Szolnok Megyei Néplap, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-11 / 238. szám

1974. október 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tiszafüredi változások Interjú Rente Ferenc tanácselnökkel Lapunk tavaly május 27-i számában „Kérni fogjuk a városi rangot” címmel interjút közöltünk a tiszafüredi Nagyközségi Tanács vezetőivel. Ebben elmondották, hogy terveik szerint Tiszafüred 1975 végére eléri azt a fejlettségi szintet, amelynek alapján kérni lehet a vá-. rossá nyilvánítást. Időközben azonban jelentősen rpódo- sultak a várossá szervezés feltételei. Nagybajuszú bácsika les be az ajtón, fejével int: „nincs”? A fiatal elárusító­lány visszaint: „nincs”. A boltiak emlékezete szerint a bácsi legalább tíz éve vá­sárolja kedvenc klasszikusa­it. Néha, amikor kevés a vásárló, mesél az életéről: fiatalabb korában uradalmi kocsis volt. — Akkor nem jutott hozzá a könyvhöz, hát most pótolja — mondják a boltiak. Megkérdeztem néhány is­merősömet, hogy mi jut ötletben nincs hiány Az állami gazdaság mun­kása egy rendezvényre em­lékszik: Tilalmason, a meg­vásárolható könyvekből ol­vastak föl, a városi Irodal­mi Színpad adott műsort, vé­gül a citerazenekar játszott. A középiskolás diáklány egy rendhagyó irodalomóráról, Sánta Ferencről, Czine Mi- hályról beszél. Egy admi- niszitrátornak a rádió „Könyvről könyvért” műsora jut eszébe. A fenti eseményeket az kapcsolja össze, hogy mind­egyiket a könyvesbolt szer­vezte. Könyvbarát vasárnap Ez a munka nem egysze­rűen „üzlet” számunkra, köz- művelődési feladat is. Pénz­ben kifejezhető hasznunk nincs abból, hogy a múze­um kiadványait propagáljuk, viszont a vásárlóink meg­tudják, hogy ilyen könyvek is vannak és azokat a mú­zeumban megvehetik. Hihe­tetlenül megnőtt az érdeklő­dés a helytörténeti kiadvá­nyok iránt. Ezt mi nem tud­juk kielégíteni, de köteles­ségünknek tartjuk, hogy az érdeklődőket legalább útba­igazítsuk. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat sor Töretlen munkakedvvel, hetven évesen Centeri Lászlóval, az üz­let vezetőjével beszélgetünk. Érdemes megnézni a kira­katot: a frissen megjelent könyvek mellett ott vannak az újságokban megjelent könyvkritikák is. A vevő akár az utcáról tájékozódhat egy-egy újdonságról. A rádió és tévé irodalmi feldolgozá­saira is felhívják a figyel­met, és kínálják azokat — könyvalakban. De ott van­nak a múzeum kiadványai is, jóllehet, ezeket a bolt nem árusítja. Mi ebben az „üzlet” ? kát áldoz különféle rendez­vényekre. Így mi is tudunk valamit tenni a közművelő­désért. Novemberben pél­dául könyvbarát vasárnapot akarunk szervezni, a város üzemei, termelőszövetkezetei szocialista brigádjai számá­ra: búvárkodhatnak majd a könyvek között, vitatkozhat­nak, beszélgethetnek. — A karcagi könyvesbol­tot általában dicsérik a ve­vők. v — Fáj nekünk azzal „le­rázni” valakit, hogy ez sincs, az sincs. Megrendeljük a ke­resett könyvet, s amint meg­— Az Építési és Városfej­lesztési Minisztérium, vala­mint a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatalának az idén kiadott együttes közleménye, amely megszigorítja a vá­rossá nyilvánítás feltételeit, mennyiben módosítja erede­ti elképzeléseiket? — Abban a tavalyi inter­júban azt mondtuk, hogy a várossá válás kérdését első­sorban nem érzelmi oldalról nézzük. Ezt ma is ugyanúgy valljuk, mint aickor. Szá­munkra nem öncél a város­sá nyilvánítás. Tiszafürednek a középfokú ellátó központ feladatát kell betöltenie. Sze­retnénk minél jobban meg­felelni ennek a feladatnak, szeretnénk, ha a lakosságot minden területen egyre ma­gasabb színvonalon tudnánk ellátni. Ha pedig eközben el­érjük azt a szintet, amely a várossá nyilvánításhoz szük­séges, ismét elővesszük ezt a kérdést is. — A régi feltételeket tel- jesitették-e a várossá nyil­vánításhoz? — Igen, részben már eddig is teljesítettük, de 1975 vé­géig valamennyit teljesítet­tük volna. — A tavalyi interjúban részletesen beszélt arról, hogy milyen terveik vannak. Néz­zük meg, milyen mértékben sikerült megvalósítani e ter­veket. — Azt mondtuk, befejődik a vízmű építése. Nos, befe­jeződött és azóta nyolcszáz lakásba be is vezettük a vi­zet. Most körülbelül a la­kások negyven százalékában van folyóvíz, de a vízmű ka­pacitása alapján a hatvan százalékot is elérhetjük. — Ez a hatvan százalék ugyanis többek között felté­tele a várossá nyilvánítás­nak. — Igen. Ugyanilyen arány­ban kell kiépíteni a szenny­vízhálózatot, vagy a házi de­rítőket. A vízbekötésekkel párhuzamosan ezt is csinál­ják. Elkészült a tavaly emlí­tett TÜZÉP-telep, gyarapo­dott a közvilágítás, annyira, hogy ilyen gondunk már nincs is. November 7-re el­készül a szolgáltatóház, amelyben kozmetika, férfi­ges gyermekeinek támogatá­sára bevezetett középiskolai tanulmányi ösztöndíjak oda­ítéléséről az iskolákban a közelmúltban döntöttek — ezúttal a tavalyihoz képest nagyobb összegről. Az 1973/ 74-es tanévben hétszázhar­minchat diák részesült ösz­töndíjban — összesen 1 mil­lió 699 ezer forint összegben —. az 1974/75-ös tanévben pedig kilencszáztízen kap­nak egy évre 2—4 ezer forint értékű ösztöndíjat. Ez majd­nem kétmillió forintot tesz ki, pontosabban: 1 millió 970 ezret. Ez az összeg egyebek közt azért is magasabb a tavalyi­nál, mert a megyei vállala­tok szövetkezetek felismerve a támogatás hasznosságát, nagyobb mértékben járulnak hozzá az ösztöndíjalaphoz. Különösen kitűnik ebben a Tíszamenti Vegyiművek. a törökszentmiklósi MEZÖ­és női fodrászat kap helyet. Erről is beszéltünk tavaly. Sajnos az akkor említett autószerviz ügye nem haladt eleget. A vegyesipari ktsz vezetőire vár a feladat, hogy a hosszadalmas előkészítés után végre elkezdődjék az autószerviz építése. Viszony­lag szerényebbek az ered­ményeink a sportkombinát építésében: ebben az évben elkészült a teljes vízvezeték- rendszer, valamint átadjuk a salakos labdarúgó-pályát. A Tiszafüredre vezető 33-as út korszerűsítése befejező­dött, a 34-es úté pedig fo­lyamatban van. Ezzel máris jobban eleget tudunk tenni a középfokú központi jelle­günkből adódó feladataink­nak, hiszen nem csupán az itt élő több mint tizenkét­ezer lakos ellátására kell gondolnunk. Vonzáskörze­tünkben mintegy ötvenezer ember él. — Tiszafüred ipara igen gyors ütemben fejlődik. Ho­gyan alakul ennek következ­tében a foglalkoztatottság? — Ebből a szempontból jól állunk. Jelenleg a szolgálta­tásban helyezkedett el a dol­gozó lakosság 30 százaléka, a két nagyüzemben: az Alumí- niumárugyárban és a Magyar Hajó- és Darugyárban pedig mintegy ezren dolgoznak. Persze az ipart nemcsak ez a két üzem jelenti. Tiszafü­red egyre inkább foglalkoz­tatási központtá is válik, igen sokan járnak be dol­gozni a környező községek­ből. A nők munkába állását könnyítjük meg az óvoda- és bölcsődeépítéssel. Terven felül építettünk négymillió­ért egy százszemélyes pyodát, most egy hatvanszerrtélves bölcsőde építése van soron. Javul a lakáshelyzet is. Eb­ben az ötéves tervben össze­sen mintegy nyolcszáz lakás épül Tiszafüreden, ami az összes lakások egynegyedét jelenti. — Tavalyi beszélgetésünk­kor éppen csak érintettük az üdülőkörzet témáját. Milyen változás történt azóta e te­rületen? — Mint ismeretes, meg­alakult a Középtiszai Intéző Bizottság, amely reméljük, a GÉP, a nagyrévi Tiszazug Tsz és a karcagi ÁFÉSZ. Nem volt könnyű dolga az elbírálóknak: a kilencszáztíz ösztöndíjra ezerháromszázán pályáztak (közülük ötszáz­ötvenen' már korábban is ösztöndíjasok voltak, s fel-i sőbb osztályba lépve jogo­sultak voltak a további tá­mogatásra. Bár az ösztöndíjasok ará­nyáról a részletes hivatalos kimutatás még nem készült el, egy azonban biztos: az idén is több tanulmányi ösz­töndíjas lesz a gimnáziu­mokban, mint a szakközép- iskolákban (tavaly 440:296 volt), hiszen a cél éppen az, hogy a gimnáziumba való jelentkezést segítsék elő. Ugyanerre ösztönözhetnek az ösztöndíjalaphoz hozzá­járuló vállalatok is, amelyek a saját dolgozóik gyermekei­nek javasolhatják a támoga­tást fejlesztés jó gazdája lesz. Ed­dig elkészült az ifjúsági ki­rándulócentrum beruházási programja. A parcellázásra csak a terület közművesítése után kerülhet sor. A terv készen van, de a közmüvek építése több mint százmillió­ba kerülne. Ennek az összeg­nek előteremtése meghaladja lehetőségeinket. — A tervek szerint mit tud majd nyújtani Tiszafü­red a nyaralóknak? — Egy kis szállodát már építettünk, most egy száz­személyes turistaszálló épít- tése van napirenden. A terü­letet biztosítjuk hozzá. Űj művelődési központ épül, létrehozunk egy szabadtéri múzeumot, egy honfoglalás­kori település feltárásával, téliesítjük a strandfürdőn­ket. Az említettek egyelőre a tervezés különböző stádiu­maiban vannak, de mire az üdülővendégek nagyobb számban megjelennek, eze­ket is megvalósítjuk. A ke­reskedelmi és az egészség- ügyi ellátással nincs és nem lesz gond. A közlekedés ja­vítását egy hatállásos autó­busz-pályaudvar segíti majd. — Ennyi szép eredmény és terv után is bizonyára ma­radtak gondjaik, legfeljebb mások, mint korábban. — Jelenleg a nagyközség úthálózatának helyzete a leg­nagyobb gondunk. Most a burkolt utak aránya -33 szá­zalék. A főútcánk szűk, zsú­folt, balesetveszélyes. Üj nyomvonalra kellene terelni az átmenő forgalmat. A Húszöles út erre alkalmas, hiszen négy nyomsávot is ki lehetne alakítani rajta. Ha ez meglenne, viszonylag könnyen elérhetnénk, hogy az utak 70 százaléka burkolt út legyen. — Ez pedig minden egyéb haszon mellett a várossá nyilvánításnak is egyik fel­tétele. Tavalyi beszélgeté­sünk Alkalmával önök konk­rét határidőt mondtak: 1975 végén kérik a várossá nyil­vánítást. A szigorúbb felté­telek mellett lehet-e ilyen határidőt megszabni? — Hadd utaljak a mosta­ni beszélgetésünk elején mon­dottakra: minden területen a lehető leggyorsabb fejlődésre törekszünk, s ha közben tel­jesítjük a feltételeit, majd kezdeményezzük a várossá alakulást. , I Természeti ritkaságaink védelme Tersánszky József nagyka­nizsai orvos száz évvel ez­előtt könyvben foglalta ösz- sze a természet és környe­zetvédelemről szóló gondo­latait, s felemelte szavát természeti értékeink, ritka­ságaink védelme érdekében. Most Zala megyében nagy­arányú akció kezdődött a természeti értékek, objektu­mok, egyes fák és fasorok, ligetek, kastélyparkok, őslá­pok, különböző ritka növé­nyek és madarak megóvá­sára. Elkészült az a katasz­ter, amely összegzi a véde­lemre érdemes értékeket. Kiállítás Mezőtáron A 626. számú Szakmunkás- képző Intézet és ,a Dózsa György Mezőgazdasági Szak- középiskola tanulóinak mun­káiból tegnap kiállítás nyílt Mezőtúron, a városi műve­lődési központban. A bemu­tatóra a műszaki napok ha­gyományos rendezvénysoro­zatának jegyében került sor. — „A beteg nem megél­hetésünk tárgya, nem érde­kes eset, hanem mindenek­előtt szenvedő embertár­sunk.” Pécsen, a szülészeti klinikán volt kifüggesztve orvostanhallgató korunkban ez a felirat. Naponta olvas­tuk, volt aki megmosolyogtat, engem viszont megragadott. Dr. Lénárt Károly főorvos vallott így önmagáról, 41 esztendős orvosi pályafutá­sáról. A pécsi orvostudomá­nyi egyetemen végzett, 1933- ban avatták orvossá. A dip­loma elnyerése után a szü­lészeti klinikán dolgozott, ahol .szülész-nőgyógyász szak­orvosi képesítést szerzett. — Az egyetem elvégzése után sokáig voltam tisztelet- díjas, vagyis fizetésnélküli kezdő orvos, és örülhettem, hogy egyáltalán dolgozhatok. Érthető tehát, hogy álmai­mat láttam. beteljesedve, amikor Érsekújváron városi orvosi állást kaptam és szak­orvosként dolgozhattam az OTI-ban és a MÁV-nál. Ké­sőbb megbíztak a városi kórház szülészeti-nőgyógyá­szati osztályának vezetésé­vel. Szerettem a munkámat, betegeimet és ott, az ostrom ideje alatt értettem meg: milyen sokat segíthet az or­vos, ha valóban szenvedő embertársának tekinti a be­teget. Ezért is maradtam vé­gig a helyemen, rendeltem, látogattam a betegeket a többszöri kiürítési parancs ellenére. A felszabadulás után egy szovjet katonai kórházzal tért haza Magyarországra. Még aznap jelentkezett mun­káért a Népjóléti Miniszté­riumban. Szolnokon a váro­si orvosi teendőkkel bízták meg és Lénárt doktor azon­nal elfoglalta munkahelyét. Az idegenben eltöltött évek azonban vágyat ébresztettek benne szülőfaluja, Alattyán után. Nemsokára ott foglalt el körzeti orvosi állást. Két év múlva újból elszólította a kötelesség. Jászapátiba he­lyezték át községi orvosnak és megbízták: segítsen a szülőotthon lértehozásában és vállalja el annak vezetését. A megbízást vállalta és az­óta dolgozik Jászapátiban. Ismeri a községi apraját- nagyját. Öt is ismeri és sze­reti mindenki. Az idén, 41 esztendős lelkiismeretes or­vosi munkásságáért, hetve­nedik születésnapján meg­kapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. Évtizedek múltán vissza­tekintve a megtett útra, az is megszépül, ami egykor nehéz volt, kilátástalannak látszott. Apró örömökre, je­lentéktelennek látszó ese­ményekre is szívesen gon­dolunk vissza. Lénárt dok­tor is ilyen „apró” örömök­re emlékezve folytatja a be­szélgetést érkezik, értesítjük a vásár­lót. Vannak nagy sikert ígé­rő kiadványok, csemegék. Ezeket előre figyelhetik ná­lunk könyvtájékoztatókból, s a megjelenés előtt akár fél évvel, vagy egy évvel is elő­jegyezhetik. Mégsem tu­dunk'minden igényt kielégí­teni. Nyaranta rengeteg kül­földi fordul meg nálunk: tá­jékoztatókat, prospektusokat keresnek Karcagról, az itte­ni híres népművészekről vagy Berekfürdőről. Még térképet sem tudunk nekik adni. „Édesanyámnak viszem” — És akik nem tudnak akármikor bejönni az üzlet­be? Például a tanyasiak? — Vannak „előretolt had­állásaink”. A tanyán élő em­berek a tanyai kollégiumok ban vásárolnak könyvet — Még nem nagyon érnek rá a tanyai emberek, majd egy hónap múlva — fogad­nak. a kollégium könyvbizo­mányosai, Tóth Istvánná és dr. Hagynjási Sándomé. — Ha befejeződik az őszi be­takarítás, akkor keresnek majd bennünket. Tavaly té­len például eladtunk 80Q könyvet. Eleinte csak a tíz forintnál olcsóbb könyveket vitték. Azt mondták, hogy nem „dobnak ki” 30 forin­tokat egy könyvért. De ahogy megízlelték az olva­sást, néhány hónap múlva már kelendő lett a drágább könyv is. — Némelyik gyerek szinte neveli szüleit Megszerette­ti velük a könyvet összeku- porgatnak valamennyit a zsebpénzükből és jönnek vá­sárolni. „Nem neked való ez” — mondjuk néha. „Édes­anyámnak viszem”. Névnap­ra, születésnapra, vagy egy­szerűen csak olvasni. — körmendi — — Hogy mire gondolok vissza legszívesebben? Negy­ven év alatt több mint öt­ezer újszülöttet segítettem a világra, illetve közreműköd­tem születésüknél. Arra is jó gondolni, hogy kezem alatt egyetlen szülő anya, vagy csecsemő sem halt meg. Gyakran ismétlődő örömeim közé tartozik, hogy mostanában egy-egy üzem­ben nyolcvan-száz, a fez­ben pedig hetvennél is több ember jelentkezik térítés- mentesen véradás»«. Vagy az, amikor a putriból kiköl­tözött cigány család új kör­nyezetében megtalálja he­lyét és egy fél év múlva ki­jelenti, hogy soha többé nem tudna már a putriban élni. Ha mégis választanom kel­lene, mi az, amit semmi sem törölhet ki emlékezetemből, egy idős ember esetét emlí­teném. A légzőcsövében da­gadó tályog fullasztotta volna meg, ha az országút árkában — ahol rosszul lett — egy zsebkéssel nem vá­gom fel a gégéjét. — Mi lett az idős ember­rel? — Az árokparti műtét után a jászberényi kórházba szál­lítottuk. Húsz esztendeig élt még, kilencevenhét éves kor rában temettük el. Az édes­apám volt. — illés = Bistey András Kilencszáztíz ösztöndíjas Kétmillió forint középiskolásoknak A fizikai dolgozók tehetsé­Pult mögött a művelődésért A karcagi könyvesboltban eszébe a karcagi könyves- bpltról? Agronómus barátom a mezőgazdasági könyvhó­nap megyei megnyitóját, a remek könyv- és fotókiállí­tást említette. A szomszéd­ban lakó úttörő egy rajz­versenyről áradozott, amikor aszfaltra rajzolták legkedve" sebb könyvélményeiket. „Rajzoltam szép, nagy he­gyeket, s a bácsik azokon járkáltak” — és büszkén hozzáteszi, hogy egy köny­vet is kapott ajándékba.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom