Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-13 / 136. szám
1 1974. június 13.' SZOLNOK MEG TE! NÉPLAP 5 Miről írna, ha újságíró lenne? Munkásfiatalok új lakásban Király Sándor, a Hűtőgépgyár betanított munkása Sokat írnék az emberről, arról, akiről a sajtó, amikor nagy beruházásokról, korszerű gépekről készülő vagy elkészült új létesítményekről tudósít, valahogy megfeledkezik. Sokat írnék a nagy eredményekkel büszkélkedő szocialista brigádtagokról, és a munkájukat szerény alázattal, és mindig becsülettel végző névtelenekről. Szükség lenne az ilyen írásokra. Annyi munkahely van, ahol szürke emberek végzik jelentéktelennek látszó, valójában nélkülözhetetlen munkájukat. Én 21 éve dolgozom a Hűtőgépgyárban, hosszú ideje a központi da- rabolóban. Lemezeket darabolok a megadott méretek szerint. Ez a munka annak, aki sohasem csinálta, végtelenül unalmas gépies mozdulatokból álló művelet. Nekünk viszont, akik csináljuk, szép, mert tudjuk, hogy a darabolás a technológia, a szerkesztés, a beállító lakatos, a csoportvezetők és a darabolok jól összehangolt munkájának eredménye. Tudjuk azt is, hogy a szétvagdalt lemezek egyikéből hütőszekrényajtó, a másikból palásttest, hátlap, vagy fenéklap lesz. Meggyőződésem, hogy sok ilyen munkahely van, jóval több, mint amiről tudnak az emberek, ezekről kellene többet beszélni és írni. Nem öncélúan, hanem azért, hogy különösen a fiatalok megtudják: hány fajta olyan munka van, amiben örömét leli az ember. Dr. Vörös Béla, a szapárfalui Állami Csecsemőotthon igazgatója írnék, ha másért nem, azért, hogy megköszönjem azoknak a szocialista brigádoknak a segítségét, amelyek immár öt éven át rendszeresen patronálják az állami csecsemőotthont. Tizenhárom szocialista brigád keresett meg bennünket, közülük most csak a legrégebbieket említem, a mezőgazdasági gépjavító vállalat Törekvés, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár Theodorakisz, a MÁV villamos vonalvezetőség Kandó Kálmán brigádját. Évek óta támogatják gyermekeinket. Játékokkal, ruhákkal, egyéb ajándékokkal kedveskednek. Közösen ünnepeljük a gyermeknapot, a mikulást. Ezenkívül olyan társadalmi munkát végeznek, amelyekhez sokszor egyáltalán nem lehet kivitelezőt kapni. Játszóteret csinálnak, mozgásfejlesztő eszközöket készítenek. A csecsemőotthon vezetésével gyermekgyógyászati szakrendelést tartok Fegy- verneken. Hat éve rendszeresen érintkezésben vagyok a falusi lakossággal. Azt állapítottam meg. és úgy gondolom. ez szintén lapba kívánkozó téma. hogy a falusi emberek anyagi, gazdasági fejlődésével nem tartott lépést az egészségügyi kulturáltságuk fejlődése. Egymással versenyezve öltöztetik gyermekeiket, de még nagyon széles körben hatnak a régi gyermeknevelési szokások, nemegyszer babonás hiedelmek. A lap, mivel széles réteghez jut el, felvilágosító, nevelő hatású cikkek megjelentetésével hozzájárulhatna az egészségügyi kulturáltság szintjének növeléséhez. Farkas Jánosné, a jászapáti Alkotmány Tsz anyagkönyvelője Könyvelő vagyok, az is szeretnék maradni sokáig, így hát eszembe sem jutott soha a kérdés, hogy miről írnék, ha újságíró lennék. Amire viszont gyakran gondolok az az, hogy miről szeretnék többet olvasni a Szolnok megyei Néplapban. Kedvenc olvasmányom a Családi kör oldala, ötletes írásaival olyan hasznos tanácsokat ad, mint a helyes táplálkozás, a praktikus és olcsó öltözködés, a háztartások korszerű gépesítése vagy a konyhakertek hasznosítása. Véleményem szerint ezeket az írásokat hasznosítani tudják a háziasszonyok, az édesanyák, a kismamák, de értékes tudnivalókkal gazdagítja a házikertjüket művelő, a méhészkedő, a galambokat vagy házinyulakat tenyésztő embereket is. Tudom, ezeket a fontos tudnivalókat közlik a különböző szaklapok is, csak hát azok olvasására nem nagyon marad idő — különösen nekünk, dolgozó asszonyoknak nem — a megyei lapot viszont, ha máskor nem, este mégis csak kézbe veszi az ember. Ezért lenne jó, ha az ilyen írások — ha nem is egy egész oldalon — gyakrabban jelennének meg a lapban. Ha tehát mégis írnék újságot, ezek a témák mindennaposak lennének a lapban. Veresegyházi Károly mérnök, a szolnoki Vasipari Vállalat munka- és üzemszervezője Mindenekelőtt a rétegemet érintő kérdésekről írnék, illetve azokról olvasnék szívesen. Tavaly végeztem el a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemet. A volt tanköri társakkal levelezem, néha találkozunk is. Közös gondunk a pályakezdés. Ugyanis az egyetemi évek után törés figyelhető meg a kezdő mérnökök pályáján. Az újdonsült mérnököket általában nem úgy kezelik, n int amilyen képzést kaptak. Az a nagy szöveg, hogy „nézzen szét”, s ez eltart egy évig is, nem fognak be komolyabb munkába bennünket. Az egyetemen pedig komplex konstruktőri feladatokat kaptunk, melyeket elfogadható szinten kellett megoldani. így le t J- tuk mérni a fejlődésünket. Ügy gondolom, nem lenne szükséges, hogy feladatok nélkül csak tengjiink-leng- jünk egy-egy vállalatnál. Az egyetemen elhintették bennünk, hogy ti viszitek az újat a műszaki életbe. Közben, akik termelő vállalatnál helyezkedtek el, gyakran technikusi képesítést igénylő alibimunkákat végeznek. Nemcsak az én problémám ez, évente több ezren végeznek. Szeretnénk azt érezni, hogy szükség van ránk. Kíváncsi lennék arra, hogy mennyire általános a pályakezdő mérnökök életében ez a probléma. Egyáltalán van-e olyan hely, ahol az idősebb kollegák hozzásegítik a fiatal mérnököket a mielőbbi beilleszkedéshez, a képességeinek megfelelő munka végzéséhez, mert ez lenne a természetes. Varga Ilona, a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium és Óvónői Szakkközépiskola KISZ-titkára Rendszeres olvasói vagyunk a Néplapnak, ezt a kollégisták nevében mondhatom. Figyelemmel kísérjük a kül- és belpolitikai, valamint a megyei eseményeket. Gyakran felhasználjuk különböző vitafórumainkon az újságban megjelenő cikkeket is. így legutóbb jól tudtuk hasznosítani a Propogandistáknak ajánljuk cím alatt közölt aktuális társadalmi problémával foglalkozó cikket, a kis- polgáriságról. Hasonló írásokat a jövőben is szívesen olvasunk, hiszen használható eligazítást, tájékoztatást ad egy-egy témakör megvitatásához. Amiről viszont mint fiatal írnék. Ha a gimnáziumon belül maradok is, akad téma bőven. Itt van például az óvónői szakközépiskola. Újszerű, egyedülálló kezdeményezés. A gyakorlati foglalkozásainkat az óvodában tartjuk. Tulajdonképpen ebben az az érdekes, hogy még tanulók vagyunk, ugyanakkor már mi is .»tanítunk”. Ezt az újszerű képzési formát be lehetne mutatni a lap olvasóinak. Különösen a pályaválasztás előtt álló tanulóknak adna ezzel a lap hasznos tájékoztatást. , A fiatalokról, vagy kifejezetten a fiatalokat érdeklő problémáról elég ritkán írnak. öntevékeny kezdeményezéseikre néha jobban oda lehetne figyelni. Csak a magunk portájáról tudok példát hozni, a kollégium életéről. Mi például a jászapáti és a mezőtúri gimnáziumokkal alakítottunk ki kapcsolatot. Bekapcsolódunk a község életébe, ünnepi rendezvényeibe, hétköznapjaiba. Erről szintén lehetne írni, és egy-egy közös sport- vagy kulturális rendezvény aktualitást is biztosítana munkánk bemutatására. Takács József, a karcagi Május 1. Tsz növénytermesztési ága/.atának vezetője Ha el is képzelem magam, mint újságírót, akkor sem tudok elszakadni az agrar témától. Én sorozatot írnék a megye termelőszövetkezeteinek egy-egy közösségéről. A mezőgazdaság forradalmi fejlődése nemcsak a termelésben hozott változásokat, hanem az emberek életében is. Ezeket a változásokat nyomon kell követni. Az új, szocialista életforma kialakulását, a jó szocialista közösségek példáját fel kell mutatni. De mindezt nem személytelenül, hanem nagyon is az emberekhez, a környezethez kötve. Tehát, ha újságíró lennék, valahogy megpróbálnék emberközpontúbb cikkeket írni. Leírják, hogy: „megkezdték az őszi mélyszántást”. Ez rendben van. De még nem tudom, hogy az ekét négy ökör húzza, vagy egy John Deere traktor? Ez csak példa. A parasztembereknek nemcsak a munkája és az élete változott meg, hanem a gondolkodásmódja, igényei is. Gondoljuk csak el: régebben volt egy ásója, lapátja, villája, kaszája. Ezekhez kellett értenie. Ezzel szemben ma például be kell állítaniuk a vetőgépet, tehát valamit ko- nyítaniuk kell a gépekhez, a vegyszerekhez, a termesztéstechnológiához, be • '"rrító- és feldolgozó gépekhe Ha újságíró lennék, megpróbálnék a sajtó eszközeivel rangot adni a mezőgazdasági munkának. És ami fontos: az egyszerű dolgozó embereknek írnék. Nem használnék idegen szavakat, mert az első érthetetlen szónál leteszik az újságot. , SÍ, Péli István, a szolnoki Napfény vendéglő üzletvezetője Az újságokban gyakorta lehet olvasni elmarasztaló cikkeket a vendéglátásról. Nem mondom, a legtöbb esetben indokoltan. Ha én újságíró lennék, azért néha azokat a körülményeket is tollvégre kapnám, amelyek meghatározzák munkánkat. Itt van például a munkaidő probléma. A kereskedelemben, főleg a vendéglátóiparban dolgozók túl hosszúra nyúló munkaidejére gondolok. Pedig július 1-ével nálunk is bevezetik a 44 órás munkahetet. Nagyon nehéz lesz megoldani. A vendéglátásnál a szabad szombat és vasárnap csak áttételesen jelentkezik majd. Hogy miért? Az összlétszám 80 százaléka nő. Ugyanakkor a népesedéspolitikai határozatokat, irányelveket mi is támogatjuk. Ez azt jelenti, hogy a dolgozóknak átlag 15—20 százaléka hiányzik, úgy hogy, akik benn vannak, azoknak kell többet dolgozni. Az újságíróktól persze elvárják, hogy állást foglaljanak, javaslatot tegyenek. Nos, szerintem a bérek emelésével megoldható lenne ez a probléma is. A kereskedelemben dolgozók átlagos évi keresete 28—29 ezer forint, ezen belül a vendéglátóké 20—23 ezer. Nehéz segédmunkaerőt találni erre a munkára, ilyen fizetés mellett. Persze azzal érvelnek és a köztudatban is az él, hogy van plusz jövedelem. A vendéglátóipar foglalkoztatottainak azonban mindössze 15 százaléka dolgozik „borravalós” munkahelyen. . ___ H osszú, négyszintes, modern ház emelkedik Szolnokon, a Thököly út elején. Törmelékkupacok, deszkadarabok hevernek még mindenfelé. De a falak mögött már élet van: negyvenkét család lakik az új otthonban, lassan egy hónapja. A kapuk alatt csengők — némelyik — Április végén, amikor átadták a lakásokat, szabadságot vettünk ki, hogy minél előbb elkészüljünk a takarítással, a berendezéssel. — Mikor adták be a lakásigénylést? — 1970-ben, a tanácshoz, de felvilágosítottak, hogy öt éven belül nem tudnak lakást biztosítani. ök javasolták, hogy forduljunk a KISZ-bi- zottsághoz. — Mennyibe került a lakás? — A vállalat 36 ezer forinttal járult hozzá — mondja a családfő — amit 35 év alatt kell visszafizetni. Vállaltunk még egy gyereket, így a lakás ára összesen 180 ezer forintra csökkent. Ennek mi 10 százalékát fizettük be. Előzőleg Kisgyepen, Veréb Ferenc szüleinél laktak — nem a legjobb körülmények között. Havi keresetük akkoriban összesen 3300 Ft volt. Ebből rakosgattak félre a lakásra és a bútorra. A háromszobás, tágas lakást nagy gonddal, ízlésesen rendezték be. A 10. sz. lépcsőház negyedik emeletén, a 13-as lakás Nagy Béláéké. — Ismertem a KlSZ-lakás- akciót, 1971-ben adtam be a kérvényt. Mi 44 100 forintot fizettünk be, szülői segítséggel. Nagy Béla festő és mázoló, felesége pedig tisztviselő az Építő- Javító és Szolgáltató Vállalatnál. Az új, 55 négyzetméteres lakást már berendezték. Az erkélyre védőhálót akarnak felszerelni. — Féltjük a gyerekeket,— mondja az anya — nehogy kiessenek. Nagyon élénkek, fő— Azelőtt hol laktak? — A Tompa Mihály úton szoba-konyhás albérletben, közel öt évig. Havi 800 forintot és a villanyt fizettük. De azért félreraktunk any- nyit, hogy 15 ezer forintot be tudjunk fizetni erre, a lakásra. A vállalatom 30 ezer forinttal segített, a kölcsönt 10 évre adták, kamatmentesen. — Jól érzik itt magukat? — Csak eleinte volt szokatlan a nagy forgalom és a világosság. A gyerekek gyakran felriadtak éjszakánként. mellett hányzik még a névJ kártya. A 14. szám alatti, földszint 1-es lakás tulajdonosa a 28 éves Veréb Ferenc. Hűtőgépszerelő a Vasipari Vállalatnál, felesége ugyanott gépkönyvelő. A kétéves Ferike még bölcsődés. Veréb Ferenc kevés szavú ember, többnyire felesége viszi a szót: — Egészen más itt — átlapítja meg Veréb Ferenc. Volt értelme a négyévi takarékoskodásnak. A magunk erejéből sikerült eljutnunk idáig. — Darabról darabra. Ugyanebben a házban laknak Bálinték is. A 28 éves cukrász büszkén mutatja két 11 hónapos kisfiát: — Az első emleti lakás kétszobás, tehát jóval olcsóbb is. Már „csak” 114 ezret kell törleszteni. — Előzőleg albérletben laktunk, a Dráva utcában — mondja Bálint János — havi 650-et fizettünk, és a villanyszámlát, ami elég magas volt. Sötét volt a szoba és kicsi. Most számoltuk ki, hogy másfél év alatt 11 700 forint volt összesen az albérlet. Itt két év alatt nem fizetünk ennyit. — Nagyon hamar megkaptuk a lakást, és nagyon hálásak vagyunk a szüléinknek a támogatásért. Anyagilag nem állunk még valami fényesen. Darabonként vásárolunk minden szükséges holmit. leg a kisfiam. 0 óvodás, a kislányom még bölcsődés. Nem nagyon ismerjük még egymást a lakókkal — feleli kérdésemre Kiss József a földszint egyben. — Lakógyűlés még nem volt. Inkább az asszonyok járnak össze, mikor a gyerekekre felügyelnek a ház körül. Nekik két kisfiúk és egy nagyobbacska lányuk van. Kissné a gyermekgondozási szabadságot tölti még, férje az állami építőipari vállalatnál kompresszorkezelő. — Hol játszhatnak a gyerekek? — A ház mögött — feleli Kissné — Jó lenne, ha a tanács engedélyt adna arra, hogy társadalmi munkában játszóteret építhessünk nekik. — Sok munka vár még ránk — teszi hozzá férje. — Parkosítanunk is kell, a járdát is építeni kell. Azt szeretnénk, hogy ne csak az otthonunk, hanem a környezetünk is szép legyen. Konstantin Lajos A közművelődési határozat szellemében Harm S nek i lene rendezvény, ötezer résztvevő Befejeződtek a törökszentmiklósi kulturális napok Tegnap délelőtt Sipos Ká- rolynak, a megyei tanács elnökhelyettesének előadása után ünnepélyesen véget értek az immár hagyományos, nyolcadik alkalommal megrendezett törökszentmiklósi kulturális napok. A záróünnepségen részt vett az előadást tartó megyei tanács elnökhelyettesén kívül Vad András, a törökszentmiklósi Városi Pártbizottság első titkára is. A közművelődési határozat szellemében fogant májusi—júniusi programsorozat, amelyben központi helyen szerepeltek az irányítás. a közművelődési munka összehangolásának kérdései, továbbá a munkahelyeken végzendő művelődési tevékenység feladatai, különös tekintettel a szocialista brigádokra, kedvező eredményekkel zárult. Törökszentmiklóson és a hozzátartozó járás községeiben 39 rendezvényt tartottak és az sem mellékes, hogy rajta több mint ötezren vettek részt. A községek sorából kiemelkedik Kunhegyes, ahol igen gazdag programmal rukkoltak ki az ünnepi alkalomra. Túl azon, hogy a közművelődés munkásai szervezett formában tapasztalatokat cserélhettek, hogy a város és a községek lakói kiállításokat tekintettek meg, s egyéb műsoroknak örvendhettek, a rendezvényeknek mozgósító szerepük is volt abban az értelemben, hogy bővült a közművelődés társadalmi munkásainak köre, és aktívabbá váltak maguk a közművelődés hivtásos munkásai is. Érthető tehát, hogy a záróünnepségen, amelyre a járási hivatal tanácstermében került sor, a jó munka elismerése képpen számos oklevél, emlékplakett talált gazdára. Öt év albérletben Ne csak az otthonunk A magunk erejéből 5
