Szolnok Megyei Néplap, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-14 / 163. szám

1974. július 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A világ Italadó erőinek támogatásával Interjú Abdus Salammal, a Bangladesi Kommunista Párt kb-titkárával — Titkár elvtárs véleménye szerint je­lenleg mi a kommu­nista párt legfonto­sabb feladata hazá­jukban? — Miután a kormány ál­lamosította az ipart, meg­hirdette a földreformot, nem­zetközi kapcsolataiban pe­dig a pozitív semlegességet, pártunk most arra összponto­sítja erejét, hogy a kormány vaióban végre is hajtsa prog­ramját. Ennek érdekében felhívást intéztünk országunk valamennyi haladó erejéhez, hogy fogjunk össze a fenti cé­lok eléréséért. Eközben újfaj­ta osztályharc bontakozik ki. Azok a haladó erők, amelyek a Kommunista Pártba, az Avami Ligába és a Nemzeti Avami Pártba tömörültek, küzdenek az imperialisták, a feudális és egyéb reakciós erők ellen, amelyek megkí­sérlik szabotálni fejlődésün­ket. — Hogyan tudják otthon hasznosítani a magyarországi ta­pasztalatokat? — A ml hazánk elmara­dott mezőgazdasági ország, ezért érthető, ha minket el­sősorban az érdekel, Magyar- országon, hogyan érték el a mezőgazdaság mai fejlettsé­gi színvonalát. Még közelebb­ről, a szövetkezeti mozga­lomról akarunk tapasztala­tokat szerezni, hiszen úgy véljük, hogy a mezőgazdasag fejlődésének nálunk is a szö­vetkezeti út lehet az alapja. — Milyen benyo­másokat szereztek ed­digi látogatásuk so­rán? — Budapesten és Borsod megyében jártunk, Szolnok megye ilyen értelemben utunk harmadik — utolsó — állomása. Itteni programun­kat azonban alapvetően fon­tosnak tartjuk, éppen azért, mert itt nyílik mód leginkább a mezőgazdaság tanulmányo­zására. Igen mély benyomást tett ránk látogatásunk a Bor­sodi Vegyikombinátban, egy Miskolc környéki termelőszö­vetkezetben és természetesen az itteni mezőgazdasági üze­mek megtekintése is. Talál­koztunk több alapító tsz-tag- gal, voltunk tsz-tagok ottho­nában, s mindez maradandó emléket és jól hasznosítható tapasztalatokat is nyújtott számunkra. — Végül enged­jen meg titkár elvtárs egy személyesebb ter­mészetű kérdést. Ma­gyarországon az em­berek annak idején nagy figyelemmel kí­sérték az Önök füg­getlenségi harcát, tudják, hogy milyen nehéz időket kellett átélniük, amíg ki­vívták önálló állami létüket. E harc ide­jén Ön milyen mun­kát végzett, hogyan vett részt a küzde­lemben? — A háború alatt a párt fő­titkára voltam. Feladatom a nép mozgósítása volt a harc­ra, valamint a nemzetközi közvélemény mozgósítása e harc támogatására. A köz­ponti bizottság tagjai, úgy mondhatnánk, felosztották maguk között az országot, s mindenki egy-egy körzetben szervezte a fegyveres harcot a pakisztáni hadsereg ellen. Ezzel párhuzamosan propa­gandamunkát végeztünk, la­pot is alapítottunk ennek ér­dekében. A haladó nemzetkö­zi közvélemény mozgósítá­sában igen nagy segítséget jelentett számurikra, hogy abban az időben , tartotta kongresszusát az Indiai Kom­munista Párt, és e kongresz- szuson sikerült kapcsolatot teremtenünk huszonkét kom­munista párt küldöttségével, közöttük több szocialista or­szág kommunista pártjának delegációjával is. Ez igen nagy siker volt. Illegalitásban dolgoztunk, ennek ellenére jelentős szerepünk volt a néptömegek mozgósításában. Számunkra emlékezetes nap volt 1971. március 25-e. A katonai kormány e napon kezdte meg a fegyveres har­cot a függetlenséget követelő bengáli nép ellen. Ekkor mi előjöttünk az illegalitásból, pontosabban helyet cserél­tünk azokkal, akik addig nyíltabb formában dolgoz­tak. őket ismerték az elnyo­mók, minket viszont még nem, ezért mi zavartalanab­bal, kevesebb áldozattal dol­gozhattunk, Szerencsére vi­szonylag rövid, idő alatt si­került kivívni szabadságun­kat. Azért történhetett így, mert megvalósult országunk­ban a hazafias erők összefo­gása és az egész világ haladó erőinek támogatását élvez­tük. B. A. KÖZLEMÉNY az 1974. szeptember l-én életbe lépő fogyasztói áremelésekről és jövedelemnövelő intézkedésekről A világpiaci árak nagymértékű és széleskörű emelkedése következtében belföldi termelői áraink nincsenek arányban az importbeszerzési árakkal. A kialakult árviszonyok már nem nyújtanak megfelelő tájékoztatást a népgazdaság szá­mára és nem ösztönöznek a takarékos gazdálkodásra. Ezért a kormány elhatározta egyes alapvető import nyersanyagok termelői árának — köztük az energiahordozók árának — emelését. (így pl. a nyersolajár 100 százalékkal, egyes olaj­termékek, vegyipari alapanyagok termelői ára 50—100 szá­zalékkal növekszik.) A termelői árak többségének emelésére a fogyasztói árak érintetlenül hagyásával kerül sor. A terhek jelentős hányadát továbbra is az állami költségvetés viseli. A tüzelő­anyagokkal való helyes és takarékos gazdálkodás, továbbá a hazai energiaforrások fokozottabb kiaknázása azonban megköveteli egyes termékek fogyasztói árának emelését is. Az új fogyasztói árak 1974. szeptember 1-től lépnek életbe. A tüzelőanyagok, hőszolgáltatások árai differenciáltan, átlagosan 25 százalékkal emelkednek. Ezeji belül: — a szén és a brikett ára átlagosan — a kokszé —■ a tűzifáé a tüzelőolajé — a vezetékes gázé — a propán-butángázé — a távfűtés- és melegvízszolgáltatás ára pedig százalékkal nő. • Az üzemanyagok közül: — a benzin ára — a gázolaj ára lesz magasabb. 16 százalékkal 24 18 40 20 10 20 40 százalékkal 45 így többek között a tatai brikett ára (a budapesti te­lepeken) mázsánként 51.00 forintról 56.90-re, a tűzifáé (konyhafa, Budapesten ház­hoz szállítva) mázsánként 48,70-ről 57,40-re, a háztar­tási tüzelőolajé kútnál lite­renként 1,50-ről 2,10-re, a propán-bután,gázé kilogram­monként. házhoz szállítva 3,30-ról 3,60-ra, a főzésre használt városi gázé Buda­pesten köbméterenként 0.84- ről 1,00-re. a távfűtésé lég­köbméterenként 10,80-ról 13.00- ra, a 86-os oktánszámú benziné literenként 3,00-ról 4,20-ra, a 92-es oktánszámú benziné pedig literenként 4.00- ről 5,60-ra emelkedik. A kormány az áremelések­kel egyidejűleg jövedelem- növelő intézkedésekre is ha­tározatot hozott. Minden munkáltató — a mezőgazda- sági szövetkezetek kivételé­vel — a vele munkaviszony­ban, szövetkezeti tagsági vi­szonyban, szolgálati vi­szonyban, a betegségi bizto­sítási kötelezettség alá tar­tozó bedolgozó munkavi- szonvban álló dolgozók, va­lamint a fegyveres erők és rendészeti testületek hivatá­sos tagjai részére 1974. szep­tember 1-től — abban a hó­napban, amelyben a dolgo­zó munkabérben, munka­díjban, keresetkiegészítésben, táppénzben és terhességi- gyermekágyi segélyben ré­szesül — havi 50 forint1 ki­egészítést köteles folyósítani. A nyugdíjak, járadékok, a házastársi pótlék és az egyéb rendszeres pénzbeni szociá­lis ellátások (ideértve pl. a tsz-nyugdíjasokat és nyugdíj­járadékosokat. hadirokkan­takat stb.) összegét 1974. szeptember 1-től havi 50 fo­rinttal kell kiegészíteni. Ha­vi 50 forint kiegészítés illeti meg — a gyermekek számá­tól függetlenül — a gyer­mekgondozási segélyt igény­be vevő anyát. A jövedelem-kiegészítést egy személy csak egy cí­men kaphatja. A házastársi pótlékban részesülő nyugdí­jasok — tekintettel alacsony jövedelmi színvonalukra — a jövedelem-kiegészítést mindkét címen megkap ák. A kiegészítés az átlagbérbe nem számít be, levonások nem terhelik, táppénzes ál­lomány idejére is teljes ösz- szegben folyósítandó. A ki­egészítéseket első ízben 1974 szeptemberében kell fi­zetni. A mezőgazdasági termelő­szövetkezetek összjövedelme gazdálkodásuk összered- ményétől, felhasználása pe­dig alapvetően a tagság dön­tésétől függ, ezért a kiegé­szítés központi előírása a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti tagoknál és alkal­mazottaknál nem alkalmaz­ható. A tüzelőanyag-áremelések évi 1,5 milliárd, az üzem­anyagáremelés 800 millió fo­rinttal, összesen 2,3 milliárd forinttal növelik a lakosság kiadásait, a jövedelemnövelő intézkedések pedig —*■ ugyan, csak, egy évre számítva — 3.5 milliárd forinttal növe­lik a lakosság jövedelmét. A lakosságnak szilárd tüzelő­anyagra (szén. koksz, bri­kett stb.) 1974. szeptember 1-e előtt felvett megrende­léseit a kereskedelem régi áron teljesíti még akkor is, ha a kiszállítás eddig az idő­pontig nem történt meg. Az úi üzemanyag-fogyasztói .árak életbelépésével egyide­jűleg megszűnik a külföldiek üzemanyagfelvásárlási enge­délyi rendszere. Egy munkáslevél tanulságai Forgatom, olvasom a levelet. Egy kommunista munkás írja, higgadt, megfontolt szava kát, gondolatokat fűzve egy­más mellé. Soraiból némi ke seredettség árad, olvasójá­ban pedig felháborodást kelt. Ugyanakkor — mintegy a lecke ismétléseként — néhány meglehetősen ismert gon­dolat papírra vetésére is inspirál elveinket, politikánkat illetően. Sokat beszélünk mostanában a dolgozók megbecsüléséről, s van is fo­ganatja. Mindinkább méltó rangja van a munkásoknak, hallgatnak, figyelnek a sza­vukra. Törvények is biztosít­ják ezt, olyan jogi és intéz­ményrendszer, amely jól tükrözi társadalmi rendsze­rünk alapját: a hatalom bir­tokosa a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó osztályok. — A párt vezető szervei a társadalmi élet kü­lönböző területein időnként meg is vizsgálják, rendben mennek-e a dolgok, érvénye­sül-e rendszerünknek e? az alapvető elve, igazsága. Nagy erőfeszítéseket te­szünk a szocialista demok­rácia fejlesztéséért, alapve­tően azt a célt szolgálva, hogy minél több embert tud­junk alkotó módon bevonni az előttünk álló feladatok ki­alakításába és mgoldásába, hogy minél több, a közvet­len termelők sorából kike­rülő állampolgár legyen ké­pes és kész a maga gondo­lataival, cselekedeteivel — előbbre vinni a szocializmus ügyét hazánkban. Ezek így általános megál­lapítások, de feltétlenül iga­zak, hiszen a mindennapi élet ezernyi tapasztalata áll mögöttük fedezetül. Még­sem elégedhetünk meg eny- nyivel, — mert kongresszusi számadásra készülve azt is észre kell vennünk, ha vala­hol — és csak ideiglenesen is nem fedik a tettek a szava­kat, megsértik elveinket. — Ugyanis az emberek kapcso­lata a közügyekkel mindig egy adott egységben valósul meg. egy községben, egy vállalatnál, intézménynél. S hiába az általános igazság, ha egy-egy ember ebben a konkrét, őt körülvevő kö­zegben mást lát. Elveink meg­sértése így nyerhet politikai súlyt, hiszen a dolgozók a maguk környezetében szer­zett tapasztalatokból indul­nak ki. Egy hiba. egy-egy velük elkövetett, általuk ta­pasztalt igazságtalanság, — méltánytalanság árnyékot vethet a legtisztább elvekre is. Ilyen értelemben nincse­nek kis ügyek. Minden, a dolgozók jogait, a szocialista demokráciát sértő jelenség, a munkások szavának, észre­vételeinek mellőzése az adott közegben politikai ügyként kezelendő és orvosolandó. Ha valamire érvényes, itt többszörösen igaz, hogy a statisztikai átlag, a dolgok általános érvényű rendezett­sége nem fedheti el a helyi, egyedi eseteket. Mindezek után ismer­kedjünk meg a levéllel: „A termelőszövetkezet gépmű­helyében dolgozom. Lehet, hogy nem is tudom felfogni a magasabb szempontokat, de annyit tudok, hogy a kö­zös vagyon védelmére sokkal szigorúbb rendelkezéseket kellene hozni, amit nem le­het kijátszani; a közös va­gyont egyéni érdekeire ne tudja senki büntetlenül ki­használni... Itt álljunk is meg. Levélírónk e néhány sora is azt bizonyítja, hogy nagyon is jól fogja fel a „legfelsőbb” szempontot: — tudja, hogy a közös vagyont mindannyiunknak őriznünk kell. A későbbiekből kiderül, hogy nemcsak szavakban tudja ezt, hanem ő maga így is cselekszik. Éppen ezért került most kellemetlen helyzetbe. Idézzük tovább: ,....már igen sok esetben sa­ját bőrömön tapasztaltam, hogy ha a társadalmi tulaj­don védelmében emelek szót a vezetőim felé, bizony a re­torziók különböző, a legfino­mabb változatait alkalmaz­zák. A legutóbbit írnám le. 1973 őszén beiratkoztam a dolgozók gimnáziumába, — mert úgy éreztem, szüksé­gem van a magasabb mű­veltségre, még ha fizikai dol­gozó vagyok, akkor is. Az egyik pártvezetőségi ülésen (mint pártcsoport vezető vol­tam meghíva) megkérdeztem a műhelyvezetőmet, ki, mi­kor, milyen célra veheti igénybe a termelőszövetke­zet személygépkocsiját, mi­vel tudtam, hogy ő is nem egyszer veszi igénybe egyéni céljaira..." Figyeljünk csak: egy párt­tag, aki — ezt is tudjuk róla — nem sokkal előbb arra is érdemes volt, hogy öthóna­pos pártiskolára küldjék, s azt el is végezte, bíráló ész­revételt tesz. Bizonyára meg is kapta a választ — gondol­hatjuk —, ami többféle is lehet. „Előfordulhat; nincs igaza, s azt ott nyomban meg is mondják neki. Az is lehet, hogy észrevételeit meg kell vizsgálni, s majd csak az- ' után kap választ. De nem így történt. Olvassuk tovább: „...Mivel ő — a megkérde­zett művezető — találva érezte magát és kielégítő választ adni nem tudott, — már másnap a retorzió al­kalmazásához folyamodott..." És itt leírja levélírónk, hogy annak előtte négy hónapon keresztül kapott heti egy óra munkaidőkedvezményt, hogy elérje a gimnáziumi tanítás kezdetét. Ezt a kedvezményt azonnal megvonták tőle, az órák egy részét le is vonták a teljesítményéből. Majd így folytatja: „Sajnos, ettől én erkölcsileg olyan lesújtva éreztem magam, abbahagy­tam a gimnáziumot. A mai napig sem tudok napirendre térni és erkölcsileg megver­ve érzem magam csak azért, mert bírálni mertem a közös tulajdon védelme érdekében. Elkeseredése teljesen érthető. Mert lehet, hogy nem jár a gimnáziumi tanu­láshoz az a bizonyos mun­kaidőkedvezmény, és vissza­vonásával ném sértettek meg semmilyen rendelkezést. De így tenni ezt? Retorzióként, mintegy fitogtatva, hogy va­laki kénye-kedvére adhat kedvezményt, s meg is von­hatja azt — attól függően, „hogyan viselkedik” az illető dolgozó. Csúnya dolog ez. Levélírónk igaza végül is ki fog derülni. Mint írja, a pártvezetőséghez fordult — írásban a panaszával, s ez a fórum, vagy az illetékes fel­sőbb pártszervek minden bi­zonnyal igazságot tesznek. Ha szükséges — és beigazo­lódik — a retorziót alkalma­zókat is felelősségre vonják. Az igazság tehát ki fog derülni, de egy dolgpt jóvá­tenni már nem lehet. Egy igyekvő kommunista egy idő­re elveszítette a kedvét, a ta­nulásról is lemondott. Kérdés, lesz-e ereje újra folytatni. Má­sokban, pártonkívüliekben, akik tanúi voltak az ügynek, erősödött — ha átmenetileg is — a „ne szólj szám, nem fáj fejem” ősi, de ma már nagyon elavult és káros ta­pasztalata. Visszakanyarodva a beve­zető eszmefuttatáshoz: ilyen és ehhez hasonló esetek nerö erősítik a helyi demokratiz­mus, a jó, elvszerű munka­helyi légkör kialakulását. Ha valahol ilyet tapasztalnak az emberek a gyakorlatban, be­szélhetünk bármennyit a munkás beleszólásról, nem sokat ér az. Más tanulsággal is jár ez a példa. Ismételten bizo­nyítja, hogy szinte minden kérdésben az alapszerveZe- teken• múlik a siker, ök vannak a front első vonalában, ott, ahol a dolgok eldőlnek. S ha nem állnak feladatuk magaslatán, ha eltűrik, hogy területükön megsértsék a párt általános elveit, politik ánk hitelén eshet csorba — ha csak ideig-óráig is. V. J. Sikeres lesz az aratás (Folytatás az 1. oldalról.) sával vállalni a hektáron­kénti 2500—5000 forint ter­méskiesést. Azt hiszem, a válasz egyértelmű. — A szeszélyes időjárás nagyobb figyelmet és rugal­mas intézkedést igényel a vezetőktől az üzem- és mun­kaszervezésben is. Így pél­dául a kapcsolódó tevékeny­ségek, mint a magtisztítás, szárítás, átvétel terén is bi­zonyos program-módosítás szükséges. Ezért nagyon fon­tos hogy ne csak az üzemen belül, hanem a mezőgazdasá­gi üzemek és a betakarítás­ban érintett vállalatok között is naprakészen megtörténjen a munka egyeztetése, össze­hangolása. MOHÁCSI OTTÖ: — Ami a teendőket illeti, röviden úgy foglalhatnám össze, hogy az idő és a kö­rülmények megszabta mó­don kell élnünk lehetősége­inkkel. Nem várhatjuk meg, amíg jobb időjárás lesz az aratáshoz. Pártszerveink azt kérik majd számon, az üze­mekben. hogyan éltek a le­hetőségekkel. A személyi és testületi felelősség megálla­pításánál, az elismerésben is .ez a meghatározó. — Miben segíthetnek a betakarítási munkákban ér­dekelt vállalatok, szervek, mit kell tenniük a mezőgaz­dasági üzemek vezetőinek? CSOMA JÁNOS: — Mindenkor nagyon fon­tos, de most különösképpen az, hogy az intézkedésre jo­gosult vezetők állandóan a földeken, az emberek között legyenek és a helyzet alaku­lásának megfelelő intézkedé­sekkel egy percet se késse­nek. Számítani kell arra is, hogy az egves táblákon az aratás az átlagosnál nehe­zebb lesz és több lesz a gé­pek meghibásodása. Ezért még nagyobb a jelentősége a mozgószerviz biztosításának és a szolgáltató vállalatok közreműködésének. — Ilyen körülmények kö­zött különösen fontos, hogy a betakarításban résztvevő emberekről sokoldalúan gon­doskodjanak. A XI. párt- kongresszus tiszteletére tett vállalásaikban a dolgozók ígéretet tettek, hogy jól ki­használják a betakarítás meg­gyorsítását elősegítő lehető­ségeket. Erre a vezetők messzemenően építhetnek. re A járási, városi tanács-* szervek és a területi szövet­ségek most szintén fordítsa­nak megkülönböztetett fi­gyelmet az aratásra, az ér­dekeltek tevékenységének összehangolására, segítsék az üzemek közötti gépátcsopor­tosítást és egyéb kooperá­ciót. Tervszerű, és összehan­golt munkával a nehézségek ellenére is biztosítani tud­juk a nyári betkarítási fel­adatok jó elvégzését. MOHÁCSI OTTÓ: — A betakarításban érde­kelt valamennyi szerv eddi­gi munkájával rászolgált a bizalomra. Azt a magas szin­tű kultúrát, amit a gabona- termesztésben tapasztaltunk,' most gazdag termés jutal­mazta. A termesztés tudomá­nya azonban mitsem ér,1 ha a hozzáértéssel, nagy szakértelemmel és szorga­lommal megtermelt gabona ott veszik a földön. Biztosak vagyunk abban, hogy üze­meink ió munkával az üzem- és munkaszervezés bonyolult kérdéseiben is igazolják fel- készültségüket. Szorgalmas parasztságunk betakarítás! munkáját megyénk társadal­mának odaadó figyelme és j rokonszenve kíséri. A sikeiíií nem maradhat ell

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom