Szolnok Megyei Néplap, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-25 / 198. szám
Garfunkel és az élet — Ha nem sietsz nagyon — mondta Garfunkel —, elárulom neked az élet titkát. Egy mondat. — Nagyon sietek — mondjam, és már mentem is volna tova, de ez a marha mindig le tud bilincselni valamivel. Ezúttal azt csinálta, hogy fejhajtott egy stampedli rumot, hörpintett egyet a feketés pohárból, majd felvett az asztalról egy közönséges gyerekcsörgőt és gügyögve rázni kezdte. *• — Elárulom az élet titkát. .. — ismételte gyügyö- részve. — Mennyiért? — Huszas! — mondta, majd sietve hozzátette. — Tízes! — Megéri... — mondtam, és leültem mellé. — Halljuk újabb ökörségeidet. — Kérlek. Az élet titka egy mondatban így hangzik: senki sem felnőtt. Érted? — Értem. Senki sem felnőtt, ez az élet titka egy mondatban. Szervusz. — Várj! — szólt, és visszanyomott a-székbe. — Megmagyarázom bővebben. Az emberek, köztudomás szerint gyermekként jönnek a világra. Később a társadalom mindent elkövet, hogy felnőtteket neveljen belőlük. Erre minden eszközt felhasznál, a nádpálcától egészen a vezércikkig. Ámde az emberek mégsem lesznek felnőtték, csak úgy tesznek, mintha azok lennének. Belül gyerekek maradnak, mert az jobb. Nézd meg, mit szeretnek legjobban az emberek: játszani. Apa: Hová siet annyira ez a lány ? Fiú: Biztosan haza, Nem kérdeztem. Apa: Szép lány...' Fiú: Gondolod? Apa: Hát te nem? Fiú: Miért ne... Apa: Mégsem kísérted el? Fiú: Minek? Menjen csak egyedül. Apa: Nem szép dolog. Fiú: Sebaj, megszokta. Ha az ember egyszer-kétszer elkíséri — isten tudja, mit vesz a fejébe. Apa: Nagyon helyes lány. Furcsa, hogy neked nem tetszik. . Fiú: Miért -ne tetszene? Nagyon is tetszik. Apa: Ide hallgas, talán Totózni, lottózni meg szerelmeskedni. Figyeld a gondolatmenetemet? — Nem. — Akkor folytatom. Az emberek a nevelés hatására elkezdik szégyelleni, hogy ők gyerekek, és megjátsszék egymás előtt a felnőttet. A főnök parancsolgat, a lektor nagy- képűsködik, az orvos szakállt 'ereszt, és latinul beszél. Holott tulajdonképpen mindegyik labdázni szeretne vagy bigézni. Láttál te már atomtudóst a futballmeccsen? Vagy láttál már diszpécsert ping-pingozni ? — Sőt. Láttam éjjeli pincért nappal meghalni. — — Na, látod. Most jövök én, és azt mondom: hulljon le az álarc! Ne nagyképűsködjünk, ne pózoljunk, hanem valljuk be férfiasán, hogy mindnyájan srácok vagyunk az Űr színe előtt, és gyerünk játszani. — Óriási! És ki fog dolgozni? — Mindenki. A munka is játék, ha nem beszélnek róla felnőttesen. Láttál te már főszerkesztőt autót szerelni; és matrackereskedőt verset írni ? Óriási lelkesedéssel csinálják, mert játszanak. Hát majd ezentúl játsszunk bá- nyászosdit, vegyészesdit, az orvosok pedig azt fogják játszani: hol a vakbél, komám- asszony? Óriási, soha nem látott aranykor virrad ránk! A legragyogóbb az emberiség történetében! Nem lesz például háború. Nemzetközi értekezleteken összeülnek a nemzetek képviselői, és azt Joanna WiHnsha SZERELEM 1974 te... izé... mármint... hogy őbelé...? Fiú: Talán. De hogyan lehet ezt megállapítani? Apa: Szeretnél mindig vele lenni? Fiú: Hm... Apa: Féltékeny vagy rá? Fiú: Biztosan... Apa: Állandóan rá gondolsz, semmiféle munkára ne i tudsz odafigyelni. Jól megy a munkád ? fogják játszani: „Sicc hátul- só pár, előre fussatok!” Az amerikai elnök bemegy rolleren a Pentagonba, és azt mondja a szenátusnak: „Srácok, ma nem intézünk senkihez jegyzéket. Olyan szép idő van, kimegyünk a rétre, ürgét önteni...” Az infatilizmus elfoglalja végre méltó helyét az ég alatt, és az egész világ nem lesz más, mint egy nggy dedó... — Ne tegyelek tisztába? — kérdeztem aggodalmasan, mert Gátiunkéi teljes erejéből rázta a csörgőt, és az arca egészen kivörösödött. De már nem lehetett megállítani. — Űj korszak hajnala virradt ránk! Egy felnőttek nélküli, paradicsomi kor, ahol a vérszomjas lakásügyi előadó mellett békésen legelészik a jámbor ágyrajáró. S akinek ez nem tetszik, az megismerkedik fegyvereink erejével. Garfunkel félelmes gesz- -tussal kivágott az asztalra egy gumicsúzlit, aztán fáradtan elmosolyodott, és jóval szerényebben hozzátette. — Kapok egy tízest, .j — Miféle tízest... — Hát amit megígértél, ha elárulom az élet titkát... — Ki ígérte meg? Én? — kérdeztem csodálkozva. Aztán felállva a helyemről, így szóltam: — Ipacs-apacs, nem ér a nevem... Kiöltöttem a nyelvemet, és vidám bakugrások közepette elhagytam a kávéházat. Gádor Béla Fiú: Sehogy sem megy. Apa: Tudod mit mondok én neked, fiú? Szerelmes vagy! Meg kell mondanod neki. mert még másvalaki mondja ezt, és akkor neked befellegzett. Fiú: Tudod, talán van is valami ebben. Apa: Nem kell okvetlenül térdre borulni előtte, stb. Egyszerűen ezt mondod neki : így vagyunk, én téged... izé... no. érted már? Fiú: Értem, csak nem tudom hogyan fogadja. Talán kinevet. Apa: És régóta tart nálad ez a dolog? Fiú: Két éve. ’ f ■ Apa: Nem kis idő! Fiú: De már egy éve együtt élünk. Kovalszkij: Körforgás Nemrégiben a lakásomban sajnos nagyon elszaporodtak a molyok. Fölfaltak minden szövetet, ami az útjukba kerüli, éjszakánként pedig félelmetes rajokban repkedtek a szoba sötétjében. Már teljesen kétségbeestem, használtam moljürtó vegyszereket, naftalint. — azonban semmit nem segített. Egyszer azt tanácsolták nekem, hogy tenyésszek varangyos békákat a lakásban, tudniillik a békák nemcsak a molyoktól szabadítanak meg, hanem a lárváikat is felfalják. . Megfogadtam a tanácsot, és vettem néhány darab békát. és mit tesz isten, három nap alatt egy fia moly sem volt a lakásban. Ellenben varangyosbéka százával ugrált a fürdőkádba be, fürdőkádból ki. — Gólyák kellenek — tanácsolták ekkor barátaim, — és a békákat mintha elnyelték volna. Mondanom sem kell, másnap vettem tíz gólyát. Néhány vérzivataros nap után az utolsó béka is kiugrott nyolcadik emeleti lakásom ablakán. Most azonban nem tudtam megszabadulni a gólyáktól, amelyek igen ragaszkodó teremtményeknek bizonyultak. Teljesen befészkelték magukat a fürdőszobába. — kizavartam őket az ajtón, bejöttek az ablakon. — Szerezz egy puskát — tanácsolta egy ismerős vadász barátom. Vettem egy príma kis kétcsövű fegyvert. Majd mindennap félóránként kinyitottam a fürdőszoba-ajtót, és lövöldöztem mindkét csőből. Valóban minden lövés után egyre több gólya röpült el, de a szomszédok panaszt nyújtottak be a lakóbizottságnál, hogy nem hagyom őket nyugodtan élni. Hogy a nagy zajt valamelyest tompítsam, vettem egy pár nagy szőnyeget, és felakasztottam őket a falra. Ekkora mennyiségű szövettől természetesen rengeteg moly telepedett meg a lakásomban. — Tenyésszek békát — tanácsolták barátaim... Fordította: Papp Béla ^»OOOOOOOOOOOOOOOC<XOOOCOCOOqOOOOC<XX)OOOaX»OOOCOOOOOOOOOOCXX^OOOOOOOCOOCCXXXDOO XXXJOOOCXfOOCOOOCCOOCOOOOCOOOÖOOOOOOOOOOOOO J000**'000000000000’^^ ÓCXXXXX)CXX)OOC<XX:C<X)OÖCOO<X<XXOOOOCX:iOOCXXX>X>C<X)OC<XKXXXOOC>00 DALLOS JENŐ: Nyári mókák No. ez a gyalogos sem ugrál többet az autóin előtt! — Volt egy halászlé, egy üveg sör, egy kis árnyék.. Enni, vagy nem enni? — Hé, nem tud vigyázni!? — Ne strapáid magad, úgysem küld neked senki dinárt — Látod fiam ezért sós...