Szolnok Megyei Néplap, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-29 / 228. szám

1974. szeptember 29. SZÓI.VÖK MEGYEI VEPI.AP 9 A szocialista országok népesedési Lakóházak Moszkva egy új kerületében Ember és város A Lengyel Közgazda- sági Kiadó gondozásában nemrég jelent meg Andrzej Maryanski „Problemy lud- nosciowe krajów socjalisty- cznych” (A szocialista orszá­gok népesedési problémái) c. könyve. Az ismert lengyel földrajztudós a demográfiai kérdéseket hármas bontás­ban (európai szocialista or­szágok, Szovjetunió, ázsiai szocialista országok) vizs­gálja. Rövid bevezetőjében a szerző ismerteti a szocialista országok általános demográ­fiai problémáit, mindenek­előtt a népmozgalmi válto­zások tendenciáit és követ­kezményeit, a városiasodási folyamatokat, a vándormoz- gaímakat és a nemzetiségi problémákat. A természetes szaporodás­ban bekövetkezett változá­sokat elemezve A. Maryans­ki megállapítja, hogy 1956 körül egyes szocialista or­szágokban a születések szá­mának csökkenésére irányu­ló tendencia jelentkezett. Ez a tendencia csak minimális méi .ekben vagy egyáltalán nem volt jelen Albániában, Jugoszlávia és Bulgária egyes körzeteiben, a közép­ázsiai szovjet köztársaságok­ban és (részben) a kauká- zusontúli köztársaságokban, Mongóliában, a KNDK-ban és a VDK-ban. A csökkenő népszaporulat jelenségére az egyes szocia­lista országok különbözőkép­pen reagáltak. A Szovjetunió határozott népesedéspártoló politikát folytat. Ez teljesen érthető, ha figyelembe vesszük az or­Hidak a Kozmoszban Néhány évtizede még csu­pán, pár száz méter távol­ságra beszélhettünk vezeték nélküli telefonon. Ma a mű­holdak felhasználásával ez a távközlési módszer szinte korlátlan lehetőségekhez ju­tott. A világ első szovjet mű­holdjának felbocsátása után körülbelül hét év múlva földkörüli pályára került a Molnyija—1, s ezáltal létre­jött a Szovjetunióban az el­ső nagytávolságú rádiókap­csolat Moszkva és Vlagyi­vosztok között. A csatornát telefon- és távíróösszeköttetésre, vala­mint TV-műsorok sugárzásá­ra használták. Két év múlva, 1967. november 2-án műkö­désbe lépett a kozmikus tv- lánc. a Molnyija típusú táv­közlési szputnyikok és a föld Orbita típusú vevőállomások segítségével. Vlagyivosztok, Habarovszk, Dél-Szahali n, Magadan, a kamcsatkai Pet- ropavlovszk és más távoli he- lvek lakosai — „láthatták Moszkvát”. Azóta a Szovjet­unió egész területén mintegy ötven ilyen állomás műkö­dik. A rendszer lényegében Molnyija—1 és Molnyija—2 típusú műholdakból és Orbi­ta rendszerű földi vevőállo­másokból áll. Az adás elve egyszerű: a moszkvai TV an­tenna segítségével a szput- nyokakra sugározza a mű­sort, illetve a kép és a kísé­rő hang jeleit. A szputnyik a kozmikus relé szerepét töl­ti be. Veszi, átalakítja és ielerősíti a jeleket. A szput­nyik antennája az Orbita fe­lé irányul, amely mondjuk Habarovszkban van. A ha- barovszki Orbita, miután ve­szi a kozmoszból érkező je­leket, a televíziós adóra irá­nyítja azokat. A szputnyik jeleit egy 12 méter átmérőjű tükörantenna fogja fel. A vétel kezdete előtt az enten- nát az égboltnak arra a ré­szére irányítják, ahol a Mol­nyija tartózkodik. Amint az szág óriási területét, mér­hetetlen természeti kincseit, az iparosítás magas fokát és a viszonylag alacsony (átla­gos) népsűrűségeket. Nyil­vánvaló, hogy nincs szük­ség a mongóliai természe­tes szaporodás korlátozására sem, hiszen ebben az ország­ban az átlagos népsűrűség (1 négyzetkilométerre szá­mítva) az egy főt sem éri el. Fellépnek a népszaporulat korlátozása ellen — bár más okok miatt — az NDK és Csehszlovákia is; e két ipa­rilag fejlett országban a ter­mészetes szaporodás igen alacsony. Teljesen más a helyzet Kínában, ahol a legsúlyo­sabb probléma éppen a mun­kaerő-felesleg, ami gyengén fejlett iparral és egyes mű­velésre alkalmas területek kihasználatlanságával páro­sul. Ezért a népszaporulat korlátozására irányuló — az utóbbi időben tapasztalható — tendencia itt teljesen in­dokolt. Hasonló helyzetben van Albánia is, de ennek az országnak a népesedéspoliti­kájáról nem áll rendelkezés­re semmilyen kiadvány. A többi európai szocialista ország demográfiai helyzete nem ennyire kiélezett. A természetes szaporodás utób­bi időben tapasztalható csök­kenése bizonyos aggodal­makat vált ki, de ezeknek az országoknak nincs szán­dékában visszaállítani az öt­venes évek magas születési arányszámát. Ez ugyanis el­kerülhetetlenül újabb nehéz­ségekhez vezetne a foglal­koztatás, a lakásépítés, az oktatásügy területén, vala­antenna az első jelet felfog­ja, többé nem „engedi el”, hanem automatikusan köve­ti a szputnyikot. A Molnyiják elliptikus pá­lyán mozognak. A pályasík és az egyenlítő síkja 65 fokos szöget zár be. Tizenkét óra alatt tesznek egy fordulatot a Föld körül. Legnagyobb távolságuk a Földtől 40 000 km, a legkisebb legfeljebb 5oo km. Egy nap alatt két­szer kerülik meg a Földet. Ennek következtében legtá­volabbi pontjuk egyszer a Szovjetunió felett, egyszer pedig Észak-Afrika felett van. Az első fordulat alatt optimális kapcsolat tartható fenn nemcsak a Szovjetunió­val, hanem más európai és ázsiai országokkal is, körül­belül kilenc órán át. A má­sodik fordulónál a szovjet városok közötti kozmikus kapcsolat jelentősen csök­ken, de ugyanakkor tartós kapcsolat létesíthető a nyu­gati félteke országaival. A huszonnégyórás rádió- és Tv-kapcsolat a Szovjet­unió városai között három, sőt négy távközlési szputnyik segítségével valósul meg. — Ezek a pályán a Föld forgá­sával egyidőben haladnak. Amint az egyik szputnyik megjelenik a földi állomás hatósugarában, a másiknak nyolc óra múlva kell erre a mint a gazdasági és társa­dalmi élet más területein. A szocialista országokban a nemzetiségi ellentétek fel­számolása és a társadalom integrálódása hosszantartó, nehéz folyamat. Egyes elszi­getelt esetekben ezek az el­lentétek kiéleződhetnek, mint ezt a közelmúlt jugoszláviai politikai eseményei mutat­ják. A szocialista országok nemzetiségi politikája ezeket az ellentéteket alapjaikban próbálja megszüntetni azzal, hogy az ország területén la­kó valamennyi nemzetiségi csoport számára megteremti a ténylegesen egyenlő fejlő­dési iehetőségeket. E tekin­tetben az egyedüli szomorú kivétel Kína, ahol a veze­tők nacionalista beállított­sága kiélezte a kínaiak és a nemzeti kisebbségek viszo­nyát és ez utóbbiakat hátrá­nyos helyzetbe hozta. A ssfíci isla orszá­gok demográfiai problémái­ról csak az utóbbi időben kezdenek megjelenni komo­lyabb tanulmányok. A ku­tatásokat erősen megnehezí­ti a statisztikai információk hiánya. Ennek ellenére A. Maryanskinak sikerült rend­kívül érdekes anyagokat összegyűjteni. Az esetek többségében felhasználja a második világháború előtti időszak demográfiai adatait is, sőt a Szovjetunió eseté­ben visszamegy a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom előtti időkig és így tel­jesebb képet ad a szocialis­ta országok néomozgalmá- nak történelmi alakulásáról. (Zycie Gospodarcze) pontra érkezni. Ez akkor kö­vetkezik be, ha a pályán há­rom Molnyija tartózkodik. Ha négy van belőlük, akkor az időkülönbség hat óra. A kozmoszon keresztül táv­író, telefon, képtávíró és te­levíziós közvetítés bonyolít­ható le. A szovjet TV-nézők az évek során már számos jelentős külföldi esemény szemtanúi lehettek. 1968 ele­jén már színes TV-képeket továbbítottak — Párizs és Moszkva között kísérleti jel­leggel, amely nagyon jól si­került. A szputnyikok segítségével nagyon jól továbbíthatók a sokszorosításra kerülő, újság­ban megjelenő képek. Foly­tatódnak a kísérletek, hogy a Pravda hasábjairól készült fotót a nyomdából közvet­lenül sugározzák. Az adást Habarovszkban veszik. — A minőség kitűnő. A Pravdát így egyidőben nyomhatják Moszkvában és Habarovszk­ban. A nemzetközi gazdasági és kulturális kapcsolatok a kü­lönböző földrészek között ma már olyan intenzíven fejlőd­nek, hogy a kozmikus távr közlés nélkül hiányt szen­vednének. A Szovjetunió pe­dig éppen ezt elősegítve kozmikus hidakat is épít. (APN—KS) A ?ÍX. század közepén a nyugati urbanizáció intenzív folyamatában az amúgy is nagy városok nem tudták el­viselni a belső növekedést és bombaként ..robbantak szét”. Ezt a nyilvánvalóan dezur- banizációs ielenséget egye­sek úgv értelmezték, mint a városépítészet valamiféle ha­ladó tendenciáját. Az új el­mélet „bolygó”-városok, idealizált „alvó”-városok épí­tését javasolta — természete­sen csupán az emberek ki­választott köre számára. A divatos ..szputnyik-vá- rosok” azonban fokozatosan önállósultak, saját ipart te­remtettek. és nyilvánvalóvá vált az a törekvésük, hogy összeolvadjanak a nagy vá­rosokkal. Az élet tehát meg­cáfolta az új elméletet, a problémák még jobban ki­éleződtek. A törekvés, hogy az ipari központokat a lakó- és a pi­henőövezeteket elkülönítsék egymástól, érthető és termé­szetes. De célszerű-e ezeket nagy távolságra helyezni egymástól? Ha ez történik, akkor 2000-ben a Föld 7 mil­liárd lakosa lassan a „ván­dorló” életmódra tér át. A városépítészetben a Szovjetuniónak sok közös problémája van a fejlett nyugati országokkal. A szov­jet városépítészetnek azon­ban megvan a maga sajátos vonása, a problémák egyéni megoldása, mely szerint a la­kásépítkezés irányvonala megfelel a lakosság érdekei­nek. A városépítészet a Szovjet­unióban a népgazdaságnak ugyanolyan központi iránví­Október közepén Brnóban összeül az első élelmezési világértekezlet. Mintegy 280 orvos, biológus, állatorvos, mérnök, mezőgazdasági szak­értő és közgazdász vesz részt rajta a világ különböző ré­szeiből és tanácskozik az élelmezés, a higiénia és a műszaki fejlődés idevágó kérdéseiről. Dr. Karel Navrat a nem­zetközi értekezlet titkára el­mondta, hogy a tanácskozá­son elsősorban élelmiszer­előállítási és élelmezés­egészségügyi kérdésekkel foglalkoznak. — A világérlekezlet nagy figyelmet szentel majd az tású és tervezésű ágazata, mint a többi népgazdasági ág. A lakosság letelepítése szorosan összefügg a terme­lőerők ésszerű elosztásával. Így például a Szovjetunió termelőerői elhelyezésének 1980-ig. és nagyobb távra ki­dolgozott általános terve előirányozza a gyorsított ütemű gazdasági fejlesztést és ezzel új városok építését Szibériában, a Távol-Kele­ten. Kazahsztánban és Kö- zéo-Ázsiában. Folytatódik a szovjet köz­társaságok. az egyes terüle­tek gazdasági fejlettségi szintjének kiegyenlítési fo­lyamata. A régi városokat és falvakat rekonstruálják, felújítják. Ezeken a régóta lakott területeken a városok építése számos bonyolult problémát vet fel. így pél­dául a hatvanas évek ta­pasztalata megmutatta, hogy egy város fejlődését ma már nem lehet a környező tele­pülésektől elvonatkoztatva szemlélni, hanem azt a szom­szédos településekkel össze­függően kell irányítani. Hogy ez mit jelent, arra jó példa a szovjet főváros általános fejlesztési terve. A tervet az egész Moszkva terület rendezési, fejlesztési tervével együtt dolgozták ki, amely a városok és telepü­lések valóságos „csillagké­pét” öleli fel. Meghatározza többek között a 2000. évig terjedő időszakra a telepü­lések területi határait, az ipartelepítéseket, a szállítá­si, a műszaki-gazdasági kap­csolatokat, a lakosság pihenő övezeteit, stb. éhínségnek, amely sajnos, még ma is égető problémája az emberiségnek. Az afrikai és ázsiai szakemberek — is­mertette továbbá az értekez­let programját dr. Navrat — előadást tartanak a penésze- sedés elleni harcról, ami az ottani időjárási viszonyok miatt időszerű feladat. — Csehszlovákiában az élelmezéssel kapcsolatos problémaként csak a kóros elhízást említhetjük — foly­tatta dr. Vavrat. — Ez a be­tegség a férfiak 50 százalé­kát, a nők 60 százalékát sújtja. Ezért nagyobb figye­lemmel kell ellenőriznünk az élelmiszerek minőségét Az országos fejlesztési tervben különös gondot for­dítanak a kisvárosok elsőd­leges fejlesztésére, ahol új ipari objektumok létesülnek, s a lakosság számára bizto­sítják a városi jellegű köz­szolgáltatásokat. Az ötéves tervidőszak — (1971—1975) első három évé­ben a Szovjetunióban több mint 100 új város épült és számos régi várost rekonst­ruáltak. — A megállapított egészségügyi normák szerint elkülönítették egymástól az ipari- és a lakóövezeteket. Az egészségre ártalmas üze­meket a városokon túlra te­lepítették. A hulladékok és szennyeződések kivonására zárt rendszereket létesítet­tek.. Így például a Volga men­tén épült új városban, Tog­liattiban 2500 hektár terüle­ten csoportosították az ipari üzemeket. A zöldövezeteket és a lakónegyedeket, ame­lyek 17 kilométer szélesség­ben húzódnak, egészségügyi védősáv választja el az ipa­ri övezettől. Ésszerűen ter­vezték meg az ipari létesít­mények mélységi tagozódá­sát az ipari övezetekben. A lakóépületekhez közel csak végtermékeket gyártó üze­mek kerültek. A vízellátás, a szennyvíz elvezetése, a hul­ladékanyagok felhasználása mindenütt zárt rendszerű. A lakónegyedek tervezése és építése a mikrorajonos épít­kezés elve alapján történik, ahol 350—400 méteres suga­rú körben kapnak helyet a kulturális és szolgáltató léte­sítmények. Igor Martinyenko KÜLPOLITIKAI Az éhínség égető probléma Orbita földi vevőállomás, Nyugat-Szibériában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom