Szolnok Megyei Néplap, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-03 / 231. szám

SZOLNOK MFGYEI NfiPLAP 1974. október 3. A kunhegyes! művelődés 1 házban évek óta jól működ !k a modellező szakkör. Je­lenleg több mint harminc tagja van, akik hajó- és repülőmodelleket készítenek, modellező versenyekben is részt vesznek. Képűnkön: készül a repülőgép. Szeretnék hasznosabb lenni Tiszafüreden / Megnyitottak a múzeumi, möem'ékYéde’mi és hanism réti hónapot — Hozzánk már az általá­nos iskolában kapott „jó ala­pozással” jött. Kitűnő nyelv­érzéke volt, örömet jelentett számára az orosz nyelv ta­nulása. Négyesre érettségi­zett. oroszból pedig ötös ta­nuló volt. Jászberényben. a Lehel ve­zér Gimnáziumban mutatták be így Sárközi Ilonát Hozzá­tették, hogy érettségi után részt vett az MSZBT szerve­zésében meghirdetett Gorkij nyelviskola versenyén. A me­gyénkből induló tizenhat hallgató közül haladó kate­góriában első helyezést ért el. — Már az általános iskolá­ban "kedvenc tantárgyam volt az orosz. A gimnáziumban valóban olyan alappal kezd­tem. aminek segítségével könnyű volt felismerni az orosz nyelv szépségét, érde­kességét. Zaják Etelka orosz nvelvtanárnő személyében olyan ..mestert” kaptam, aki valóságos művésze annak, hogyan kell egy tantárgyat megszerettetni a diákkal. apjainkban a magyar turisták már keresz- tül-kasul kószálnak a Földtekén Japántól Grönlan- dig és Kamcsatkától a Tűz' földig. Ámde hajdan, vagy tízegynéhány évvel ezelőtt csak a szomszédba, főképp Olaszországba rándaltak ki. És ma is vannak, akik in­kább elmennek másodszor, harmadszor, sőt tizedszer is Itáliába, vagy ha máshová, mondjuk: Alaskába, Indiába tartanak, útba ejtik néhány napra Olaszországot. Véleményem szerint en­nek nem a velencei Rialto, nem a római Standa, és nem a firenzei Dávid az oka elsősorban, hanem a népünkben gyökerező ha­gyomány. De nézzük a té­nyeket ! Több, mint másfél ezer évvel ezelőtt dicső' rokonunk és elődünk e hazában. At­tila egy nagyobb csoporttal kelt útra Itália felé. Turis­taút volt az, kétségtelen, hi­szen a hivatalos küldetés akkoriban még nem volt szokásos. Sajnos a pletykás nyuga­ti sajtó azt terjesztette hun testvéreinkről, hogy nem js turistáskodni, inkább bevá­sárolni akarnak. Ezért a szívélyes I. Leó pápa két magas rangú úr társáságá* ban elébük ment Matuáig, s mondta, ne fárasszák ma­gukat, mivel az áruházak még nem nyíltak meg, s a város nagy csodáinak alko­tója, Michelangelo majd csak jó ezer év múlva fóg meg­születni. Ők (mármint a pá­páék) összeszedtek néhány kocsirakomány ajándékot, azt tiszteletük jeléül átnyúj­— Mondjon valamit a versenyről. — Bevallom, számomra nem verseny volt. inkább felejthetetlenül szép kirán­dulás egy olyan világba, ahová a belépőjegy a nyelv­tudás. Kirándulás volt a folytatás is. Az első helye­zésért járó jutalom hétnapos moszkvai út volt. Viszont­láttam a gyönyörű világvá­rost, ugyanis gimnazista ko­romban az iskolai orosz nyelvszakkor tagjaival már jártam Moszkvában, akkor is jutalomból. Nagyon szép út volt. Számomra az jelentet­te a legnagyobb élményt, hogy beszélhettem' moszkvai emberekkel. Annyira nem tudtam betelni a beszéddel, hogy olyankor is kérdezős­ködtem. amikor tudtam hol van. ami után érdeklődöm. — Milyen munkakörben dolgozik? — A kereskedelmi főosz­tályon dolgozom, bonyolító vagyok. Jelentkeztem a kül­tották. A hunok nem akar­ták megbántani az olaszo­kat, elfogadták a cuccokat, s hazatértek, mielőtt lejárt az útlevelük. A hunok turistáskodása után néhány évszázadon át szüneteltek az olasz utak, ám a nyolcszázas évek utó­ján elemi erővel lángolt fel őseinkben a vágyakozás Itá­lia földjére. A korabeli IBUSZ több utat szervezett, de jártak ott elődeink ma­szek alapon, illetve bizonyos Berengár király baráti meg­hívására. Ám hadd idézzek néhány mondatot Liudprand- nak, a cremonai püspöknek a riportjából: . .Veronába érkeztek a magyarok, akiknek két fe­jedelme (Korabeli kifejezés, megfelel az „idegenvezető­nek.”) Dursak és Bogát igen jó barátságban volt Beren- gárral...” „Pávia felperzse- lése után (A kifejezés a tu­risták égő tudásszomjára utal.) egész Itáliában nem csekély zsákmányt ejtve (Bevásároltak.), a magyarok visszatérnek saját országuk­ba.” Közben egyes csoportok meglátogatták Velencét is, ahol azonban Tribuno Péter dózse kereken megtagadta tőlük a szállást. Ez igen nagyfokú hálátlanság volt tőle, hiszen Velence alapí­tásában nem csekély szerepe volt hun testvéreink ösztön­zésének. Ezt a tényt Tribuno kereskedelmi főiskolára, de nem vettek fel. Államvizs- gázitam orosz nyelvből, ez középfokú nyelvvizsgának fe­lel meg. Fizetésem mellé nyelvpótlékot kapok, munka­társaim kedvesek, segítőké­szek. érdekes, amit munka­körömben csinálnom kell. Mégis sokszor úgy érzem, nem tudom, mit kezdjek magammal. Kezembe kerül egy orosz nyelvű levél,, azt elolvasom, utána várok he­tekig. ­— Vannak tervei? — Foglalkozom a gondo­lattal. hogy megpróbálom újra. Ezúttal az egri Tanár­képző Főiskolára akarok je­lentkezni orosz—angol szakra Úgy vagyok azonban vele, hogy maradnék, is mert jó helyém van, nagyszerű kol­lektívának vagyok a tagi a. Mennek is. mert úgy érzem, más munkakörben orosz nyelvtudásommal hasznpsabb lehetnék. utódai jobban tudták, s tán azért is, hogy az ő csúnya viselkedését jóvátegyék, I. István királyunknak felesé­get küldtek. így kerültünk rokonságba az olaszokkal, s innen szá­mítható a nyugati rokonlá­togató utazások korszaka. Itáliával pedig közel öt­száz éven át olyan nagy­mérvű volt a kölcsönös ide­genforgalom, hogy szinte menetrendszerűen közleked­tek a legkülönbözőbb szer­vezésű hivatalos és félhiva­talos küldetések, kereskedel­mi utazások, művészeti de­legációk és hadjáratok. Ter­mészetes, hogy a nagy for­galomban előfordult oly­kor-olykor a tiltott határ- átlépés esete is, mint arról Arany János bizonyos Toldi Miklósról szólva konkrétan beszámol. A korabeli disszi- dens azonban idővel vissza­tért, s a hon szeretettel fo­gadta keblére. (Lám, ennek is hagyománya van!) A kölcsönös itáliai utazga­tások Mátyás király alatt érték el tetőpontjukat. Ő ma­ga még asszonyt is Olaszor­szágból hozott. Ezt a tettét a lovagias olasz férfiak mind a mai napig revanzsál- gatják. Később, a törökök illeték­telen beavatkozása miatt az itáliai utazások majd két­száz évig szüneteltek, aztán pedig nem adtak valutát, s csak szórványos rokonláto­gatásokra került sor. 4 Kossuth Kiadó újdoosáqai Az utóbbi időben számos érdekes munkát adott közre a Kossuth Könyvkiadó. Dr. Kerékgyártó György „A KGST-országok tudományos­műszaki együttműködése” cí­mű munkájában képet ad a szocialista nemzetközi mun­kamegosztás e fontos terü­letének kialakulásáról, fejlő­déséről és jellemző vonásai­ról. Feltárja a KGST-orszá- gok tudományos-műszaki együttműködésében elért je­lentős eredményeket, s rá­mutat néhány olyan fő prob­lémára, amely bizonyos mér­tékben fékezi a tudományos­műszaki együttműködés to­vábbi fejlődését Tizenkét arckép tekint az olvasóra a „Forradalomban, háború­ban” című könyv borítójá­ról. Civilek, katonák, idősek és fiatalok. Mindnyájunk ál­tal jól ismert személyiségek, mint Münnich Ferenc, Vági István, Rajk László, Mező Imre, s mellettük olyanok, akiknek nevét ritkábban idé­zik, akik szerényebb őrhe­lyeken teljesítették köteles­ségüket. A kiadvány tulaj­donképpen folytatása az 1968-ban „Forradalmárok, katonák” címmel megjelent életrajzi gyűjteménynek, amelynek sikere késztette a Zrínyi és a Kossuth Kiadót e könyv megjelentetésére. A népszerű történelem so­rozatban látott napvilágot az „Ostromgyűrűben” című könyv, V. J. Zubakov műve. A munka a Szovjet Katonai Kiadó „Hős városok”-ról szóló népszerűsítő sorozatá­nak első kötete. A német fasiszta csapatok Leningrád körüli ostromzárjának 900 napjáról, a lakosság megpró­báltatásáról, a végsőkig pró­bára tett város lakóinak és a harcosoknak erejéről,1 ki­tartásáról, hősi küzdelméről szól a könyv. A Magyar Ta­nácsköztársaság leverése után 25 évig tartott az „Éj­szaka” Magyarországon: a Horíhy fasizmus éjjele. Er­ről a negyedszázados éjsza­káról szólnak Balázs Anna történetei, amelyek az „Éj­jel” című kötetben jelentek meg. Két érdekes tudományos munka is napvilágot látott Walter Hollitscher „Szexua­litás és társadalom” című munkájában a szexualitás szociálpszichológiai vonatko­zásairól ír. Ámde a múlt század kö­zepén ismét fellendült az itáliai turistáskodás. Az első jelentősebb önkéntes cso­portot Türr István szervez­te. Baráti látogatást tettek bizonyos Garibaldi úr meg­hívására. Nem sokkal ezután egy bizonyos Radetzky nevű ide­genvezető kevésbé önkéntes csoportot vezetett Lombar­diába. Ezután mind rendszere­sebbé vált a magyarok olaszországi turistáskodása, és egykét ostobán szervezett úttól eltekintve (Lásd: Ison­zó, Mussolini, stb.) méltó folytatói voltak az ősi ha­gyománynak, mígnem... Bekövetkezének az ötve­nes évek, amikor megma­gyarázták nekünk, hogy ed­digi ismereteink tévesek, vagyis Olaszország nem dé­len, hanem nyugaton, s mint ilyen mocsár, láp és fertő, valamint métely, amitől óva­kodnunk kell Természetesen akadtak ekkor is önfeláldozó egyé­nek, akik vállalták a koc­kázatot, igaz hivatalból men­tek, meg küldetésből men­tek, mert muszáj volt a sze­gényeknek. Egyesek ott is rekdtek az olasz mocsárban. A korabeli kifejezés dezer- tőrnek nevezte ezeket a tá- volbaszakadt hazánkfiait. Azután eljönnek a hatva­nas évek, s azóta a fentebb bizonyított hagyomány szel­lemében mi tömegesen já­runk a szép Olaszországba, az olaszok pedig tömegesen járnak hozzánk a „Bella Ita­liába.” Sólyom László (Tudósítónktól.) Tegnap tartották a múze­umi, honismereti, műemlék- védelmi hónap tiszafüredi járási megnyitóját a Kiss Pál múzeumban. A megnyi­tón jelen volt Garamvölgyi József kulturális miniszter- helyettes, Gönyei Antal, a minisztériui^ múzeumi fő­osztályának vezetője, Sipos Károly, a Szolnok megyei Tanács elnökhelyettese, va­lamint a tiszafüredi járási, községi párt- és állami ve­zetők. A program a tiszafüredi tsz vegyeskórusának népdal­csokrával kezdődött, amelyet , Sipos Károly megnyitó be­széde követett. Az elnökhe­lyettes elmondta többek kö­zött, hogy Tiszafüred és a tiszafüredi járás évek óta A címbeli szólásszerű nyel­vi formával kapcsolatban egy olvasónk azt a véleményét hangoztatta, hogy „igényes anyanyelvi műveltséggel ren­delkező ember nem veszi aj­kára és tollára ezt a szólást.” Sőt mai nyelvhasználatunk igénytelensége fokmérőjének tekinti azt is, hogy a dukál szó olyan gyakran jut min­dennapi életünk nyelvhasz­nálatában nyelvi szerephez. Szerinte ezt az „idegen ere­detű” szót mindenképpen ke­rülnünk kell. Vegyük sorba állításait, érvelését. Az igaz, hogy ide­gen eredetű szó: a latin nyelvből, pontosabban; a középkori latinság szókészle­téből került nyelvünkbe, s a következő, ugyancsak latin eredetű igék sorába illeszke­dik bele: dukál, cirkál, dis- kurál, produkál, pingál, deg­radál, vegetál, dirigál, ma­cerái, datál, gargarizál stb. A felsorakoztatott szavakhoz hasonlóan a dukál ige „a mindennapos latin szók” kö­zött azzal is felhívja magára a figyelmet, hogy nem egy­szerűen csak meghonosult nyelvhasználatunkban, ha­nem szinte népnyelvi szóvá vált. A Mátra vidékén s az Alföldön jegyezték fel a nép ajkáról pl. ezeket a nyelvi formákat: Ügy főzött neki, ahogyan dukál; annyit adott a lányának hozományul, amennyi dukál neki; kidukál neki a dicséret; itt vagyunk, ahogy dukál. Szótáraink tanúsága sze­rint a népnyelv, a köznyelv és az irodalmi nyelv az 1800- as évektől kezdve egyre gyakrabban használja fel igénket, s vele a következő jelentéstartalmakat, illetőleg rendszeresen gazdag, szín­vonalas programok biztosí­tásával fáradozik azon, hogy az itt élők mindennapi éle­tének természetes elemévé válják a haza és a szűkebb környezet iránti szeretet. Ezután Füzessy Anikó mű- zeumigazgató a Kántor Sán­dor és tanítványai című ke­rámiai kiállítást mutatta be a megnyitó résztvevőinek, majd a vendégek a járást hivatal előcsarnokában A füredi járás élő népművé­szete című kamarakiállítást tekintették meg. A megnyitó programja a művelődési köz­pont nagytermében zárult, ahol a tiszafüredi Háziipari Szövetkezet Modern fűzbú­torok című kiállítása nyílt meg. — szabó — használati értékeket fejez! ki: valakinek jár, kijár va­lami, valakit megillet vala­mi, valamit járandóságkép­pen kell kapnia, tartozásul jár stb. Az első igényesebb magyar szótárunk (A Ma­gyar Nyelv Szótára, 1862.) még teljesebbé teszi a dukál ige jelentéskörét. „A köznép­nél, kivált pedig a katonák között divatozó ige, mely annyit jelent mint: részül- jár, kijár, illetőségi rész gya­nánt adatik: a katonának du­kál a kenyér és a hús; lo­vának dukál a széna és az abrak.” Ebből az értelmezés­ből az is kitűnik, hogy igénk a csoportnyelvekben is sze­rephez jutott. Gyakran a dukál igével fejezzük ki eze­ket a jelentésárnyalatokat is: illik, kell, lehet, szabad stb. Amint látjuk, igen válto­zatos szerepkörben élhetünk e szóval, s mindig a beszéd­helyzet és a szándék dönti el, hogy a dukál igét hasz­náljuk-e fel. vagy változatos magyar megfelelőit a közlés­re. Az így dukál! szólásfor­mát pl. csak ebben az alak­ban fogalmazhatjuk meg, a magyar megfelelők nem ille­nek bele ebbe a szólásba. Az így illik, így kell nyelvi kép­letek nem olyan hangulat­tal, használati értékkel bíró nyelvi formák, mint az igy dukál. Bizalmasabb beszéd- helyzetekben. baráti körben nagyon keresettnek, előkelős- ködőnek tetszhetik a közlés, ha nem élünk a dukál igé­vel. Az írók. köztük pl. Mi­kes. Jókai. Juhász Gyula ak­kor élnek ezzel az igével, amikor szereolőik bizalma­sabb beszédhelvzetben kap­csolódnak ho--.zig társakká. Dr. Bakos József Miért épp Olaszországba...? Magyar— bolgár barátsági nap Kisújszálláson Bulgária felszabadulásá­nak 30. évfordulója alkal­mából tegnap magyar—bol­gár barátsági napot rendez- zett Kisújszálláson a Ha­zafias Népfront megyei és városi bizottsága. A szocia­lista* országok népének test­véri együttműködését de­monstráló eseményen részt vett Szvetlozar Vaszilev, a Budapesti Bolgár Kulturális Központ igazgatóhelyettese és Belosinoz Trifon, a Bal­kán Tourist idegenforgalmi kirendeltségének munkatár­sa. A vendégeket a tanács székházában a nagykun vá­ros vezetői fogadták. Oláh Lajos elnökhelyettes tájékoz­tatót tartott a település éle­téről, fejlődéséről. A tanácskozásról a Tisza II. Tsz-be vitt a vendégek útja. A kiskörei vízlépcső modellgazdaságában megis­merkedtek a gazdálkodás^ az öntözés eredményeivel* tájékozódtak a tagság élet és munkakörülményeirőL A gazdaság megtekintése után a szövetkezet klubjában ma­gyar-bolgár baráti találko* zót rendeztek. A szövetkeze­ti tagok előtt Szvetlozar Var szilev igazgatóhelyettes tar­tott előadást Bulgária szo­cialista fejlődéséről, az or­szág mezőgazdaságának át­alakulásáról. Az előadó vá­laszolt a szövetkezeti tagok feltett kérdéseire. Bolgár vendégeink ma Szolnokon töltik a napot, és gazdag programot bonyolítanak le a 900. jubileumára készülő megyeszékhelyen. NyilyMűyELÉs) így dukál! t

Next

/
Oldalképek
Tartalom