Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-30 / 151. szám
Komoly mellékletünkben olvastuk Ejnye, kedves tVám és Pénzügyőrség! Die jó „huzata’* van! Amennyiben a szövegben nem egy üurva szövésű kiottgatyáról van szó, feltételezzük, hogy a szerző kizárólag azok számára tette közzé értesítését, akik teljesen otthon vannak a szakmában (vajon milyenben?), s minden bizonnyal dzsanelják a sza- kivakert. Mint az alábbi hirdetőnk is: Futóra lyuggatott anyaser- gettyű alvázráspolyozás nélkül csukható-nyitható kivitelben olajrepesztővel eladó, esetleg a nyersanyagérték beszámításával bogyózó komplikátorra cserélhető. Lakatos Ferenc rajzai Kék fény Apróhirdetések Lakás Ingatlan ellenében nyolcvanéves férfi eltartási szerződést kötne fiatal gyermektelen, esetleg gyermekes házasokkal. Kétszobás lakásért is elvállalom. Jelige: „Száznyolcvanöt évig élek.” ☆ Szolnokon, Tehén utca nyolc szám alatt második emeleti különbejárat kiadó. Érdeklődni lehet. Tisza-parti kétszoba, kony- hás árvizes lakás eladó kétezerszáz hektó portával. Megtekinthető búvárszemüveggel. ☆ Különbejáratú, poloska- mentes udvari fásfészer igényes diplomás albérlőnek kiadó. Víz, gáz, -villany van. (De nem itt.) Amikor a „Nemcsak aj Várnai Zseni” — című írásomat leközölte a Kiskakas, másnap a hivatalban árgus szemekkel figyeltem a vasárnapi Néplapot lapozgató kollégámat. „Közönség nélkül a szerző féleszű óriás” — mondta valahol, valaki. Érthető tehát, hogy minden lapfordítás után nőtt bennem a feszültség. De lassan halad! Külpolitikai, lapozás — megyei hírek, lapozás — tarka-barka... most kell 90 fokkal elforgatni.... De sehol semmi. Hidegvérrel átfordít a sportra. Hogyan olvassuk a „Kiskakast”? Kérdőre vonom. Megvonja a vállát. — ö nem zsonglőr, közli velem. Kiveszem kezéből az újságot. — „Idesüss milyen egyszerű. Lapozás után egyetlen lendülettel teszel egy könnyed mozdulatot az óramutató járásával megegyező irányban” —. És máris elkezdtem négykézláb mászkálni a földön az újság szétrepült lapjai után. — Látod ez a helyzet — bólogatott jóságosán — — Képzelheted milyen jó sport ez nyilvános helyen, vagy pláne vonaton, ahol én ráérek újságot olvasni. Belátva igazát időt, fáradtságot és a más • pénzét nem kímélve kidolgoztam az alábbi javaslatokat: Először — minden vasárnapi számhoz mellékelni kellene egy darab ruhaszárító csipeszt. Elforgatás előtt ezzel össze lehetne tűzni a lapokat széthullás ellen. Másodszor — a Magyar Optikai Művekkel le kellene gyártatni Ü olyan különleges 1 ■ lencsével ellátott • i olvasó szemüveget, v mely a kérdéses oldalt 90 fokkal ™ visszaforgatja. fi Harmadszor — az újság mozdulatlanul marad, és a v nyájas olvasót * j forgatják el 90 * f fokkal az óramű- 1 < tató járásával el- * < lenkező irányba. ' j Ezt a forgatást a * Magyar Birkózó ' j Szövetség igazolt ij |! versenyzői végez- { nék félállásban. |j Ha a fent leírt '< 'j módszerek egyike i1 sem válna be, f i nem marad más * hátra, vegyünk példát a derék kritikusoktól. Jj1 Nyomjuk mi Is 7 egyformán az ősz- V szes rovatot. i — Féltés — Alfonzka alszik. — Nagyon édesen alszik. Még szuszog is. — Megette a husikát és élmos lett. — Jó étvágya van. — Ha igy eszik, olyan szép nagy lesz. mint az apukája. — Már most is rá hasonlít — De az orra az anyukájáé. Még a barna folt is rajta van. — Akkor is tiszta apja. — Halkabban beszéljünk, felébred. — Jó reggelt Alfonzka. hát nem hagyott csicsikálni ez a két csúnya néni? — Milyen aranyosam nyújtózkodik? — Nagyon kedves. Ügy tud szeretni, örülni, hogy az megható! Imádom. — Lemehetünk Afonzká- val sétálni? — Ha vigyázol rá. — Mint a szemem világára. — Mind a kettőre? — Arra. Nagyon. — Tessék, itt a póráz. Szájkosár nem kell. picike még ő. nem harap. Kör panorámás Gácsi | Mihályi: i ! rajzai Telefonos Főútvonalon Öröklakás Kertes zöldövezetben Kétszintes
