Szolnok Megyei Néplap, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-05 / 207. szám

1974. szeptember 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Átmeneti „fö Jászberényben Új forgalmi csomópontokat építenek Megyei Közművelődési bizottságok létesülnek A közművelődés összehan­golt területi irányítása, a le­hetőségek jobb kihasználása érdekében a megyékben ön­álló közművelődési bizottság alakítását javasolja most megjelent irányelveiben a Kulturális Minisztérium és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala. A. bizottságok a tanácstör­vény alapján fejtik ki műkö­désüket. Feladataik közé tar­tozik, hogy a megyei közmű­velődéspolitika kidolgozásá­ban és végrehajtásában biztosítsák az állami es. a társadalmi szervek, a gaz- dasági egységek összehangolt részvételét, célszerű munka- megosztását. Ugyanakkor el­lenőrzik és segítik a közmű­velődéspolitika helyi megva­lósítását, különös tekintettel a terület sajátosságaira. Osz- szehangoló feladatokat is el­látnak az állami és a társa­dalmi szervek között az álla­mi határozatok gyakorlati megvalósításában, a tanácsi határozatok előkészítésében. A kiemelkedően fontos ^felada­tokra, akciókban való rész­vételre mozgósítják az érde­kelt szerveket és a lakossá­got, összefogják a szellemi és az anyagi erőket. Mindezek érdekében véle­ményezik a közművelődés egy-egy nagyobb szektorát átfogó koncepciókat és terve­ket, azokat a fontosabb elő­terjesztéseket, amelyek a közművelődésoen érdekelt szervek megyed — veze­tő testületé elé kerülnek. Részt vállalnak ezek előké­szítésében, illetve ilyeneket maguk is kezdeményezhet­nek. A bizottságok végzik, illet­ve kezdeményezik azoknak a témáknak a területi vizsgála­tát, amelyek több szerv együt­tes feladatkörébe tartoznak, s amelyek megoldásához nél­külözhetetlen a jó együttmű­ködés. Ilyen téma lehet pél­dául az egyes társadalmi ré­tegek művelődési helyzete, a munkahelyek és a települő- , sek kulturális ellátottsága, az azonos feladatokat végző in­tézmények tevékenysége, a közművelődés káderhelyzete. „Árkokkal, mély gödrök­kel, embermagasságú föld­kupacokkal zárták el a piac bejáratát. Megszüntették a Szabadság téri autóbuszmeg-. állót, ezzel 40 helyi és 60 vi­déki — Jászberény—Szolnok, Jászberény—Jászapáti között közlekedő — járatot térítet­tek fel.” Sok panasz, néhány mon­datba sűrítve. Jászberényi la­kosok mondják elkeseredve, hogy megvannak fosztva a munkakezdés előtti bevásár­lás lehetőségétől, a piacra csak nagy kerülővel jutnak el. Az autóbuszmegálló meg­szüntetése miatt 'pedig ko­rábban kell munkába in­dulni, és később érnek haza. Valóban így van, a pana­szok jogosak. Az is igaz vi­szont, hogy a Szabadság téri felfordulás, a lakosság által is sokszor kért városfejlesz­tési célkitűzések megvalósí­tásának velejárója. Mint a városi tanács vb műszaki osz­tályvezetőjétől megtudtuk az „Csokonai könyvtár”. A ko­pott márványtábla olvasásra csábít, ám a porlepte abla­kon bekukucskálva: meglepő a kép. Bent székek, asztalok, hirdetőtáblák sorakoznak összezsúfolva — könyveknek, folyóiratoknak nyoma sincs. — A könyvtár elköltözött — segít egy arrajáró. — Ügy -tudom, a városi úttörőház­ba. .. Elfogynak az olvasók? Valóban, a karcagi Csoko­nai könyvtár ideiglenes „szál­láshelye” az úttörőház, pon­tosabban a rideg és barátság­talan színházterem. átmeneti „földindulás” a 31. 32. számú utak csomópontja­inak rekonstrukciója miatt van. A rekonstrukció során a közműveket — távbeszél­és villanyhálózatot, vízveze­téket és Szennyvízcsatornát — át kell helyezni, újakat kell lefektetni. A Kossuth út és a Farmosi út, továbbá a Lehel Vezér tér déli végében, a 31. 32. számú utak találkozásánál új cso­mópontokat hoznak létre. Az út rekonstrukciója miatt köl­tözik a piac. Üj helye, a Kos­suth Lajos úti VOLÁN-tele- pen egy több mint 1700 négy­zetméter alapterületű fedett csarnok lesz. Az új csomópontok kiala­kításának befejezése után megnyitják a közúti forga­lom számára az új Zagyva-hi- dat, amely az elavult „kőhidat” helyettesíti majd. Csökken a forgalom a város központját átszelő Lehel Vezér téren, mentesül a nagy forgalom alól a sűrűn lakott, új lakó­telepet szegélyező Nádor ut­ca. A rendőrség előtt, a Le­hel Vezér térrel párhuzamo­san áthaladó szerviz út nem a .főúthoz, hanem zsákutca- szérűén a Varjas Sándor út­hoz kanyarodik. Az autó- buszmegálló megszüntetése végleges. Mikor szűnik meg a most még sok panaszra okot adó állapot? Az első két csomó­pont építése várhatóan ez év novemberében fejeződik be. Ezzel megszűnik a Szabad­ság téri felfordulás. Termé­szetesen a rekonstrukció to­vább folytatódik. Hasonló kellemetlenségekkel tehát a jövőben is számolni kell. Kárpótlás lesz a bosszúsá­gokért, hogy az út rekon­strukciója — a KPM közúti főosztályának becslése sze­rint — 1990-ig biztosítja Jász­berényben a kényelmes és zavarnélküli közlekedést. — illés — \ Könyvtár, otthon nélkül — Lassan elfogynak az ol­vasók — panaszkodik Nagy Mihályné könyvtáros. — Mi­óta tavaly júniusban, az ígé­ret szerint egy évre átköltöz­tünk, csak a leghűségesebbek maradtak meg. Hiába, szo­katlan az új hely és persze a körül ínén vek is rosszabbak. Helyben olvasásra, pláne ku­tatásra itt aligha nyílik lehe­tőség. Ha kész lesz, kicsi lesz Veréb József, a városi ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vezetője két intézmény sorsáért aggódik. A könyv­tár mellett megoldatlan a társintézmény, a Déryné Mű­velődési Központ fűtése is. — Talán olajkályhákat ál­lítunk be..., s remélem a ka­zánház is felépül egyszer. Az új tervek már készen vannak, most az építőkön a sor. — Miért kellett átköltözni? — A tatarozás és a fűtés­rekonstrukció miatt. Sajnos időközben kiderült, hogy mindez a vártnál bonyolul­tabb, de főleg hosszadalma­sabb dolog. Bár a belső sze­relési munkák időben elké­szültek, a kazánház építését leállították — robbanásve­szély miatt. Egyelőre még át­adási határidő sincs, így fél­ve várjuk a telet. A színház­terem ugyanis kifűthetetlen... — Ha elkészül a rekon­strukció, visszaköltözik a könyvtár? — Vissza, ha visszafér. Ko­rábban is kevés volt a hely, s ebből a fűtőtestek csak ra­boltak, ráadásul jelentős ál­lománygyarapítás történt. Ideális megoldás egy új könyvtár lenne... A város a könyvtárért A címben idézett két össze­tétel abba a rokon értelmű szósorba tartozik bele, amellyel az elmebeli gyenge­ség, az észbeli gyarlóság egyik fajtáját szoktuk meg­nevezni. A természetes szem­lélet alapján nemcsak a ke­rek. kövér feiű. hanem a tunya eszű, a nehéz felfo­gású, a buta embereket is megnevezik gyakran vele. E kifejezéssel kapcsolatban az eredetére vonatkozólag szélesebb körű összefüggé­sekre is rámutathatunk. Is­meretes, hogy a római mito­lógiában Minervát, mint az értelmes eszesség, a bölcses­ség védőiét, istápolóját tisz­telték. Nagyon szellemesen az elhízott, az elhájasodott Minerva pedig az észbeli renvheség, a butaság jelké­pévé vált. így született meg a pinguis Minerva ( = kövér hájas Minerva) jelzős szer­kezet. Értelme: pingue in- genium, azaz rest, lusta ér­telem. Ez a szólásszerű nyelvi képlet nemzetközivé vált. A magyar szóláskincsben is vannak megfelelői. Az egyik forma így adja vissza a latin szólás értelmét: hájfejű, zsí­ros eszű. A másik nyelvi tí­pus ezzel a közmondással ér­telmezi: Ha zacskóba kötné az eszét, megenné a kutya. Erdélyi János közölte gyűj­teményében ezt a mondást, s ezt a megjegvzést fűzte hoz­zá: „Azaz kövér, ostoba az esze. miért az ostobát háj­fejűnek is mondják.” Nemcsak a tapasztalat, ha­nem a szóban forgó latin szólásnak is van hatása ab­ban, hogy ez a magyar szó­lás is nyelvi szerephez ju­tott: Kövér emberben ritkán láthatsz bölcset. Egyik legré­gibb szólásgyűjteményünk­ben, Baranyi Decsi János válogatásában több rokon értelmű közmondás olvasha­tó. Inkább szellemeskedés­nek, mint hántásnak szánták ezt a szóláshasonlatot is: Több a hája, mint az esze. Különben a hájfejű, zsí- roseszű nyelvi formákat né­pünk több jelentésváltozat­ban is felhasználja. Néha minden sértő szándék nélkül a kövér, nagy fejű embert is hájfejűnek nevezi. A leg­gyakrabban azonban a nem egészen tökéletes, az ügyefo- gyott embert minősítik vele. Tudunk arról is. hogy egves vidékeken gúnyosan a hájfe- jűek gyülekezetének csúfol­ták azt a falusi kupaktaná­csot, amelyben az élemedett, nagyon elhízott nagvgazdák, a zsíros parasztok vitték a szót. Legutóbb hallottam ezt a nyelvi formát is: Milyen hájfejű, zsíroszacskóban van az esze! A régi rigmus gyűj­teményekben is van nyoma ennek a szólásformának: „Ami kis esze tfolt. zacskóba kötötte. A zacskó zsíros volt a kutya megette.” Dr. Bakos József. — Űj könyvtárra jelenleg nincs pénze a városnak — mondja Tóth István tanács­elnök-helyettes. — Talán a következő ötéves tervben, vagy később. Az egyetlen le­hetséges megoldás: társadal­mi összefogással segíteni a könyvtár gondján. B ár emberi település nem volt sehol a közelben, pontosan a hágón, a két medencét ösz- szekötő országút mellett, egy piros-fehér csíkos vasrúdon, autóbuszmegálló kerek táb­lája himbálódzott a szélben. Itt haladt keresztül naponta négy autóbusz, a reggeli és a délutáni járat. A pózna tövében magá­nyos lány üldögélt. Nem túl gondosan varrt, egyszerű barna köpenyt viselt. Nem csupaszon hagyott lábán va­lami olcsóbb cipőt. Kezében háló lógott, eltenni való uborkával. A reggeli járat­tal érkezett dél felől, vala­honnan, ahol megterem az uborka. Egy ilyen hágó elég sze­les hely. ezernégyszáz mé­ter fölött elég szelesek a he­lyek, szép időben is lobog az ember ruhája szegélye. A lánynak is, bár hátát a mart­nak vetve ült. kicsit lobogott barna köpenye szegélye, fö­lötte nyikorgott a megállót jelző kerek tábla. Társadalmi összefogással, tehát az üzemek, gyárak, szö­vetkezetek segítségével. Hogy mindez nem irreális elképze­lés, azt hasonló módon épült iskolák, óvodák, közművelő­dési intézmények sora bizo­nyítja, s a jó példát követni érdemes. H. D. Tiszta idő volt. A két me­dencébe jól be lehetett látni, az északiba valamivel tá­volabbra, bár nyugatnak ka­nyarodó végét a párásságra hulló napfény elfehérítette. Nyugat és kelet felé erdős ■és kopár gerincek váltakoz­tak. a magasabb hegyhátok­ról hófoltok nyúltak egészen az erdőhatárig. Valamivel a hágó alatt, egv kanyarban tejbegvűjtő volt. A magasabban fekvő esztenákból kis szekereken hordták ide le a tejet min­den délelőtt. Az esővájta utacskák a hágón torkolltak az országútba, zötyögő kis szekerek mellett szaladtak a tehenészfiúk. „Vigyünk-e lefele egy da­rabon?” — kiabálták a lány­nak. A lány alig nézett fe­léjük. Csak fejével intette, hogy nem akarja. . Néhány teherautó is meg-; mébe nézni, de ettől aztán bizonyára megijed. Itt érte a délután is. Oktalanul bár, de kicsit bánatos tud lenni egy ilyen havasi délután. Egy ilyen el­hagyatott hágó, ahonnan északnak és délnek be lehet látni egy-egy délutánt. Egy ilyen lány. akit nem szabad­na megijeszteni. Estefelé, amikor jött a félhetes busz. felszállt és to­vábbutazott észak felé. Kicsit városias, kicsit pa­rasztos volt. kicsit bizonyta­lan, kicsit akaratos, délről érkezett, észak felé tartott uborkáival, és egy napot töl­tött a hágón. Most már úgy tűnt, csak ezt a félhetes buszt várta reggel óta. Talán mégis va­lami egyebet, és talán hiá­ba. Vagy talán csak tudni akarta: milyen is egy hágó? * Bodor Ádám romániai magyar író. Itt közölt írása a Kriterlon könyvkiadónál napokban megjelent „Plusz — mínusz egy nap” cimíj kötetéből való. állt a hágón. Amíg a motor hűlt, a sofőrök körülnéztek, lepillantottak mindkét olda­lon a völgyekbe, ahol mé­lyen a fenyvesekből kifehér­lett egy-egy kanyar, ök is megkérdezték a lányt, vi­gyék-e valamerre egy dara­bon. De a lány nem akart menni sem délnek, sem északnak. Ebédidő tájt, amikor a te­henészfiúk hazafelé igyekez­ve elhaladtak előtte, újra megkérdezték: vinnék-e föl­felé egy darabon? De a lány 4 fölfelé sem akart menni. A pózna tövében üldögélt, és távolba nézett. Csak nagy ritkán állott fel. ilyenkor megigazította a ruháját, át­ment az úton, s úgy tűnt. csak azt a helyet nézi. ahol az előbb üldögélt s a távol­ba révedt. Arcával mintha nem lett volna sehol, érde­mes lett volna közelről sze­1957 óta a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet (Gödöl­lő) igazgatója. 1973-ban igazgatói munkakörének megtartása mellett a MÉM gépgyártási főosztályának vezetője. Gépészmérnöki diplomáját a Budapesti Műszaki Egyete­men 1950-ben szerezte. Az Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki karán dokto­rált. A Marx Károlv Köz­gazdaságtudományi Egyete­nak. Tagja a MTA üzend vízgazdálkodási bizottságá­nak. tagja a MÉM tudomá­nyos tanácsának, az Orszá­gos Vízügyi és Műszaki Tu­dományos Tanácsnak az Or­szágos Fajtaminősítő, Tanács növénynemesítő bizottságá­nak.^ tagja a Tudományos Minősítő Bizottság növény- termesztési szakbizottságá- . nak. valamint a FAO UNDP konzultatív' vegyes bizottsá­gának. 1959-től tagja a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Békés megyei Bizottságának, illetve a végrehajtó bizott­ságának. az Állami és Kos- suth-díí bizottságnak. Az Agrártudományi Egyesület Növénytermesztési Társasá­ga elnökségének tagja és a takarmánvtermesztési szak­osztály elnöke. Tudományos és szervező munkájának el­ismeréseképpen több kor­mánykitüntetésben részesült. Bodor Ádám* Milyen is egy hágó? Tiszavidék-fejlesztési tudományos napok, Karcag, Kisújszállás, 1974. szeptember 11—12—13. Tudós vendégeink Dr. Kovács Gábor, a mezőgazdasági tudományok doktora, a szarvasi öntözési Kutató Intézet igazgatója Az Agrártudományi Egye­temet 1950-ben végezte, 1954- ig a Szovjetunióban asoi- ránsikéozésen vett részt, mely­nek elvégzése után a mező- gazdasági tudományok kan­didátusa fokozatot nyerte el. 1954-től 1956. április 15-ig a székkutasd kutatóintézetben mint tudományos munka­társ dolgozott, maid a szarva­si Öntözési Kutató Intézet­ben tudományos munkatárs, osztályvezető és 1957-től az intézet igazgatója. Kutatási témáiban a lu­cerna öntözéses termesztésé­vel és nemesítésével foglal­kozik. Munkatársaival elő­állította a Szarvasi—1. ál­lamilag elismert lucerna- fajtát, a szarvasi ku- m a rí n mentes somkórót. az SC—40 silócirkot, az Szc— 480-as hibrid szudáni füvet és a nagvszénási államilag elismert fajtafenntartó ne- nemesítésében vesz részt. 1965-ben doktori disszertáci­ót védett ..Öntözött tiszán­túli réti talajok termékeny­ségének fokozása” című té­mában. melynek kísérleteit 1956-tól végzi Szarvason. A disszertáció megvédése után a mezőgazdasági tudomá­nyok doktora tudományos fokozatot nyerte el. Tudományos és oktatási tevékenységének elismerése jeléül a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 1968-ban a Debreceni Ag­rártudományi Egyetem cím­zetes egyetemi tanárává ne­vezte ki. Elnöke a MTA nö­vénytermesztési bizottságá­Dr. Bánházi Gyula kandidátus; a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet igazgatója men mérnök-közgazdász dit>i lomát szerzett. A kandidá­tusi tudományos címet 1967- ben szerezte meg. Szakmai érdeklődési terü­lete a mezőgazdaság gépesí­tésének általános kérdései. Pubikációi főként a mező- gazdasági traktor- és kom­bájnkérdésekkel. a szálasta- kármány, a zödségtermesztés géDesítésével foglalkoznak. Kandidátusi témája a fejés gépesítésével foglalkozik, amelyben a vákumviszonvok és a feiés hatékonyságának kérdéseit tárgyalja. Az intézeti munkában á génvizsgálatok módszertaná­nak kialakítása, a géprend­szerek műszaki-ökonómiai elemzésének bevezetése emelhető ki. Az intézet kez­deményezésére több terme­lési rendszer kialakítását elősegítette. részt vett a technológia kidolgozásában. Az úi munkakört is figye­lembe véve jelenlegi felada­ta az egységes mezőgépipari hálózat kialakítási munkái­nak egybehangolása és irá­nyítása. Hájfejű, zsíroseszű

Next

/
Oldalképek
Tartalom