Szolnok Megyei Néplap, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-27 / 199. szám

1974. augusztus 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jászberényi tanyavilág Hatezer ember jelene jövője Jászberény alig több mint harmincezer lakosából hat­ezer ember a várostól délre és délnyugatra fekvő sűrű tanyai településen, s az északi részen elszórt tanyá­kon él. A tanyák és az ott élő lakosság száma csökken ugyan, de csak lassú ütem­ben. Napirenden marad te­hát a tanyavilág, az ott élő emberek sorsa, jelene, jövő­je. ☆ Jászberény gyors iparoso­dása következeiében a ta­nyákon élők közül egyre töb­ben dolgoznak ipari üzemek­ben. Jelentősen gyorsítja a tanyák megszüntetésének fo­lyamatát — szerkezetátalakí­tó és tudatformáló hatásával — a nagyüzemi mezőgazda­ság is. Tagadhatatlan, _ hogy ugyanakkor sok tényező las­sítja ezt a folyamatot. Ezek közül a legismertebbek: a háztáji állattartásból és nö­vénytermesztésből származó többletjövedelem, az alacso­nyabb igénvek mellett ol­csóbbak a megélhetési lehe­tőségek. A ritkán lakott településeket és tanyákat mind korszerűt­len települési formát általá­ban felszámolásra ítélik. Az Üjerdőn, öregerdőn, a por­telki részen ugyanakkor fej­lesztési-fejlődési igények ve­tődnek fel. Ezek elsősorban a jó talajviszonyokból, a ked­vező gazdálkodási lehetősé­gekből adódnak. Meghatá­rozza a fejlesztési igényeket az is. hogy a viszonylag jó közlekedés eredményeként az ott lakók könnyen beutaz­hatnak munkahelyükre, a Hűtőgépgyárba. Két ellentétes tendencia. Felszámolják és fejlesztik a tanyákat. Valamennyi tele- lepülésre érvényes viszont a megállapítás, hogy a tanyai lakosság háztáji gazdálkodá­sának jelentősége még min­dig számottevő. A háztáji ál- latenyésztésben, a zöldség­gyümölcs termesztésben, az előállított élelmiszerek meny- nyisége több termékből he­lyenként meghaladja a nagy­üzemekét. i Hosszú ideig foglalkozni kell tehát a tanyákon élők életkörülményeivel, gondos­kodni kereskedelmi, egész­ségügyi, szociális ellátásuk­ról, kulturális igényeik kielé­gítéséről. A külterületi la­kosság áruellátására a jász­berényi ÁFÉSZ 10 vegyes v élelmiszerboltot és 3 vendég­látó egységet — büfét, fala­tozót és italboltot — üze­meltet. A boltokban meg lehet ugyan vásárolni a napi, fo­gyasztási cikkeket, de nem mindegyik felel meg a kö­vetelményeknek. Villany csupán két tanyai boltban van. ezért a hűtést igénylő árukból nem vagy csak mi­nimális mennyiséget tarta­nak. A bolthálózat korszerű­sítését akadályozza az a kö­rülmény. hogy a boltok épü­letei nincsenek az ÁFÉSZ tulajdonában. Néhány üzletben ennek el­lenére igyekeztek enyhíteni a gondokon. A meggyespelei és az öregerdei boltban fel­újítással és belső átalakítás­sal teremtette meg az ÁFÉSZ a kulturáltabb kiszolgálás és tárolás feltételeit. Portelken a vegyes bolttal egybeépített italboit megszüntetésével bő­vítették az eladóteret és épí­tettek megfelelő raktárhelyi­séget. Hasonló módszerekkel a többi tanyai boltot is korsze­rűsíthetné az ÁFÉSZ. Külö­nösen a tartós fennmaradás­ra kijelölt tanyaterületeken van szükség a kereskedelem fejlesztésére. Szervezettebbé kell tenni a háztáji termékek felvásárlását, a háztartási tüzelőolaj forgalmazását, a gázpalackcserét. Az egészségügyi ellátás csupán a legszükségesebb igényeket elégíti ki Jászbe­rény tanyavilágában. A kör­zeti orvos hiányára szinte mindenütt panaszkodnak. A csecsemő, a terhes és a csa­ládgondozást a járműhiány, ősztől—tavaszig pedig a ked­vezőtlen útviszonyok nehezí­tik. Másik fontos feladat, s ezt a tanyán élő lakosság száma is indokolja: az eddigieknél behatóbban foglalkozni a ta­nya világ kulturális igényei­vel. Jó kezdeményezés, hogy az iskolás korú gyerekek ok­tatása mellett a pedagógusok a felnőtteket is segítik álta­lános és szakmai műveltsé­gük gyarapításában. Ennek eredményeként az elmúlt há­rom évben a peresi és a négyszállási körzetben ötven felnőtt végezte el az általá­nos iskolát. Hasznos mód­szerekkel teremtik meg egyes településeken a lakosság ré­szére a művelődés, a szóra­kozás lehetőségeit. Jelentő­sek az eredmények például a portelki körzetben, ahol a Március 15 Tsz a városi ta­nács segítségével olyan klub- könyvtárat épített, amelynek érdekes programja mind több tanyai lakost vonz. Eredményes a kulturális munka az újerdei és a pe­resi tanyaközpontokban. Mindkét településen klubte­rem van, ahol szórakozási és önképzési lehetőségeket biz­tosítanak az ott lakók részé­re. Sokat tesz a kulturális igények kielégítéséért a vá­rosi-járási könyvtár, a Dé­ryné művelődési központ. A könyvtárnak 17 ezer 300 kö­tettel 22 kölcsönzője és fiók- könyvtára van a tanyai te­rületeken. A művelődési köz» pont segít a kulturális mun­katervek elkészítésében, vál­tozatos kulturális prográmot biztosít a tanyaközpontok­ban. ír Érvek a tanyák megszün­tetése mellett. Ellenérvek. Még tartják magukat a ta­nyavilágról szőtt legendák, közben tért hódít napjaink realitása, amely sürgeti a tanyák kérdésének rendezé­sét. Illés Antal Hazautazott a „Sárisan” Szlovákiába készül a Jászsági népi együttes Vasárnap elutazott Jászbe­rényből a szlovák ipari szö­vetkezetek Sárisan ének- és táncegyüttese. Az 1967-ben Eperjesen alakult együttes az ipari szövetkezetek Jászsági népi együttesének vendége­ként tartózkodott egy hétig megyénkben. Felléptek Jászberényben az augusztus 20-gn rendezett szövetkezeti néptáncegyütte­sek és pávakörök jászsági bemutatóján. Vendégszerepei-; tek Jászladányban és Kar­cagon. A Jászsági népi együttes szeptember 20—26 között vi­szonozza a szlovák énekesek és táncosok látogatását. Csehszlovákiai vendégszerep­lésük során Érsekújváron, Kassán és Zójomban lépnek majd fel. Kétórás műsoruk­ban a Jászság zenéjéből és dalaiból adnak ízelítőt, ha­zánk legszebb táncaiból mu­tatnak be néhányat. ÁUl&chri Menekülők Sajnos, vajmi ritka a Rá­diószínház láthatatlan szín­padán a munkástéma. Ezért örültünk joggal, hogy Mo­csár Gábor az olajbányászok életéből merített témát. E történet azonban csak a drá­ma lehetőségeit hordozza ma­gában. igazi feszültséget nem tud teremteni, s ezért bizony kissé terjengősnek is érez­tük. Gáspár, az olajmunkás tá­vol él családjától, s így óvatlanul, véletlenül bele­botlik a fúrótorony melletti tanyán szintén magányosan élő Etába. Az asszony férje messze jár dolgozni, csak hét­végeken vetődik haza, akkor is goromba, így hát joggal menekül tőle felesége. A két egymást kereső embert el­választja azonban a környe­zet, az hogy a férj nem akar továbbra is Pestre járni dol­gozni. s éppen a fúrómun­kásoknál szeretne helyet ta­lálni. A helyzet megoldha­tatlan, s a fúrótorony mun­kásaival együtt néhány hét alatt tövábbköltözik. Ha ebben a kiélezett hely­zetben, valóban emberi sor­sok valósághű rajzát kap­juk, talán izgalmasabb, érde­kesebb lett volna a játék. De a beszélgetésekben sok a frázis, a cselekmény is már-már közhely szerű for­dulatokba torkollik, s mind­ez csak a hiányérzetet nö­veli bennünk. Miért van az, hogy egy játéknak feltétlenül ki kell töltenie a megszokott egy órás időtartamot, még akkor is, ha erre szemmel látható­lag nem futja erejéből? Ta­lán a rendező. Varga Géza segíthetett volna, de a já­tékot ő sem tudta érdekfe- szítőbbé, pergőbbé tenni. Csak a színészi alakítások nyújtottak némi vigaszt, hi­szen a darab főszereplőit olyan, a hangjátéki alakítás terén is nagy tapasztalattal rendelkező színészek formál­ják meg, mint Sinkovits Im­re, Szemes Mari és nem utolsó sorban Bihari József. De a sivár cselekményt ők is csak nehezen tudják élet­szerűvé tenni. EB-magazin A bécsi Európa Bajnokság úszógyőzteseiről hallhattunk vasárnap' délelőtt frappáns összeállítást, sportszerűen vi­dám, már-már szertelen be­szélgetést. Hogy ez a sport­műsor eltért a már megszo­kottól, annak nem csak azért örültünk, mert kötetles nebb, s így figyelemfelkel- tőbbvolt, hanem azért, mert megmutatta: a műsor átgon­dolt szerkesztésével bármely műfajban lehet kiemelkedőt alkotni. Az összeállítás talán leg­jobb része éppen az indítás, melyben Szepesi György és Peterdi Pál szinte egymás szavába vágva. csevegve mondtak el egy sor érdekes­séget Európa úszóinak, „vi­zes” embereinek találkozójá­ról. Ha eddig gyakran panasz­kodtunk. hogy a sportközve­títésekben sok a felesleges szófűzés, a gondolat nélküli érdektelen mondat, most jog­gal örülhetünk annak, hogy lám így is lehet. Itt minden, riport addig tartott, míg újat mondott, míg érdekes volt, s minden kommentár köny- nyedsége ellenére tömör volt, a lényegre, az érdekességre koncentráló. trömböczky — Sok kicsi nem megy sokra Nemrégiben egy megyei egészségügyi értekezleten-fel­merült, hogy a városokban, községekben a segélyezésre szánt összegek túl sokfelé osztódnak. Ebből következik, hogy egy-egy segélyezett öreg, munkaképtelen ember az ese­tek többségéhen olyan keve­set kap, hogy az nem fedezi, nem fedezheti az elemi lét- fenntartás költségeit sem. Természetesen ezeknek az öregeknek többnyire nem a tanács által juttatott segély az egyetlen jövedelmi forrá­suk'. A kiegészítés azonban nem javítja számottevően életszínvonalukat. Százforin­tonként elfolyik a pénz, így látszata alig van, pedig meg­felelő elosztásban a legrászo- rultabbaknak komoly segítsé­get jelenthetne. A segítség fajtái A tanácsok többféle segélyt folyósítanak a rászorulóknak. A segélyezettek három népes kategóriája kapja azonban a rendelkezésre álló pénz túl­nyomó többségét. Ezek a tsz- járadék kiegészítésben része­sülők, a rendszeresen segélye­zettek, illetve azok, akik ese­tenként kapnak rendkívüli se­gélyt. De pénzzel segítik a tanácsok például a börtönből szabadultakat, jutalmazzák a sokgyerekes anyákat is. Az öregek napkörije is pénzzel kifejezhető segítséget jelent a magukra maradt öregeknek. A számok egyértelműenriúzo- nyítják, hogy a rendelkezés­re álló összeghez képest túl széles a segélyezettek köre. Az adatok Törökszentmiklós- ról és Túrkevéről valók, de kevés eltéréssel jellemzik a megyei helyzetet Nehéz elosztani A tanácsok illetékes veze­tői és előadói érthetően arra törekszenek, hogy minél több jogos igényt kielégítsenek, minél több idős embernek könnyítsék meg az életét. Ez a jó szándék vezet arra, hogy egyes helyeken egyáltalán nincs visszautasított segély­kérelem, vagy csak a legke­vésbé jogosokat utasítják vissza, inkább többfelé oszt­ják a segélyezésre fordítható összeget. A tsz-járadékosoknak nyúj­tott havi kiegészítés szemé­lyenként száz forint körüli összeg. Törökszentmiklóson nyolcvanheten kapnak ilyen segélyt, az alapösszeg száz fo­rint. Túrkevén harmincegy tsz-jSradékos kap kiegészí­tést. Közülük kilencen száz­forintnál is kisebb összeget, de a legmagasabb is csak 122 forint. A rendszeres havi segély­ben részesülők száma a leg­nagyobb, ,ők kapják a segé­lyezésre szánt összeg nagyobb részét. Egyúttal az ő helyze­tük talán a legnehezebb, mert igen sokuknak a rendszeres havi. segély az egyetlen jöve­delmi forrása. Törökszentmiklóson például a kilencvenhárom rendszere­sen segélyezett ember közül csak tizennégy rendelkezik egyéb jövedelemmel. A meg­maradó hetvenkilenc közül csak kilencen kapnak 500 fo­rintnál többet. Az idei átlag hivatalosan 411 forint, a va­lóságban valamivel maga­sabb, mert eddig többet hasz­náltak fel az évi költségve­tésből, mint amennyit időará­nyosan fel lehetett volna használni. A túllépés hét hó­nap alatt 50 ezer forint. En­nek egyelőre még nincs meg a fedezete. Túrkevén a gondok hason­lóak, bár többen kapnak ma­gasabb összeget. Az ötvenki­lenc rendszeresen segélyezett lakos közül tizenegy 500 fo­rintnál többet kap. A segé­lyek skálája egyébként 144 és 643 forint között szóródik. Rendkívüli segélyt ez év el­ső negyedében Törökszent­miklóson huszonhármán kap­tak. Tavaly az égész évben negyvenhét volt a segélyezet­tek száma. Az átlagos összeg 365 forint. Túrkevén tavaly tizenketten kaptak rendkívüli segélyt, a legmagasabb ösz- szeg 500 forint volt. Az egyéb segélyek összege is alacsony. A börtönből sza­badultak például Törökszent­miklóson 200 forintot kaptak. A sokgyermekes anyák jutal­ma viszonylag magas volt ta­valy, 1000—1200 forint. Az idén azonban nem bizto?, hogy ezt az összeget sikerül tartani, mivel ugrásszerűen megnőtt az igényjogosultak száma. Törökszentmiklóson például tavaly egész évben heten kaptak ilyen jutalmat, most egy negyedév alatt öten. Mit [lehet tenni, a segélyek összegének emeléséért, illet­ve csökkenése ellen? Az első és legkézenfekvőbb válasz az lehetne: emelni kell a segélyezésre fordított ösz- szeget. Törökszentmiklóson ez jelenleg 484 ezer, Túrkevén 394 ezer forint. Ez az út azon­ban ilyen egyszerűen nem járható. A tanácsok aligha tudnak egyik évről a másik­ra 40—50 százalékos emelést biztosítani, márpedig körül­belül ennyire lenne szükség, hogy a legalacsonyabb segé­lyek összege elfogadható szintre emelkedjék. Azt á gyakorlatot azonban meg le­het szüntetni, hogy a taná­csok szándékosan alacso­nyabb összeget terveznek a kelleténél, s a hiányt év köz­ben póthitelből fedezik. Ez bizonytalanná teszi a terve­zést, s a hitel sem mindig ak­kor és olyan összegben áll rendelkezésre, mint kellene. Másik lehetőség a társadat lom segítőkészségének fel- használása. E területen még csak a kezdeti lépéseket tet­tük meg. Úttörők, szocialista brigádok már most is patro­nálnak magányos, idős embe­reket, néhol a gondozói há­lózat is gazdagodott; lelkes és önzetlen társadalmi munká­sokkal, de megfelelő szerve­zés és irányítás mellett ezen a téren a mostaninál még sokkal nagyobb eredménye­ket is el lehetne érni. A tár­sadalmi segítségről általában azt mondják a tanácsok il­letékesei, hogy jelenleg a se­gélykérelmek számának nö­vekedését lassítja, de még nem elég hatékony ahhoz, hogy hatására csökkenteni le­hetne a segélyezettek körét. Megfelelő szervezettséggel azonban ez is elérhető. mérlegeléssel A harmadik, és első hallásra talán antihumánusnak tűnő lehetőség a segélyezettek helyzetének felülvizsgálása és egyesek kizárása a rendszeres vagy esetenkénti segélyezés­ből. Az érdekeltek többsége ugyanis nem teljesen magára maradt idős, vagy egyéb ok­ból munkaképtelen ember. Ha csak ezekről kellene gon­doskodniuk, a tanácsok igen szép segélyeket tudnának fi­zetni. A valóságban azonban a segélyezettek jelentős ré­sze azért kér és kap pénzt, vagy élelmezést az öregek napközi otthonában, mert hozzátartozói nem törődnek vele, holott anyagi helyzetük ezt lehetővé tenné. Ismeretes, hogy a hozzátar­tozókat bírósági úton is lehet tartásra kötelezni. A lehető­séggel azonban viszonylag ritkán élnek a tanácsok. Ma­guk az idős emberek ellenzik gyakran ezt a megoldást, mi­vel nem akarják „meghur­colni” gyermeküket, unoká­jukat, inkább vállalják a nél­külözést. Az eljárást a taná­csok sem szívesen kezdemé­nyezik, mivel sok vesződség- gel jár. Inkább tovább oszt- ják-aprózzák a segélyeket. Közben pedig azokat rövidí­tik meg, akik valóban telje­sen egyedül maradtak és a tanácson kívül sehonnan sem várhatnak segítséget. B. A. Horgászok \

Next

/
Oldalképek
Tartalom