Szolnok Megyei Néplap, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-04 / 206. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. szeptember í Munkatársunk törökországi riportsorozata A félhold közelről 1. A lócán túl... Vizet vegyenek! CTTiKíPERNYöJE ELŐTT I' Az utak beszélnek. Sima aszfaltnyelvükön szólnak,, vagy kátyúik fojtják az utasba a szót. Mindenképpen sokat elmondccnak arról a földről, amelyik hátukon hordozza kacskaringóikat. A híres, kedves Micsurintól, a legdélebbi bolgár fürdőhelytől már csak néhány ugrás a török határ. A hegyi kecskéknek. De gépkocsival jó órányi az út, hajmeresztő szerpentineken. Pedig a hegyek nem túl magasak, de meredekek, szakadékosak. A bolgár határőr int: a kaptató túlsó oldala már török föld. A keskeny aszfaltcsíkon, keresztben, egy barna lóca. Hajlott kecskeláb, legömbölyített karfa. A tiszazugi présházak diófái alatt ugyanilyenek vannak. Öreg bútor, a formája közös forrásból ered. De itt nem a murcit kóstolgatják róla. Ez a határsorompó. Ha ez, hát ez, tiszteletben kell tartani. Majd csak elhúzza valaki. A lóca mögött, jobb oldalt, faházikó. Ez a határállomás. Még talán most is a lóca előtt várhatnék, ha meg nem untam volna az álldogálást, s ha nem kopogtam volna az ajtaján. Macar? Macar? Acélszürke egyenruhás, tányérsapkás, állig felfegyverzett határőr-tisztviselő bóbiskol egy asztal mögött. Meleg van. Előtte iratok, pecsétek légiója. Az útlevelemmel sehogy- sem boldogul. Forgatja, nézegeti, végre megtalálja a török vízumot. „Macar” — kiált fel és roppant barátságosan magyaráz valamit. Törökül persze. Pecsételget közben és mondja, mondja. Allah növessze meg a szakállad, mondom én is a saját nyelvemen, húzd már el a lócát az útból, hadd menjek! Fejet hajt és mosolyog. Kérdőíveket rak elém, bevezet egy nagy könyvbe, majd egy kis könyvbe és pecsételget rendületlenül. Közben egy kopott ruhás fiatalember is magyarázkodni kezd: ő a bankos, menjek vele. A „bank” egy nyári- konyha-féle. Az egyik sarokban dikó. Alszik rajta valaki. A pénzváltó felírja a valutám számát, bélyegfélét ragaszt a bizonylatra: erre kell a nevemet írnom. Kétszer, háromszor jól megnézi a pénzt, szinte kóstolgatja: jó-e? Rossz tapasztalatai lehetnek. .. A pisztolyos tisztviselő visszaadja az útlevelemet: Insallah, stb. mondja. Ez már jó, gondolom, ha már Allah neve is benne van, biztos olyasmit jelent, hogy Allah vezéreljen utamon. Elhúzom az útból a lócát. Emberem ekkor már újra az asztal mögött ül, tengernyi bélyegzőjét rakosgatja... Mindegy, legalább mehetek. A délebbi határállomáson az E—5-ös úton, ezernyi gépkocsi torlódik, néha jó fél nap az átkelés. Még délebbre farkasszemet néz egymással a török és a görög hadsereg. A határállomást lezárták. Félbeszakadt utazás A lócán túl az első török falu Dereköy. Karcsú, fehér minaretje messziről látszik. Szűk, göröngyös utak vezetnek odáig. Be kell húzódnom egy udvarfélébe, hogy a rozskévéket cipelő bivalyos fogat el tudjon menni. 1 A minarett mellett süppe- teg, vertfalu épület. Kívül- belül lilára mázolták, — már ahol nem hullik a tapasztás. Ez a kávéház, fogadó, — avagy kocsma. De egyik kifejezés sem fedi pontosan a fogalmat. Két gyerek szabad tűzhelyen főzi a teát és a kávét. A tea alig egy gyűszűnyi, de jó erős, a kávé valamivel több. A törekkel felszórt kávézóban vasszékek, kivénhedt mozi bútorok, fonott hokkedli-félék. Nyikorgó asztalok, rosszul öltözött vendégsereg. Három centnyi teát szür- csölnek. Komorak, szótlanok, Annál hangosabb a kocsma előtt az utca. Féltucatnyi mezítlábos gyerek veszekszik egy repedt, fél dinnyén. Egy kunbajszos férfi odajön az asztalomhoz. Méltóságteljesen mutat rá a cigarettámra. Megkínálom. A többi lesi. Körbejárok szépen csomagolt Szófiával. Hálásan néznek rám. A nyomorúságos viskóban öt perc múlva csak egymás árnyékát látjuk, akkora a füst. Megered a nyelvük, keverék angol, francia és német