Szolnok Megyei Néplap, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-31 / 255. szám

1 2 SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 1974. október SÍ: Moro próbája Négy hete mondott le Mariano Rumor olasz kor­mányfő. Azóta az egyik legjelentősebb keresztény- demokrata politikus: Amintore Fanfani is kudarcot vallott kormányalakítási kísérletével. Most Morén a sor, hogy megpróbálja a lehetetlent: kibékíteni a szo­cialistákat és a szociáldemokratákat,, s megalakítani Itália 37. kabinetjét. A vállalkozás szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Bár kétségtelen, hogy Aldo Moro személyé­ben ma olyan olasz politikus kezdi meg puhatolózó eszmecseréit a pártok vezetőivel, akire a közvéle­mény nagy többsége bizalommal tekint, — hosszú és bizonytalan kimenetelű tárgyalások elébe nézhetünk. Moro az úgynevezett középbal kormányzati formula meghirdetője volt 1963 óta háromszor bízták meg a kormány elnöki tisztséggel. Nevéhez fűződnek az olasz diplomácia jelentős lépései, a többi között a kapcso­latok szorosabbra fűzése az arab országokkal és az európai szocialista államokkal. Hívei egyben a kereszténydemokrata párt bal­oldali frakcióinak legkiemelkedőbb egyéniségét tisz­telik benne. Szép számmal akadnak azonban olyanok is, akik szerint nem tartozik erényei közé a dina­mizmus. Határozatlansága révén a kereszténydemok­rácia baiszárnya képtelen volt kihasználni az utóbbi hónapokban adódó helyzeti előnyeit. Római megfigyelők körében elterjedt az a nézet is, hogy a volt külügyminiszter ugyan számíthat a koalícióra gsélyes pártok támogatására, de nem él­vezi Washington bizalmát. Az Egyesült Államok — egyre több jel utal arra — szívesebben látna Olasz­ország élén egy erőskezű, centrista kormányt, amely az ország meglehetősen zilált társadalmi és gazda­sági helyzetéből — akár a központi hatalom erősí­tésével is, de — kiutat talál. A Földközi-tenger tér­ségében amúgy is megrendült NATO-hatalom és amerikai befolyás nem kedvez olyan kísérleteknek Rómában, amelyekben a baloldal a kelleténél jobban hallatja hangját — vélekednek washingtoni forrá­sokra hivatkozva az olasz helyzet szakértői. Ilyen körülmények között Aldo Moro kormány­alakítási kísérlete rendkívül nehéznek tűnik Egy­szersmind azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a baloldali kereszténydemokrata politikus bizton szá­míthat a közvélemény nagy többségére — beleértve a baloldal legszervezettebb erejét, az Olasz Kom­munista Pártot — és arra a széles, demokratikus ív­nek nevezett népi összefogásra, amely mindenfajta jobboldali kísérlettel, fasiszta államcsínnyel szemben szilárdan a demokrácia mellett foglal állást. Losonczi Pál Olsztynban (Folytatás az 1. oldalról.) zalékán pedig állami gazda­ságok gazdálkodnak Ez a tény határozza mee ma me­zőgazdaságunk arculatát. A szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás eredménye, hogy ma — félannyi munkaerővel csaknem kétszer annyit ter­melünk. mint az átszervezés előtt. Ma már az iparéhoz hasonló munkakörülmény ele, munkaidő- és jövedelmi vi­szonyok váltak általánossá a mezőgazdaságban is. — Az egyéni gazdaságok átszervezését a kollektív nagyüzemi gazdaságok rend­szerére pártunk mindvégig politikai kérdésként kezelte, a munkás—paraszt szövetség erősítése eszközének tekintet­te, és ezért meggyőződéssel vallotta és nyíltan hirdette a paraszti tömegek előtt, hogy a szocializmus győzelme a falun egyaránt feltétele a társadalom általános előre­haladásának és a parasztság tartós gazdasági felemelkedé­sének. Az átszervezést az is­mert lenini elvek — mint az önkéntesség, a fokozatosság, az anyagi támogatás —mesz- szemenő tiszteletben tartásá­val és érvényesítésével haj­tottuk végre, — Szocialista mezőgazda­ságunk nagy termelési vív­mánya, hogy maradéktalanul kielégíti, fedezi a lakosság igényét, sőt egyes növényi és állati termékekből jelentős mennyiséget tudunk expor­tálni. — Parasztságunk vissza­vonhatatlanul az új gazdál­kodási forma és az új életmód mellett döntött. A szociális­Befejez sdlek a szovjet-nyngatnémst tárgyalások Közős közleményt és gazdasági együttműködési megállapodást ittak alá A Kremlben tegnap befe­jeződtek a tárgyalások egy­felől Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, Alekszej Ko­szigin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke és Andrej Gromiko, a Szovjet­unió külügynünisztere, más­felől Helmut Schmidt, az NSZK szövetségi kancellárja és Hans-Dietrich Genscher alkancellár, az NSZK kül­ügyminisztere között. A befejező megbeszélés előtt a tárgyalófelek véle­ményt cseréltek a két or­szág közötti kapcsolatokkal összefüggő kardinális kérdé­sekről. Figyelmet fordítot­tak továbbá a nemzetközi helyzet alakulásának fő irányzataira, valamint arra a szerepre is. amelyet a Szovjetunió és az NSZK ját­szik a béke és a nemzetközi biztonság szilárdításában. Ugyancsak találkozott Gromiko szovjet és Genscher nyugatnémet külügyminisz­ter is. Megbeszélésükön a bilaterális kapcsolatokat és néhány közös érdekű nem­zetközi kérdést vitattak meg. A tárgyalófelek végül ösz- szegezték a két ország kö­zötti kapcsolatok egész komplexumáról, valamint a nemzetközi helyzet kulcs­kérdéseiről folytatott meg­beszélések eredményeit. Köl­csönösen megelégedésüket fejezték ki a lefolyt véle­ménycsere fölött és megerő­sítették azt az eltökélt szán­dékukat, hogy kiszélesitik és elmélyítik a Szovjetunió és az NSZK közötti együtt­működést, a feszültség eny­hülése érdekében Európában és világszerte. A befejező megbeszélés tárgyszerű és konstruktív légkörben folvt le. Leonyid Brezsnyev. az az SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkára és Helmut Schmidt, a Német Szövet­Á rabati csúcs egyiptomi visszhangba Siker és győzelem... Ezek­kel a szavakkal méltatják Kairóban a kedden véget ért rabati csúcsértekezlet ered­ményeit. A sajtókommentá­rok kiemelik, hogy a csúcs- találkozó a közel-keleti ren­dezés e kritikus szakaszában helyreállította és megszilár­dította a frontállamok és egyben az arab nemzet egy­ségét. A jordániai—Paleszti­nái konfliktus megoldása — az A1 Ahram szavaival — halálos csapást mért az arab népek megosztottságához és szétzúzásához fűzött izraeli reményekre és bebizonyítot­ta, hogy az arabok képesek szembeszállni a Palesztinái Felszabadítási Szervezet ki­iktatására iránvuló ameri­kai kísérletekkel. Mint várható volt, Izrael kategorikusan elutasította a rabati csúcs döntését. Jariv tájékoztatási miniszter kije­lentette: kormánya ellenzi, hogy Izrael és Jordánia kö­zött, tehát Ciszjordánia te­rületén palesztinai államot hozzanak létre, miként az logikusan következik az arab csúcsértekezlet határozatá­ból. Az izraeli kommentárok azzal fenyegetőznek, hogy a rabatt csúcsnak a paleszti­nalakra vonatkozó határoza­ta becsapta az ajtót a közel- keleti béketárgyalások előtt, mivel Izrael nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni Ara­fa ttal. Valamennyi egyiptomi kommentár egyetért abban, hogy a rabati csúcsértekez­let után, annak határozatait figyelembe véve sürgősen hozzá kell fogni a közel-ke­leti válság rendezéséhez, az ENSZ-hatúrozatok végrehaj­tásához. „A továbblépés most Izraeltől és támogatójától, az Egyesült Államoktól füfift.” ta társadalom fejlődését saját boldogulása zálogának tekinti. Ezután az Elnöki Tanács elnöke az időszerű nemzet­közi kérdésekről beszélt. Töb­bi között ezeket mondotta: Kormányunk változatlanul támogatja a vietnami nép igazságos harcát és a VDK, valamint a Dél-vietnami Köz­társaság Ideiglenes Forradal­mi Kormányának erőfeszíté­seit, amelyeket a párizsi egyezmény előírásainak kö­vetkezetes és maradéktalan teljesítése érdekében folytat. Aggodalommal látjuk azon­ban, hogy a saigoni rezsim nap mint nap durván meg­sérti a párizsi Vietnam-meg- állapodásokat és fegvveres akciókat hajt végre az Ideig­lenes Forradalmi Kormány ellenőrzése alatt álló terüle­tek ellen. A vietnami Nem­zetközi Ellenőrző és Felügye­lő Bizottságban lengyel ba­rátainkkal együtt azon dol­gozunk, hogy megbízatásunk­nak eleget téve, elősegítsük a párizsi megállapodások ma­radéktalan végrehajtását. Csak ez biztosíthatja a szi­lárd és igazságos békét Vi­etnamban. Az Elnöki Tanács elnöke befejezésül kijelentette: — Eredményeink tehát vi­tathatatlanul nagyok és je­lentősek. Ugyanakkor azon­ban tudatában vagyunk an­nak, hogy a nemzetközi eny­hülés ellenzői még ma is je­lentős erőfeszítéseket tesznek e folyamat megakadályozá­sára. Mindez azt követeli tő­lünk, hogy összefogással, egységünk szilárdításával folytassuk küzdelmünket a nemzetközi enyhülésben el­ért eredmények megszilárdí­tásáért és továbbfeilesztésé- ért, a reakciós erőkkel szem­ben. A mezőgazdasági akadémia megtekintése után Józef Bu- zinski vajdasági tanácselnök villásreggelit adott a magas rangú magyar vendég és kí­sérete tiszteletére. Losonqzi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és kísérete tegnap este visszautozótt Varsóba. A SZOVJET­PORTUGÁL KAPCSOLATOK Tegnap megtartották a Szovjetunió és a Portugál Köztársaság kormánykül­döttségének első találkozó­ját. A szovjet küldöttség ve­zetője Nyikolaj Patolicsev külkereskedelmi miniszter, a portugál küldöttséget pe­dig Alvaro Cunhal tárca nélküli miniszter vezeti. A felek véleménycserét foly­tattak a Szovjetunió és a Portugál Köztársaság közötti kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről és perspektí- . váiról gazdasági, tudomá- Avos, kulturális és egyéb te­rületeken. GIEREK FINNORSZÁGBA UTAZIK Urho Kekkonen finn köz­társasági elnök meghívására Edward Gierek, a LEMP Központi Bizottságának első titkára és Piotr Jaroszewicz, a lengyel minisztertanács el­nöke november 2G—29-én hivatalos látogatást tesz Finnországban. C * ■ »» •• r ii I iprusi görög es torok álláspont Az ENSZ-közgyűlés cipru­si vitájában felszólalt a cip­rusi görög, illetve a török közösség képviselője. Tasszosz Papadopulosz a ciprusi görögök képviseleté­ben kijelentette: mindaddig nincs esély szabad és érdemi tárgyalások folytatására a válság megoldásáról, amíg a görög közösség 230 ezer tag­ja él embertelen körülmé­nyek között, fedél nélkül menekültként. — Követelte, hogy a közgyűlés ítélje el a „szigetet ért török agresz­sziót” és szorgalmazza a me­nekültek biztonságos haza­térését. Vedat Celik a török kö­zösség megbízottja felszóla­lásában hangsúlyozta: csak egy független, szuverén, két föderatív területből álló cip­rusi állam kialakítását tart­ja elképzelhetőnek. A török csapatokat csak azt követően lehet kivonni, ha a szigeten élő törökök biztosítékot kap­nak arra, nem tekintik őket többé kisebbségnek. Budapestre érkezett a Fülöp-szigetek kü ügyminisztere Púja Frigyes külügymi­niszter meghívására tegnap hivatalos látogatásra Ma­gyarországra érkezett dr. Carlos P. Romulo, a Fülöp- szigeteki Köztársaság kül­ügyminisztere. Kíséretében van Luis Morenosalcedo, a Fülöp-szigeteki Köztársaság párizsi nagykövete és Felipe Mabilangen nagykövet, a külügyminiszter személyi kabinetfőnöke. Fogadására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Púja Frigyes külügyminiszter és Rácz Pál külügyminiszter­helyettes. Ott volt Sztoio Sztanoev, a Bolgár Népköz- társaság budapesti nagykö­vete. Dr. Carlos P. Romulo Ma­nilában született, 1899. janu­ár 14-én. 1918-ban a Fülöp- szigeteki egyetemeken, majd 1921-ben az Egyesült Álla­mokban a columbiai egyete- nem fejezte be tanulmá­nyait. 1931 és 1941 között a kor­mányzó tanács tagja volt. 1943—44-ben az Egyesült Ál­lamokban működött fülöp- szigeteki emigráns kormány tájékoztatási minisztere; majd McArtur tábornok se- gédtitsztje, később vezérka­rának brigádtábornoki rangú tagja. McArthur tábornok mellett Romulo is résztvetta Fülöp-szigeteki partraszállás­ban 1944—45-ben közoktatási miniszter. 1945 és 1955 kö­zött a Fülöp-szigetek ENSZ- küldöttségénelc vezetője Eközben 1949—50-ben az ENSZ-közgyűlés, 1957-ben — kétszer — a Biztonsági Tanács elnöke volt. 1950 és 1952 között külügyminiszter. 1952—53-ban, majd 1955-től 1962-ig Washingtonban nagy­követ, egyidejűleg Kubában és Brazíliában akkreditált követ. 1962-től a Fülöp-szige­teki egyetem elnöke. 1966 és 1968 között a köz- társasági elnök külpolitikai tanácsadója és közoktatási miniszter volt. 1968-tól is­mét külügyminiszter Dr. Carlos P- Romulo, a a Fülöpszigeteki Köztársaság külügyminisztere — a kísé­retében levő személyiségek­kel együtt — szerdán a Hő­sök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. A koszorúzáson megjelent Rácz Pál külügyminiszter­helyettes. Csikesz Józsefnél a Fővárosi Tanács elnökhe­lyettese, valamint a Külügy­minisztérium több vezető munkatársa. Á békés egymás mellett élés és a forradalmi folyamat Pravda cikk a varsói találkozóról A tegnapi Pravda terjedel­mes szerkesztőségi cikkben elemzi az európai kommu­nista és munkáspártok var­sói konzultatív találkozójá­nak eredményeit. A tanács­kozást, mint ismeretes, októ­ber 16—18-án tartották. A Pravda abban a döntés­ben látja a találkozó legfőbb eredményét, hogy 1975-ben összehívják az európai kom­munista és munkáspártok újabb értekezletét, amely­nek témája az európai béké­ért és biztonságért, együtt­működésért és társadalmi ha­ladásért vívott harc lesz. A lap hangsúlyozza, hogy a testvéri együttműködés és in­ternacionalista szolidaritás szellemében megtartott ta­nácskozás fényesen tükrözi a kommunista mozgalomban az egység felé mutató tenden­ciát. A kommunista mozgalom és a nemzetközi enyhülés kapcsolatát elemezve a Pravda a Portugál Kommu­nista Párt küldöttségének ve­zetőjét idézi, aki a varsói ta­lálkozón egyebek között hangsúlyozta: „a portugál események meggyőzően ta­núsítják, hogy a békés egy­más mellett élés nemcsak hogy nem teszi lehetetlenné a forradalmi folyamatot, ha­nem ellenkezőleg, kedvező feltételeket teremt újabb eredményekhez és győzel­mekhez. Mint a Pravda írja, más küldöttek is hangsúlyoz­ták: ezt a gondolatot tá­masztják alá a francia és az olasz kommunistáknak a baloldal összefogásában elért sikerei is. A Pravda kiemeli: míg a hatvanas években — állapí­tották meg a varsói ta­nácskozáson — a kommunis­ták joggal a második világ­háború területi és politikai eredményeinek megerősítését jelölték meg legfőbb feladat­nak. addig ma a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élésének eszméje Európában és az egész világon egyre in­kább meghatározza a nem­zetközi kapcsolatokat. A varsói találkozó — írja a Pravda — ugyancsak cá­folja a nyugati propagandá­nak azokgt a szovjetellenes koholmányait, amelyek , sze­rint a Szovjetunió enyhülési politikáját „fokozódó bírálat éri” a nemzetközi kommu­nista mozgalom soraiban. A Pravda ugyancsak han­goztatja; természetes, hogy az európai kommunistata pártok mindegyike sajál specifikus körülményei kö­zött dolgozik, ezért teljesen érthető, hogy a testvérpártok gyakran egymástól eltérő feladatokat oldanak meg, il­letve eltérő módon oldják meg a feladatokat. Ugyan­csak érthető, hogy az euró­pai kommunista pártok nem egyformán közelítik meg ezt vagy azt a konkrét gyakor­lati kérdést. ,.Ennek ellené­re — hangsúlyozza a Pravda — az európai kommunista mozgalom különböző oszta­gainak alapvető céljai és érdekei lényegében és alapjá­ban véve egybeesnek és ezt ismételten meggyőzően tük­rözte a konzultatív talál­kozó.” A varsói konzutatív talál­kozón számos delegátus hangsúlyozta azt a gondola­tot, hogy az európai kommu­nistáktól mindig is idegen volt az úgynevezett „Európa- centrizmus”, ugyanakkor rá­mutattak, hogy helyzeténél és lehetőségeinél fogva Euró­pa és az európai munkásosz­tály jelentékenyen képes hozzájárulni a népek hala­dásához. Megcáfolta a talál­kozó azokat a burzsoá állí­tásokat is, hogy az európai „kicsi” és „nagy” pártok „nyugati” és „keleti” „balol­dali” és „jobboldali” pártok közötti megosztottság tör­vényszerű, s ellentéteik le- küzdhetetlenek. A varsói tanácskozáson ál­talános volt az a vélemény, hogy az európai kommunista és munkáspártok berlini ér­tekezletének napirendjén szereplő fontos kérdéseket \ alamennyi résztvevő párt képviselőivel kollektíván, il­letve megállapodásuknak megfelelő konkrét formák­ban és módon kell mesvitat- ni. — Ezzel kapcsolatban a Pravda idézi Pullai Árpádot, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagiát, a Központi Bizottság titkárát, aki Var­sóban egyebek között han­goztatta „a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a nemzet­közi találkozók alapos és széleskörű előkészítése bo­nyolult feladat, ugyanakkor feltétele is a tanácskozások sikerének. A kollektivitás, a pártok közötti egyenlőség és az elvtársi asság elveinek megfelelően a legdemokra- tikusabban kell előkészíteni az európai kommunista és munkáspártok találkozásáig ségi Köztársaság kancellárja tegnap a Kremlben aláírta az NSZK kancellárjának és alkancellárjának szovjetunió­beli látogatásáról szóló kö­zös nyilatkozatot. Leonyid Brezsnyev és Andrej Gromiko. Helmut Schmidt és Hans-Dietrich •Genscher aláírta a gazdasá­gi együttműködés tovább­fejlesztéséről szóló szovjet- nyugatnémet megállapodást. A dokumentum aláírásá­nál Alekszej Koszigin és más szovjet vezetők, továb­bá a Német Szövetségi Köz­társaságnak a kancellár kí­séretéhez tartozó képviselői is jelen' voltak. A dokumentumok aláírása után az NSZK kancellárja sajtótájékoztatót tartott, amelyen eredményesnek mondta a tárgyalásokat. Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja — befejezte hi­vatalos látogatásának moszk­vai részét. — Tegnap repü­lőgéppel az ukrán főváros­ba, Kijevbe utazott. Az NSZK szövetségi kancellárját a vnukovói re­pülőtéren Leonyid Brezs­nyev, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára, Alek­szej Koszigin miniszterelnök és több más szovjet vezető búcsúztatta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom