Szolnok Megyei Néplap, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-30 / 202. szám

1974. augusztus 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Csökkentik Nyíregyházi nyár a pedagógusok kötelező óraszámit Kormányhatározat intéz­kedik arról, hogy az oktatás­ügy területén is bevezetik a csökkentett munkaidőt. En­nek keretében valóra vált­ják a pedagógusok régi, jo­gos kívánságát: mérséklik a heti kötelező órák számát. A kormány határozata sze­rint a pedagógusok heti kö­telező óraszámának csökken­tése negyedik ötéves terv­időszakra előirányzott mun­kaidőcsökkentés szerves ré­sze. Ezzel azonban még nem tekinthető teljesnek az ok­tatásügyi dolgozók általános munkaidő-csökkentése. Ah­hoz például, hogy a pedagó­gusok — az általános mun­kaidő-csökkentés keretében — a kéthetenként második pihenőnapot megkaphassák, a tanév szerkezetét kell át­alakítani. Be kell vezetni a kéthetes tanítási ciklust, amely 11 tanítási napból és egy szabadnapból áll. Ennek gyakorlati megvalósítására már jelenleg is folynak kí­sérletek, tapasztalatai ked­vezőek. A kéthetes ciklus sze­les körű kiterjesztésére is megszülettek már a részle­teiben is kidolgozott és át­gondolt javaslatok. Remél­hető tehát, hogy az óraszám- csökkentésen túlmenően a munkaidő-csökkentés a 11 napos tanítási rendszer útján a következő tervidőszakban megvalósítható. A kormányhatározat nem csupán az óraszámokat mér­sékli. hanem szeptember el­sejétől az alsó-, közép- és felsőoktatásban lehetővé te­szi a csökkentett, heti 44 órás munkaidő általános be­vezetését. Ez egyebek között azt is jelenti, hogy az okta­tási intézmények gazdasági, műszaki, adminisztratív és kisegítő munkakörben fog­lalkoztatott dolgozóinak munkaideje az új tanévtől kezdve 44 órára csökken. A pedagógusok tervezett óraszám-csökkentését két szakaszban hajtják végre. Az első szakasz az idei tan­év szeptembereben. a máso­dik pedig a következő tanév szeptemberében .kezdődik. Az óraszám csökkentésé­nek első szakaszában — a most kezdődő tanévben — a következő intézkedéseket te­szik: a kollégiumi nevelők heti óraszáma a rendelet szerint 36 óra lesz. Az óvó­nők órái általában három­mal csökkennek, a követke­zők szerint: a függetlenített óvodavezetők heti hat, há­romcsoportos óvodák veze­tői 30, az egy vagy két­csoportos ovodák vezetői 33 órában, a beosztott óvónők 36 órában kötelezhetők fog­lalkozásra. Az általános iskolákban a nyelveket, fizikát, kémiát ta­nító szaktanárok kötelező óraszáma 21 lesz, ha tárgvu- kat legalább 11 órában ta­nítják: az ének, rajz és test­nevelés órái — amennyiben 12 vagy ennél több órában tanítják — 23; a gyakorlati oktatás tanárainak pedig 26, ha legalább heti 13 órában tanítják tantárgyukat. Az ál­talános iskola többi fel nem sorolt szaktanárának 23-ról 22-re csökken a kötelező órája. A középiskolákban szintén arányosan vezetik be a köny- nyítést. A szakközépiskolák­ban a műhelyfőnökök órái 12-ről 11-re mérséklődnek. A szakközépiskolákban és a gimnáziumokban általában- egy órát csökken a szaktaná­rok kötelező óraszáma: 19 lesz. A nyelveket, fizikai, ké­miai, biológiái, pedagógiai tárgyakat, a pszichológiát, gimnáziumokban a szakmai gyakorlatok elméletét, szak- középiskolákban a szakmai előkészítő és szakmai elmé­leti tárgyakat tanító tanárok kötelező óraszáma 19, ha leg­alább 10 órában tanítják tan­tárgyukat. A testnevelés, rajz, szakrajz és szabadkézi rajz, műszaki rajz, kertrendezési ismeret, ének-zene óráit 23- ban maximálták, ha legalább heti 12 órában tanítja a pe­dagógus; a középiskolában a gyors- és gépírás óráit pe­dig — ha legalább 11 órá­ban tanítják — 22-ben álla­pították meg. A gimnáziu­mokban és a szakközépisko­lákban a szakmai gyakorla­tokat vezető pedagógus kö­telező óraszáma 26, ha leg­alább 13 órában végzi. (Szak- középiskolában az úgyneve­zett nem elmélet-igényes, szak-szakmai gyakorlatról van szó.) A világnézetünk alapjait legalább 9 órában tanító pedagógus kötelező óraszáma heti 18. A fel nem sorolt középis­kolai tanárok óraszáma ál­talánosan 21. A zeneművé­szeti szakközépiskolákban a művészeti tantárgyak taná­rainak óraszáma 19, a kép­ző- és iparművészeti szakkö­zépiskolában szintén 19. A szakmunkásképző iskolákban a közismereti tantárgyak ta­nárainak 21 a kötelező óra­számuk. Zeneiskolai tanár és fiók zenei vezetők órája 21. 1975 szeptemberétől a kö­zépiskolában általában 19., az általános iskolában pe­dig 21 lesz a kötelező óra­szám. Társadalmi össietoqásból 1200 új óvodai hely (Tudósítónktól) Szolnok megyében tár­sadalmi üggyé vált az óvodai és a bölcsődei hely­hiány enyhítése. A taná­csok, az üzemek, vállala­tok, tsz-ek hozzájárulá­sával, anyagi támogatásá­val, valamint a lakosság társadalmi segítségével az év végéig több mint 1200 óvodai, illetve 216 böl­csődei helyet építenek meg, többet, mint eddig bár­melyik esztendőben. Az építő vállalatok és szövet­kezetek „zöld utat” bizto­sítanak a gyermekintéz­mények építéséhez, ezért számos óvodát, bölcsődét már az idén birtokukba vehettek a kicsinyek. Szol­nokon, könnyűszerkezet­ből két, egyenként száz­személyes jubileumi óvo­da és egy bölcsőde készült el. Kunhegyesen hetvenöt gyermeknek építettek ké­nyelmes otthont. Tósze­gen ötven gyermeket be­fogadó óvoda és 250 ada­gos konyha épült. A beru­házás kétmillió forint ösz- szegének csaknem felét közös forrásból fedezték. A szajoli dolgozó nők gyermekei részére het­venöt személyes gyönyörű óvoda került átadásra há­rom és fél milliós összeg­ből. Jászberényben óvo­dafelújításra került sor, Jászberényben és Török- szentmiklóson pedig most épülnek az új, korszerű, szép bölcsődék. A megye vállalatai és intézményei az év végéig községfej­lesztési hozzájárulásként mintegy ötvenhatmillió forintot fizetnek be a ta­nácsok egyszámlájára, ezenfelül a gyermekintéz­mények befogadóképessé­gének a növeléséhez is több millió forinttal hoz­zájárulnak. Száz kutató a pusztán Csaknem száz tudományos kutatónak adott engedélyt az elmúlt hónapokban a Horto­bágyi Nemzeti Park igazga­tósága. hogy a puszta külön­böző részein felméréseket, megfigyeléseket folytasson. A tavasz folyamán három évig tartó szabadföldi kutatómun­ka kezdődött az újszentmar- gitai erdőben és környékén. Ezt az őstölgyest a kék vér­csék erdejének nevezik, itt található a puszta legszebb és legöregebb tölgyerdője. A kutatások, megfigyelések má­sik központja a nagyiváni szikes puszta, illetve a kun- rradarasi mocsúrvidék és en­nek a területnek gomba, mo­ha, zuzmó és alga flórája. Valamennyi kutatás célja a Hortobágyi Nemzeti Park nö­vény- és állatvilágának fel­tárása, a különleges védett­séget érdemlő ritkaságok megóvására kidolgozott ja­vaslatok végrehajtása. ,a tu­dományos feltárás nyomán nyert adatok közzététele. Népi építészet a Nagykunságban címmel nyílt kiállítás Kar­cagon a Györffy István Nagykun Múzeumban. Tavaly nyáron a budapesti Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola munka­társai és növendékei a múzeummal közösen Karcagon tanul­mányozták a hagyományos népi építészetet. Munkájuk során 3 ezer fényképfelvételt készítettek. A képeket, az általuk ké­szített rajzokat és az építészeti emléktárgyakat bemutató kiál­lítás október végéig tekinthető meg Szolnokiak SZOT-beutalóval Immár harmadik éve, hogy nyaranként a nyíregyházi Bessenyei György Tanárkép­ző Főiskola egyik, 300 sze­mélyes kollégiuma gondos, szakértő kezek munkájával a három nyári hónapra „átva- rázsolódik” diákotthonból SZOT-üdülővé. A nyíregyházi ilyen szem­pontból is ritkaságszámba megy, s különlegessége, hogy egyike azoknak az üdülőknek, amelyek nagycsaládosok szá­mára biztosítja a nyári üdü­lést. A kollégium 2—2 sze­mélyes ikerszobái, s az őket elválasztó hideg-meleg vízzel ellátott