Szolnok Megyei Néplap, 1974. november (25. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-24 / 275. szám

1974. november 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Az olasz alternatíva Rés a NATO védelmi gyűrűién Giuseppe Mancinelli tábor­nok, az olasz vezérkar egy­kori főnöke egy alkalommal ki jelentette: „Olaszország rendkívül fontos láncszem a NATO stratégiájában, ezért semmiképpen sem lehet róla lemondani; területe elsőren- , dű kiindulási pont a Duna- medence síksága és Közép- Európa ellen indítandó min­den offenzívánál”: Nyugati szemszögből .vizsgálván a legutóbbi időkben Dél- Európában kialakult helyze­tet. kétségkívül ez a megál­lapítás változatlanul érvé­nyes, sőt: Olaszország első­rendű fontosságúvá vált a NATO szamára. A Ciprus miatt kirobbant görög—török konfliktus, '»majd ennek nyomán Görög­ország kiválása a NATO ka­tonai szervezetéből, nyilván­valóvá tette az Észak-atlanti Szövetség déli szárnyának ingatagságát. Rés támadt a NATO védelmi gyűrűjén, amely az egykori célok fenn­tartása esetén az erők bizo­nyos átcsoportosítását teszi szükségessé. Ilyen körülmé­nyek között Olaszország je­lentősége megnő az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei számára. Ké­zenfekvő megoldásnak lát­szik. az Appenini-félsziget katonai felértékelése, ugyan­akkor viszont az olasz bel­politikai és gazdasági hely­zet megoldatlan problémái kétségessé teszik az ország katonapolitikai stabilitását. Belső feszültségek Az olasz gazdaság az utób­bi időben gyorsuló ütemben halad a káosz felé. Az inflá­ció szinte feltartóztathatat­lan. meghaladja a 20 száza­lékot. Növeli a szociális bi­zonytalanságot a krónikus munkanélküliség és a nem teljes munkaidővel való fog­lalkoztatás. A munkanélkü­liek száma a hivatalos ada­tok szerint is meghaladja az egymilliót, további három­millió pedig nem használ­hatja ki teljes munkaidejét. Mintegy négymillióra becsü­lik a Nyugat-Európában és a tengerentúlon dolgozó ven­dégmunkások számát. Vál­tozatlanul nagy problémát okoz a strukturális ellentét a fejlett iparú északi és az el­maradott déli országrész között. Az olasz állam eladósodá­sa csillagászati méreteket öltött, amely a Nemzetközi Valutaalapatól újólag felvett 1,2 milliárd dollár és a Né­met Szövetségi Köztársaság­tól kapott 5,2 milliárd márka még csak növelt. A hibás gazdaságpolitika következményeit a kormány a dolgozókra igyekszik hárí­tani. Intézkedései nyomán sztrájkok és tüntetések sora robbant ki, mozgósítván az olasz belpolitikai élet kü­lönböző irányzatait. Élénk tevékenységbe kezdett az olasz újfasiszta párt. amely a legutóbbi választásokon a monarchistákkai szövetkez­ve 2,9 millió szavazatot, ért el (az újfasiszta párt tag­létszáma 400 00U). Felélénkül­tek más szélsőséges politikai csoportok és terrorszerveze­tek is. Az Olasz Kommunis­ta Párt viszont nemegyszer kifejezésre juttatta. hogy hajlandó együttműködni va­lamennyi demokratikus cso­portosulással a nemzeti egy­ség megteremtéséért, a vál­ságot megoldó reformok megvalósításáért és nem utolsósorban az újfasiszta veszély leküzdéséért. A baloldal ereje Az olasz baloldal ereje és a polarizáció iránya komoly gondot okpzott a NATO ka­tonai köreinek. Az olasz hadsereg viszonylag nagy létszáma megnöveli annak a ténynek a jelentőségét, hogy az olaszok csaknem 40 szá­zaléka a baloldali irányza­tokkal szimpatizál. Az Olasz Kommunista Párt nagy tekintéllyel rendelkezik az országban. Ismeretes, hogy nagy a befolyása a vasútnál és jobboldali, vagy fasiszta puccs esetén meg­béníthatja az ország közle­kedését. A livornói NATO- hadtápbázis és a nemzetkö­zi fontosságú kikötő, Geno­va az OKP fellegvárának számit, hasonlóképpen a kö­zép-olaszországi „vörös öve­zet” is' amely Toscanát, Umbriát és Marchét foglal­ja magában. Ezzel szemben a lakosság 35 százalékát fel­ölelő déli terület erősen kon­zervatív beállítottságú. Minthogy Olaszország meggyengülése, vagy kivá­lása az Észak-atlanti Szö­vetségből beláthatatlan kö­vetkezményekkel járna, nem­csak az Egyesült Államok, hanem a vezető nyugat­európai tőkés országok is az olasz probléma megoldására törekednek. Sok jel arra mutat, hogy elsősorban az NSZK érdekelt a déli szom­széd csődtömegének felszá­molásában. Amerika feltételei Az Egyesült Államok lát­hatóan mindent megtesz a helyzet megoldásáért. Leone olasz köztársasági elnök leg­utóbbi washingtoni látoga­tása idején az USA mintegy 7 milliárd dolláros kölcsönt ajánlott fel Olaszországnak, azzal a feltétellel, hogy az Olasz Kommunista Pártot tá­vol tartják a hatalomtól. Az Egyesült Államok és nyugati szövetségesei Olasz­országgal kapcsolatban te­hát a következő probléma elé kerültek: a Földközi­tenger térségében kialakult helyzet elkerülhetetlenné te­szi az Appennini-félsziget katonai felértékelését és ez­zel együtt gazdaságának megszilárdítását. Újabb NATO-támaszpontok létre­hozása az országban, a ka­tonai elkötelezettség növelé­se viszont a belső ellentétek elmélyüléséhez vezethet és felidézheti a polgárháború veszélyét. Tolnay László Az egységes hírközlési rendszer A telefonbeszélgetéstől a televíziós műsor cseréig A műszaki-tudományos haladást ma más tényezőkkel együtt jelentős mértékben a hírközlési eszközök fejlődése határozza meg. A tömeges, komplex automatizálás és az elektronikus számító- és irányítóberendezések széles körű használata csak nagy számító- és koordinációs centrumok révén lehetséges, amelyeket az előfizetőkkel, a fogyasztók­kal gyorsan működő hírközlési csatornák kötnek össze. A KGST-tagországok a szocialista gazdasági integráció Komplex Programjában éppen ezért tűzték ki azt a fel­adatot, hogy létrehozzák a kölcsönösen egybehangolt, auto­matizált, komplex hírközlési rendszert Ez a rendszer biztosítja mindenfajta információ át­adását a telefonbeszélgeté­sektől. a távíróösszeköttetés­től és adatátviteltől a nem­zetközi rádió- és televíziós műsorcseréig, a későbbiek­ben pedig a videofon-beszél- getésekig is. Ebbe a hálózat­ba bekapcsolódnak a szocia­lista országok jelenlegi hír­közlési eszközei: a vezeté­kes es rádiórelés hálózatok, a rádióállomások, az Inter- szputnyik-rendszer távközlé­si mesterséges holdjai. Jelenleg a szocialista or­szágok hálózatai különböző típusú berendezésekből áll­nak. A nemzetközi hírköz­lésben korlátozott és gyak­ran nem kielégítő mennyi­ségben kapcsolódnak be a vonalak és csatornák — mondja Szergej Szergejcsuk, a KGST Postai és Távköz­lési Állandó Bizottságának titkára. — Ezért az előfize­tőknek gyakran kell sokáig várakozniuk, az adás minő­sége nem mindig jó. a kap­csolatban sűrűn előfordul­nak szünetek. A kölcsönösen égybehangolt hírközlési rend­szer segít e nehézségek el­hárításában. Az ilyen rend­szer rugalmassága lehetővé teszi, hogy valamelyik fő­vonal megrongálódása vagy túlterheltsége esetén auto­matikusan meg lehessen ta­lálni a legelőnyösebb kerülő­utak és az összes KGST- tagország hírközlési eszkö­zeinek felhasználásával hely­re lehessen állítani az ösz- szeköttetést. Hn pl. túlterhe­lés lép fel a Szovjetunió— Csehszlovákia vonalon, ak­kor a szovjet és csehszlovák előfizetők a lengyel vonalak felhasználásával tudnak kap­csolatot teremteni egymás­sal. Ez persze az ilyen szi­tuációkban alkalmazott el­járásoknak csak leegyszerű­sített sémája. A kerülőút szükség esetén nemcsak há­rom. de négy országot is érinthet. A lényeg, az hogy az egységes rendszer rugal­mas lehetőséget nyújt a ma­nőverezésre. Az információcsere sebes­ségének növelését lehetővé teszi a különböző fajta be­rendezések egységesítése is — folytatia Szergejcsuk. — Nemrégiben például megál­lapodás született Csehszlová­kia Lengyelország és a Szovjetunió között egyes te­lefonrelé-típusok egységesí­téséről. A rendszer hozzávető­leges tervének kidolgozását a KGST Postai és Távköz­lési Állandó Bizottságának keretein belül az NDK. Len­gyelország, a Szovjetunió és Csehszlovákia végzi. A töb­bi ország tevékenyen részt vesz a tervvel kapcsolatos munkálatokban. A tervet ki­dolgozó szakemberekhez el­küldik javaslataikat a köl­csönösen egybehangolt hír­közlési rendszer létrehozá­sáról, utána ezt az informá­ciót elemzik, összesítik, az eredményeket pedig a KGST-tagországok képvise­lőinek közös tanácskozásain vitatják meg. E tanácskozá­sok során tavaly egyeztet­ték a terv első két részét. Az alatt a néhány hónap alatt. ami ebből az eszten­dőből eltelt a szocialista or­szágok képviselői még há­rom találkozót tartottak, amelyeken áttekintették a terv harmadik, negyedik és ötödik részét, amelyet az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia készített elő. Ez év végén az egységes rendszer hozzávetőleges ter­vének egészét fogják egyez­tetni. A terv meghatározza azo­kat az alapvető hírközlési létesítményeket, amelyek re­konstrukciója vagy építése során a KGST tagországai­nak figyelembe kell venniük az egységes rendszer köve­telményeit — mondja befe­jezésképpen. Szergej Szergej­csuk. Lengyelország legnagyobb iparvidékének, Sziléziának fővárosa Katowice gyors ütemben fejlődő és korszerusödő varos. Lakosainak száma már meghaladta a 320 000 főt. Az utóbbi években Katowice egész sor szociális létesítménnyel és köz­épülettel gyarapodott, amelyek közül különös figyelmet érdemel a korszerű, építé­szeti szempontból kiválóan megoldott pályaudvar és az új városközpont. Szilézia legnagyobb városa jelentős ipari és fontos tudományos központ. Két éve működik Katowicében a Sziléziai Tudományegyetem, amely nemcsak az iparvidék, hanem az ország más ipari központjai számára is képez szakembereket Gazdasági előrejelzések Lelassul az USA fejlődése a nyolcvanas években ? Még ha sikerülne is a ne­hézségekkel küzdő amerikai gazdaságnak valahogyan visszaállítani a normális helyzetet — leküzdeni az inflációt és elhárítani a sú­lyos recessziót —, a normá­lis helyzet sem ígérkezik olyan kellemesnek, mint az ötvenes évek túnyomó ré­sze vagy a hatvanas évek eleje volt. Legalábbis ez a véleménye néhány közgazdásznak, akik a mai gazdasági problémák­kal elég behatóan foglalkoz­tak ahhoz, hogy ezek alap­ján megpróbálják kiszámíta­ni a gazdasági kilátásokat a következő mintegy tíz esz­tendőre. Feltűnően egyönte­tű véleményük úgy szól, hogy a gazdasági növekedés a második világháború óta fennálló mértékről erősen vissza fog esni. Különöskép­pen az autóipar néz elébe alacsony növekedési ütem­nek. „Az ország távlati gazda­sági kilátásaival foglalkozó kü­lönböző tanulmányokból min­denekelőtt az derül ki, hogy a hetvenes évek legvégén erősen lassul a növekedés üteme és ez a helyzet fenn­marad a nyolcvanas évek derekáig.” Ezt állapítja meg az Országos Gazdaságkutató Intézet (National Bureau of Economic Research) egyik munkatársa New Yorkban. Hozzáfűzi, hogy egyes főbb iparágakban a lassulás „egye­nesen traumatikus méreteket ölthet”. Visszaesik a születé-i arányszám A távlati kilátásokról al­kotott általános véleményt jól képviseli az amerikai munkaügyi minisztérium egyik nemrég elkészült ta­nulmánya, amely úgy véli, hogy az ország bruttó nem­zeti terméke az árváltozáso­kat figyelembe véve 1978 után valamivel több mint 3 százalékkal emelkedik éven­te a második világháborút követő időszak átlagosan 4 százalékos emelkedéséhez ké­pest. A közgazdászok véleménye szerint a várható visszaesés elsősorban annak tudható be, hogy az Egyesült Államok­ban érezteti kihatásait a szü­letési arányszám visszaesése, amely már az ötvenes évek végén megindult. Ebből ki­folyólag évente 1,5 százalék­kal csökken a munkaerőnö­vekedés 1974-től 1980-ig. Az 1980—85-ös időszakban évi 1 százalék alá esik vissza az 1965—1973 évi közel 2 százalékkal szemben. A munkaügyi minisztéri­um rövidesen kibocsát ipar- ágankénti elemzést erről a kérdésről, s ebben megálla­pítja, hogy új autóvásárlá­sok a fogyasztók részéről évente legfeljebb 2,3 száza­lékos emelkedést mutatnak 1980—85-ben, a többi ipar­ágban pedig az évi növeke­dés a hetvenes évek hátralé­vő részében messze alatta marad a 4 százaléknak. Ronald Kutscher vezető minisztériumi közgazdász több „sajátos tényezőre” hi­vatkozik, amelyek hátrányo­san befolyásolják az autó­ipar kilátásait. Ezek közé tartozik szerinte*’ az üzem­anyag-költségek további vár­ható emelkedése, a levegő­szennyeződés problémájának fokozódása, amit a kipufogó­gázok és az egyre veszélye­sebbé váló forgalmi helyzet okoz. A bútor, .valamint a ház­tartási gépek és a ruhaipar is azok közé az iparágak kö­zé tartozik, amelyekben a növekedés erős visszaesést fog mutatni. Az egyik olyan kulcsterü­let. ahol várhatólag kevés lesz a viszonylagos változás az eddigihez képest, a la­kásépítés. Egyes prognózisok szerint az előrelátható visszaesés még jóval nagyobb mérvű lesz, mint amit a munka­ügyi minisztérium és egyéb elemzések feltételeznek. Pél­dának okáért a National Bureau megállapítja, hogy a munkaügyi minisztérium sze­rint az Egyesült Államokban a munkanélküliség az elkö­vetkező tíz évben átlagban a munkaerő 4 százalékát teszi ki és hogy az országban a születési arányszám 2,1 gyer­meknél stabilizálódik min­den szülőképes korban levő nőre számítva. A munkanélküliség alakulása Mindkét feltételezés erő­sen derűlátónak bizonyulhat a gazdasági növekedés vo­natkozásában — államija meg a közgazdász. Mint mondja, utóbbi időben a munkanélküliség lindig is meghaladta az 5 százalékos szintet és senki sem gondol­ja komolyan, hogy rövide­sen 4 százalék alá eshet vissza. Ráadásul — így a közgazdász — a születési arányszám jelenleg a szülő­képes korú nőkre számítva két gyermek alá esett vissza. Derűlátóbban ítélik meg a tanulmányok a szolgáltató- ipar perspektíváját. Feltéte­lezik, hogy az elkövetkező években gyorsabb növeke­désnek fog indulni. Példának okáért a Townsend—Greens­pan and Co. legutóbbi becs­léséből kiderül, hogy a szol­gáltatóipar növekedése 1980- ban 4,1 százalékos lesz. Más elemzések tudni vélik, hogy a növekedésnek ez az üteme legalább 1985-ig fennmarad. Az elmúlt négy esztendőben ■ehhez képest a szolgáltató- ipar forgalma évente átlag­ban csak 3,7 százalékkal nö­vekedett. A hamarosan megjelenő munkaügyi minisztériumi elemzés a magánlakás-épít­kezés emlkedését 1980 és 1985 között évente 4,3 százalékban irányozza elő és körülbelül ugyanannyinak véli. mint az elmúlt húsz esztendőben volt — ezzel szemben az előrejel­zések többsége nagyobb vál­tozásokat vél látni a lakás- építési kategóriák jövendő alakulásában. így például az Országos Tervező Szövetség (National Planning Associa­tion) szerint: „Sokkal több többcsaládos házat fognak építeni és sokkal kevesebb egycsaládosat”. Ugyanakkor az elemzések szerint a várható alakulás súlyosabb problémákat je­lenthet a részvénytársasági tervezők számára: „Nehéz lesz az üzletembereknek elő­ször kibővíteni a kapacitást, hogy eleget tudjanak tenni a hetvenes évek közepén és végén várható gazdasági fej­lődésnek. ugyanakkor elejét vegyék annak, hogy a hetve­nes évek végén és a korai nyolcvanas években a kapa­citás túl nagynak bizonyul­jon.” (International Herald Tribune)

Next

/
Oldalképek
Tartalom