Szolnok Megyei Néplap, 1974. június (25. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-16 / 139. szám

1874. Junius Tí. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Meglepetés az évzáróra Tegnap délután a megye legtöbb általános iskolájá­ban megtartották a hagyo­mányos évzáró ünnepélyt, amelyen kiosztották a bizo­nyítványokat, s megjutal­mazták a kiemelkedő ered­ményt elért tanulókat. A többi között a szolnoki Új­városi Általános Iskolában is tegnap került sor a diá­kok és tanárok által egy­aránt régen várt ünnepség­re. Az évzáró vendége volt dr. Boros Ottóné, a megyei pártbizottság osztályvezető­je. Brezvai István, a városi pártbizottság titkára. A munkáskerületi iskolá­ban ez az ünnepség a min­den évben szokásos esemé­nyeken kívül egy kellemes meglepetéssel is szolgált. Az iskola „szellemi kincseskam­rája” a nyocezer kötetes if­júsági könyvtár most újabb művekkel gyarapodott. Po- lónyi Péter, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat és a Mezőgazdasági Könyvki­adó tízezer forint értékű, több száz kötetes könyvaján­dékát adta át a könyvtár állományának gyarapítására. A könyvterjesztő vállalat és a megye között elsősorban a mezőgazdasági üzemekben -való könyvterjesztéssel kap­csolatban alakult ki jó együttműködés. Dr. Gergely István, az MSZMP Szolnok megyei Bi­zottsága első titkára, tavaly decemberben tett látogatása során meggyőződhetett arról, hogy az újvárosi iskolában milyen nagy energiát fordít a nevelőtestület a munkás­gyerekek oktatására, nevelé­sére. Azt is tapasztalhatta, hogy a munkáskerület üze­mei mennyire önzetlenül tá­mogatják ezt az iskolát. A megyei pártbizottság első titkárának kezdeményezésé­re született meg a könyvter­jesztő vállalatok elhatározá­sa: az újvárosi iskola könyv­tárának adományozzák a pe­dagógusok és a gyerekek számára oly hasznos köny­veket. Azért ennek az iskolának adták a gazdag ajándékot, mert itt a munkások gyer­mekeit nevelik — a tanulók közel 85 százaléka fizikai dolgozók gyereke. Ez a gesztus kifejezi, hogy a pártnak nem mindegy, hogy a munkások gyerme­kei segítésére mennyit for­dítunk és hogyan ragadjuk meg a támogatás lehetősé­geit. Tékozlás és takarékosság (5.) A szomszéd rétje Ez általában, a közmondás szerint, zöldebb a sajátun­kénál. Csakhogy témánk esetében szinte lehetetlen eldönteni, a rét melyik da­rabja a szomszédé és me­lyik a mienk. A KGST kö­zös tehervagon-parkjának létrehozása előtt a határo­kon átadott kocsiknak ötven százaléka üres volt. Most ez az arány 25 százalék körül van. Mérhető ez pénzben? Igen. Ám ennél még fonto­sabb az a haszon, amit az áruszállítás gyorsabbá, folya­matosabbá válása hoz, amit közvetett módon takarít meg egy-egy ország, így ha­zánk is. Ingatag igazság Nagy öszegek kiadásának elkerülését tenné lehetővé egyebek között a többször fölhasználható göngyölegek alkalmazása, a konténeres szállítás bővítése, időtállóbb festékbevonatok széleskörű elterjesztése. Ez bizonyos költségtöbblettel jár. Ki vi­selje? A festékipar? A fes­ték felhasználója? A konté­ner szállítója, vagy az ab­ban árut fuvaroztató? In­gatag igazság az, hagy a kibicnek, a kívülállónak, semmi sem drága! Egy or­szág gazdaságában ugyanis nincs kívülálló! Ez azonban elméleti igaz­ság. Az építőipari vállala­tok gépállománya megha­ladja a 80 ezret. Ezek felét nem tartják karban, csak akkor javítják a berendezé­seket, ha leállnak. A javí­tásra fordított idő évente át­lagosan kétszer két hét; 176 óra, csupán egy műszakot és 44 órás munkahetet figye­lembe véve. Jobb szervezett­séggel — kellő javítási ka­pacitással és alkatrész-ellá­tással — ez az idő negye­dére lenne csökkenthető. A nyereség 170 millió forint ér­tékű gép, berendezés lehetne. Ugyanakkor lehetővé válna legkevesebb 700 millió forint értékű többlettermelés a gyorsabban megjavított esz­közökkel. Az Országos Műszai Fej­lesztési Bizottság egyik föl­mérése — A hazai gépipar technológiájának fejlesztése — szerint a hazai gépipar, termékektől függően, két­szer, háromszor annyi anva- got forgácsol el. mint más, az összehasonlításba bevont országoké. Ez nem a gépipar hibája, vétkes közömbössé­ge! Hanem az előgyártmá- nyok — öntvények, félkész alkatrészek stb. — fejlesz­tésének elmaradottságára vezethető vissza. így azután már érthető, hogy a gép­iparban aránytalanul sok az eszterga, a gyalúgép, kevés a fúrómű. a több helvzetű szerszámgép, a köszörű. a finom felületek megmunká­lására alkalmas berendezés. A kör bezárult, s e körből anyagok tízezer tonnái po­tyognak a hulladékba. Vajon indokolatlan a kérdés: me­lyik itt a „szomszéd” rétje? A marxi útmutatás Persze, az anyagokkal, esz­közökkel minden esetben az eleven munka is pocsékoló­dik. Nosza, ugrás, jöjjön a gyors technikai fejlesztés, például egy horizontál fúró­marógép, mely korszerű, fo­kozat nélküli sebességvál­tást tesz lehetővé. Másfél millió forintba kerül. Meg­éri? Meg. De nem akkor, ha olyan darabokat munkáltat­nak meg rajta, amelyek egy hagyományos gépre is rá­bízhatok. Mert nem elég a gép. az a döntő, mit csinál, azaz a tényleges képességek kamaitoztatása. Marx „A tőke” III. köte­tében így fogalmazta meg ezt: „A munka termelékeny­ségének emelkedése éppen abban áll. hogy az eleven munka részesedése csökken, a múltbeli munkáé növek­szik, de úgy, hogy az áru­ban rejlő összes munka- mennyiség csökken; hogy te­hát az eleven munka töb­bel csökken, mint ameny- nyivel a múltbeli munka nő.” E marxi útmutatást a vállalati gyakorlatban sűrűn szem elől tévesztik. Mintha időnek, eleven munkának nem is lenne értéke, mint­ha ezeket korlátlan források öntenék elénk! Újabb gépek, újabb épületek, újabb beru­házási összegek... s változat­lanul alacsony idő- és eleven munka hasznosítás! Ha vala­mi, akkor ez a legnagyobb pazarlás. Az elemzések, a növekvő állami terhek, a gyakorlati tapasztalatok egyaránt fi­gyelmeztető csengőként szól­nak, intenek: átfogóan és részleteiben is ésszerűbbé, ta­karékosabbá kell termi a gazdálkodást. A külkereske­delem például sok millió fo­rintot takarított meg az or­szágnak azzal, hogy károso­dás nélkül tárolható anya­gokat akkor vásárolt meg, amikor azok a világpiacon olcsók voltak. De mire me­gyünk vele, ha pazarló föl- használással még ezeket az olcsó anyagokat is drága ter­mékké formáljuk? Az eleve borsos áru holmikról nem beszélve. Mert legtöbbször ezért halványabb a ftii ré­tünkön az. ami a szomszé­dén zöldebb. Mészáros Ottó (Következik: MINDENKIRE ÉRVÉNYES SZABÁLY) Korlátozni kellene A napokban jegyzet hangzott el a Magyar Rá­dióban a szolnoki vasútállomáson tapasztalt szesz­fogyasztásról. A jegyzetben foglaltak nagy visszhan­got és élénk vitát váltottak ki. A szolnoki Utasellátó vezetői szerint a belkereskedelmi miniszter rendele­tének megfelelően árusítják a szeszes italt, amely­nek mérése az ország egyetlen vasútállomásán 6incs korlátozva. A szolnoki állomáson az ideiglenes biszt­róban tíz-tizenöt féle meleg ételt, süteményt és szend­vicset. üdítőitalt, feketekávét árulnak, s természe­tesen szeszes italt is. Aki pedig részeg embert szol­gai ki, azt azonnal elbocsájtják. A vállalat tehát a szabályoknak, a rendeleteknek megfelelően árusít. És mégis el kellene gondolkodni az italfogyasztás visszaszorításának lehetőségein. - Kü­lönös tekintettel a vasút veszélyes körülményeire. Gondolunk például olvan rendelkezésre, mint ame­lyet az Utasellátó Vállalat a Nyugati és 3 Keleti pályaudvarra adott ki. Ott csak első osztályú étte­remben szolgálnak ki szeszes italt, másutt nem. Ezzel elejét vették az addig tapasztalt nagyfokú italozás­nak, és nagymértékben visszaszorították a fogyasz­tását. Hasonló rendelkezi* Szolnokon is cél­szerű lenne. — P — bQfiOOPOOoOOCXyy ■ ■ Nyitány az építőtáborokban Ma országszerte megnyit­ják kapuikat az építőtábo­rok. Megyénk középfokú ok­tatási intézményeinek fiatal­jai öt különböző táborban dolgoznak majd. Több mint harminc kö­zépiskolából közel ezerszáz lány keresi fel a balatonúj- helyi, illetve a laki telki tá­bort, ahol paradicsomsze­dés, szőlőkötözés, gyümölcs- szüretelés lesz a feladat. A fiúk itthon a megyében — Szolnokon, Törökszentmikló- son, Túrkevén — építkezése­ken dolgoznak. A jubileumi, 900. évfordu­lóra létesült, szolnoki tábor ünnepélyes megnyitója dél­után 18 órakor kezdődik a Tiszaparti Gimnáziumban. A „legolcsóbb” elnök A bejelentés a jogta­lanul felvett helyettesítési díjakról akkor érkezett meg a szolnoki járási pártbizott­ságra, amikor ott már elha­tározták: vizsgálni fogják miért akadozik a Tiszajenő—• vezsenyi Tiszamenti Terme­lőszövetkezetben a párt ká­derpolitikai határozatának végrehajtása, miért nem ér­vényesül megfelelően a szö­vetkezeti demokrácia, milyen a személyzeti munka hely­zete, a tsz elnök munkamód­szere, a gazdasági és pártve­zetés kapcsolata, a párttag­ság morális állapota. A beje­lentés már csak újabb indí­ték volt ahhoz, hogy Tisza- jenőn megtartsák a párt­vizsgálatot. ír Azon az estén, amikor a tsz kommunistái rendkívüli taggyűlésre gyülekeztek hi­deg, ősziesnek tűnt, az esős júniusi este. Korántsem az időjárás okozta azt a feszült hangulatot, ami a taggyűlést megelőzte. A kommunisták tudták: amikor szövetkezeti elnökük, Hatvani Lajos mun­kájáról, magatartásáról tár­gyalnak majd, szembe kell nézniök saját eddigi gyenge­ségükkel is. A félelemmel, a visszahúzódással, a „ne szólj szám, nem fáj fejem” szem­lélettel. Mi történt a Tiszajenő— vezsenyi Tsz-ben? Aki isme­ri ezt a közös gazdaságot tudja, nem élnek ott köny- nyen a tagok. Nemcsak azért mert a jól termő földek ár­területen vannak és ha kiönt a Tisza, az árral együtt el­úszik jövedelmük is. Több évvel ezelőtt különböző visz- szaélések miatt kellett bűn­vádi eljárást indítaniok az igazságügyi szerveknek a szö­vetkezet néhány akkori ve­zetője ellen. Hatvani Lajos akkoriban párttitkár volt a közösben, s szinte egyetlen ember, aki szembe mert száll­ni a törvénysértésekkel. Amikor a régi vezetőséget bíróság elé állították, a tag­ság az ő érdeküket képviselő párttitkárt választotta elnök­nek. De csakhamar kiderült: ő is csaknem ugyanazt foly­tatja, amit elődei tettek. Amit előbb elítélt mint párttitkár, később maga is elkövette, mint elnök. Ezért 1970-ben már a felsőbb pártszervek felelősségrevonták és csak azért maradhatott az elnöki székben, mert a tagság ak­kor még hitet tett mellette. Mindenki azt várta, hogy ez majd tanulságul szolgál a 34 esztendős fiatalembernek. ír Nagy figyelemmel, síri csendben hallgatták a szövetkezet kommunistái Ná­das Józsefet, a járási pártbi­zottság első titkárát, aki a lezajlott pártvizsgálat ered­ményét ismertette: — A vizsgálat során körül­belül ötven szövetkezeti tag­gal, vezető beosztásúval, két­kezi dolgozóval beszélt a hat tagú bizottság. A vizsgálati jelentést megtárgyalta a já­rási párt-végrehajtóbizottság. Úgy döntöttünk, hogy azt is­mertetjük a szövetkezet kom­munistáival is, — mondta. És sorolta: az elnök figyel­men kívül hagyta a szövet­kezeti testületek, a pártveze­tőség javaslatait és a káder és személyzeti munkában, a vezető beosztásúak megítélé­sénél nem a politikai, szak­mai, vezetői alkalmasságot tartotta szem előtt. Az alkal­mazkodás, a tűrés és a ki­szolgálás lett gyakorlattá. Aki kritika nélkül elfogadta, kiszolgálta az elnök diktató­rikus elképzeléseit, az ma­radhatott a tsz-ben. És aki nem? Az utóbbi négy évben huszonkilenc szakember hagyta ott a szövetkezetét, köztük tizenöten egyetemi, főiskolai végzettségűek. — Én mindent a szövetke­zet érdekében tettem és ezért nem kíméltem magamat sem. Kitűztem egy célt és ha va­laki ellene gátat mert vetni, annak kettőbe törtem a ge­rincét, — ismerte el a tag­gyűlésen Hatvani Lajos, Mindig és mindenben csal­hatatlannak hitte magát ír Sinka József mondta: — Most Vezsenyen siló taposá­son dolgozunk. Beletapossuk a sárba, mert nincs jól elő­készítve a gödör. Hát ezt ad­juk majd a jószágnak enni? Kiss Ferenc: — A gépmű­hely az év első négy hónap­jában felhasználta az évi munkabér 46 százalékát. Nem tudom, mikor és hogyan dolgoztak, mert egyetlen munkaeszköz sincs elfogad­ható állapotban, ezért aka­dozik a termelés. Kecskés László: — Kevesen vagyunk a műhelyben. Az embereket kivezényelték és traktorra ültették, pedig jo­gosítványuk sincs. A szak­embereket meg se kérdezte az elnök, mit szólnak ehhez. Nem támaszkodik a szak­emberek véleményére, sőt rendszerint ellentétes utasí­tást ad mint azok és az em­berek végül nem tudják kire hallgassanak. * U1I Tolt a vezetői elve az elnöknek? „Itt csak a ke­ménykéz politikájával lehet eredményt elérni!” — Nekünk emberi szó kell, mi igényeltük volna az em­berséget, de arról szó sem lehetett. Egyszer sem fordult elő, hogy egy kórházban fek­vő tagunktól megkérdezte volna az elnök: mikor jössz haza? Küldjünk érted kocsit? Amikor 1970-ben kiálltunk az elnökünk mellett, azért tettük, mert mi arra a párt­titkárra gondoltunk, aki szí­vünk szerint dolgozott. De aztán a fejébe szállt a di­csőség. Voltak olyanok, akik kiismerték a gyengéjét, kö­rülrajongták, hízelegtek neki. Azok fizetésemelést kaptak. Aki jóindulatból figyelmez­tette a hibáira, annak men­nie kellett, — mondta Már­kus József né. Csak az elnök felelős azo­kért az állapotokért, amelyek ma a szövetkezetben ural­kodnak? K. Szabó Sándor így vélekedett: — A vezető­ség, ha három évvel ezelőtt megveti a lábát, nem itt tar­tunk. A sok hallgatásnak, sok hibatakarás lett a Vége. Nem egymás között kellett volna beszélni, hanem nyíl­tan a vezetőségi ülésen, köz­gyűlésen, párttaggyűlésen. Nemcsak az követ el hibát, aki megcsinálja, hanem az is, aki tud róla de elhallgat­ja. Egyszóval a történtekért mi is felelősök vagyunk. ír Honnan, hová vezetett Hat­vani Lajos útja? Traktoros­ból lett pártmunkás, majd szövetkezeti elnök. Becsüle­tére szólva: az idén érettsé­gizik, mezőgazdasági techni­kumot végez. Tanult a mar­xista egyetemen. Komolyan hihette, hogy szakmai tudá­sa több mint egy mezőgaz­dasági mérnöké, gépészmér­nöké, jogászé együttvéve? Hogy lehet búzát iparszerűen termelni szakemberek nél­kül? Hogy mindenben csak az a jó, amit maga csinál? „Jobban nem lehet akarni, mint ahogyan én akartam. Én keményen dolgoztam nyolc év alatt” — mondta. Minden bizonnyal így van, csak közben nem vette ész­re, hogy erőszakos lett, ha­talmaskodó, magát csalhatat­lannak hívő, és végül azok fordultak el tőle, akiknek bi­zalmából élt, és visszaélt az elnöki jogokkal. ti* Tezéfío olyan vak­vágányra, amely még meg­gondolatlan pénzügyi ügyle­tekbe is belevitte. Otthagyta a szövetkezetei tavaly júni­usban a termelési elnökhe­lyettes is, és elment a nö­vénytermesztési agronómus is. A szövetkezet elnöke anélkül, hogy a tsz közgyű­lése döntött volna ebben — az elnök fizetésének, bérjel­legű javadalmazásának meg­állapítása annak hatáskörébe tartozik —, kifizettetett ma­gának 10 hónapi helyettesí­tési díjként 25 ezer forintot, és azt utólag hagyatta jóvá — a vezetőséggel. Természe­tesen a mintegy hétezer fo­rintos havi fizetését is fel­vette. (A tsz-ben tavaly egy dolgozó tag egész évi jöve­delme 22.825 forint volt). A vezetőség hagyott jóvá szá­mára 7000 forint jutalmat is, mivel ő „többet dolgozik mint más”. Ugyanakkor például tavaly ősszel a traktorosoknak járó munkadíjat Hatvani Lajos több hónapig nem engedte kifizetni, mert „hátha nem végeztek megfelelő munkát”. A szövetkezet — mivel nincs elegendő terményük —, sok tagnak nem adta ki a gabo­najárandóságát és hogy ál­lataiknak enni adhassanak, mázsánként 330 forintért vá­sárolják a kukoricát. Hatvani Lajos a napokban 10 mázsa kukoricát vett a szövetke­zettől, mázsánként 200 forin­tos áron. Hogyan ítéli meg saját helyzetét Hatvani Lajos? — Elismerem, sok hibát vétettem, de nem is volt kel­lő tapasztalatom. Valóban megromlott a kapcsolatom az emberekkel. De magam is kétségbe vonom, hogy megtudok e változni egyálta­lán? Én ma sem tartom rossz munkamódszernek azt, aho­gyan dolgoztam, mert a hi­bák ellenére csak haladtunk előre is valamit. Az én ese­temből sok tanulság levonha­tó. Eljutottam odáig, hogy ilyen körülmények között to­vább nem végezhetem ezt a munkát. Talán az lenne a megoldás, ha oda mennék dolgozni, ahol a szerszám a legjobb ajánló levél. Egy azért biztos: szerintem még mindig én voltam a legol­csóbb elnöke ennek a szövet­kezetnek. Kérdés mi szerinte „az ol­csó” és mi „a drága”? A pénz az érték? És ami pénz­ben nem mérhető, például a „kettőbe tört gerincek”? Eszes László Tiszajenő ta­nácselnöke: — Azt tartották itt az em­berek, hogy az elnöknek nem lehet ellentmondani, mert akkor el kell menni a tsz- ből. De hová? Itt nincs más munkaalkalom. Azt is mond­ták, biztos azért ilyen erős, mert áll mögötte valaki, jobb nem ujjat húzni vele. Így azután inkább megalkudtak. A mi kapcsolatunk? Semmi­lyen. Nem segítettek nekünk semmilyen községpolitikai feladat megoldásában, pedig ebben a faluban többségében a tsz tagjai élnek. ír A járási pártbizottság titkára ismertette a járási párt vb határozatát: meg­vonják a bizalmat Hatvani Lajostól. Így döntöttek a szövetkezet pártalapszerve- zetének kommunistái is. — A Tiszamenti Tsz-ben történtek arra intenek, hogy a párt káderpolitikai elvei­nek betartását mindig és mindenütt figyelemmel kell kísérni, — mondta Nádas József. — A szövetkezet el­nöke vezetői munkájában durva hibákat vétett: semmi­be vette a szövetkezeti de­mokráciát, a választott tes­tületeket, a pártvezetőséget Diktatórikus módszereket al­kalmazott, lebecsülte azt a közösséget, akinek bizalmá­ból elnök 1 th És a többszöri figyelmeztetés dacára sem változott meg. Beláttuk mi is, most már nincs értelme a további türelemnek. Tanul­ság: nem szabad hagyni, hogy idáig vezessenek a dolgok. Tanulság az is, hogy a szö­vetkezeti demokráciát nem elég kinyilatkoztatni, annak érvényesítéséért harcolni is kell, ha szükséges. Tiszajenő —Vezsenyen most meg kell fognia a tagságnak a munka végét. Közös akarattal kilá­balt'”’ ' -■k a bajokból. Varga Viktória

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom