Szolnok Megyei Néplap, 1974. július (25. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-14 / 163. szám
Arcok az intézményből A pptliügrógu#' „Mennyibe kerül* az uborka?” \,Tíz forint egy kiló.” A válasz a piaci intézmény zöldség- magánkereskedelmi szektorában egy tizenéves íéánvka, feltehetően jövendő zöldségmagánkereskedő szájából hangzik el. „Nem megmondtam, hogy tizenkettő, te mafla.” Ez pedig a válasz pontosítása És aki mondja, az intézmény zöldségszektorának súlyos egyénisége, minden bizonnyal az imént megszólaló és a szakma mesterfogásait még nem ismerő leányka anyja. Valaha úgy hívták, kofa. „De az előbb még tízért tetszett adni!” így megint a kislány, aki eközben bocsánatkérő szemet mereszt a vevőre. Melyből az is kitűnik, hogy nem sok tehetsége van a szakmához. „Tizenkettő, ha az anyád mondja, te megátalkodott! És még vissza is pofázol?” — hangzik újból az anyai szó, majd félfordulatot tesz a szülői gondok hordozója, s most már egész súlyos egyéniségével a vevőre koncentrál. „Mennyit mérjek naccsádkám? Mert mindent magamnak kell csinálni. Tetszik látni, milyenek ezek a mai fiatalok. Hogy mire nevelhetik ezeket az iskolában?” ☆ A v'cce* rpj'ő. Mamuska, hogy a tojás?” „Egyhar- minc, drágám.” „De hiszen azért újat lehet kapni.” „Űj ez drágaságom, egészen friss.” De nekem jó lenne a használt is... ☆ És a még vfCCPSeb b. „Mamuska, hogy a tojás?” „Egyharminc, drágám.” „Mennyi? Egyharminc? Drága nénikém, tavaly ilyenkor is annyi volt!” „Annyi bizony, édes bogaram. Én nem is emelem az árát.” „Ez az, ez a baj nénikém. Ezért nem is viszi semmire. Ha ilyen élhetetlen marad, felkopik az álla.” Ezzel elegánsan elballag. A néni még pislog, félénken nézeget egy darabig, aztán könyökével letörli a kis fekete táblát, krétát keres és ráírja: 1,40. ☆ 4ki ériünk gürrfil. Karfiol a magánszektorban csak egy helyen volt kapható. A férj — kinek később idézendő szavaiból kiderül gazdaságpolitikai műveltsége — a "hatodik kört teszi a zsibongó forgatagban, de a feladat teljesítése nagvon nehéznek tűnik. A szocialista szektor néhány árudájában van ugyan karfiol, nyolcért egy kiló. de a résnyire nvitott ablakok előtt sok asszony tolong. Nincs kedve kora hajnalban közéjük simulni. Mígnem felfedezi az egyszem magán- karfiolárust. Rámutat egy félkilós fejre: „Mennyiért tetszik adni ezt a darabot?” „Tíz forint.” ..De kérem szépen, ide tíz lépésrryire, a boltban nyolc forint per kilogramm az át a Miért tetszik szíves lenni ilyen magas árfekvésben tartani a karfiolt. „Álljon sorba, ha nem tetszik. Öleset kapálunk mi egész évben Az köllene maguknak, hogy irigyen adjuk. Majd ha bolondok leszünk.” így a takonikus rövidségű. ám nyomós érvekkel, tűzdelt válasz. „Kérem szépen, önök nagyon egyoldalúan szemlélik a piacot, mint jelenséget. A verő formájában jelentkező városi lakosság, a bérből és fizetésből élők rétege, itt realizálva jövedelmének jelentős hányadát, torz képet kap mezőgazdaságunk fejlettségi színvonaláról. Az önök árai azt a hamis tudatot ébresztik nevezett rétegben, hogy a falut illető nagyarányú invesztíció nem oly gyümölcsöző, mint azt a nagy számok törvényén nyugvó statisztika bizonyítja...” így a vevő. de a közgazdasági szimpózium e ponton félbeszakadt. S íme. újabb példája annak, hogv a mai fiatalokkal mennyi bat van. nyílik a szemközti zöldséges bolt hátsó ajtaja, egy kamasz fiú lép ki rajta, egyenest a karfiolpullhoz „Anyu! A Józsi bácsi kérdezteti. adjon-e ki még egy ládával, vagy ölég lesz mára az a karfiol, ami kinn van."- — tabáni — ízes- ródínCilArnyék Káosz Megfogadtam, hogy nem szólok, de ezt nem lehet kibírni. Hivatalosan is itt a nyár, megindult a turista áradat és az emberek csak úgy nekivágnak a vakvilágnak. Minden felkészülés, tájékozódás nélkül. Fogalmuk sincs a Közös Piacról, energiaválságról, valutatőzsdéről. Egv közgazdász barátom tegnap indult Mazulipatam- ba és nem tudta, hogy mennyibe kerül ott egy kívül-belül tranzisztoros halszálkatupirozó-gép, vagy egy algériai laposbölény bőréből készült safari-kabát, pedig az világdivat. Sejtelme sem volt arról, hogy a forint árfolyama Varsóban 1,20, Becsben 0,5. Zü- , richben mínusz harminckettő. enyhén süllyedő irányzatú. Tőlem tudta jneg, hogy a valutapiacon őrülten zuhannak az árak, A frank ráesett a márkára és agyonütötte a tunguz darzsiHinget. Bocsánat doktor úr. ha eszembe jut. nem bírok a könnyeimmel. — Darzsilling? — az egy angol pénznem. Mai árfolyam szerint 7 yen. 25 dollár és 200 buzdurgám. A lebélyegzésnél alul a B két szára összeér. Ahol nem ér össze, ott hamis. Nem, nem köszönöm. Tudom, hogy egy lan- .gyos fürdő jót tesz. de én naponta szoktam fürödni. Üsző- leckét veszek az árfolyamban. Hivatalosan 9,48, kéz alatt 12 és nyolc hónap felfüggesztve. Igen, egy pohár víz mindenesetre ez jó. Köszönöm. Már rendben van. Tehát ott hagytuk el. hogy miért vagyok itt? Hiszen ön mondja doktor úr. hogy őrültségről szó sincs. Természetesen. Igen. ez tény. Naponta, minden lapot elolvasok. Ezért ismerem a para hanyatlásának okait és következményeit. A para — mint ez köztudott — a Föld vonzóereje következtében esik fokozódó gyorsulással, másodpercenként 9,87 méter sebességgel, ha jól emlékszem a biológiából. Ha puha talajra zuhan, kis dinárokra szakad és jövő tavaszra kikelnek a kopejkák. Kopejka Vulgaris Linné. Ebből fogom megvenni a feleségemnek a karburátor fejő fapapucsot. Miért bántanak engem doktor úr, miért csavarják hátra a karjaimat? Kérem, ez nem eljárás!!! Hát ezt érdemiem én. mert el akarok igazodni a valutaügyekben? Nyitrai Gyula Vy^XXryXX30COOOOOOOaXTOCOOOOOOOOOCOOCOOOOQOOCCCCXXXX30000000QOOOOOOCXXXXXXJ.XXXXXAJTÓ Tóth Attila rajzai .ÚXOCX"L^.CCO"OOOOOCC^r/xXXXroCOOCr«nryy->-:' 10COCO<X)OOOOOOOCO^ XX Szabóság <33 Ingatlankezelő vállalat Tervező iroda Bíróság Házasságkötő terein Barátom ajtaja
