Szolnok Megyei Néplap, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-11 / 160. szám
1974. Július It: SZOLNOK MEGYEI NÉPLÁP 5 Hol dolgosnak? — Hogyan élnek? Magyar fiatalok az Októberben érkezik hazánkba az ISDK-ból a fiatal szakmunkások első csoportja A két kormány megegyezése alapján 1967 óta magyar fiatalok szakmai gyakorlaton vesznek répzt az NDK üzemeiben, az idén pedig megérkezik hazánkba az NDK fiatal szakmunkásainak első csoportja, hogy Magyarországon mélyítse el szakmai ismereteit. Az elmúlt hét évben több mint 25 000 magyar fiatalt látott vendégül az NDK. a legutóbbi esztendőkben is y 3400—3500 ifjúmunkás utazott a baráti országba, s jelenleg 1 is 8000 fiatal szakmunkásunk dolgozik, tanul az NDK üzemeiben, hogy hazatérve az ott tanultakat is hasznosíthassa. Az ADN és az MTI munkatársai az alábbiakban arról tudósítanak, hogy a magyar fiatalok hogyan érzik magukat, milyen eredményeket értek el az NDK-ban, s hogyan készülnek Magyrországon a baráti államból érkező ifjúmunkások fogadására. Elismerés a jó munkáért körül az NDK-ban a kintlevő magyar fiatalokat. — Hogyan keszuineK fel az üzemek a fogadásra? — e kérdésre Kégl István, a Szerszámgépipari Művek munkaügyi vezetője a következőket mondotta: — Vállalatunkhoz valószínűleg októberben 100 német szakmunkás érkezik. Többségüket — de az is lehet, hogy mindannyiukat — el tudjuk helyezni Soroksári úti esztergagépgyárunkban. Azonos munkáért azonos bér I MA AVATJÁK SZOLNOKON Az első emeletes gyermckpalota A magyar fiatalok szakmai gyakorlatára az NDK legjelenfősebb, legkorszerűbb üzemeit jelölték ki, ahol a modern technológiát és a munkaszervezés legjobb módszereit is elsajátíthatják. A vállalatok vezetői és a munkáskollektívák nagy elismeréssel nyilatkoztak arról, hogy a magyar ifjúmunkások a tanulásban és a munkában egyaránt jól megállják a helyüket. Tehetségük és szorgalmuk elsősorban azokon» a helyeken szembeötlő, ahol viszonylag nagy számban dolgoznak, s valóban kollektív munkát prctííiilrálliQtnalr V\7.fAr 1CÖ7.P Az Industriemontagen (IMO) és a budapesti Vegyipari Gépszerelő Vállalat között tíz évvel ezelőtt kialakult együttműködés a szakmai gyakorlat sajátos formájában folytatódik Merse- burgban, az IMO gyár különböző építkezésein, amelynek munkálataiba 250 fiatal magyar szerelő is bekapcsolódott. Főként a bőhleni kombinát és a Zeitz Művek építkezéseinél, de nem kevésbé a schwedti nyersolajlepárló és a leunai nitrogén gyár építkezésénél igen jó eredményeket értek el a magyarok. Ha a határidő nagyon szorongat — mondotta Erhard Ritter, az IMO párt— szeretettel varjUK az NDK-beli hároméves szakmai gyakorlatról időről időre hazatérő fiataljainkat, akik új módszerekkel ismerkednek meg, s ezeket itthon jól hasznosíthatják — mondotta Mátyás Pál, a Munkaügyi Minisztérium osztályvezetője. örvendetesnek tartjuk, hogy az ilyenfajta szakmai továbbképzés immár kétoldalúvá vált, s legújabb megállapodásunk értelmében mi is fogadhatunk szakmai gyakorlatra NDKtartozik a lipcsei kerület 12 üzeme, ahől jelenleg is több mint ezer fiatal magyar lakatos, hegesztő és szerelő dolgozik, valamennyien tagjai az ifjúsági brigádoknak. A lipcsei Drehmaschinen- werkben különösen a munka minőségének javításában értek el számottevő eredményeket, együttműködve német szaktársaikkal. A két ország fiatal újítóinak közösen sikerült a többorsós automata esztergapadot úgy átalakítaniuk, hogy a nagyteljesítményű gép elnyerte a q-márkajelzést, ami a kiváló minőséi kifpiezöie. szervezetének titkára — magyar barátainkra mindig számíthatunk, munkájukat mindenkor kifogástalanul elvégzik, ezért közülük többen élmunkások lettek, sőt egész magyar kollektíva is megkapta a kiváló munkáért járó kitüntetést. A közös munkában szoros kapcsolat jött létre a magyar és NDK-beli szerelők között, közülük sokán szabadidejüket is együtt töltik. Több merse- burgi munkás a közelmúltban Magyarországon járt, hogy az NDK-ban szövődött barátság jegyében meglátogassa a szakmai gyakoriba után hazatért magyar barátját. Den íTiumunKasoKat. a meg- állapóÜás az 1976—80 közötti időszakra szól, de mód van arra, hogy már ennél korábban hazánkba látogathassanak fiatalok a baráti országból. Már az idén 200 fiatalembert várunk hároméves gyakorlatra, fogadásukra megkezdtük az előkészületeket. Szeretnénk, ha legalább olyan jól és otthonosan éreznék magukat nálunk, mint amilyen szeretet- tel-gondoskodással veszik — A hozzánk gyakorlatra érkező német fiatalok természetesen magyar szaktársaikkal azonos bérezést kapnak az azonos munkáért, s élvezik mindazt a kedvezményt, ami a hazaiaknak jár. A munkába állást követő rövid betanulási időszakra némi telj esi tményked- vezményt nyújtunk a szakmai gyakorlat résztvevőinek, s bizonyos, hogy később elérik magyar társaik teljesítését. Az Ikarus gyárban és a Magyar Optikai Műveknél is hasonló gondoskodással, körültekintéssel készülnek az előreláthatólag október közepén érkező első szakmunkáscsoport fogadására. Szebb, értékesebb ajándékot el sem képzelhettek volna a szolnoki Járműjavító kicsinyei, mint az az elegáns, kétszintes óvoda-bölcsőde. amely az üzem udvarán épült. Nem is \óvoda- bölcsőde az, hanem valóságos gyermekpalota. Ez a meggyőződés erősödött meg bennünk, amikor a minden igényt kielégítő, szépen berendezett, gyönyörű szobákat láttuk. A fényesre lakkozott parketten szebbnél szebb szőnyegek, kényelmes, vadonatúj bútorok, megannyi játék, a falon mesemintás subaszőnyegek. Á korszerű mosodától és konyhától a legutolsó tányérig minden új. Lift szállítja majd az ételt az emeletre. A földszinten kapnak helyet a bölcsődések és a kiscsoportos óvodások az emeleten pedig a nagyobbak. Az ablakokon sárga függöny véd a tűző naptól, a tágas erkély úgy készült, hogy hűvösebb időben kimehessenek oda a gyerekek játszani, vagy kora tavasszal és késő ősszel napozni. Televízió, rádió, magnetofon, megszámlálhatatlan sok játék és ötletes megoldás várja a járműjavító dolgozóinak és a környék lakóinak ‘' gyermekeit. Új sugárkezelők, onkológiai osztályok épülnek Fejlesztik a hazai onkológiai hálózatot — KGST együttműködés a tudományos kutatásban Onkológusok és egészségügyi statisztikusok a közelmúltban érdekes vizsgálatot végeztek az egyik legpusztítóbb betegséggel, a rákkal kapcsolatban. A felmérés során egyebek között arra kerestek választ, milyen a rosszindulatú daganatos megbetegedésekben szenve-, dők nem és életkor szerinti megoszlása. A rák elleni küzdelem számára rendkívül tanulságos, a szűrőhálózat tevékenységének is irányt mutató vizsgálat megállapítása szerint a rosszindulatú daganatos megbetegedések napjainkban fiatalabb korban támadnak, mint pár évtizeddel ezelőtt. Ugyanakkor más betegségekhez viszonyítva a rák az idősebb korosztályt kevésbé veszélyezteti, mint korábban. A, 65 évesnél idősebb emberek körében például a daganatos megbetegedések a halálok között — az elmúlt húsz évben — a harmadik helyre szorultak vissza. A hazai, onkológiai hálózat ebben a tekintetben széleskörű tapasztalatokkal rendelkezik. Magyarországon évente átlagosan 20 ezer új rákos beteg gyógyítását, kezelését és egészséges ember rákszűrését, sejttani vizsgálatát végzik el. A nemzetközi viszonylatban is fejlett hazai onkológiai apparátus a területi kórházak speciális osztályain több mint 700 ággyal rendelkezik. Az Országos Onkológiád Intézet — e hálózat szakmai irányítója — kobaltágyúin kívül magasfeszültségű sugárforrással, egyebek között betatronnal is rendelkezik. Emellett az országban jelenleg számos sugárkezelésre is alkalmas onkológiai osztály épül. Az intézményhálózat teljes kiépítése a szakemberek szerint néhány éven beiül áz egész ország lakosságának kielégítő sugárkezeléses ellátását biztosítani fogja. Emellett igen biztató perspektívát igér hazánknak a KGST-országok nemzetközi rákkutatási programjában való' részvétet le is. A tavaly decemberben aláírt megállapodás alapján ez év januárjától magyar szakemberek látják el a program egyik legfontosabb feladatát. a daganatos megbetegedések kezelésére alkalmas gyógyszerek kikísérletezésének és gyártásának nemzetközi koordinációját. Oros János, a Járműjavító beruházási osztályvezetőjével jártuk végig az új épületet, amely Szolnok első kétszintes, és talán nem túlzás leírni. a legszebb ilyen jellegű létesítménye. Tekintélyes összeget áldozott erre a Magyar Államvasutak. — A járműjavítóban ek kezdődött Diesel-program járulékos beruházása az óvoda-bölcsőde — mondotta Oros János. — Az Állami Építőipari Vállalat készítette, hozzáteszem nagyon jő munkát végzett Maga az épület tíz és félmillió forintba került a berendezés értéke pedig eléri a nyolc- százezer forintot. A régi óvoda már csak szükségmegoldás volt a KÖJÁL többször felszólított bennünket, hogy egészségtelen. A most elkészült új épület bölcsődéjében negyven, óvodájában hetvenöt gyermeket tudnak elhelyezni és biztosítottunk húsz százalék tartalékot is. Nagyon szép,' gondozott az udvar is. Homokozó, néhány pancsoló várja a gyerekeket, s mint megtudtuk, az üzem szocialista brigádjai társadalmi munkában rengeteg ötletes játékot készítettek. amelyeknek érieké nyolcvanezer forint Később kialakítanak majd egy KRESZ-parkot. építenek hozzá egy garázst, s abban a rollereket és a kerékpárokat tárolják. Gyermekparadicsom,' met sepalota? Minden jelző illik erre a ragyogó épületté, amely Szolnok 900. évfordulója jegyében készült és méltó is a jubileumhoz. Q Ma délután fél háromkor tartják az átadási ünnepséget és holnap reggeltől már végleg birtokukba veszik a gyerekek az új bölcsődét és óvodát. — P. I. — Paál Imre sorsa 2 Felfogadta. Igaz, kicsit fintorogtak az iro- ® disták, de még azon a napon megfürdettük, ruhát adtunk rá, s mert a gazdájához vissza már nem mehetett, a kazánházban kapott éjszakai szállást. Pénze nem volt, azt is kapott, mert valamiből élnie kellett az első fizetésig. Az üzemvezető is megnézte, mikor kiglancoltuk Paál Imrét. — No, a szentségedet! Olyan lettél, mint egy bányagróf. Kék overálban, gumicsizmában. vadonatúj ingben, lábravalóban Imrus valóban azt hitte, hogy ő a bányagróf. Vett magának két doboz cigarettát, s az egyikről a másikra gyújtott. Egy hétig úgy járt-kelt az udvaron, mint aki a mennyországba csöppent bele. Csak akkor ijedt meg, amikor a régi gazdája megjelent az akna udvarán. — Takarodsz haza, te gazember! — támadt neki. Imrus tétovázott. Ruháját nézte, meg bennünket. Szóltunk az üzemvezetőnek. — Ne zavadzáljon maga a pu dalgunkbaj — támadt ucki. — Megfizetjük magának, ami jár... Ezzel az emberrel maga nem számolhat többet! Ha nem kotródik el innen, hívom a rendőrséget...! Kis, kudhadt fejű emberke volt Paál Imrus régi gazdája, ugyanolyan elnyűtt és koszos, mint a cselédje. Csak a tartása volt másabb. Bizony, erőnek erejével vinni akarta magával új cimboránkat. Az üzemvezető intett, s magunkra hagyott. Tudtuk mi. hogy mire gondolt. Megfogtuk a gazdát, és kilódítottuk a kapun. Imrus még sokáig félénken szállt ki reggelente, meg műszakváltáskor a fakaruszból, de mi bíztattuk: ne féljen, míg bennünket lát... De rég is volt ez, istenem. Huszonöt éve ennek. S Paál Imrét tegnap elbúcsúztattuk, ment nyugdíjba. i. .Még azon az éven feleséget is szereztünk neki. A lámpakamrában dolgozott egy özvegyasszony, azzal pa- rentáltuk össze. Mind a ketten magánosak voltak, hát éppen egymásnak rendelte gkeí a sors. Igaz, Veronka nem volt már fiatal, de még nem is öreg. Azok az átkozott legényemberek időnként be- le-bele csíptek bögyeibe, nem is nagyon haragudott érte, esetleg a tisztesség kedvéért. .. S hát pihentebb férfit aligha kaphatott volna Paál Imrénél. — Kicsit mintha ütődött lenne — mondogatta. — De igazán jó ember! Mikor felvették a bányába a cselédembert, két keresztet tétettek vele a lajstrom alá. A második télen pedig, amikor ruhát váltott, már aláírta a nevét. Igaz, nehézkes betűk voltak ezek, de összeállt belőlük a neve: Paál Imre. — Mindenre meg kell tanítani a lelkemet! — mosolygott Vera asszony. — S hát nem is olyan bicegős az esze... Csak a tanyán elvadult. i. Mikor a vájári vizsgát le- * tette, meghívott bennünket is a kertes kis otthonába. Felesége sütött, főzött, s bor meg sör is volt bőségesen. Paál Imrus úgy ült az asztalfőn, mint aki egész életében mást se csinált, csak cigarettázott, poharazgatott, és cim- boráskodott. — Csak legalább egy gyereket szülne nekem ez az asz- szony! Veronka szégyenkezett: — K^pes vagyok éri még rá... hiszen tudod! Csak szégyellem. .. Tudom én, hogy nem vagyok mai csirke. A szégyen nagy és erős akarattal veri meg az embert. De Imrus nem nyugodott, Kért egyszer egy hét szabadságot, de akkor már régtől levelezett az" egyik árvaházzal. Elutazott a feleségével, és két gyerekkel tértek visz- sza. Egy fiút /s egy lányt hoztak magukkal. — Én is innen kerültem ki..; Aprók még, megszokják az arcunkat... Űgy-e, rákapnak arra, hogy apjuknak szólítsanak? — Rá! Miért ne? Ügy járatták azt a két gyereket, mintha uraknak készülnének Mondtam is neki egyszer: — Te Imrus! Kevesebb tán több lenne... — Hagyd csak. Ha valaki ismeri a szenvedést, hát nekem kijutott belőle. Te csak tudod, hiszen ismersz régről. — Csak mondtam... — nem akartam beleavatni magam a dolgaiba. Nem is azért szóltam. Tegnap, amikor elbúcsúztattuk, együtt mentünk haza. Egy öreg, ócska Warszavát vettek, azzal vitt bennünket haza a lánya. — Bandi? — kérdeztem, mikor behívott egy pohár italra. — Ritkán jár haza.., A lányka buta, kiseszű emberke, kiabálva támadt rá az apjára. — Mért nem mondja meg, hogy már nem is jön. Keresi az apját meg az anyját.., Szégyelli magát! — Hallgass, lányom — csitította türelmesen. — Joga van megtudni, ki dobta ól... — A mérnök úrnak kevés már maga — s a konyhaszekrény mögött törölte a köny- nyeit. — Még meg se hívott bennünket, mikor kiadták neki a diplomát! — Nem szokás odacsődíteni minden fia-borja embert! Igaz? — s rámnézett, igazolást keresve szavaira. — Hát... nem ismerem én a szokásokat! Pedig jól tudtam, hogy Varga Feri cimboránk három napig mulatott a fiával Debrecenben, majd felforgatták az Arany Bikát, Utána kiültünk a tornácra, borozgattunk, s beszélgettünk. Paál Imrus úgy ült a köny- nyű kis fonottszéken, mint aki immár bevégezte útját, életét. Nem volt keserűség egyetlen szavában, egyetlen mozdulatában sem. Csak a tekintete... Ahogyan elnézett a város irányába, át a hegyeken, lelke nagyon mesz- sze járt. Lehet, hogy gondolatban elindult megkeresni a szüleit. A maga édesanyját, és édesapját, s jelenti nekik: íme, ő így végezte a sorát, így teljesítette emberi kötelességét. — Még ezt férjhez adom, aztán... — s mint aki bevé- gezte, intett fáradt kezével. Nekem meg az jutott az eszembe: lehetséges, hogy tegnap búcsúztattuk el Paál Imrét, s ha egy hét múlva férjhez adná a nevelt lányát, két hét múlva el kellene búcsúztatni • az életben maradt cimboráktól is ezt az embert? Ki tudja, hogy ezen túl már mi lehet a sorsa Paál Imrének? Nekünk többé aligha van beleszólásunk. Baráth Lajos (VÉGE) * Közös munka — együttes szórakozás Felkészülnek a magyar üzemek
