Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-19 / 141. szám

1974. június tfi. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 /Ulíí&tri Két diákcsiny Csak a műsorrend szeszé­lye teszi, hogy e két mű­sorról most együtt esik szó. Vasárnap Szablyár Ferenc Diákdiplomácia című műso­rát hallhattuk, hétfőn pedig Déry Tibor A talpsimogató című egyfelvonásosából adaptált hangi átékát mutat­ta be a rádiószínház. Az előbbi azt próbálja nevetésre ingerlőén bemu­tatni, mily körmönfontság szükségeltetik ahhoz, hogy a diákember úgy élje az életet, ahogy neki tetszik. Az ösz- szeáliítás, noha a mai ifjú­ságról íródott, kicsit bizony avíttnak tűnik. _ Sok ötlet visszaköszön, más-más for­mában. de már sokszor ta­lálkozhattunk velük Karin­thy óta. Persze sokat és sokmindenen tudunk nevet­ni. mégis, egv dolog sajná­latosan kimaradt ebből a műsorból. Az, amiben egy mai diák különbözik a húsz év előttiektől, az ami­ben más. maibb, s ennélfog­va eredetibb is. Azon gondolkodom, egy ilyen ifjúsági vidám műsor­nak nem lehetne-e néhány mai középiskolás a „drama­turgja”. Ök azok ugyanis, akik erről a műsorról iga­zán véleményt tudnának mondani. Egy nevettetni akaró szatirikus műsortól természetesen nem abszo­lút hitelességet vár az em­ber, de azt' igen, hogy a most élő diákgyerekek ebben e görbe tükörben mégiscsak magukra ismerhessenek, és ne zárják el ajkbiggyesztve a rádiók Magam is keresem a vá­laszt miért van az, hogy a Déry-hangjáték maibbnak tűnik, holott, a harminc év magyar drámáit megszólal­tató rádiósorozatban egy ma már szinte történelmi korszakot, az ötvenes évéket eleveníti fel. Talán azért, mert Déry nem elégedett meg azzal, hogy jó húsz év­vel ezelőtt készült darab­ját változatlanul alkalmaz­zák rádióra, hanem egy írói kommentárszövegbe építette a játékot. Ezzel nemcsak for­mailag frissítette a játékot, hanem az ironikus narrálás gördülékenyebbé, élvezete­sebbé is tette az egyébként is lendületes játékot. ' Déry, noha darabján nyo­mot hagytak az ötvenes évek irodalmának jellemző túlzásai (például Okos Ele­mér, a címszereplő, s még jónéhány társa azért olyan amilyen, mert származásuk eleve jellemüket is megha­tározza, mégis a játék ké­pes egy korszak jellemző je­gyeinek eltúlzásával annak szatirikus képét adni. Varga Géza rendezése fer­geteges mulatsággá formál­ta a darabot, ügyesen ma­nipulál az akusztikus hatá­sokkal, az, elektronikus ze­nével. Nem utolsósorban a színészválasztás is hozzájá­rult a darab sikeréhez. Tahi Tóth László a címszerepben, Balázs Samu a szerző-narrá­tor szerepében remekelt. • Mikrolánc Hétfőn este Petress István műsorában a hitvestársi sze­rétéiről beszélgettek a részt­vevők. Amellett, hogy a Mikrolánc műsora most is mindenkit érdeklő problé­makörrel foglalkozott, volt az adásnak egy említésre mél­tó újszerűsége is. Petress műsorról műsorra egyre több résztvevőt igyekszik bevon­ni. S nemcsak a megszóla­lók száma nő, de szinte a társadalom minden rétegé­nek képviselője szóhoz jut. Ez a nyíltabb műsorszer­kesztés könnyedebbé, ke­vésbé akadémikussá formál­ja a vitát, ugyanakkor több oldalról is megvilágítja a választott témát. — trömböczky — A MEZŐTÚRI