Szolnok Megyei Néplap, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-10 / 186. szám
1974. augusztus 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Járulnák a nők és a fiatalok munkakörülményei Egy vállalati szociológiai felmérés tapasztalatai (Tudósítónktól.) Milyen a nők munkahelyi közérzete, rangja, a fiatalok élet- és munkakörülménye? — erre keresett választ a Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat párt-, KISZ- és gazdaságvezetése, amikor szociológiai felmérést készített a vállalatnál dolgozó két jelentős munkásrétegről. A több mint kétszáz nődolgozó helyzetének vizsgálata például kiterjedt az egyenlő munkáért, egyenlő bér elvének érvényesülésére, a vezetésben való részvételükre, a lakáshelyzetre, az óvodai és bölcsődei ellátásra, a több- gyermekes vagy gyermekeiket egyedül nevelő anyák támogatására, hogy csak a fontosabbakat említsük. A felmérés alapján intézkedési terv született, amely magába foglalta a nőpolitikái határozat végrehajtását célzó valamennyi vállalati teendőt. A terv végrehajtásának első tapasztalatai azt igazolják, hogy a nődolgozók megkapják az őket megillető támogatást, a vállalat a határozat szellemében segíti élet- és munkakörülményeik folyamatos javítását. Az utóbbi két évben 177 női fizetését rendezték, százhet- venkilencen — többen kétszer is — jó munkájuk után jutalomban részesültek. A bölcsődei és óvodai hely biztosítása érdekében a vállalat 110 ezer forintot fizetett be a szolnoki városi tanács fejlesztési alapjára. Két asz- szonyt lakáshoz segítettek, öten pedig különböző összegű hosszúlejáratú kölcsönt, illetve vissza nem térítendő segélyt kaptak. A vállalat központi KISZ- alapszervezete a vállalat fiataljainak helyzetét mérte fel. A szociológiai felmérés céljából kiküldött kérdőívek nyolcvan százaléka tartalmas válaszokkal érkezett vissza, végeredményben mintegy ötszáz. 30 éven aluli fiatal mondott értékelhető véleményt sorsáról. Az ifjúság- politikai határozat végrehajtásának szellemében fogant felmérés szerint munkahelyét. beosztását szinte valamennyi fiatal egészségesnek, biztonságosnak tartja. Bérezését a válaszolók kétharmad része jónak, egyharmada pedig megfelelőnek ítélte meg. A vállalat keretei között jó feltételeket találnak a fiatalok a szakmai és politikai fejlődéséhez is, ez is kiderült a véleményekből. E. S. MűemlékvédcVm meteorológiai baconnal A műemlékvédelmi feltárásokban gyakori követelmény, hogy légifényképekkel rögzítsék a romok helyzetét, s úgynevezett fotogrammetriai módszerrel méretarányos rajzot készítsenek. A földmérő- és talajvizsgáló vállalat két évtizede foglalkozik a műemlékek fotogrammetriai felmérésével és térképezésével, s jelentős kutatómunkával a korábbinál olcsóbb és gyorsabb eljárást dolgozott ki a légi-fényképezésre. A kísérletek során megpróbálkoztak azzal is, hogy vezető nélküli repülőgép-modellel, helikopterrel és kisrakétával juttassák fel a levegőbe a fényképezőgépet, de a legjobb megoldást úgy érték el, hogy meteorológiai ballonnal emelték magasba a fotókamerát. Az Aquincumi múzeum polgárvárosi romterületének fel- térképezésekor a meteorológiai ballonnal 107 méter magasra emelték a fényképezőgépet, s a vizsgálatok szerint a fénykép és a fotótérkép nagyon részletgazdag. A romterület padlórészletei, a falmaradványok minden egyes köve és az épületsarkok is jól kirajzolódnak a fényképen, a falvastagságokból pedig következtetni lehet a hajdani épület magasságára, esetleg emeleteinek számára is. ' Ejtőernyősök Hány éves egy mammutfog? A múzeumban Tegnap délelőtt szétszéledtek a szélrózsa minden irányában a XII. Ejtőernyős Világbajnokság résztvevői. A versenyzők Nagykőröstől Ti- szaföldvárig, — Budapesttől Kecskemétig üzemlátogatások során ismerkedtek hazánkkal. Kissé késedelmesen indultak az autóbuszok a tiszaligeti KISZ-tábor elől, mivel reggel 7-től még versenyek folytak, de végül is valamennyi delegáció útnak eredt. A kubai ejtőernyősöket a tiszaföldvári Lenin Tsz autóbuszában Bódi Imre állami díjas tsz-elnök és Tóth György párttitkár üdvözölte, s az indulás késedelmét pótolandó, már Szolnok és Ti- szaföldvár között ismertette az elnök a vendégekkel a programot. Kissé félénken hallgattuk a programajánlatot, arra gondoltunk, a közös gazdaság szarvasmarhatelepe és szakosított sertéstelepe talán nem érdekli majd a kubaiakat. Tévedtünk, a vendégek meglepő érdeklődést tanúsítottak a termelő- szövetkezet — gazdálkodási eredményei iránt. Amikor Bódi Imre arról beszélt, hogy búzából hektáronként 51 mázsa 10 kilogrammos, borsóból 36 mázsa 40 kilogrammos volt az idei átlagtermés, Israel de Dios-ék élénken kommentálták egymás között a számadatokat. A szarvasmarhatelepen aztán nem fogytak ki a kérdésekből. A magyarázat? Mielőtt Magyar- országra indultak volna, Havanna mellett éppen egy szarvasmarhatelepet látogattak meg. Mint elmondták, Kubában a tehenek tej hozama nagyon alacsony, ezért „import szarvasmarhákkal” kívánnak javítani a tejhozamon. Ehhez viszont meg kell oldani az állatok „aklimati- zálását”, az úgynevezett honosítást. A Havanna melletti telepen éppen ezt végzik a szakemberelv. Hogy az állattenyésztés mennyire kiemelt ágazata a kubai mezőgazdaságnak, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Ramon Castro — Fidel Castro bátyja — is egy szarvasmarhatelepnek a vezetője Kuba északi részében. Az üzemlátogatás során Bódi Imre elmondta a vendégeknek, hogy a termelő- szövetkezet két szakosított telepén — a szarvasmarhaés a sertéstelepen — 600 tehén és 800 anyakoca van elhelyezve. Egy tehén évi tej- hozama 3 ezer 600 lit^r, s a termelőszövetkezet tízezer darab sertést értékesít évente. A közeljövő tervei között szerepel egy újabb szarvas- marhátelep létesítése, ahol 800 növendékmarhának biztosítanak férőhelyet. Az egyre korszerűsödő közös gazdaság nem nélkülözheti a magas képesítésű szakembereket, — jelenleg tizenhárom egyetemet végzett agrárszakember, huszonkilenc technikus és százhuszonegy szakmunkás tevékenykedik a tsz- ben. A Lenin Tsz évi termelési értéke 36 millió forint, a tiszta jövedelem 39 millió. Délután a nagyközség múzeumába látogattak el a vendégek, ahol nemcsak tisza- földvár, hanem ez egész Tiszazug történetéből is ízelítőt kaphattak. A kubaiak érdeklődése itt is meghaladta az udvarias kíváncsiskodás mértékét. Hány éves a múzeumban látható mammutfog? Miből termelnek többet a Tiszazugban? Lenből vagy árpából? Mire használták a béklyót? Hány éves a múzeumban látható megszene- sedett fadarab? Ilyen és hasonló kérdésekkel ostromolták a múzeum vezetőjét. A múzeumlátogatás után a szakosított sertéstelepet nézték meg a vendégek, — majd az esti órákban a termelőszövetkezet KlSZ-fiatal- jaival találkoztak. Az ejtőernyős világbajnokság jó alkalom volt arra, hogy a tengerentúli vendégek megismerjék Szolnok megye egyik legjobban gazdálkodó termelőszövetkezetének életét. — Pb — A szakosított szarvasmarhatelepen Bódi Imre tsz-elnök (középen) magyaráz Nery G arciának (jobbról) és Israel de Diósnak AZ EMBER ÉS A KÖRNYEZET (8.) Lassú katasztrófa A Frankfurter Allgemeine Zeitung 1973. szeptember 15- én megdöbbentő cikkben számolt be a Közép- és Kelet- Afrikában pusztító szárazságról. „Egyik menekültet a másik után. kérdezi ki az újságíró, mindehkitől azonos válaszokat kap, s lassanként kibontakozik a Szahara alatti déli övezet példátlan szárazságkatasztrófájának képe. Egyedül ebben az egy országban, vagyis a Niger Köztársaságban naponta sok tízezernyi ínségfejadagot osztanak ki, mindez azonban csöpp a tengerben, hiszen a segélyek a legnagyobb helységekbe jutnak el, a kisebb települések helyzete kilátástalan. Pusztító szárazság Az Európai Közösség (a Közös Piac országai) 7500 tonna tengerit szállítottak gyorssegélyként, és feltételként szabták meg, hogy 5000 tonnát ingyen kell szétosztani. Igen helyes a szándék, s még az sem jelentene komolyabb akadályt éhínség idején, hogy a lakosság nemigen szokta meg a tengerit. De az egész országban nincsenek tengeriőrlők, mozsarakban pedig nem őrölhetők a kemény magok. A kormány szerint az egész tengerit a déli városokban kellene eladni, ahol a lakosságnak még maradt némi pénze, és az így befolyt összegből 10 ezer tonna kölest beszerezni, amit ingyen lehetne az északi nomádok között szétosztani. S folyik a vita, hogy az adományozók engedélyezzék ezt a tranzakciót.” Már itt meg kell jegyeznünk: a szocialista országok közül egyedül Magyarország 5 ezer tonna gabonát adott ajándékba a tavalyi év végén az aszály sújtotta közép-afrikai államoknak. De menjünk tovább. A nyugatnémet lap a pusztító szárazság okáról a következőket írja: „A Szaharától délre eső területeken élő nomádok életterének pusztulását alapvetően az okozta, hogy négy éve nem esett elegendő csapadék.” Aztán a következőket olvashatjuk: „Az alapvető kérdéseket egyetlen Szahel-állam sem tudja megoldani egymaga. Ilyen alapvető kérdés a talajvízszint szabályozása, a talajrétegek víztartalékainak felmérése, a Niger folyó szabályozása.” Vajon tényleg ezek az alapvető kérdések? Egyáltalán nem, dé erről a lap egyetlen szót sem ejt. Más forrásból talán pontosabb információt kaphatunk, közelebb juthatunk a „lassú katasztrófa” gyökeréhez. Az algériai „Zöld fal” Nemrég hozták nyilvánosságra Algériában az úgynevezett „Zöld fal” tervet. Mi a terv lényege és miért volt rá szükség? Vannak országok, amelyek a tenger ellen kénytelenek szüntelen harcot folytatni. Algériát nem az óceán, hanem a Szahara hullámai fenyegetik. A sivatag évről évre több tízezer hektárnyi területet „önt el”. A veszély, mint láthattuk, több afrikai országot érint, de egyelőre csak itt öltött testet egy természetátalakító tervben a veszély tudata. A marokkói határtól a tuniszi határig 1500 kilométer hosszú, 10—20 kilométer széles er- dősávot akarnak telepíteni, hogy ezzel a zöld védőfallal egyszer és mindenkorra megállítsák a Szahara terjedését északi irányban. Valamikor az Atlasz-hegység lejtőin és fennsíkjain dús, zöld növénytakaró volt. Ám az ember behatolása megbolygatta ennek a kevés csapadékhoz jutó övezetnek ingatag ökológiai egyensúlyát. Az első csapást a táj növényzetére a római hódítók fejbecsapósai mérték. A rómaiakat más hódítók követték, őket pedig a helybeli lakosság. Napjainkra Algéria valaha erdővel borított felszínének kétharmadáról pusztult ki a növényzet. Az elsivatagosodás oka azonban nemcsak az erdők kipusztítása hanem a nomád állattenyésztő törzsek, a legeltetés is. Minthogy az állatcsordák létszáma kétszer—háromszor akkora, mint az aszályos területek eltartóképessége,, a növényzet gyérül, kipusztul, bekövetkezik a talajerózió. A nomád törzsek kénytelenek egyre északabbra húzódni, mintegy magukkal hurcolva a sivatagot. Nemzetközi összefogás kellene A zöld védőfal — eléggé egybehangzó vélemények szerint — nem lesz elegendő a sivatag visszaszorításához. Végül is az ott élő emberek életmódjától, munkamódszereitől függ, hogy a folyamat visszájára fordul-e. A mező- gazdasági és a pásztorközösségeknek gyökeresen meg kell változtatniuk eddigi gyakorlatukat, különben a hatalmas nemzeti erőfeszítés kudarcot vallhat. A végső kiút a nomádok letelepítése, okszerű állattenyésztés, ipar és ezzel együtt munkaalkalom teremtése. Mindez sok időt és még több pénzt igényelne. Idő azonban nincs. Elegendő pénz sem. „Ha a nemzetközi összefogással most esetleg még megmentett embereket életben akarják tartani és biztos megélhetést akarnak teremteni nekik, akkor ezeknek az államoknak közös tervet kellene kidolgozniuk és egyeztetni azt az iparosodott hatalmakkal” — javasolja a már idézett nyugat-német lap. A javaslat csupán egyetlen ponton döcög: a már eddig is tíz- és százezrek, sőt, Közép-Afrika katasztrófáját okozó életmód megváltoztatásához, a természetvédelmi munkához egyetlen „iparosodott hatalom” —« értsd, fejlett tőkés ország — sem igyekezett hozzájárulni, Hódi T. József Következik: összeverték-e önt? A Szakoktatási Pedagógiai Intézet a szakmunkásképzés korszerűsítéséért Ä jövő szakmunkásainak korszerű oktatása, nevelése napjaink egyik legfontosabb oktatáspolitikai feladata. De nemcsak fontos, nehéz is ez a feladat, hiszen a szédületes iramú technikai fejlődés követelménye az egyre magasabb képzettségű szakmunkás. A tartalmi fejlesztés alapja a. tudományos pedagógiai kutató munka. Ezért gondoskodni kell arról, hogy a szakoktatásra vonatkozó kutatások elmélyüljenek, és az eredmények minél hamarabb beépüljenek a képzés gyakorlatába. Ennek érdekében a Munkaügyi Minisztérium Módszertani Intézetét tavaly októberben a Szakoktatási Pedagógiai Intézetté szervezték. — A Módszertani Intézet 1953-tól két évtizeden át segítette a szakmunkásképzést. Milyen többletet jelent a Szakoktatási Pedagógiai Intézet munkája? — kérdeztük Kunért József igazgatót. — A két elnevezés jól mutatja a tartalmi különbségeket. — válaszol Kunért József. — A Módszertani Intézet feladatköre sokkal szű- kebb volt. A szakmunkás- képzés módszertani színvonalának emelése, a szakmunkásképzésben dolgozó pedagógusok továbbképzésének segítése, a szakmai munka- közösségek tevékenységének támogatása jelentették fő feladatait. A Pedagógiai Intézet a szakoktatás egészét átfogja. Természetesen a Pedagógiai Intézetnek is egyik legfontosabb feladata a módszertani kutatás. Ennek napjainkban fokozott szerepe van, hiszen rendkívüli gyorsasággal változnak a technikák és technológiák, újabb és újabb munkamegosztási, munkaszervezési módok alakulnak ki. Ezek mind új követelményeket jelentenek a szakmunkásképzésben, tehát mindenképpen foglalkoznunk kell kutatásukkal, illetőleg az eredményeknek megfelelő didaktikai-metodikai eljárások kidolgozásával. Ezen kívül kutatnunk kell, hogy milyenek legyenek a korszerű szakmunkás- képző intézmények, hogyan létesítsük, mi módon rendezzük be. Nem kevésbé fontos terület a tanulók tanórán kívüli általános és szakmai műveltségfejlesztése. — Ezek a -feladatok, ha szűkebb értelembe is, a Módszertani Intézetnek is feladatai voltak. Van-e teljesen más terület is? — Ilyen a szakmai oktatási dokumentációk kidolgozása. Ezt korábban a Munkaügyi Minisztérium Szakoktatási és Továbbképzési főosztályán végezték. Logikus azonban, hogy ezek a munkálatok abban az intézetben follyanak, ahol a korszerű tartalmat és az ennek megfelelő módszertant kutatják'. Természetesen az nagy feladat. A Munkaügyi Minisztérium felügyelete alatt jelenleg 125 szakmát tanítunk. Ezek keretében szakmánk ként legalább 4—5 szakmaielméleti tantárgyat oktatunk. Ezekhez kell kidolgoznunk a tanterveket, meg kell íratnunk a tankönyveket, a módszertani segédkönyveket. A tantervek kidolgozásának. a tankönyvek meg- íratásának nehézségeit, azt hiszem, nem kell részletezd nem. Mit és mennyit tanítsunk — ez ma a közismereti tárgyak tanításának is egyik leglényegesebb, legkényesebb kérdése. A szakmai elméleti tárgyaknál fokozza a gondokat a rendkívüli gyors elavulás. Előfordulhat, hogy a technológia, amelyet megtanítunk, régen használhatatlan lesz. amire a szakmunkástanulóból szakmunkás válik. — Milyen szervezetben, mekkora létszámmal végzi az intézet sokrétű munkáját? — Több osztályunk van, így például: kutatási, tanügyi dokumentáció-előkészítő, oktatási eszköz-fejlesztési osztály. Külön osztálynak tekintjük az irányításunk alatt működő Szakmunkás- képző Pedagógusok Klubját. A klubon keresztül kísérleteket, bemutató tanításokat, továbbképzést szervezünk. Az intézetnek mintegy harminc munkatársa van, s körülbelül mégegyszer ennyien segítik munkájukat. Intézetünk érthetően nem nélkülözheti a hasonló intézmények segítségét. ' M. I. A /
