Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-01 / 126. szám

1974. június 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Gyalíorlókórhdz leit a nyíregyházi TIZENHATODSZOR Szegedi Szabadtéri Játékok Gazdag tudományos, kulturális és sportprogram A Szegedi Ünnepi Hetek, a Szabadtéri Játékok évente megújuló rendezvénysorozata már nemcsak esemény, de egyben hagyomány is. Idén tizenhatodszor harsan a játé­kok kezdetét jelentő szignál. A szabadtéri előadások szá­ma alaposan meghaladta a kétszázat, s a nézők száma is fölötte van az egymilliónak. Papp Gyula, Szeged ta­nácselnök-helyettese tegnap délelőtt Budapesten az ünne­pi hetek és a Szabadtéri Játé­kok 1974. évi programjáról tájékoztatta a sajtó képvise­lőit. A játékok műsorának vezérlő elve idén is ugyanaz, mint korábban: a hazai és az egyetemes drámai, illetve ze­nei kincsből felmutatni a leg­szebb értékeket. Így került a játékrendbe Vörösmarty tör­ténelmi drámája, a Czillei és a Hunyadiak (július 20—21— 27). Hasonló megfontolás és természetesen a dalmű örök népszerűsége indokolja, hogy gyakran visszatér a Dóm tér­re Kacsoh Pongrác János vi­téze (július 26— 28, aug. 2— 10). Az egyik legemlékezete­sebb szabadtéri előadás volt az 1965-ös év Turandotja. Annyi év után most ismét felcsendül Puccini muzsikája, külföldi vendégénekesekkel, (augusztus 9—11—19). Üj története során nagy szolgálatokat tett a szabadté­ri játék a népi tánckultúrá­nak és a klasszikus balettnek is. A Magyar Állami Népi­együttes vissza-visszatérő vendégjátékai idén a Táncra, muzsikára című új műsorral folytatódnak (augusztus 15— 18—20), a balettművészet külföldi követei pedig a minszki Állami Akadémiai Nagyszínház táncosai lesz­nek, a Hattyúk tavával (augusztus 3—4). Mindez azonban csak az egyik fele a szegedi nyál- programjának. Július 1-től egymást követik a vonzó mű­sorok: zenei és képzőművé­szeti események, sporttalál­kozók. Itt adnak randevút egymásnak Európa eszperan- tistái, nyári egyetemet szer­veznek, ipari vásár és kiállí­tás, őszibarack és virágbemu­tató követi egymást. Szeged gazdag választékot kínál. A Debreceni Orvostudo­mányi Egyetem, a Szabolcs- Szatmár megyei Tanács és a nyíregyházi kórház kö­zötti együttműködési szer­ződés alapján 1973-tól a megyei kórház is az egye­tem oktatási bázisintézmé­nye. amelyben már jelenleg is 19 utolsó éves hallgató végzi egyéves gyakorlati munkáját. A másod-, har­mad- és negyedéves hallga­tók egy-egy csoportja is Nyíregyházán végzi nyári gyakorlatát. A kórház már megkapta az egyetemről az idei nyári gyakorlatra és az új tanévre érkezők név­sorát is. Eszerint nyári gyakorlaton 30 hallgató vesz részt, és ősszel 12 szi­gorló orvostanhallgató kez­dd egyéves gyakorlatát. A kórház felkészülten várja az újabb hallgatókat. Gon­doskodnak ellátásukról, az osztályvezető főorvosok és a kijelölt szakorvosolt sok­oldalúan segítik őket a vizsgákra való felkészülés­ben. | NEMZETI KINCSÜNK A SZOLNOKI OBELISZK Ünnepi könyvhétre Vas István: As ismeretlett isten A vaskos kötet negyven év összegyűjtött bírálatait, cik­keit, tanulmányait tartal­mazza. A tanulmányok kö­zött a szó igazi ér­telmében vett iroda­lomkritikák. irodalomtörté­neti és elméleti cikkek, az Írói műhelymunka számos kérdését érintő esszék talál­hatók. Izgalmas dolog meg­figyelni, amint Vas István kezei alatt kibomlik egy-egy nagy írói nemzedék lényege, az