotta, hogy minden eddiginél nagyobb feladatok állnak a közművelődés előtt, s ezek megoldása szakképzett, lelkes fiatalok közreműködése nélkül elképzelhetetlen. Ismertette a megye közművelődési helyzetét: a legfontosabb feladatokat

Manzu, az autodidakta, tanár lett a milánói képző- művészeti akadémián. 1948- ban a Velencei Biennálé szobrászati nagydíját nyerte el. Bronzba faragta a Szent Péter bazilika kapuját. A háború és a béke szimbólumát örökítette meg n rotterdami dóm bronz kapuján. Megmintázta XXIII. János pápát, festő barátját Oszkár Kokoschkát, Barnard szívsebészt. 1966-ban Lenin-Oéke- díjat kapott, s nagy sikerrel szerepelt moszkvai, lenin- grádi kiállításokon. Az állandóság, örökkévalóság hangulatát árasztó kardinális szobrai fogalommá lettek. Degas hangvételével rokon táncosnői a világ nagy múzeumainak féltett kincsei.

Műcsarnokbeli gyűjteményes kiállítása — Itália földjéről hozott üzenet. A reneszánsz Itáliájából és a ma Olaszországából. Érzékenyen, és érzékien mintázott szobrai a megújított reneszánsz mesterművei! A hatalmas márványszobor ösz- szefonódó alakjai — A nagy szerelmesek — az érzések örökkévalóságáról vall. Gyerekei a kocsikázó, játszó

és gondokat, később a köz- művelődési dolgozók élet- és munkakörülményeiről szólt. „A legtöbb intézményben javult a munkahelyi közérzet, a fiatalok szakmai és politikai felkészültsége biztosított, a munkabér arányban áll a felkészültséggel, illetve a végzett munka eredményességével” — állapította meg.

A megyei tanács osztály- vezetője megemlítette, hogy az eredményes munkához szükséges anyagi és tárgyi feltételek több helyen még hiányoznak, megoldatlan sok szakember lakáshelyzete is. „A fiatal közművelődési dolgozók erkölcsi megbecsülése elsősorban attól függ, hogy ók maguk mit tesznek ennek érdekében” — mondotta. „A szorgalomtól, az ügyszeretettől, a munka színvonalától függően jónéhányan magasfokú megbecsülésben részesültek”.

Tóth Tibor befejezésként a közeljövő terveit ismertette. „Az eddigieknél is tágabb

„Sonja karosszékben”

testvérpárjának modelljei. Festőién szép szobrai közül talán a legszebbek feleségéről, Ingéről mintázott — táncosnők. aktok, portrék.

A Műcsarnokban nemcsak nagy méretű művek képviselik a művészt. Aranyból készült érmék, kisplasztikák, ékszerek töltik meg a tárlókat — ötvösművésznek is kiváló. Akvarelljei, grafikái könnyed virtuóz ujjgyakorlatok — s a zseniális szobrász mesterségbeli tudásáról vallanak.

K. M.

lehetőséget kívánunk biztosítani tapasztalatcserékre, művelődéspolitikai szempontból fontos témák tanulmányozására. Bátorítjuk és segítjük a módszertani kísérleteket, támogatjuk a jó kezdeményezéseket ...”

A parlament munkája ezután szekcióülésekkel, folytatódott. Az itt elhangzott vélemények, javaslatok többsége a parlament ajánlásában került összegezésre. Az ajánlásban szó esik például a közművelődési dolgozók

anyagi-erkölcsi megbecsüléséről, a képzés és továbbképzés lehetőségeiről, a munka- körülmények javításáról.

Befejezésként Jakatics Árpád, a megyei pártbizottság osztályvezetőhelyettese hozzászólásában eredményesnek ítélte a tanácskozás munkáját. A közművelődési párthatározat sikeres végrehajtása érdekében a küldöttektől további lelkes es céltudatos munkát kért.

H. D.

A magjjfir—szovjet tudományos együttműködés 25. évfordulója alkalmából tegnap műszaki filmnapot rendezett a Tiszamenti Vegyiművek művelődési házában a MTESZ Szolnok megyei Szervezete és a Magyar Kémikusok Egyesületének szolnoki csoportja és a Tiszamenti Vegyiművek MSZBT tagcsoportja.

Az ünnepséget Szimonidesz Lajos, a MTESZ Szolnok megyei Szervezetének alel- nöke, ä Tiszamenti Vegyiművek igazgatója nyitotta meg, ezután Barta László, a megyei pártbizottság titkára mondott beszédet.

Bevezetőjében arról szólt, hogy ezekben a hónapokban

mind Magyarországon, mind a Szovjeunióban megemlékeznek a két ország tudományos és műszaki együttműködésének negyedszázados jubileumáról.

— A Szovjetunió segítségének jelentőségét, az együttműködés eredményét legjobban az érzékelteti, hogy az elmúlt huszonöt év alatt nemzeti jövedelmünk négy és félszeresére, ipari termelésünk pedig nyolcszorosára emelkedett. Legfontosabb ipari ágazataink — mint a kohászat, a vegyipar és a gépgyártás — szovjet segítséggel épültek ki.

A zselici dombok között megbúvó Magyarlukafán tájházat nyit a pécsi * Janus Pannonius Múzeum. A néprajzi szakemberek másfélszáz éves oszlopos talpasházra bukkantak a. faluban. Ezt az épületet, amely egyedülállóan szép emléke a hajdani zselici népi építészetnek, eredeti alakjában állítják helyre.

Veszprém kirakataiban „Halle köszönti Veszprémet” feliratok jelentek meg. Veszprém NDK-beli testvér- megvéje, Halle kereskedelmi központjának kirakatrendező csoportja dolgozik a bakonyi városban; a PannonA továbbiakban utalt arra, hogy az ipar mellett a szocialista mezőgazdaság anyagi-műszaki alapjainak megteremtésében is nagy támogatást kaptunk a Szovjetuniótól. Hangsúlyozta, hogy azok a kiemelkedő eredmények, amelyeket országosan és megyénk mezőgazdasági üzemeiben is elértünk — különösen a növénytermesztésben — elválaszthatatlanok a szovjet—magyar műszakitudományos együttműködéstől.

Barta László beszédének további részében foglalkozott az együttműködés keretében megvalósuló szakemberképzéssel, a tudományos , eredmények kölcsönös felhasználásának eredményeivel. S2Ó.lt kereskedelmi kapcsolataink jelentőségéről, kiemelte.

hogy nemzeti jövedelmünk 40 százalékát kitevő exportból a legnagyobb rész a magyar- szovjet áruforgalomban realizálódik.

Beszédének ebben a részében kijelentette:

— Kapcsolataink sokrétűsége, szélesedő területei és méretei jól mutatják az országaink közötti együttműködés jelentőségét, s különösen azt, hogy a kétoldalú és kölcsönös előnyök mellett haA '/'lpasház szobáiban kis múzeumot rendeznek bg a népi üvegmestersés mull: káiból. A kiállítás hiteles képet ad majd a hajdani falusi huták működéséről, termékéiről. A talpasházat és benne az üvegmúzeumot jövőre nyitják meg a látogatók előtt.

kér. a Veditex és a Komfort vállalat karácsonyi kirakatait rendezi.

Veszprémből ugyancsak

kirakatrendezők. reklám szakemberek utaztak Haliéba, ahol magyar hagyományok szerint rendezik be a karácsonyi kirakatokat

zánk számára a hatalmas

szovjet gazdaság, mind a nyersanyag- és gépimport, mind az exportpiac szempontjából nélkülözhetetlen.

Gazdasági kapcsolataink szélesítése — hangoztatta — és elmélyítése, a szocialista országok közötti gazdasági integráció fejlesztése gazdaságpolitikánk nélkülözhetetlen és megváltoztathatatlan eleme volt és marad. Mint ahogyan a magyar népgazdaság elmúlt közel 30 éves fejlődése nem választható el a Szovjetunió segítő közreműködésétől. a kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági együttműködéstől,

úgy a jövőben is cs a* egyetlen út, ez az egyetlen, s egyben ez a biztos perspektíva.

Beszédét ígv fejezte be:

— Mind a Szovjetunió, mind hazánk gazdasági és népeink jólétének emelése érdekében arra törekszünk, hogy a magyar—szovjet tudományos és műszaki együttműködés — a negyedszázad eredményeire alapozva — a kölcsönös előnyök, a szocialista országok gazdasági eredményeinek megszilárdí. tása és növelése, a világ fejlődésének kedvező irányú befolyásolása, meghatározása érdekében fejlődjék ■ tovább.

Ezután műszaki filmek vetítésére került so/IKemzetkosi finnugor kongresszus előtt

A közelgő IV. nemzetközi finnugor kongresszus alkalmából tegnap a Kossuth klubiján a tudományos ismeretterjesztő társulat magyar nyelvi és néprajzi választmánya országos előadói konferenciát rendezett.

A választmány elnöke, Balassa Iván megnyi tójába n beszélt a közelgő jelentős nemzetközi rendezvény fontosságáról és arról a megélénkülő érdeklődésről;

amely hazánkban is megmutatkozik a finnugor tudomá- mányágak. a nyelvrokonsag problémái iránt.

Az előadássorozatban a tudományág ismert szaktekintélyei foglalkoztak a magvar őshaza kérdésével, a finnugor népek népi művészetével. zenéiével, a nvelvrokon- ság társadalom-történeti és művelődéstörténeti vonatkozásaival. a votják nép irodalmával.

Közművelődési dolgozók meoyei iíjúsáai parlamentje

m

Uvegmúzeum a ta^pasházban

Ha! e köszönti Veszpremet

P

áll Antal híres fazekas-dinasztia méltó képviselője Erdélyben. Már a dédnagyapja is fazekas volt Ko- rondon. Székelyföld közepén. Az ősszékelj' családban a mesterség az örökség. A mesterség, a jó ízléssel párosuló igényesség, a szakmai titok, a fejbén is féltve őrzött mázak receptjei, s a mázak nyomában: fakó arcszín, hervatagság és furcsa látomások. Mert az ólom a bőrporusokon is bebújik az emberbe, roncsol mint a kábítószer és közben kiszínezi a fantáziát. Egy kemence edény két nap két éjjel ég ki. Páll Antal és felesége Koza, az ezer fokon izzó kemence ólomgőzös levegőjétől nem szabadulhatnak. Fantasztikus látomásaikról nem beszélnek. Ügy sem hinné el senki.

— Azt mondta édesapám a húsvéti szünetben, hatodikos voltam: — Iskolába nem mész fiam, most már meg kell tanulni fazekalni. Én már előbb is. csak úgy saját kedvemre beleülögettem a korongba, és csinálgattam kerek kis cukortartókat, kicsi szobrokat. Édesapám szigorú ember volt; egyszer elmagyarázta hogyan csináljam, aztán minden második darabnál: puff! Ügy megszoktam a verést, hogy az ételem sem esett jól már. ha elmaradt a pofon...

— Pedig nem lehet azt. hogy beleülni és már csinálni is. Majd az ötszáz vagy az ötezredik darabnál lesz az csak jó. Még akkor sem tökéletes. Pedig nagyon serény volt a kezem és szüntelenül dolgoztam egész álló nap. A tányérokat könnyű megkorongolni. de a kancsók! Mert a tányérokat szertefele kell húzni a kancsót pedig felfelé. De adjál is annak a kancsónak szép formát, és a bokálynak add meg azt a kecsességet, hogy ne legyen olyan szertementfenekű, összefutott fejű!

— A fazekasnak örökétig le lehet olvasni a foglalkozását az arcé járói; olyan sápadt, fehér mint a gyomorbetegek. Fáj is a gyomruk mindig. Gyerekkoromban voltam először ólommérgezésben, öt kerek hétig a kórházban. Azóta kétszer Marosvásárhelyen. A fogaim mind kihullottak, pedig még csak harminckettőt írok. Róza bármikor mehetne kezelésre úgy tele van ólommal. Lehetséges, hogy azért, mert nekem régimódi a felszerelésem és a mázakat is úgy készítem, mint régen. Azon a korongon dolgozom én, ami még édesapám apjáé volt. Bükkfából van, négy vagy ötszáz éves. A rúgástól az alján mély gödör lett. olyan hogy két liter víz is beleférne.

SÁRGYÜRÓ EMBEREK

— Nem tudná megoldani, hO^y motorral hajtsa a korongot?

— Van egy kis motorom, lehetne azzal is. de én jobban szeretem így.

— Miért?

— Mert jobban tudom szabályozni és nincsen nagy zúgása. csattogása, csak a saját magam szuszogását hallom. És szép türelmesen tud dolgozni az ember a maga csendességében. Nem kínlódik a fékezéssel, nem kapkod úgy a keze. Szebb formája lesz az edénynek.

Páll Antal edényei a sárgyúró embernek arról a küzdelméről szólnak, amit az őselemekkel: a földdel, a vízzel, a tűzzel vív az ember. Az edénvek súlya is a mesterek ügyességének fokmérője. Az öreg Nagy Páll Lajos nagyszerű mester volt. Nemcsak azért, mert pklömnyi agyagból is hatalmas korsókat készített és a legtisztább, legtüzesebb színeket ő égette Körondon. hanem azért is. mert a legősibb mintákat alkalmazta. Rózának nagy szerencséje volt, mert tőle tanulhatott.

— Hogyan őrzi a rengeteg mintát?

—1 Csak a fejemben. Anti édesapja nagyon értette, mi mihez illik. Nagyon tudott irányítani, bár maga nem festett, mert azt a lányokra bízta, amikor felcseperedtek, előtte meg a felesége csinálta. Szigorú szabályai vannak, hogy mit mivel lehet együtt. A gyopárosat például lehet a tulipánossal, csak arra kell vigyázni, hogy a gyopár fehér legyen, kék. barna vagy zöld mezőben. Fontes. hogy az ember ne tapogassa sokáig.

— Én arra ügyeltem mindig — veszi át a szót a férj, — hogy Róza úgy rajzoljon, hogy arról eszébe jusson az embernek valami, ha nézi. Látszódjon rajta, hogy egyetlen ecsetvonással szabadon rajzolta, nem másolja magát. Mondjuk. ha egymás után esinál húsz madarat, az egy sem édestestvér. Vagy a nyaka, vágy a hasa más mindegyiknek, vagy

a tolla díszíti másképpen. így tanítjuk a leánykáinkat is rajzolni. egyetlen mozdulattal. Melinda,- a kisebbik 6 éves. de pillanatok alatt megcsinálja már a madarat. Fontos, hogy na csak az edénv szép formája legyen meg és sem eleje sem utolja, a levegőbe csüng az egész. Nem kell azt kilakkozni, kifényezni, de minden edény mondja el, hogy ő készén van.

Korondon a fazekasság jelenti az életet ma is. A 3500 lelkes községben 250 fazekas iparengedélyt tártanak nvilván, Pallók színeit és mintáit azonban senki nem tudja alkalmazni.

— Szívesen elmegyek én a szomszédba, akárhová: megmutatom, hogyan rajzolom — magvarázza Róza. — A szomszédasszony mindennap átiön. nézegeti mit csinálok, de nem tud egy darabot se úgy levirágozni, mint én. Az életfást, a tövisrózsát, a gyopárost, a tulipánost, a madarast lerajzolja ő. csak ki van csavarva a madár nvaka. lába. dereka. Nemrégiben voltak szép tánvériaim: cserelapis szélű, s a belibe rajzoltam egy visszaforduló őzecskét. vagy egy szarvast. Hát. az olyan szépen kijött! Sárga szarvas, barna szegéllyel, fenyőágas. vagy cserelapis díszítéssel. Mutatom neki: Gyere na! Itt van. Vidd el! Csináld mea! Azt felelte: Ha ebből kéne élnem, étien meghalnék. Mondtam én is: Mi is állottunk már úgy. hogy éppenhogy nem haltunk és éhen vártuk majdnem, hogy mikor jön el vajon az edényeink gazdája, vagy eljön-e egyáltalán.

áll Antal, de még az apja is rá volt szorulva tömegcikkek. különös emléktárgyak gyártására. Aki a tömegízlést kiszolgálja. — ott is jobban él. Sok pirosított nyelvű kutya ég a kemencében. Az utóbbi időben azonban felfigyeltek Pállék értékes népművészeti daraHaira és Nagyváradról, Marosvásárhelyről. Kolozsvárról iöttek a vásárlók. írók, művészek orvosok. A nváron a magvar turisták sem kerülték el a házukat. Alig győzték munkával.

— Nem szabad az embernek leőrölnie magából a szépet, — vallja Páll Antal — még akkor sem. ha azt. ami nem szép jobban veszik. Van már vagy harminc gépkocsi a faluban} legyen nekem csak hatvanéves koromban, de tudjak örvendeni' minden darabnak, amikor kiszedem a kemencéből.

"Viotly Éva