Szolnok Megyei Néplap, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-12 / 109. szám
1974. május 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Mi lesz az amerikai katonaszökevények sorsa? Egyes számítások szerint körülbelül négyszázezer amerikai tagadra meg a vietnami katonai szolgálatot MINT EMLÉKEZETES, tavaly január 23-án Nixon elnök a nemzet előtt bejelentette, hogy Párizsban aláírták a vietnami tűzszüneti megállapodást. Sok amerikai számára azon a napon véget ért a vietnami háború, ugyanakkor a külföldre menekült amerikai katonaszökevények megkezdték ma is tartó küzdelmét az amnesztiáért. Nixon szerint 2,5 millió ' amerikai becsülettel kivette részét az „USA számára történelmi jelentőségű vállakózásból”, néhány tízezer, (sót egyes számítások szerint 400 000) katonaköteles amerikai fiatalember azonban nem volt hajlandó egyenruhában Vietnamba menni. Az amerikai elnök engesztelhetetlen; — Vétkeiket nem bocsáthatjuk meg. A katona- szökevényeknek felelniük kell, amiért megszegték az USA törvényeit. — Napjainkban, több mint egy évvel a vietnami békeegyezmények aláírása után, az amerikai kormány álláspontja a katonaszökevényekkel szemben változatlan. A vietnami háborút ellenzők mozgalma 1965-ben, az amerikai fiatalok tömeges sorozása idején indult. A háborút ellenzők tábora azonban csak 1967 elején kezdett szemmel láthatóan növekedni, amikor a katonaköteles fiatalok százszámra utasították vissza a parancsot, hogy vonuljanak be. A katonaszökevények véleménye szerint ez nem tekinthető elszigetelt jelenségnek, hisz a katona- szökevények számának növekedésével egyidejűleg súlyos bírálatok érték az amerikai társadalmat a vietnami háború miatt. Mint ismeretes, az USA-ban számos egymástól független háborúellenes csoportosulás jött létre, például a Fekete Párducok mozgalma és a Waterman szervezet. Ez utóbbi szervezet Bob Dylan egy dala nyomán kapta a nevét, és a fegyveres fellépés baloldali híveit tömörítetté. E fiatalok legnagyobb része elvetette a nyugati társadalmak értékoormáit, s véleményük szerint Vietnamban épp ezeket az értéknormákat kellett volna védelmezniük. Felháborította őket továbbá az is, hogy sorozáskor nem részesültek valamennyien egyenlő elbírálásban, és egyesek —, akik például egyetemre jártak — kibúvót tudtak találni a katonai szolgálat alól. A katonaszökevények legnagyobb része a letartóztatás elkerülése végett külföldön keresett menedéket. Sokan Kanadába mentek, de szép számban vannak Európában is. Becslések szerint 150 000 katonaszökevény bújdosik magában az USA- ban. DE GAULLE Volt francia államfő 1968-ban kiadott rendeleté értelmében az amerikai katonaszökevények Franciaországban is letelepedhetnek. Igaz ugyan, hogy sokat közülük az 1968. évi májusi eseményekben való részvételük miatt kiutasítottak az országból. (Azóta minden amerikai katonaszökevénynek írásban kell köteleznie magát arra, hogy nem fog politizálni.) Noha Franciaország tavaly nem engedélyezte, hogy Párizsban nemzetközi értekezletet tartsanak a menekülteket érintő kérdésekről, Franciaország ma is befogadja az amerikai dezer- tőröket. Ám Svédországtól eltérően —, ahol nyelvtanfolyamokat szerveznek résziekre, betegségi biztosításban részesítik őket, mi több: mint munkanélkülieket pénzsegélyt is kapnak —. a francia kormány álláspontja e tekintetben nem elég világos: — „Mert bár Franciaország szé^ lesre tárta kapuit előttük, semmi kötelezettséget nem érez irántuk, s azzal sem törődik, hogy esetleg éhen halnak — mondta egy nemzetközi kvéker szervezet párizsi képviselője. A francia hatóságok menekültek iránti magatartása sok amerikai katonaszökevényt arra kénysze- rített, hogy más országban keressen menedéket. Egy fiatal ameri kai katonaszökevény, aki már néhány éve Párizsban él, a következőket mondta ezzel kapcsolatban: — Franciaországban a katonaszökevényeket nem tekintik egyszerűen amerikai politikai ellenzéknek; a legjobb esetben úgy tekintenek rájuk, mint olyanokra, akiknek nem volt elég bátorságuk eleget tenni polgári kötelezettségüknek — a legrosz- szabb esetben pedig kábítószer-élvezőknek tartják őket! A katonai szolgálatot megtagadó amerikai fiatalok többsége egymástól elszigetelten él, s csak laza kapcsolatot tart fenn a párizsi amerikai kolóniával is. A SORSUKBA BELE nem nyugvó amerikai katonaszökevények egy háromhavon- ként megjelenő lapot adnak ki, amelynek címe: „Nulla, az amerikai katonaszökevények tájékoztatási lapja”. Célja kapcsolatot teremteni azokkal a katonai szolgálatot megtagadó amerikai fiatalokkal, akik más országokban élnek, továbbá az amerikai külpolitika kritikai felülvizsgálása. Tájékoztatja az érdekelteket az amnesztiára vonatkozó kérdésekről is. A vietnami háborús veteránok mozgalmának támogatásával az újság munkatársai elutasítanak minden olyan törekvést, amely különbséget tesz a közönséges dezertőrök és azok között, akik kimondottan csak a vietnami hadszíntérre nem akartak menni. (Le Monde) A lengyel nyomdászat jövője A nagy múltú lengyel nyomdaipart az utóbbix években gyors ütemben fejlesztik és korszerűsítik. A fő feladat a korszerű nyomdatechnika gyors fejlesztése, a gépsorok teljes automatizálása, valamint új nyomdatechnológiák bevezétése és terjesztése (főként az ofszet-eljárásé). Néhány példa : a varsói Dom Skowa Polszki- ego nyomdában működik, az ún. reprocentrum gépsor, azaz modern berendezés-komplexum a fekete-fehér és színes klisék gyors elkészítéséhez. Ugyanitt, valamint a krakkói nyomdaüzemben eredményesen működik az ún. skaner. — korszerű elektronikus berendezés, amely néhány perc alatt elvégzi az eredeti kép színbontását, amelyre a színes reprodukció elkészítéséhez van szükség, A tervek szerint hasonló berendezéseket fognak felszerelni Lengyelország más nyomdaipart üzemeiben is. Az 1971—1973-as években egész sor korszerű nyomdát adtak át rendeltetésének Krakkóban, Katowicében, Bialystokban, Gor- zówban és Gnieznóban. Ezzel párhuzamosan folyamatban van a már meglévő nyomdák nagyszabású korszerűsítése. A tervek' értelmében 1980-ig 16 új. korszerű nyomdát és 7 központi nyersanyagraktárt adnak át rendeltetésének. A nyomdaipari bázis növekedése és korszerűsítése egyre több nyomdászata szakember kiképzését teszik szükségessé. — Varsóban már egy éve működik a varsói Műszaki Egyetem Nyomdaipari Intézete, — amely 1973-ban adott először oklevelet hallgatói kezébe. Tervezik több hasonló intézet létesítését is„ mivel Lengyelországban a nyomdaipari mérnökök száma korántsem kielégítő. Az egyre korszer rübb gépek és berendezések gyarapodása elsőrendű feladattá emeli a kiválóan képzett nyomdamérnökök számának emelését. A Szovjet Egészségügyi Tudományos Akadémia Gyermekgyógyászati Kutatóintézetét 50 évvel ezelőtt alapító ták Moszkvában. A gyermekgyógyászat legfontosabb problémáinak tanulmányozása mellett e tudományos központ hangolja össze a szövetséges köztársaságukban működő 15 gyermekgyógyásza i központ munkáját. A szovjet gyermekgyógyászatot a megelőzésre fordított gondos munka jellemzi. Ezért az intézet számos leboratóriuma és klinikája külön foglalkozik az egészséges gyermekek fejlődésével, akiknek növekedését, szellemi "fejlődésé1, szokásait és viselkedését tanulmányozzák. A tudósok figyelemmel kísérik az emberi személyiség kialakulását. meghatározzák az ember fejlődésének legkedvezőbb körülményeit. A gyermekgyógyászati intézet több külföldi gyógyító és tudományos gyermekintézménnyel tart kapcsolatot és számos probléiRát velük közösen kút»*. Képünkön: A Gyermek gyógyászati Kutatóintézel munkaársa egyéves gyerekek idegtevékenj ségét vizsgálja I Rendőrségi riadóautók cirkál nak Rhodesia út jain a lakosság megfélemlítésére Minden negyedik nfárkát hazaküldenek Az NSZK-ban dolgozó 2,5 millió külföldi munkás a múlt évben összesén 34 milliárd márkát keresett, ez évi 13.600 márkás nettó átlagkeresetnek felel meg. A nyugatnémet Nemzeti Bank napokban közzétett jelentése szerint a vendégmunkások 0 Afrika: a fehér háromszög „'Ügy döntöttem, hogy osztály jellegű törvényhozásra van szükség... A bennszülötteket úgy kell kezelni mint a gyermekeket... Ez az én politikám és ez lesz Dél-Af- rika politikája.” (Cecil Rho- desnek 1887-ben, Fokvárosban elmondott beszédéből.) Csaknem 90 esztendővel ezelőtt hangzottak el a fent idézett mondatok, s azóta földünknek ezen a táján látszólag nem változott semmi. Az akkor megfogalmazott alapelvek Dél-Afrikában még ma is érvényesek. A Dél-afrikai Köztársaságban a közelmúltban emlékeztek meg a faji elkülönítés elvének, az apartheidnek negyed évszázados fennállásáról, illetve az állami politika Szintjére történt emeléséről. Ezzel is kifejezésre kívánták juttatni, hogy a délafrikai rendszer — a fokozódó nemzetközi bírálatok ellenére — szilárd. Mindez azonban nem feledteti azt, hogy az utóbbi időben láthatóan megsokasodtak a hajszálrepedések a fehér uralom szilárdnak hitt tartópillérein, a faji elkülönülést hirdető politikán. Sajátos formában ezt a folyamatot elsősorban a dél-afrikai kormány által is támogatott gazdasági fejlődés idézte elő. A gazdasági prosperitással párhuzamosan jelentkező munkaerőhiány arra kényszerítette a fajvédő kormányt, hogy látszólag folytassa ugyan a fehérek számára fenntartott munkahelyek politikáját, de eközben szemet hunyjon bizonyos lazítások felett. Az afrikaiak mostanában fehér vevőket szolgálnak ki a johannesburgi áruházakban, gépíróként, pénztárosként, könyvelőként dolgoznak kereskedelmi cégeknél, és ott állnak már az autó- és acélgyárak futószalagainál is. A'z állami vasútaknál és a közúti közlekedésben szintén tért nyertek a fekete afrikaiak. tika napjainkban arra törekszik, hogy diplomáciai érintkezések és gazdasági segélyek útján kapcsolatot teremtsen Fekete-Afrikával. A Dél-afrikai Köztársaság az elszigeteltség megszüntetésére irányuló politikai manőverekkel egyidejűleg egyre nagyobb mértékben kiterjeszti gazdasági érdekszféráját a szomszédos országokra. A gazdasági expanziót elősegíti az ország földrajzi fekvése. Ha a térképre pillantunk azonnal kitűnik, hogy Dél- Afrikát függő vagy gyarmati területek gyűrűje veszi körül. A korábbi brit gyarmatok — a Dél-Afrika területébe szigetszerűen beágyazott Lesotho és SzVáziföld, továbbá a gazdasági és állami fejlődés kezdeti fókán álló Botswana Köztársaság — gazdaságilag teljesen kiszolgáltatott a fajvédő kormány kényének-ked- vének. A két világháború között népszövetségi mandátumként nyilvántartott, majd keleten elterülő két portugál gyarmat: Angola és Mozam- bik már régebben felkeltette a dél-afrikai tőkések érdeklődését. A Star című johannesburgi lap adatai szerint a déli monopóltőkések Portugália gyarmatain eszközölt beruházásai még az Egyesült Államok, Anglia és Nyugat- Németország tőkebefektetéseit is meghaladják. A' déli üzletemberek elsősorban a mozambiki bányaiparban, a fémkohászatban, a fafeldolgozó- és az élelmiszeriparban vállalnak érdekeltségeket. Hatalmas összegeket I fektetnek be olyan nagy létesítményekben, mint a Mozambik- ban épülő Cabora Bassa vízierőmű, amely a tervek szerint 1975-től jelentős hatást gyakorol majd a koninens déli részenek . villamosenergiaellátására. Hasonlóképpen részt vesz a dél-afrikai tőke az Angolában talált kőolaj kitermelésében is. Mindezt összegezve, Pretoria fajvédő politikája és a befolyási övezetek kiterjesztésére irányuló kísérlete súlyos politikai válságok hordozója lehet a fekete kontinens déli részén. Tolnay László A gazdasági fejlődés következtében egyre több őslakos munkavállaló telepedett le a városok és iparközpontok területén. Ezek fokozatosan elvesztették törzsi kötöttségeiket, elvetették a vidéki, élet lehetőségeit, és ma már nem kívánnak a számukra kijelölt rezervátumokba költözni. Az utóbbi időben a gazdaságilag érdekelt uralkodó körök sem ragaszkodnak következetesen a korábbi koncepciók fenntartásához, hiszen a kieső munkaerőt nem tudnák pótolni. A kormány számára így nem marad más hátra, mint szavakban kitartani az elkülönítő politika mellett, a gyakorlatban viszont kénytelenek eleget tenni az élet követelményeinek. Korai lenne, persze az apartheid-politika számottevő változásáról beszélni. Az ismertetett folyamat csupán arra utal, hogy az események irányítása kezd kicsúszni a fajvédő kormány ellenőrzése alól. Tény jelenleg csupán annyi, hogy a fehérek számára eddig fenntartott munkahelyeken most több fekete afrikait alkalmaznak, a fehér telepesek azonban még elegendő hatalommal rendelkeznek ahhoz, hogy megvédjék privilégizált helyzetüket Az országban kialakuló változások, a növekvő nemzetközi bírálatok azonban megfontolásra kényszerítik a dél-afrikai kormányt. Ezzel áll összefüggésben, hogy az elmúlt években a pretoriai kormány kísérletet tett a korábbi eíszigetelődési politika megváltoztatására. Ez a polia második világháború után ENSZ gyámsági területté vált Namiba (Délnyugat-Afrika) teljes egészében Dél-Afrika ellenőrzése alá került. jKz ENSZ 1966. október 27-i határozatával megfosztotta ugyan a Dél-afrikai Köztársaságot mandátumától, és a területet -ENSZ-igazgatás alá helyezte, de a határozat végrehajtása a mai napig várat magára. Ezeken a területeken egyetlen jelentős fejlesztési terv sem valósítható meg Pretoria jóváhagyása nélkül, Dél-Afrika veszi fel munkaerő-feleslegeit, és csak itt értékesíthetik termékeik jelentős részét. Az északi szomszéd. Rhodesia (Zimbabwe) az 1965-ben deklarált egyoldalú függetlenséget, majd az ennek nyomán meghirdetett ENSZ- szankciókat követően, elsősorban Dél-Afrikára támaszkodva igyekezett gazdasági nehézségeit áthidalni. Ebben nyilvánvalóan közrejátszott a belpolitikai érdekazonosság is. Mint ismeretes Jan Smith kormánya — déli szomszédjához hasonlóan — kis létszámú fehér telepes réteg egyeduralmára támaszkodik a fekete többséggel szemben. Ezek után érthető a Smith- kormány aggodalma, hiszen egy hatékony gerillamozgalom az országban tarthatatlan helyzetét teremtene a számára. A Smith-kormány bel- és külpolitikai nehézsé-. gei jó alkalmat szolgáltatnak a déli szomszédnak, hogy befolyást ebben az irányban is megnövelje. Az északnyugaton és északkeresétükből 8,5 milliárd márkát hazaküldtek, több mint négymilliárd márkát pedig nyugatnémet bankokban helyeztek el. A nürnbergi Szövetségi Munkaügyi Hivatal adatai szerint a legtöbb pénzt (2,5 miliárd márkát) Törökországba küldték. A jugoszláv munkások 2,2 milliárd, az olaszok 1,4 milliárd, a spanyolok és a görögök 0,9—0.9 milliárd márkát küldtek haza. X Fekefe-Afrika fehér háromszöge