európai és a magyar tör­téneti-kulturális örökség, a társadalom és az irodalom kapcsolata. A tíz kisebb-nagyobb egy­ségre osztott kötet jelentős részét kitevő irodalomkriti­kák azzal a meggyőződéssel íródtak, hogy a költészetről egyszerűen és világosan lehet beszélni. Az olvasó itt kitűnő példák egész sorát találja: (Kosztolányi költészete, Füst Milán olvasásakor, Apolli­naire modernsége, Gelléri An­dor Endre — Kikötő. Sárközi György). Jelentősek azok az esszék, tanulmányok, amelyek egy- egy megoldandó művészi fel­adattal foglalkoznak. Tartal­muk szerint a versírás mes­terségével (A versírásról), il­letve a műfordítási gondok­kal kapcsolatosak (Eliot for­dítása közben. A vizsgálat. Jegyzetek a fordításról). A kötetből nem hiányoznak a vitacikkek sem. Vas István a bevezetőben kritikusi mű­ködése közben elkövetett hi­bái miatt mentegetőzik. Ér­demes megfigyelni azonban, hogy a vitacikkek között szinte egyetlen olyan sincs, melynek következtetései ma ne állnák meg a helyüket (például: vitája Németh Lászlóval, Lukács György- gyel). A kötet cikkei arról szól­nak. ami a költőt foglalkoz­tatja, olyasmi csapódik le- bennük prózában, ami vers­ben egy-egy pillanatra már korábban felvillant '„A szolnoki Szabadság tér középpontjában álldogáló és a dicsőséges tavaszi hadjárat hősi helytállását idéző sze­rény obeliszk igencsak nél­külözi az utókor hálájának jeleit. De még a minden más köztulajdont kötelezően kar­bantartó, gondoskodásét is. Egyetlen, portól, naptól, eső­től szürkére vert tenyérnyi műbabér koszorúcska, és néev porlandó szegfű tanús­kodik, mint valamiféle sor- vatag. hivataloskodó gesz­tus a talapzaton, és bennük, vagy általuk nem a megbe­csülés, hanem a már-már sértő mellékesség mutatko­zik. Eleként még az is kétséges­nek tűnik, hogy az /ember örök jogát hirdetve egyálta­lán állva maradhat-e belát­ható évekig. Az esész épít­mény roskadozik Kőből fa­ragott díszítményeit az idő felismerhetetlenné rágta, ta­lapzatán múlások téton<*'vnoVi konstrukciója megbillent. Nem sok kamion fog még elrobogni mellette, hogy em­lékeztető kövei leomoljainak. Az Idő múlásának talán nem is tudatosan vM-Vo® ■"'■>- lejárója a feledés és a kö­zöny. Talán a szem hibá iá csupán, hogy öntudatlan sik­lik át a mindennap látott fe­lett. észre nem véve a mú­landóság kikerülhetetlen, de korrigálható, még korrigál­ható pusztításait. Az obeliszk szomszédságában ugyanis, a művésztelep ápolt parkjában. A tavalyinál gazdagabb, látványosabb, szórakoztatóbb műsort állítottak össze a „Ve­lencei Nyár 1974” rendezői. A műsor június 15-én Ká- polnásnyéken, a Fejér me­gyei képzőművészek hagyo­mányos nyári tárlatával kez­dődik. A kiállítást követően a székesfehérvári megyei mű­velődési központ „Primavera” leánykórusa mutatkozik be a nyaralóknak. Vörösmarty-versek bemu­tatójának színhelye lesz a kápolnásnyéki Vörösmarty Múzeum. Műsort ad a székes- fehérvári Vasvári Pál Gim­názium irodalmi színpada is. Több új kiállítást is láthat majd a Velencei-tó partján nyaraló közönség: többek kö­zött megnyitják a szolnoki művésztelep tárlatát. vala­mint két fiatal művész. Há- den László festőművész és a néhai szolnoki vár torony­szerű maradványát hasonló veszély fenyegeti. Jóllehet nagy múltú, nagy becsű ér­tékünk az is. Még a közép­kori szükség emelte. Dobó István erősítette, török fel­dúlta. Rákóczi hasznosította, II. József