FŐISKOLÁN Karnyújtásnyira a diploma Százharminc üzemmérnök-jelölt a vizsgabizottság előtt Utolsó- nagy erőpróbára gyülekeznek ma reggel a Debreceni Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági gé­pészeti főiskolai karának hallgatói Mezőtúron: kar­nyújtásnyira tőlük az üzem­mérnöki diploma, s, hogy ezt kinek sike­rül elérni, az a ma kez­dődő és három napig tartó államvizsgán dől el. A főiskola gépjavító és üzemgépész szakos nappali hallgatói, valamint levelező kiegészítő szakos üzemgaz­dász jelöltek, összesen száz­harmincán, öt vizsgabizott­ság előtt adnak számot fel- készültségükről. (A kiegé­szítő szakosok azok a jelen­leg a termelésben dolgozó szakemberek, akik ugyanitt 1962- és 1963-ban végeztek a felsőfokú technikumban, de államvizsgát akkor még nem tettek.) A gépjavító szakos jelöltek az első és második vizsgabizottság előtt az erőgépek, a mező- gazdasági munkagépek isme­rete mellett a gépjavítás és karbantartás témaköréből vizsgáznak. A két vizsgabi­zottság elnöke dr. Gergely István, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának első titkára, kandidátus, címze­tes egyetemi tanár, illetve Váradi János egyetemi ta­nár a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem gépészmér­nöki karának oktatója. A harmadik és negyedik vizs­gabizottság előtt az üzem­gépész szakos hallgatók „szállnak harcba” a diplo­máért az erőgépek, a tnező- gazdasági épületek gépei, be­rendezései, valamint az - üzemszervezés kérdéseiből, dr. Tibold Vilmos egyetemi tanár, a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem rektor'- e''rot- tese és dr. Mikecz István egyetemi tanár, az egyetem dékánja elnökletével. A gyakorló szakemberek az ötödik államvizsgabizott- ságnál a gépjavítás és kar­bantartás tárgyak ismeretét bizonyítják vizseaelnökük, dr. Lénárt Lajos mezőgazda- sági miniszterhelyettes előtt. ' A vizsgabizottságok tagiai mezőgazdasági és mű­szaki szakemberek, közéleti és politikai vezetők, köztük dr. Majoros Károly, az MSZMP Szolnok megyei Bi­zottságának titkára, dr. He­gedűs Lajos a Szolnok megyei Tanács elnöke. Mó­ricz Béla a mezőtúri Városi Pártbizottság titkára, dr. Vígh Pál a mezőtúri főisko­la volt igazgatója és dr. Szabó Béla, a tiszaföldvári Lenin Tsz elnöke is. A mai államvizsgát szak­mai, elméleti előadás követi délután, melyen meghívott mezőgazdasági gyakorlati szakemberek, politikai mun­kások és a főiskola oktatói vesznek részt. Az előadást dr. Gergely István tartja, az élelmi­szergazdaságban végbe­menő műszaki, techni­kai forradalom hazai és külföldi tapasztalatairól és a téma időszerű kér­déseiről. Ezután a május 24-én nyílt kiállítást, a rizster­mesztési rendszer gépsorá­nak bemutatóját tekintik meg a résztvevők. Benső­séges ünnepi eseménye, zá­róaktusa lesz az államvizs- gaidőszaknak a szombaton sorra kerülő nyilvános kari tanácsülés, amelyen a sike­res vizsgát tett hallgatók üzemmérnökké avatása lesz. Ez alkalommal mintegv 230 üzemmérnöki diplomát nyújt át az egyetem és a főiskola rektora, dr. Ács Antal. Ugyanis az 1965. és 1972. között végzett szak- technikusok, akik viszont már államvizsgát tettek, a különbözeti vizsgák letétele után mosfmár főiskolai vég­zettségű szakemberek­ként térnek vissza a mezőgazdaságba. S reméljük a szombati ün- neoségen valamennyi jelölt ott lesz — a ma még kar­nyújtásnyira levő, holnan már megszerzett — „elért” mezőgazdasági üzemmérnöki diplomával. I. Zs. Utazási kedvezmény fiata}oknak Pihenő egyetemisták és ifjúmunkások Az Országos Ifjúságpoliti­kai és Oktatási Tanács idén mintegy 100 ezer fiatalnak biztosít kedvezményes üdü­lési és pihenési lehetőséget; erre a Célra 50 százalékos mérséklésű menettérti uta­zási kedvezményt biztosított — a Pénzügyminisztériummal egyetértésben — a Magyar Államvasutak. A balatonszemesi, siófok­sóstói, badacsonyi, nagyma­rosi, miskolc-tapolcai és a velencei középiskolai üdülő­táborba utazók, a balaton- földvári, a Kilián-telepi és a verőcei üdülőtáborba beuta­lóval rendelkező egyetemis­ták, valamint a balatonsza­badi, kőszegi, parádfürdői, visegrádi, zebegényi, leány­falui, balatonboglári, bala­tonszemesi és újhutai SZOT- üdülőkbe utazó ifjúmunká­sok vehetik igénybe a ked­vezményt, amely vonatkozik a budapesti Hotel Ifjúságba és a kőszegi Hotel Panorá­mába beutalt, mezőgazdaság­ban dolgozó fiatalokra is ugyanúgy, mint azokra a kempingezőkre, akik az úgy­nevezett kempingtömb 1— 25 000 sorszámával rendel­keznek. A rendelkezés ha­tályba lépett. IVyári filmújdonságok Hagyomány, hogy a nyári idényben a balatoni mozik­ban mutatják be először — a fővárosi premiereket meg­előzve — a legújabb külföldi filmeket. A nagyobb idegenforgalmi központokban már megkezd­ték a Saint Ttropezbe költö­zünk című francia film ve­títését. Június 20-tól július 11-ig mutatják be a Francia kapcsolat című amerikai fil­met. A júliusi—augusztusi műsorban szerepel az Olsen banda nagy fogása című dán, az Alfredo, Alfredo című olasz és az Elza kölykei cí­mű angol film. Augusztus­ban láthatja a balatoni kö­zönség a Fej nélküli lovas című szovjet filmet. SZABOLCS megye egyik jelentős műemléke és történel­mi emlékhelye a vajai várkastély, melyben a Vay Adám múzeum található. Képünkóh: A Rákóczi-terem. A fe­jedelem 1711-ben itt tárgyalt a császár küldöttével blLMJEGYZET Sötét Torinő Hamburg után Torino. A nyári filmújdonságok segít­ségével lassan bebarangol­juk Európát olyannyira, hogy igazi társasutazásra már nem is jelentkeznék. No nem a „maradék” lát­nivalót keveslem, egész egyszerűen: félek. Ham­burgban kettős bűntény, Torinóban számtalan ... Rosario Rao építőmunkás tizenöt év börtönbüntetést kap — ártatlanul. Csemetéi elhatározzák, hogy megke­resik az igazi gyilkost. Nyo­mozásuk ugyan sikerrel jár, de a megnyugtató befejezés ezúttal elmarad. Carlo Lizzani rendező a neorealisták kései utóda. (Legsikeresebb filmjét Ma­gyarországon is bemutatták. a Pratolini kisregényből ké­szült „Szegény szerelmesek krónikáját”.) Elkötelezett alkotó, mindig érdekli az a társadalmi környezet, ahoi szereplői élnek. Mostani filmje sajnos csalódás. Szán­déka szerint a társadalmi erkölcs győzne a gyilkosok feler.lt, valójában primitív önbíráskodást látunk, s el­sikkad a mondanivaló. A szereplők jobb ügyhöz méltó buzgósággal serény­kednek, különösen a két „csemete”: Andrea Balestri és Domenico Santoro. A film „hőse” Pasqualino de Santis operatőr. Képei még a „sötét”, jellegtelen Tori- nőt is hangulatosra vará­zsolják. t H. D, Új épüleíszárnyat kap a karcagi Talajművelési Kutató lutézet Bővítik a Karcagon a Talajművelési Kutató Intéze­tet. Húsz új helyiségből álló épületszárnyat építenek, ahol laboratóriumok és alapkuta­tási helyiségek lesznek. Az 1 millió 600 ezer forintos beru­házást az intézet saját építő­brigádja valósítja meg, Je­lenleg tíz—tizenkét labora­tóriumi dolgozó van egy szo­bában, nagyon szűkös helyen folyik a munka, ezért szeret­nék ha az új épületrész még az idén elkészülne. Csúnya kék ég Nepomuki Gazsi, mint ud­varon a kottás, az eget pis­logja. Nepomuki Gazsinak megvan a maga becsületes neve, egyszerű is, oldalszám sorjázik az ilyen a telefon- kqnyvben: Kiss Gábor, az ex-i szövetkezet brigádvezetö agronómxisa. A Nepomuki azonban mégis az igazi neve. Még a gyerekeit is így isme­rik. Melyik haji? Hát a Nepo­muki. A név még a szövetke­zés hajnaláról, egykori ala­pító elnök korából való, ami­kor úgy álldogált esténkint az útfélen, vizslatva — tisz­tesség ne essék — mit lopnak haza a közösből a tagok, pító elnök korából való, ami- akárcsak ha kőszent lenne az út mentén. Mint az a Nepo­muki Szent János. Rajta is maradt ar név. — Nepomuki elvtársat ke­resném — mondtam neki, mire ő kissé összevonta sze­möldökét, beledörzsölt b i­bircsókos nagy orra ráncai közé, aztán derűsen mondta, ő az, mégha a rendes neve Kiss Gábor is. — Az apám meg a Lajtos Kiss volt. Nem, azért, meri vizet hordott volna a Tiszá­ról, laittal... Dehogy. Tűz­oltó volt a söegényem, ő volt a lajtos. S úgy mentek egy­szer tüzet oltani, hogy egy csep víz nem volt a lajtban. Le is égett a bika istálló, raj­ta is maradt apámon, hogy Lajtos. En meg vagyok a Ne­pomuki — mondja, s közben pislogja tovább felfelé a kék színű gyöngymázas eget. — Szép időnk van — mon­dom, hogy ne álljunk csak úgy egymás mellett, mint két kőszent. — Magának! — acsarkodik rám, aztán dühödten bele- csápol a levegőbe, mintha oszlopot verne a földbe bu­zogány nagy öklével. Hát nekem tényleg az. A határ már zöld, messzibb traktor dohog, valami gépet vontat, asszonyok ülnek raj­ta sorban, mint a tyúkok a rúdon. Hányaveti nyugalom­mal fácánkakas billegeti át hosszú farkát a mesgyén. A nap szikrázóan tékozolja fé­nyét és melegét is, hogy az ember a Ja hűvösébe kíván­kozik... — Három hóngpja elvtár­sam, hogy bámuljuk ezt a szép időt, amilyen ronda időt én már régen nem láttam. Tudja milyen idő ez a mező- gazdaságnak? Pocsék. Ez egy... — mond még egy le nem nyomtatható jelzőt az időre: — Tavaly is aszály volt. Megint az lesz Bizony- isten az. Hogy a fészkes fe­ne esne bele ebbe a szép időbe. Olyan csúnya idő kel­lene. hogy ne lássam azt a fát ott, öt jnéterre se. Olyan idő kellene. Ezt bámulják maguk városiak, meg mondja a rádió, hogy szép kiránduló idő. Az. Kirándulni szép. De termelni! — emelte fel az ujját — hát ahhoz ugyancsak ocsmány egy időjárás. — Akkor ne is kérdezzem, mi lesz az idén? — De kérdezze. Miért ne kérdezné elvtársam. Az idén is megleszünk. Mint ahogyan tavaly is megvoltunk. Ez egy korszerű gazdaság elvtár­sam... Rágyújt. Á, én csak egy csomaggal naponta, va­lamikor hármat is elbüdösí- tettem, de az orvos azt mondta, hogy egy csomaggal tovább élek, mint hárommal, egy csomag nélkül tovább, mint eggyel... Hát én egy csomagnyit akarok még él­ni... Mi lesz az idén? Hát valami azért csak fog esni, mégsem a Szaharában va­gyunk kedves városi elvtár­sam... Valaminek esni kell. Meg öntözünk is. Nem szid ma már még álmában sem engem senki, hogy beléptet­tem annak idején a közös­be... Mit gondol — fordul fe­lém, mint tanító bácsi az elsősökhöz, oktatóan, jóságo­sán —, mit gondol, ha egyé­ni gazdaságok vannak, s nem ezek a korszerű táblák, kor­szerű gépek, korszerű fajtóik, mit gondol, mi van ebben az országban? Nem is tanitóbácsis kérdés ez. Kicsit büszke, sőt kér­kedő kérdése ez egy maga­biztos embernek. — Koldulás, elvtársam. Megkoldulhik volna kenyér- nekvalóért\a barátainkat, de még talán 1 még az ellensé­geinket is. Mert a kenyér az nagy úr. Korszerű mezőgaz­daság, az van nékünk most látja, s kibírjuk... Hogy a fene esne belé a meteoroló­giába... — Nem az tehet róla — mondom... — Azt én is tudom, de valakit, vagy valamit csak szidnia kell az embernek, nem igaz? Igazat kell adnom, miköz­ben nézzük tovább az eget, van-e valahol egy mintá­nak való felhő legalább. Az? Sehol! Szép, sugárzó kék ég. Hogyha festő lennék, bele- sajdulna a lelkem, és ecset után kapkodnék. Mondom is Nepovmukinak, azazhogy Kiss Gazsinak... — Ja, de szép... lelkende­zett, amikor látta a •búzában a pipacsot — kezdi mesél­ni válaszul egy régebbi itt­járó történetét a brigádve­zetö agronómus — engem meg a guta kerülgetett. Pi­pacs, egy jól kezelt búza­táblában? Korszerű gazda­ságban. Hogy milyen szép a sárguló búza és a vérvörös pipacs együtt. Neki szép volt. Mondtam is annak az úrnak, hogy fesse le a szentségit, emlékezetből, de aki ezt a táblát itt vetette, aki a ma­got nem tisztította, azt én megölöm menten. Hát így van, elvtársam. Más a fest­mény, más a korszerű gaz­daság. Bizony. A hatalmas tábla messzi szélén fordul a traktor. — Burgonyát ültet. Gép! Bizony. Már ez is van. Meg van nádydvari módszer, meg van bábolnai módszer... Any- nyi a módszer, hogy csak kapkodja az ember a fejét. Különösen, ha így őszül már, mint az enyém. Dehát kor­szerű gazdálkodás nélkül ki­bírna meg egy ilyen több­ezer holdas gazdaságot... Mi­vel van? Mondom neki, hogy autó­val, bevihetem az irodára... — Köszönöm, nem hagy­hatom üt — mutat Nepo­muki Gazsi a korszerű gaz­daság brigádvezetö agronó- musa az ütött kopott ke­rékpárra. Nem is kerékpár az. Bicikli csak. — Hát ez nem éppen a legnádudvaribb — jegyzem meg kajánul. Végigmér, sér­tődöttem kissé, aztán piron­kodva teszi hozzá: — Ha eső lesz elég, talán GAZ is lesz. Mert a fenébe ezzel a vacakkal, még a traktort se érem utói... De­hát — vigyorodik el széle­sen, kedélyesen — kell egy kis sport na... — csap dom­borodó hasára, s már kari- kázik is tova, hogy maga mögött hagyva a burgonya- ültető gépsort, maga mögött az autót, zörögve-csörög ve, de elsőként érkezzen a szö­vetkezeti irodához. Nepomuki Szent János: Kiss /Gazsi brigádvezetö ag­ronómus. Gyurkó Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom