Szolnok Megyei Néplap, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-01 / 229. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. október I. KÖZLEMÉNY (Folytatás a 3. oldalról.) valamint azt a követelését, hogy Dél-Koreából vonják ki a külföldi csapatokat. A tárgyaló felek kifejezték szolidaritásukat Ázsia, Afri­ka és Latin-Amerika népeinek igazságos harcával az im­perializmus, a gyarmatosítás és a neokolonializmus ellen, a nemzeti felszabadulásukért, a politikai függetlenség meg­szilárdításáért, a gazdasági önállóság kivívásáért, a társa­dalmi haladásért. Kifejezik a nemzeti felszabadítási moz­galom sikerei fölötti mélységes megelégedésüket, és üdvöz- lik Bissau-Guinea és Mozambik függetlenségének megszi­lárdulását. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kö­vetkezetesen fellép az apartheid politikája, a faji megkü­lönböztetés minden formája ellen, s azért, hogy haladék­talanul váltsák valóra a gyarmati országok és népek füg­getlenségének megadásáról szóló ENSZ-nyilatkozatot. A felek pozitívan értékelik az el nem kötelezett or­szágok politikájának antiimperialista irányzatát, és hozzá­járulásukat a nemzetközi enyhüléshez, a háború és az ag­resszió ellen vívott küzdelemhez, a népek békéjéért és a nemzeti függetlenségért folyó harchoz. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozot­tan elítélik a chilei fasiszta katonai államcsínyt, a nemzeti hazafias erők elleni terrort és megtorlást. Teljes támoga­tásukról biztosítják a chilei nép harcát a fasiszta katonai junta ellen. Követelik, hogy vessenek véget az emberi jogok durva megsértésének, a chilei hazafiak üldözésének, s Chile hazafias erőinek támogatására hívnak fel minden államot és a világ közvéleményét. A felek üdvözlik a fasiszta diktatúra megdöntését és a demokratikus átalakulás megkezdődött folyamatát Portugá­liában. Sikereket kívánnak a haladó erőknek, amelyek arra törekszenek, hogy erőfeszítéseiket egyesítve, közös frontba tömörülve harcoljanak a reakció mesterkedései ellen, a demokratikus rendszer megteremtéséért és fejlesz­téséért az országban. A felek megelégedéssel szólnak a Görögországban vég­bement demokratikus változásokról, a politikai pártok, köztük a kommunista párt tevékenységének legalizálásáról. Rokonszenvüket fejezik ki a görög haladó erők tevékeny­sége iránt, amely az ország függetlenségének és1 szuvere­nitásának megerősítésére és mélyreható megújhodására irányul. A Magyar Népköztársaság és a Szovjeunió határozot­tan és következetesen síkraszáll a Ciprusi Köztársaság füg­getlensége, szuverenitása és területi épsége megvédéséért. Véleményük szerint haladéktalanul olyan intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek megvédenék a Ciprusi Köz­társaságot a külső beavatkozástól, és biztosítanák az ösz- szes külföldi csapatok kivonását Ciprus területéről. A Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió ezzel kapcsolatban hangsúlyozta az ENSZ keretében Ciprusról tartandó te­kintélyes nemzetközi konferencia mielőbbi összehívásának fontosságát. A véleménycsere során hangsúlyozták, hogy a nem­zetközi fejlődés jelenlegi szakaszát egyrészt — a szocia­lista közösség országai az összes haladó erők következetes, célratörő tevékenységének eredményeképpen — az enyhü­lés folyamata jellemzi. Másrészről, tovább tevékenyked­nek a reakciós erők, amelyek a hidegháborús időket akar­ják visszahozni. Az enyhülés ellenfelei megkísérlik meg­zavarni a különböző társadalmi rendszerű államok viszo­nyának normalizálását, szítják az antikommunizmust, ideo­lógiai . aknamunkát folytatnak a szocialista országok ellen. Mindez megköveteli, hogy a szocialista államok különleges figyelmet fordítsanak a nemzetközi helyzet problémáira, ar­ra a határozott küzdelemre, amely a nemzetközi enyhülés terén elért eredmények megszilárdításáért és továbbfej­lesztéséért folyik a reakciós erőkkel szemben. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió külpolitikájában a jövő­ben is következetesen ezt az irányvonalat követi. A magyar és szovjet fél teljes megelégedését fejezte ki a tárgyalások menetével és eredményeivel kapcsolat­ban. Meggyőződésük, hogy a párt- és kormányküldöttség látogatása újabb jelentős hozzájárulás a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti sokoldalú testvéri együttműködés további fejlesztéséhez. A magyar küldöttség szovjet párt- és kormányküldött­séget hívott meg magyarországi látogatásra. Szovjet rész­ről a meghívást köszönettel elfogadták. Moszkva, 1974. szeptember 30. Sa j tóvisssh angok A kínai népgazdaság ma A világsajtó fontos nem­zetközi eseményként értéke­li a Kádár János, az MSZMP KB első titkára ve­zette magyar párt- és kor­mányküldöttség szovjetunió­beli látogatását. Neves poli­tikai szemleírók véleménye szerint ez a látogatás, a szovjet—magyar tárgyalások hozzájárultak a szocialista közösség országainak továb­bi tömörítéséhez. Általános érdeklődést kel­tett beszédében Leonyid Brezsnyev kiemelte azt a jelentőséget, amelyet a Szov­jetunió tulajdonít a szocia­lista közösség testvérig orszá­gaival való együttműködés­nek. A szocialista közösség országai közötti szoros együttműködés, és erőfeszí­téseik sokoldalú egyeztetése a fő biztosítéka további di­namikus fejlődésünknek, és nélkülözhetetlen feltétele a nemzetközi kapcsolatok sta­bilizálására irányuló küzde­lem sikerének. Ez a Szov­jetunió álláspontja, és ez az álláspontja Lengyelország­nak is. A pozsonyi Glas Ludu ki­emeli, hogy Leonyid Brezs­nyev a Kreml-ben elhang­zott beszédében rámutatott azokra a széles távlatokra, amelyek a KGST'tagorszá- gok közötti együttműködés további, a szocialista közös­ség népeinek javát szolgáló együttműködés fejlődése előtt állnak. Semmi kétség afelől, hogy ezeknek a lehetőségek­nek a kihasználása fokozza a szocialista országok né­peinek jólétét és még na­gyobb mértékben megszilár- dítja a szocializmus pozícióit a nemzetközi porondon. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjet­unió Kommunista Pártja, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió együtt halad a közös cél felé, emelte ki a bolgár rádió kommentáto­ra. — A Szovjetunió és Ma­gyarország közötti barátság ma erősebb, mint valaha. Évről-évre erősödve, az egész szocialista közösség megbíz­ható láncszemét képezi. A Stuttgarter Zeitung Leo­nyid Brezsnyev beszédéből kiemeli, hogy a Szovjetunió síkraszáll a béke megszilár­dításáért, a kapitalista or­szágokkal való kölcsönös bi­zalomért és a jószomszédi kapcsolatokért. Ezt az állás­pontot foglalja el a szocia­lista közösség valamennyi országa. A Kölner Stadt- Anzeiger rámutat, hogy a szocialista országok meggyő­ződése szerint a NATO alapvető politikai céljai ösz- szeegyeztethetetlenek a népek szabadságának, függetlensé­gének és biztonságának ér­dekeivel. Lengyel—NDK együttműködéssel Közös csapágygyár Az erről szóló kormány­szerződést Poznanban Tade- usz Wrzaszczyk lengyel gép­ipari miniszter és Günter Kleiber, az NDK Miniszter- tanácsának elnökhelyettese írta alá. A gyár a poznani vajda­ságban épül fel. Építési költ­ségei mintegy 2,5 milliárd zlotyra rúgnak. A közös vál­lalat mintegy 2 ezer dolgo­zót foglalkoztat és évente több millió golyós csap­ágyat készít majd. A 15 évre szóló egyezmény szerint a beruházást a felek fele-fele arányban finanszí­rozzák és termékeiből ha­sonló arányban részesednek. Tokióban Kis május elseje Vasárnap harmincötezer főnyi tömeg részvételével nagygyűlést rendeztek a to­kiói Beidzsi parkban. A gyű­lés résztvevői tiltakozásukat fejezték ki a Tanaka-kor- mány inflációs politikája el­len és követelték, hogy a kormány vonja vissza a rizs árának, valamint a vasúti és egyéb közlekedési díjak fel­emelésére vonatkozó dönté­sét. A japán sajtó által „kis május elsejének” nevezett gyűlést az infláció ellen küz­dő akcióbizottság szervezte. Mint ismeretes, a bizottság a Japán Szakszervezeti Fő­tanács és a szocialista, illet­ve a kommunista párt irá­nyítása alatt működik. A tokiói nagygyűlés főszó­noki Icsikava Makoto, a Sohyo elnöke volt. Rámuta­tott, hogy az áremelések a közszükségleti cikkek drágu­lásának újabb hullámát in­dítják el, és súlyosan veszé­lyeztetik a dolgozó tömegek életszínvonalát Ciprusi Köztársaság nemzeti függetlenségének napját ünnepli. Minden más esztendőben egyszerű lett volna ezzel a mondattal kez­deni a megemlékezést. Hi­szen a Fölközi-tengér keleti medencéjének stratégiai góc­pontjában levő sziget minden belső feszültség ellenére is képes volt arra. hogy mint az ENSZ tagállama méltó­képpen szerepeljen a nem­zetközi politika fórumain. Emellett gazdaságilag meg­erősödjék és nemzeti füg­getlenségének fenntartása mellett a történelem és stra­tégia veszélyes kanvarai kö­zepette kibontakoztassa el nem kötelezett, semleges po­litikáját. Az ünneplés szó kimon­dása ebben az esztendőben nehéz feladat. Függetlenségi napján Ciprus szigete még mindig a tragédia árnyéká­ban él. A Ciprusi Köztársa­ság — úgy amint azt a ha­ladó világ megismerte és be­csülte. — romokban hever. Ma már világos az is. hogy ezért a romhalmazért a dol­gok legmélyén nem csak a görög katonai junta esztelen provokációja és nem is csak a török hadsereg étvágya a felelős. Az egész akciósoro­zat mélyén az atlanti tömb. a NATO manőverei álltak. Stratégiai helyzete miatt a Ciprusi Köztársaságnak jó­formán születésének pillana­ta óta bonyolult és nehéz harcot kellett vívnia az at­lanti tervekkel szemben. A NATO hódító terveinek jel­képe volt már az is. hogy a köztársaság születésekor a kicsiny szigetre olyan egyez­ményeket kényszerítettek, amelyek az ország területé­nek egy részét egyszerűen ki­vonták a törvényes kormány szuverenitása alól és brit fennhatóság alá helyezték. Ez kezdettől fogva jelezte, hogy a NATO Ciprust kato­A Kínai Kommunista Párt az újjáépítés végén (1950— 53) kidolgozta a kapitaliz­musból a szocializmusba va­ló átmenet fő vonalát, amely hosszú időre irányozta elő az ország fokozatos szocialista iparosítását és a mezőgaz­daság átszervezését. Ügy szá­mították, hogy az átmeneti időszak fő feladatainak meg­oldásához mintegy 15 év szükséges és Kína 4—5 év­tized alatt fejlett ipari ha­talommá válik. E terv megvalósításában viszonylag rövid idő alatt fi­gyelemre méltó eredménye­ket értek el. 1957-ben az ipar termelése az 1949. évi­nek több mint ötszörösére emelkedett, a mezőgazdaság hozama pedig csaknem meg­duplázódott. Megnyíltak a népgazdaság gyors fejleszté­sének távlatai. Nem ez történt A „nagy ugrás'’ Az ország reális lehetősé­geitől és az átmeneti idő­szak gazdasági építésének ob­jektív törvényszerűségeitől elrugaszkodva Mao Ce-tung új „fővonalat” kényszerített az országra. Ennek az volt a feladata, hogy egy „nagy ugrással” Kínát rövid idő alatt elmaradott országból ipari nagyhatalommá tegye. Egyetlen ötéves terv alatt például hatszorosára akarták emelni az ipari termelést. A gabonatermést pedig már 1959-ben 525 millió tonnára kívánták növelni (1957-ben 185 millió tonnát takarítot­tak be). Ez irreális volt. A kínai népgazdaság meg­lehetősen hosszú stagnálá­sához vezetett az, hogy a moista vezetés eltért a szo­cializmus építésének mar­xista—leninista elveitől, hogy a gazdaságpolitikában kalan­dor „kísérleteket” kezdtek, hogy felszámolták a Szovjet­nai támaszpontként akarja kezelni. A Pentagon szobái­ban tervek tucatjai szület­tek, és sokszor raffinált mó­don különböztek egymástól. A lényeg azonban minden esetben az volt. hogy a Cip­rusi Köztársaság független­ségének haladó tartalmát zúzzák szét: azt a semleges, el nem kötelezett politikát, amely az utóbbi években mind határozattabban kibon­takozott ! Ma. a függetlenségi napon a múltra és a közeli múlt tra­gédiájára emlékezvén el­mondhatjuk: ez a terv a ma­ga világpolitikai keretei kö­zött kudarcot vallott. Hiszen a NATO délkeleti szárnya ma gyengébb mint valaha! A gö­rög katonai junta, az ameri­kai titkosszolgálat „kedvenc gyermeke” belebukott a cip­rusi kalandba. A görög pol­gári kormány kénytelen volt elszánni magát arra. hogy kilépjen a NATO katonai szervezetéből, s a görög bel­politikában újra megjelentek a baloldali erők, sőt az 1948 óta tartó illegalitás után a Görög Kommunista Párt is. Ami 1 örökországot illeti. Washinton kénytelen volt a görög földcsuszamlás után az immár számára stratégiailag létfontosságú Törökország akcióit legalább elfogadni. Ezzel azonban megerősítette a török minisz­terelnök. Ecevit és párja, a Köztársasági Néppárt hely­zetét. Márpedig ez a párt — noha nem tekinthető balol- dalibbnak egy nyugat-euró­pai típusú reformista-szociál­demokrata pártnál — az utóbbi évtizedek török kon- zervatív-földesúri-katonai re- zsimjeihez képest belpoliti­kai szempontból a társadal­mi nyitás lehetőségét jelenti. És végül: a NATO magán Cipruson is kudarcot vallott. Csődbe jutott az » kísérlet, amely a NATO-kamarilláa unióhoz és más szocialista országokhoz fűződő gazdasá­gi kapcsolatokat. A stagná­lás után következő gazda­sági növekedést rendkívül lelassult ütem jellemzi. A kínai népgazdaság je­lenlegi helyzetének értékelé­sét megnehezíti, hogy a kí­nai sajtó csak szórványosan közöl adatokat (ezeket sok külföldi szakértő felnagyí­tottnak minősíti) bizonyos termékek termeléséről és a termelékenység növekedésé­ről. De ezekből is fogalmat alkothatunk magunknak az ország jelenlegi gazdasági fejlődéséről és növekedési üteméről. Kínában 1965-ben 13 mil­lió tonna acélt termeltek, 1973-ban pedig 26—27 mil­lió tonnát. A népgazdaság igényeit azonban a kohásza­ti ipar sem mennyiségileg, sem minőségileg, nem elégíti ki, így kénytelenek évente több mint 2 millió tonna hengerelt acélárut importál­ni. Szűk a kohászat nyers- anvasbázisa: évente 8—10 millió tonna vasércre, 5—6 millió tonna kokszra lenne még szükség. Eneririabióny Az utóbbi 9 év alatt 60— 65 milliárd kw/órával emel­kedett a villamosenersia ter­melés és 1973-ban elérte a 120—125 milliárd kw/órát. Kínában nagy az energiahi­ány. ez periig fékezi a nép­gazdaság villamosítását, szi­gorú korlátozásokat hoz ma­gával a háztartásokban (pél­dául 25—40 wattos villany­égőket lehet csak használni). Mi az oka ezeknek a ne­hézségeknek? Hiszen Kína vízienergia tartalékokban a világ egyik leggazdagabb ál­lama! Az országnak azon­ban gyenge az energetikai gépipari bázisa: a legna­belül a Ciprusi Köztársaság törvényes kormányának feje felett — egy amerikai áldás­sal tartandó angol—görög— török konferencián akarta megoldani ezt a kérdést. A NATO kudarca és gyen­gülése azonban a ciprusi nép számára nem csökkenti a tragédia méreteit. Görögök százezrei és törökök tízezrei váltak földönfutókká, s a sziget gazdasága megsemmi­sült. A tragédia e pillanatában nyilvánvaló, hogy csak a ko­moly és felelős diplomáciai tárgyalások hozhatnak meg­oldást. E tárgyalások alap­vető feladata csakis az lehet, hogy a függetlenség és elkö­telezettség alapján helyreál­lítsa a Ciprusi Köztársaság, az ENSZ tagállamának, mint alkotmányjogilag egységes ál­lamnak a szuverenitását, s biztosítsa a szigeten levő külföldi csapatok kivonását. Így jöhetnek létre az olyan tárgyalás feltételei amelyen a ciprusi görög ás török közös­ség tagjai elvakult szenve­délyektől mentesen rendezik belső problémáikat. Ahhoz, hogy ez a folyamat megkezdődjék, mindenekelőtt ki kell ragadni a Ciprus ügyében folytatott tárgyalá­sokat a NATO keretei közül. Már augusztus utolsó napjai­ban javaslatot tett a Szov­jetunió arra. hogy az ENSZ keretein belül hívjanak össze nemzetközi konferenciát, mégpedig Ciprus, Görögor­szág. Törökország és a Biz­tonsági Tanács valamennyi tagállamának részvételével. A meuoicias min_ den bizonnyal hosszú és bo­nyolult diplomáciai küzde­lem eredménye lesz. Függet­lenségének nemzeti ünnepén csak azt kívánhatjuk Ciprus egész népének, hogy a kö­vetkező esztendőben az „ün­neplés” szó ismét méltó le­gyen ehhez a naphoz. —I —e gyobb kínai gyártmányú ag- regát, amely a minhajti erő­műben dolgozik — 125 ezer kw-os. Zömmel kisteljesít­ményű, kerületi vagy egy- egy kommunát kiszolgáló vízierőműveket létesítenek. Rendkívül lassan fejlődik a szénbányászat, amely az ország alapvető fűtőanyagát adja (az energiahordozók 90%-át a szén jelenti). Nem hozta meg a kívánt ered­ményt az a kísérlet, hogy a „nagy ugrás” éveiben helyi erőkből üzemeltetett kis bá­nyákkal növeljék a terme­lést. A szénbányászat később még tovább csökkent és 1973-ban sem érte még el az 1960-as színvonalat. A kínai vezetés mind na­gyobb méretű militarista po­litikája erősen gátolja a nem-katonai irányzatú ipar­ágak fejlődését. 1957-ben a katonai kiadások az állami költségvetés 12 százalékát alkották, ma már körülbelül egyharmadát emésztik fel. A kínai ioar katonai ága­zatai kapják a modern gé­pek és anyagok zömét, eb­ben az ágazatban dolgoz­nak a legképzettebb szak­emberek. A népgazdaság más ágai jórészt „saját erőre tá­maszkodva” szerveződnek, elavult technika és kézi mun­ka alapján. A mezőgazdaság A mezőgazdaságban sem jobb a helyzet. Az a gyakor­lat, amelyet a szocializmus építésében a Szovjetunió és más szocialista országok sze­reztek, bebizonyította, hogy a mezőgazdaság termelő-erői­nek fejlesztésében döntő szerepe van az iparnak. Mao Ce-tung az objektív valóság követelményeit figyelmen kí­vül hagyva a 60-as években meghirdette azt a tételt, hogy „a népgazdaság alapja — a mezőgazdaság”. Ugyan­akkor a mezőgazdasági ter­melés növelését állami beru­házások nélkül, teljes egé­szében a kínai parasztokra hárították. A kínai mezőgazdaság amely az államtól nem kap anyagi-technikai segítséget, rendkívül gyengén gépesített és primitív agrotechnikát al­kalmaz. A rendelkezésre ál­ló traktorokkal csak a ter­mőterület 12—13 százalékát lehet megmunkálni. A me­zőgazdaság fejlesztésére el­fogadott 12 éves terv annak idején előirányozta, hogy 1968-ban már 60 millió hek­tárt fognak öntözni, de mind­máig csak a 40 milliónál tartanak. A kínai hivatalos adatok szerint 1973-ban az ország­ban 250 millió tonna gabo­nát takarítottak be. Ez azt jelenti, hogy alig érték el az 1962-re előirányzott mennyi­séget és jóval lemaradtak az 1967-re tervezettől. Ugyan­akkor Kína lakosainak a száma egyre inkább megkö­zelíti az 1 milliárdot. Az életszínvonal A népgazdaság militarizá- lásával a maoista vezetés mind kevésbé gondoskodik a kínai dolgozók életszínvo­nalának emeléséről. A Kí­nai Kommunista Párt 1973 augusztusában megtartott X kongresszusa nem fogadott el konkrét népgazdaság-fej­lesztési programot. A kong­resszusi anyagokban nem volt szó az építés anyagi- technikai bázisáról és arról sem, hogy a lakosság anyagi jólétének javítása érdeké­ben miként kívánják meg­oldani a gazdasági problé­mákat és a fejlesztést. Sz. Zolotov (APN—KS) Ünnep— tragédia közben

Next

/
Oldalképek
Tartalom