Szolnok Megyei Néplap, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-06 / 182. szám

4 8ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974, augusztus 8. Augusztusi mementó Bepillantás a nyelvtudomány műhelyébe Az utóbbi két évtizedben nyelvtudományunknak kiala­kultak a kutatóhelyei, ahol a munka meghatározott tervek szerint folyik. Ezek a kutató­helyek az MTA Nyelvtudo­mányi Intézete, illetőleg a felsőoktatási intézmények nyelvészeti tanszékei. Az in­tézet elsősorban kutatási fel­adatokat lát el. A tanszékek dolgozóinak viszont az ok­tatás a fő feladatuk, és emel­lett folytatnak kutatómun­kát. A társadalomtudományi kutatómunkának — így a nyelvtudományinak is —ket­tős feladata van. Egyrészt ki kell elégítenie a szakterület korszerű elméleti, módszer­tani, szakmai igényeit más­részt eleget kell tennie a tár­sadalmi hasznosság követel­ményének. Ez a kettős cél a kutatómunka során termé­szetesen nem válik el ilyen mereven egymástól. Mert két­ségtelen, hogy pl. a Magyar Értelmező Kéziszótár c. mun­kát, amely 100 000 példány­ban jelent meg, készítői gya­korlati céllal állították ösz- sze: hogy közvetlenül emelje társadalmunk széles rétegei­nek anyanyelvi műveltségét. De ahhoz, hogy ezt a gyakor­lati célt korszerűen meg tud­ják valósítani, előzőleg ala­pos és szerteágazó tanulmá­nyokat kellett végezniük a nyelvtudomány több terüle­tén. Mert a nyelvtudomány­nak igen sok ágazata van. S közülük nem egyet nálunk is eredményesen művelnek. Ha röviden is, tekintsük át ezek közül a legfontosabbakat! Az általános nyelvészet Az általános nyelvészet a nyelv általános jellegű, el­méleti kérdéseivel foglalko­zik. A nem szakember részé­re minden bizonnyal meg­lepő. hogy még ideológiai, fi­lozófiai vonatkozásban is mi­lyen bonyolultak az efféle — oly egyszerűnek látszó, de megnyugtató módon máig meg nem oldott — kérdések, mint az, hogy: mi a nyelvi jelentés; a szójelentés és a szóalak viszonya; a mondat meghatározása; a nyelv és a gondolkodás, a nyelv és a társadalom összefüggései; melyek azok a sajátosságok, amelyek minden nyelvre jel­lemzők stb. Hasonlóan sok problémát vetnek fel az egyes módszertani kérdések elméleti vonatkozásai is (pl. a matematikai módszerek al­kalmazása a nyelvtudomány­ban), illetőleg a különféle újabb elméletek, irányzatok — például az utóbbi időkben a generatív nyelvészet, a szemiotika, a nyelvszocioló­gia stb. — megismerése, al­kalmazása és meghonosítása. A felmerült nroblémáknak viták során való tisztázása a tudomány egyik fő feladata. A hazai általános nyelvé­szeti kutatások eredményei­ről, problémáiról az Általá­nos nyelvészeti tanulmányok c. sorozatból kaohatnak át­tekintést az érdeklődők. Nyelvészeink többsége ter­mészetesen a magyar, illető­leg a finnugor nyelvtudo­mány területén dolgozik. Vizsgálják a mai köz- és irodalmi nyelvet, nyelvjárá­sainkat, a magyar nyelv tör­ténetét. Folynak különböző módszertani eljárások alán­ján nvelvtani. a szókészlettel foglalkozó, stilisztikai, jelen­téstani, kísérleti fonetikai stb. kutatások. A finnugor nyelvészek pedig elsősorban a legközelebbi rokon szov­jetunióbeli nyelvekkel, a vo- gullal, osztjákkal, illetőleg a zürjénnel, a cseremisszel, va­lamint a szamojéd nyelvek­kel foglalkoznak. Összefoglaló művek Itt és most még a legjelen­tősebb könyvek felsorolására sincs mód, legfeljebb né­hány nagyobb, egészben vagy részben elkészült összefog­laló művet említhetek meg. Pl.: A magyar nyelv értelme­ző szótára; A mai magyar nyelv rendszere; A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára: A magyar szókész­let finnugor elemei; A ma­gyar nyelvjárások atlasza; Petőfi-szótár stb. Előkészü­letben van több más nagy­szabású munkálat is: pL: Nyelvművelő Kézikönyv.; A magyar kiejtés kézikönyve; Uráli etimológiai szótár; Ma­gyar szinonimaszótár; Üj Magyar Tájszótár. Elkezdőd­tek — többek között — egy történeti magyar nyelvtan, valamint a magyar nyelv gyakorisági szótárának a munkálatai. Az érdeklődő ol­vasó a Magyar Nyelv. a Magyar Nyelvőr, illetőleg a Nyelvtudományi Közlemé­nyek c. folyóiratok alapján kaphat némi éttekintést ezen a két nagy területen folyó munkáról. Nagy hagyományai vannak Magyarországon a szláv nyelvek kutatásának, a szla­visztikának. Az orosz mellett főleg a szlovák és a szerb- horvát nyelv történeti kérdé­seivel, e nyelvek magyaror­szági nyelvjárásaival foglal­koznak kutatóink. Folyóira­tuk a Studia Slavica. Nemzetközi viszonylatban is igen tekintélyes ága a ma­gyar nyelvtudománynak a keleti nyelvek kutatása, az orientalisztika. Hazai kutatói főleg a török és a mongol nyelveket kutatják. Itt em­líthetjük meg, hogy az arab­nak, a kínainak is vannak elismert szakemberei Ma­gyarországon. Az orientalisz­tika folyóirata áz Acta Ori­entálja. Fontos területe a hazai nyelvészetnek a romaniszti- ka és a germanisztika is. A romanisztikában főképpen olasz, román és francia, ki­sebb mértékben spanyol vo­natkozásban, a germaniszti­kában pedig a német és az angol viszonylatában folynak számottevőbb kutatások. Kü­lönösen jelentősek a hazai német nyelvjárási és nyelv- történeti kutatás eredményei. Sokszínű tudomány Gyorsan fejlődő területe a nyelvtudománynak az alkal­mazott nyelvészet. Művelői különösképpen arra töreked­nek, hogy kutatásaik ered­ményeit a társadalom köz­vetlenül is felhasználhassa. A nyelvművelés és a helyes­írás témaköre mellett ná­lunk ma különösen előtérbe kerültek a magyar nyélvet valamilyen más nyelvvel (an­gol, orosz, francia, német, szerb-horvát) egybevető „kontrasztív” nyelvtani ku­tatások. a különféle statiszti­kai vizsgálatok, s elsősorban ezen a területen egyre na­gyobb szerepet kapnak a nyelvészetben is a számító­gépek. S a nyelvtudósok résztvesznek természetesen az anyanyelvi oktatás korszerű­sítését előkészítő munkák­ban is. Bepillantás a magyar nyelvtudohiány műhelyébe — ez ennek a rövid beszá­molónak a címe. A címmel magával is jelezni akartuk: nem kívánjuk áttekinteni még vázlatosan sem a ná­lunk ma folyó nyelvészeti kutatások minden részletét, csupán érzékeltetni szeret­nénk, hogy milyen sokszínű tudományág is a nyelvészet. Imre Samu a nyelvtudományok doktora Nyugalomba vonult az uto'só vándor-ablakos Néhány esztendeje, éppen egy augusztusi napon talál­kozott magyar újságírókkal Budapesten Hirano Yoshitaro japán jogászprofeszsor, a Ja­pán Béketanács elnöke. Év­forduló volt: negyedszázados évfordulója annak, hogy 1945. augusztus 6-án kora reggel Hirosima fölött egy amerikai repülőgépről ledobták az atombombát. „A támadás következtében, ha hozzászá­mítjuk a három nappal ké­sőbbi, Nagaszaki fölött ledo­bott bomba hatását is, 360 000 ember pusztult el és 350 000-en kaptak radioaktív fertőzést. Történelmileg be­bizonyosodott, hogy a már vesztes Japánnal szemben ér­telmetlen volt ennek az iszo­nyú tömegpusztító fegyver­nek az alkalmazása” — mon­dotta a többi között Yoshitaro professzor és azt is elmondot­ta, hogy a nemzetközi jog értelmében súlyos bűntettnek tekintendő a hirosirtiai tá­madás. Most is évforduló van: 29 esztendeje bomlott ki a halál­raítélt japán város fölött a gombaalakú felhő. Az idei évfordulót még külön is nyo­matékosan ebmlékezetünkbe idézi, hogy ausztráliai meg újzélandi politikusok, közéle­ti emberek, békeharcosok hangos és haragos szava szól Párizs felé: a frarícia „önálló atomerőmű” még mindig el­szánt hívei-hirdetői éppen a hirosimai évfordulóhoz oly közeli napokat találták alkal­masnak arra, hogy új bom­bakísérletet folytassanak le a Mururoa-korailzátony fö­lött, veszélyeztetve ezzel messzi földrészek és apró óce­ániai szigetecskék népének életét, egészségét. Ha valaki a történelem- könyvet lapozgatva a hirosi­mai támadás okait gondolja végig, tudnia kell; az atom­bomba ledobását azért hatá­rozták el a washingtoni stra­tégák, hogy ezzel próbálják megakadályozni, hogy a Szovjetunió is ott szerepel­hessen a militarista Japánt legyőző amerikaiak oldalán. Más szóval: az atomtámadás nemcsak a második világhá­ború befejezését, hanem egy új történelmi szakasz, a hi­degháború kezdetét is jelen­tette. Napjainkban gyakran és alappal mondjuk: a hideghá­ború évei már mögöttünk vannak és lassan-lassan elin­dul a világ a békés egymás mellett élés hosszú korszaká­nak évtizedei felé. A békés egymás mellett élés idején sem feledkezhetünk meg azonban olyan bűntettekről, mint a hirosimai atomtáma­dás volt. Július elején, amikor Moszkvában a csúcstalálko­zó után nyilvánosságra hoz­ták a szovjet—amerikai kö­zös közleményt, abban — a hadászati fegyverek további korlátozásával kapcsolatos eredményes megbeszéléseken túl, — szó volt más leszere­lési kérdésekről, hivatkoztak az atomcsend és az atomso­rompó szerződésre és a többi között olyan megállapodást kötöttek, amely 1976 márci­us 31-től kezdődően jelentő­sen korlátozza a földalatti nukleáris kísérleteket. Amikor a csúcstalálkozó alkalmából rendezett egyik vacsorán Leonyid Brezsnyev ezekről a kérdésekről beszélt, megjegyezte, hogy az ilyen megegyezések jelentősen szolgálják a nemzetközi eny­hülés ügyét. A szovjet politi­ka mindig is kiállt azért, hogy minél előbb teljesen szüntessék be a nukleáris fegyverkísérleteket és he­lyezzék^ törvényen kívül a nukleáris fegyvereket. Hirosima gyásznapja az egész világ számára figyel­meztető évforduló. Mementó, amely egy elpusztult város iszonyú képével figyelmezte­ti az emberiség lelkiismere­tét: a tudománynak, a tech­nika haladásának mindig az életet, az embert kell szol­gálnia, sohasem a halált, a pusztulást. G. M. „Ablakot csináltassanak! Ablakot csináltassanak!” A Debrecen környéki falvakban a közelmúltban utoljára hangzott fel az évtizedek óta jól ismert, megszokott kiál­tás. Csaknem ötven évi „szol­gálat” után nyugalomba vo­nult Repka József, a vándor­ablakosok utolsó képviselője. Uvegszállító háti alkalmatos­sága, a „kroska”, a hajdani nagybecsű mesterség klasszi­kus szerszámaival együtt — az üvegvágóval, collstokkal, gittleverő késsel, harapófogó­val, stifnikalapáccsal — mú­zeumba kerül. Mint népraj­zi érdekesség, látható lesz mellettük kedvenc barkócafa botja is, amelyet még pályája kezdetén mint fiatal hajtást szemelt ki a hegyközi erdők­ben, bevagdosta, hogy gör­csös legyen, kivágás után pe­dig tűzön pörkölte, hogy tar­tós is legyen. S a derék szer­szám meg is hálálta a fárad­ságot: minden útján elkísér­te, s nehéz teher és zabolát­lan falusi kutyák ellen egy­formán védelmet nyújtott. A most 75 éves nagyhutai ablakosmester elmondotta, hogy a foglálkozást — más szakmáktól eltérően — mí- velóik általában az apjuktól tanulták el, s önállósodva vándorútra indultak. Egy-egy „turné” két-három hónapig tartott, s lakóhelyükre csak a nagyobb ünnepek és a mező- gazdasági munkák idején tér­tek vissza. Indulásukat min­dig nagy készülődés előzte meg: az asszonyok pogácsát sütöttek és néhány napra való száraz élelmet raktak a tarisznyába. A férfiak, mi­előtt útrakeltek, elmentek a kocsmába és hitelbe ittak, hogy szerencsés legyen az út, s tartozásukat csak visszatér­tük után fizették ki. Nagyon hittek a babonákban: az in­dulás napján semmit nem adtak kölcsön a háztól, s azt vallották, hogy ha valaki üres vederrel átmegy előttük az úton, fekete macska vagy nyúl szalad át előttük, nem lesz szerencséjük. 4 Még a munkavállalás során is a ba­bonákba kapaszkodtak: reg­gel az első ablakszemet ol­csón megcsinálták, hogy egész nap legyen munkájuk. Maga a szakma nem volt nehéz, inkább a „kellékek” cipeiése okozott problémát: egyszerre 50—60 kiló üveget is vittek a hátukon,13 elég volt egy vigyázatlan mozdu­lat, hogy az egész kárba- vesszen. A sok teherhordás a lábukat tönkretette: visszér nélkül egyikük sem öregedett meg. Igaz, Repka még az utolsó évben is megkeresett a koszton és az adón kívül havi 2000 forintot. Kemzetközi közgazdasági nyári egyetem Faluvégi Lajos pénzügymi­niszter, a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat közgaz­dasági választmányának el­nökségi tagja nyitotta meg tegnap a TIT budapesti szer­vezete és a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem által közösen szer­vezett nemzetközi közgazda- sági nyári egyetemet. A Ma- karenkó utcai nyelvintézet­ben megtartott ünnepségen 14 országból érkezett vendé­gek vettek részt. Az augusz­tus 16-ig tartó rendezvényso­rozaton határainkon túlról érkezett egyetemi tanárok, egyetemi hallgatók, üzletem­berek, tudományos munka­társak 10 előadást hallgatnak hazánk gazdasági életéről, fejlődéséről, a gazdaságirá­nyítás módszereiről, a gazda­ságpolitika elveiről. A részt­vevők többsége Angliából, Olaszországból, Spanyolor­szágból, Dániából érkezett, de jöttek a baráti szocialista országokból is hallgatók. A rendezők nemcsak a kül­földieket fogadják szívesen, hanem a magyar érdeklődő­ket is, mindazokat, akiket kö­zelebbről érdekelnek a köz­gazdaság gyakorlati és elmé­leti kérdései. Vándorlásra hajlamos hegyek Csuszamlás megfigyelő szolgálatot vezettek be a kir- giziai szénmedece bányáiban. A szolgálatot a legkorsze­rűbb berendezésekkel, hor­dozható, nagyfrekvenciás műszerekkel szerelték fel, hogy előre jelezhessék a sú- vadásokat. Berendezésekkel topográ­fiai felméréseket végeznek, tanulmányozzák a szénmezők geológiai sajátosságait és meghatározzák a csuszamlás sebességét. Információtárolás — Az adattárolás egészen új­szerű megoldásán fáradoz­nak a lett akadémia kuta­tói. Kísérleteik során meg­lepetéssel tapasztalták, hogy bármilyen alkálihalogenid kristály — tehát a közönsé­ges konyhasó is — köbcen­timéterenként 1 milliárd in­formáció tárolására képes. A különös kísérleti eredmény Óriás fúrósziget Az Északi-tengeren és az Atlanti-óceán északi részén egyre intenzívebb kutatás folyik a kőolaj és földgáz után. Nincs könnyű dolguk a kutatóknak, hiszen erősen viharos, hullámzó tengerré­szeken kell olyan bázisokat — úgynevezett fúrószigete­ket — kiépíteniük, ame­A szolgálat már rövid fennállása során is komol> hatékonyságról tett tanúbi zonyságot. Jelzése nyomán sikerült megelőzni egy kö­rülbelül 100 ezer köbméteres csuszamlást. mely a bánya egyik függőleges aknáját fe­nyegette. Kirgiziában a hegyek fe­lettébb „hajlamosak” a ván­dorlásra, az eddig felderített több mint 200 suvadási pon­tot folyamatosan ellenőrzik sókristályban azon a jeleségen alapszik hogy a sókristályban elekt ronsugár hatására energia- tartalommal bíró hibahelyek keletkeznek. Az ekként táro­lódott energia fény hatásá­ra szabaddá válik. A felfe­dezésnek a műszaki gyakor­latban való átvitele még to­vábbi kutatást kíván. zeljövőben ötöt telepítenek a jelzett kutatási területek­re. A csőráccsal kitámasz­tott oszlopokon nyugvó, a vízben félig elmerülő kata­marán három úszótestból és egy munkafedélzetből álL Középen kap helyet a fúró­torony és a daru, a „hátsó fedélzeten” a helikopterki­lyekről több ezer méter mélyre fúrhatnak le. Az elő­zetes számítások szerint az újabb fúrásokat jó eséllyel végezhetik, ugyanis vala­mely terület annál valószí­nűbben rejt magában olajat, minél nagyobb mennyiségű üledék rétegeződik rá. A képen látható kiképzé­sű fúrósziget-típusból a kö­kötő. A szigetet maximáli­san 300 méteres tengermély­ség fölött és 8000 méterig terjedő fúrásokra lehet használni. A speciális szer­kezetű fúrótorony teherbí­rása 500 tonna; az iszapöb­lítést két nagynyomású, egyenként 1700 lóerős du­gattyús szivattyú végzi. BETON- ÉS VASBETONIPARI MÜVEK SZOLNOKI GYÁRA (Szolnok, Panel út) az 1974/75. tanévre vasbetonkészítő tanulókat iskoláz be A beiskolázottakkal szerződést kötünk, munkaruhát, előmeneteltől függően: tanumányi ösztöndíjat, ösztön­díjkiegészítést biztosítunk. A VIII. ált. iskolát most végzettek jelent­kezzenek 1974. augusztus 20-ig a 633. sz. SZAKMUNKÁSKÉPZŐ INTÉZET IGAZGATÓSÁGÁN SZOLNOK, Petőfi út 1, Á

Next

/
Oldalképek
Tartalom