Szolnok Megyei Néplap, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-28 / 227. szám

1974. szeptember 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Társadalmi munka szocialista vállalásból Napirenden a személygépkocsi-javítás Alkatrészhiány gátolja a szolgáltatást — Jobban ellenőrzik a kisiparosokat mérnökkel — aki társadal­mi munkában elkészítette a terveket — felajánlották se­gítségüket. (Egyébként a két brigád tagjai, hasonlóan az üzem többi brigádjához, még 1973-ban felajánlották, hogy a kongresszusi és a felszabadulási verseny so­rán 1500 óra társadalmi munkát végeznek, főleg gyermekintézmények és ját­szóterek javára.) A tervező és a kivitelezést vállaló két szocialista brigád szerencsés egymásra találása nyomán kerülhetett sor az egész is­kolai épület villamosbiztosí­tó és kapcsoló berendezésé­nek felújítására. Ha a vál­lalat végzi el ezt a nagy­szabású munkát körülbelül 90 ezer forintjába került volna az iskolának. Vízügyi fiatalok — Vietnamért Kétszáz vízügyi fiatal dol­gozott a Tisza Szandaszöl- lős felé eső 7/6-os árvédel­mi szakaszán. Az igazgató­ság KISZ-csúcsvezetőségének felhívására társadalmi mun­kában megtisztították a töltés és az erdő közötti te­rületet a felhalmozódott több száz köbméter iszapos hordaléktól. Az együttesen elvégzett munka értékét, a mintegy ezer - munkaóráért járó ötvenezer forintot fel­ajánlották a Vietnamban magyar segítséggel épülő általános iskola számára. Pályakezdők tanulmányútja A Középtiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság a pálya­kezdő fiatalok számára teg­nap egésznapos tanulmány­utat szervezett A tanulmányi kirándulás résztvevői korán reggel Szolnokon az igazgatóság gép- és javítóüzemét tekin­tették meg, majd két cso­portban folytatták útjukat. Az egyik csoport tagjai Ti- szasülyre, onnan Jászkisér- re látogatttak, ahol a főépí­tésvezetőség gazdasági és mozgalmi munkájával is­merkedtek meg. A másik csoportot ezalatt a kisúj­szállási öntözőtelepen, a karcagi szakszmémökségen és a Mátyus gátőrháznál látták vendégül. Kiskörén ismét találkozott a pálya­kezdő fiatalok két csoport­ja. Itt ebéd után filmvetí­téssel egybekötött tájékoz­tató hangzott el a kiskörei vízlépcső népgazdasági je­lentőségéről. Ösztöndíj, ingyenes üdülés, lakás a nagycsaládos olajbányászoknak MEGKEZDŐDÖTT A TERMELÉS a Csepel Autógyár új padlóváz szerelőcaprno­kában. Képünkön: Az új csarnok NDK szerelő szalagja Az idő sodrában A besenyszögi Kossuth Tsz vezetősége, és tagjai is csatlakoztak a XI. párt- kongresszus és hazánk fel- szabadulásának tiszteletére kibontakozó munkaverseny­hez. Ám az eddigi szocialis­ta munkaversenyt új ala­pokra helyezte a tsz vezető­sége és pártszervezete. A 10 milliós termelési vállalás mellett a község fejlesztésé­nek segítése, a közösségért vállalt munka kapta a fel­ajánlások között a legjelentő­sebb helyet. Előadótermet épít a bepenvszösi tsz A vállalások után ma a telteké lett a .,szó”. A mun­kák fő irányítója dr. Hor­váth János tsz-elnök, s a tsz ifjúsági szocialista bri­gádja jár élen a munkában. Tavasszal a községben épü­lő pártház alapozásához ad­tak segítséget, így a párt- ház még az idén elkészül" het. Most az iskola előadóter­mét csinálják, hogy a köz­ség gyermekei a most ka­pott oktatási szemléltető eszközöket valóban rendel­tetésszerűen használhassák. A tsz szocialista brigádjá­ban a fiatal szakmunkások Boros Vilmos KISZ-titkár és Gratzl Lajos fiatal építésve­zető irányításával lelkesen dolgoznak a terem minél előbbi átadásáért. Fontos ez a munka azért is, mert a Az egyre növekvő gépko­csiállomány megköveteli, hogy minél jobban karban­tartott, lelkiismeretesen ki­javított személygépkocsik kerüljenek az utakra. Pél­daként egy 1973-as adat: csupán az AFIT szolnoki üzemében több mint 18 ezer személygépkocsit vizs­gáltak át, illetve javítottak meg. E javítások minőségét, a lakossági szolgáltatások milyenségét vizsgálta a szolnoki járási-városi NEB munkacsoportja a közelmúlt­ban. Az ellenőrzés a szol­noki AFIT mellett két ipari szövetkezetre és hat magán­kisiparosra terjedt ki. Két műszak az AFlT-nál A vizsgált területen a leg­nagyobb autójavító az AFIT szolnoki üzeme. Egyre nö­vekvő kapacitását bizonyít­ja, hogy négy év alatt 30 ezerrel nőtt a produktív munkaórák száma és az idén már eléri a 190 ezret. Van kellő szakember, hiszen autószerelő, fényező, laka­tos, elektromos szerelő szak­mákban mintegy száztízen dolgoznak a szervizben. Ilyen létszám mellett is szükséges volt azonban, hogy nyáron bevezessék a kétműszakos szolgálatot. Ezzel sikerült ugyan némileg csökkenteni a javítási időt, de a sze­mélygépkocsik átlagos ga­ranciális javítása így is egy-két nap, míg az egyéb javításokra 8—30 napot is kellett várni. Az átfutási idő vizsgálatánál kiderült, hogy a legegyszerűbb, gyak­ran 1—2 órás javítás az al­katrészhiány miatt több na­pig is eltart. Növelte az át­futási időt, hogy ez éppen a legnépszerűbb Zsiguli, Pols­ki Fiat, Dácia típusoknál mutatkozik. A népi ellenőrök a hely­színen megállapították, hogy az autójavítások minőségét kifogásoló ügyfelek panasza­it minden esetben kivizs­gálják, zömében a helyszí­nen intézik el. A vállalat központjához a szolnoki üzemegység munkáját kifo­szövetkezet nagy állatte­nyésztési telepét is építeni- ök kell, ezért sokat túlóráz­nak és még szombatonként is dolgoznak. A sor ezzel azonban még nem fejező­dött be. A község temetőjé­ben megkezdték a ravatalo­zó építését. A község fej­lesztési alapjából megvan rá a pénz, a beruházás elké­szítése azonban a község la­kóin múlik. Ebben is se­gít a tsz szocialista brigád­ja, társadalmi munkában. És a lakosság látva ezt, szí­vesen csatlakozik saját munkájával a . fiatalokhoz. Bízunk abban, hogy min­den sikerül, és a munkaver­seny eredménye nem ma­rad el. Évek óta sok gondot és bosszúságot okozott a Tal­linn körzeti iskolában kor­szerűtlen villamoshálózat. Az elhasználódott, sőt életve­szélyessé vált elektromos vezetékek megjavítására, az iskola vezetőinek évek óta tartó igyekezete ellenére sem akadt kivitelező, mert a munka nem látszott „kifize­tődőnek”. A járműjavítósok segítsége A MÁV Járműjavító Die­sel-osztályának két — a dr. Münnich Ferenc és a Koper- nikus — szocialista brigád­ja értesült a tarthatatlan ál­lapotokról, és együttműköd­ve Kunstár Andor villamos­gásoló bejelentés igen ke­vés érkezik, és a tröszti meó 1974. június 26*án fel­vett jegyzőkönyve is a mű­szaki munkák színvonalát megfelelőnek minősítette. A jászladányi Vegyesipari Szövetkezetben 1970-ben ti­zenkét szerelővel kezdődött az autójavítás. Azóta a szerviz létszáma fokozato­san hét—nyolc dolgozóra csökkent. A szolnoki Vas- és Faipari Szövetkezet gép- kocsijavító műhelye tizen­kilenc szerelővel üzemel. A szövetkezeti szervizekben szalagszerű javítás nincs, a munka szervezése kisüzemi, egyműszakos, készenléti ügyelet nélkül. A kevés mű­szer és a gyakran hiányzó alkatrészek miatt az átlagos átfutási idő 4—5 nap; a nagyjavítás, a műszaki vizs­gára való felkészítés ideje egy hónapig is eltarthat. A magánkisiparosoknál is meg­állapítható a tipizálás hiá­nya, és kevés az igazán jól felszerelt javítóműhely. Munkadíj normik szerint A végzett munka elszá­molása az AFIT üzemében az idevonatkozó árjegyzéki normák alapján történik, Á NEB ellenőrzés során vég­zett „szúrópróba” szabályos­nak találta a munkadíj és a felhasznált anyag elszámo­lását. A jászladányi Vegyes­ipari Szövetkezet bevezette, hogy a magángépkocsik ja­vításáért — mint lakossági szolgáltatás — csak 30 fo- rint'óra munkadíjat számol fel, amely 10—15 százalék­kal csökkenti a szervizmun­ka költségét. Nem minden esetben biztosított a magán­kisiparosok által javított gépkocsik számlázása a bi­zonylati fegyelem betartása. A pénztárkönyvi ellenőrzés az adózás miatt minden év­ben megtörténik ugyan, ez azonban nem elég — mint a Szolnok járási-városi NEB is javasolta — a magánkis­ipar átfogóbb, szakmai el­lenőrzésére van szükség. = hl — Az alföldi olajipar két vállalatának, illetve üzemé­nek párt- és szakszervezeti bizottsága felmérést készített a nagycsaládos bányászok anyagi és szociális hely­zetéről. Az Egertől Szegedig húzódó, szétszórt munkahelyeken 264 olyan bányász dolgozik, aki­nek kettő, vagy annál több gyermeke van, együttesen csaknem 1100 családtag el­tartásáról gondoskodnak. A többgyermekeseknél vi­szonylag alacsonv. átlag — 800—900 forint az egy sze­mélyre eső havi jövedelem. Az öt vagy annál több gyer­meket nevelő családoknál ennél is kevesebb. Lakáskö­rülményeik — huszonnyolc család kivételével — rende­zettek. Százharminchárman saját otthonukban laknak, százharmincán pedig kultu­rált vállalati, illetve tanácsi és OTP-laká sokban élnek. Az olajipari vállalat és üzem — a felmérés alapján — többirányú szociális in­Néhány héttel ezelőtt a KISZ szervezésében fiatal mezőgazdasági szakemberek látogattak a kisújszállási Ti­sza II. Termelőszövetkezetbe. A „rámenősen” érdeklődő ifjú agronómusok, állatte­nyésztők, közgazdászok házi­gazdája egy „kisúji” fiatal­ember, Guba Mihály, a tsz elnökhelyettese volt. Min­denkit megkapott szakmai biztonsága, a bonyolult tár­sadalmi, gazdasági összefüg­gésekben való jártassága, kombinációs képessége és szerénysége. Ki ez a fiatalember? Mondják Mihálynak, Mis­kának, Misinek, Misának, Guba elvtársnak és néha mérnök úrnak. Szeretik és szidják. Az előzőek sokan vannak, az utóbbiak egyre kevesebben. Nyolcezer hek­táron sokféle ember elfér. Az ujjunk sem egyforma. Az irodája asztalán egy öntözőtelep tervdokumentá­ciója, az ajtó egy kukorica­csővel kitámasztva, hogy be ne csapja a szél. Más már úgy sem csapja rá az ajtót mostanában. — Valaha, igen? ■— Nem, nem... Az tény, hogy botladozva indultam a pályán. Sok mindent akar­tam. kellő tapasztalat nél­tézkedéseket tett a többgyer­mekes családok támogatásá­ra. Tervbe vették a még hi­ányzó huszonnyolc lakás mielőbbi megteremtését. Az új otthonok építéséhez anya­gi támogatást nyújtanak, és igénybe veszik a szocialista brigádok társadalmi segít­ségét. Az óvodai és bölcső­dei elhelyezéssel kiemelten foglalkoznak, az idén negy­venhét gyermek számára te­remtettek helyet. A tanév kezdetén családonként 6— 800 forint iskolai segélyt fo­lyósítottak. Erre a célra csak a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat mintegy 120 ezer forintot költött. A szakszervezeti szervek 120 bányászgyermeket két hétig ingyen nyaraltat­tak az ország legszebb tájain. ösztöndíjjal, tanulmányi se­géllyel pedig tizenegy jóké­pességű fiatal szerzett egye­temi. főiskolai diplomát, kö­zépiskolai. illetve szakmun­kás képesítést. Az ősszel is számos gyermek beiskolázá­sát segítették elő. kül. Surlódtam, ütköztem, de — hogy lekopogjam — harag nem maradt utána. — Ezek a súrlódások ge­nerációs eredetűek voltak? — Csak másodlagosan. Az­óta már világosan látom, hogy akármilyen jószándékú és tettrekész is a kezdő szak­ember, helyi tapasztalatok nélkül nem tudja megvaló­sítani szándékait. Három, négy év, amíg eljut az em­ber addig, hogy merhet. így kerültem én ellentétbe — hangsúlyozom: elsősorban önmagámmal — amikor ide­kerültem. — Tehát az „elődnél”, a Búzakalásznál kezdett — 1967-ben végeztem a Debreceni Agrártudományi Egyetemen. A tsz ösztöndíja­sa voltam, a gyakornoki évem után az öntözőüzem vezetője lettem, majd ez év januárjától elnökhelyettes. — Mi tartozik közvetlenül az irányítása alá? — A növénytermesztés, az állattehyésztés, az építőbri­gád és a műszak? — Nehéz...? — A gondolatváltás, — igen. A régi termelési, szer­vezési szokásokat nem köny- nyű elhagyatni, hogy éljen az új. Győzködünk, az idő meg rohan. Egy példát: volt egy rizsőrünk, kedves, öreg bácsika. Sehogy se akarta megérteni, hogv ne úgy csi­nálja, mint régen, hanem úgy. ahogy mondom. Ah, ez nem jó. emígy kell azt, hajto­gatta. No, akkor most csi­nálunk két kísérleti parcel­lát, az egyiket a maga mód­szerével gondozzuk, a má­sikat az enyémmel, aztán majd a termést meglátjuk az év végén, mondtam neki. ígv is lett. Az én parcellám több rizst adott. Belátta. — de közben eltelt egv év. Sok mindennel így vagyunk ám, csinálhatnánk jobban, de a gondolatváltás lassúsága mi­att totyogunk! — Az öntözés a szívügye? — Ezen a vidéken öntözés nélkül nem lehet korszerűen, világszínvonalon gazdálkod­ni. Persze az öntözés csupán része a növénvtermesztés komplex feladatának. így fogom fel. — Hol tanulta? — Megszereztem a szak­diplomát is, — és so^ ügyes, okos módszert, megoldást láttam külföldi útjaimon, Olaszországban, Franciaor­szágban. Jugoszláviában, ahol öntözőműveket, telepe­ket tanulmányoztam. A tsz öntözőtelepének építésénél és üzemeltetésénél ezeket a ta­pasztalatokat — szerény ké­pességeim határáig — Igye­keztem hasznosítani. Jelen­leg már 5200 hektárt öntö­zünk. — Régi szerelem.„ maga meg a föld--? — Nem, egyáltalán nem, a szolnoki Gubák — a „di­nasztiám” — mind parasztok voltak ugyan, de én már vá­rosi gyerekként nőttem fel. Mondjam így: rákaptam az ízére. Köszönhetem az itte­ni környezetemnek, a ten­gernyi segítésnek, biztatás­nak. Bevettek ebbe a szép, nagy, lelkesítő „társasjá­tékba ”, — Szóval már ilyen köny­nyű? .Játék?” — Délután, ha maga el­ment, brigádgyűlésre me­gyek. Vissza akarjuk fej­leszteni az építőrészlegünket. Kiszámoltuk: korszerűtlen szervezet, gazdaságtalan. Ezt kell megértetnem az embe­rekkel. Hát, ha ez könnyű. — Mennyit dolgozik na­ponta? Napfeljöttől vakulá- sig? — Az az elvem, hogy napi 8—10 óránál ne dolgozzék többet az ember. A termé­szettel nem lehet visszaélni. Ha jól beosztom a munkát, odafigyelek, s igyekszem mindig hasznosan cselekedni — ha nincs üresjárat — nem kell éjszakáznom. Nem va­gyok a munka rabja —, csak szeretek dolgozni. De vi­gyáznunk kell önmagunkra és másokra. Jövőre, és tíz- húsz év múlva is frissen, jól kell dolgozni! Gazdaságosan kell használni az emberi erőt is. — Jövőre, tíz, húsz év múlva mit akar még? — A java még hátra van. Ez a pár év a modellgazda- ságban csupán a felkészülés volt. Űj műhely kell, jól gé­pesített gabonaszérű, 400 fé­rőhelyes szarvasmarhatelep, lucernaszárító, műtrágyarak­tár, — sorolhatnám... — A karcagi Tiszavidék Fejlesztési Tudományos Na­pokon ott volt. Mit kapott? — Szakmailag is nagyon sokat, s azt a megerősített tudatot, hogv az új Kunság fogalma a tudósok, kutatók, alkotó emberek — ide soro­lom azt a munkást is. aki a gépeket irányítva tesz a jövőért — munkája nyomán hamarosan konkrét való­sággá^ válik. — Ezek után felesleges is megkérdeznem: boldog em­ber? — A fiam héthetes, szép nagy gyerek. Tiszai Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom