Szolnok Megyei Néplap, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-12 / 213. szám

1974. szeptember 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hiányszakmák — divatszakmák Tanévkezdés az iparitanuló intézetekben Szeptember a szakmunkás- tanulóknál is évkezdést je­lentett. s ilyenkor az érdek­lődés középpontjában a be­iskolázás eredményessége, az egyes szakmákra való jelent­kezések aránya áll. Az egyes foglalkozások megismerteté­sét a múlt évben az iskolai pályaválasztási munkán túl jelentősen segítette az első ízben megtartott megyei ren­dezvény, a pályaválasztási hetek, amelynek keretében a fiatalok több szakmát ismer­hettek meg életközeiből. Bár kétségtelenül hasznos kez­deményezés volt. nem szűnt meg az idén sem az egyes szakmák iránti túlzott, illet­ve „méltánytalanul” csök­kent érdeklődés. Háromezer jelentkező Szolnok megyében a szak­munkástanuló intézetekbe az 1974/75-ös tanévre 3011 fiatal jelentkezett, s ebből még az előző tanév végéig 2581-et vettek fel. köztük 890 lány­tanulót. A középiskolát vég­zettek száma pedig 48 volt. A teljes és pontos év eleji statisztika még nem készült el, s bár az előzetesen fel­vett tanulók száma jelentő­sen nem változik, kisebb, na­gyobb eltérésekre lehet szá­mítani, hiszen még a napok­ban is iratkoznak be tanulók a szakmunkásképző intéze­tekbe. A szakmákra való jelent­kezés alapján idén is vezet az autószerelő, szobafestő­mázoló. a női-férfi fodrász, nagy volt az érdeklődés a kőműves és a gépjármű vil­lamossági műszerészpályák iránt. Az intézetek vezetői részben azzal csökkentették a „túlterheltséget”, hogy átirá­nyították a jelentkezőket más szakmákra, részben pedig úgy, hogy új osztályt indí­tottak — terven felül. Így például a szolnoki 605-ös számú szakmunkásképzőben a tervezett huszonnégy első éves autószerelő helyett negy­venhárom kezdi az új tan­évet. (Háromszoros volt a túljelentkezés!) Karosszéria- lakatos szakmában tíz he­lyett huszonnégy. (Ugyanak­örvendetesen növekedett viszont több eddig „problé­másabb” szakma beiskolázá­si aránya. Első alkalommal sikerült a villanyszerelő szak­mában a beiskolázási tervet túlteljesíteni: huszonhat he­lyett harmincegy fős csoport indul a 605-ös intézetben. Ugyanott a hegesztő szak­mánál a tervezett létszámot sikerült elérni. Törökszent- miklóson viszont e szakma továbbra is gondot okoz:he­Továbbra is nehéz viszont a beiskolázás több vasipari szakmába, így például min­den intézetbe a tervezettnél kevesebben jelentkeztek esz­tergályos, marós, vas- és fémszerkezeti lakatos, gépla­katos, bádogos tanulónak, a többi szakma közül „mos­tohagyerek” volt a cipőfel­sőrész készítő, a mintaké­szítő. asztalos, a betonelem- gyártó, a tetőfedő és a ké­ményseprő mesterség. Kedden este Szolnokon a Ságvári Endre megyei Mű­velődési Központban egész estét betöltő műsort adott a hazánkban ideiglenesen állo­másozó szovjet Déli Hadse­regcsoport művészegyüttese, amely a szovjet hadsereg központi együttesének — az Alekszandrov együttesnek — egy „százada”. A szovjet—magyar barát­ság jegyében született mű­sorban orosz népdalokat, néptáncokat, táncjátékokat, magyar népdalokat, opera­részleteket mutattak be — s mint az est bizonyította, nagy sikerrel. A zenekarral kísért férfi­kórus Alekszandrov Mene­telnek a katonák című pat­togó ritmusú művével meg­alapozta a jó hangulatot, amelyben kellemes megle­petésként hatott, hogy több szólóénekes magyarul éne­kelt. így például Anatolij kor azonban a mezőtúri inté­zetnél e szakmára egyetlen jelentkező sem volt.) gesztőnek egy gyerek sem jelentkezett. Nem volt gondja viszont a kunhegyesi mezőgazdasági szakmunkásképzőnek: nö­vénytermesztési gépész szak­mában mind a hatvan helvet betöltötték elsősökkel. Ugyanígy „telt házzal” in­dul a szolnoki élelmiszer- ipari szakmunkásképző hús- feldolgozó osztálya: har­minc helyett hatvankét el­sős vág neki a szakmának. Sorolhatnánk még a két véglet, a divat- és a hiány­szakma között levő mestersé­geket. a túljelentkezés és a hiányos érdeklődés számada­tait. akadna példa több is. A tények arra figyelmeztet­nek: a tanulók pályaválasztá­sának segítését a jövőben még tovább kell erősíteni. I. Za. Rudenko Erkel Bánk bán cí­mű operájából a Hazám, ha­zám című áriát, Ivan Mi- rosnyicsenko az „Erdő erdő” című népdalt, illetve Gusze- in Guszeinov (érdemes mű­vész, a bakui Operaház tag­ja) a Rózsabimbó című ma­gyar népdalt. Fergeteges sikert aratott a legismertebb orosz népdal, a Kalinka Nyikolaj Kicsak elő­adásában. A magyar—szovjet katona­barátságról szóló Barátság tánca című tematikus tánc­játékban, a gogoli ihletésű Szorocsinói vásár és a Bükkfa—nyírfa című táncje­lenetben a szereplő táncosok a technikai tudás mellett a felszabadult tréfás játék­kedvről is tanúságot tettek. Az est sikerében nagy ré­sze volt az együttes vezető­jének. Lev Bariszovics Mu- ramovnak, aki karmesterként is bemutatkozott. Száz százalék a növénytermesztő gépészeknél Vasas szakmák A barátság műsora Szovjet katonaművészek Szolnokon Az iskolában élek igazán 1717-ben kezdődött a kis­újszállási gimnázium törté­nete. Kiváló nevelők adtak rangot az intézménynek. — Valóban — oldódik dr. Kiss Kálmánné arcán a ri­portkezdés szorongása, lát­szik, hógy erről szívesen be­szél. — Mindenki tudja, hogy Arany János segédtanítóként itt kezdte, és néhány hóna­pig Móricz Zsigmond is az iskola tanára volt. Még né­hány ismeretlenebb név: dr. Pallagi Gyula. Móricz fiata­lon elhunyt nagybátyja, az­után a Szeremlei Barnáé, mindketten kitűnő tanárok voltak. Az iskola pedagógu­sai vezető szerepet látszot­tak a Tanácsköztársaság vá­rosi eseményeiben. Büszkék vagyunk rájuk. — Nincs méq egy éve, hogy ön igazgató lett. — Az elmúlt esztendőkben Vincze Sándor igazgatása alatt sokat fejlődött az ok­tatás színvonala. Gazdag örökséget vettem át. Ügy látom, hogy a hagyomány és a modernség szerencsésen öt­vöződik nálunk. Nagyon te­hetséges diákjaink vannak, s ezt a tanulmányi versenye­ken. az egyetemi felvételiken, az építőtáborokban bizonyít­ják is. Én a munkafegyelmen szí. .'etnék. javítani. Optimista vagyok, s talán nem is le­het nevelő, aki nem így érez. — Az igazgatónő nemcsak tanít — tanul is. — Tavaly kezdtem a mar­xista—leninista esti egyetem filozófiai szakosítóját. Persze, sokan mondhatják. hogy könnyű nekem, hiszen a ve­zetőtől elvárják stb... Ami­kor elkezdtem a szakosítót, még nem voltam igazgató. Egyszerűen csak érdekelt a filozófia. Nem is olvan könv- nyű beosztani az időmet. Na­ponta 10—16 órát dolgozom, tanítok, intézem az , iskola ügyeit. De ezt egyáltalán nem érzem áldozatnak, sőt, az iskolában „élek” igazán. — Vörösdiplomával végzett az egyetemen, kiváló peda­gógus. bárkit megkérdeztem, a legalkalmasabb ember ke­rül* az iskola élére — volt a válasz. És aki nő. — Jóllehet a női vezetők­nek nehezebb, mint a férfi­aknak. én nem panaszkodom. Sok támogatást és főleg bi­zalmat kaptam a város párt- és állami vezetőitől. Egy per­cig sem éreztem, hogy hát­rányos helyzetben vagyok. És ha jó! meggondoljuk, min­den pedagcgusnő vezető, hi­szen ifjúsági közösségeket vezet, ami ugyancsak nagy felelősség. De nem csinálhat­nám ezt az összetett, teljes embert igénylő munkát csa­ládom segítsége nélkül sem: férjem a legjobb társam. — Dr. Kiss Kálmánné kis­újszállási. Itt járt általános iskolába, ebben a gimnázi­umban érettségizett. s az egyetem elvégzése után is visszajött: tizennyolc éve itt tanít. — Hatgyermekes család legkisebb sarja voltam. Sze­rencsém volt, a történelem kedvemre, értem dolgozott. Nekünk nem sok reményünk volt a tanulásra, de amikor harmadikos voltam. éppen 1945-öt írtunk. Kinyíltak a kapuk előttem. A véremben hordom azt a korszakot: va­lóban úgy éreztem. hogy megforgattuk a világot, és én tényleg fényesnek láttam azokat a szellőket. Kitűnően érettségiztem. bármelvik egyetemre mehettem volna, és bár pillanatokig kacér­kodtam az orvosi pályával, mégis pedagógus lettem. Már kislány koromban is csak a könvvek. a könyvek érde­keltek. Akkor eldöntöttem, hogy tanító leszek, s ezt so­hasem feledtem. Most is ezt csinálom, s ez a legtöbb, amit kívánhatok. És talán még valamit, innen a kisúj­szállási gimnáziumból nyug­díjba menni. — körmendi D. Szabóék gazdasága kiállítás a Szolnoki Galériában Balogh Kálmán tanyája Túrkeve szélén Néprajzi A Magyar Néprajzi Tár­saság 1974-ben Szolnokon rendezi meg nemzetközivé bővített vándorgyűlését, amelynek témája: „A pa­raszti társadalom és a pa­raszti kultúra a XVIII—XX. században”. Az előadások három kötetben — „Faluk”, „Mezővárosok”, „Tanyák” al­címmel — már a vándor- gyűlés előtt megjelentek. Ezekhez negyedik kötetként a gyűlésen elhangzó előadá­sok, hozzászólások csatla­koznak majd. A Szolnoki Damjanich Múzeum mun­katársai nemcsak a kötet­ben szerepelnek jelentős anyaggal, hanem mint a vándorgyűlés házigazdái természetesen igyekeznek a közel két és félszáz neves hazai és külföldi tudósnak szolnoki és Szolnok megyei látogatását emlékezetessé tenni. Élőképes srakmai bemutató A háromnapos program szerves részét képezi a me­gyében tett szakmai kirán­dulás, ahol az előadások té­máját képező különféle me­gyei településtípusokat: ta­nyákat, mezővárosokat és falvakat élőben, eredetiben is tanulmányozhatják. Ez az élőképes szakmai bemutató a megye speciális adottsá­gaiból önként kínálkozott. Szolnok megye — sajnos — olyan sokat pusztult ré­sze az országnak, ahol más megyékhez (Heves, Veszp­rém, Győr stb.) képest meg­tekintésre alkalmas műem­lék, ép történeti emlék szinte egyáltalán nincs. Ezért a múzeum vezetősége úgy döntött, hogy a más helyen olyan nagy élményt jelentő műemléki sétán az ülést zá­ró vidám szórakozás helyett szakmai kérdésekre helye­zik a súlyt még a kirándu­lás során is. Szakmai élményt hivatott nyújtani a Szolnoki Galéria kiállítótermében bemutatott kettős témájú néprajzi ki­állítás is, amely egyébként arra is módot ad, hogy a megyét kutató muzeológu­sok ne csak a megjelent kö­tetekben, és az előadások al­kalmával, hanem egy sajá­tos és jellegzetesen múzeu­mi publikációs formában: kiállítás segítségével fejtsék ki álláspontjukat a vándor- gyűlés fő kérdéseihez kap­csolódva a megyében ta­pasztaltak alapján. Egy tanyagazdaoág keresztmetszete A kiállító csarnok föld­szinti részén a vándorgyűlés előadásainak egyik problé­makörét kiegészítő „Egy nagykunsági tanyai gazda­ság” címmel a D. Szabó család túrkevei gazdaságá­nak teljes eszközanyagát szervezte látványos kiállí­tássá dr. Szabó László mu­zeológus. A tanyai gazdaság eszközanyagának kiállításá­val hármas célt valósítottak meg a szakemberek. Egy­részt bemutattak egy telje­sen zárt szerkezetű, önellátó, hagyományos felépítésűnek tekinthető, külterjes, szem­termelő tanyai gazdaságot az Alföld közepéről, kira­gadva ezzel egy konkrét, gyakori típusú tanyai gazda­ságot az egészből. Más­részt a paraszti üzemen be­lüli kisebb üzemegységek bemutatásával, az egyes üzemegységek összefüggésé­nek feltárásával rámutattak arra, hogy a még oly zárt, önellátó, csak szemtermelés­re és saját célú állattartás­ra berendezkedett gazdasá­gok sem nélkülözhetnek egyetlen korszakban sem egy-egy úgynevezett pro­duktív üzemegységet, amely mintegy kiegészíti, s egy­ben kiemeli a zárt gazda­ságot az elszigeteltség állapo­tából, s bekapcsolja a pénz- forgalomba, árutermelésbe, s hozzáköti azt az egész fa­luközösséghez. Végül vázol­ja a kiállítási rész azt is, hogy a családi munkaerő és üzemszervezet összefüggés­ben áll egymással, illetve hogy e két tényező együtte­sen hogyan határozza meg a paraszti üzem mindenkori belterjes Vagy külterjes jel­legét. ízlésvilág település szerint A kiállítás emeleti része szintén a vándorgyűlés elő­adásaihoz kapcsolódik, s egy speciális oldalról, a népmű­vészet oldaláról szól hozzá a településtörténeti konferen­cia előadásaihoz. Dr. Szabó László sajátos 'felfogását tükrözi a népművészettel, a nép körében kialakult ízlés­világgal kapcsolatosan ez a látványos bemutató. A Damjanich Múzeum muzeo­lógusa a népművészet kö­rébe tartozó tárgyakat, hasz­nálati eszközöket négy nagy csoportba rendezte el, asze­rint, hogy Szolnok megye települései is nagyjából négy csoportba oszthatók. Ezek a csoportok a falvak, amelyek a Tisza két partján, s Szol­nok körzetében vannak, a volt Hármas Kerület hatá­rain kívül. A másik típus a mezővárosok vagy mezővá­rosi jellegű települések, amely a volt Jászság és Nagykunság településeit, il­letve néhány nagyobb múl­tú. kereskedelmi utak men­tén fekvő, rendszerint kiter­jedt határú várost,. nagy­községet foglalja magába. A pusztákat, amelyek a legel­tető állattartás színhelyei, s az ideiglenes pásztor népes­séget, ideiglenes szállások-, ban egyesítenek, vagy egye­sítettek, szintén jellemzőnek tekintjük a megye viszony­latában, csakúgy, mint a ta­nyákat, amelyek a puszták­hoz hasonlóan tartozéktele­pülések, s elsősorban a me­zővárosok függvényei, de ki­sebb mértékben, s nem jel­lemző módon a falvak ha­táraiban, a volt pusztákon is megjelennek főként a XX. században. E négy te­lepülési típus eltérő társa­dalmat és életformát foglal magában, s ez az eltérő élet­forma más-más ízlésvilágot, művészetet hozott látre. Dr, Szabó László a parasztem­bert körülvevő tárgyak tö­megéből kiválogatta azokat a tárgyakat, amelyek elsőd­leges rendeltetésükön túl (rendszerint munkaeszközök, használati tárgyak) esztéti­kai értéket is hordoznak, vagy kifejezetten művészi céllal készültek, s egymás mellé állításukkal az egyes település típusok ízlésvilá­gát, művészi tárgykultúrá­ját jellemezte. Meggyőződé­se ugyanis,1 s úgy hisszük, a kiállítást megtekintve má­soknak is meggyőződésévé válik, hogy az embert kö­rülvevő tárgyaknak e be­mutatott csoportjai is hű­ségesen tükrözik a közössé­gek közötti különbségeket, a mögöttük meghúzódó elet-] formát, társadalmat. Kiállítámrelő illusztrációkkal S hogy a kiállításról azok is teljes képet kapjanak, akik esetleg az egy hónapig nyitvatartó kiállítás meg­nyitóján nem tudtak meg­jelenni, azok számára dr. Szabó László, a vándorgyű­lés szolnoki szervezője és megbízottja könyvterjedel- mü illusztrált kiállítás ve­zetőt állított össze, amely a vándorgyűlés már kibocsáj- tott és beszerezhető előadá­sainak három vaskos köte­tével együtt minden bizony­nyal fontos kézikönyve lesz majd. e korszak kutatóinak. Szabó István atrjona Fjodorovna. az anyósom megérkezett hozzánk. Vendégséabe jött. Faluról. Fejőnő volt. Most nyugdíjba ment. jött megnézni az unokáit. És hát müven a falusi anyós? Egy­szerű. munkaszeretö. kedves, szeretetreméltó. Megérkezett, jól érzi magát, most itt él. Itt él csendben, nyugalom­ban. Nappal eljár az üzletbe bevásárolni. Megfőzi az ebé­det. sétál a gyerekekkel az udvaron. Éli a városi életet, és mesél ifjúkoráról, a ne­héz asszonyi sorsról. Esténként nézi a televízió adásait, vagy eljár az isme­retterjesztő előadásokra. Né. lünk. a házban az anyósok mind eljárnak ezekre az elő­adásokra. Ilyenkor kicsinosít­ják magukat, frizurájukat rendbe teszik, az előadAs előtt beszélgetnek, vitatkoznak er­ről. arról, meghallgatják az előadást, táv aztán tisztában vannak a világ dolgaival. Vannak, akiknek nem tet­szik. hogy az én anyósom. Matrjona Fjodorovna nem csípi úgy ki magát, mint a többiek, hogy falusiasán öl­tözködik. Szájukra vették. Azt állít­ják: helytelen, hogy ilyen ré­Térden felül gimódian öltözködik. Azt mondták, hogy nem kislány már. hanem egy id ss asz- szony. és mégis úgy öltözkö­dik, mint égy Brigitte Bar- dot. És ez a fiataloknak rossz példamutatás, különösen mi­vel neki Galuskin — ez én vagyok tehát — gyerekeit kell nevelni... Az udvaron utána néz­nek ... és háta mögött meg­mosolyogják. Hazajössz és hallod: „Meg­érkezett Bardot ve je!” Mitrofonics. a házmester, már nem is köszön. Ha meglát, ráhajol a seprűre, és annak mondogatja: Hippi... hippi... Sőt. még a munkahelyem­re is eljutott a hír. Iván Sztyepanics, a főnök behivat és azt mondja: — Mi van nálatok. Ga­luskin? Üj rend költözött a házba? Tartsál mértéket... Rossz híreink vannak házad népéről... Az anyós miatt egyre több kellemetlenségem lett. an­nak ellenére, hogy egyszerű, becsületes falusi nénike. És miatta még mértéket is kell tartanom?! Éjjel, amikor az egész csa­lád aludt, szép csendesen fel­keltem, és az anyós vala­mennyi ruhájának levágtam a hosszából. Levágtam be­lőlük annyit, hogy mind tér­den felül érjen neki... A többi vénasszony is ilyet hord. Ha ez a mértéktartás, ám legyen... V. Klemovics Fordította: Sigér Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom