Szolnok Megyei Néplap, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-27 / 252. szám

1971, október !s7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP é Ha költő lennék, ugyanezt írnám Interjú Szokolay Sándor Ko*sutli-díjas zeueszcrzovel DONÁTI! GYULA RAJZA Lukács György gondolatvilága II rmann István könyvéről •— Századunk megújulását Itercsö zenei ciciében, 'milyen •gondolatok kísérik alkötóút- Jan Szoketáy Sándort? — Féltem a zenét. A daiia- ■mot, a ritmust. A művészet lendületét, mHynek lassan helyéh® tép a töprengés, té- pelodés/.. Az idő rostájából régen'a kicsiny buílott ki: — 'ma, úgy tűnik' mintha csak a mikroelemeket gyűjtenék s a nagyobb bazaltokat szem- úgyre se vonnék... Hiszek a bclsusugállut diktálta hang Vállalásában. Ez s hang az a s/.űrő, mely lassúbb' járásra kosztét talán. kortársaimnál, ■de amely egyedül biztosítja tju alkotó közérzetem. — Hogyan vélekedik ko­runk zenéjéről? — A modern zene nehéz, el i fferenciált alkotóéi cinekből tevődik. Ez egyik védőpajzsa; kizárja ugyanis a dilleltan- tizmus lehetősegét. A /kísér­letezés feltétlenül jogos, de *— veszélyes is..A művészet nem laboratóriumi játék: Aki * korszerűséget csak az esz­közök válogatásában véli megtalálni, könnyen épít­ménynek látja az elemeket,- melyek pedig csak beépíthe­tők az alkotásba. Jogos ag­godalmam: hová vezet az ér­zelmek sugárzását, lendüle­tet, nélkülöző. hideg íővcl ki­számított zenei nyelvezet, «mely egyre több modern zeneművel jellemez? — Csak a zeneszerzők len­tiének tehát felelősek a kö­zönség közönyéért, mellyel az új zenemüveket fogadják? — Korántsem. Súlyos hiá­nyosságai vannak e téren az oktatásnak, a sajtó kritiká­nak. Mindenekelőtt, az el­mélyült __ kritikusi munkát hiányolom. Egy-egy új mű Ritkán juthatnak ilyen közvetlen elöadásu és gon­dolatgazdag ismeretterjesztő műhöz. Pedig az utóbbi esz­tendőben ugyancsak megsza­porodtak képzőművészeti könyvkiadásunkban is a nép­szerűsítő kiadványok. Az ér­deklődők éppúgy hozzájut­hatnak egy-egy műfaj vagy technika sajátosságait be­mutató-. mint a különböző Stíluskorszakokat ismertető könyvekhez. Mindezideig hi­ányzott azonban égy olyan összefoglaló munka, amely a látás, a vizualitás alapvető törvényszerűségeit tárgyalta volna. René Berger kétkö­tetes müve erre a feladatra Vállalkozik. Három szervesen egymás­ra épülő fejezetet tartalmaz ez a két kötet. Az első részé­ben a műélvezés fel tételei t- akadályuit vizsgálja a szerző. A képzőművészeti kifejező­eszközök: a vonal, a szín, a fény. stb. legfontosabb jel­lemzőit veszi szemügyre a következő fejezet. Az utolsó részében pedig öt — viszony­lag közismert — alkotás elemzését találjuk. Vagyis az elméletibb jellegű előkészítő részeket a gyakorlatban való alkalmazás zárja. A mű szerzője, a tapasz- ta’t művészettörténész kivá­lóan ismeri az átlagos nézők szempontjait. Tudja például, hogy többnyire a torzítások, az elnagyolások miatt ide­genkednek a modern művé­szet alkotásaitól. Bizonyára ezért szentel nagyobb részt az úgynevezett hagyományos művészet elemzésére. Zseni­elbírálásánál gyakran az de­rül ki. zenei ízlésben hol tart személy szerint mit igényel a kritikus? Egyedül Kroó György zenekritikus volt, aki rendszeresen, minden operabemutató eltilt elkérte a partitúrát, áttanulmányoz­ta, hogy ne csak egyetlen be­nyomásáról, hanem valóban a mű egészéről írjon véle­ményt. — Mi vonzotta önt az ope­ra műfajához? — A szöveg bűvöletébe estem. Kantátákat, oratóri­umokat komponáltam, ezek csodalatosán szép szövegei, a belőlük áradó gondolatok, valósággal sodortak a szín­pad félé. A színház számom­ra az élet egészének szinté­zisét jelenti. Ahol helyet kap­nak a valóság, a vágyak, az álmok, ahol nem idegen a pátosz, az elementaritás. Valójában nem a zene a fon­tos, hanem a .mondanivaló. Ha küllő lennék, ugyanezt írnám, ha festő lennék, ugyanezt festeném, mint amit ma a zenémmel próbálok ki­fejezni. — Mi az a legfontosabb mondanivaló? —• Minden fontos, ami az emberről, az emberért szól. Operáimban, a Vérnász az érzelmek lázadását, a Ham­let az igazság, a Sámson az elhivatottság gondolatát, buktatóit, szépségét példáz­za, minden kor emberére érvényes tanulságokkal. Egyik új művem Bárányt Ferenc költővel közösen ké­szül. Mátyás bolondja cí­men, történelmi daljátékot írunk. A régi anekdoták eb­ben sem csak a poros törté­nelmet idézik, hanem a je­ális alkotók — pl. Leonardo, Michelangelo — művein bi­zonyítja be, hogy ők se „má­zolták” tökéletesen a valósá­got, ók is torzítottak. Fény­képfelvételeket közöl, melyek hasonló motívumokat rögzí­tenek. Könnyen beláttatja ezek után, hogy Picasso és a többi kortárs művész se csi­náltak egyebet, csupán szé­lesebbre vonták a kifejezés határait. De azzal is tisztában van Herger, hogy legtöbben egy- bizonyos szépségeszményre hivatkozva utasítják el a másfajta felfogású műveket. Meggyőző érvekkel cáfolja ezt a konvenciót is. Leonardo: Sziklás; Madonnáját és Ma­tisse: Az olvasmány című festményét veszi szemügyre. Ezek elemzésén át bizonyítja, hogy mindkettő: „egyaránt tökéletes alkotás”. Csupán: „Az egyik a térben, a másik a síkban fejezi ki magát.” Tehát: „...a művészetben a szépség nem egy adott szép­ségtípus utánzásától függ, ha­nem attól, hogy hogyan fe­jeződik ki valami a képző­művészet sajátos nyelvén.” Noha közel egyforma igénnyel íródott mind a há­rom fejezet, ennek ellenére az első részből tanulhat a legtöbbet az olvasó. Pedig mindössze arra keres itt meggyőző féleletet Berger: hogyan lehet az alkotások­hoz közelebb jutni. Felvil­lantja ezért a legismertebb esztétikai nézeteket, s könv- nyedén bizonyítja be ezek többségéről, hogy félrevezet­nek. Diderot egyik szobor elemzését veszi például, és az len kort is. Mert néha ma sem ártana, has egy-egy ál­ruhás igazságtévő leleplezné a hazugokat, csalókat, tör­tetőket. — Véleménye szerint, mit tehetnek a zeneszerzők azért, hogy megnövekedjen a kortárs zenét kedvelők tá­bora? — Legnagyobb baja a mostani új zenének, hogy nincs elég pedagógiai darao- ja. így azok is idegenkedve hallgatják a modern műve­ket, akik tanultak zenét, igénylik is. A csak klasszi­kusokon nevelkedők nem értik a modern zene nyelvét. Éppen ezért érdeke minden zeneszerzőnek, hogy gyer- fnekdarabokat is írjon, ha nem akar elszakadni a kö­zösségtől. Hisz a most felnö­vő nemzedék lesz a jövő hangverseny! á tógató ja. Ahol az ő műveit is játszani fog­ják. — Hogyan képzeli cl a ze­ne jövőjét? — Nagy változások ta­núja volt eddig is életem. A felszabadulás utáni lelkese­dés a művészetnek is lendí­tő ereje volt. Ma — gyakori az érdektelenség. A művészet pedig mindent elbír, csak a közönyt nem. Jó lenne meg­érni, hogy azok a kísérletek, melyek ma egyaránt tobo­roznak híveket és ellenzőket, idővel egyfajta rendbe tö­mörülnek. A szépnek jelen­tése igaz megváltozott, de azért a XX, században sem kötelező csúnya zenét írni. A harmónia igénye örök az emberben — és ezt lesz hi­vatva szolgálni a jövő zenéje is. László Ilona ■ érzelmek.. diktálta értékelés zsákutcáját szemlélteti vele. Találóan mutatja be aZt is, hogyan idegenithetik el a históriai vagy irodalmi ízű megközelítések a képi él­ményt. Korántsem tagadja az elméleti felkészültség fontos­ságát. Inkább félti ezektől a nézőket. Hiszen az alkotói üzenetek felfogásához első­sorban lelki nyitottságra van szükség. Szokatlanul széles sávon halad a szerző érvelése. Ha szükségét érzi, akkor filo­zófusokat, fizikusokat idéz meg. Más helyekén meg az összehasonlító esztétika ele­mein át veheti az olvasóit, hogy még tisztábban körvo­nalazhassa a képi kefejezés karakterét. Mindezet azon­ban közvetlen egyszerűség­gel csinálja. Csevegő stílusá­ban nyomát se leljük szak­zsargonoknak. Érdemes még megemlíteni a változatos és gazdag kép­anyagot. Fotók és festmé­nyek, hamisítványok és ere­deti művek, silány képesúj­ság Illusztrációk és remek­művek váltják egymást. Módszeresen használja eze­ket Berger, hiszen a valódi értékek minőségi többletét akarja érzékletesebbé tenni. Az igényesebb olvasót bi­zonyára zavarni fogja az időkénti szóbőség vagy az esetleges ismétlések. Ez azon­ban mit se változtat a lénye­gen. Berger könyve példa­mutatóan tartalmas és igé­nyesen megformált mű. A látás művészetének korszerű kézikönyve. bzuromi Pál A Lukacs György pályáké-. pét és a XX. századi ember lehetőségeit egymásra vetítő, közös tükörben kereső könyv recenzense saját bőrén érzi Hermann István vállalkozá­sának nehézségeit. Hermann kötetéről röviden szólni nem könnyebb feladat, mint az övé lel letett, amikor négy­száz oldalon kísérelte meg bemutatni, értelmezni, s he­lyenként vitatni a filozófus életművét. Ezt az érteket es terjedelmét, gondolati gyo- körzetét és mai hálását te­kintve egyaránt nagy súlyú, átfogó alkotást lukacs György hat évtizeden keresz­tül állt és egyre inkább hó­dított az európai kultufa él­vonalában. Azok kozott volt, akik szüntelenül meg megújuló kísérletekben pró­bálták követni e vívillanyai­ban és megpróbáltatásaiban páratlan korszak lényeges folyamatait. _ . _A Lukács György gondo­latvilága című könyv szer­zője a politika- es társada­lomtörténet, a művészet, az irodalom és a bölcselet jo- néhány ágazatában követte hősét. Azt a mestert, akit más módszerrel — legalább­is megalapozottan. igénnyel — nem is lehet megközelíteni. De ezzel mar el is kezdtem Hermann kí­sérletének ismerteteset és méltatását. Hiszen époen ez a sokoldalúság, az érintett problémák, az' értelmező- es vitaszempontok száma, kor zavarbaejtő zsúfoltsága teszi a húszíves tanulmányt esszészerűvé. Lukács György gondolatvilágának alakulásá­ról nem kevés ellentmondá­sáról átfogó képet nyújtó váz­lattá. Hermann könyvének szemlélete és hangvétele pub- licisztikus: haszna es vala­mennyi erénye ebből adódik, e műfaj lehetőségeit reali­ZaMást alig is tehetne, mivel a tudományos monográfia, az elmélyült elemzés lehetősége még nem adott. Ehhez m^g a filológiai feltételek mlm- muma sem biztosítható. Sok minden hiányzik, értve ezen a Lukács-művek kiadasanak, szövegváltozatainak, kronoló­giájának. politika- és flloz» fiatörténeti összefüggésrend­szerének megoldatlan prob­lémáit. Mindazt, amit a tu­domány csak a hövetkeíő évtizedekben Egyelőre annyi a kérdőjel, á tájékozódást nehezítő hmnv. hogy Hermann könyvét már csak ezek egy részének kiik­tatásáért. feloldásáért Is fel­ismerés Illeti. Hadd mondjak egy szem* beöltlő konkrétumot innak bizonyítására, högy * Lu­kács életművében érdekeltek ezt a kötetet az aktuális szel­lemi krimi izgalmával olvas­hatjuk. Részeseként az in­tellektuális nyomozásnak, amely itthon alle világszerte annál többet em­legetett — értékeket Próbál feltárni, közelünkbe hozni. Az ifjú Hegel gondolati fej­lődését elemző Lukács-mo­nográfia kiemelkedő példáik az áttörésnek, annak, högy Hermann első­ként vállalkozik a pálya- k~p , kulcsmozzanatainak megvilagitásái-a. Beállítására egy nagy szellemiség konok igazsagkeresésének folyama- ™ i -tZ idö és a kategóriák rendjébe. Ami a korszák jellemzé­sét. Lukacs életének és alko­ssanak hatterét, majd vi- lagrneretíivé táguló hatását illeti, Hermann e vonatko­zásban is sok újat és érde­keset ad. Egyike azoknak, ékik az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának be­teges izgalmakban csillogó szakaszát, a birodalmi ka- land vigjátékát, az első vi­lágháború előtti évtizedek kuzep-europai kultúrtörténe­tet kutatják. Joggal hangsú­lyozza tehát, hogy Lukács — annyi jelentős kortársával együtt — innen indult, s ez 3 5,2011 hete fejlődést sajátosságaival, forradalmi ehetőségeivel későbbi dön- léseibe, útválasztásába. A . századi filozófia és szo­ciológia polgári, vagy re- formiéta iskoláit, irányzatait a Lukacssal foglalkozó nyu­gatnémet. olasz, angol, fran­cia, spanyol stb. szerzők jól ismerik. Alig értik viszont ?, ?atfst- amivel az orosz elmélet es gyakorlat, a Szovjetunióban kibontakozó elmelet! munka, és a szocia­lizmus építésének pátosza ereje járult hozzá Lukács emberi-szakmai átalakulásá­hoz Hermann ezt nemcsak tudja, hanem kulcskérdésnek tekinti, s ahol indokolt, az elemzés középpontjába ál­lítja. Ezért is alakíthat ki a ma- ga számára termékeny pozí* Clüt abban a vitában, amc- l.vet a polémikus tanulmány sok oldalán folytat az egyre gazdagabb nemzetközi Lit- kacs-irodalom szerzőivel. Azokkal a polgári, revizio­nista. „új baloldali”, neooo- zitivista vagy egzlsztencía- lisla publicistákkal és szak­írókkal. akik — bármennyi­re különböző világnézeti ala­pon és módszerekkel _ a l ényeget tekintve eavet' akar­nak. Lukács kisajátításával, s azzal próbálkoznak, hogy művet a modern kapitaliz­mus heterogén gondolat- rendszereibe integrálják, csz- talyorientációjától megfosz- szák. végső soron meghami- sifsák és a maguk javára fordítsák. Hermann ezt a kísérletet úgy veri vissza. változatait gondosan differenciálva, a szakszerű — vagy annak látszó — ér­vek ellen immanens cáfola­tot mozgósítva, képtelenségü­ket. reménytelenségüket bi­zonyítja. Eelmutatia velük szemben Lukács övőtgv út­ját Marxhoz, és töVább: a szocialista forradalom stra­tégájához és teoretikusához, Leninhez! Ennek az útnak egvik os- Tválá az esztétika a másik a valóság általános törvény- szerűségei felé vezetett. Előbbieket Az esztétikum sajátosságai Című nasv mű fejezetei. Utóbbiakat az On- tolvgia töredékei foglalták össze. Hermann könyvének két zárórészlete is a kétirú- nyu összegezés eredményeit és problémáit ismerteti. Lé­nyégre törő szintézisét kap­juk a lukácsi esztétikának, amely a legkülönbözőbb mű­vészeti ágazatok valósághoz aló viszonyát állítja közép- ontba. Ebből vezeti le, il­letőleg ehhez kapcsolja a művészi ábrázolás sajátossá­gát, műfaji és stíluskérdése- it. tartalom és forma köl­csönhatásának alkotó dialek­tikáját. Itt fogalmazza meg Hermann leghatározottabban az egész könyvén átívelő gondolatot: Bartók Béla, Thomas Mann és Lukács György párhuzamba állítá­sát, szellemi törekvéseik ro- konlelkűségét. .... Ez a nagy hármas együtt és egymást erősítve többek között az emberiség kulturá­lis értekeinek védelmeíéset is jelenti. A múlt folytatha­tóságának és gyökeres meg; Újíthatóságának hitét: a jövő reménységét, amely az em­ber elidegenedettségének, meg nyomon tottságának tör­ténelmi feloldását, a szabad­ság birodalmába jutás lehe­tőségét ígéri. Lukács ezt a lehetőséget nem azonosítja a valósággal, de nem is tagad­ja. hogy e lehetőség a szo­cializmus konkrét valóságá­ban a Szovjetunió és a szo­cialista országok mai gya­korlatában igazolható. Olyan folyamatban realizálható, amely évtizedekkel ezelőtt megindult és mára hatalmas eredményeket hozott. Az elhartnakodott. gyakran vitatható hírlapi és rádió in­terjú’: helyett az Ontológia rugalmas kategóriáiban tisz­teli Hermann a filozófus Lu­kács legmerészebb, leginkább jövőbe mutató eredményeit. Ezek nem lezárt, rendszerbe foglalt gondolatok. Kevésbe teljesek, mint az ember és a tudás .példája, megújuló képessége. igazsáekereso szenvedélye. Hermann köny­vében a legmelegebb. leg­meggyőzőbb sorokat e tulaj­donságokról olvassuk. ■ „Lukács önkritikus beállí­tottsága — írja — nem kül­ső kényszerek, hanem gon­dolkodói szükségszerűségek eredménye volt”. És ez az Önkritikái hajlam az utókor számára egyet jelent a kö­vetkezővel: „Lukács mód­szertani hagyatéka a kritikai attitűd. Kritikai attitűd min­den gondolattal szemben, mely kritíkáta érdemes. s így az ö életmű récét. kap­csolatosán is... Lukács nem győzte ismételni azt a lenini gondolatot, mely szerint nin­csenek kiúttalan szituációk. Legalábbis nagy osztályok és vagy gondolkodók számára. Lukács nagysága abban volt, hogy mindig kereste a H* Utakat...” Ezt a módszertant kell megtanulni tőle. hiszen csak ígv várhatunk eligazo­dás* a kor történelmi, elmé­leti kérdéseiben, Hermann. Lukács Gvorgv- ről írt. izgalmasan olvasmá­nyos könyve is ebben kíván segíteni. , _ > DcrSi Tamas í A látás művészete Hcuc Berger: A festészet felfed zése SZUROMI PAL RAJZA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom