Szolnok Megyei Néplap, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-10 / 237. szám

1974. október 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Oko* szó, értelmes beszéd Mindennapi életünk nyelv- használatában gyakran hall­juk és olvassuk a címbeli nyelvi formákat. Nem vélet­lenül. Valóban szoros a vi­szony a? értelem, az értel- messég. eszesség, okosság és a beszédkészség, a szónoki képesség, # általában a nyel­vi megnyilatkozások között. Érdekes erről szólnunk. Elsősorban azért, mert sok helytelen nézet alakult ki e viszonnyal kapcsolatban. Té­ves az a felfogás pl., hogy a nagy szóbőséggel rendel­kező, az ügyes szónoki ké­pességekkel megáldott em­ber eleve okos, eszes, értel­mes teremtmény. Az iskolá­ban is gyakran előfordul, hogy a sokat beszélő, a köny- nyed beszédkészséggel, a be­szédbeli talpraesettséggel rendelkező gyereket intelli­gensebbnek véljük a beszél­ni nem szerető, a hallgatag, de ugyanakkor valóban eszes, okos tanulónál. Az is igaz azonban, hogy a jó beszédkészség, a beszéd­beli ügyesség, a szónoki ké­pesség valóban függ értelmi képességünk minőségétől is. Szólásaink, közmondásaink, sok bölcs tapasztalat alap­ján, erről is tanúságos meg­állapításokat rögzítenek. Mennyire igaz pl. ennek a közmondásnak a mondaniva­lója: tykos embert egy sza­váról is megismerhetni. Hogy a sok szó, a nagy beszélő kedv nem mindig célra ve­zető, ezek a szólásformák tanúsítják: Sok benne aszó, kevés az okosság; Sokat szó­lam és okosan, ritka együtt. Ugyanakkor fontos követel­mény, hogy mielőtt beszé­lünk, gondolkozzunk is, s csak a lényeget, s azt is tö­mören fogalmazzuk meg: Fontra veszi az okos szót; Keveset szól, sokat mond. Ezt a bölcs mondást is fi­gyelembe illik venni: Hama­rabb jár a nyelve az eszénél. Nyelvhasználatunkra vo­natkozólag is mély értelmet hordoznak a bölcsen hallgat, a bölcsen elhallgat szókap­csolatok. Évszázados retori­kai előírás szól arról, hogy az okosan beszélőnek, a jó szónoknak azt is meg kell tanulni, mit kell elhallgatnia. Dr. Bakos József Gipszbe öntve a jubiuumi emlékmű Mint azt annakidején hí­rül adtuk, a szolnoki jubi­leumi emlékmű elkészítésé­vel Gyurcsek Ferenc szob­rászművészt bízták meg. Vá­ci műtermében kerestük meg a művészt, aki örvendetes hírrel fogadott: elkészült az emlékmű motívumainak for­mázásával és a gipszbe ön­tésével. Most már az kellene, hogy a gipszformákat mielőbb Szolnokra szállítsák, mert a művész csak olyan teremben tudja tárolni őket, amelyik beázik. s a mennyezét le­szakadással fenyeget: kár lenne, ha néhány forma tönkremenne. Ezekbe a gipszformákba — mint a sablonokba — öntik majd a betont, így ke­rülnek a motívumok az em­lékmű oldalára. Tekintve azt, hogy hazánkban ilyen módon, ilyen nagyságú em­lékmű még nem készült, ér­dekesnek ígérkezik a mint­egy háromemeletes beton­tömb kialakítása. Mint az közismert, a jubileumi em­lékmű avatását a jövő év augusztusára tervezik. A ki­vitelező munka látványos részének kezdete a jövő ta­vaszra várható. Új tárlatok előtt Őpzí látogatás a mű vés* telepen Chiovini Ferenc készülő képe előtt Csendes eső áztatja a mű­vésztelep öreg bokréta fáit, amelyekről koppanva hulla­nak a beérett vadgeszte­nyék. Ősz van, a termés be­gyűjtésének időszaka. Chio­vini Ferenc Munkácsy-díjas érdemes művészt épp „beta­karítás” közben leptük meg. Kiválogatott képek minden­felé a műteremben, mind ki­állítókra készülnek. Sorolni is nehéz az elkövetkező idő­szak tárlatait, amelyeken az idős mester részt vesz. Téli tárlat, jubileumi kiállítás Szolnokon, országos jubileu­mi kiállítás a Műcsarnokban, folklórpályázat Kecskeméten, A mezőgazdaság a képző­művészeiben című kiállítás Budapesten, s a napokban küldött négy képet Hatvan­ba — ott nyílik az alföldi festészetet reprezentáló ki­állítás — tavasszal. — Ennyi kiállítási lehető­ségem még egyszerre nem volt. Nem is tudom, hogyan győzöm... Egyszerre több vasat is tartok tűzben. Most éppen két témát festek, így érdekesebb. Kiállítás Budapesten de mikor? Bokros László a művészek álmát, Párizst látta a nyá­ron, afféle nagyra sikerült tanulmányúton. S az ered­mény, az álmok beteljesü­lése? Nem. Csalódás. A montmartre-i festőparadi­csom kóklerek, giccsfestők gyülekezőhelye. Modern tár­lat címén szeméttel beszórt kiállítóterem... no persze a Louvre azért a régi! Élmény volt bőven, most már csak fel kell dolgozni, hogy kiállításon láthassunk belőle viszont. Hogy hol? Szolnokon nem (nem tagja a szövetségnek). Budapesten szeretne, egyelőre nincs te­rem — mindig foglalt, más­nak... Zsűrizés szobor nélkül Egyik látogatás alkalmával már írtuk, hogy Szabó Lász­ló szobrászművész hozzákez­dett a Zuglóban felállítandó tackajuh hegesztett rézle­mez-szobrához. A szobor el­készült. Régen. Már állhat­na is az Újvidék téren, ha... De nem készült el a talap­zat, és pedig azért nem, mert nem hagyták még jó­vá a tervet (még el sem uta­sították). Viszont a Képző- művészeti Lektorátus már a zsűrizést is kiírta — augusz­tus 28-ra — az Újvidék tér­re, ahol nem áll a szobor, mert nem áll a talapzat. Arra a bizonyos tervre is a „bólintást” a Képzőművé­szeti Lektorátusnak kéne adni. Szabó László egyébként nagy munkára készül. Nem­rég érkezett egy hatalmas, Szabó László a most érke­zett mészkő tömböt vizsgálja száz mázsás mészkő tömb. A tervek szerint Solymossy Ignác-emlékmű lesz belőle — reméljük kevesebb „ad­minisztratív” gonddal, mint a műteremben szomorkodó rézracka. Simon Ferenc férfiportré­ja — ugyancsak zuglói ajárí- dékszobor — már a főváros­ban van, sőt a megye test­vérkerületébe, Zuglóra is megérkezett. Csak éppen az egyik hivatali helyiségben a szekrény tetején várja — a talapzatot. De legalább nem a műteremben! Ott egvéb- ként sem1 igen férne. Most éppen a jászladányi felsza­badulási emlékmű rézlemez­ből hegesztett fáklyalángja foglalja a helyet, ugyanak­kor készülni kell az orszá­gos jubileumi kiállításra, a szolnoki téli tárlatra... JVívódíj — az Alföldi Tárlaton Meggyes László és Faze­kas Magdolna a nyárra, pontosabban a magyar „Ve­lencei nyár”-ra emlékeznek, ahol Simon Ferenccel és Szabó Lászlóval nagy sikerű, közös kiállításon vettek részt. Meggyes Lászlónak szép sikert hozott ez az év: Békéscsabán, az Alföldi Tár­laton képeiért nívódíjat ka­pott. A két festőállványon fris­sen kifeszített vásznak, mel­lettük a szabadban — víz­parton — készült vázlat... A képpel talán a Téli Tárla­ton. vagy a megvei tanács páJvázatán. vagv éoo a kö­vetkező Alföldi Tárlaton ta­lálkozunk. még nem tudni. Baranvó Sándor ..telies erő­vel” dolgozik. N?®v felada­tok e’őtt áll. A jövő évben bét tárlaton vesz részt. . A különböző pályázatok meg­hívásos tárlatok mellett a TJerozeti Galériában rende­zendő csoportki állításon szerepel, ahol tizedmaeával mutatkozik be — ezúttal na­gyobb anyaggal. mintegy húsz képpel. Alkotnak, vá­logatnak a művészek, köze­legnek a beadási hatirt J*k... L Zs. Tudománnyal a jövőért A KÖZPONTI Bizottság tudománypolitikai irányelvei­nek hatására a tudományos kutatómunkában kedvező változások álltak be az utób­bi időkben. Alig egy évtized alatt például 65 százalékkal emlkedett a kutatóhelyek száma, alkalmazottaik ará­nya pedig 184 százalékkal nő-tt. A kutatások fede^psére évről évre nagyobb összeget fordítanak- a nemzeti jöve­delemből. Ilyen célra példá­ul 1972-ben 9,7 milliárdot költött a népgazdaság. A kutatási hálózat orszá­gos fejlődése örvendetes, re­gionális elhelyezkedése vi­szont kevésbé az. Joggal ve­tődik fel a kérdés, hogy a 131 főhivatású kutatófej­lesztő intézetből miért csak 24 működik vidéken. Me­gyénk ' országot gazdagító mezőgazdaságával sem áll arányban az egyetlen kuta­tóintézet — a karcagi talaj- művelési intézet. Jogosnak tartjuk azt az igényt, hogy a szellemi kapacitás gazda­godásában termelési . súlyát tekintve részesedjék a vidék. Ezért is nyugtázzuk öröm­mel a cukoripari kutatóin­tézet megyénkbe való köl­tözésének tervét. A Központi Bizottság tu­dománypolitikai irányelvei­nek valóra váltását azonban megyénkben sem merítheti ki csupán a kutatóintézetek létesítésének sürgetése. Azok területi elhelyezése, fej­lesztése, a tudományos ku­tatás irányítási, koordinálá­si, gazdálkodási mód­szerének kialakítása, stb. túl nő a megye hatókö­rén. De vállalataink, gazda­ságaink, intézményeink a maguk házatáján ha szétnéz­nek, a helyi lehetőségeket is kamatoztathatják e cél érdekében. Szolnok megyében ugyan­is kutatóintézetek és egye­temek hiányában ezen van a fő hangsúly, ezekhez adot­tak leginkább a lehetőségek. A ' mezőgazdáságot tekintve például mindinkább tért hó­dít az iparszerű termelési rendszerek kialakítása. Ilyen vonatkozásban további fej­lődés várható, mert az ál­lattenyésztésben és a nö­vénytermesztésben több tsz gesztorgazdasággá alakul, ők látják el az adott termelési rendszer fejlesztésével ösz- szefüggő kutatási feladatokat, — együttműködve különböző egyetemekkel és kutatóin­tézetekkel. Megyénk ipari kutatóinté­zettel nem rendelkezik, — az utóbbi években mégis ta­pasztalható fejlődés a tudo­mányos-műszaki fejlesztés­ben. Haszonnal járható út a tudományos eredmények alkalmazása a termelő mun­ka hatékonyabbá téteflére. AZ ILYEN irányú munkát könnyíti, hogy tizenhárom szocialista, tizenegy tőkés, és huszonegy fejlődő országgal van kulturális, műszaki, tu­dományos, es műszaki-tudo­mányos együttműködésj szer­ződésünk. A Nagyalföldi Kő­olaj- és Földgáztermelő Vál­lalat ennek alapján az al­győi olajmező kitermelésé­ben szovjet szakemberek se­gítségét vette igénybe. Szak­emberei szovjetunióbeli ta- nulmányútját is rendszere­sen biztosítja a vállalat. Külföldi tanulmányutakat más vállalatok is rendszere­sen szerveznek, — csak ép­pen a tapasztalatok számon­kérésére, azok gyakorlati al­kalmazására nem fordítanak mindenütt gondot. Szemléletbeli gátjai azért akdnak a tudománypolitikai irányelvek érvényesítésének. Ennek tudható be például az is, hogy a műszaki fejleszté­si terveket nem mindenütt készítik el, s távlati elkép­zeléseket csak néhány vál­lalat dolgoz ki. Pedig ezek szükségességére már a X. kongresszus is rámutatott: „Gyorsítani kell a tudomá­nyos kutatómunka és a mű­szaki fejlődés nemzetközi és hazai eredményeinek gya­korlati alkalmazását...” Az is előfordul, hogy né­hol a műszaki fejlesztési ala­pot nem rendeltetésének megfelelően hasznosítják. Kedvezőtlen tapasztailat az is, hogy a kutatással — fej­lesztéssel foglalkozó emberek hosszútávú témakörökkel nem törődnek, idejüket ap­ró-cseprő napi termelési ügyek kötik le. Kiaknázatlan lehetőségek, rejtett tartalékok tehát bő­ven vannak, — az említettek mellett más péíldákat is idéz­hetnénk, — s ezért.egy ki­csit több leíeménnydl, kez­deményező készséggel és hi­vatástudattal egy-egy terüle­ten produkálhatok országo­san figyelmet keltő eredmé­nyek is. Bizonyságul az utób­bi hetek két megyei rendez­vényét említjük: a Tiszavi- dékfejlesztési tudományos napok rangos sorozatát és a Magyab Néprajzi Társaság Szolnokon rendezett vándor- gyűlését. Ugyancsak jópédával szol­gál kezdeményezésben, fi­gyelemre méltó eredmények­ben a mezőtúri mezőgazda- sági gépészeti főiskola és más szervek — köztük a Gépkísérleti Intézet — együttműködése közös kuta­tási témákban. A jászberé­nyi Tanítóképző Főiskolában országos érdeklődésre is szá­mot tartó pedagógiai kuta­tásba kezdtek az integrált anyanyelvi nevelés alsó ta­gozati kérdéseiben. Persze,, az élet nemcsak országos hírű eseményekből áll, hanem hétköznapi cse­lekedetek garmadájából. Ilyen vonatkozásban a me­gye tudományos tevékenysé­gében az eddiginél is jelen­tősebb szerepet látszhat a MTESZ és a MKT, ha az egyesületi munka kölcsön­hatásban áll az ipar és a mezőgazdaság fejlődésével. MAS TERÜLETEKEN — munkásmozgalmi, orvostudo-' mányi, stb. publikációk, tu­dományos fokozatok, pedagó­giai kísérletek — is elérhe­tők az eddigihél nagyobb eredmények. Olyanok, ame­lyek megyénk lehetőségeihez mértek. Szorgalmazásuk, az aktív értelmiségiek buzdítá­sa pártszervezeteink szép fel­adata. / , Simon Béla Őszi megyei könyvhetek Nyitány Kunhwyesen Október a könyv hónapja. A műszaki könyvhét mellett hagyományosan ilyenkor rendezik meg az őszi megyei, vagy régi, ismertebb nevén: a falusi könyveheteket is. Az október 27-ig tartó ren­dezvénysorozat Szolnok me­gyei megnyitójára holnap kerül sor Kunhegyesen, aho­vá Csák Gyula írót várják. A nyitányt gazdag irodalmi műsor, árusítással egybekö­tött könyvkiállítás, könyvto­tó, könyvtombola teszi ér­dekessé. Az őszi könyvhetek további programja is gaz­dagnak ígérkezik. Író—olva­só találkozók, irodalmi es­tek, vetélkedők avatják ok­tóbert megyeszerte a könyv igazi ünnepévé. Mire futja a kulturális alapból? Csássárpor íré a nagyközönség előtt A pécsi Janus Pannonius Múzeumban tegnap kiállítot­ták Marcus Aurélius római császár bronzportréját, amely a közelmúltban ke­rült napvilágra Dunaszek- csőn. A múzeum régészeti osztályán egy hónapig lát­ható a szobor, majd továb­bi vizsgálatok és a szüksé­ges restaurálás végett a Nemzeti Múzeumba szállít­ják. Véglegesen a pécsi mú­zeumban helyezik el a nagy­értékű műkincset. A dunaszekcsői római le­let régészeti szenzációnak számít. Marcus Aurelius bronzportréja ugyanis egyen­rangú párja a világ nagy múzeumaiban őrzött legér­tékesebb római szobroknak. Művészi kidolgozása arra vall, hogy itáliai mester ké­szítette. A legszebb épen maradt római szobor, amely a’ Kárpát-medencében eddig napvilágra került. Az élet- nagyságúnál valamivel na­gyobb fej formájából, tar­tásából arra következtetnek a régészek, hogy egész ála- kos szobor lehetett, sőt nincs kizárva, hogy eredetileg lo­vasszobor ,volt. Zárt körben Filmbemutatók Szolnokon Üj archív filmsorozatot indít október 14-től a Szol­nok megyei Moziüzemi Vál­lalat. A II. világháború a világ filmművészetében cím­mel olyan „filmkülönleges­ségek” kerülnek vetítésre, mint a Modern Pimpernel, A kegyetlen tenger, vagy a Szerelmem Hirosima. A zárt körű bemutatók minden má­sodik hétfőn a szolnoki „Ti­sza” moziban lesznek. Erre a kérdésre kerestünk választ a Szolnok és Vidéke Körzeti Általános Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetke­zetnél. — Évente 300 ezer forint sorsáról dönt az ÁFÉSZ kul­turális bizottsága. Ebből 200 ezer forint a Kodály kórusé, üdültetésre és egyéb rendez­vényekre 50—50 ezer forintot fordítunk — tájékoztat Hu- ' nya Zoltán, a bizottság ve­zetője. — A kórus helyzete ilyen kiváltságos? — A Kodály kórus 27 éves múltra tekinthet vissza. Az utóbbi években az ország legszínvonalasabb kórusai között tartják számon. A közelmúltban nyerte el a Magyar Rádió nagydíját. Rendszeresen vendégszerepei külföldön; leeutóbb London­ban é"t el szén sikereket. — Hogyan oldják meg a dolgozók üdültetését? — Balatonsz.énlakon bére­lünk effv üdülőt, ahol évente százötvenen—kétszázan töltik szabadságukat. A továbbiak­ban eev saiát üdülő énít^sát tpt-vn-77ük a kiskörei vízlép­csőnél. — A fennmaradó 50 ezer forintot omiéh kairnAn-nek U9r vezte. Mit jelent ez? — Ezt az összeget kirándu­lásokra, vetélkedők díjazásá­ra. nőnapi és egyéb megem­lékezésekre fordítjuk. Éven­te 2—3 alkalommal szerve­zünk kirándulásokat. A költ­ség felét a kulturális alap­ból mi fizetjük. Rendszere­sen tartunk vetélkedőket a szocialista brigádok aktív részvételével. Hangulatos „öregek napját” rendezünk minden esztendőben a szö­vetkezet nyugdíjasainak. Tél­apó-estet. gyermeknapi mű­sort szervezünk a gyerekek­nek. Színházbérletet is vá­sárolunk. , — Ötvenezer forint ennyi­féle kiadásra nem sok... — Valóban nem, sőt meg­lehetősen kevés. Másképpen elosztani viszont nem lehet, mert a kórus fenntartásához még a kétharmad rész is ke­vés. az üdültetés kibővíté­sére pedig ígv sincs lehető­ség. A megoldás az lenne, ha a rendelkezésünkre álló összeg valamilven módon emelkedne, talán a rendez­vényei nk bevételéből esetleg a tanács, illetve a szövetke­zet igazgatóságának segítsék gével. T. G.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom