Szolnok Megyei Néplap, 1974. augusztus (25. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-16 / 191. szám
1974. augusztus 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szajolban az egyesfiit rákóczifalvi—szajoli Rákóczi Termelőszövetkezet kőműves brigádja 70 személyes óvodát épít. Az új óvodát augusztus 20-án adják át Víz van, de a vendég kevés AZ EMBER ÉS A KÖRNYEZET (13.) A nagy lilik példája Tavaly elég rövid ideig volt nyitva a kisújszállási strand, ugyanis a termálvizet biztosító kút elhomoko- sodott. ki kellett tisztogatni. Sok időt és 700 ezer forintot vett igénybe a kút helyreállítása. Azóta a vízhozam jó. ebben az évben már május 1-én ki tudtak nyitni. Az uszodában és a másik két medencében azonban alig vannak, a csónakázó ■ tó teljesen kihalt. Víz van, de a vendég kevés. Az első félévben 145 ezer forint volt a ráfizetés. Persze kedvezőtlen volt az időjárás, ez befolyásolta a forgalmat. Ebben a szezonban a csúcs: kétezer ember egyetlen napon, de ilyen kevés volt. Jó lenne egy étterem, de építésére ebben az ötéves tervben sincs pénz. . Most van egy büfé, ahol főleg italt lehet kapni. Sajnos kaA közalkalmazottak Szakszervezetének budapesti bizottsága és nőbizottsága négy minisztériumban és tizenkét országos főhatóságnál megvizsgálta a nők részvételét a vezetésben, valamint politikai és szakmai képzettségük színvonalat. Tájékozódtak arról is, hogy az állami vezetés hogyan gondoskodik a nők vezető funkcióba állításáról, milyen segítséget kapnak a közhivatali nődolgozók a szükséges vezetési ismeretek és készségek fejlesztéséhez. Megállapították, hogy a nődolgozók binsort nem építettek a fürdővel együtt, és azóta sem volt rá pénz Pedig nagyon kellene. Egy bíztató hír viszont mégis akad: Kisújszálláson 1972 novembere óta nem üzemel a régi köztisztasági fürdő. Az újat a strand területén fogják felépíteni. A tervek már elkészültek. A strand nagyon szép. tiszta. gondozott, kellemes hely. 9—10 millió forintot ér. Szeretik a kisújszállásiak, szívesen látogatják is. ha az idő engedi. A következő ötéves tervben talán lesz anyagi erő a fenti hiányosságok megszüntetésére. A lakosság az üzemek dolgozói szívesen áldoznának jónéhány munkaórát a kedvelt pihenőhely szépítésére, kellemesebbé tételére, társadalmi munkát azonban csak meglevő anyagi erőforrás mellé lehet hatékonyan szervezni. aránya a vizsgált munkahelyeken az állományi létszámhoz viszonyítva nagyon változó: 37 százaléktól 79 százalékig terjed. Figyelemre méltó tapasztalat az is, hogy a nőket elsősorban alacsonyabb vezetői munkakörben (csoportvezető) foglalkoztatják szívesebben. Ezzel kapcsolatban a szakszervezetnek az a véleménye, hogy a jelenleg vezető be- ■ osztásban levő nők képzésére továbbképzésre az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani. Számlán helyett matematika Szeptembertől az általános iskolák első és ötödik osztályának öt százalékában új matematika-tantervet vezetnek be, s ezzel kezdetét veszi a matematikaoktatás komplex módszerének alkalmazása. A miniszteri utasítás értelmében ugyanakkor az általános iskolákban a „számtan-mértan” tantárgy helyébe fokozatosan a „matematika” elnevezésű tantárgy lép. Az utasítás szerint ez az I—IV. és az V— VIII. osztályok részére egyidejűleg kiadott ideiglenes tanterv szerint kell tanítani mindazokban az iskolákban, illetve osztályokban, amelyekben életbelép. Ebben a helyzetben szükségessé vált az általános iskolákban évek óta folyó különféle matematikatanítási kísérletek rendezése. A központi szervek semmiféle új általános iskolai matematikatanítási kísérletet nem kezdeményeznek, mert minden erőt az új tanterv eredményes bevezetésére kívánnák összpontosítani. Ez az álláspont irányadó a helyi szervek számára is. Néhány tankönyv is átdolgozva jelenik meg az idei tanévkezdésre. Ezek közé tartozik az általános iskolákban az V—VI. osztályos számtan-mértan. a szakközépiskolákban a IV. osztályos matematika. balatoni üdülőben reggel, délben este három házaspár egy asztalnál. Két hét alatt meghitt barátság alakult ki közöttük és nemcsak az étkezésnél, hanem a vízben, séták alkalmával, sőt nagyobb túrákon is együtt voltak. Az első hét végén Dorombiné így szólt a többiekhez: — Drágáim, a mi kis baráti körünknek nem szabad a búcsúest után felosztania. Állapodjunk meg abban, hogy Pesten is sűrűn fogunk egymással találkozni. Az első találkozó nálunk legyen. A legalkalmasabb a hétfő, akkor nincs tévé. Lelkesen hozzájárultak a találkozásokhoz, de néhány nappal a búcsúvacsora előtt Igmándiné megkérdezte férjétől: — Lajos kérlek, okos dolog ez a pesti folytatás? Nem mondom, első héten nagyon megszerettem asztaltársainkat, de azután unni kezdtem őket, különösen Dorombinét. — A férje hivatali esetei engem se nagyon érdekeltek, de ha már megbeszéltük ezeket a találkozókat, nem lehet lemondani. Elkövetkezett a látogatás napja. Dorombiné reggel ijedten szólt férjéhez: — Te, ma jön hozzánk a balatoni két házaspár és én még nem készültem fel a vendéglátásra. A hajam sincs Hogy milyen változatos, gazdag és kölcsönösen előnyös kapcsolatokra nyílik lehetőség a nemzetközi környezetvédelemben, arra talán a legjobb példa a Richard Nixon 1972-ben lezajlott szovjetunióbeli látogatásékor aláírt szovjet— amerikai környezetvédelmi megállapodás. A Lityeraturnaja Gazeta című szovjet folyóirat négy szovjet tudós nyilatkozatát közölte 1973-ban a megállapodás jelentőségéről, és az annak kapcsán megindult közös munkáról. J. Izrael, a szovjet—amerikai környezetvédelmi vegyes bizottság szovjet tagozatának titkára, valamint V. Krinyickij, a szovjet mezőgazdasági minisztérium természetvédelmi, vadvédelmi és vadgazdálkodási főigazgatóságának osztályvezetője az állatvilág közös védelmének lehetőségeiről beszélt. A szovjet —amerikai együttműködésről Szó szerint idézünk a Kri- nyickijjel készített interjúból. — „ön, a szovjet küldöttség vezetője a ritka és kihalóban levő élőlények és növények védelmével, az általános vadvédelemmel és vadgazdálkodással foglalkozó szovjet—amerikai vegyes bizottságon belül. Kielégítőnek tartja-e az együttműködés eddigi alakulását? — Teljes mértékben. A diplomaták az ilyen esetekben azt mondják: a találkozások hasznosak voltak. Én úgy tartom, nagyon hasznosak. Ebben a véleményemben osztozik kollégám, az amerikai szakértői bizottság vezetője is, aki a moszkvai megbeszélések után tartott sajtóértekezleten kijelentette: „Rendkívül elégedetten utazunk haza. Alig egy hét alatt igen sokat sikerült végeznünk.” Mielőtt elutaztak, az alábbi szavak kíséretében adtuk át az amerikai ornitológusoknak ajándékunkat, a népmesékből ismert tűzmadár szobrát: „A madarak egy olyan ritka fajtája ez, amely kihalt, és már csak a mesékben él. Szeretnénk, ha a mi madaraink soha nem költöznének a mesék világába”. — Csak a madarakról volt szó?. rendben. Jaj, hogy lehetne lemondani ? — Sehogy, — állapította meg a férje. — Én mégis megpróbálom. Talán beteget jelentek. Ugyanezekben az órákban Igmándiné a reggelinél megjegyezte; — Ma kell elmennünk Do- rombiékhoz. Előre félek Guz- mainé szózuhatagától. Megint a kis unokahúga gyerekszáj történeteivel fog traktálni. Valamit ki kellene találni. Rémes délután lesz. — Semmit se lehet kitalálni, mindent kifogásnak vennének, — mondta elkeseredetten Igmándi. Ezen a napon Guzmai telefonált a hivatalából feleségének: — Te, ma délután Dorom- biékhoz kellene mennünk. Ez a látogatás úgy kell nekem, mint a hideglelés. — Telefonálj Dorombiék- nak valami ügyes kifogást. — Nem lehet, hiszen otyan lelkesen állapodtunk meg abban, hogy ápolni fogjuk barátságunkat. — Természetesen nem. Arról tanácskoztunk, milyen intézkedést igényel az amerikai kontinensen és a mi országunkban, valamint a tengerekben élő állatok és növények védelme. — És mire jutottak? — Mindenekelőtt kidolgoztuk a vándorló állatfajták védelme érdekében szükséges intézkedéseket: a Csendesóceán északi részében élő tengeri emlősökről (bálnákról, ámbrás cetekről), és a költöző madarakról van szó. Tapasztalatcserét folytattunk a jegesmedvék védelmének kérdéséről. Meg kell mondani, hogy például a ludak egyik ritka fajtájára, a nagy lilikre Amerikában lehet vadászni, nálunk viszont tilos. Most egységes védelmi rendszerben állapodtunk meg. Megvizsgáltuk egy olyan program kialakításának lehetőségét, amely az úgynevezett ökológiai hasonlóság kérdéseivel foglalkozna. Nálunk és az Egyesült Államokban számos ilyen analóg állatfajta található: az európai és az amerikai bölény, az európai és a kanadai hód, a barna medve és a szürke vagy grizzly medve. Nagyrészüket az a veszély fenyegeti, hogy az ember teljesen kipusztítja őket, vagy, hogy természetes élet- feltételeik megromlanak. Míg az első veszélyt viszonylag könnyű kiküszöbölni tiltó rendelkezésekkel, a másodikkal már sokkal nehezebb a helyzet. A Szovjetunióban a ritka állatfajták védelme és tenyésztése már hosszabb ideje folyik. 1922-ben a voronyezsi rezervátumban öt hód élt, ma ezeknek a hódoknak az ivadékai az egész országban megtalálhatók. A probléma azonban ma is időszerű: hogyan őrizzünk meg más, ritka állatfajokat? Hozzunk-e létre rezervátumokat, vagy tegyünk kísérletet azzal, hogyan alkalmazkodnak ezek a fajták a mai feltételekhez?” . , A ezupervárosok A. Kudrjavcev, az állami tervbizottság mellett működő építésügyi és építészeti bizottság főosztályvezetője már az aláírt megállapodás óta járt az USA-ban. Tapasztalatairól így beszél: „Egy francia újságíró a Paris Match-ban arról írt” Guzmai délután átöltözött, a felesége is elkeseredetten válogatott ruhái között. Megszólalt a telefon. Dorombiné volt. — Jaj, drágám, úgy örülök, hogy hallom a hangodat, — mondta Guzmainé, — alig várom, hogy ott legyünk nálatok. Felelevenítjük a régi szép napokat. Pont hatkor nálatok leszünk. — Elhiheted, édesem, hogy mi milyen boldogok lennénk! De képzeld el, váratlanul kijöttek a Gázmüvektől. Fúrnak, faragnak, egész csatatér van nálunk, mi buta fejjed, amikor bejelentettük a gázömlést, elfelejtettük mondani, hogy ne hétfőn jöjjenek ki megjavítani. Képzeld, hogy mennyire oda vagyunk a férjemmel, hogy el kell halasztanunk a találkozót. ősszel elmegyünk olaszba, majd ha visszajövünk, telefonálunk. — Igazán sajnáljuk — sopánkodott Guzmainé, — miközben boldogan súgta oda férjének: „Nem kell átöltöznöd”. milyenek lesznek az amerikai városok a lövőben. Különös hangzású városneveket említett: Boswash, Chippist, Sansan. Gigászi agglomerációkról van szó, amelyek Bostont egyesítik Washingtonnal, Chicagót Pittsburg- gal, San Franciscót Los Angelesszel és San Jóséval. A 2000. esztendőre tehát kialakulnak a 40—70 milliós, gigászi megapoliszok. Korunkban az urbanizáció az Egyesült Államokban öltötte a legnagyobb méreteket, bár a szupervárosok kialakításának tendenciája nemcsak Amerikában tapasztalható. Kérdés azonban, hogy feltétlenül támogatnunk kell-e ezt a tendenciát? Hadd jegyezzem meg: az ember a hibákból is tanul, annál is inkább, mivel az amerikaiak közül sokan maguk is belátják, mennyire káros az óriásvárosok nyakló nélküli fejlesztése. Belátni belátják, de az ő társadalmi körülményeik között ez ellen tenni valamit meglehetősen nehéz. Korunkban azonban nem lehet lakatot tenni egy városra. De lehet, sőt, keil is szabályozni a nagyvárosok növekedési ütemét, ugyanakkor elősegíteni a kis és közepes nagyságú városok fejlődését. Más űt is van Mi ezt elsősorban a termelőerők tervszerű területi elosztása útján biztosítjuk. Ötven-egynéhány év alatt hazánkban több mint ezer új város épült. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy számunkra nem jelent problémát a nagyvárosok struktúrája és szervezete. Az amerikaiak maguk mondják: ne ismételjék meg a mi hibáinkat. Az utcákat — bár nagyszerű utakat építenek — valósággal eltorlaszolják a gépkocsik. Láttam, hogyan bontottak le egy teret azért, hogy parkolóhelyet építsenek. Angliában valamikor az a mondás járta: a juhok felfalják az embereket. Ma ezt így módosíthatnánk: a gépkocsik falják fel az embereket. Mi más utat választunk. Elsősorban a tömegközlekedést fejlesztjük. Hódi T. József Következik: Ötmillió rubel, a Lev Tolsztoj Múzeumért Pár perccel később Dorombiné így szólt a férjéhez: — Most már Igmándinénak is gázról kell beszélnem, de félek, nem hiszi el. Igmándi- né ravasz perszóna, rájön majd, hogy csak kitaláltam ezt a kifogást. — Na és ha rájön? Legalább vége lesz az ügynek. Balaton szép volt, egy ideig jól éreztük magunkat velük, de hogy Pesten is találkozzunk? Brr... Ebben a pillanatban csilingelni kezdett a készülék. Igmándiné telefonált: — Drága angyalom, — kezdte, — nem is képzeled, hogy milyen lelkesen vártuk a mai napot. De sajnos tegnap gázömlést észleltünk és értesítenünk kellett a Gázmüveket. Dorombiné gúnyosan mosolygott: — A gázzal nagyon kell vigyázni. De édesem, nem tudnál nekik telefonálni, hogy ne ma, hanem holnap jöjjenek? — Már itt is vannak. Egész csatatér a lakás. — És Guzmaiék? — Majd én telefonálok nekik is. Képzelem, hogy oda lesznek. Hát szervusz, drágaságom. Igv történt, hogy nagyon kellemes hétfői napja volt a három házaspárnak. Palásti László Szakmunkásképző taníolyamot indít a 605. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet. Hegesztő, víz- gázvezeték és készülékszerelő, géplakatos, villanyszerelő, vas és fémszerkezet lakatos gépjárművezető és karbantartó szakmákban 1974. szeptember 15-én. Vállalatok és egyéni érdeklődők részére felvilágosítást ad az intézet titkársága. Jelentkezni személyesen vagy levél útján a titkárságon lehet. (Szolnok, József A. u. 93—95) Igazgatóság. Nők a vezetésben Hatan egy asztalnál
