Szolnok Megyei Néplap, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-12 / 109. szám

1974. május IS. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 13 Amíg az olaj átalakul A Kőolajvezeték Vállalat csővezeték-építési munkája A nyers olajat önmagában még sem üzemanyagként, sem ipari célokra nem tud­juk felhasználni, előbb a kő­olajfeldolgozó ipar veszi ke­zelésbe. Az egyre növekvő mennyiség következtében mind nagyobb feladatok há­rulnak a feldolgozó iparra is. Fejlődése, kapacitásnöveke­dése, műszaki színvonalának emelkedése rendkívül dina­mikus volt. Az 1960-as két és félmillió tonnás kőolajmeny- nyiséggel szemben, 1973-ban már csaknem nyolcmilliót dolgoztak fel, 8 a tervek sze­rint ez a mennyiség 1975-re eléri a tízmillió tonnát. A hatalmas méretű fejlő­dést csakis új és új beruhá­zásokkal, olajfinomítók épí­tésével, a meglevők korsze­rűsítésével, magas műszaki színvonalú telepek és beren­dezések kialakításával lehe­tett elérni. Az első, egymillió tonna kapacitású kőolajfeldolgozó üzem Szőnyben épült, ezt kö­vette a Dunai Kőolajipari Vállalat. A hatalmas beru­házás 1962-ben kezdődött, a Kőolaj- és Gázipari Tervező Vállalat tervei és szovjet do­kumentációk alapján. Az el­ső lépcső, az egymillió ton­nás, atmoszférikus vákuum­A számok csak a rideg té­nyeket fejezik ki, a kőolaj­feldolgozó ipar fejlődésének növekedési üteme azonban így is szembetűnő. A szám­szerű növekedések mögött- viszont még ennél is több van: lényegesen javult a mi­nőség és bővült a termékvá­laszték. Ma már — és ezt az ország határain túl is el­ismerik — a hazai kőolajter­mékek többsége eléri az eu­rópai színvonalat A minőségi szint emelésé­nek mértékét az ipar, a me­zőgazdaság, a közlekedés és a háztartások fokozódó igé­nye diktálta. A gépjárművek konstrukciójának fejlődése például fokozza a magasabb oktánszámú benzinek iránti igényt. A belső égésű moto­desztillációs üzem 1965-ben állt a termelésbe Százhalom­battán, 1968-ban pedig üzem­be helyezték a kétmilliós ka­pacitású, hasonló rendelteté­sű üzemet Az ország teljes kőolajfeldolgozó kapacitása ezzel megközelítette a hét­millió tonnát A Barátság II. kőolajveze­ték megtervezésével egyidő- ben megszületett a Dunai Kőolajipari Vállalat bővítési terve is. Megkezdődött a má­sodik lépcső kiépítése. 1972 végén elkészült a hárommil­liós kapacitású, atmoszférikus vákuumdesztillációs üzem, 1976-ig tovább bővül a válla­lat, és végrehajtják a meg­levő üzemek rekonstrukció­ját. A kőolajfinomítók tevé­kenységének érzékeltetésére csak néhány termék, amelyek 1973-ban kerültek ki a fel­dolgozó üzemekből: hetven­ötezer tonna pébégáz, kilenc- százhatvanezer tonna, kü­lönböző oktánszámú benzin, csaknem hárommillió tonna gázolaj, tüzelő- és fűtőolaj, száznyolcvanezer tonna a ke­nőolajokból, huszonötezer tonna a paraffinokból, tizen­nyolcezer tonna gépzsír, öt- százharmincezer tonna a bi­tumenekből. rok élettartamának növelése céljából kis kéntartalmú gáz­olajat kell előállítani. A ház­tartások is nagy mennyiségű és kis kéntartalmú tüzelőola­jat igényéinek, s hasonló igé­nyeket támaszt az ipar, a tü­zelőberendezések tartósságá­nak fokozása érdekében. De a minőségi javulást sürgette a városi levegőtisztaság vé­delmének programja is. A minőség javítását szolgá­ló feladatok végrehajtására hozták létre az úgynevezett másodlagos technológiai üze­meket. Az első benzinrefor­máló üzem Szőnyben épült, hasonlót létesítettek a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, s Százhalombattán rövidesen munkába áll a harmadik. A Komáromi Kőolajipari Válla­lat izopentán üzemének ter­méke a motorok hidegindítá­sát és gyorsulását segíti. Kén­telenítő üzemek épültek Szőnyben és Százhalombat­tán. Az alapolajok minőségi javulását szolgálja a propá- nos aszfaltmentesítő, a feno- los oldószeres finomító, a MEK oldószeres paraffin­mentesítő és a hidrogénes utófinomító üzemek. Az építő- és útépítői pamak megfelelő mennyiségű és mi­nőségű bitument gyárt a kő­olajipar. A bi tűmén gyártás bázisát a Dunai Kőolajipari Vállalat új bitumenfuvató üzeme teremtette meg. A petrolkémiai ipar gyors fejlődésével párhuzamosan növekednek a kőolaj feldolgo­zó ipar feladatai is. Százha­lombattán már megkezdték az aromások termelését, a benzol és a toluol gyártását. A nagy kapacitású hazai olef- finmü alapanyagellátása — az aromás szénhidrogének elő­állításán kívül — az épülő ti­szai finomító egyik fő felada­ta lesz. A kőolaj útja a fogyasztóhoz A kőolajtermékeknek csak egy része jut el közvetlenül néhány ipari nagyfogyasztó­hoz. A többi termék forgal­mazásával az ÁFOR foglalko­zik. Az ÁFOR feladata: gon­doskodni arról, hogy az or­szág minden pontján kellő időben és mennyiségben áll­jon a köz- és magánfogyasz­tók rendelkezésére a szüksé­ges kőolajtermék. A feladat nem könnyű, mi­vel a legtöbb kőolajtermék iránti kereslet szezonális jel­legű. Nyáron például a mező- gazdaság — gépeinek meg­hajtására — rengeteg gázola­jat igényeL Ugyancsak nyá­ron, az autós turizmus fő szezonjában megnövekszik a kereslet a benzinek és a ke­nőolajok iránt. Télen viszont a tüzelő- és fűtőolaj fogy a legnagyobb mennyiségben. Az ÁFOR termékelosztó hálózata az utóbbi esztendők­ben jelentősen bővült, az igé­nyekkel azonban még így sem tudott lépést tartani. Ezért a Gazdasági Bizottság és a kor­mány határozatot hozott az elosztóhálózat fejlesztésének meggyorsítására. A kőolajipar által kidolgo­zott fejlesztési koncepciók alapvető célja: megszüntetni a szétszórt, korszerűtlen te­lepeket, s helyettük kevesebb, de lényegesen nagyobb kapa­citású telephelyeket kialakí­tani. A bázistelepek tároló- kapacitását ötven—száz ezer köbméteresre tervezik. E te­lepek és a finomítók köré el­osztóhálózatot kívánnak ki­alakítani. A telephálózatot vezetékrendszerek kötik majd össze a finomítókkal, így megtakarítják a vasúti szállítás költségeit. A csomó­pontokról a termékeket te­A legjelentősebb ipari föld­gázfogyasztók az erőművek, a nehézipar és a vegyipar. Szükségleteik már 1973-ban is meghaladták a hazai föld­herautókon szállítják tovább. Így gyorsabb, rugalmasab­ban lehet alkalmazkodni a helyi igényekhez, s zavarta­lanabbá válhat az ellátás. A másik fontos feladat az ÁFOR kiskereskedelmi háló­zatának továbbfejlesztése. Máris eredményeket értek el az úgynevezett többcsatornás értékesítési rendszer beveze­tésével. Egyre több szerv kapcsolódik be a kőolajter­mékek forgalmazásába. A viszonteladói hálózat fejlődé­se különösen a háztartási tü­zelőolaj árusításában volt számottevő. gáztermelés lehetőségeit. Az igénynövekedéshez azonban hozzájárultak a kommunális létesítmények és a háztartá­sok is. A gázprogram kereté­ben ma már minden városba eljut a vezetékes gáz. A kór­házakat, az iskolákat és egyéb gyermekintézményeket, a közintézményeket és az ott­honok egy részét gázzal fű­tik. A városi hálózatok gyor­san bővülnek, s a városi gáz­szolgáltatásról a földgáz­szolgáltatásra való áttérés, a vezetékek kiépítése lehetővé teszi mind több fogyasztó be­kapcsolását 1965-ben még csak háromszázkilencven­nyolc ezer háztartás részesült vezetékes gázszolgáltatásban, 1973 végén pedig már hat­százhuszonnyolc ezer. A tisz­ta, olcsó és higiénikus gáz­fűtésre 1965-ben huszonhét ezer lakásban volt lehetőség, ezzel szemben 1973 végén csaknem tízszer ennyiben, kétszázötvenhárom ezerben. Ahová nem jut el a vezeté­kes gáz, ott a múlt eszten­dőkben rohamosan elterjedt a propán-butángáz. A pébégáz legnagyobb felhasználói a háztartások. Az igények év­ről évre növekszenek iránta, s bár a fejlesztések ezen a téren is nagymértékűek vol­tak, még ma sem teljesen megoldott a propán-bután- gázellátás. A pébégázt egyrészt föld­gázból állítják elő, másrészt a kőolajfinomításnál nyerik mint másodlagos terméket. Előállítása tehát szorosan összefügg a feldolgozott kő­olaj mennyiségével és minő­ségével. A felhasználás vi­szont inkább szezonális jelle­gű. Nehézségeket okoz to­vábbá a pébégáz tárolása, pa­lackozása, szállítása. A téli csúcsforgalomban bekövetke­ző hiányt importból pótolják. 1965-ben összesen kétszáz- nyolcvannégy ezer háztartás­ban használtak fel pébégázt, így a harmincöt ezer tonnás hazai termelés is elegendő volt. 1973-ban azonban már egy millió négyszáz ezerre nőtt a propán-butángázfel- használók száma, s a százöt­venhét ezer tonnás termelés is kevésnek bizonyult, így negyvenháromezer tonnát importáltak. Az OKGT tervei, feladatai Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt a negyedik % ötéves terv hátralevő idősza­kában és az ötödik ötéves terv előkészítése során is sokoldalúan továbbfejleszti tevékenységét. A hazai szén­hidrogén-termelést tovább növelni előreláthatóan nem lehet. A feladat tehát: egy­részt a termelést a jelenlegi szinten tartani, másrészt ve­zetékkiépítésekkel, jó kap­csolatok teremtésével és megtartásával biztosítani az import lehetőségét. A cél: a népgazdaság és a lakosság szükségleteinek a lehető leg­jobb kielégítése. (xl Jobb minőséi*, nagyobb választék A gázprogram megvalósítói * Esti kivilágításban az ország legnagyobb földgázüzeme II ajdúszoboszlón

Next

/
Oldalképek
Tartalom