Szolnok Megyei Néplap, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-16 / 242. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. október 16. Szeptemberben egy hónapot töltött Szolnokon a Magyar Képzőművészeti Főiskola kilenc festőnövendéke, Veress Sándor festőművész osztálya. Az ifjú művészjelöltek megismerkedtek a megyeszékhely nevezetességeivel, ismerkedtek, műteremlátogatáson vettek részt a művésztelepen, ittlétük során számos rajzot, festményt, vázílatot készítettek Szolnoknak a festő számára legjellegzetesebb részeiről, a Tisza, a Zagyva partjáról, a folyóWkolatról, a Tabánról. Élményekben gazdag egy hónapjuk „termését” a Szigligeti Színház előcsarnokában megnyílt kamaratárlaton mutatják be, amelyen a város festői hangulatát tükröző akvarell, diófapác, gouache festményeket, kréta és szénrajzokat a hónap végéig láthatja a közönség. Képünkön: Veress Sándor festőművész rendezi a kiállítás képeit. Kö*ryvú időmétől gyermekeink Az utóbbi időben szép számmal jelennek meg érdekes gyermek- és ifjúsági könyvek. Különösen népszerűek ezek közül a 10—15 éveseknek szóló újdonságok. Tatay Sándor új kötetét, a Meglepetéseim könyvét az utóbbi idők egyik legszebb ifjúsági műveként említik A szerző emlékeinek felidézése köizben egy letűnt, elmúlt világot mutat be vará- zsos erővel. Gennagyij Maskin Kék tenger, fehér hajó című regénye a második világháború idején játszódik. A könyv főhőse, Gera, a 12 év körüli fiú tudja, hogy partizán nagyapját a japánok elégették egy mozdonyban. Élete fő céljánok tartja, hogy ezért bosszút álljon. Petrováez István Tavasz Óbudán című műve napjainkban játszódik a rohamosan fejlődő városrészben. Egy iskola 8. osztályában öt gyerek — három lány meg két fiú — szoros barátságot köt. A könyv alkalmat nyújt a szerzőnek arra, hogy érzékeltesse Óbuda gyors változásait, soha nem látott fejlődését. Kultúra és életforma Háromezer munkás műveltségiért Múzeumi és honismereti hónap — Őszi megyei köny?hetek Sa;tótörténeti kiállítás Jászberényben Kiállítások, író-olvasó találkozók, új kiadványok szerepelnek Jászberényben és a jászberényi járásban a múzeumi és honismereti hónap, valamint az őszi megyei könyvhetek gazdag programjában. - A városi-járási könyvtárban a. honismereti hónap alkalmából a „Jászsági sajtó története” cínímel nyílt kiállítás. Mintegy 30 másolat és eredeti lappéldány képviseli a Jászságban 1£08—1945 között megjelent saj tótermékeket. A kiállítás anyagának egyik legértékesebb darabja az 1918—19-ben megjelent Jászberényi Űjság, amit egy korábbi felhívásra önkéntes gyűjtők ajándékoztak a könyvtárnak. A jelentős helytörténeti dokumentumok felé irányítják az érdeklődők figyelmét, azzal a 22 lapos kiadvánnyal, ami a könyvtár szerkesztésében jelent meg és lehetővé teszi, hogy a kiállítás másolatait egyidőben mutassák be a járás valamennyi községében. A sajtókiállítást a könyvtárban rendezeti 4 litván grafikusművész mintegy 80 grafikájából álló tárlata követi. A honismereti és múzeumi hónap egyéb rendezvényei: a jászjákóhalmi honismereti kör orosházi tanulmányi kirándulása, ahol a helyi múzeum kiállításával és műemlékeivel ismerkednek. Továbbá az október 20-án nyitó Gecse Árpád jászsági festőművész munkásságának fél évszázados évfordulója alkalmából rendezett kiállítás. Munkásságáról a Jász-múzeum füzeteként illusztrált katalógust jelentet meg. Az őszi megyei könyvhetek legjelentősebb rendezvénye lesz a Jászberényben megrendezésre kerülő író-olvasó vitafórum. A nagy érdeklődésre számottartó találkozón Ur- bán Aladár irodalomtörténész vezeti azt a vitát. L A. MILYEN AZ ÖSSZEFÜGGÉS a jövedelmi szint és a műveltség között? Szabad-e a szabad szombat? Hová lesznek a milliók, megtérül-e a kulturálódásra fordított tengernyi nénz? A Kultúra és az életforma összefüggései. A fenti mondatokat nem egy közművelődési tudományos tanácskozás anyagából idéztük, hanem a megyei állami építőipari vállalat párt- bizottsági üléséről. A téma a vállalat közművelődési helyzete, a Központi Bizottság 1974. március 19—■ 20-i határozata, a megyei pártbizottság 1974. szeptember 20-i intézkedési terve tükrében. Élénk vélemény- csere bontakozott ki. Vita volt azon is hogy szerencsés-e ilyen gyorsan napirendre tűzni ezt a nagyon fontos témát, avagy még tapasztalatokat kellett volna gyűjteni a tényleges helyzet elemzőbb feltárásához. Ügy hisszük, az üzemi párt-végrehajtóbizottság helyesen döntött, amikor a munkásművelődés szem- bon ti ából oly fontos kérdést mielőbb a oártbizottsági ülés elé tárta, hiszen a négyezer embert foglalkoztató nagy-, vállalatnál sürgetnek a tények. A vállalat az elmúlt évben több mint három és fél millió forintot áldozott oktatási és kulturális célokra. Öriási összeg ez! Gondoljuk csak végig: hány nagyközségi művelődési ház egész évi kiadását' fedezte volna ez a pénz? Tíz. tizenöt kisebb művelődési házét minden bizonnyal. NEM ABLAKON kidobott pénz volt, abban mindenki egyetértett, hiszen a vállalatnál számokkal is kimutatható eredményei vannak a különböző oktatási, közművelődési formáknak. Jó eredményeket értek el a szakmai és politikai képzésben: társadalmi tanulmányi ösztöndíjakat biztosítanak; kihelyezett építő szakközépiskolai osztályokat működtetnek: szakmunkás átképző tanfolyamokat szerveznek stb... Mégis, csepp a tengerben. A vállalat összdolgozóinak 40 százaléka még nem végezte el az általános iskolát sem. Ha háromezer-háromszáz munkás iskolai végzettségét vizsgáljuk, sainos még rosz- szabb a százalékos aránv. A segédmunkások között még mindig vannfek analfabéták. vagy részleges analfabéták, akik éppen csak a nevüket tudják leírni. Harminc, negyven ember még ezt sem. csak keresztet tesz a neve helyett. Évente ötven. hatvan építőipari munkás végzi el az általános iskolát — a vállalat a különböző peremközségek általános iskoláival szoros kapcsolatot tart — de az iskolázatlan emberek száma szinte újra termelődik. (Ennek oka elsősorban a vállalat egyes segédmunkás rétegeinek életformájából adódik: átlagosan 4—500 cigány fluktuál a különböző munkahelyeken.) A MINIMÁLIS alapműveltséggel sem rendelkező embereknek a különböző politikai és szakmai tanfolyamok csak nagyon szerény tudásanyagot adhatnak. A párt- és tömegszervezeti oktatásban az elmúlt négy évben csaknem ötezren vettek reszt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a különböző szakmai és politikai tanfolyamok. előadások csak azok körében vonzóak és hasznosak. akik legalább alapvető ismeretekkel rendelkeznek. A különböző oktatási formákban elsősorban a vállalat szocialista brigádjai tanulnak. A szocialista brigádmozgalom jó szervezeti forma a munkásművelődés szélesebb körű kiterjesztésére is, állapították meg többen, tényekkel alátámasztva az elmondottakat. Az elmúlt tanévben az általános iskolát végzett dolgozók mindegyike, a középiskolában tanuló 139 dolgozóból hatvan, az üzemi akadémia 170 résztvevője közül pedig csaknem valamennyi brigádtag A szocialista brigádok aktív tanulása, művelődésvágva mielőbb olyan munkahelyi közeget teremthet, amelyben a kulturálódás életszükségletté válhat. Nagyon lényeges megállapítás, hogy a kultúra életforma kérdése. Azokban az emberekben akik a vállalatnál ledolgozott — vagv eltöltött — munkaidő után állandóan ..maszek” jövedelem után rohangálnak, avagy kocsmáz- nak. még nincs, és nem is lehet még az igény a kulturálódás iránt, A MUNKAHELYEK szocialista közegeinek olyan légkört kell kialakítani, amelyikben a jól dolgozó, művelt munkás lesz a példakép. amelyikben ezeknek a munkásoknak a szava érvényesül. Ahhoz, hogy ez ígv legyen, elengedhetetlen feltétel a műszaki értelmiség segítség- nyújtása. példamutatása. A pártbizottsági ülésen felszólalók, köztük a vállalat igazgatója. elmondták, hogy a fiatal, államunk ányagi áldozatkészségével tanult kommunista értelmiségnek egyik legfontosabb pártmunkáia kell. hogy legyen a munkások kulturális színvonalának emelése. A kultúrálódáshoz szükséges anyagi feltételek már megteremtődtek. A vállalat dolgozóinak — a döntő többségének — igen ma^as a civilizációs szintje — elegendő jövedelem, megfelelő lakás, háztartási kisgépekkel stb. — de a műveltségi színvonal ezzel nincs harmóniában. A munkások számottevő részének nincs megfelelő fogalma a szabad idő célszerű eltöltéséről. sokaknál ez csak anyáéit jelent, hogy a szabad idejében a vállalaton kívül dolgozik. A pártbizottság elhatározta. hogy a szabad idő helyes felhasználásának kérdésében is konkrétan kíván tájékozódni. ezért a szükséges felmérés elvégzésére munkabizottságot alakít. A való helyzet teljes ismeretében lehet csak céljainkat elérni, állapította meg a vállalat igazgatója. de ehhez az szükséges, hogy tudományos alapossággal lássunk hozzá a feladatok valóra váltásához. A pártbizottság intézkedési terve nagy lehetőségeket biztosít a közművelődésnek. Határozat született:-öt éven belül el kell érni. hogy a vállalat minden negyven év alatti dolgozójának meg legyen az általános iskolai végzettsége, a megépülő új, négyszázszemélves munkásszálloda a vállalat közművelődési központja legyen, minden oktatási formában közművelődési témákat is tanítani kell. minden építkezésen vándorkönyvtárat kell működtetni stb. A PÁRTBIZOTTSÁG kötelezte a vállalat pártalap- szervezeteit. hogv legkésőbb 1975. július 31-ig tárgyalják meg hatóterületük közművelődési helyzetét, és tegyék meg menet közben a szükséges intézkedéseket. T. L. A írr?J - tfSWfc «*Es ss «sí Sok jót, sajnos, nem tudok mondani az eimúit hét műsoráról. Egy-két újdonság számomra és nehány kellemetlen meglepetés. Ez utóbbiak közé sorolom a hét egyetlen magyar tévéjátékbemutatóját és a vasárnap este látott Csodálatos tolvaj című nyugatnémet filmvígjátékot is. Előbb az újdonságokról, s Ljjáezületeit a K csoda— mic-oda? A televíziónak vannak el- nyűhetetlen műsorai, amelyek ha egy-egy időre el is tűnnek a képernyőről, új erőre kapva ismét feltámadnak. Vérátömlesztést kapnak, amikor úgy látszik, hogy fogytán az erejük, és megy minden tovább. Ilyen a Kicsoda micsoda. Vasárnap este némi kihagyás után új emblémával — a titokzatos szfinksz, — új játékvezetővel — az író és irodalomtörténész Sükösd Mihály, a pontos beszéd mestere — új összetételű zsűrivel indult el útjára immár nem is tudom hányadszor. A játékvezető, akárcsak egy akadémiai székfoglalón, elődeinek dicséretével kezdte, s ha küszködött is még a bejáratlansággal együtt jelentkező lámpalázzal, egyénisége, precizitása bizonyára új színt kölcsönöz a „szakállas” játéknak. Következik tehát a Kicsoda micsoda Sükösd- korszaka. Teleszubjektív Az elmúlt hét másik — mondjuk kellemes — újdonsága Szilágyi János műsora, a Teleszubjektív. Könnyed hangvétel, laza szerkezet, fiatalos tartalom. Az ifjúságnak az ifjúságról, az ifjúságért — így harangozta be a Rádióújság. És ami mán is kiderült az első adásból — sorozatnak indult — nem átall hozzányúlni Vitatható kérdésékhez, talán egy kicsit provokatív szándékkal is. Valószínű azzal, a céllal, hogy így csalogassa ki, vagy ugrassa ki a nézők véleményét pro- és kontra. Bizonyára ezért került a programba a fiatalokat premizáló termelőszövetkezet esete, ahol munka nélkül csak az ifjúságot elismerve jutalmazzák a tsz fiatal dolgozóit, hogy így kössék őket a szövetkezethez. Ez az eset alighanem heves vitát indukál a nézők körében. És mert ki-ki kifejtheti véleményét ez ügyben, jómagam egyetlen mondatban reflektálnék rá. Az efféle munkanélkül kifizetett pénz, bármily szándék is húzódik mögötte, végül csak rossz vért szülhet, és idegen társadalmi rendünk szellemétől is. A műsor legérdekesebb mozzanata kétségtelenül a „kacsalábon forgó vár” bemutatása volt. Több szempontból is. Egyrészt, mert a hagyományoknak hátat fordító építkezési mód új életforma követelményeire figyel, és igazán vonzó környezetet teremt a falusi ember számára is, másrész; mert az ifjú íészekrakok a termelőszövetkezét támogatásával jutottak hozzá ehhez a korszerű „ajándékhoz”. Lám, így is lehet a termelőszövetkezethez kötm fiatal szakemoereket, dolgozókat. Ami kissé disszonánsán hatott a lakóházakat és lakóit bemutató riportban, az a tulajdonosok érthetetlen elégedetlenkedése: nincsen játszótér, hiányzik ez, hiányzik az, uram bocsá’, túlságosan nagy a lakás, és így tovább. Az ember azt hitte volna, hogy ilyen körülmények közé jutva a lakók tapsikolnak örömükben a kellemes „ajándéknak”. Úgy látszik, kiismerhetetlen az emberi természet. Mindezt csak azért említettem meg, mert ha nem is teie- szubjektíve, de szubjektíve kissé íurcsállottam a dolgot. Szilágy'! Jánosék keresik az érdekeset, a meghökkentőt, a meglepőt is. Talán ezért „találtak rá” a szegedi fakírra, és ezért állították képernyőre, jóllehet egyszer már, régebben törölték a fakírmutatványt a látható —■ élvező produkciók sorából, Aki birta idegekkel, az igazat adhatott magában az egykori döntés hozóinak. Meglehet, hogy az akaraterő kivételes megnyilvánulása volt ez a mutatvány — bevallom, csak két tűszúrásig kísértem figyelemmel — de szívesebben látnék helyette olyan mutatványokat, ahol az akaraterő értelmesebb eredményeit nyugtázhatom. Bízom benne, hogy a Teleszubjektív hamarosan ilyet is tud produkálni. Ami érthetetlen Volt bemutató is az elmúlt héten, bár ne Tett volna. Salamon Pál tévéjátéka került képernyőre. ' Rendbontó meg- idézése a históriának, vagy talán azt is mondhatnám, a történelem sajátos feláldozása a szerző közlendőjének oltárán. Salamon Pál ugyanis csupán ürügyül használta a történelem eseményeit és alakjait, hogy előadhassa füozófiai ízű tanmeséjét. Miről is? Nehezen tudnám megfogalmazni, egységbe fogni. Pedig biz’isten figyeltem. De a szerző bonyolult gondolatmenetének nyitjára többszöri végiggondolás után sem jutottam. Már a játék elején felhangzó kérdések sokasága is elrettentett kissé. — Hogy lehet valameny- nyire válaszolni? — A Méz a késhegyen alighanem kárba veszett energia, sok hűhó semmiért. Ügy gondolom, nem ártana már egyszer szembenézni azzal a kérdéssel is, hogy a jó értelemben vett közérthetőségnek hol vannak az esztétikai határai a képernyőre született alkotásokban. VM. Tájékoztatjuk vendégeinket, hogy minden igényt kielégítő kozmetikai szalonunkat a Tószeg, Rákóczi körúti szolgáltatóházunkban megnyitottuk. Gyors, higiénikus kiszolgálás, díjmentes szaktanácsadás! Vegye igénybe ön is szolgáltatásunkat!
