Szolnok Megyei Néplap, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-08 / 184. szám
'.974. augusztus 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Áz Árrak művészházaspár Szolnokon AZ EMBER ÉS A KÖRNYEZET (6.) Az igazi veszély: Mururoa! Néhány nappal ezelőtt érkezett városunkba Tallinnból a két neves észt művész: Urve és Jüri Arrak. Művészetük eddig sem volt ismeretlen közönségünk előtt, 1973-ban a Szigligeti Színház előcsarnokában mutattunk be Jüri Arrak ex libriseiből. különös hatású festett ékszereivel találkozhattunk az 1969-es észt ötvös- művészeti kiállításon, s 1971-ben „Barátainknál jártunk” sorozatunkban tájékoztattuk lapunk hasábjain olvasóinkat a művészházaspár tevékenységéről. Jüri Arrak a reneszánsz művészideáljához hasonlóan több művészeti ágban és műfajban dolgozik; festő, grafikus, készít ékszereket, jelvényeket, érmeket, díszleteket. s legutóbb saját illusztrációival gyermekkönyvet írt Felesége Urve Arrak a nálunk is oly sokra tartott bőrművészettel foglalkozik, melyből ízelítőt kaphattunk az 1967-ben rendezett észt grafikai és bőrművészeti kiállításukon. Urve Arrak nemcsak a megszokott könyvborítókat, fotóalbumokat, különböző méretű és díszítésű, , színezésű noteszeket készíti, hanem nagyobb méretű bőr ülőkéket, ülőpárnákat, s „többszintes” dobozoltat. Urve Arrak 1968-ban fejezte be tanulmányait a tal- linni Művészeti Intézetben. Ahhoz a fiatal generációhoz tartozik, amelyik számára nem elégségesek már a megtanult technikák, formák, hanem új utakat keres. A Damjanich Múzeum kiállítóhelyiségében öt éve bemutatott észt ötvösművészeti kiállítás egyik legemlékezetesebb darabja volt egy körülbelül 5 centiméter átmérőjű melltű. amelynek szürkés, oxidált fémlevelei közül egy kék üvegszem „meredt” a látogatókra. Akárhová mentünk a termekben, ha félrenéztünk, ha hátat fordítottunk a vitrineknek, úgy éreztük, a szem kitartóan néz, tekintetével fogva tart. Ez a követelő tekintet vitt el Jüri Arrak tallinni műtermébe, s festményei, grafikái, művészi világának szuggesztív alakjai most rrezer *-zemükkel kötnek. Művészetét nem lehet kategóriák közé szorítani, forma- és színvilága V; egyedül rá jellemző, mindenkitől megkülönbözteti munkáit. Művészetének ereje tulajdonképpen gondolataiban, s az ezeket közvetítő sajátos formákban van. Alapjában véve realista, abban az értelemben, amennyiben meggyőződése, hogy emberi érzelmeket, szituációkat, csak az ismert valósághoz kapcsolható figurákkal, környezettel lehet közölni. Ez korántsem jelent nála látványhű természetfestést, vagy klasszikus értelmű alakrajzot, emberábrázolást. Jüri Arrak figurái nyúlványszerű végtagjaikkal, elúszó, árnyékszerű tömegükkel a képet szervező alapgondolat hordozói. S mint ahogy az ösztönös emberi mozdulatok jelrendszere szavak nélkül is érzelmekről tudósít, a művész sajátos figuráinak mozgása. testük tartása, hajlása, az alakok megnyújtása vagy összehúzódása féktelen örömtől a magába zárt rettegésig, bamba csodálkozástól a gyilkos gyűlöletig mindenfajta emberi érzelem közvetítésére kénes. S ami még a legjellemzőbb tükre érzelmeinknek, gondolatainknak, belső világunk ablaka a szem; szintén szuggesztív hatással van jelen Jüri Arrak festményein. A művész képeinek expresszivitása ennek a kettőnek; a jellemző mozdulatoknak s a kifejező tekinteteknek a megragadásában rejlik. Nem is fordít másra figyelmet, minden egyéb részletet csak jelez, elnagyol. Grafikai tevékenységéről csak annyit jegyezzünk meg, hogy humánus gondolati tartalmú lapjaival nemcsak a Szovjetunió területén, hanem a legkülönbözőbb európai grafikai kiállításokon is jelentős sikert arat Munkásságának elimerését bizonyítja, hogy az Észt Művészeti Szövetség grafikai szekciójának titkára. A kisgrafi- ka műfajában is keresett művész. Karrakterisztikus- humoros ex librisei, névnapi, ünnepi üdvözlőkártyái a műfaj legjobbjai közé emelik. Urve és Jüri Arrak munkáiból kamara kiállítást állított össze a Damjanich Múzeum, munkásságukat bemutató, elemző képes katalógussal. A kiállítás Urve Arrak régebbi és újabb bőrmunkáiból, Jüri Arrak grafikai tevékenységéről, ex libriseiből, ékszereiből ad ízelítőt. Meglepetésként kiállításra kerül néhány Szolnokon festett képe is. A művész- házaspár munkásságát bemutató anyag először Budapesten, majd Hódmezővásárhe- lyn, s szeptemberben Szolnokon kerül kiállításra. Egri Mária Szeptember 17—29 Duna—Tisza közi napok A Duna—Tisza közi intéző bizottság ez év szeptember 17 és 29 között újra megrendezi a Duna—Tisza közi napokat. Bács-Kiskun megye legnagyobb őszi rendezvény- sorozatának programjában mintegy száz érdekes gazdasági, kereskedelmi és vendéglátóipari kiállítás, bemutató szerepel. Kecskeméten többek között megrendezik a Bács-Kiskun megye élelmiszeripara című kiállítást, s bemutatják a vidék híres kertészetének exporttermékeit. A kereskedelmi és vendéglátóipari' múzeum anyagából étlaptörténeti kiállítást rendeznek. Felelevenítik a kiskunsági szüreti népszokásokat is Kecskeméten, Tiszakécskén, Kalocsán, Lajosmizsén. A kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben igazi szüreten is részt vehetnek majd a Duna—Tisza közi napok hazai és külföldi vendégen U nilász Ernő a békesség angyala. Kicsit köpcös és kopaszodó angyal, de szíve elnyűhetetlen, midőn az összefogásért kell tenni. A családot nem érte hát váratlanul háromhavi tervező munka után tett közlése. miszerint "kirándul a lakótömb. — Tudjátok, az elidegenedés! Vagyunk e kockában kétszázan és sejtelmem sincs, ki él felettünk. De összemelegitem a népet. Kis kirándulás, csurdítás némi rizlinggel, aztán keblemre világ. Másnap már számítást végzett, körözvényt szerkesztett. Majd egyik lépcsőházból ki, a másikba be. Este holtfá- radtan rogyott ágyba. De homlokán dicsfény. — Teli a két Ikarusz. Nincs, ahonnan ne jönnének. Ezt fűzd össze, asz- szony! Etelkának, ki azért nyitott szemmel őgyeleg a házban, került ellenvetése. — Ernő, megható, amit művelsz. Tíz év után együtt a zöldben. Mégis aggódom. Mert a korhely könyvkötő mit kezd egy sakkbajnokkal, áz átlátszó fülő atomtudós a vadevezős divattervező nővel, te meg a kéjenc pityke- gyártóval, aki hétvégeken, ha vidékre megy a nej, más cafkát hord otthonába? Unitász szelíd mosollyal gyűrögette a paplant. — Ha valamit akarunk, sikerül. És nincs sintér, ki báránnyá ne válna a közösség tenyerén. Aludj jól, Etelka ...! Az asszony hajlott a szóra. Buzgalommal sürgött vasárnap reggel is, csomagolván az élelmet, napolajjal, három rejtőjenővel. Öra múlva pedig a természet lágy ölén nyüzsgött a lakótömb. S röpült az idő. Mert volt futballtorna lépcsőházak között, a divattervezőnő új modellekkel bűvölte asszonyhíveit, az aggastyánok nagy ivászatokra emlékeztek, a kéjenc Ta.jti pedig bokrok alján Bocaccióval delejtezte Nyuszikát, a hétvégi ügyeletest. Együtt | e a zöldben jj No, itt borult fejtetőre minden! Mert ki-ki megsütvén ebédszalonnáját, s leöntve pár pohár dörgicseit, kezdett újdonság után nézni. Férfiszemnek pedig mi lehet különleges? Persze a tűzve- res, csuna domborulat gépírónő. És máris valahány, hogy feltűnjék. Nyuszika körül produkálta magát. Zauber kártyatrükkökkel tündökölt. A podagrás Zsömléi kézállásban cserkészte magát a bokorzöldbe. Az atomtudós kocsiderék kökörcsint szedett a tűzveres hajfonatba. A könyvkötő Tsiriz, mint sivatag, szívott fel egy de- mizson dörgicseit. Mások Tarzánként lökték magukat ágról ágra, vizsla tekintetükkel mindétig a domborulatokon legelve. Míg Ernőnk. boroskorsó és gépírónő szemek mélyére nézvén, olyan bokázásba fogott, hogy dongott a pázsit. De mégfia csak így cifrázza, s mámorában nem tapos Taj- ti hasára! Am odatette csülkeit. Minek következményeként a judo hajdanvolt bajnoka úgy csapkodta valahány széptevőt facsonkhoz, szirthez, hogy perc után csak emergubanc díszlett a bodzák alatt. A helyzetet tovább mérgesítette az elő- dübörgő asszonyhad, mindenért Nyuszikát, s Tajtit okolva. Etelka sem csűrte- csavarta, lesújtón kékmonok- lis férjurára nézett: — Ernő, tudod mostmár, kikkel élsz a kockában. Otthon Unitász evett im- mel-ámmal pár falatkát Liza lánya eléjük rakott étkeiből. Utána azonban rögtön elfoglalta a fürdőszobát. A tükörképe megrázó volt. Ütődött, ragyás sárgadiny- nye nézett rá vissza. Ráadásul csikordult a kilincs hirtelen, hogy az ajtóban délcegen felmagasuljon egy pizsamás férfialak, ajkán vi- gy orral. — Mi az, tata? Zöldvendéglő, trink, bunyó? Na, jól bevásároltam én magával __! U nitász megszédült. Majd kiveresedett. Hogy pillanaton belül lerohanja lányát, asz- szonyát a harmadik szobában. — Ti cédák! Hát kit eresztettetek az én fészkembe? Honnan ez a szőrmók vadidegen, aki rámtört a fürdőszobában? Magyarázatot! Etelka közelebb lépett élete párjához, s kezét homlokára helyezte lágyan. — Szőrmók vadidegen ...? A vöd, édesem! Immáron harmadik hónapja ... Amióta se láttál, se hallottál a kirándulás szervezésétől... Moldovay Győző A nyugati sajtóban időről időre kampány indul az atomenergia békés felhasználásának vélt hátrányairól, az atomerőművek környezet- szennyező ártalmairól. Egyébként is megnyilvánul még a lakosság egy részének rosz- szallása vagy ellenkezése az atomtechnikával, főleg az atomerőművekkel szemben. Pedig tévhit, hogy a röntgenkészülékek és más sugártechnikai eszközök nélkül nem is érne bennünket radioaktív vagy ionizáló sugárzás. Mindig kivagyunk téve a természetes „háttérsugárzásnak”, amelynek eredete részben a világűr felől érkező kozmikus sugárzás, másrészt a földünkön található radioaktív elemek sugárzása. Sőt, minden élő szervezet is tartalmaz, mindig is tartalmazott radioaktív anyagokat, amelyek között a legnagyobb mennyiségben a kálium fordul elő. Nehéz tehát nem észrevenni az „aggódó” nyugati sajtóhangok mögött az igazi célokat, annál is inkább, mert egy-egy ilyen kampány mindig egybeesik a megújuló hidegháborús törekvésekkel, adott esetben, például tavaly a Mururoán végrehajtott francia légköri atomrobban- tás-sorozattaL A mesterséges sugárforrások A sugárzás mennyiségének mérési egysége a rád. Az ember évente általában 100 millirad sugárzást kap a természetes sugárforrásokból. Ennek nagyjából ezerszerese kell egy adagban ahhoz, hogy egészségkárosodást váltson ki. Ha valaki 3 ezer méterrel a tengerszint felett el, a természetes sugárzás 7Ó rríilli- raddal nő, az indiai Kerala állam partvidékének lakossága pedig a talaj ásványi ösz- szetétele miatt él 5—20-szor nagyobb háttérsugárzásban, mint másutt. Mégis, sem a hegyvidéken, sem a Keralá- ban élőkön nem mutatható ki semmilyen károsodás. A mesterséges sugárforrások közül legveszélyesebb az atombomba-kísérletek radioaktív hamuja és legkevésbé veszélyes a nukleáris energia- termelés során felszabaduló radioaktivitás. Az atomenergia békés felhasználása jóval veszélytelenebb, mint 6zámos iparág hagyományos „mellék- terméke”. Egy 350 megawattos széntüzelésű erőmű naponta 75 tonna kéndioxidot és 16 tonna nitrogénoxidot bocsát a levegőbe. Az atomenergia alkalmazása viszont nem szabadít fel káros vegyi termékeket. Így a vízi erőművek után az atomerőművek a „legtisztább” energiatermelők. Igaz, hulladékanyagaik radioktív termékek, ám ezeknek csak elenyésző hányada juthat a környezetbe. A többi „izotóptemetőkbe” kerül, ennek köszönhető, hogy már a mai atomerőművek is kevesebb sugárzással terhelik a környezetükön élő emberek szervezetét, mint egyetlen, nagy magasságban lezajló szuperszonikus repülőút Európa és Amerika között. Szovjet szakemberek megvizsgálták, hogyan hat a környezetre a novovoronyezsi és a belőj arszki atomerőmű, amelyeknek első reaktora 1964-ben, tehát 10 évvel ezelőtt kezdte meg a termelést. A méréseket 40 kilométer sugarú körben végezték. Az eredmény: az elmúlt 10 évben nem változott a radioaktív szennyeződöttség foka, tehát az esetleges szennyeződés teljesen jelentéktelen. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség igazgatója, dr. Sigward Eklund, a stockholmi környezetvédelmi konferencián a következőket mondta: még ha százszorosára növelnénk is az atomerőművekben előállított energia mennyiségét, vagyis ha évente 4 millió megawatt energiát termelnénk, amire a következő évszázadban biztosad számíthatunk, a radioaktív szennyeződés szintje még ez esetben is legfeljebb a természetes háttér egy százalékának felelne meg. Ez pedig nem jelent veszélyt az emberi környezetre. Az atomerőművek környezeti hatása Kedvező kép alakult ki te-’ hát az atomerőművek környezeti hatásairól. E hatások iránt az érdeklődés indokolt, hiszen csupán a KGST-orszá- gokban több mint 150 atom- erőművi reaktor építését tervezik az elkövetkező években, nálunk is megindult a paksi atomerőmű építése. Figyelemre méltó viszont a Nemzetközi Sugárvédelmi Társaság angol elnökének nyilatkozata; „Reálisan kell látni a radioaktivitás szerepét, a veszélyt, ennek megfelelően ott és akkor kell szigorítani a követelményeket, ahol valóban szükséges. A föld népességét terhelő radioaktivitás az atomsorompó- egyezmény életbe lépése, vagyis a légköri nukleáris kísérletek nagyfokú csökkenése után lényegesen mérséklődött.” Marley csak céloz arra, amiről sokkal nyíltabban beszél Jean Geoffroy, a Le Nouvel Observateur című francia lapban. Mururoa csapadéka című cikkében így ír; „A francia kormány — ez előre látható volt — túlteszi magát azokon a tiltakozásokon, amelyek az egész világon elhangzanak és fokozód-j nak. A francia baloldal természetesen teljes egészében elítélte az atomkísérleteket és állást foglalt az illuzórikus, veszélyes és költséges atomütőerő belátható időn belüli felszámolása mellett. Élesebb ben fogalmaz Hans Heigert, a Süddeutsche Zeitung publicistája: „Sokan csak rezig- náltan megvonják majd vál- lukat. Franciaország felrobbantotta az új sorozat első atombombáját, a felháboro-j dás és a tiltakozások tehát ifimét nem vezettek semmire. A könnyelműség megengedhetetlen Kína még sokkal kevésbé törődött a tiltakozással. De a rezignáció ilyen kísértése ellenére helytelen lenne, ha csupán elkeseredetten napirendre térnénk az események felett. A Csendes-óceán part-j jain fekvő országok tiltakozáJ sa Párizs számára nem kelle-1 mes: 1972-ben a kísérleti robbantások számát 7-ről 5-] re csökkentették. A radioaktív szennyeződés mértékét természetesen még nem állapították meg pontosan, erről még az ausztráliai tudósok is vitatkoznak. De a könnyel-; műség ebben a kérdésben megengedhetetlen. A francia és a kínai kísérletek későbbi hatásait aligha lehet kiszámítani, ezek sok ember életét veszélyeztetik.” Ide illik: nem ml mond-] juk, ők mondják. Hódi T. József Következik: Nápolyt látni és kolerában meghalni Négyfanfermes iskola épül Jászberényben; » Peiyhes-paríori. Átadását szeptemberre ígérik az építők. Ha szűk lesz, további négy tanteremmel lehet majd bővíteni EXLIBRIS 3ÜRI PALM Jüri Arrak: Ex libris