leromboltatta — most a művésztelep kerítésé­nél rostokoló fejetlen empi­re Nepomuki-szoborral együtt az idő döngeti.” ☆ A Magyar Hírlap május 18-i számában megjelent fen­ti cikk nyomán felkerestük Bíró Boldizsárt, Szolnok Vá­ros Tanácsának elnökhelyet­tesét, aki az obeliszk, illet­ve a Nepomuki-szobor sor­sáról a következőket mon­dotta: — A cikk megjelenésétől függetlenül, a 4. számú főút­vonal rekonstrukciójával pár­huzamosan terveink között szerepel az obeliszk megerő­sítése. a környezet szépítése, átrendezése. Ami a „fejet­lenNepomuki-szobrot illeti, már elkészült új betontalap­zata. Az Országos Műemlék- védelmi Felügyelőség engedé­lyére várunk, s felújítva: pár méterrel arrébb helyezzük. Egyébként minden törekvé­sünk az. hogy jubileumra ké­szülő, megújuló városunk szép, kulturált, barátságos le­gyen. A közeljövőben például számos új szobrot, plaszti­kát, épületdíszitö mozaikot avatunk fel. Koppány Attila grafikusmű­vész kiállítását.« Sukorón néprajzi kiállítást rendeznek, Gárdonyban pedig a Velen­cei-tó madárvilágát ismer­tetik. Több tanácskozásra is sor kerül: többek között meg­rendezik a honismereti szak­körök tanácskozását, a kör­nyezetvédelem időszerű kér­déseiről pedig kerékasztal­kor! ferenci át rendeznek. Megrendezik a néptánccso­portok találkozóját, s a könnyűzene kedvelői számá­ra koncerteket rendeznek beaténekesek közreműködésé­vel. „Nyári esték a csillagos ég alatt” címmel távcsöves csillagászati bemutatókat tar­tanak a tóparton. A ko­molyzene kedvelői „Szép ba­rokk muzsika” címmel több hanaverseenyt hallgathatnak majd. VELENCEI NYÁR ’74 Bemutatkozik a szolnoki művésztelep is Sikerkovács pedagógusok „Befejeződtek az idei or­szágos középiskolai tanul­mányi Versenyek. Grósz Ká­roly, az újszászi gimnázium III. B. osztályos tanulója magyar nyelv és irodalomból első, Hír János, a tiszaföld- vári Hajnóczy gimnázium harmadikosa földrajzból má­sodik lett. S hogy az öröm teljes legyen: Kovács László, Lovász Dánielné lakása ostromlott várhoz hasonlított az eredményhirdetés napján: Grósz Karcsi sikerét a ta­nárnőnél ünnepelte az osz­tály. Beszélgettek, énekeltek, az est csúcspontjaként pedig (szabad ezt' egyáltalán el­árulni?) pezsgő durrant. — Hogy a sikerben milyen részt vállalt a pedagógus? — töpreng a kérdésen félhan­gosan Lovászné, majd pará­nyi szünet után határozottan folytatja:— Nem tudom, de talán nem is érdekes. Az ér­dem a tanítványé, az öröm közös. — Karcsi nálamnál idő­sebb gimnazista: O három éve jár ide, én még csak ket­tő. Korábban általános is­kolákban tanítottam, Rákó­czid j falúban, Szolnokon és Üj szászon. A gimnázium per­Kalóz Sándor, a tiszaföld- vári Hajnóczy József Gimná­zium tanára tízéves korától földrajzszakosnak készült, legalábbis ezt bizonyítja ak­kori, „Mi leszek, ha megnö­vök” című dolgozata S ha némi kitérővel is, de sikerült a terv. mint ahogy sikerül­het a tanítványnak, Hír Jan­csinak. — Diákkoromban magam is „pályázgattam”. Mind a mai napig féltett kincsem egy díjként kapott könyv, „Budapest természeti föld­rajza”. A tudományos mun­ka rendszerességre, alapos­ságra szoktat. Biztatom Is diákjaimat, próbálják meg, a fáradtság megtérül. Hogy megtérül, azt tanít­ványok sora bizonyíthatja. Hír János mellett Szabó Er­na és Pintér Márta korábban ugyancsak sikerrel szerepel­tek e pályázaton. Pintér Márta azóta földrajz—bioló­gia szakos egyetemi hallgató. — Itt tanítványról tanít­ványra öröklődik a földrajz szeretete. Rám Varga Lajos bácsi hagyta.. Évekkel ezelőtt Lajos bácsi alapította a ma már ország­a mezőtúri Dózsa György Gimnázium és Mezőgazdasági Szakközépiskola tanulója a MÉM országos tanulmányi versenyén győzött. Az újsághír száraz ésszűk- szavú. Nem részletez) a fel­készülés nehézségét/a ver­seny izgalmát, sőt nem szól a mesterekről, a segítőtár­sakról — a pedagógusokról sem. sze más. Itt a tanítványok már nem gyerekek, s egy si­keres, vagy sikertelen szárny­próbálgatásnak is más az eredménye. — Karcsi magyar—filozó­fia szakos tanárnak készül. Csendes, szerény fiatalember, néha túlságosan is az. A ver­senyre például úgy kellett rábeszélnem ... Mikor a kész dolgoztatot elolvastam, mind­járt éreztem: érdemes volt. — A mi szakmánkban rit­ka vendég az ilyen győztes pillanat, de apró öröm sok akad. Ha végigmegyek az utcán, lépten-nyomon volt tanítványaim köszönnek rám. Tudom, ez a fiú mérnök, ez esztergályos és most nősült, a fiatalasszony pedig kolle- gina, tanítónő. Pár év múlva talán Karcsit is kartársam- kónt köszönthetem... szerte híres nyári, odorvári természettudományi tábort is, melynek népszerűségét mi­sem bizonyítja jobban, hogy minden helyéért pályázni kell. — Emlékszem, Jancsi re­mek bogár- és hüllőgyűjte- ményt készített ott legutóbb. Mikor pedig hazajöttünk, va­lósággal belezuhant a mun­kába. Papája meséli: estén­ként kicsavarták a biztosí­tékot, így bírták alvásra. Hi­hetetlen szorgalommal könyv­tárnyi irodalmat böngé­szett át. Jancsi legtöbb könyve még ott sorakozik Kalóz Sándor asztalán. Szinte mindegyiket vékony, fehér papírcsík dí­szíti, s a csíkon felirat. Fi­gyelmeztetés, tanács, tanári üzenet. Feltűnő könyvhalmokat lát­ni az előadóterem padjain is. Politikai kisszótár, Kommu­nista kiáltvány, Helyesírási szabálykönyv... — Kézikönyvtár. A segéd­eszközök ma már nélkülözhe­tetlen kellékei a korszerű oktatásnak. Figyeljen csak... Az asztal mélyén rádió, le­mezjátszó, magnetofon. Egy gombnyomás és működik az aspectomat. A varázslatnak azonban még nincs vége: a sarokban min5 technikatörté­neti múzeum. Szélmalom, ágyú. gálya ... — Valamennyit a gyerekek készítették. Ezzel a gályával például, legalább egy nyári szünetnyit bütykölt a „mes­ter”. — Az én nyári terveim egyszerűek. Odorvár, utána pedig Tiszaföldvár. Fotózok, olvasok, pihenek. Ősszel va­laki újra pályázni készül... Ahnr-e pedagógus lenni? Nagy József bizonyára ne­vetett volnk, ha tíz évvel ez­előtt megkérdik tőle: akar-e pedagógus lenni. Akkor a ka­locsai Állami Gazdaságban dolgozott, most a mezőtúri Dózsa György Gii mázium és Mezőgazdasági Szakközépis­kola igazgatóhelyettese. — Lehet, hogy itt kellett volna kezdenem? — tréfál­kozik vidáman. — A felesé­gem az oka mindennek. Ö mezőtúri, ráadásul pedagó­gus, az egész családjával együtt. „Megbolondított”, de nem bánom! — Kezdetben szinte mind­egyik műszaki tárgyat taní­tottam, ma már csak a ked­vencet, az erőgéptant. Min­denem az autó. a traktor, akárcsak tanítványomnak: Kovács Lacinak. Fölényesen lett országelső, ám az érett­ségitől nagyon féltem, a he­lyesírás ugyanis gyenge ol­dala. Ha az írásbelit siker­rel megúszta, nyert ügye van. Zöld az út, egészen a diplo­máig. — Ismerőseimnek, baráta­imnak gyakran mondom! nem lettem hűtlen a régi munkámhoz sem. A szövet­kezetekbe, a gazdaságokba sok jó szakembert, ügyes­kezű gyereket küldünk. Volt tanítványaimat én munka­társaimnak is vállalnám. Re­mélem. ők is engem — 1964-ben egyetlen HoN fer-traktorral indult a gé­pészképzés. Ha most kinéz az udvarra, azt hiszi, elté­vedt: olyan gépparkunk van, hogy számos termelő üzem megirigyelné. És így van ez jól. Hogy tanuljanak a Ko­vács Lacik, és a hozzájuk ha­sonlók. í , | Hérész Dezső „Házibuli“ a tanárnőnél Jó tanács cédulán Levél az ajtó n Az alábbi törté­netet úgy mesélték el nekem, s azért bocsátom közre, hogy igazoljam, népünk legdere- kabbjaiból még a frivol szellemesség sem hiányzik, bár­ha ez esetleg a szenvedő fél szá­mára frivol szem­telenségnek is tűn­het. Nos, íme a történet, ahogyan azt nekem ' elme­sélték volt: — Miután el­romlott. .. kihív­tam... megígérték: holnap délelőtt tíz óra körül. Mond­tam, dolgozom olyankor, a felesé­gem is dolgozik, a gyerekek meg is­kolában. Ha lehet­ne. inkább dél­után. Mondták, lehetne, de mégis jobb. ha délelőtt, mert sokan kérik az én esetemben is fennforgó ok miatt a délutánt, s éppen emiatt nagy a torlódás. Míg ugye délelőtt... Megértettem. s megegyeztünk, hogy másnap dél­előtt tíz és tizen­egy óra között jön az, aki megjavítja azt, ami elromlott. Kértem egy nap szabadságot, és ahogyan az lenni szokott, az, akit kértem, hogy jöj­jön kijavítani azt, ami elromlott, nem jött, annak ellené­re sem jött, hogy délelőttben egyez­tünk meg. amikor nincs az a nagy torlódás. Meg is mondtam ezt telefonon ott, ahol tegnapelőtt bejelentettem a dolgot, s nem is mulasztották el. hogy elnézésemet ne kérjék. De bi­zonyos technikai és személyi okok mi­att az, aki kijaví­tani lett volna hi­vatott azt, ami el­romlott nálam, az nem tudott délr előtt eljönni. De ha holnap délelőtt megfelel az a már egyszer megjelölt időpont, akkor az, aki hivatott kija­vítani azt. ami el­romlott nálam: jön és kijavítja azt. Mondtam magam- ■ ban, hogy egye fe­ne, fennhangon pedig, hogy rend­ben, és kikértem a harmadik nap szabadságomat is... Hogy miért a harmadik napot? Nos, csak azért, hogy a történet gyorsabban halad­jon. s egyből vi­lágos legyen, hogy a második nap sem jött az a valaki, akinek a javítás lett volna a Jel­adata. Nem húzom sokáig az ismert történetet. Egyheti szabadságom ment rá arra. hogy vár­tam azt, akinek kötelessége lett volna kijavítani azt, ami nálam el­romlott. s aminek kijavítására több ízben is határozott ígéretet kaptam délelőttre. Mert ugye akkor kisebb a megterhelés. így állt a dolog, amikor egy dél­után cédulát ta­láltam az ajtó ha- sadékában, a mű­szak után. amikor hazaértem. A cé­dulán a következő szöveg állt: „Sza- kikám, én is dol­gozó ember va­gyok. Becsüljön meg. Itt voltam délelőtt, pedig másutt is lett .vol­na dolgom. Ne csi­náljon egy szerve­zett dolgozóból po­jácát” Aláírás: „A szerelő...” Bementem a la­kásba. bevettem két Andaxint, az­tán néhány perc múlva elfogott a nevetés, majd a röhögés. Uram, még most is röhö­gök, ha visszagon­dolok arra. hogyan vártam egy héten keresztül minden délelőtt, a szabad­ságom terhére a szerelőt, aki ily kedélyesen levele­zett velem... Jaj, nem is tudom folytatni, mert megfulladok... Eddig a történet, amelynek tanulsá­ga nincs, tanúsága pedig e néhány sor, amely leje­gyeztetett az em­beri lelemény na­gyobb dicsőségére. Gyurkó Géza í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom