Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-14 / 137. szám

1974. június 14. SZOLNOK MEG TE! NÉPLAP S Tékozlás és takarékosság (3.) Elégetni vagy megenni? Nemzetközi szállóige: a kőolajat már bűn elégetni, de megenni még nem lehet. A tréfában rejlik igazság. Sike­res kísérletek igazolják, hogy nagy tápértékű élelmiszerek állíthatók ' elő nyersolajból... Az olaj valóban a legsokolda­lúbb alapanyagok egyike. Feldolgozása, nemesítése so­rán több származéka az in­duló ár húsz-, ötvenszeresét éri el. Egy esztenő alatt a világpiacon a mosószerek egyik nélkülözhetetlen ösz- szetevőjének, a dodocilben- zolnak az ára — kőolajszár­mazék ez is — a háromszo­rosára ugrott. Tavaly hazánk 6,5 millió tonna kőolajat im­portált, túlnyomó részét a Szovjetunióból; A világ olajfogyasztása — napjaink növekedési ütemét tekintve — tízévenként meg- kétszerződik. 1973-ban 670 millió liter normál- és 220 millió liter szuperbenzint fal­tak föl Magyarországon a járművek. Az üzemanyagfel­használás másfél évtized alatt a négyszeresére növe­kedett. Ma a mező- erdő- és vízgazdálkodás tizenötször annyi villamosenergiát igé­nyel, mint 1960-ban. A szál­lítás és hírközlés háromszor annyit. Tavaly 88 ezer új fo­gyasztót kapcsoltak be a vil- lamosenergia-hálózatbá. Tyúk is, tojás is A régi hasonlattal élve, az anyag, az energia, az eszköz tyúk is, tojás is egyszerre. Nem lehet eldönteni, melyik volt „előbb”; az anyag kiter­meléséhez energia kell, az energia előállításához ener­giahordozó, ez utóbbi felszín­re hozatalához megintcsak energia és eszköz... Ezért, hogy a bedöglött cement, a törött tégla, a hulladékba lö­kött fém anyag- meg ener- giapocséklás is egyfüst alatt. S mennyi ilyen füst száll, sű­rűn szó szerint. Évente hárommilliárd fo­rintnál többre rúg az az ér­ték, amelyet a közületi gép­járművek — a mezőgazdasá­got nem számítva — hajtó- és kenőanyag formájában el­fogyasztanak. Ugyanakkor vizsgálatok bizonyítják, hogy az egy kilométerre jutó üzemanyag felhasználás öt év alatt 10 százalékkal növe­kedett ,s ezt semmi sem ma­gyarázza, csak a munka- és gazdálkodási fegyelem lazu­lása. Teher, egy vállon Furcsa útra tévednek azok, akik úgy gondolkodnak: ta­karékoskodjon az állam, de ne a mi iparágunkon, vállala­tunkon. Számítások szerint az egy főre jutó acélfelhasz­nálás 1980-ban az országban már 390—400 kg lesz. Tehát teremtse elő az állam az ér­cet, a félkész terméket, a ha­zai megmunkáláshoz az ener­giát, s azután a feldolgozó iparágakban csináljanak az acéllal amit akarnak... Ab­szurdum? De hisz’ erről ta­núskodik a gyakorlat! Az államnak valóban mód­jában áll növelni az impor­tot. Ha — s ez a „ha” na­gyon fontos — a vállalatok, szövetkezetek megtermelték annak ellenértékét! Az állam — ebben az esetben a kor­mány — vállalta azt a terhet, hogy a közelmúltban 1,5 mil­liárd forint támogatást nyúj­tott a kőolaj- és földgázkuta­tásokra, csak a legutóbbi időkben 1,3 millió dollárt biztosított műszervásárlások­ra. Egy vállon azonban nem nyugodhat a takarékosság, az ésszerű gazdálkodás terhe. Két váll kell ahhoz. Felhasz­nálóké, fogyasztóké éppúgy, mint termelőké. Mert úgy látszik, azt a legnehezebb megtanulni, hogy ebben az országban minden váll a mi­énk. Mégha sűrűn nem is akarjuk odatartani! Ha egy százalékot megtakarítunk... Előrejelzések szerint az idén mintegy 30 milliárd fo­rint értékű energiahordozót használunk fel. Ha sikerül egy százalékát megtakaríta­ni, akkor ez 300 millió fo­rint értékű eredménnyel ér fel! Például úgy, hogy első­sorban a Dunai és a Bere- mendi Cementműben növek­szik a termelés, mert ezek fe­le annyi energiával állítana* elő egy tonna cementet, mint a régebbi gyárak. Azután úgy, hogy a hazai földgázter­melés bővítésével — amire mód van — olajat helyettesí­tenek, az idén körülbelül százezer tonnát. Továbbá úgy, hogy a hőter­melésnél szigorítják a gaz­dálkodást. Itt egy százaléknyi megtakarítás — átszámítva évi 240 ezer tonna olajjal egyenlő az országban! S er- ra reálisak a lehetőségek, mégcsak különösebb intézke­dések sem kellenek hozzá. Elég, ha rendesen becsukják az ablakokat a lakásokban és az irodákban, a műhelyhajtó- kat az üzemekben, ha egyen­letesebbé szervezik a terme­lést s nem kell a gőzt a le­vegőbe engedni, mert éppen nincs mit csinálniuk a szárító berendezéseknek... Mészáros Ottó (Következik: MEGYÜNK A VIZ ALÁ) A politikai főiskola hallgatóinak látogatása megyénkben Nem szenzáció A karcagi Május 1. Tsz gépműhelyének volt dolgo­zója. Fekete István egész nyáron nem tudott kijönni a lakásból csak esténként, amikor felesége kihozta az udvarra. Érrendszeri beteg­ségben szenvedett, és 1964 januárjában leszázalékolták, amputálták a bal lábát. 1972. januárjában amputálták a jobb karját,. szeptemberben infarktusa volt, november­ben pedig a jobb lábát is amputálták. Mondogatta né­ha szomszédjának. Kardos Mártonhak a kerítésen át: „Ügy vagyok én ilyen jó időben a lakásban, mint a gyerek, ha járókába teszik: mindig kifelé jönne belőle.” A gépműhely szocialista brigádja villanymotorral kombinált emelő szerkezetet készített és beépítette volt munkatársuk Fekete István teraszára. Addig ugyanis a járdaszint és a terasz közötti 20 centis magasságkülönb­ség miatt volt munkatársuk szobafogságra ítélve. A bri­gád bontott, betonozott, be­szerelte az emelőszerkezetet. Fekete István a tolószéké­vel rágördül a vaslemezre, megnyom egy gombot, az emelőszerkezet a járdaszint­re szállítja. Kint van a jó levegőn, szomszédokkal, is­merősökkel beszélget, telje­sebb lett az élete. Ha na­gyon meleg van, a vaslemez­re gördül, megnyom egy gombot, a villanymotor a terasz szintjére emeli. A szobában jó hűvös van. pi­hen, vagy éppen subasző­nyeget készít. Műkézzel. Ennyi a történet. Egy szo­cialista - brigád segített rá­szoruló társán. — ki — Az MSZMP Politikai Fő­iskola államvezetési szaká­nak 23 hallgatója látogatott el tegnap Szolnokra, hogy megismerkedjenek a megye helyzetével. A dr. Halász József tanszékvezető egye­temi tanár vezette hallgató­kat a megyei tanács szék­házában Szekeres László, az MSZMP Szolnok megyei Bi­zottságának titkára és dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke fogadta. A délelőtt folyamán dr. Hegedűs Lajos tanácselnök Eltűntek az állványok, új­ból régi szépségében, erede­ti elemeit megőrizve és több mint száz esztendő porától megtisztítulva tárul a jász­berényiek elé a városi ta­nács felújított székháza. A város legjelentősebb klasszi­cista épületének alapkövét 1838-ban rakták le. Pollack Mihály tervei nyomán Be- dekovits Lőrinc térképész­építész áttervezésében 1839 végére épült fel. Az, épületet 1914-ben és 1931-ben új szárnnyal bőví­tették. A főbejárat fölé ké­sőbb erkélyt helyeztek. Az ion pillérekkel díszített hom­lokzat timpanonja fölött Justitia (az igazság istennő­je) szobra állt, mérleggel és jogarral, annak jeléül, hogy a városnak egykor pallos- ioga volt. A szobrot 1952- ben egy szélvihar ledöntöt­te. Az idő vihara nemcsak a szobrot, hanem az egész épületet kikezdte. A főtér egykori dísze megkopott, fa­lai megrepedeztek, vakolata hullani kezdett. Belső elren­dezése is egyre inkább al­kalmatlanná vált arra. hogy falai közül a várost igazgas­sák. tájékoztatót adott Szolnok megye helyzetéről, fejleszté­sének kérdéseiről, s az ezzel kapcsolatos tanácsi munká­ról, majd válaszolt a konzul­tációs kérdésekre. Ezután Ábel József, a városi tanács általános elnökhelyettese be­mutatta a 900 éves jubileu­mi évfordulójára készülő Szolnokot a vendégeknek. Délután a mezőhéki Tán­csics Tsz mesterszállási üzemegységét tekintették meg a főiskola hallgatói. A gondokon osztozott a megyei tanács, amikor je­lentősen kiegészítette azt az összeget, amelyet Jászberény város Tanácsa a saját erő­forrásaiból biztosított e cél­ra A teljes rekonstrukció 4 millió forintba került. Ki­cserélték az épület tetőszer­kezetét. azt a tetőt, amelyet az emeletes épület több mint száz évvel ezelőtt, ka­pott. Az új tetőszerkezetet tartós beton födémmel, ere­deti formáiéban állították vissza. Felújították és korsze­rű — az épület összhangiát mégis megőrző — berende­zésével a város legmutató- sabb dísztermévé „varázsol­ták” a százharminc szemé­lyes tanácskozótermet, és a százhúsz személv befogadá­sára alkalmas házasságkötő­termet. Felújították és átala­kították az irodákat is. Az épületbe bevezették a régóta hiányzó vizet, és kor­szerű központi olajfűtést szereltek be. Befejezés előtt áll az irattár, és az alagsor felújítása, korszerűsítése. Az építkezés teljes befejezése után a tanács dolgozói tár­sadalmi munkával felújítják és parkosítják a tanácsháza udvarát. Ismét régi szépségében Kombinált Tuner-javítás. Katona Kálmán és Kelemen Márton munka közben a GELKA mezőtúri részlegében. Hét műszerész Kunesorba, Túrkevc, Kétpó, Martfii, Tiszaföldvár és Mezőhék területéről egy hónapban átlag 6—700 rádiót, tévét és ház­tartási gépet javít Több tejet, több húst A szakosított állattenyésztő telepek üzemelésének tapasztalatai Az utóbbi években sok szó esett a szakosított szarvas- marha- és sertéstelepek építéséről, ám annál kevesebbet beszéltünk ezek üzemelésének tapasztalatairól. Pedig nem mindegy, hogy a sok millió forintos költséggel épült tele­peket hogyan népesítették be, milyen a termelékenység és mikor amortizálódnak. A Szolnok megyei Állattenyésztési Felügyelőség nemrég vizsgálta az üzemelés tapasztalatait megyénk tsz-eiben, erről kértem tájékoztatást Lengyel Gyula igazgatótól és Nagy László osztályvezetőtől. — Az üzemek viszonylag jó működéséhez hozzájárult, hogy felügyelőségünk Cs az Állategészségügyi Állomás építés közbeni javaslatait figyelembe vették, így meg­előzhették a későbbi hibá­kat. — mondja Lengyd Gyu­la. Több helyen ugyanis fon­tos technológiai, állategész­ségügyi felszereléseknek a költségeit meg akarták ta­karítani. Például a fertőtle­nítőket nem úgy helyezték el, hogy azokon kényszerű legyen az áthaladás, ki akar­ták hagyni a silóteret. A telepeken az alapvető fizikai munkákat gépesítet­ték. A gond itt is hasonló. Az igazgató és az osztályve­zető mondja: — A benépesítésre az üze­mek nem készültek fel meg­felelően. A kocalétszám már feltöltődött, a rotáció most kezd beállni. Gondot okoz, hogy a fehér hússertés állo­mány vegyes, a legigénye­sebbtől az igénytelenig — tájékoztat Nagy László. — Emiatt a vágóérték nem egyöntetű sem súlyban, sem minőségben — fűzi hozzá Lengyel Gyula. — Az eltérő típusokat másként kellene takarmányozni. Ezért alapve­tő feladat az állomány típu­sának egységesítése. A tsz-ekben 16 szakosított szarvasmarha-telep létesült 7329 tehén férőhellyel, s 284 millió forint költséggel. A költségek 53 százalékát (átlagosan) az állam fedezte. — Melyek a legnagyobb telepek? — Rákóczifalván 793, a tiszaföldvári Lenin Tsz-ben 632, Besenyszögön 590, Jász- boldogházán (két telepen) 974 tehén férőhely létesült. Ezeket főként a tsz-ek saját brigádjai építették. Az első üzemeket 1970-ben adták át. — Betartották-e az építés­re előírt 36 hónapos határ­időt? — Sajnos nem. Az átfutási idő 40,2 hónap. Az elhúzó­dásnak több oka van. A száj- és körömfájás miatt az építkezés tavaly sokáig szünetelt, korábban anyag­hiány volt. Mindez pénzügyi gondokat okozott az üzemek­ben. Ennek tapasztalatait a MÉM is levonta, a jövőben a benépesítési időszak költsé­geit is tervezni kell, mivel ekkor alacsony a termelés. A telepek elhelyezkedésé­nek érdekessége, hogy a 16 közül csak három létesült a Nagykunság területén. — Ennek vezetési, gazdasá­gi okai és állattenyésztési ha­gyományai vannak. A Jász­ság régi szarvasmarha-te­nyésztő tájterület. A 13 jász­sági és Szolnok környéki te­lep segíti Szolnok és Buda­pest tejellátását. 1 Jobb tenyésztői munkát — Milyen a telepek be­népesítettsége? — December 31-én 84,1 százalékos volt — mondja Nagy László —, az előző évi 70,2 százalék helyett. A teljes feltöltés 1975-re várható. — Pozitív vonás, hogy a telepeken kevesebb munka­erő kell, ám csak a nehéz fi­zikai munkát gépesítették. A többit hagyományos módon végzik. Cél az élő munka to­vábbi csökkentése, — véleke­dik az igazgató. — Milyen a telepek terme­lése? — Sajnos, alacsony, a tsz- ekben átlagosan 2355 liter, a tíz állami gazdaságban átla­gosan 3180 liter — teszi hoz­zá az osztályvezető. Mindkét szakember hang­súlyozzam gazdaságok több­sége nem készült fel megfe­lelően a benépesítésre. Jó termelő-képességű egyedeket kellett volna beállítani. A tenyésztői munkát — selej­tezési, fekete-tarkával vaió keresztezés, esetleg import — azonnal meg kell javítani. Tehát intenzív állomány szükséges, enélkül a kor­szerűbb telepeken alacsony marad a termelés. Így az amortizálódás üteme is las­sú. Az új telepek engedélye­zésénél már kikötik a 4000 literes egyedek beállítását. — Kevés a szakember is. A telepeken 16 mérnök és 19 technikus dolgozik. A 697 dolgozó 40 százaléka képesí­tés nélküli, a betanított mun­kások aránya 32. a szakmun­kásoké 23 százalék. Ezen is változtatni kell. A szakérte­lem is hozzájárul az eredmé­nyesebb üzemeltetéshez. — Felügyelőségünk az Or­szágos Takarmányozási Fel­ügyelőséggel és a Gabona Felvásárló és Feldolgozó Vál­lalattal karöltve segít az üze­mekre adaptált takarmányo­zási rendszer kidolgozásában. Rövidesen e célból tanácsko­zunk az üzemek vezetőivel, szakembereivel. — Csökkenteni kell az egy kiló húsra eső takarmány mennyiségét, mely jelenleg igen magas, átlagosan 6.2 ki­logramm. A koca forgó vi­szonylag jó, egy anyára ve­títve évi kettő. De a szóródás is nagy, 1,5—2,2 között van. — További gondot okoz, hogy gyakori a technológiai berendezések meghibásodása. (Takarmányadagoló, szellőző, tisztító.) A szakmunkások és betanított munkások aránya jobb, mint a szarvasmarha ágazatban — mondja Nagy László. — Minden telepen van mérnök és technikus. — Felügyelőségünk jó kap­csolatot tart fenn a kaposvá­ri és a hódmezővásárhelyi fő­iskolákkal, tapasztalataikat segítünk a gyakorlatban meg­valósítani. Hogyan tovább? — Épülnek-e az idén új telepek? — Ezután csak hústerme­lő, illetve tejhaszriú telepek létesülhetnek. Ez a MÉM irányelve, s a jövő útja — tájékoztat az igazgató. Húshasznosítású telep léte­sül — ezzel eredményesen kísérleteznek a héki Táncsics Tsz ben. Ilyen kezdeménye­zést tapasztaltunk a kunhe­gy esi Vörös Csillag és a nagy- révi Tiszazug Tsz-ben. 1974— Évenként 101 ezer hízott sertés 75. évek fő feladata a férő­helyek jobb kihasználása és Informátoraim a szakosí­tott sertéstelepek üzemelési tapasztalatairól is tájékoz­tattak. Elmondták, hogy 16 sertéstelep létesült a tsz-ek­ben. 56 900 férőhellyel, 592,5 millió forintos költséggel. Az állami támogatás átlagosan 47 százalék. Az építkezés Rá­kóczifalván az idén fejező­dik be, de már ez is üzemel. A telepek elhelyezkedése változó, 10 a nagykunsági tsz-ekben van. Sajnos, a ki­vitelezés (a szarvasmarháé­hoz hasonló okok miatt) itt is elhúzódott 39.5 hónapra. A telepeket évi 101 ezer hízó kibocsátására tervezték, s tavaly már 41 179 sertést ad­tak, mely az idén tovább növekszik. a termelékenység növelése. Erre jó példa a mezőtúri Vö­rös Október Tsz, mely min­den férőhelyet kihasznál. 1 ezer tehénre növeli állomá­nyát. Mint már említettük, hasonló feladatok varrnak a sertéságazatban is. I Az építés elhúzódott

Next

/
Oldalképek
Tartalom