Szolnok Megyei Néplap, 1974. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
1974-10-15 / 241. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. október 15. Hazai tá'ak a könvvfsw!cokon A idegenforgalom sokoldalúságát. bővülését példázza a hazai útikönyv-kiadás is. 1975-ben 20 éves évfordulója lesz a felszabadulás utáni els útikönyv megjelenésének. a Magyarország című kalauznak. A Panoráma szerkesztőség 1958-tól új kiadási koncepciót dolgozott ki, amelynek főcélja: a magyar közművelődés. ismeretterjesztés szolgálata. Az utazókat, turistákat meghódították az útikönyvek: 1973 végéig a Panoráma több mint 300 művet, csaknem hárommillió példányban jelentetett meg. A szerkesztőség most sem szűkölködik feladatokban: párhuzamosan a még készülő, európai témákkal — Spanyolország, Német Szövetségi Köztársaság. Görögország, Törökország — új kötetek előkészítése folyik a szomszédos és távoli kontinensek nagy országáról, például az Egyesült Államokról, Japánról. Indiáról és városaikról. A szerkesztőség — figyelembe véve, hogy mind többen töltik szabadságukat és szabad idejüket hazánk üdülőhelyein — szorgalmazza a honismeretet szolgáló útikönyvek kiadását is. A magyar városkalauz sorozat 14 kötetben mutatja be legjelentősebb nagyvárosainkat, ezenkívül a megyei idegenforgalmi hivatalok részére nagyon sok történelmi, műemléki. néprajzi nevezetességgel bíró kisebb városról, községről, tájról rendezett sajtó alá útikalauzt a szerkesztőség. Átdolgozott, újabb és újabb kiadásban jelentek meg például Sopron. Kőszeg, Fertőd, Pannonhalma, Szombathely. Debrecen. Tata, Esztergom útikalauzai. Dunintúli művészek tárlata Szabadkán A jugoszláviai Szabadkán háromévenként nagyszabású képzőművészeti tárlatot rendeznek, amelyre — a hagyományoknak megfelelően — minden alkalommal meghívnak egy-egy európai országot és bemutatják az illető nép művészeinek alkotásait is. Az idei triennálé külföldi vendége Magyarország lesz. A válogatott alkotásokat most küldte el a pécsi Janus Pannonius Múzeum a triennálé rendezőségének. Az október végén nyíló tárlaton kiállítják a siklósi kerámia szimpozion legszebb munkáit. A Tiszavidék .minden számában volt rövid könyvszemle vagy könyvismertetés „Elolvasásra ajánljuk” címmel. Karácsonyhoz közeledve/ — december 20-án — híriil adja a lap: Szikra könyvek a gyerekeknek! Urbán Ernő A piros csillag meséjét. Simon Ágoston Kócos Pisti úir« Pesten című kalandos történetét és Vlagyimir MaiakovsKkii Mi a ió és mi a rossz? című versét javasolja a gyermekeknek karácsonyra megvásárolni. (A nyomda ördöge azonban már ekkor is incselkedett: alig néhány héttel ezután, ugyancsak e rovatban Révai József Marxizmus és népegészség (!) című munkájának megjelenését adják hírül.) Nem hiányzott a közművelődés iránti érdeklődés a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség szervezeteinek munkájából sem. Decembei 3U-án például a következő felhívás jelent meg a lapban: ..A rövid, de munkás múltra visszatekintő minden anyagi támogatás nélkül, saját erejéből alakult meg. , Még ma sincs ereje ahhoz, hogv szerény kis könyvtárát megfelelően fejlessze.” Ehhez a könyvtárfejlesztéshez kérik a haladó gondolkodású s az ifjúságot szerető és támogató felnőttek könyvajándé- kait. A gyűlések előtt egy-egy vers Fel kell figyelnünk a korabeli helyi lapok olvasásakor arra. hogy a Tiszavidék 1945. december 23-án olyan elemző írást adott közre Derkovits Gyula életéről és festészetéről. ami a szakszerű és közérthető ismeretterjesztésnek ma is példája. A cikk szerzője Szedő Antal. S nem csappant az érdeklődés az 1945/46-os évad második felében sem. Szedő Antal korábbi írása olyan érdeklődést keltett fel József Attila költészete iránt, hogy a szilveszter előtti napon a szak- szervezetek kulturális bízott- f sága irodalmi estet rendezett, ahol a Tiszavidék cikkírója József Attila költészetét részletesen ismertette, „a munkásfiatalok pedig József Attila verseiből szavaltak”, A versmondás egyébként a politikai — különösképpen az ifjúsági — gyűlések szerves része volt Szakali József, a Magvar Demokratikus Ifjúsági Szövetség ekkori vármegyei titkára ma ígv emlékszik vissza erre: „Legtöbbször az összejöveteleket úgy kezdtük, hogy valaki elmondott vagv felolvasott egy-egy Ady-. Petőfi. József Attila- vagy más, nekünk szóló verset” Szavazott a -zính z ú] krizön é e A színházi évad három eseményét kell mindenképpen megemlítenünk: A Nemzeti Segély ekkoriban széleskörű akciót indított a háborús árvák s az elhagyott gyermekek segélyezésére. A színészek s a színház műszaki dolgozói csatlakoztak e mozgalomhoz, vállalkoztak arra, hogy minden hónapban egy vasárnap délelőtti előadásnak a bevételét a gyermeksegélyezési akcióra fordítják. A másik jelentős esemény: 1946. január 27-én ad hírt a Tiszavidék arról, hogy a szín- társulat Rachmanov Viharos alkonvat-át bemutatta. Ez a premier azért is jelentős, mert „ez volt az első szovjet darab, amit Szolnokon, a színházban játszottak.” A harmadik esemény egy népszavazás, amit a színház igazgatója tartott. Az egyik előadás végeztével megszavaztatta a közönséggel: a nagy sikerrel vendégszereplő művészt legközelebb egy operettben való fellépésre hívják-e meg. vagy Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül! című színművében akarják látni? A közönség nagy szótöbbséggel Móricz Zsigmond művének a bemutatása mellett döntött. A Tiszavidék ilyen megjegyzéseket fűzött az eseményhez: „Régen kínos dolog volt Szolnokon és általában kisvárosban színházba menni. Mindig ugyanazok voltak jelen. az előadás előtt és a szünetekben a zenekari árok falának dőlve monoklis arszlá- nok fixírozták gukkerral azokat a felcicomázott nőket, akikkel mindennap akár hatszor is találkoztak a korzón, cukrászdában, zsúrokon. Ez volt a sikk. utánozni kellett a világvárosi színház külsőségeit. .. Titokzatos csatornákon szaladt szét a hír, a főispán, az alispán vagy más helyi előkelőség aznap este színházba készül, és este klakkban-frakkban ott volt mindenki. aki számítani óhajtott a város életében, vagy valamilyen gazdasági jellegű oka volt arra. hogy jelenlétét nyilvánítsa.. A mai színház — állapította meg a Tiszavidék — egészen más. talán itt lehet igazán megérezni az idők változását. Most valóban a színház, a darab és a színész fontosak. és nem a majommá süllyedt publikum. A mai közönség szomjas a kultúrára.” „Őrzök vigyázz- tok^ a Míáz-án...!’’ Közben Jász-Nagykun- Szolnok vármegye mind több helyéről érkeztek hírek a népművelő munkáról. Mezőtúron a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége mesedélutánokat rendezett a gyermekeknek. Jászszentandrá- 6on — közli a Tiszavidék 1946. február 10-i száma — Voloncs Margit tanító szervezi az az iskolánkívüli népművelést. Ezidőben került sor az első műsorpolitikai vitára is. Január 24-én n Tiszavidék cikkírója nyílt levéllel fordult a Barátság Mozi vezetőjéhez. „Ügy gondoljuk — szól a levél —, hogy a demokratikus kormányzat nem azért juttatta a Szanárv utcai mozit a Szociáldemokrata Pártnak, hogy az csupán és kizárólag régi. lejátszott és elszakadt szerelmes filmeket vetítsen olyan sorrendben. ahogyan az az egyes filmkölcsönző vállalatoknak tetszik.” Amikor viszont dühödt erővel támadott a reakció, és lezajlottak a kunmadarasi. a karcagi tragikus események. az ország különböző vidékeiről — így például Gyöngyösről is — összeesküvésekről, provokációkról érkeztek a hírek, a két munkáspárt közösen lépett fel az ellen, hogv a weimari útra terePék a forradalmat. A Szolnok megyei Népszava 1946. iúnius 1-én Intő Példa: Kunmadaras című elsőoldalas, vezető anyagában Ady Endre Intés az őrzőkhöz című versének soraival figyelmeztet: „őrzők, vigyázzatok a st rázsán, Az Élet él és élnj akar. Nem azért adatott annyi szépet Hogy átvádoljanak most rajta Véres s ostoba feneség ek.” (Vége) Császtvai István I irta »>. m I t n p' i lm« «tői Egy amerikai oceanográfiai kutatócsoport távvezér'.ésű- rendkívül pontosan irányítható. víz alatti járművet fejlesztett ki. Az úi konstrukci ót 1200 méteres tengermélységben próbálták ki, teljes sikerrel. A lánctalpas robotjármű kábeles összekötésben Ü A tenger ai.tti robot mű kntatóútia so;án n.ira likus manipulátoraival köze mintákat gyűjt össze, külo leges tartályokba tereli az ál latvilág egyes kiválasztott példányait, növényeket rak tároz el a későbbi vizsgál a tok céljára. áll a víz felszínén úszó 15X23 méteres uszállyal, ahonnan az energiát is kapja. A kutatók az úszó szigeten helyezkednek el. onnan irányítják a robotjárművet, amely nagy teljesítményű fényszórókkal világítja meg a tengerfeneket, ahol halad, miközben tv-kamerák pásztázzák a környezetet. A robot rendkívül lassan halad a tengerfenéken, hogy ne kavarjon iszapfelhőt maga körül. Kutatási hatósugarát csupán a kábelhossz korlátozza. Lebocsátása és a tengerből való kiemelése különleges daruszerkezettel történik. Elektromágneses sugárzás a légkör telső rétegeiben A légkör felső rétegei sajátos elektromágneses sugárzást bocsátanak ki. amely az infravörös színképtartományba esik. Ez a sugárzás nem tévesztendő össze az úgyneve* zett ..égsugárzással”, amely a levegő által szétszórt napsugárzásból áll. A szóbanforgó sugárzásnak (nemzetközileg használt angol elnevezéssel sirglow) ismert maximumai vannak, 1,27 mikron és 1.58 mikron hullámhosszon. Ez a sugárzás a légkör felsőbb rétegeiben is jelentkező molekurális (kétatomos) oxigén gerjesztett állapotából származik. Ezeknek a sugárzásoknak a megfigyelésére jó alkalom nyílt az 1973. június 30-i észak-afrikai teljes napfogyatkozás idején. Az 1.27 mikronos sugárzás kitűnően megfigyelhető volt a napfogyatkozás egész időtartama alatt. Az 1,58 mikronos sugárzás megfigyelését erősen zavarta a reárakódó „zaj”, amelyben végül egészen el is merült az észlelhetősége. Harminc éve történt... A végzetes nap 1944 őszén Horthy-Magyarország a „náci birodalom” utolsó csatlósa, katonai helyzete kritikus. Október első napjaiban a szovjet csapatok felszabadították Békés, Csongrád megye nagy részét, október 11-én szabad már Szeged is, sőt a szovjet egységek átkeltek a Tiszán. Debrecen téréségében pedig ezekben a napokban kezdődött a közép-európai harcok egyik legnagyobb tankcsatája, amelynek győzelmes kimenetele után nemcsak az egész Tiszántúl szabadult fel, hanem megnyílt az út Szlovákia felé. Ezek után szeptember végén—október elején Horthy és klikkje is kénytelen belátni, hogy Hitler képtelen feltartóztatni a szovjet hadsereget. de azt is, hogy nincs remény a nyugati hatalmakkal különbékére, még csak jelképes angolszász ejtőernyős egységek magvar földre érkezésére sem. Egy lehetőség van csupán: a Szovjetunióhoz fordulni, fegyverszü- tetet kérni és segítségével szakítani és szembefordulni a nácikkal. Horthy — hosszas huzavona után — végül is szeptember végén fegyverszüneti delegációt küldött a Szovjetunióba, majd lépéseket tett a kiugrás végrehajtására. Tárgyalt az átállásról belső bizalmasaival és a Magyar Fronttal is. Sajnos, e megbeszélések után még a beavatottak is inkább csak sejtették, hogy készülőben van valami, mintsem ismerték volna teendőiket. Még saját kormánya is csak október 14-én este. illetvé 15-én tudta meg, hogy Horthy fegyverszünetet kért a szovjet kormánytól, azt pedig raég szűkebb környezete előtt is elhallgatta, hogy Faraghó tábornok Moszkvában az előzetes fegyverszünetet október 11-én, hozzájárulásával alá is írta. Így nem véletlen, hogy október 15-én a déli órákban a magyar rádióban elhangzó kormányzói proklamáció váratlanul és jórészt felkészületlenül érte a kiugrást szorgalmazó és vállaló katonai és politikai erőket. „Ma már minden józanul gondolkodó előtt kétségtelen, hogy a Német Birodalom ezt a háborút elvesztette — hangzott a proklamáció. Olyan nép, amely egy már elveszett háborúban szolgalelkű- séggel, idegen érdekek védelmében utcvédharcok színterévé engedné tenni apáitól örökölt földjét, elvesztené a világ közvéleménye előtt megbecsülését” — fogalmazta meg Horthy a meztelen igazságot. A kormányzó azonban még a proklamá- cióban is hű maradt önmagához, amikor bejelentette: „elhatároztam, a magyar nemzet becsületét megőrzőm a volt szövetségessel szemben is ... Ezért közöltem a Német Birodalom itteni képviselőjével, hogy ellenfeleinkkel előzetes fegyverszünetet kötünk ...” Közben teljesen megfeledkezett arról, hogy a hadsereg és a demokratikus erők feladatait, a kiugrás sikeréhez feltétlen szükséges intézkedéseket is meghatározza. Amilyen példátlan felelőtlenséget és tehetetlenséget tükröztek az előkészületek, olyan kétségbeejtően tragikussá váltak a következmények. Hitler okulva a romániai fordulatból, jó előre felkészült a Horthy-kísérlet elhárítására: A fővárost német csapatok vették körül. Mozgósították utolsó támaszukat, a nyilasokat és felkészültek a Vár fegyveres elfoglalására. A nyilas puccs könnyebben sikerült, mint a nácik és lakájaik remélték. A hadseregnek szóló kormányzói titkos hadparancsot nem továbbították, a vezérkar, a tisztikar nagyobbik része áruló lett, a nácik és a nyilasok oldalára állt. A Magyar Front, amely október 17-ére mozgósított, még felkészületlen, tehát tehetetlen volt. Így németek és nyilasok birtokába került pár órával később a hatalom. A háborúból való kilépés kudarca végső soron tehát nem annyira a túlerő, hanem a felkészületlenség, a múlttal való határozott szembenézés félelmének következménye. A proklamáció után néhány órával — ugyancsak a rádióban — elhangzott Szá- lasi hetekkel előbb készült hadparancsa, amely a nemzet „legteljesebb erőkifejtését” helyezte kilátásba a németek oldalán. „Harcunk alapelve: vagy megsemmisítünk. vagy megsemmisülünk. Más alapelvet nem ismerek el se józannak, se tárgyilagosnak” — mondotta Szálasi. S már csak a szörnyű színjáték utolsó felvonása, tragikomédiája volt hátra: Horthy saját és családja biztonsága érdekében hajlandó volt az „alkotmányos” látszatot eljátszani, a prokla- mációt visszavonni és lemorv dani államfői tisztségéről Szálasi javára. Ilyenformán került október végzetes napjaiban az utolsókat vonagló magyar fasiszta rendszer kormányrúdja a nácik leggátlástalanabb kiszolgálója, a nyilas söpredék kezébe. Pintér István Közművelődés: Szolnok 1945/46
