Szolnok Megyei Néplap, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-30 / 176. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. Július 30. A repülés századai (19.) Repülés új utakon A Pravda válasza Egy nyugati koholmányra A moszkvai Pravda tegna­pi számában visszautasítja az AP amerikai hírügynök­ségnek, valamint két londoni lapnak — a Dailv Mail-nek és a Daly Express-nek — azt a rágalmazó koholmá­nyát, hogy a Szovjetuniónak és több szocialista országnak valami köze lenne azokhoz a robbanásokhoz és tűzesetek­hez, amelyek az utóbbi idő­ben történtek egyes romániai iparvállalatoknál. A lap megállapítja: telje­sen nyilvánvaló, hogy az ef­féle sajtóakciók a szovjet— román testvéri kapcsolatok ellen irányulnak. Köztudott pedig, hogy 30 évvel ezelőtt Románia felszabadításáért a szovjet emberek nagy áldo­Eddig megismerkedtünk — — néhány kivételtől elte­kintve — a repüléstörténet nagy vonalakkal felrajzolt útjával. Ebben az utolsó előtti részben néhány olyan érdekes repülési problémá­val foglalkozunk, amelyek­kel egyre gyakrabban talál­kozhatunk a sajtóban, tele­vízióban és egyéb hírforrá­sokban. Az úgynevezett VTOL-va- dászgépek a repülés egy vi­szonylag új irányvonalát képviselik, a helyből fel­szállást. Köztudomású, hogy még a mai nagy teljesítmé­nyű hajtóművek által szol­gáltatott energia is csak ak­kor válik T-orjülő erővé, ha a repülőtestet igen nagy se­bességre felgyorsítja és a gép szárnyain keletkezett felhaj­tóerő eléri, illetve meghalad­ja a gép súlyát. Minél na­gyobb a repülőgép súlya, an­nál nagyobb sebességnél ke­letkezik elegendő nagyságú felhajtóerő. Mi a teendő? ' Ez azt jelenti, hogy ma már egy nagy teljesítményű repülőgép fel- és leszálló se­bessége elérheti az utazóse­besség 20 százalékát. ami mintegy 500 km/órás gyorsa­ságot jelenthet. Képzeljük el, mekkora felszállópályára van szüksége egy repülőgépnek, hogy még a földön gurulva elérje ezt a nagy sebessé­get! Hozzávetőlegesen há­rom kilométeres repülőtéri betont igényel. A repülőtér­építés egyike a legdrágább építkezéseknek. Ugyanakkor a háborúban néhány tucat bombával fel- és leszállásra alkalmatlanná tehető, pedig éppen ilyenkor a felszállásra fordított minden másodperc létkérdést jelenthet. Mi a teendő? Erre a kérdésre a tervezők adták meg a vá­laszt: VTOL-t. tehát függő­legesen fel- és leszállni ké­pes gépeket kell tervezni. Nos, ilyen gépek épültek és szolgálatba is álltak. A két leginkább bevált típus a szovjet Jak Vtol vadászbom­bázó. illetve a Harrier va­dászbombázó. A függőleges felszállást több módon meg lehet való­sítani. Egyes típusoknál a szárny a motorokkal együtt D0°-ban elfordul és szabá­lyosan felemeli a gépet a földtől, majd a kívánt, ma­gasságban visszafordul ere­deti helyzetébe. A másik megoldású úgy éri el a füg­gőleges fel-, illetve leszál­lást, hogy sugárhaitóművük kiáramló tolósugarát fordít­ják el a föld felé. Ez utób­biak azonban a kiáramló gázsugárral egyrészt rongál­ják a felszálló pályát, másrészt, ha terepről emel­kednek fel, a felcsapódó ho­mokszemcsék kárt okoznak a gép kényes hajtóművében. A STOL gépek A VTOL gépek leginkább elfogadott technikai megol­dása kompromisszumos jelle­gű. A bevált típusoknál kü­lön hajtómű szolgál a függő­leges emelkedésre, illetve a leszállás biztosítására, s az ezen felül jelentkező eme­lőerő-igényt a fő hajtómű­vek torlósugarának részleges elirányításával biztosítják. A függőlegesen fel- és le­szálló gépek tervezése, építé­se és konstrukciójuknak vég­leges kialakítása még folya­matban van. Egy bizonyos: üzemeltetésük rendkívül drá­ga. szerkezetük kényes, kar­bantartási igényük nagy, előállításuk költséges — és jelenlegi kezelésük nehézkes. Mégis ez a jövő egyik fő iránya! A költséges repülőtérépí­tés megtakarítására tervez­ték az úgynevezett STOL gépeket. E rövidítés jelöli a rövid fel- és leszállású gé­pek családját. Ilyen STOL gép az úgynevezett varia- szárnyú repülőgép, amely fel- és leszálláskor szétter­peszti szárnyait (ezzel meg­növeli a felhajtóerőt), szu­perszonikus repülésekor pe­dig teljesen a törzs mellé hajlítja, illetve behúzza azo­kat. A leszállási sebességet, il­letve a kigurulás hosszát rö­vidítik meg a .fékernyők. Ezeket a fékernyőket (nagy teherbírású ejtőernyők) a le­szálló gép kiengedi és az ez­által képződő több tonnányi fékezőerőt használja fel a leszállási pálya lerövidítésé­re. Fékernyőt használ leszál­lásához a többi között a szovjet szuperszonikus óriás­gép a TU—144-es is, még­hozzá párosával. Ezt ábrá­zolja képünk. A leszállási sebesség csök­kentésére kísérleteznek még a torlósugár megfordításával, nagyobb féklapok kibocsátá­sával is. A tervezők egyik konstrukciós szándéka a haj­tóművek energiájának szem- befordítása, amely azonban a jelenlegi megvalósítás szintjén több szempontból igen hátrányos. A második évezredben Az eddigi kísérletek során beváltak a repülőgép-anya- hajókon alkalmazott rugal­mas gumiszalagok és mű­anyaghálók. amelyeket hid­raulikus energiaelnyelőkkel kapcsoltak össze. Ezek egy bizonyos repülősúlyig bevál­tak. Ezzel a kis kitérővel jelez­ni kívántuk, hogy a meglevő konstrukciók továbbfejlesz­tése még távolról sem merí­tette ki a műszaki-tudomá­nyos lehetőségeket. Hogy mit hoz a jövő, és hogyan re­pülünk majd a második év­ezredben — erre következő, s egyben utolsó részünk igyekszik választ adni. Kő Tamás (Folytatjuk.) zatokat hoztak. A szennyes koholmányok egyben a szo­cialista országok egysége el­len irányulnak, ez az egység képezi ugyanis a fő erőt az imperialistaellenes harcban. Végezetül ez az eljárás olyan újabb kísérletként fogható fel. hogy feszültséget idézze­nek elő a Balkánon, ahol az imperialista erők már régóta szövögetik különböző intriá- káikat. Az a következetes és elvi szovjet politika, amelynek célja, hogy mindenképpen szilárdítsa valamennyi szo­cialista ország — közte Ro­mánia — egységét, testvéri barátságát és egyenrangú együttműködését, szilárdítsa a közöttük levő bizalmat — írja a Pravda —, nem ad okot semmiféle félremagya­rázásokra. Az SZKP, a szov­jet kormány, a testvérpártok és a testvéri kormányok cél­kitűzése világos: mindenkép­pen szavatolni kívánják a le­hető legkedvezőbb feltétele­ket a szocializmus és a kom­munizmus építéséhez min­den testvéri szocialista or­szágban — a béke megvédé­séhez szerte a világon. Nyári veszélyek — nyári tanácsok Vigyázat: Mi a túlvezetés? — Ha szembe süt a Nap... Közlekedési szakírók • általában többet fog­lalkoznak a gépjárművezetés téli veszélyeivel, mint a nyá­ri problémákkal. Feltehetően azért, mert az útviszonyok és az időjárási feltételek té­len lényegesen kedvezőtle­nebbek. A balesetek többsége viszont mégis nyáron törté­nik. .. Ne csak vezessen — pihenjen is A nyári autós kirándulá­sok, túrák egyik legnagyobb veszélye a „túlvezetés”. So­kan órákig vezetnek, megál­lás nélkül, mert csak az uti- cél elérése lebeg előttük. Sú­lyos hibd. Szakértők szerint minden vezetési óra után öt­perces, két óránként 10—15 perces aktív pihenőt kellene tartania a gépkocsivezetőnek, hogy fenntartsa teljesítőké­pességét. Sajnos, az a tapasz­talat is csak szakkörökben ismeretes, hogy az autóbal­esetek ötven százaléka a fá­radtság miatti figyelmetlen­ség következménye. A közfel­fogás figyelmetlenségnek tu­lajdonítja a baleseteket, pe­dig a figyelmetlenség csupán magatartási szünet, amely a fáradtságállapot következmé­nye. Mit tegyen tehát a jár­művezető? Üt közben, leg­alább 2—3 óránként tartson 10—15 perces pihenőszünete­ket, s közben végezzen la­zító mozgást. Fogyaszthat frissítő italokat, — természe­tesen, nem szeszesitalt... Hasznos tehát, ha termoszban tejet, üdítőitalt visz magával az útra. A kocsi belsejében legyen mindig friss levegő­áramlás, mert a bőséges, friss oxigén biztosítja az in­tenzív figyelmet. Ha az út- hipnózisnak a legkisebb jele is mutatkozik — azonnal pi­henőt kell tartani. (Űthipnó- zis az a jelenség, amikor a hosszú, egyhangú menetnél a vezető már csak az útszakasz egy pontját látja, s az oldalsó mozgásokat nem észleli.) A nyári hőség fokozottan igénybe veszi a vezető szer­vezetét. Tudjuk, hogy a 18— 26 Celsius fok közötti hőmér­séklet jelenti a gépjárműve­zetőnek a kényelmes hőmér­sékleti zónát, mert ha maga­sabb, vagy alacsonyabb, már zavarja a szervezet hőszabá­lyozásának működését. A Hőártalom — vérsűrűség szervezet saját hőmérsékle­tét a környezet hőfokának változásai ellenére is meg­tartja, de ez nagy megterhe­lést jelent. A gépjárművezető hőtermelése vezetés közben óránként 2—300 kilokalória. Ugyanennyi hőt a szervezet­nek le kell adnia, különben felmelegszik. A gépjármű bel­sejében a külső hőmérséket- nél 5—10 Celsius fokkal ma­gasabb hőmérséklet is előfor­dul. A kedvező légáramlás a kocsiban, a vezetőn pedig a könnyű, nyári öltözék ezért rendkívül fontos. Az óvatos járművezető nyá­ron az üdülő- és fürdőhelyek környékét olyan nagy játszó­térnek tekinti, ahonnan bár­melyik pillanatban előbuk­kanhat váratlan meglepetés... Kiürülnek az iskolák, csak a figyelmeztető táblák ma­radnak az iskola előtt, a gye­rekek máshol járnak. Ha a gépjárművezető az iskolák előtti figyelmeztető táblát gondolatban oda helyezné, ahol a pihenő, játszó gyere­kek megjelenése várható —• sok felesleges izgalomtól kí­mélhetné meg magát is — a gyerekeket is... Porréteg a szélvédőn Gyakori nyári veszély — a naptűzéssel szembeni veze­tés. Ilyenkor a kocsiból való kilátás korlátozott, főként ha a szélvédőt enyhe porréteg is takarja. (Ilyenkor tűnik fel hirtelen, „szinte a semmiből” előttünk a másik kocsi...) Használjuk tehát a kocsiban lévő napellenzőt, mert meg­véd hogy közvetlenül az izzó napkorongba kelljen néz­nünk. Az útfelületen, és a szélvédőn keletkezett, vissza­tükröződő napsugárzástól már nem. Ettől — pontosab­ban a balesetveszélytői — csupán az óvatosság védi a vezetőt. És a nagyobb meg­értés — a másik iránt. Ha a naptűzésnek háttal vezetnek, gondoljanak arra is, hogy aki szembe jön velem, azt elva­kítja a fény. Nekem kell te­hát jobban vigyáznom... Dr. Réti László pszichológus (Folytatjuk) A korábbi angliai vizsgá­latok után (amelyet az Egészségügyi Minisztérium végül is betiltott) Ausztráliá­ban végrehajtották az első emberi magzatátvitelt. A pá­ciens 36 éves meddő nő volt, akinél a petevezeték kétol­dali elzáródása akadályozta meg a teherbeesést. A vizs­gálatra önként jelentkező nő­ben hormonális előkezeléssel többszörös tűszőérést váltot­tak ki. Ezt követően hasfel­tárás után több érett pete­sejtet nyertek. Ezeket meg­felelő tápfolyadékban a férj ondósejtjével hozták össze. Rövid időn belül bekövetke­zett az ondósejtek behatolása A trópusi vidékeken nem áll rendelkezésre olyan anyag, amiből a „jól bevált”, sok évszázados eljárással téglát lehetne készíteni az építkezésekhez. Pedig szük­ség lenne rá, hiszen tudva­levő, hogy a világ népszapo­rulata éppen e területeken a legnagyobb. A talajban csu­pán vörös, agyagszerű mara­déküledék található — az a petesejtbe, vagyis a mes­terséges megtermékenyítés, és a megtermékenyített pete osztódásnak indult. Közülük egy nyolcsejtes stádium megtermékenyített petét vá­lasztottak ki, és ezt — a megfelelő kezeléssel álterhes állapotba hozott — asszony méhébe ültették be. Hamaro­san pozitív terhességi reak­ciót kaptak, bizonyítva a magzat megtapadását és fej­lődését. Ekkor azonban az anya hasfali sebe szétnyílt, és az újra varrást követően a magzat elvetélődött. A be­avatkozás elvileg sikerült, de fatális hiba miatt a magzat elpusztult. úgynevezett laterit — amely­ből mindeddig nem tudtak téglát égetni. Egy dán sza­badalom alapján újabban le­hetőség nyílt a laterit téglák­ká, építőblokkokká való fel­dolgozására. Olyan pontos méretű téglákat lehet készí­teni a Latorex-el járással, hogy összeillesztésükhöz sok­szor még cementhabarcsra sincs szükség. Bumeráng a vaskorból A hollandiai Velsen ho­mokdűnéiben a régészek tölgyfa bumerángot találtak. Az ősi hajítóeszköz három töredékben került a felszín­re. Korát radioaktív szénizo­tópos eljárás segítségével ha­tározták meg: ezek szerint a bumeráng 2250—2420 éves lehet. Valószínű tehát, hogy i. e. a 3. évszázadban készí­tették. A régészek véleménye szerint a vaskorszaki embe­rek a tölgyfát mesterséges úton hajlították meg. Az így hajlított bumeráng jóval erő­sebb, mintha természetes hajlású fából képezték volna ki. A hollandiai lelethez ha­sonló bumerángot már Ausztráliában. Indiában és az amerikai kontinensen is találtak a régészek. A műanyagok alkalmazása forradalmasította a cipőgyár­tás technológiáját és jelentő­sen megnövelte a lábbelik élettartamát. Üj. nagy telje­sítményű gépek jelentek meg a gyárakban, elősegítve a fo­lyamatosabb, gazdaságosabb termelést. A képen látható gépet pél­dául fél percenként hagyja el egy-egy pár műanyag tal­pú vagy teljesen műanyag­ból készült cipő. Bármilyen típusú felsőrész műanyag- talpalására fel lehet használ­ni. A gép működése nem bonyolult. A műanyag per­A legrégibb bumeránglelet i. e. 5000-ből egyiptomi sír­ból került elő. Egyik-másik: régi egyiptomi bumerángnak a vége cizellált aranylemez­zel volt borítva. A régészek és a történészek szerint az őstörténeti korban a bume­ráng Európában széleskörben elterjedt hajítóeszköz volt, amelyet különösen a Föld­közi-tenger partvidékén hasz­náltak, nemcsak az európai, de az afrikai oldalon is. A közhiedelem azt tartja, hogy a bumeráng ausztráliai pri­vilégium és az ottani benn­szülött lakosságnak volt ha­jító eszköze, onnan tejedt el a többi kontinensen. A régé­szeti kutatások során viszont Európában régebbi keletű bumerángleleteket találtak, mint Ausztráliában. metezett alakban jut a gyűj­tőtölcsérből a gép ömlesztő­hengerébe. ahol felhevül, és egy dugattyú, nagy nyo­mással juttatja a megfelelő sajtolóformába. A sajtolófor­mát gyorsan és könnyen le­het cserélni a különféle ci­pőtípusok és cipőméretek gyártásához. A gépnek tíz, hidraulikusan működtetett sajtolóformája van. ame­lyek mindegyike eljut a sza­kaszos körmozgás során a fröccsöntő fejhez. A gép ki­szolgálásához mindössze egy személy szükséges. Fél percenként egy pár cipő Korszerű akku mulátor A lengyelországi Központi Akkumulátor- és Elemlabo- i-atóriumban kidolgoztak egy korszerű kadmium-nikkel- akkumulátort. amelynek élet­tartama közel ötven száza­lékkal meghaladja a hasonló típusú külföldi áramforráso­két. Az akkumulátort egye­lőre a laboratórium kísérleti üzeme állítja elő, a jövőben a Poznani Elektrokémiai Művek veszi át a gyártást. A kadmium-nikkel-akku- mulatorokat a többi között alkalmazzák a repülésnél, a bányaiparban. A KGST-or- szágokban kizárólag Lengyel- ország állít elő ilyen akku­mulátor-típust. a világon pedig kizárólag az Egyesült Államok, az NSZK és Fran­ciaország. Az új lengyel kad- mium-nikkel-akkumulátor jellemzői közé tartozik a nagy rázkódás- és ütésálló­ság, s az igen jelentős: —40 Celsius-foktól +5o Celsiust fokig terjedő hőtartományJ ban való üzemképesség. J * A TU—144-es fékező ernyőivel Tégla a trópus okon Az első emberi magzatátvitel

Next

/
Oldalképek
Tartalom