Szolnok Megyei Néplap, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-14 / 163. szám

1974. JtSflus 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Munkásparlament Beszélgetés dr. Simon Pállal, az OKGT vezérigazgatójával (Tudósítónktól.) Vannak esetek, amikor a munkások úgy vélik, hogy ügyüket csak a vezérigazga­tó tudja elintézni. Persze erre sincs mindig lehetőség, mert a probléma olyan, hogy annak rendezéséhez kor­mányhatározat szükséges; vagy éppen ellenkezőleg a rendezés a munkahely fele­lős vezetőjének kötelessége. A nagyalföldi olajbányá­szoknál mindkét eset előfor­dult a közelmúltban. A mun­kások az OKOT vezérigaz­gatójának dr. Simon Pálnak az intézkedését kérték azon a kiskundorozsmai megbe­szélésen, melyet néhány olaj­bányász kezdeményezett. A tárgyalást követően la­punk tudósítója is felkereste az OKGT vezérigazgatóját; s — A vártnál többen, közel százan jöttek össze, a pi­henő bányászok. Cseri Sán­dorral együtt 22-en szólaltak fel, mondtak véleményt, s kértek intézkedést. A fel­vetett problémák négy téma­körbe csoportosíthatók. Az elsőbe tartoznak azok, me­lyek megoldása függ a nép­gazdaság teherbíróképességé­től, vagy kormányszintű dön­tést kívánnak. Ilyen többek között az új bérbesorolási táblázat jóváhagyása, vagya napidíj emelése. Javaslatokat már a TRÖSZT is előterjesz­tett a minisztériumnak, ab­ban benne voltak mindazok — A harmadik csoportba sorolhatók azok, melyeknek elintézése a vállalatok fel­adata. Ilyen többek között a törzsgárdatagság megbecsü­lése, a szociális problémák — lakás, étkezés, munkás- szállás, munkás szállítás stb. — intézése, s nem utolsó sor­ban az üzem- és munkaszer­vezés tökéletesítése. Dr. Ván- dorfi Róbert igazgató több problémát már megszünte­tett, s intézkedéseket tett a felvetett javaslatok megva­lósítására. Még az idén öt darab hideg-meleg vízzel, zu­hanyozóval ellátott, zárt für­dőkocsit készíttetünk Deb­recenben — darabja több százezer forint — s azokat azokra a helyekre küldjük, ahol a munka utáni tisztál­érdeklődött a szerzett ta­pasztalatokról, s a már meg­tett intézkedésekről. — Cseri Sándor és néhány társa arra kért levélben — kezdi a beszélgetést dr. Si­mon Pál vezérigazgató — adjak lehetőséget arra, hogy személyesen felkeressenek, és problémáikat elmondhassák. Ügy gondoltam, hogy e ta­lálkozás hasznosabb lesz ak­kor, ha az a munkahelyen és nem itt a vezérigazgatói szobában jön létre. Üzentem Cseri Sándornak, hogy rövid időn belül felkeresem őket és akkor beszélgethetünk. A találkozóra május 30-án került sor Kiskundorozsmán, a Nagyalföldi Kutató és Fel­táró Üzemben. Értesüléseink szerint az olajbányászok e találkozón nem fukarkodtak a szavakkal. a kívánalmak is, melyet Kis­kundorozsmán az olajbányá­szok elmondtak. — A második témakörbe tartoznak azok, melyeket tröszti szinten kell rendezni. Ezekre is voltak javaslatok. Érezzük mi is, hogy szükség van bérpolitikánk helyesbí­tésére. A rendelkezésre álló összeget a műszaki indokolt­ság szerint osztottuk szét a vállalatok között oly módon, hogy annak 80 százalékát azok kapták, akik aránytala­nul kevesebbet kerestek. A TRÖSZT-höz tartozó válla­latok közötti béraránytalan­ság rendezése megkezdődött. kodási lehetőség még megol­datlan. Jövőre, tehát 1975- ben további 24 kocsit ve­szünk. Orosházán már hoz­zákezdtek egy 175 személyes, korszerű, minden igényt ki­elégítő munkásszállás építé­séhez. A fúráspontokon a jövőben először a felvonu­lási épületeket készítjük el, melyekben öltöző, fürdő és ebédlő is lesz. Szükség ese­tén 20—25 ember pihenőjét is eltöltheti ott. Ez is nagyon lényeges, s nagyban előse­gíti a negyedik témakörbe sorolt kérdések megoldását. Ez pedig nem más, mint a jó munkahelyi légkör meg­teremtése, a kedvvel végzett munka, mely mindig figye­lemre méltó, kiemelkedő eredményekre vezet. Nem esett még szó a techni­kusokról és a fiatal mérnö­kökről. — A kiskundorozsmai ta­nácskozáson, beszélgetésen szóba került ez is. Sajnos, elfogadható magyarázatot ott sem, de most Sem tudok ad­ni. Tény az, hogy a techni­kusok egy része az iskola el­végzése után máshová megy. Pedig a lehetőségek nálunk is adottak. Több főmesteri állás vár betöltésre, oda technikusokat szeretnénk tenni. Mivel a képzés az is­kolákban még nem gyakor­lat centrikus, a fiatalok egy évig mint szakmunkások dol­goznak a bányászat minden területén. Egy év eltelte után a végzett munka, a gyakor­lati tapasztalatok megszer­zése alapján kerül sor fele­lősségteljes beosztásra, nagy értékű berendezések átvéte­lére, irányítására. A fiatal mérnökök, geológusok fél évig szakmai gyakorlatot vé­geznek, utána kapnak ők is végleges beosztást. Ügy ér­zem, hogy mindez szükséges. Bízunk abban, hogy a közel­jövő változásokat hoz é kér­désben is. Az 1974-ben terv­be vett bérfejlesztés a Nagy­alföldi Kutató és Feltáró Üzemnél 4,8 százalék. Ebből a fúrásnál dolgozók 6,2, az elő­készítést végzők 4,8, az al­kalmazottak pedig 3,2 szá­zalékos béremelést kapnak majd. A nagyobb fizetést a szabadban dolgozók^ a fizikai munkások kapják. Szóból ért az igazgató is Kiskundorozsmán az olaj­bányászok sok problémát fel­vetettek. Vajon az OKGT vezérigazgatója tervezi-e ezek után más üzem mun­kásaival a találkozót ? — Ez természetes. Vélemé­nyem az, hogy a munkások­kal eltöltött közel három óra többet ért, mintha három napig itt vitatkoztunk volna a TRÖSZT-ben. Rájöttem ar­ra is, hogy eddig azt nem használtuk ki, ami a legol­csóbb, és amit a munkások joggal elvárnak. Szóból ért az ember és mi vezetők ezzel gyakorta fukarkodtunk. Nem pótolja semmi a személyes találkozást a munkásokkal. Amikor másod-, vagy har­madkézből érkeznek a tájé­koztatások, azok már meg­szűrtek és sokszor nem is fedik a valóságot. Alkalmam volt vitatkozni egyes embe­rekkel, akik úgy érzem meg­értettek, és érveimet elfo­gadták. Förgeteg Szilveszter Folyamatszervező tanfolyam Szolnokon A Nemzetközi Számítás- technikai Oktató Központ tanfolyamai közül néhányat már évekkel ezelőtt kihelye­zett az ország több nagyvá­rosába. Szolnokon az 197A— 75-ös tanévben a SZÜV Adatfeldolgozó Központjá­ban ismét a folyamatszerve­ző tanfolyamot indítják be. E tanfolyam célja, hogy a gaz­dasági és egyéb szervezetek hatékony működését biztosí­tó számítógépes döntési és in­formációfolyamatok tervezé­sére alkalmas szekembereket képezzen. A tárgyak között szerepel többek között a számítógép-ismeretek, a programozási logika, a CO­BOL programnyelv megisme­rése, az ügyviteltechnikai eszközök kezelése, a szerve­zési ismeretek és a számító­gépek gyakorlati alkalmazá­sának elsajátítása. A tanfolyam Szolnokon nappali tagozatos lesz, és két év alatt végezhető el. A tan­tárgyi vizsgák sikeres letéte­le után — újabb két éven be­lül — a hallgatóknak diplo­mamunkát kell benyújtaniok és megvédeniük, ezekután fo­lyamatszervezői oklevelet kapnak. A tanfolyamra a már számítógép-programozói ok­levéllel rendelkezők felvételi vizsga nélkül is bekapcso­lódhatnak. Július 15-ig bárki jelent­kezhet, akinek érettségi bi­zonyítványa és legalább két éves munkaviszonya van. A felvételi vizsgákra előrelát­hatólag július végén kerül sor. Hanglemezgyár épül Hanglemezgyár építését kezdték meg Dorogon. A magyar lemezek iránt bel­földön és külföldön is olyan nagy az érdeklődés, hogy a jelenlegi gyártó kapacitással már nem tudják az igénye­ket kielégíteni. A termelés fokozására a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Dorogon megvásá­rolt egy régi, használaton kívüli épületet. Ennek át­alakításával és új üzemré­szek építésével rendezked­nek be a lemezek galvanizá­lására és préselésére. Itt történik majd a hangleme­zek kasirozása, csomagolása is. Az új beruházás értéke mintegy 100 millió forint. A gépek egy részét Svédor­szágban vásárolják. Szociális intézkedésekről Önzetlen munkával — mindnyájunkért A Megyei Tanács VB és HNF megyei elnökségének levele Az öntevékeny és közhasznú társadalmi munká­nak megyénkben évtizedes hagyományai vannak. A lakosság térítés nélküli fizikai és szellemi tevékeny­ségének értéke évről évre emelkédik. A megyei tanács legutóbbi ülésén örömmel álla­pította meg, hogy 1973-ban több mint 120 millió fo­rint értékű társadalmi munkát végzett a megye la­kossága. Szabad idejüket feláldozva, önzetlenül vál­lalták, hogy a szűkebb pátriájuk, a városuk, a köz­ségük kommunális és egészségügyi ellátásának javí­tásáért, a gyermekek és az öregek jobb ellátást biz­tosító intézményhálózat fejlesztéséért, a települések építéséért, szépítéséért dolgoznak. Alig tíz éve még mindössze 13 millió forint értékű társadalmi munká­ról adhattunk számot. Tavaly több mint 142 ezer ember, a lakosság 33 százaléka járult hozzá társadalmi munkájával a vá­ros- és községpolitikai célok megvalósításához. A vál­lalatok, üzemek, intézmények kollektívái, a szocia­lista brigádok tagjai — tízezrek — dolgoztak a „Tisz­ta, virágos Szolnok megyéért” és az „Egy üzem — egy iskola” mozgalmak eredményességéért. Nagy­szerű eredmények születtek a megyeszékhely, Szolnok város jubileumára tett társadalmi munka-felajánlá­sok teljesítése során is. Köszönet és dicséret érte mindenkinek, aki mun­kájával hozzájárult ehhez. A megye lakosságának áldozatvállalása, lokál­patriotizmusa biztosíték arra, hogy a IV. ötéves terv város- és községpolitikai célkitűzései maradéktalanul megvalósuljanak. A szocialista gondolkodásmód for­málásához nagymértékben hozzájárultak a Hazafias Népfront helyi bizottságai, önzetlen aktivistái, akik nemcsak a társadalmi munka szervezésében, hanem teljesítésében is méltó partnerei és segítői voltak a helyi tanácsoknak. A megyei tanács ülése jegyzőkönyvbe foglalta megyénk legmagasabb állami fórumának köszönetét és eilsmerését, amelyet ezúton tolmácsolunk Szolnok megye lakosságának, a Hazafias Népfront helyi bi­zottságainak, a tanácsok tagjainak, a tanácsi appará­tus dolgozóinak és mindazoknak, akik személyes tevé­kenységükkel részt vettek a társadalmi munka szer­vezésében és elvégzésében. Amikor örömmel és elismeréssel szólunk a nagy­szerű eredményekről, vessünk egy pillantást a jövőbe is. Megyénk lakossága az eredmények növelésével készül hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára, az MSZMP XI. kongresszusára, Szolnok fennállásá­nak 900. évfordulójára. Kérjük