mosdóhelyiség nyá­ron egy-egy beutalt család kéthetes lakóhelyévé válik. A kollégiumot körülölelő park­erdő, sétányaival, pihenőpad­jaival a csendet, kikapcsoló­dást keresői! „menedéke”. Az autóbusszal alig tizpercnyire lévő sóstói strand gyógyvizé­vel, hideg-meleg vizű me­dencéivel a napimádók — ki­csikét a Balatont is pótló — kedvelt fürdőhelye. A kollé­gium szomszédságában elhe­lyezkedő sportpályák pedig biztosítják a sportolás, a moz­gás lehetőségét. Az ideérkező vendégek nem tudják, hogy az üdülő üzemeltetője, a Mát- ra-bükkvidéki Üdülési és Szanatóriumi Igazgatóság ve­zetői az üdülők véleményei alapján már hosszabb ideje azon fáradoznak, hogy a jö­vőben már az eddigi három­száz helyett hátszáz vendég pihenhessen turnusonként a kollégiumból lett üdülőben. Találkoztunk szolnokiakkal is . ^ Szolnokról érkezett a két­hetes vakációra a Mészáros és a Turcsányi család. Mé­száros Sándor, a Szolnok me­gyei Állami Építőipari Válla­lat művezetője, felesége a megyeszékhely GELKA szer­vizének dolgozója. Nagyobbik lányuk Ágnes, a Május 1. Ru­hagyár szolnoki üzemének varrónője. A Turcsányi csa­lád „feje”, a papa Turcsányi István, a Vasipari Vállalat karosszéria-lakatosa, felesége a Hetényi Kórház rendelőin­tézetének asszisztensnője. — Milyen érzéssel fogadták, hogy egy kollégiumban töl­tik szabadságukat? — érdek­lődtünk tőlük. — Az első pillanatban arra gondoltunk, hogy mivel fér­jem korábban már járt Nyír­egyházán, személyében meg­felelő idegenvezetőre talá­lunk. Ismeretei azonban „cső­döt mondtak”, ö sem ismert rá a tizenegynéhány évvel ez­előtti Nyíregyházára, — kezd­te a beszélgetést Turcsányiné. Ahogy Mészárosék szavaiból kiéreztem, a gazdag program mellett igyekeztek ők is időt szakítani arra, hogy közelebb­ről ismerkedjenek meg a nyírségi megyeszékhellyel. Az apuka az új, rohamosan épülő jósavárosi lakótelepen szakértő szemmel figyelte, mit és hogyan építenek. Sőt, a lakótelepben egy kicsit a szol­noki lakótelepek karcsú épü­leteit, toronyházait is felfed­ni vélte. Egyszóval a két hét alatt még tapasztalatcserére is jutott idő bőven. Csillagászat, kirándulás és egyebek Mindemellett a SZOT kul- túrfelelősei által összeállított műsorból is mindenki megta­lálhatta a számára legérdeke­sebb programot. Az aprósá­gok vetélkedhettek — a cso­koládé díjakért — s ha elfá­radtak a vidám játékban, vár­ták őket a társasjátékok, a diafilmvetítések, a gyermek­könyvek tucatjai. S táboruk­ban a legnagyobb sikert a távcsöves csillagászati előa­dás aratta. A Holdat figyel­ni, a csillagokat vizsgálni, nem mindennapi látnivaló. A felnőttek? Részükre helytör­téneti és TIT előadásokat, táncestéket, filmvetítéseket, szellemi vetélkedőt szervez­tek. És sokáig maradandó él­mény lesz még a nyírbátori túra és kirándulás Sárospa­takra, Tokajba. — Izgalmas volt megismer­ni, felfedezni Nyírbátort. A műemléktemplom, a gazdag kiállításokkal rendelkező mú­zeum egy szolnoki számára új, friss élményt adott, — ez volt véleménye Turcsányiné- nak. Mészárosék örmmel vélték felfedezni a nyíregyházi mú­zeumban a szolnoki múzeum által kölcsönzött anyagokat. 4x3 a kalóriákért A vendéglátással valameny- nyien elégedettek voltak. A 701. számú vendéglátóipari egység ötven dolgozója fára­dozott azért, hogy mindig idő­ben és ízletesen kerüljenek a beutaltak asztalaira a finom ételek. Naponta négy alka­lommal, háromféle válasz­tékból válogathatott minden­ki. Ha röviden kellene össze­gezni a nyíregyházi nyár két hetét, nehezen találnának summás, megfelelő jelzőt, amely hűen fejezné ki az itt eltöltött tizennégy nap ta­pasztalatait. Turcsányiné megpróbálkozott vele, vala­hogy így: — Jó lenne, ha jövőre is eljöhetnénk! Két szolnoki család tagjai­val töltöttünk el rövid időt, akik együtt a többi tizenöt négytagú szolnoki családdal Nyíregyházán töltötték nyári pihenésük egy részét. Talán nem is tudták, hogy az idei szezon volt a jubileumi, a 25. a SZOT üdültetésének törté­netében. Államunk, a szak- szervezetek évente mintegy féimilliárd forinttal támogat­ják a dolgozók pihenését, üdülését. S hogy még mit is jelentett az élmény, s kikap­csolódás mellett ez a két hét? A nyíregyházi házigazdák arra kérték beszélgetőpartne­reinket, hogy meséljék el is­merőseiknek, barátaiknak, munkatársaiknak az itt lá­tottakat, tapasztaltakat. Mondják el, hogy itt is szor­galmas munkával épül a vá­ros, vele együtt a környék, a megye. S mindig készek arra, hogy máskor is vendégül lás­sák a szolnokiakat, s az or­szág más megyéiből érkező­ket. Kalenda Zoltán Késik a nyugdíj, az újság Kevés a kézbesítő Jászapátin Késik a kézbesítő, és az előfizetők csak délután vagy másnap kapják meg a napi­lapot, amelyből szeretnék megtudni, mi történt a nagy­világban. Mi a késés oka? Erre kerestünk választ Jász­apátiban, ahol az elmúlt hó­napokban különösen sokat panaszkodtak amiatt, hogy késve kapják meg az újsá­gokat. Fehér András, a postahi­vatal vezetője a gondokkal kezdte: — Kevés a kézbesítő, és reményünk sincs, hogy egyha­mar változtatni tudjunk hely­zetünkön. Jászapátiban ti­zenegy ember viszi ki na­ponta a postai küldeménye­ket, közülük öten vegyesen: leveleket és hírlapokat. Egy- egy kézbesítő 18—20 kilomé­tert tesz meg naponta, közel 300 napilapot, sok levelet és hetenként 300—350 hetilapot hord szét. — Miért nem foglalkoztat­nak több kézbesítőt? — Közel egy éve, hogy a posta bejáratánál ott függ a tábla: kézbesítőket felve­szünk. Sajnos eredménytele­nül. A nagyközségben két jól fizető tsz van, mind több dolgozót foglalkoztatnak a ktsz-ben, az ÁFÉSZ-nél. A Váci Kötöttárugyár helyi üzemében ugyancsak sokan jutnak jól fizető munkához. A legtöbb munkahelyen job­ban fizetnek, mint a postá­nál, i a munkakörülmények is kedvezőbbek. Így nem meg­lepő, hogy nem nálunk je­lentkeznek a munkát kere­sők. Az sem ritkaság, hogy 10 éves munkaviszony után itt hagyja a postát, olyan jó kézbesítő, aki 1800—2000 fo­rintot keresett. Máshol jobb fizetést kínáltak, hát oda­ment. Mérei Istvánná 1971 óta kézbesítő. Közel egy éve „váltós”, vagyis mindig ab­ban a körzetben dolgozik, ahol pótolni kell a kézbe­sítőt. — Nekünk régieknek is sok gondot okoz a gyakori körzetváltozás. Sokszáz csa­lád szokását, kívánságát kell ismerni. A díjbefizetéseknél tudni kell például, ha nincs otthon az előfizető, melyik szomszédnál hagyja a pénzt, munkahelyén, vagy munka­idő után kell-e keresni. Az újonnan belépő kézbesítők mielőtt megismerkednének körzetükkel, megijednek a nehéz, sokszor megoldhatat­lannak látszó feladatoktól. Gvakran el is számolják ma­gúkat párszáz forinttal — így hát kilépnek. Azután kezdődik minden elölről, Isr meretlen kézbesítő kerül, is­meretlen körzetbe, az előfi­zetők késve kapják meg a postai küldeményeket és pa­naszkodnak ... jogosan. Sz. F. nyugdíjas hosszú évek óta előfizetője a Szol­nok megyei Néplapnak: — Szeretem a lapot, hi­szen a mi életünkről, öröme­inkről és gondjainkról be­szél. Az elmúlt évek során mégis többször lemondtam az előfizetést, mert késve, néha csak két-három nap után kaptam meg a lapot. A mi utcánkban — Farkas és Hold utca — minden előfizető ugyanezt mondja. Tudjuk az okát is, hogy miért kapjuk meg rendszertelenül nem­csak a napilapot, de a leve­leket és a nyugdíjunkat is. Késik a kézbesítő, és Jász­apátiban panaszkodnak a posta munkájára. Nemrég még „csak azért”, hogy kés­ve kapják meg a hírlapot, újabban egyre több idős em­ber mondja jogos felháboro­dással, hogy későn kapja meg a nehezen várt nyugdí­ját, a levelet, vagy a távira­tot. Ezen már "«tn gondol­kodni kell a postának és a községi tanács vezetőinek, hanem cselekedni; annál is inkább, mert fontos problé­ma megoldásáról van szó. — illés —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom