Szolnok Megyei Néplap, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-22 / 195. szám

1974, augusztus 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 25 év, százezer óra a hallgatókért 18 óra: kezdődik a szolnoki stúdió műsora AZ EMBER ÉS A KÖRNYEZET (16) Génbank Tápiőszelén Vetítések a munkahelyen Az őszi művelődési évad küszöbén összegezték a film­szakma eddigi eredményeit, a következő időszak tenniva­lóit. — Hazánkban — az összla­kosságot számítva — minden­ki évente hétszer megy mozi­ba. A látogatás gyakoriságá­ban csak a Szovjetunió és né­hány más ország előz meg bennünket. — Az utóbbi években át­lag 170—180 játékfilm kerül műsorra. A korábban nagy sikert aratott, értékes alkotá­sok felújításával együtt ez a szám idén csaknem eléri a 200-at. Az új filmek közül 20—21 hazai, mintegy 100 a baráti szocialista országokból érkezett, a többi kapitalista és a harmadik világbeli gyár­tóktól. A korábbi években bemutatottakkal együtt je­lenleg több mint 1300 filmet forgalmaznak. Az elmúlt fél­évben tovább emelkedett a magyar filmek nézőszáma is, különösen sikeres volt példá­ul a „Pókháló”, a „Szikrázó lányok” és a vígjátékok mű­fajából a „Hét tonna dollár”, amelyet 800 ezren tekintettek meg. A szovjet si­kerfilmek közül a „So­laris”-!, a „Ruszlán és Ludmillá”-t, „A vörös tuli­pánok völgyé”-t és a „Csende­sék a hajnalok"-at lehet em­líteni. Egyébként a szocialis­ta országok alkotásai közül a szovjet filmek iránt nyilvá­nul meg a legnagyobb érdek­lődés. Arányában s abszolút számban is a szovjet filmek látogatottsága növekedett leg­jobban, több mint 750 ezer nézővel haladja meg a tava­lyit. A haladó nyugati alkotá­sok közül „A rendőrség meg­köszöni” a „Merénylők", a „Kabaré” és „Az ezredeseket akarjuk” című fimek vitték el a pálmát. A MOKÉP terveiről, új kez­deményezéseiről és az év má­sodik felének fontosabb film­eseményeiről szólva dr. Gom­bár József nyilatkozatában aláhúzta: — Jelentősen növelni sze­retnénk a mozin kívüli vetí­tések számát. Az utóbbi másfél évben szélesedett ez a „mozgalom”, néhány me­gyében — Hajdúban, Bara­nyában és Budapesten szép eredményeket értek el. Eze­ket a vetítéseket üzemekben, munkásszállásokon, terme­lőszövetkezetekben tartják, általában eszmeileg — művé­szileg értékes filmekből. A munkahelyi vetítések külö­nösen azért fontosak, mert sokak számára megkönnyíti a filmek megnézését, és lehe­tőséget teremt az alkotás vi­tájára, a véleménycserére is. Megkülönböztetett figyel­met szentelünk az ifjúságra. Gondot jelent, hogy kevés a filmünk az óvodáskorúak és a 10 éven aluli tanulók szá­mára. — A jövőben erőteljeseb­ben kívánunk bekapcsolódni az országos és a helyi jellegű politikai ünnepségekbe, ese­ménysorozatokba. Készülünk hazánk felszabadulása 30. év­fordulójának megünneplésé­re. A politikai, kulturális ren­dezvények, megemlékezések sorát igyekszünk szélesíteni, gazdagabbá tenni különböző filmeseményekkel is. Ezek történelmi visszapillantást adhatnak az 1945-ös évre, ami különösen fontos és ér­dekes a 30 éven aluliak szá­mára. Az egyes városok, köz­ségek helyi évfordulói alkal­mából , ’’Felszabadulási ün­nepi filmbemutató” keretében műsorra tűzik az alkalom­hoz illő játék és dokumen­tumfilmeket. Az 1975 április 4-ét megelőző napokban or­szágos jellegű „Felszabadulá­si filmnapok”-at rendezünk. (Tudósítónktól) Jövőre lesz 50 éves a ma­gyar rádióműsor-szórás, s ebből az ötven esztendőből huszonöt éve sugározza na­ponta a Petőfi-műsort a fel­szabadult Magyarország első új középhullámú műsorszóró adóállomása: a szolnoki rá­dióállomás. A Tisza hídjáról legördülő vonat ablakából feltűnik a karcsú acéltorony, a halastó környéki épületcsoport. Ez a Petőfi-műsor Tiszántúlt el­látó főadója, a tájegységi műsorsugárzás központja. Az állomás vezetője Kovács Ár­pád mérnök-közgazdász és Vincze György, az állomás Petőfi szocialista brigádjának vezetője ismertetett meg az eíltelt évek eredményeivel. — Adóállomásunk az Alföl­dön épült fel, ahol a sok év­százados nehéz sorsban élt parasztság oly nagy igénnyel várta a művelődés lehetősé­gét. 1947-ben döntöttek arról, hogy Cegléd helyett Szolno­kon épüljön fel az ország Elnyelte az idő a hangosko­dó, rikoltozó reklámokat. Né­melyikük azonban még ma is él emlékezetünkben, mint egy-egy közkedvelt sláger vagy kupié fülbemászó dal­foszlánya. Ki ne emlékeznék az olyan „klasszikus” sorok­ra, mint „haladjon ön is a korral, süssön Váncza sütő­porral !” Beszterczei János, a Magyar Hirdető helyettes főosztály- vezetője már a hirdetések hőskorában ott bábáskodott több klasszikussá vált „slo­gan” megszületésénél. Az idők során vastagra dagadt jegyzőfüzete színes sztori­gyűjtemény, de egyben ta­nulságos pszichológiai doku­mentum is. — A reklám az egyik leg­érzékenyebb s egyben a leg­szeszélyesebb műszer. Pálya­futása előre pontosan soha nem jósolható meg. Sokszor a legsemmitmondóbb szövegek tüneményes karriert érnek el, máskor a legnagyobb szakértelemmel megkompo­nált poénok is zátonyra fut­nak. Nem ritkán a véletlen is közrejátszik a sikerben vagy a fiaskóban. Annak ide­jén például rendelet született arra, hogy történelmi nagy­jaink nevét tilos árucikkek népszerűsítésére felhasznál­ni. Így a Hunyadi, a Ferenc József, az Erzsébet-keserűvíz elnevezés egyszeriben „tilal­mi listára” került. A kínál­második, azidőtájt legkorsze­rűbb, 135 kilowattos nagy­adója. 1949 augusztusában adták át rendeltetésének. Az­óta közel százezer óra műsort sugárzott állomásunk, amely az évek során növekvő törzs­gárdájával biztosította az 1952-től megindult szolnoki stúdió műsorának sugárzá­sát is. 1956 eseményeiben is nagy szerep jutott állomá­sunknak: mi sugároztuk elő­ször és innen a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány felhívását. Kollektívánk úttö­rő munkát végzett a szocia­lista brigádverseny kibonta­koztatásában, és elsőként nyerte el a Posta kiváló bri­gádja címet. Állomásunk minden dolgozója naponta legfontosabb feladatának te­kinti a hibák elhárítását, az üzembiztos műsorsugárzást. A berendezések korszerűsítése mindennapos munkánk. Re­méljük a következő évek is további jó eredményeket, és a régvárt új berendezések üzembeállítását hozzák. kozó alkalmat azonnal meg­lovagolta egy „céhbeli”, s másnap azt a hirdetést tette közzé: „Nagyjaink nevét rek­lámként felhasználni nem szabad, de az Igmándi víz Igmándi víz marad!” Átütő sikere lett. — Egy vidéki temetkezési vállalkozó arra kért bennün­ket, hogy busás honorárium fejében — szerkesszünk ré­szére valamilyen ötletes hir­detést. Tíz változatot küld­tünk neki. A sok töprengés­sel összehozott szövegekkel nagyon meg voltunk eléged­ve, s a végére tréfából oda­biggyesztettük: „Hát érde­mes élni, amikor Kropacsek oly szénen temet?” Visszaírt, hogy köszöni, egyiket sem ké­ri, csak ezt az utolsót. — Egy vidéki éttererp-tu­la időn os viszont közreműkö­désünk nélkül is nrofiknak is becsületére váló hirdetést fabrikált: „Uram, jöjjön hozzám ebé­delni. mert ha nem. mind a ketten éhen haitink”. — Persze, arra is sok pél­da volt, hogv egészen sablo­nos kínrímek kirobbanó si­kert hoztak. Ilyen volt pél­dául ez: „Rádiója rossz, vagy serceg? Megjavítja gyorsan Herceg!” Egy jónak vélt rím kedvé­ért sokszor a helyesírást is áruba bocsátották: „Winter- től szén, fa, kox, télen fázni sohse fox”. A természettudományi és utazási közlönyök ma már 1204 nemzeti parkot tarta­nak nyilván, amelyek 92 mil­lió hektáron, a szárazföld 0.6 százalékán biztosítják a ter­mészet érintetlenségét. Euró­pában 379, Ázsiában 166. Af­rikában 170, Amerikában 404, Óceániában pedig 15 ter­mészetvédelmi terület van. A természetvédelem ma már mindenütt állami fel­adat, de nemcsak az. Kizá­rólag hatalmi szóval, bünte­tésekkel, tihtó rendszabályok­kal nem lehet a szétszórt természeti ritkaságokat meg­őrizni. Ehhez társadalmi szervező és felvilágosító munka is kell. Az erdőtörvénnyel kezdődött Az első magyar törvény, amely többé-kevésbé termé­szetvédelmi jogszabály, az 1879. évi, úgynevezett „erdő­törvény” volt. Hivatalos rangra 1935-ben emelték a természetvédelmet, elsőnek a debreceni Nagyerdőt nyilvá­nították védetté. A jelenleg védett 80 ezer hektárnyi te­rületből 63 ezer a Hortobá­gyi Nemzeti Park. Emellett három tájvédelmi körzetünk van: a Tihanyi-félszigeit, a Badacsonyi-hegy, a mártélyi Tisza-ártér. Ezenkívül a tör­vény oltalma alatt áll az or­szág ezer barlangja 22 kivé­telével minden fészkelő és átvonuló madárfaj. 57 fa­csoport. 7 fasor, 27 park. 15 arborétum. 84 növényfajta és néhány tucat geológiai kü­lönlegesség. Tájvédelmi körzetek Az előzetes elképzelések szerint körülbelül 10 nem­zeti park nagyságú terület mintegy 3—400 ezer hektár kiterjedésben igényli a szer­vezett természetvédelmet. A program keretében a véde­lem többé-kevésbé biztonsá­gos „kerítése” mögé kerül a Bükk-fennsík. az aggteleki Karszt, a Zempléni-hegység, Bugac, a Gemenci erdő. az Őrség, a Fertő-tó. a Hanság és a Szigetköz. Az előbbie­ken kívül — amelyek mind meghaladják a 10 ezer hek­tárt — a Bakonyban, a Vér­tesben. a Gerecsében, a Pi­lisben, a Keleti-Mátrában, a Ke'<3ti-Mecsekben, a Zalai- és a Somogyi-dombvidéken tet­ték meg az előkészületeket több ezer hektáros termé­szetvédelmi területek vagy tájvédelmi körzetek kialakí­tására, illetve a meglevők fejlesztésére. Napjaink mezőgazdasági szakembereinek egy új ve­széllyel kell megismerkednie: a .génerózióval. Világméretekben, gyors ütemben csökken a növény- és állatfajok száma. Az a veszedelem fenyeget, hogy belátható időn belül annyi­ra összeszűkül, elszegényedik az új fajták előállításához szükséges genetikai alap. hogy az már gátja lesz a növénytermesztés és állatte­nyésztés további fejlődésé­nek. A magyar állattenyész­tés például a ma már szinte csak állatkerti lakónak szá­mító szürkemarha, a racka juh és a mangalica sertés te­nyésztésére alapozódott. Ezek az igénytelen és kis hozamú fajták a mai intenzív állat- tenyésztési követelmények között teljességgel alkalmat­lanok nagyüzemi termelésre. De olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint például a betegségekkel szembeni ki­tűnő ellenálló képesség, amit a mai. újabb fajták sem nél­külözhetnek. Hasonló a hely­zet a növénytermesztésben is. A kipusztulás felé sod­ródó, nemesítési alapanyag­ként nélkülözhetetlen ősi faj­ták megőrzésének eszköze a speciális természetvédelmi módszer, a génbank. A MÉM a Tápiószelei Agrobotanikai Intézetet bízta meg a hazai génbank megszervezésével, amelyben össze kell gyűjteni a Kárpát-medence növényi tájfajtáit, régi. már nem ter­mesztett. nemesített fajtáit, a természetes növénytakaró va­don élő rokonfajtáit. A ki­pusztulóban levő domeszti- kált állatfajok és -fajták vé­delmére az Országos Állat- tenyésztési Felügyelőség szer­vezi meg az állati génbankot. 40 ezer növényminta A növényi génbank anyai­gának öszegyűjtése, fenntar­tása és megőrzése az eddig ráfordított anyagi eszközökön felül 1977-ig 3 millió forin­tot igényel. Ez az összeg kö­rülbelül 15 ezer újabb nö­vényminta begyűjtését és megőrzését teszi lehetővé. Ezzel a fejlesztéssel 1977 vé­géig Tápiőszelén kialakul aa a 40 ezer növénymintát tar­talmazó élő géntartalék, amely a magyar szántóföldi és zöldségnövények nemesíté­si alapanyagát szolgáltatja. ☆ ’ Sorozatunkban korántsem térhettünk ki minden téma­körre. Ügy hisszük azonban, így is sikerült bebizonyíta­nunk, hogy civilizációnkat nem az öngyilkosság veszé­lye fenyegeti. A másfajta ve­szélyek elkerülésére pedig — mint azt példáink is mutat­ják — van kiút. A nemzet­közi enyhülés és a szocialista tát>or sikerei adják ennek legnagyobb biztosítékát. (VÉGE) Hódi T. József ooooooooooooooooooooocooooooooooooooooooooooooococ E gyszer már meg kell írni Bez- zegéket. Egyszer már föl kell vilá­gosítsam vala­mennyi boldog­talan férjet a vi­lágon erről a Bez- zeg-misztifiká- c iáról, amivel századok óta kese­rítik az életét — amivel betömik a száját, gúzsba kö­tik és elkábítják és fejbe vágják, ha moccanni mer, amivel megelő­zik és profilakti- kusan lehetetlen­né teszik a vi­lág minden férjének egyesü­lését a nagy for­radalomban. ami­nek régen ki kel­lett volna már törni, ha ez a Bezzeg-dolog sok minden egyéb visszaéléssel egye­temben nem for­gácsolná szét a mélységekben for­rongó elkeseredés robbantó erejét. Ne tegyen úgy, szerencsétlen férj­társam, mintha ön nem tudná, miről van szó, mintha ön nem ismerné Bezzegéket. ön összehúzza a sze­mét, gondolkodik, hm — a szó ha­tározottan isme­rős, ugye csak nem jut eszébe? Dehogyis nem jut az eszébe, csak nem meri beval­lani — talán még önmaga előtt is tagadja. Persze, mert azt hiszi, hogy ez valami speciális dolog, hogy ezt csak az ön gyöngesége és tehetetlensége tet­te lehetővé, egyé­ni nyavalya ez, amit legjobb el­hallgatni. eltus­solni — hogy más, erős, egészséges, öntudatos férj nem ismeri Bez­zegéket —, nem ismeri, nem tud­hat róla ebben a vonatkozásban, hiszen... Hiszen ez az erős, dolgos, ön­tudatos, valódi férj éppen az a bizonyos, aki önöknél Bezzeg úr szerepét játsz­gem, mert én va­gyok önöknél Bezzeg, és az én szerény családom az önök Bezze- gék-je, akiknél minden rendben van, minden jól megy, bezzeg, mi­vel én, Kovácsik, mintaférfi és min­taférj vagyok, önöknél pedig Bezzegék szál Vagy mit ke­rülgetem sokat a dolgot — kimon­dom kereken, mint aki már rá­jött a nagy titok­ra — én nagyon jól tudom, hogy önöknél én, én, éppen én vagyok a Bezzeg úr, az ön házasságát én te­szem tönkre, mint példakép és össze­hasonlítási tárgy — tönkreteszem és elnyomom önt, minden mozdu­latommal. minden lélegzetvéte­lemmel, azzal, hogy a világon vagyok, hogy dol­gozom, hogy kénytelen vagyok robotolni és élni „Bezzeg Ková­csik (nevezzük így szerénységemet) nem lopja a na­pot” — mondja az ön felesége. — „Kovácsik dolgo­zik. erőlködik, csinál valamit, mindenütt ott van, ahol érvé­nyesülni lehet, feltűnni, ■előre­menni. — azért van a feleségének rendes ruhája, az­ért mehetnek minden nyáron kül/földre.” És ön hallgat és nyeli az epét, boldogtalan, és ti­tokban gyűlöl en­azért megy min­den rosszul, mert bezzeg Ön nem olyan ember, mint bezzeg én. ön gyűlöl en­gem — rosszul te­szi! Súgok vala­mit önnek, de vi­gyázzon, hogy meg ne hallja a felesége. Ha meg­tudja az igazságot, az ön haja égnek mered és hango­san felkiált, és ta­lán végre mégis rászánja magát, hogy gyűlölködés és írígykedés he­lyett inkább ösz- szefogjunk és csi­náljunk valamit ez ellen az átko­zott bezzegizmus ellen. Emberi tudja hát meg, értse meg — minálunk is van egy Bez­zeg úr, az én fe­leségem is min­den második mondatát így kezdi, hogy „Bez­zeg...”. Amikor kicsit nyújtóz­kodni szeretnék, amikor eszembe jut, hogy a világ­ra én is élni szü­lettem, mint a lepke, vagy szita­kötő — nem gür­cölni és erőlködni és harcolni és küzdeni és kelle­metlen dolgokat dolgozni. És tud­ja, hogy kicsoda képviseli nálunk Bezzeg urat? ön, uram, ön, éppen ön, csakis ön, ön és kedves neje, Bezzegné őnagysága. Bezzeg mondja a feleségem, a Ka­cséra (már mint ön) annál ilyesmi nem fordulhat elő, hogy elseje körül gondjai vannak. Mert a Kucsera komoly ember, aki nem ábrándo­zik és nyafog, mint te, hanem hivatalt szerzett magának, mert annak a családja is fontos, mert az tisztában van ve­le. hogy neki fe­lesége és gyerme­kei vannak és kötelességei a csa­ládjával szemben — amiről te min­dig újra megfe­ledkezel és önzé­sedben, amikor valami felelőtlen kamasznak kép­zeled magad, aki futkározhat az áb­rándozásai után. Érti most már. Bezzeg úr? Nem gondolja, hogy ezen segíteni kellene? Attól tartok, hogy hiába. Az ön felesége, ha ez az írásom a kezébe kerül, azt fogja monda­ni: „Bezzeg Ková­csik (már mint szerénységem.) dolgozik, erőlkö­dik. csinál vala­mit — látod, me­gint cikke jelent meg az újságban, akármilyen mar­haság, fő, hogy megfizetik — az­ért van a felesé­gének”... stb. Reménytelen ez a dolog. Bezzeg barátom. Karinthy Frigyes Régi hirdetések mai szemmel

Next

/
Oldalképek
Tartalom