szavakkal magyarázzák, hogy mentek volna vissza Nyugat-Német- országba, aztán összetört az autó. Mikrobuszuk volt. A kilenc férfi akkor már harmadik napja ült a dere- köyi kocsmában. Talán Allah csodatételére vártak, hogy eljuttatja őket Düsseldorfba. A csoda késett, pénzük alig, csak a kedvezményes német benzinutalványok. De ki ad itt ezért pénzt, hiszen utalvány nélkül is olcsó a benzin, — legalábbis a környező országokhoz képest. Megkértek, vigyem el az egyik társukat a főútvonalig. Valaki talán elvisz, mondogatta alkalmi utitársam. Ha nem, mondta, vonattal megyek. Van pénze? Mindenkié nálam van. Vagyis összeadták a pénzt. Aztán? „Odakint” a mieinktől kérek pénzt, veszünk egy autót a roncstelepen, megcsináljuk és jövök vissza értük. Mikorra ér vissza, mit gondol. Két, három hét, talán. És addig a többiek? Ott várnak. Szelíd, szép férfi volt utitársam. Együtt cigarettázgat- tunk száz kilométert. Bodor füstfelhővel jött belőle a panasz. Nincs itthon munka, amit „odakint” keresnek, azt meg elviszi az utazás, a nagyváros. Nehezen élünk, mondta. Akik túléljük, akit nem pusztít el a rum. Rászoktak az italra? — kérdeztem. Sokan, bólintott komoran. Olyan volt mint egy nagy, szánalmas, ártatlan gyerek. De ha a volán mögé ül...? Tiszai Lajos Következik: Az országutak rémei Gyermekdalok versenye Tegnap megkezdődött Budapesten az OIRT nemzetközi gyermekdal-versenye. A vetélkedőre 8 ország: Bulgária, Csehszlovákia, Finnország, Lengyelország, az NDK, Románia, a Szovjetunió és Magyarország komponistái 40 művet küldtek be. A nemzetközi zsűri, amelynek minden részvevő ország egy-egy szakembere a tagja, Farkas Ferenc zeneszerző elnökletével kezdi meg a munkát. A bíráló bizottság magyar tagja Bónis Ferenc. A szakemberek minden beküldött felvételt meghallgatnak, és ezzel párhuzamosan elemzik a kottában rögzített műveket. A zsűri külön értékeli az óvodások éneklésére, illetve meghallgatására, a 6—10 éveseknek, a kisiskolásoknak és a 10—14 éveseknek szóló dalokat. Minden kategóriában első és második díjat osztanak ki, s külön jutalmazzák a legszebb szöveget, illetve a legjobb előadást. Az NDK-ban Szabályozták a betegek telül vizsgálatát 0 A Német Demokratikus Köztársaságban újra szabályozták a betegállományba került dolgozók orvosi felülvizsgálatát. A múltban a beteget nyolc nap múlva orvosi tanácsadó bizottság vizsgálta felül, s az döntött róla, hogy a dolgozót továbbra is beteg- állományban kell-e tartani. Most a kezelőorvosnak joga van, hogy tanácsadó bizottság nélkül 35 napig betegállományban tartsa páciensét, s a dolgozó csak ezután kerül a bizottság elé. Tihany — Kotor egyezség Együttműködési megállapodást kötött a Magyar Tudományos Akadémia tihanyi biológiai kutató intézete és a jugoszláviai kotort orvosi és biológiai kutatóintézete. A jövőben rendszeresen kicserélik tudományos és módszertani tapasztalataikat és közös kutatáshoz is kezdenek. Az együttműködés első lépéseként a tihanyi intézet ad hasznos tapasztalatokat a Kotorban most meginduló neurobiológiai kutatások megalapozásához. Újat alig mondok vele. de ismételni is jólesik: a televízió politikai folyóirata. A hét. hétről hétre elkényeztet bennünket külpolitikai tárgyú riportjaival. Hol a fő- szerkesztő Polgár Dénes kel útra. ha kell tengeren is túlra, hogy friss híreket hozzon mondjuk az amerikai elnökváltozásról, jeles közéleti személyiségeket kapva mikrofonvégre, hol meg Sugár András vagy Heltai András ugrik át Hel- lasba vagy Skandináviába — mint legutóbb —. hagy első kézből szerezzen véleményt a görög állapotokról, vagv épp a munkahelyi demokráciáról rendezett világ- kongresszus résztvevőit ültesse televíziónk különaszta- lához. Ezek a riportok mindig formásak, színesek, és tartalmuk frissességéhez sem férhet semmi kétség. A hétről A külpolitikai riportok, összeállítások magas színvonala azonban arra is ..rávilágít”. hogv A hét munkatársai már kevésbé mozognak olyan magabiztosan a hazai események, az itthoni problémák rengetegében: magvarán a belpolitikai témájú riportok olykor-olykor elbújhatnak a külföldről küldött, vagy ott készített beszámolók mögött. Már- már oly szembetűnő ez a minőségi aránytalanság, hogy a politikai élet vasárnap esti magazinja kezd féloldalassá válni Legutóbb is például milyen hevenyészett volt és következtetéseit illetően is mennyire célt tévesztett a pedagógusok óraszámcsökkentését körültapo- gató riport! A hibás beszédű gyermekek neveléséről készített riport is csupán a jelenség felszínét borzolta meg Alkoholistákról — nyíltan Nem tudni, hogy a legil- lötékesebbek. azok. akiket már rabjává tett az ital. mit és mennyit láttak Regős István szerkesztő-riporter négyrészes, négytételes filmjéből. de azok. akik józan fejjel végignézték a sajnos időben egymástól túlságosan is távolra dobott részleteket, döbbenettel állapíthatták meg. hogy az alkohol mit képes mívelni az emberrel, a Föld legértelmesebb teremtményével Taszító naturalizmusa. könyörtelen őszintesége felkiáltójeleket rakott a képernyőre, amelyek azt kiáltják: ..Ember, ne tedd! Ezt a sötét, zolai világot alig törte át valamicske fény a ..sárga pokolból” alig van kiút. sugallta a valóság hű bemutatására törekvő alkotás. Csakhogy alkotói is túlságosan elmerültek a megborzongató részletek feltárásában. így erejükből a jelenségek feltérképezésén túl már kevesebb energia maradt a probléma társadalmi összefüggéseinek, a lényeget kifejező ok és okozati kapcsolatok felderítésére. Az alkoholistákról festett zolai kép pozitivista módszerekkel készült. Miiven izgalmas lehetett volna azonban olyan alanyokat is megszólaltatni. akik még csak félúton tartanak, vagy már végleg visszatértek a szeszhez vezető úton. illetve útról. Ha nemcsak végletes, szélsőséges esetek vonulnak el előttünk anagvilkos leány. börtöntöltelékek. az élet perifériájára szorult egzisztenciák. Akkor talán még több használható tanulsággal szolgált volna a négyrészes dokumentumfilm. Kaputt Amit a Nagy Csaták vonultatott fel a második világháború embertelen pusztításairól. tragédiáiról dokumentumokban. most ahhoz szinte kiegészítésképpen szellemi hátteret rajzolt a csendes beszélgetés keretébe ágyazott tévéfilm. A fasizmus tökéletes, művészi természetrajzát nyújtotta — emlékeztetőül és tanulságképp pen. Igaz. az olasz haditudósító. Curzió Malaparte regényének. memoárjainak csupán néhány részletét ragadták ki a tévéfilm alkotói. Azokat a részeket, amelyekben a lengyelországi német helytartóval ismerkedhettünk meg. de az önmagától megmámorosodott ember felsőbbrendű gőgjéről a számító hidegség és a szenti-' mentális érzelmesség sajátos vegvületét sikerült kikeverniük a kéoernvőn. Sokan és sokszor megkísérelték már ábrázolni a fasisztáid magatartás jellemző vonásait. Thomas Mann kisregénye a Mario és a varázsló ebből az írásfajtából igazi remekmű. Nem véletlenül említem ezt a regét, hiszen színpadi változatában nem is olv rég Latinovits Zoltán alakította a varázslót. Érzésem szerint a helvtár'ó alakjába a Thomas Mann-i fi- figurából is átmentett bizonyos sajátságokat. Annál eredetibb volt viszont Men- sáros László, a rezonőr haditudósító szerepében. Szellemesen kontráz finom disz-' szonenciával a helytartó öntelt nótájához, s a megrázó élmények hatására eevre in.-’ kább feltárulkozik lelke mé-' Ive. A tévéfilm kivételes pillán atai közé tartoztak azok a villanások, amelyek a haJ ditudósítót ráébresztették a fasizmus barbárságára. Olyan tömör drámák ezek — ahogyan visszautasítja a lengyel asszony a neki felkínált ..német” széket, aho- gvan például a kisfiú a né-' met katona szavaira magáu tói kezd vetkezni, mert érzi mi várhat rá — amelyekbe sűrítve az embertelen hatalom minden kegyetlensége benne foglaltatik. (Rendezte Esztersálvos Károly. kén Bíró Miklós.) Röviden Alfonzó egyszemélyes cii> kuszában igazán otthonosan mozgott a porondon. Ki tudja. hány alakban jelent meg előttünk, de talán túlságosan is halmozta a szerepeket. így azután nem volt már kellő ereje, hogy friss ötletekkel töltse meg őket. Kivetni való nem akadt abban semmi, amit nagy rutinnal művelt, csak épp az úi ..borzongásokkal” maradt adós. Ami őt oly tipikusan jellemzi, a produkcióból kimaradt a nagy ötlet. A nevező izgalmas kérdés boncolgatására vállalkozott, történetesen: a termelőszövetkezetek mit tehetnek falun a kultúra felvirágoztatásáért. vagy szerényebben azért, hogy a fiatalok elfogadható kulturális körülmények közé kerüljenek. A beszélgetésben hallottunk ió kezdeményezésekről amikor a közös gazdaság jelentős részt vállal a kultúrára fordítandó anyagi kiadásokból, de alighanem a vita legfőbb tanulságaként azt könyvelhetjük el. hogy a közművelődésnek falun sokkal több apostolra lenne szüksége, mint amennyi jelenleg van. hogy a szellemi rekonstrukció — így hangzott el a vitában — se maradion el a társadalom általános fejlődésétől. anyagi gyarapodásától. A hasznos vitához a kengyeliek is szolgáltattak adalékot. Űjított az Önök kérték: földrajzilag leszűkítette a kívánságtévők körét, egyetlen gyártelep. Csepel dolgozóinak kérését teljesítette csupán. A szűkítés szerencsére nem járt tartalmi beszűküléssel. sőt azzal hogy személyesen is megismerhettük azokat. akik kívánsággal fordultak a televízióhoz. a kissé élettelen honzervműsor megtelt élettel. vérrel. Ezt a módszert máskor is alkalmazni lehet-í ne. i H r iába, aki hernyó, álhernyó, az landóan falna, ha valaki asztalhoz hívja, nem kéreti magát kétszer, de egy perc múlva már megint éhes, és így egyszer egy hernyó elhatározta, hogy zöldségüzletben vállal állást, ahol nagy zöldségraktár van, de nem sokat árusított, el lehel képzelni, a hernyó hernyó marad, nem is érdemes árusítani, a hernyó maga elvégez mindent, szép az élet, rózsás a kedve, kitűnő a hangulata és azt gondolja magában, remek ötlet volt ide elhelyezkednem, ennyi finomságot még életemben nem ettem, de semmi sem tart örökké, egy szép napon leltárrevizió jön, rend a lelke mindennek, senki nem teheti azt, ami éppen eszébe jut, de a hernyó csak mosolyog, mintha semmi sem történt volna, azt mondja, egy pillanat, nem a legjobbkor jöttek, legfőbb ideje be- gubóznom, nem lehetek a végtelenségig hernyó, semmi sem tart tam effajta valamit, és elrepül, mintha mi sem történt volna. A rák Először hétfő van, aztán kedd, s végül vasárnap, j Állattan A hernyó örökké, rend a lelke mindennek, egyébként sem sürgős ez a leltár, nem ég a ház, majd később elintézzük, és fogja magát s begubózik, nincs más hátra, várni kell, heteket, hónapokat várni, s egyszerre megjelenik egy gyönyörű pillangó, egy elegáns pillangó, aki azt mondja, már bocsássanak meg, mi közöm holmi visszaélésekhez, mi közöm holmi zöld hernyóhoz, még csak nem is látaminek már szombaton mindenki előre örül, de a rák szombaton nem a vasárnapnak örül, a rák szombaton a pénteknek• örül, egy kissé másképpen él, mint az átlag, van, aki csodálkozik ezen, ő azonban semmi különöset nem talál ebben, hátrafelé mászik, és ez az egész. Az idő röpül, mindenki siet valahová, de a rák elöl semmi nem fut el, mi futna el a rák állandóan hátrafelé megy, ami volt, az volt, az már rég holt, nem tud elfutni. Szóval a ráknak annyi ideje van, mint a szemét, péntekről csütörtökre, szerdáról keddre él, régi számlákat talál, megsárgult újságokat, kitépett naptárlapokat és régi karácsonyi levelezőlapokat, melyeken a boldogság és a vidámság szavai állnak, és a rák mar alig várja, előre örül a tavalyt karácsonynak, és amikor végre eljön a nagy nap, csönd van, egy teremtett lélek sincs már, körös-körül minden csupa lehullott tűlevél, üres dobozok, papírok és madzagok, és a rák rágcsálja a kemény szaloncukrot és azt gondolja magában, ezért voltam úgy oda? Milos Macourek Ford.: Bojtár Endre i
