Szolnok Megyei Néplap, 1974. szeptember (25. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-25 / 224. szám

1974. szeptember 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kiállta a próbát A számadás időszaká­ban — a párt XI. kongresz- szusára készülődve — az ál­lami és társadalmi élet leg­fontosabb területein történt előrehaladást is mérlegre tesszük. Hiszen a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa az államélet és a szocialista demokrácia fej­lesztését a szocializmus tel­jes felépítésének egyik idő­szerű, központi feladataként jelölte meg, amelyet úgy kell megoldani, hogy közben erő­södjék a központi hatalom, növekedjen a kormányzati szervek munkájának haté­konysága, s ezzel párhuza­mosan a helyi szervek ön­állósága és a lakosság tevé­keny részvétele az állami munkában. E feladat végre­hajtásának fontos része és feltétele — a tanácsok tevé­kenységének fejlesztése, nép­képviseleti-önkormányzati és államigazgatási szerepkörük folyamatos növelése. Az 1971. évi I. számú tör­vény (mely sorrendben a harmadik tanácstörvényünk) megalkotását társadalmunk fejlődése tette lehetővé. Ha az azóta eltelt három és fél esztendő tanácsi munkájáról megállapíthatjuk, hogy a tör­vény jelentős állomás a ta­nácsok életében: megőrizte és a szocialista fejlődés kö­vetelményeihez igazodva új elemekkel gazdagította a már bevált alapelveket és szabályokat figyelembe vé­ve a többi szocialista orszá­gok gazdag tapasztalatait is. Párlnnlt X. kongresz- szusának határozata hangsú­lyozta: a tanácsok munkáját úgy kell fejleszteni, hogy erősödjék mind népképvi­seleti-önkormányzati jelle­gük, mind pedig államigaz­gatási funkciójuk. A tanács önállóságának növelése, ha­táskörük bővítése, felelőssé­gük fokozása — a szocialista osztálypolitika fontos része. Társadalmunk általános fej­lődése, a közügyekért érzett állampolgári felelősség növe­kedése olyan feltételeket te­remtett, amelyek lehetővé és időszerűvé is tették a taná­csok tevékenységének fej­lesztését. Hatáskörük növe­lésének szükségességét maga az élet igazolta. Melyek azok a legfonto­sabb pozitív tapasztalatok, amelyek az 1971-es törvény hasznosságát, korszerűségét bizonyítják? — A tanácsok munkájában mind határo­zottabban tükröződnek a ta­nácstörvény követelményei: a tanács-testületek meghatá­rozó szerepe, az önállóság és felelősség fokozódása, a kez­deményezőkészség, a lakos­ság részvétele a helyi felada­tok megoldásában,, a tisztség- viselők szerepkörének meg­változása, illetve bővülése — hogv csak a legfontosabbakat említsük. Tauasa^alafolí bizo­nyítják, hogy a tanácsok többségükben jól élnek meg­növekedett önállóságukkal, hatáskörükkel és tervszerűb­bé vált ugyanakkor a köz­ponti célkitűzések megvaló­sítása is. A testületek általá­ban jól élnek a kibővített hatáskörrel: a legfontosabb kérdésekre koncentrálva és mindinkább érdemben fog­lalkoznak a település, a te­rület fő kérdéseivel, a lakos­ság gondjaival. Javult a tes­tületi munka tervszerűsége, a tanácsi tervek megalapo­zottsága is, bár még nem rit­ka, hogy az előterjesztéseket esetenként nem készítik kel­lően elő, nem tárják fel a helyi adottságokból eredő tényleges lehetőségeket. Nyil­ván elsősorban ezzel függ össze, hogy ezután a megol­dás javasolt módozatai sem mindig helyesek, nem eléggé reálisak. Javítanivaló van azon a téren is, hogy a he­lyes döntések végrehajtását nagyobb felelősséggel szer­vezzék meg, illetve ellenőriz­zék. Az 1971-es tanácstörvény új vonása, hogy meghatároz­ta a tanácsok népképviseleti­önkormányzati feladatainak ellátásához szükséges gazda­sági hatásköröket és önálló­ságot, amely e téren is nö­velte a kezdeményezési le­hetőségeiket. A felesleges kötöttségek megszüntetése' növelte a tanácsok önállósá­gát és kezdeményezőkészsé­gét, fokozta a megyei taná­csok felelősségét területük összehangolt, arányos fej­lesztését. A pénzügyi szabá­lyozórendszer elősegítette a tanácsok gazdasági önállósá­gának kibontakozását. Külö­nösen fontos ebből a szem­pontból, hogy a költségveté­si törvény öt évre előre meg­határozta pénzügyi forrásai­kat, az azokból való részese-^ dés mértékét, valamint az állami hozzájárulás összegét. A helyi tanácsok bevételeit ugyanilyen rendszerben a megyei tanácsok állapították meg. Ezzel a tanácsok gaz­dálkodása megalapozottabbá, perspektívikusabbá vált. Az elmúlt három és fél esz­tendő alatt mindjobban meg­valósult a tanácstörvénynek az a célkitűzése, hogy növe­kedjék a tanácsok szerepe a lakossági igények kielégíté­sében és hogy hatékonyab­ban használják fel az erre szolgáló, a népgazdaság adott lehetőségeihez mérten ren­delkezésükre álló anyagi esz­közöket. A helyi tanácsok kezdeményezőkészsége, — együttműködése a nem taná­csi szervékkel szintén ked­vező irányban fejlődik. A ta­nácsoknak ezeket a kapcso­latokat és minden lehetséges helyi forrást is fokozottan fel kell használniok annak érdekében, hogy az elmúlt években hozott, a közokta­tás, a közművelődés fejlesz­tésével, a népesedés-, az if­júságpolitikai határozatokkal körvonalazott követelmé­nyeknek a maguk részéről meg tudjanak felelni. Összegjeyve, elmond­hatjuk, hogy 1971. évi ta­nácstörvényünk jó keretet, lehetőséget biztosít a taná­csok még eredményesebb te­vékenységéhez. Három év ta­pasztalatai alapján ez a cél­kitűzés reális, hiszen meg­valósításának legfontosabb feltételei adva vannak. U. L. Nyugdíjas l e lag ágú tok kitüntetése Hosszú és eredményes pe­dagógus pályájuk elismeré­seként tegnap délelőtt három nyugdíjas szolnoki tanító vett át gyémánt-. illetve arany oklevelet a városi ta­nácsnál. Hám Sándomé és Bállá Kálmán, akik eredeti diplomájukat 1914-ben sze­rezték. most gyémánt okle­velet kaptak. Sütő Dezsőné pedig aki 1924-ben szerzett tanítói Siplomát. arany okle­velet kapott. Az okleveleket Bíró Boldizsár, a városi ta­nács elnökhelyettese adta át. Tanácskozás a környezetvédelemről Ülést tartott tegnap dél­után a megyei tanács végre­hajtó bizottsága és a HNF megyei elnöksége mellett működő környezetvédelmi bizottság. A tanácskozáson Magyar Gyula, a bizottság társelnöke adott tájékoztatást a ..Tiszta és virágos Szolnok megye” mozgalom tapaszta­latairól és az ezekből adódó feladatokról. A fennállásának 900 éves évfordulójára ké­szülő Szolnok környezetvé­delmi felkészüléséről, a még szükséges intézkedésekről Ábel József, a városi tanács általános elnökhelyettese tartott ismertetőt. Az ülésen Borbély László, a bizottság titkára előterjesztette a bi­zottság jövő évi munkater­vét. melyet a vita után jó­váhagytak. >’ FILMJEGYZET 1872-től napjainkig na­gyon sok kiadást ért meg Hevesi Lajos könyve: Jelky András bajai fiú rendkívüli kalandjai ötödfél világrész­ben. A regényesen feldolgo­zott életírás Jelky András (1730—1783) világutazó Ge­schichte des Hem Andreas Jelky, eines gebornen Un­garns” címen megjelent, né­metül megírt önéletrajzán alapul. Az eredeti német szö­veget egyébként 1794-ben magyarul is kiadták Győrött Sándor István fordításában. „Jelki Andrásnak egy szüle­tett magyarnak történetei. A’ki, minek utánna sok sze- rentsétlen eseteken, majd tö­réseken, raboskodáson, és a’ vad emberek között életének különféle veszedelmein által ment volna, végtére Batáviá- ban nevezetes tisztségekre hágott” — ez a terjedelmes cím olvasható a győri kiadás címlapján. Évtizedeken át Jelky ön­életírása volt az egyetlen for­rása annak, amit. a világjáró szabólegényről tudni lehetett. Amikor a harmincas évek­ben Baja város elhatározta, hogy neves fiának emlékét szoborral örökíti meg, he­lyénvalónak látszott felku­tatni, hiteles adatok alapián mi állapítható meg Jelky életéről, kalandjairól. Baja akkori polgármestere felkérte külföldet járó ba­rátját, Kollár Kálmánt, hogy Hollandijában és Holland-In- diában (a mai Indonéziában) gyűjtsön Jelky-adatokat. Kollár azonban egy nagy holland könyvtárban, ahol a kelet-indiai holland gyarma­tokról szóló szinte minden nyomtatott betű megvan, Jelky címszó alatt semmit sem talált. Japánban Muto professzor, a nagaszaki könyvtár igazgatója kereste eredménytelenül Jelky ne­vét az okmányok, feljegyzé­sek között. Ismeretes azonban, hogy Jelky 1783. október 31-én, nem sokkal halála előtt kelt végrendeletét Joannes Jelie­ke névvel írta alá. Ebben az okiratban Consiliarius Hol- landicus szerepel, mint pol­gári állása. A név Jelieke változata tökéletes megfelel a holland fonetikának. Mind­ezek alapján Sólymos Ede a bajai múzeum igazgatója új kutatást kezdeményezett Djakartában, az Egykori Ba- táviában. Felkért egy dja- kartai kutatót, Mária Th. Veent, hogy az 1700-as évek második felében Jelieke né­ven kelt okmányok után ku­tasson. A próbálkozás alig remélt sikerrel járt: M. Th. Veen megküldte Bajára Jelky, va­lamint felesége, Elisabeth Seguin testamentumát, ame­lyet az ottani nemzeti le­véltár körbélyegzője hitele­sít. Az okiratban Jan And- ries Jelieke és felesége a ha­lál bizonyosságának és a ha­lál órája bizonytalanságának tudatában végrendelkeznek. A batáviai testamentum tehát az első külföldi okirat, amely bizonyítja, hogy Jelky valóban élt, tevékenykedett és jelentős tisztséget is vi­selt Holland-Indiában, to­vábbá hogy önéletrajza reá­lis történéseken alapszik. „A film úgy kezdődött, hogy jókedvűen szerencsét- lenkedem egy szakadék szé­lén és nem veszem észre, hogy hatalmas medve követ; a közönség ettől a perctől rikoltozott és tapsolt” — em­lékszik vissza Charlie Chap­lin Aranyláz című filmjének 1925-ös be­mutatójára. Chaplin ma már korszakalkotónak számító filmremeke közel két év for­gatási és laboratóriumi mun­ka után készült el, s a be­mutatókról szóló .korabeli méltatások már sejtetik a hatalmas sikert. „Az Arany­láz azok közé a filmek közé tartozik, amelyek állomást jelentenek a filmfejlődés tör­ténetében. Chaplin egyénisé­ge, bámulatos humora, egé­szen kivételes színjátszó ké­pessége maga is példátlanul áll; és új lehetőségeket je­lent a film számára” — írja az 1926. március 4-én meg­tartott magyarországi bemu­tató után az egyik újság filmkritikusa. De szinte ugyanez a véleménye 1955- ben a „brüsszeli tizenkettőt”, azaz a filmek örök rangso­rát összeállító szakemberek­nek. s az Aranylázt a kitün­tető második helyre sorol­ják — közvetlenül Eizenstein Patyomkin páncélosa mögé. „Sajátos jellegzetessége a vígjáték — alkotásnak, hogy a tragikum ösztönöz a ko­mikumra” — írja Chaplin ..Életem” című könyvében, s magyarázatként az Aranyláz talán legmulatságosabb jele­netének keletkezését említi. Forgatás előtt a Donner-ex­pedícióról olvasott, melyet betemetett a hó a Sierra Ne­vada hegyormai között. Száz­hatvan emberből t tizennyolc maradt életben, a többi éhen- halt, vagy megfagyott. Vol­tak, akik megették a halot­takat, mások a csizmájukat sütötték meg, hogy éhségü­ket csillapítsák ... Ez a gyöt- relmes tragédia ihlette a film legderűsebb képsorait: a főhős kisember végső két­ségbeesésében egyik cipőjét készíti- el ebédre. Szedegeti a szögeket, mint csontot a sült kappanból, végül spagetti gyanánt elfogyasztja a cipő­zsinórt ... „Mert a nevetés, úgy hiszem, tagadó magatar­tás: nevetnünk 'kell tehetet­lenségünkön a természet erőivel szemben — mert másképp megőrülnénk”. A tucatnyi, hasonlóan jó poén Chaplin „gyúróaszta­lán” zseniális egésszé válto­zik — az Aranylázban ugyanúgy, mint a Kutyaélet című komédiában, melyet kísérőműsorként vetítenek filmszínházaink. A történet egy csavargó és egy kutya sorsának hasonlóságát pél­dázza; az első jelenetsor azt mutatja be, miként mente­nek ki egy kutyát egy ku- tyafalkával folytatott mara­kodásból, a második pedig egy leány kiszabadítását a táncos mulatóból, ahol ku­tyának való életet élt. A „Kutyaélet” csavargó hőse egyébként még számos Chap- lin-filmben visszatér ... U. D. Ez év szeptemberében is — a korábbi évekhez hasonló­an — megnyitották a Nyír­egyházi Sóstói MűvészteleD kapuit. A szovjet, lengyel, csehszlovák. NDK. bolgár művészek mellet hét hazai .alkotó is részt vesz a közös munkában, köztük Páni La­jos kisújszállási művész. A képen: Papi Lajos mun­kában. aki a kemény kőből elsőnek a Női fej című alko­tást készítette. (Elek Emil felvételei) A Három nővér Szolnokon A Szolnoki Szigligeti Szín­házban az 1974—75-ös évad október 11-én kezdődik Cse­hov Három nővér című két­részes színművének bemuta­tójával. A darabot Csehov a Sirály és a Cseresznyéskert között. 1901-ben írta. Mond­hatni ez a legismertebb mű­ve mind társadalomábrázolá­sát. mind közönség sikerét tekintve. A színművet Székelv Gá­bor Jászai-díjas rendezi. A Három nővért Monori Lili. Tímár Éva és Csomós Mari Jászai-díias alakítják. And- rejt Piróth Gyula. Versinvin ezredest Huszár László iát— sza. Tuzenbach báró szere­pében Tímár Béla lép szín­padra. A további főbb szere­peket Andai Kati. Polgár Géza Jászai-díias. Iványi# József Jászai-díias. érdemes művész alakítia. A fa és az agyag bűvöletében A karcagi amatőr képző- művészeti alkotókor tizenegy tagja a Déryné művelődési központban mutatja be most munkáit a közönségnek. A színvonalas kiállítás két sze­replőjével arról beszélget­tünk, milyen helyet foglal el életünkben a képzőművészet. Baranyi Pálné 12 évig volt a karcagi kórház könyvelője, rövid ideje a szakmunkás- képző intézet gondnoka. — Számomra a világ leg­természetesebb dolga, hogy szobrot -faragok. Édesapám is fafaragó öcsém is. Tisza- őrsön születtem, ott töltöt­tem gyermekéveimet. Em­lékszem, édesapám mindig fából faragott nekünk játé­kokat. Tulajdonképpen azt szeretném én is, amit az apám akart, hogy a gyereke­im megértsék, és szeressék a szépet. Együtt csinálunk mindent: takarítunk, kirán­dulunk, kiállításra megyünk. Nikola Miklós, a karcagi Lenin Tsz építésvezetője. Ö kerámiákkal mutatkozott be. — Élvezet tudni, hogy ura vagyok az agyagnak, úgy formálódik kezeim közt, ahogy akarom és végül va­lamilyen módon kifejez en­gem. Veszek két maroknyi sarat, összegyúrom, formá­zom, ujjúimmal „életre kel­tem”. — Idős és ifjú Szabó Mi- hálynál kezdtem ismerkedni az agyaggal, máig is ott dolgozom esténként. Mindent nekik köszönhetek: nemcsak az agyagukat, mázukat hasz­nálhattam, de ott ivódott be­lém a népművészet világa és a fazekasság tudománya. Ma sem vagyok hűtlen a népi formákhoz. Az az ötletem támadt, hogy korongon ké­szített népi formákból kom­pozíciókat építsek. Ezeket szeretném most már na­gyobb méretben megcsinálni, — körmendi — A világjáró szabólegény Chaplin parádé A Sóstói Művésztelepen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom