Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-06 / 130. szám
1974. Június 6. SZOLNOK MEGVET NÉPLAP 7 Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat Gyulai Kirendeltsége E-652 kotróval: csatornaépítést, kotrást és egyéb földmunkákat; MTZ árokásóval: csatornaépítést és rakodási munkákat vállal. Gyula, Lenin u. Telefon: 377 és 584 Június 3—15-ig SZOLNOKON a Sztár Ruházati Áruházban a Páva Női Divatáruboltban az Adria Készruhaboltban JÁSZBERÉNYBEN a Fantázia Divatházban a Favorit Méteráruházban a Fortuna Készruhaházban TÖRÖKSZENTMIKLÓSON az Adonisz Ruházati Házban a Csillag Divatházban KISÚJSZÁLLÁSON a Sztár Ruházati Áruházban MEZŐTÚRON a Hattyú Divatházban KUNSZENTMÄRTONBAN a Sláger Divatházban TISZAFÜREDEN a Sztár Ruházati Áruházban Kaláka Nehéz is megfogalmazni mi is volt a kedd esti múzeum udvari rendezvény. Népdalest, folk-beat koncert, irodalmi műsor, vagy mindná- rom? Népdalest volt, mert magyar, olasz, vagy éppen indiai népdalokat hallottunk, minden különösebb feldolgozás, „átlényegítés” nélkül, s folk-beat koncert volt, mert sok számban a népi ihletésű dallamok lüktető beatritmus- ban hangzottak fel, de irodalmi est is volt, mert a „síp- pal-dobbal-nádi hegedűvel” előadott dalok ismert költők legszebb verseinek megzenésített változatai voltak. Síppal-dobbal... és még felsorolni is nehéz, milyen hangszerrel kísérik előadásukat: négyen harminc féle, vonós, húros, ütős zeneszerszámot szólaltattak meg. A hangszerelést attól függően választották meg, milyen tartartalmú verset adtak elő, így egyszer lakodalmi népzenészek, másszor városi jazz-banda, vagy akár érzelmes kobzosok, trubadúrok voltak. Előadásuk külön értéke volt, hogy a művek tartalmi értékének legkisebb csorbítása nélkül, felfedezték számunkra a versek ritmusát, s zeneművé varázsolták még azokat is, amelyekről eddig azt hittük, csak folyóbeszéddel adhatók elő. A Kaláka-módra bemutatott művek egész kötetet tennének ki. A költők közt József Attila, Ady, Radnóti, Weöres Sándor, Juhász Ferenc, Nagy László vagy éppen Giusberg szerepel. Kellemes hangulatú estjükkel méltán rászolgáltak a vastapsra. — ízsé — Nyíregyházi nyár 22 nagyobb esemény szerepel a Nyíregyházi Nyár hagyományos kulturális rendezvénysorozatának idei programjában. Országos rendezvények, színházi előadások, kiállítások és egyébb események között válogathatnak az érdeklődők. Július közepén Nyíregyházán rendezik az országos honismereti akadémiát, augusztusban Nyíregyháza-Felsősimán kerül sor a tanyai klubvezetők országos találkozójára. A debreceni Csokonai Színház opera tagozatával együtt Nyíregyházán vendégszerepeinek majd a torinói opera szólistái. Kiállítást rendeznek Nagy P. István festőművész, valamint Fodor József fotóművész munkáiból. Hatnapos egyetem Baján A TIT vízgazdálkodási nyári egyetemet rendez Baján, a Budapesti Műszaki Egyetem bajai főiskolai kara, az Országos Vízügyi Hivatal, az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság és más szervek közreműködésével, támogatásával. A vízgazdálkodás növekvő népgazdasági jelentősége indokolja, hogy a szakma elméleti és gyakorlati kiválóságai ilymódon is kicseréljék tapasztalataikat. A június 29-én kezdődő és hat napon át tartó nyári egyetemen a legkiválóbb szakemberek tartanak előadásokat. Fő témaként a vízkészletek mezőgazdasági hasznosítását és annak további lehetőségeit, módszereit vitatják meg. A meghívott, mintegy nyolcvan szakember tanulmányutakon is részt vesz majd. Ásatás a fészégi dombon Ezen a nyáron is folytatják a Tószeg-Laposhalom bronz kori telepének feltárását dr. Bóna István docens vezetésével az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a szolnoki Damajnich Múzeum régészei. A körülbelül 4 méter magas domb évszázadok alatt emelkedett mai formájára. Időszámításunk előtt a második évezred első felében, a bronzkor elején települt meg itt az első fejlett földműveléssel, állattartással foglalkozó közösség. Házaikat elég sűrűn építették egymás mellé, közöttük 2—3 méter széles utcák húzódtak. Építési módink azóta is szokásos az Alföldön: cölöpök közé vesszőt fontak, majd sárral körültapasztották, s náddal, sással fedték. A padlót tiszta agyagból döngölték, időnként újra sározták. A házban egyszerű tűzhely volt. amelyen agvagedényekben főzték ételeiket. Mindezekről a régészeti ásatások tanúskodnak. A föld megőrizte mindannak a nyomait, amely maradandó anyagból készült. A házak ledöngölt agyagpadlóinak sárgás rétege megmutatja mekkora volt egy lakóépület, a tűzhely, a cölöpök helyéről szintén tanúskodik a föld. Paticsdarabokból következtetnek a kutatók a fa- lazási módra, s a kerámiatöredékekből pedig az edények előállítási módozataira, díszítésére és formáira. A megtalált, hulladék-, vagy valamilyen célra megfaragott, szerszámként használt csontokból kiderül milyen állatokat ettek, melyek voltak már akkor háziasítva. s melyeket vadásztak. Az előkerülő magvak ugyanígy vallanak a földművelésről. Mindez azonban csak utalásokat ad srra nézve, hogyan is élhetett a bronzkor különböző periódusainak lakossága. A tószegi ásatások például azt mutatják, hogy a bronzkor ideje alatt négy ízben cserélődött ki úgy a lakosság, hogy egy előbbitől feltűnően elkülönülő kultúrát, azaz edénykészítési és díszítési módot, formát, ház- szerkezetet, méretet mutat az utánuk fennmaradt lelet- anyag. A kutatók feltételezik, hogy ez ellenséges támadás, egy addig másutt élő erősebb népcsoport hódításának következménye. Ám harcra, a lakosság elpusztítására a telepen csak kevés konkrét adat van. Talán ha a temető is feltárásra kerülne? De ez szerencse kérdése is. Azt sosem lehet tudni, mit rejt a föld. Ezért fontos, hogyha mezőgazda- sági munkálatok, kútásás, házépítés vagy földmunkák alkalmával csont, cseréptöredék, fém vagy megmunkált kőeszköz kerül elő a földből: azonnal bejelentsék a múzeumnak, hogy a kutatók megállapíthassák érdemes-e felnyitni a föld belsejét. A tószegi Laposhalom is egy véletlen folytán került a régészek érdeklődésének előterébe. A múlt század második felében Abonyi Lajos író kirándulás közben felfedezte, hogy a Tisza közelében fekvő -domb oldala tele van bögrékkel, kagylókkal, csontdarabokkal. Felhívta a magyar régészet akkori nagyjainak: Römer Flóris, Pulszky Ferenc és Hampel József figyelmét, akik az 1876-ban Budapesten megrendezett VIII. nemzetközi régészeti konferencia szakmai kirándulását Tószegre tervezték. Ennek következménye lett az első laposhalmi ásatás, amelyet 1876-ban Csetneki-Jelenik Elek vezetett. Ezután szinte zarándokhelyül választották a magyar és nemzetközi hírű külföldi régészek Tószeget. A feltárásokról készült publikációk a magyarországi bronzkor időrendi alapjának Jelölik meg Tószeget. S ezt a rendszert alkalmazták az egész világon a délkelet-európai bronzkor történetének meghatározásánál. Ezeket az ásatásokat úgynevezett „ásónyom” módszerrel folytatták, ami annyit jelentett, hogy ásőnyomonTószcgi leletek a restaurátor műhelyében ként haladtak lejjebb és lejjebb a földben, s azt a leletanyagot tekintették ösz- szetartozónak, amely azonos mélységű ásónyomból került elő. Ez a módszer többé- kevésbé világos képet adott egy-egy telep általános időrendjéről, azonban több hibalehetőséget reitett macában. Ásónyomonként haladva ugyanis nem fordíthatta* figyelmet a padlószintekre, ház maradványrétegekre, az ásó adott méretéhez képest a padlószdntek eléggé egyenetlenül helyezkednek el a talajban. De nem is volt ez a régi tószegi ásatásoknál probléma, mivel a régi módszerű feltárásnál csak a leletanyag volt fontos, a telepet magát, a házakat azok egymáshoz való viszonyát, a település rendszerét nem vizsgálták. Márton Lajos volt az első. aki 1908-tól rétegeket, padlószinteket keres. De az ő kezdeményezésén kívül éveken keresztül a régi módszerekkel folytak az ásatások. ”...1959—60-ban dolgoztunk ki Békésen egy olyan telepásatási módszert, ahol az ásót tulajdonképpen kikapcsoltuk az ásatásból. Kézi szerszámokkal, őskori agyagpadlótól az agyagpadlóig haladva bontottuk le a települési rétegeket. Ezt a módszert azután egyetemünk tovább finomította a dunántúli Baraeson, majd pedig 1966-tól a szolnoki múzeummal karöltve Jászdózsán. És nyolcévi módszertani előkészület után jutottunk el oda, hogy végre valahára Tószegen, a legismertebb és legvitatottabb településen is alkalmazzuk” — mondotta dr. Bóna István. Az új módszerekkel valószínűleg sikerül tisztázni a régebbi ásatások által megállapított, sokat vitatott időrendi problémákat. Az 1973 —74-ben folytatott „kontroll” ásatásokat az idén befejezik, s a Tószeg-Lapos- h'alom bronzkori telep feltárásának 100. évfordulóján az újabb eredményeket nyilvánosság elé tárják. Egri Mária A „természetes” nyelvek, „mesterséges” nyelvek S y levélírónk azt kérte, ne csak a magyar nyelvről közöljünk ismertetéseket, hanem a világ más nyelveiről is. Olvasónkat elsősorban a „természetes” és a „mesterséges” nyelvek problémája érdekli. Ennek a kérdésnek igen nagy irodalma van. Most röviden és velősen tájékoztatásul az alábbiakat közöljük. Ma körülbelül háromezer „természetes” nyelvet tartunk számon. Ezek a történeti jellegű, társadalmi kötöttségű és népi, nemzeti műveltséggel színezett nyelvek nyitott rendszerűek, állandóan fejlődnek. Művészi lehetőségeiket a nemzeti irodalmak nagy alkotásai is fémjelzik. Ezzel szemben a „mesterséges” nyelvek tudatos alkotások, zártabb rendszerűek, az állandó és a természetes fejlődés nem jellemzi őket. Ä szaktudományok két típust különböztetnek meg. Fejlettebb s mozgékonyabb az a mesterséges nyelvtípus, amely a természetes, a népi, a nemzeti nyelvek elemeiből épült nyelvi rendszerré. A másik típus teljesen zárt szerkezetű, és a nyelvi elemtár is teljesen mesterséges alkotás. A legismertebb mesterséges nyelvek, az eszperantó, a volapük, az idő, elsősorban azt a célt szolgálják, hogy megkönnyítsék a népek, az emberek közötti nyelvi érintkezést, ezért alkotóik arra törekedtek, hogy ezek a nyelvtípusok eszköztárukban, nyelvtani rendszerükben kerüljék a komplikáltságot, a nehéz szabályokkal terheltséget. Újabban arra a törekvésre is találunk példát, hogy a természetes nyelveket „könnyítsék meg” a közlésre, az emberek egymás közötti érintkezésére. A szókincs és a nyelvtani szerkezet minimumát alkotják meg, hogy minél kevesebb szóval és nyelvtani rendszerbeli képlettel tegyék alkalmassá a nyelvet szerepe betöltésére. Ilyen próbálkozás pl. a Basic—English is. A számítógépek „kiszolgálására” készült „nyelvek”, az úgynevezett programnyelvek teljesen egzakt alkotások, nem a kommunikációra, nem a közlésre készültek, hanem a számítógépekre szánt programok közvetítésére. Ezek közül ismertebb típusúak a következők: COMIT, COBOL, LISP, ALGOL, stb. Ebbe a témakörbe tartozik a világnyelv problémája is, erről azonban majd egy külön cikkben írunk. Dr. Bakos József t
