Szolnok Megyei Néplap, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-08 / 105. szám
1974. május 8. T SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Májusi kabaré Üj, friss ötlettel lepett meg bennünket a májusi kabaré. A szóvivők ezúttal a rádió- hallgatók soraiból kerültek ki, három jókedélyű, a humorban sem járatlan fiatalember vezette a műsort. Szellemes bemutatkozásukkal kezdődött az adás, melyből még kicsit ki érzett a gyakorlatlanság, a mikrofonláz, de ezzel együtt is a kabaré legüdébb színfoltját jelentették. Aligha akad adása a hónapról hónapra jelentkező kabarénak, melyből kimaradna a nagy téma. a foci. Radványi Barna és Peterdi Pál most ismét labdarúgásunkat szurkálgatják. Viccelődésük itt-ott már-már hec- celődés, de Sinkovits Imre, aki a Fradi emlékeiből mesél, megmenti a helyzetet. . A Mikes—Somogyi kettős ezúttal nyelvészkedésre adta a fejét, a témaválasztás aktualitásáért illeti dicséret őket. Szellemesen ironizálva figurázzák ki magyartalan nyelvi fordulatainkat, itt-ott még egy-két bíráló megjegyzésre'is futja erejükből. Erőteljesebb és hatásában is hasznosabb lenne Hernádi Miklós Közhelyszótár fecse- gőknek című írása, melyben nyelvi tunyaságunkat figurázza ki, ha az előadásmódra kicsit több gondot fordított volna a rendező, az írás nem mindennapi szellemességé és ‘mondanivalója jobban érvényesült volna. Így nem lehet tudni, hogy a közönség azért nevetett-e, mert egy-4fcy közhellyel, mint ismerőssel találkozott, vagv azért mert megérti Hernádi gondolatát: igyekezzünk irtani mindennapi beszédünkből ezeket a valóban nevetséges fordulatokat. A villámtréíák mint mindig: régi felmelegített viccek, közéjük néhány újat keverve _ nevettetés a nevelt etésért. Somogyi Pál madár- szakértő-monológját szintén a mondanivaló hiánya jellemezte. Két régi ismerősünk Jenő és Lujza most a családjogi törvény ürügyén viccelődnek Kornlós János jelenetében. Az aktualitásért itt is dicséret járna, ha nem kísértene a jelenet , már-már unt sablonja. Hogy a mindent félreértő Lujza gügye- sége az egyetlen poénfaragásra alkalmas mód, az önkénytelenül egy már bevált formai receptet juttat eszünkbe: Hacsek és Sajó mintha ugyanígy csinálnák. Sas József,, mint a kabaré „dallam ellenőre”, ismét remekelt. A Slágerszerviz dalai. dallammotívumai késztették arra. hogy utána nyomozzon honnan erednek a melódiák. Nemcsak a zenei párhuzamokat fedezi fel ügyesen, de szellemes a szöveg, a zene és a találó megjegyzések egymásra rímelése. „A ma hullámhosszín” Már az első adás alapján érdekesnek ígérkezik az a tíz részre tervezett vitasorozat, amely mai életünk néhány alapvető kérdésére igyekszik választ keresni. A vitában, a helyszínen munkások, értelmiségiek, a kulturális, a tudományos élet képviselői is részt vesznek és természetesen hozzászólhatnak a hallgatók is. Az első résznek ezt a címet adta dr. Eke Károly a szerkeszlő-műsorvezető: Milyen ember akarok lenni? A vita résztvevői sok személyes apáidéval, gondolatok, érvek felsorakoztatásával mondják el véleményüket. Okos tanácsot adnak az idősebbek, mint például Borsos Miklós szobrászművész, aki ifjúságunkat a „mindent készen kapnak” veszélyeitől, a gondolkodásra lustaságtól félti. A sorozat elsősorban a fiatalokhoz $zól. Természetesen korhatár nélkül. — trömböczky — _ Tanulók a szünidőben Jászberényben terv késsült a foglalkoztatásukra Alig másfél hónap és vége a tanévnek. Jászberényben az idén kétezer-kilencszáz- hatvan általános iskolás — közülük hétszázhatvanan VII.- VIII. osztályba lépők — és közel kétezer középiskolai diák és szakmunkástanuló mond búcsút két és fél h dliapra az iskolának. Kezdődik a vakáció, és azok számára, akik okosan tudnak majd bánni szabad idejükkel, az év legszebb hónapjai következnek. Természetesen akkor, ha ehhez — a szülői ház mellett — az iskolák is hozzásegítik a gyerekeket. A tanulók szervezett foglalkoztatását a munkaügyi miniszter és a művelődési miniszter együttes utasítása szabályozza. Jászberényben a városi tanács vb pénzügyi, terv — és munkaügyi osztálya a művelődési osztállyal közösen ennek megfelelően készítette el az iskolás gyerekek nyári foglalkoztatású- ' nak tervét. Munkájuk során figyelembe vették az iskolák és a vállalatok között már kialakult kapcsolatokat, a munkaerő- igényt, az eddigi tapasztalatokat. Tavaly hatszázhetvenkét iskolás dolgozott a szünidőben. A kifizetett munkabér meghaladta a 390 ezer forintot, a teljesített munkanapok száma pedig a 8 ezret. Az órabérek — bár jelentősen eltértek egymástól — magasabbak voltak, mint a korábbi években. A legalacsonyabb órabér 4,70, a legmagasabb 9,40 forint volt. Eredményes volt a munkára nevelés az elmúlt években. Ez bizonyítja, hogy a tanulók elsősorban a mezőgazdasági üzemekbe jelentkeztek munkára. Oda, ahol legnagyobb szükség volt a dolgos kezekre. A Március 15. Tsz-ben például kétszáznegyvenkilenc, a Jászsági Állami Gazdaságban százhúsz általános iskolás tanuló dolgozott az elmúlt nyáron. Jelentős volt az a segítség, amit a város mező- gazdasági üzemei az őszi betakarítások során kaptak az iskoláktól. 'Tavaly az őszi mezőgazdasági munkában hat- százhetvenegy tanuló vett részt és 5961 napot dolgoztak, a kifizetett munkabér összege meghaladta a 216 ezer forintot. A fenti tapasztalatok figyelembe vételével a terv "készítői felhívással fordultak a város gazdasági szerveihez. Kérték, hogy jelezzék, a nyár folyamán hány tanulót és milyen munkaterületen kívánnak foglalkoztatni. A beérkező igényekről, az elhelyezkedési lehetőségekről idejében értesítik az iskolákat. A foglalkoztatási terv szabályozza azokat az előírásokat, amelyeket a tanulók szünidei foglalkoztatása során a gazdaságok és az is- kelák kötelesek betartani. A munkáltatóknak biztosítani kell a folyamatos és mindenekelőtt a balesetmentes munka feltételeit. Olyan körülményeket kell teremteni, amivel elősegítik az iskolás gyerekek munkára nevelését. Az iskolák részére előírja, hogy rendszeresen ellenőrizzék, hogyan biztosítják a különböző munkahelyeken az előírt feltételeket. A terv készítése során figyelembe vették azt is, hogy a tanulók szünidei foglalkoztatásának másik fontos területe a napközi otthon. Nyáron a napközik, a gyerekek több szabadidejéhez igazodó programjában sok kirándulás, múzeum- és kqnyvtárlátoga- tást, szabadtéri, foglalkoztatást kell beiktatni. A korábbi évekhez hasonlóan az idén is fontos helyen szerepel majd a napközi programjában a nyári táborozás és az üdülés. — illés — Jancsi, a prímás Újsághír: A Szakszervezetek Szolnok Megyei Tanácsának művészeti díját Kállai János, a megyei művelődési yizpont népi zenekarának prímása kapta a népzene magasszintű tolmácsolásáért. —• Jaj,,nagyon megörültem, amikor mondták, hogy menjek be. mert díjat kapok. Ez nem olyan díj, amit nyerni lehet, mondjuk versenyen, hanem ezt a régebbi, meg a mai munkáért együttesein adják. — Tizennégy éve vezetem a művelődési központ zenekarát. ami tulajdonképpen a Tisza Táncegyütteshez tartozik. Mindig együtt lépünk fel, én már anélkül el sem tudnám képzelni á muzsikálást. Az ő sikerük az én sikerem is, meg igaz ez visz- szafelé is. — No ez a tizennégy év nem volt ám olyan csodaszép. Volt úgy,, hogy egymagám maradtam, mert a zenekar többi tagja itthagyott. Egyrészt azért, mert nem feleltek meg a követelményeknek — mert az nem igaz, hogy valaki roma, aztán mindjárt hegedűművész is — másrészt meg kitanultak, és elmentek éttermi zenésznek. Többet keresnek, még aztán könnyebb is ott a zenélés. Ha egy számban tízszer téveszt, akkor tízszer; senki nem veszi észre, de előadáson nem lehet, megzavarja a táncosokat, s oda, az egész produkció! — A tizennégy év alatt egyszer tévesztettem, de akkor nagyon! Sose felejtem el. Finnországban szerepeltünk — összesen háromszor voltunk — és az egyik este a díszelőadáson ott volt az elnök, Kekkonen is a feleségével. Csudára tetszett nekik. Aztán a ráadásban a Kunsági szvitet táncolták, azt a számot, amelyikben a karikással durrogtatnaik. Hát akkor is megy rendesen az előadás, egyszer csak a karikás- jelenet következik. Megser- getl a táncos az ostort, aztán durr. Akkorát szólt, mint egy pisztolylövés, erre a Kekkonen felesége leesett a székről. Nem volt kínos, mert ők is nevettek, így aztán én is. Nem láttam a könnyektől a húrokat. Mellé nyúltam még a vonónak is. — Egyébként nem mindegy az sem, hogy mit játszunk a közönségnek. A bor meg a rántott szelet mellé jó a magyar nóta is, de egy 'hangversenyen — mert én annak tekintem a fellépésit — nem húzhatom, hogy Piros rózsák integetnek, vagy mit csinálnaik. Beszélgetnek. — A legkedvesebb dalom a Megkötöm a lovamat. Szép egyszerű dallam. Azt igazán szívből lehet játszani... — Ezit érzem még otthon is, mikor gyakorolok, — két- hárorn órát naponta. Kiülök a ház elé... Ott jóbb, ott van hely elég. Bent . nem igen férünk, két helyiségben heten vagyunk. A múltkor le akart szakadni a mennyezet. az asszony javította meg. igazság szerint még ezt sem szabadna megcsinálni, mert tíz éven belül szanálják. — Nem tudok én gyűjteni — kell a családnak ... Három gyed-ekem van, mind a három iskolás. A két nagyobbik tiszta ötös tanulói- csudára büszke vágyóik rájuk. — A művészeti díjjal pénz is járt. Visszafizettem belőle az adósságom, meg vettem a fiamnak egy hegedűt. Hadd tanuljon meg játszani. Hasznára válik, akár milyen tanult ember lesz. Mert szeretném. ha az lenne ... I. Zs. ITakni és Pakli, hétpró- -*■* bás képeladók, többnapja rázatták csontjaikat a járgánnyal, és akkora vevőre sem bukkantak, mint a körmöm feketéje. Azon törték a fejüket, miből fizetik ki a borsos kocsiszámlát. Hakni kezébe vette a térképet, és egy pontra bökött. — Itt van Bustyaháza, az irdatlan erdők között, távol minden útvonaltól. Arra nem jártak képeladók. Megcsinálhatjuk a szerencsénket. — Mindig is bíztam üzleti fantáziádban — ismerte el Pakli, — valóban senki földje ez a falu. Oda menjünk. A pilóta megfordította a kocsit és bekanyarodtak a szűk völgybe, a sziklákba robbantott párkányra. Itt többféle akadályba ütköztek. Tőből kicsavart fatörzsek hevertek keresztben az úton, ezeket szívqs igyekezettel fél- re-takarították. A hátsó jobb kerék árokba csúszott, ki kellett emelni a kocsit többszöri nekirugaszkodással. Apróbb törések voltak a sárhú- nvón, de ezeket összedrótozták. — Tizenhat kilométer Bustyaháza — remélte Pakli — fontos, hogy addig ránk ne esteledjék. Egyik kanyarban megszakadt az út, kimosta a víz az alapépítményt. — Pézsmapatkányok! — vélte Hakni, aki pesti születésű volt. — Nem. Ezek farkasok lehetnek! — súgta Pakli vacogva. — Maradjunk csendben, a Raubschitz mester szarvasai — Sebaj. Rendbe hozzuk az utat — javasolta Hakni. — Keressünk nagyobb köveket, melyek elbírják a* teherkocsit. — Töksötét lett, mire elkészültek. — Aludjunk a fülkében — vélte Pakli — legfeljebb járatjuk a motort, nagyszerű védekezés megíagyás ellen. Ott kint se lehet több mínusz tizennyolc foknál. — Igazán praktikus ötlet — helyeselt a kolléga, s a feje búbjáig húzta a vöröskockás, import plédjét. Éjfél felé különös hangok hallatszottak a sűrűből, szólóban. később vegyeskarrá erősödve. farkas nem szereti a firnejsz szagát — vigasztalta barátját Hakni. A farkasok valóban benéztek a furgon ablakán, de a képügynökök rágós-húsúak- nak látszottak és átjárta őket a nikotin. Csak egy csendéletet bámultak meg .tartó- sabban, mely füstölt sonkát és egy fejjel lefelé csüngő fácánkakast ábrázolt. Folthatású kép volt szerencsére, s‘ a farkasok nem bíztak zsákmányuk élvezhetőségében. Kétszer is felüvölöttek, ami a csalódás jele lehetett, azzal továbbügettek. Éppen délre harangoztak, mire előtűntek Bustyaháza legszélső pajtái és istállói. Háromszáz személyes gyógyszálloda épül Balfon, amelyhez étterem, eszpresszó, medencék és kádfürdő csatlako-. zik. A szállót Kun Attila Ybl-díjas építész tervezte Parasztok — Tanár úr szerelmes — A felügyelő Májusi filmújdonságok a televízióban A következő hetekben új sorozat kezdődik a képernyőn: a 13 részes magyarul beszélő színes lengyel produkció Reymont Nobel-díjas író „Parasztok” című regényének filmadaptációja. A mozgalmas, színes történetet Jan Rybkowszki kétszeres állami-díjas rendezte. Ugyancsak májusban kezdik meg George Eliot magyarul is megjelent regénye angol filmváltozatának sugárzását „Middle march” címmel. A hétrészes alkotás a viktoriánus idők kisvárosi életébe ad bepillantást. Folytatódik az „Orosz klasszikusok” című sorozat is, amelyben ezúttal a Gorkij műve nyomán forgatott „Egyetemi éveim” című szovjet filmet tekinthetik meg a nézők. Csehszlovák stúdiókban készült a „Tanár úr szerelmes” című rövid játékfilm, a francia tévéstúdiókban pedig az „Yvette” című pro-, dukció. A magyar termést többek között Sára Sándor „Feldobott kő” című alkotása képviseli, amelyet a filmesztétikai setrozat „mellékleteként”, tekinthetnek meg az érdeklődők. Képernyőre kerül Bacsó Péter munkástémájú műve, a „Kitörés”, valamint Fábri Zoltán „Hangyaboly” című filmje is. A könnyed szórakozás és a kaland kedvelőinek bizonyára kellemes időtöltést nyújt majd „A felügyelő” című új NSZK-sorozat, amelynek első epizódja „Három halott Bécsbe utazik” címmel pereg majd. Éneklő ifjúság Holnap délután 15 órakor rendezik meg a Ságvári Endre megyei művelődési központ színháztermében az Éneklő ifjúság megyei döntőjébe jutott kórusok hangversenyét. A Magyar Rádió, a Kórusok Országos Tanácsa, a megyei tanács^Vb művelődés- ügyi osztálya és a megyei művelődési központ közös rendezvényén a túrkevei, tiszafüredi, jászberényi, be- senyszögi és szolnoki énekkarok mutatják be műsorukat, amelyet a Magyar Rádió hangszalagon is rögzít. — Bőven kárpótoljuk magunkat az átélt izgalmakért, Pakli — dörzsölte gémbere- dett ujjait Hakni — markomban érzem az üzleteket. Egy sárgás-szakállú bá- rány-bekecseshez nyitottak be, aki valami bűzös festéket kevert. — Raubschnitz Hanzi, nyugalmazott al vadász, — nyújtotta a könyökét. — A modern festészet úttörői vagyunk, képeket adunk el itt a senki földjén — ke- délyeskedett Hakni. — Senki földje? Ide én festem a képeket. Tessék megtekinteni. — Halálosan sebzett szarvasok lógtak a kamrában, orvvadásszal, s a ködbe lehelt utolsó lélegzettel. — De hiszen ezek giccsek! — kiáltotta kővé-meredve Hakni. — Nem giccsek, — tiltakozott Raubschnitz — igazi szarvasok. Orvvadászatból éltem eddig. Eleget láttam belőlük. Maradtam a szakmában, művészvonalon. Fölkelt a háromlábú dr- kics-székről, és szélesre nyitotta az ajtót. Hunyadi Istyán Tapintatosabban! A megyei kórház rendelőintézetének második emeletén, szemben a Bőr- és Nemibeteggon- dozó Intézettel, kis táblán ez áll: TEMEB — alatta pedig az időpontok felsorolása. Az’emberi kíváncsiság következtében mindenki azonnal feloldja ezt a betűszót, így aztán minden arra haladó tudja, hogy itt működik a terhesség megszakítást elbíráló bizottság első és második fokozata. Akik az ajtó előt^ ülnek, nyilvánvalóan a bizottság döntésére váró terhes nők. Mivel ezen a folyosón naponta több száz ember megfordul, a terhesség megszakítását ké“ő nő legbelsőbb magánügyét a fél város, sőt zsúfolt időben a fél megye akar- va-akaratlanul megtudja. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy milyen lelki zavart jelent egy nőnek maga az egész ügyintézés, ezért érthetetlen, hogy pontosan aa egészségügyi intézmény ilyen tapintatlan. Az SZTK-ban van kevésbé forgalmas helyiség, folyosó, ahol zavartalanul várakozhatnak a nők. Igaz, hogy nem jelent szégyellni való titkot a bizottság előtti jelentkezés, de azért talán mégsem kellene ország-világnak feltárni. Jó volna, kicsit embe- * ribben megoldani az amúgy is nehéz napok előtt álló nők helyzetét... V. E,