a megye lakosságát, a vállalatok, üzemek, intézmények dolgozóit, tegye­nek meg mindent, hogy a münkavállalásaik teljesí­tésével méltóképpen hozzájárulhassanak a kitűzött célok, a lakosság életkörülményeit javító feladatok maradéktalan megvalósításához. Szolnok megyei Tanács Hazafias Népfront Végrehajtó Bizottsága Szolnok megyei Bizottsága Elnöksége Szociális beruházások Átfogó intézkedés szüle­tett a VOLÁN 7. számú Vál­lalatánál dolgozók szociális helyzetének javítására. Me­gyénk sok VOLÁN-telepén hiányzik még a fürdő, az öl­töző, a megfelelő pihenő és étkező helyiség. A tervek sze­rint két éven belül teljesen megoldják a szociális felada­tokat, és erre a célra 2,5 millió forintot fordítanak. RÖGÖS UTAK Az első elnök 0 Aprócska, de csinos házikó Kengyelen, a Thököly utcá­ban. A veranda előtt szőlő­lugas. Rend az egész portán. Szabófi József, a Sallai Tsz egykori elnöke zömök, erős felépítésű ember. „Mokány, öreg magyar” — mondták róla a sógorságában. — Mi voltam én azelőtt? Mindig valakinek a lábakap- cája. Tízéves se múltam, a rostát hajtottam az urada­lomban. Voltam csikósboj­tár, kiskocsis, béres, kubikos. Negyvenöt szeptemberben hazajöttem a fogságból. — Kaptam nyolc holdat. A B 4- es táblában van... Márhogy most. Hogy lekopogjam. Én meg már itthon. 2200 forint nyugdíjon. Dehát hányszor visszafelé ment az idő, amíg eddig jutottam. Mindegy, no! Nekifogtunk tsz-t csinálni. Az első reggel egy papír volt a kapumon: „Felakasztunk!” Ejhye, az anyátokat. Men­tem, hogy tagosítunk: hát nem leverte egy cserépdarab a kalapomat! A táblánk szé­lében fák voltak. Az egyik reggelre minden lógott vala­mi. Mint az akasztott embe­rek. — „Hagyjátok abba, mert...” — Senki se ijedt meg? — Hát... jobbára nemigen. Mert az éhes ember az el­szánt. Mink így nagyon el­szántak voltunk. Betagosí- tottunk 224 holdat. Volt alá leköpött: te, te csajkahuszár. Az asszonyok verték mögöt­tem a kanalat a lábashoz. Hallod, csörög már a csaj­kád. — Mit adott az első év? — Várjon még addig. At­tól még messzi vagyunk. — Előbb tisztába kellett rakni a földet. Görög Miska bácsi­nak volt egy vak lova. Az­zal takarítottuk be valahogy a kint maradt termést. Ha rajtam múlna, én annak a vak lónak szobrot csinálnék a faluban, hogy mindig, — mindenki lássa: ez a jószág húzta ki a bajból a szekeret! No, aztán kaptunk két kor­mos traktort. Szorított már az idő bennünket, viharlám­pánál is szántottunk. Októ­ber 26-án este fél kilenckor földbe került az utolsó mag is. Kilencvenöt hold búzánk volt, három hold őszi árpánk. — A gazdasági felszerelés, a vagyon? — Tavaszra volt hat lo­vunk, húsz malacunk, tíz te­henünk. Volt egy magtá­runk. egy istállónk, egy ta­nyánk. Ennyi. És elkövet­tünk egy borzasztó hibát. Ügy döntöttünk, nem kell a háztáji. „Itt közös minden, nem leszünk megint a ma­— Mennyi jutott a tagok­nak? — Nem igen panaszkod­hattunk. jutott. De aztán be­ütött a baj. Jött az ukáz: — augusztus 20-án minden munkaegységre fizessünk ki a tagoknak 20 forintot. Szív­tuk a fogunkat: nefh lesz az sok? Közben meg tetszett is nekünk, hogy széliében, hosz- szában a mi nevünk forog, hogy akkora, de akkora pénzt kapunk. Kifizettük. A zárszámadáskor aztán vissza kellett volna fizetni, ha lett volna miből? — Kinek állt érdekében, hogy ilyen helyzetbe jussa­nak? — Sok volt a pápa, akik ugyan nem tudták a mise szövegét, de prédikáltak. Va­lakik bent a városban — fel­jebb — büszkék akartak len­ni, hogy lám az ők vezetése alatt milyen jól halad a ken­gunk portájának rabjai.” — Pedighát mondták, hogy jó lesz az a kis termény a ház­tájiból. De nem! Pápábbak voltunk a pápánál. Később, de ráfizettünk! — Az első termés? — Adott a föld 13 mázsa búzát holdanként, 150 mázsa cukorrépát, szépen kukoricát is... Csakhát a gyapot, a ri­cinus, a repce az gyengébb volt. Dehát kellett, az volt a parancs. Valaki kitalálta, — valahol fent gyeli Sallai. — Felelőtlenség volt, tudatlanság, lelkiisme­retlenség. Bekerültek akkor a vezetésbe olyan emberek, is, akik csak a szájukat tud­ták tépni, akiknek semmi se volt drága. Éhkoppra ma­radtunk. Engem elvittek is- kólára Szabófi József távollété­ben Orovecz István volt az elnök: — Hogy mentünk neki az új évnek? Isten a megmond­hatója, hogy birtuk ki. Há­rom kilogramm búza, 4 kilo­gramm kukorica meg 14 fil­lér volt egy munkaegység. Szédelegtünk. Ami szép ku­korica termett, a java kint maradt, megették a varjúk. Nem bírtuk behordani, mert olyan jószágaink voltak, hogy két búzakeresztet se bírtak el. A nép meg neki­keseredett. Mindenki vitte, amit tudott. „Emberek, hát így tényleg éhen veszünk!” Reggeltől estig csak a civa- kodás. ,-Mi az, hogy 0.5 mun­kaegység?” Ki érti ezt! Sen­ki se értett a munkaegység számításhoz. A tagok jöttek: legalább sóra, paprikára va­lót adjatok. — Miből. Hol voltunk még Kölönc — Volt még egy hátulütő: olyan, de olyan elmaradott népek voltunk, ami ma már elképzelhetetlen. Az ember felnőtt, meg is öregedett, de Szentmiklósig sem vitte. — Hány, de hány olyan cselé­det ismertem, aki azt se tud­ta, mi az a város. Négy, öt elemit jártunk, már ahogy, v,agy sehogyse. Az uradalmi munka se kupáit bennünket, sőt inkább butított. A kalen­dáriumban is csak a képeket néztük, meg hogy milyen sok a betű. De szerettük vol­na elolvasni. A bor, a pálin­ka, az igen, Mert tudja az uraság intéző kutyáinak jól jött, ha a cseléd elitta a fertálypénzét. Még jobban ki volt szolgáltatva, — jobban meghunyászkodott. A felsza­badulás után sem hallgat­tunk olykor az okos szóra, mentünk a magunk feje után. kerestük a magunk igazát. — Mindig jól? — Sok politikai tévelygést is elkövettünk. Emlékszem, amikor N. bácsi, — az isten attól, hogy ilyen, meg olyan számlán pénzünk legyen. — Reprezentáció? Gyalog jár­tam be Törökszentmiklósra értekezletekre, meg erre, meg arra. Aratás? Kaszával. Csakhát arra kellett vigyáz­nunk, el ne rántson a kasza. Bele ne bukjunk a pengébe. nyugasztalja, nyomorúságos béres volt világéletében, álig néhány évig a maga ura, gazdája, — belépett a párt­ba.... Hangoskodik kint a tsz földjén az asszonyokkal. — Azok meg csak mondják ne­ki, ne parancsolgasson itt maga, nem gazdatiszt maga. Hát a jó öreg nem kivágta, hogy de igenis parancsolhat, mert most már ő kommunista és a kommunisták azért van­nak, hogy parancsoljanak a többinek, aki nem párttag. A java persze okosabban fogta fel a politikát, de kel­lett is. De nem akarok én hánytörgatni, az a fontos, hogy már nem vagyunk lent, és mindenki túllépett régi önmagán. Ezt én állítom, hogy mindenki. Csak figye­lem: de mások már az em­berek! Biztos én is más va­gyok. Ezt meg a szomszédom látja. A tsz. köztiszteletben álló nyugdíjasának' szavait szóról szóra jegyeztem. (Folytatjuk) Tiszai Lajos Sokan prédikáltak r A bérpolitika helyesbítéséről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom