Szolnok Megyei Néplap, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-26 / 225. szám

1874. szeptember *5. SZOLNOK MÉGtEI NÉPLAP 3 A p úrikon orcssius tiszteletére Szolnok—Krametovo közön kísérletek a fénynríso*ó papír gyártásában Szovjet miniszterhelyettes látogatása a papírgyárban A 25 éves. szövi el—magvfcr műszaki l»"omáflvos együtt- müködée^ ünnepségeire ha­zánkba., érkezett I. Ny. Kra­pivin. a. szovjet Cella!óz és FaOii/oári Minisztérium mi- mszterhelvettese. áld tegnap eúátngatoU a szolnoki Papír­gyárba A vendégét Wzilágvi Ottó, » «vér igazgatóis tájékoztat­ta* az üzem helyzetéről és terveiről. Szóba kjerült. hoav szovjet szakemberekkel kö- aös kísérleteket folytatnak a tétittnásoló papíranyagok tö­kéletesítésére. A nyáron a fvár két képviselője iárt a Szovjetunióban. hogy az együttműködési tervezetet megbeszél iék a krametovói „Szoiuz” papírgyár vezetői­vel. táv nióa az idén meg­kezdik a fénymásoló oapir alapanyag kísérleti gyártását. Ehhez sz alapanyaghoz a fényérzékeny bevonatot a ..Szojuz'’ gyárban dolgozzák ki. A tájékoztató után gyárlá­togatásra indultak a vendé­gek. A 4-es számú oamrgéo mellett I. Nv. Krapivin né­hány sort írt az aranvko67.o- rus Ady Endre szocialista brigád naplóiéba. Elismerő­en nyilatkozott » fénymásoló üzemrészben gyártott hatfele papír minőségéről. A szovjet miniszterhelyettes a szolnoki után tegnap a nyíregyháza papírgyárba is éllé lógatott. A MEDOSZ Szolnok megyei Bizottsága tegnap tárgyalta » XI. pártkong­resszus. valamint hazánk felszabadulásának 30. év­fordulója tiszteletére ki­bontakozott murikaversenv eredményeit és további feladatait. Részletesebben foglalkoztak a Közeptiszai Állami Gazdaság szakszer­vezeti bizottságának, a je­lentésével. Megállapították. hogy megyénk legnagyobb gaz­dasagának dolgozói köré­ben naRV visszhangra ta­lált a versenyfelhívás. A gazdaság huszonkilenc szo­cialista brigádja 3 millió 669 ezer forint többlet ter­melést vállalt. Kiveszik a részükéi a társadalmi mun­kából is. 8 ezer 434 órát ajánlottak, fel. Februárban kérdtek Szolnokon az Ady Endre úton a tsz ÁBC-áruház építésül. A közel 7 millió forintba kerülő 900 négyzetméter alapterületű áruházat a tervek szerint november elejére ad ják át.. Csúszva az ég felé... „Terven felül 800 ezer forint..— „Mindig megnyugtató, ha csomaggal távoznak.. — „Súroltunk, felmostunk..— „Szakmai tanácsot kérnek..." — „Számunkra az a siker, ha a vevők elégedettek” A brigád birodalma Csúszunk, mondják sok­szor a munkások. Mielőtt bárki félreértené, nem a ha­táridővel és nem is a lejtőn. Karcagon beszélgetünk velük, ök építik azt a hatalmas ga­bonatárolót, melyet a terve­zők álmodtak ide. Láttam a rajzot, ha felépül, gyönyörű lesz. Tessék csak elképzelni egy óriáskereket. Olyan for­mát ad talc a tárolónak. Megállunk a kör kellős közepén, szemben a város, balra a debreceni közút, jobbra a vasút. Ahol a ket­tő találkozik, a Saroltban a majomépület. Közvetlen szomszédságában emelkedik majd a gabonasiló, negyven­öt méter magasra. A mun­kások véleménye: nagyon bölcs döntés, hogy ide építik a silót. Könnyen hozhatják a búzát s könnyen vihetik a lisztet. Gépesítéssel olcsón megoldhatják a rakodást, az ember erejét megkímélik. A betonosok A siló befogadóképessége: liárómezferötven tonna. A betonosok a minap es­te fejezték be az alapot, reg­gel már jöttek az ácsok. Ma­gukkal hozták a szekercét, a fű részt, a mérőszalagot és ládaszámra a szeget. Követ­ték őkét a vasbetonszerelők, magukkal hozták a fogókat, a vágóollőkat, kötegszámra a kőtöZÓdfótot és még sok más szerszámot. Jöttek aztán a hegesztők, hogy folyama­tos legyen a -munka. A többiek mérik, szabdal­ják a deszkát, a gerendákat meg a sokfajta-méretű gömbvasat. Hasítanak a sze- kercék, szegeinek a kalapá­csok, visítanak az elektro­mos vasfűrészek. A munká­val nem lehet leállni. Csak „menet közben” beszélget­nek velem. A silót még az idén lelő alá kell hoZni, az idő nagyon drága ezen az építkezésen. Vad Kálmán ács.' Fiatal, csaknem gyermekarc, hosszú szőke haj, övében log a sze­keréé, mellé akasztva a szegestáska. Ö az első, aki válaszával meglepett: — Építétl-c már hasonló silót? — Hasonlót még nem, de ez az ötödik épület, ahol csúszunk az ég felé... Csúszunk — ez nekem még új fogálom. — Nekünk, persze nem új -«• mondja a fiatal mester. Milyen a munkafolyamat? A betonnak megáésolják a keretet, ezért jönnek első­nek az ácsok. A kérét bélvi­lága tizenhat centiméter szé­les. Ilyen vastag lesz majd a tároló fala. A munkagép, egy gémszerkezet segítségé­vel, gumicsövén át pumpálja a betont a keretbe. A vib­rátor ezután benyúl és egyengeti, tömi ti a betont. Majd a süniétt levegővel működő gépek, megemelik a a keretet Egy-egy emelés két centiméter lehelj Szak­mai nyelven; csúsznak, fel­fele. Szelvényenként halad nak, körbe-lcörbe. Ezzel a módszerrel műszakonként, száz-százhúsz centimétert csúsznak, illetve emelked­nek, ami kitűnő eredmény­nek számít. A CsúsZózsalu az emlés következtében el­hagyja, maga után hagyja a tizenhat centiméter vastag, kész vasbetonfalat. Centimé­terenként emelkednek, csúsz­nak, amíg el nem érik a negyvenöt méter magassá­got, a tároló tetejét. — Mikor? — Novemberre. Százezres ötlet Az építési mód pedig, ami a csúszózsalu-módszerben is újdonság, s amit még Kál­mán barátunk sem csinált, az a következőképpen hang­zik: — Lényege, hogy építünk egy sablont. Olyan formán, mint a házgyáriak. Ezt az éptles színhelyén, szeleten­ként összeállítjuk, körbe- körbe. Meghatározott magas­ság után szétszedjük, majd az új magasságban újra öszeillesztjük s így haladunk vele a tetőig. így mutatja be az újdon­ságot Kiss István üzemve­zető. Amikor a tárolót megépí­tik, akkor a zsalusablonok épek maradnak, szállítják őket a következő építkezés­re. A módszer különben a sajátjuk, most próbálják ki először, kísérletképpen, de — esküsznek rá! — négy-öt gabonasilót is felépíthetnek vele. Eddig minden tároló­nál használt zsaluzó anyag, mire befejezték az építést semmivé foszlott. — Még nem számítottuk ki, de biztos százezreket ta­karítunk meg vele — mond­ja az üzemvezető. Miközben beszélgetünk, azon gondolkodom: különös mesterség lehet a csúszó­zsaluzás. Különös, merthogy bárkitől kérdezem is, hogy hol tanulták, mindenki így adott választ: „Ellestük az öregektől”. A szakmát alig ismerjük, de máris mint a népdal valamikor — száll a mester­ség kézről kézre. De hiszen iskolák vannak, áltól á „di­áknak” hosszú nehéz évekét kel letudni, munkában tanu­lásban. — Nem tanítják? — Nem — mondja Papp Imre, aki öt éve tanulta ki á2 'ácsmesterséget és ä csú­szó zsaluzásról, mint új épí­tési módról alig hallott va­lamit. — Vizsga élőit bemutatták nekünk egy rövidfilmet, es azt mondták: „Látjátok gye­rekek, ilyen a Csúszózsalu.” „El ne felejtsétek!” Aztán állást kaptunk és megtanul­tuk az öregektől. Az utolsó szálig Aztán addig gondolkodtak, amíg munka kö hen, ők maguk találtak ki új eljá­rást a zsaluzásban. Ez a sablon, ami ha elterjed­ne — niiiiiúkat hozna. — Mennyi Vasat építenek be? — Kilencszáz mázsa gömb- vaset, éz erősíti a betont. — Deszkát? — Háromszáz köbmétert, de ezt az utolsó szálig meg­mentjük. — Sódert? — Hatezer köbmétert, de ebben benne van a homok is, azt nem kell számolni. — Cement? — Százhetvenezer mázsa. Egyetlen számot még: ha nem a saját, új módszerü­ket alkalmaznák, tehát nem sablont építenének, amit az­tán „átmentenek”, hanem a régi zsaluépítési móddal dol­goznának, akkor ötször any- nyi deszkát kellene felhasz­nálni. A különbséget egy­szerűen be kell szorozni 1 Módszerüket, egyébként csendben alkalmazzák, be se nyújtották az újítási irodára. Papp Imre mondta: — Ezzel is olcsóbban épít­jük a silót. Balogh György (Folytatás az 1. oldalról.) viszont nagyobb a belföldi ke­reslet, ezért csak jóval a nyári árak felett, tőkés im­portból lehet pótolni a szük­séges gázolajat. Éz a helyzet változik meg a jövőben többek között az új szajoli tárolótartályok üzembe állításával, s nem­csak a kényszer export—im­port szűnik meg. de az ellá­tás is nagy mértékben ja­vul majd. Mindemellett a szajoli ÁFQR-bázisra, — a Lenin- városban épülő Tiszai Olaj­finomító átadásáig — egy másik, az olefin-program szempontjából fontos feladat is hárul. A százhalombattai olajfinomítóból távvezetéken érkező vegyipari benzint Bzajolból kell ugyancsak táv­vezetéken Leninvárosba, az olefinmühöz eljuttatni. Mind­két vezeték kapacitása na­gyobb annál.. mint amennyi vegyipari benzint igényel Le- ninváros. A fennmaradó szál­lítókapacitást csak akkor te bet. kihasználni, ha Szólói­ban mód nyílik a Vegyipari Iienzifi pufrer-tSrölását-a is. Ékkor már biztosítani lehet, hogy egyazon távvezetéken, szakaszosan hót vegyipari benzint, höl fehérárut szál­lítsanak S ez a szállítási in ód nemcsak korszerűbb, de lénveeesen gazdaságosabb is. Ezek után már nem kell külön bizonygatni. müven fohtos. nemcsak az ÁFOR, hanem az egész népgazdaság szempontjából, hogy az épí­tést — aliógy tervezték — ízlésesen berendezett ki­rakat hívogatja a vásárlókat a boltba. Benn, a hatalmas polcokon a tarka ruhaanya­gok sokasága. Színes szőnye­gek, subák, függönyök kí­nálják magukat. Mindebből bőven van választék. A jász­berényi Favorit méteráru bolt a Petőfi szocialista brigád „birodalma”. A délutáni nyitás után nagy a forgalom. A vevők egymás kezébe adják a ki­lincset. Molnár László, a Pe­tőfi brigád vezetője a férfi­szövet Osztályon dolgozik. — A brigád elmúlt tíz éves, 1963-ban alakítottuk 1875 első felének Végéig bé Is fejezzék. A tervezett határidőt saj­nos az utóbbi időben égy sor megoldatlan probléma veszélyeztette. Éppen ezért hívták össze a tegnapi ta­nácskozást a szajoli ÄFOR- telepen, ahol az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, a?. Asványölajförgalmi Vál­lalat, a tervező OLAJTERV, a kivitelezők közül a VE- GYÉPSZEft vezető szakem­berei, valamint a szerelést irányító szovjet szakértők megállapodtak a tennivalók­ban. (A másik kivitelező, METRO—KÉV képviselőit azért nem hívták meg, mert az ő munkájukban nem volt fennakadás.) Tekintettel a megbeszélés fontosságára, részt Vett a ta­nácskozáson Barta László, a megyei pártbizottság titkára is. A résztvevők megállapod­tak abban, högy őktóbei* vé­géig kidolgoznak egv részle­tes ütemtervet, 8mély bizto­sítja, hogy három 20 ezér köbméteres tartály mär má­júkban, a másik " hftröhi áz év közepétől használható le­gyen. Barta László javaslatára ekkorra egy szocialista szer­ződést is előkészítenek, amelynek megkötése lehető­vé teszi, hogy az említett vállalatok párt- és társadal­mi szervezetei, a brigádok ni unka verseny-vállalásai is elősegítsék az egész ország számára fontos beruházás gyorsított ütemű építését. T P, hatan. A Vezetést 1965-bén v ettem át és azóta is minden évben engem bíznak meg a munkatársaim. Most 11 dol­gozója van boltunknak és ebből kilencen brigádtagök. A többiek azért nem, mért egy tanulónk van, ketten meg nemrég kerültek hoz­zánk. Az eredményekről csak annyit mondanék, hogy a szocialista cím elnyerése után háromszor lettünk a vállalat kiváló brigádja. E mögött nagyon sok kitartó, szorgal­mas munka, rejlik. Hé csak így lehet valamit felmutatni. — A brigádunk öt tagja régi dolgozó, — mondja büsz­kén Czudarik József, a bolt vezetője. — Az összehangolt munkát az is mutatja, hogy míg 1968-ban 10 millió forint értékű árut adtunk el, az idén 20 millió a terv. Ez meg is desz. Azért szocialista ez a brigád, hogy valami pluszt adjon. Mi mit tehetünk? Vál­tozatlan létszámmal meg­duplázzuk a forgalmat — Mint minden brigád, mi is csatlakoztunk a kongresz- szusi és felszabadulási mun­kaversenyhez. Most ezeket a feladatokat teljesítjük — ve­szi át a szót Völgyi József­éé. — Nem nagy dolgok, de nekünk nagyon fontosak. — Nem tudunk látványos mil­liókról beszélni. Egy keres­kedelmi brigád lehetőségei korlátozottabbak, mint az üzemben, vágy mezőgazda­ságban dolgozó brigádoké. Az első vállalásunkat mái* teljesítettük is. Az éves ter­vünkön felül 80Ö ezer forin­tot árultunk. VáUáitük, hogy hiánycikk nem lesz, bő vá­lasztékkal várjuk a vásár­lóinkat. Mindig tartunk ol­csóbb és drágább holmikat is. — Törekedünk arra, hogy szaképzett, eladók dolgozza­nak a »boltban — folytatja Pocz Istvánná. — Ezért részt- veszünk szakmai továbbkéo- Zeseken, szakkönyVeket ol­vasunk. A politikai oktatás­ról sem hiányzik a brigád. A fiatalokat mindenben se- .gítjük. Ebből a boltból már sók jó kereskedő került ki. Szerintem a vállalásunk leg­fontosabb ponttá, a- lehet. A Hóá mézóv ásarinslYi Mó- zoeazdasági Gépgyártó Vál­lalat tervező mérnöki, tech - nikusi apparátusával, vala­mint különféle kísérleti inté­zetekkel együttműködve fo- Ivam^jpsan olyan mezőgaz­dasági géneket, szállítóesz­közöket alakít ki. amelvek töl illeszthetők a különféle mezőgazdasági termelési rendszerekbe. A legtöbb (Irén génét, egész géb- családét *» á terület éterik hogy mások nem így véle­kednek — a Vevőkkel udva­riasan, kedvesen foglalkozni továbbra is. A kereskedőnek ez a legnagyobb erénye. Társadalmi munkát is vál­laltak, de a brigádnaplóban nincs felsorolva hol, mit dol­gozták. i — Ügy vagyunk vele, ezt nem leírni, ezt csinálni kell — veszi át a szót Major Ti- borné. — Mindig adódhat­nak váratlan munkák. Az üzlethelyiséget már kinőttük, ezért bővíteni kellett Egyik nap jöttek a munkások fa­lat bontani. Délután nekifog­tak, nagy volt a por, piszok. Nem hagyhattuk itt. Súrol­tunk, felmostunk, pakoltunk. Észre sem. vettük és este 10 óra lett. Reggel a vevők nem győztek csodálkozni, hogy mi történt. A brigád patro­nál egy állami gondozott kis­lányt is. Ha szabadidőnk van meglátogatjuk, segítünk a nevelésében. Most négy éves a kis Marika. — Aztán előfordul aZ is, hogy megkérnek bennünket, segítsünk egy-egy áruház költözésénél, adjunk szakmai tanácsót á méteráru osztály berendezésénél — említi meg Czudarik József. — Legutóbb a 33-as üzlet átköltözésénél segítettünk. Vállaltuk, hogy Szolnok fennállásának 900. évfordulójára, ha bármelyik áruházban, üzletben segíteni kell, megyünk. Ez nekünk csak jó lehet. Megismerünk más boltokat, sokat tanu­lónk. Nagyon fontos felada­tunk most, hogy kialakít­sunk égy állandó vevőkört. Számunkra az a siker, ha a vevők elégedettek velünk. Az még megnyugtatóbb, ha újból eljönnek a boltunkba. ☆ holtan keresik fel a megye határain túlról is a jászberé­nyi méteráru boltot. Éz a Pe­tőfi szocialista brigád tagjai­nak köszönhető, mert a vá­sárlók nemcsak megfelelő árut találnák, hanem kedves, Udvarias eladók szolgálják ki őket. *- szekeres — íél lég/ele» mézÓgdzd'asági Iérméké, a vöröshagyma mo­dern termesztési technológiá­jának kialakítására fejlesz­tették ki. A betakarításhoz komplex gépsorokat készítenek. Egv- egv gépsor háromféle műve­letet végez A vállalat sán- dorfalvi üzemegysége la be­takarítási idéhvre harminc ilyen gépsort adott főként á Makó környéki mezőgaZdasá- ei nagyüzemeknek. Több mint kétszeresére bővítik a szajoli ÁFOR-bázist l i gcpmalád

Next

/
Oldalképek
Tartalom