Szolnok Megyei Néplap, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-01 / 100. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1974. május 1. 6 J úlius vége felé egy szombaton anyám a szokásosnál ko­rábban megfőzte az ebédet, így már tizenkét órakor le­ültem ebédelni. Kint az ab­lakon túl sütött a nap, a tá­nyérom előtt szólt a táska­rádió. valami kis szöveg nél­küli dalt játszott egy dzsessz- zenekar. Az egész dal nem volt más, mint egy eléggé szimpla zenei frázis sablonos variálása, de ritmusában em­lékeztetett a mélyen elgon­dolkozó ember nyugodt, még­is dinamikus szívverésére. Csöngettek, a postás jött, egy levelet hozott nekem. Megállók írás közben, és pró­bálom elmondani, valahogy körülírni a levél tartalmát, hiszen történésileg nem tar­tozik a tárgyhoz, viszont ha­tásában ifién, mert egész dél­utánra meghatározta a han­gulatomat. Elég legyen any- nvi, hogy véget ért egy sze­relem. Ahogy elolvastam a leve­let. letettem a kanalat, bár még csalt, a levesnél tartot­tam, fogtam a táskámat, és elindultam dolgozni. Fél egy volt, mire beér­tem a gysárba, öt percet még várni is kellett, hogy been­gedjenek az öltözőbe. Las­san. nyugodtan öltöztem át, de ahogy a tegnapi munká­tól még átizzadt rongyok a testemhez értek, elment a kedvem attól, hogy végig­dolgozzam a délutánt. Szombat van— jutott eszem­be —, és a blokkomban van két-három telefonszám, amit felhívhatnék, nem tölteném egyedül atz estét, mennyivel Könnyebbéin kibírnám a szo­morúságot. melyről tudtam, hogy negyedórák múlva el­kerülhetetlenül rám szakad. Elhatároz tam. hogy csak fél órát fog ok dolgozni, fél háromkor Jelép a Popper, háromkor f< 'lmegyek, és el­kérem magi m ma délután­ra a partifülírertől. Majd ha- zudok neki valamit, hogy haza kell tataznom Deszkre vagy lánykérőbe megyek, úi ember, el fog engedni A brigád pedig kibír egv na­pot nélkülem, a többiek is hányszor jöttek be hat óra helyett fél tízre, mert. el­aludtál a fél híatos HEV-ek azután pedig nem akarodzott felkelni nekik. ... Alig öltöztem át, jón Olan Káli hullarészegen. Géza, egy falubeli fiú hozta be motorkerékpáron, ide az öl­tözőbe is bekísérte. Azt mondja, hogy útközben két- szer is megállította a rendőr, mart Káli üvöltö­zött a hatsó ülésről. Géza most nekidől a szekrénynek, és nevet, nekem nincs ked­vem nevetni, tudom, hogy ma délután mar neift lep­hetek le. A brigádokat úgy válogattak össze, hogy fele- részben fiatal» nagy ^ súlyt bíró emberek kerüljenek össze, másik, felerészben ta­pasztalt, de erós lépcsőzést mar nem álló öregekkel. Ka­li is a fiatalok közé tarto­zik. ö mar nem fog dolgoz­ni, ha én is lelépek össze- csuklik a brigád. Megpróbá­lok lelket verni Káliba, de reménytelen. Káli odamegy a szekrény­hez, leemeli a szekrényaj- tot a földhöz vágja és rá­tapos. Géza a sarokból ug­ratja. . ... — Vigyázz Káli. ion a Popper. Káli diadalmasan razza a kezét. — Nekem ma jöhet a Popper. A Popper nálam szép lehet, de okos az soha. Igaz, Matróz komám? A „Matróz” en vagyok. Bólintok. — Igaz. Káli tovább sziporkázik. — Mert nekem Piatnik nemcsak kártyát adott, észt is adott hozzá. — Adott, csak keveset. A dolog vége az lett. hogy Popper hazaküldte Kálit. Popper rendes fiú, nem ka­vart botrányt, kiírta egész nao fizetés nélküli szabad­ságra. Már a többiek is bejöttek, ott ültek a fészer alatt, a nagy hordó mellett, mely­ben kénezés után az üres hordó üveghangon zeng. Ügy látszik, nemcsak nekem volt fekete szombatom, minden­kinek jobbra-balra csuklott a feje. le lehetett volna kot- tóznj róluk egy gyászindu­lót. Köszönök, leülök közé­jük. A többiek szomorúságát is értem. ‘ Istenem, egyikünk sem vitte sokra az életben, és ez néha eszébe jut az em­bernek. Különben nem szok­ták elhagyni magukat, de ez a délután csakugyan ne­héznek Ígérkezik. A dél­előtti műszak már az utol­só ládákat rakta le a ko­csikról, üvöltözve beszélték meg a délutáni programot, a sofőrök foadosták a lá­nyokat. mindenkinek jó ked­ve volt. csak a nyolc szállí­tó ült egy sorban a deszká­kon. Két órakor lejött a parti- führer, és beosztotta a mun­kát a két délutános szállító­brigád között. A tenniva­lók két csoportra oszlottak: kocsizásra és konyházásra. Én a kocsizást jobban sze­rettem, mert az ember fel­ült az autóra, az autó jött, az autó ment, gyorsan múlt az idő. Emellett a nvolc órá­ból három sem telt el ef­fektiv munkával. De a kony- házás! Ki sem lehet moz­dulni a gyárból, amellett a munka is unalmas. Vaev a pincékből hordtunk fel fém­ládákat. megrakva ötliteres üvegekkel, amiket aztán a konyhán kisebb üvegekbe vagy 1500 láda. Egymásra néztünk, arcunkra újból ki­ült a műszak előtti bánat. Határ Gabi felsóhajtott: — Lássunk neki, egyszer csak tíz óra lesz. 'Fél négy volt. Szerencsére kaptunk egy kis segítséget. Bent maradt a gyárban egy facér teher­autó. ezt a partiführer ne­künk adta. Egyszerre elvitt annvit, mint három-négv elektromos targonca, sok időt spóroltunk vele. mert nem kellett annyiszor for­dulnunk. Itt is felállt a szokásos munkaalakzat. Sanyó bácsi adta le a kocsiról ha futó, lent a pincében Határ Gabi szedte le. és stószolta. de a munka valahogy lendülete­sebben haladt. Nem tudnám megmonda­ni, melyik volt az a pillanat, mikor a robot átváltozott virtussá, de a folyamatot és az okokat értem. A mi lel­künk nem alkalmas arra, hogy hosszan őrizzen rossz­kedvet és bánatot, ha ezer okunk is lenne rá. hogy szo- morkodiunk. A lélek min­dig szabadulni igyekszik a } MOLDOVA GYÖRGY í f fejtettek lg, vagy a konyha által feldolgozott árukat hordtuk le a pincébe. Lógni nem tudsz, nemcsak azért, mert az igazgatósági épület lépcsőházában fél lé­péssel az ablaküveg mögött ott áll valaki, és figyeli az udvart, de azért sem. mert a ládákat tömegükben is könnyen át lehet számolni, így ellenőrizni tudják a napi teljesítményt. Persze hogy mi kaptuk a konyházást. Először a pincéből hord­tunk fel szilvalekvárt a fel­ső rámpára. A brigád fel­vette a szokásos munkaalak- zatott. Lent a pincében ma­radt egy ember, aki fölad- * ta a hátra a ládákat. Határ Gabi felállt a rámpára, ő szedi majd a hátról, a többi hat ember „futó” lett. azaz hordta a ládákat. Mikor a gyárba kerültem, még haj­tott a virtus, igyekeztem úgy helyezkedni, hogy én le­gyek az első futó, mert így a többiek előtt haladhattam. Aztán az idők múlásával fá­radtam. rájöttem, hogy nem nagy dolog élen haladni. Fel­fedeztem a hatodik futóhely \ előnyeit. A hatodik futó az utolsó körben csak akkor kap ládát a hátára, ha a lá­dák száma pontosun oszt­ható hattal. Ha nem osztha­tó, akkor a hatodik eggyel kevesebb ládát cipel. Per­sze, ezt nemcsak én tud­tam, mindegyikünk igyeke­zett cipőmadzagkötéssel, pa­pírválogatással minél több tempót veszteni, de azért az ötödik-hatodik helyet álta­lában sikerült megszerez­nem. Felraktunk a rámára vagy százötven ládát, értünk jött a partiführer. Az alsó kony­ha előtti teret elborítja az áru. ki se látszik belőle az épület, sürgősen le kell hor­danunk a pincébe. Ennek a munkaváltozás­nak nem örültem Megint jön majd a harc a hatodik futó helyért, amellett már beidegeztem magamban ezt aj utat, olyan hosszú volt, hogy pont kétszer tudtam eldünnyögni azt a melódiát, melyet ebéd közben a rá­dióban hallottam. A többi­ekre néztem, őrajtuk se lát­szott valami nagy lelkese­dés. de hiába, a parancs pa­rancs. Elindultunk az alsó konyha felé. A gyárban nem mindegyik részleg dolgozott három mű­szakban, ezek még délben leléptek a hivatalnokokkal egvütt, amerre elhaladtunk, lakatok lógtak az összetol­ható vasaitokon, feltornyo- sodtak a kis szállító kézi­kocsik Az alsó konyha előtt állt bajaitól, és az eszköz, ami­vel megszabadul: a test. Magunk is elcsodálkoz­tunk, hogy milyen hamar lekerül a pincébe az első két kocsirakomány láda. Ga­bi tűnődve nézte a halmot. — Lehordjuk, gyerekek? i — Próbáljuk meg. — De akkor hajrá. — Hajrá. Kevés olyan nagyszerű órája volt életemnek, mint a most következők. Benne lenni egy nagyszerű férfias tombolásban. mikor az em­ber nem azért hajt, hogy pénzt keressen vagy különb­nek mutassa magát a má­siknál, hanem azért, mert megállíthatatlan mozdony­nak érzi a saját testét. Fél kézzel kaptuk el a negyven­kilós ládákat, rohanás lefe­lé a lépcsőn. Gabi elkapja a hátunkról, és bólogat: Jönnek, az anyjuk iste­nit, mint a gyerekek az is­kolába. Négy kocsirakomány után megszomjaztunk. Akkorára már egy csomó botrány rob­bant ki a héten, mert so­kan berúgtak a muslincás- tól (így hívtuk a cefrét), el­estek a sply alatt, vagy ve­rekedni kezdtek. Miskáné, a gyári rendészet parancsno­ka irtóh-adjáratót rendezett, a legelrejtettebb zugokból is kiemelte a muslincás üvege­ket. az asztalosműhely Fal­üregeiből. a lakatosok szek­rényének kettős fala mögül, a hordókra pedig ő maga vigyázott. Muslincáshoz nem lehetett hozzájutni, inni vi­szont kell. s Kinyitottuk a lezárt pin­céket, és megkerestük a hó­napokkal ezelőtt lerakott meggyet. Tíz közül mindig akadt legalább egy üveg, amelyikre rosszul illesztet­ték rá a zárócsapot és Rumikarikákat, levegőt ka­pott. megérett, és úgy lóg­tak le az oldaláról a bubo­rékok, mint a szőlőfürt. Le­téptük az elzárólapot, és a befőtt érett levét leöntöttük kétliteres üvegekbe. — Igyatok. Addig ittam, míg a színek mélyülni kezdtek a szemem előtt, a lámpa imbolyogni, és szervezni kellet a lábai­mat. hagy járni tudjak. Kü­lönben igen jói éreztem ma­gam. Az itat pótolta kiiz­zadt erőmet. — Gyertek Odaálltunk a teherautó derekához. Smbó Vili bácsi ráüvölt Sanvóra. — A lelked istenét, Sa­nyó, kettőt adjál. ■Rátettek egy ládát rende­sen, a másikat keresztbe, az alsó láda hátsó két fémlába megtartotta, hogy le ne csússzon. Ez már jó súly, kö­zel jár a kilencven kilóhoz. Egyetlen nagy előnye van, abszolút stabil, és így jól fekszik a hátra. — Nekem is kettőt. — Nesze, testvér, nem irigylem tőled. Nem érzékelhető az idő. Visszük a ládákat, roha­nunk. Már besötétedett — mikor olvastam én azt a szakítólevelet? Tegnap vagy tegnapelőtt. Az ital kifente az érzéke­inket, amerre elrohantunk a ládával, a jobbra-balra fel­rakott üvegek annyi helyet sem hagynak, hogy józan fejjel féloldalasán el tud­nánk menni közöttük Most teljes sebességgel tudunk ro­hanni, anélkül, hogy egy üveg is megkoecanna. Viccek születnek. Sanyó bácsi egy üres ládát rak a bosnyák hátára, ez a nagy lendülettői körül sem . néz, már majdnem leviszi, mikor észreveszi, hogy körben ne­vetünk rajta. Ledobja az üres ládát, és ordít része­gen: — Az Isten a Uézus Má­riát. — Mit akarsz? Egy bos- nyáknak ez is elég. — Te mit akarsz? Bos­nyák ma war szórta. Lent Gabi kérdezi tőlem, miért kiabálnak fent. Mon­dom neki: — Jézuskának Testvére lesz. — Hogyhogy? — Vili összefektette az Is­tent Szűz Máriával. És ígv fut le a munka a torkunkon, mint meleg nyá­ri este a sör. Kilenc óra sincs mikor el­tűnt a ládarakás az alsó konyha elől. Máskor két nap alatt nem hordtuk volna le. Gabi tűnődve nézegeti a munkaigazoló cédulát, for­gatja. — 1500 láda. Kinél van grafit? Odaadom a ceruzámat. Ga­bi kijavítja az ötöst kilen­cesre, ez is jelent egy pár forintot. — Na. most tűnjetek el gyerekek. Háromnegved tí- zig egyet sem akarok látni közületek. Szétszóródni. Ki-ki a hóna alá fog egy rekesz málnát, barackot, aszerint, hogy mi a kedv°s gyümölcse, és elhúzódik. Én felmegyek a lépcsőn a fel­ső raktárhoz ott ülök le. A többiek elbújtak, de isme­rem a rejtekhelyeket, a sö­tét udvaron is ki tudom ven­ni körvonalaikat. Testtartá­sukból eltűnik a lendület, komoran görnyednek a re­kesz fölé. és szemezgetik a gyümölcsöt Elfordulok, én is eszem a málnát, és újra azt a dalt dúdolom, amit délután majdnem elfelejtettem. Azt a melódiát, mely ritmusá­ban emlékeztet az elgondol­kozó ember szívverésére. Jurij Kozakov: M essziről kalapálás hal­latszott a ködből. A szapora hangok tom­pán hatoltak el a lapályig: a köd miatt -nemigen lehe­tett felmérni a távolságot, az irány azonban megnyugtató veit. — Hallod? — kérdezte megkönnyebülten Kudrj&v- cov. — Jó jel — nyugtázta az agronómus —. mégiscsak jó irányban jöttünk. Helyben vagyunk. Rá is gyújthatnánk. S már kuporodott is a fü­ves buckára, maga mellé fek­tette kétcsövűjét, s elővette a cigarettáját; — Nem nagy vigasz ugyan, de rászolgál­tunk — kínálta meg vadász­társát, a helyi kolhoz gépé­szét, akivel késő délután együtt indult vadászni, de elpártolt tőlük' a szerencse. — Ha nem jön ez a köd, nem zötyögne üresen a tás­kánk — mondta a gépész, mintegy önvigasztalásul is, amint fáradtan mellé dőlt a fűbe, lábában érezvén a hasz­HOLPERT FLÖRA RAJZA KÖDBEN tálán csatangolás fáradtságát. — Nyilván — fújta a szip- pantásnyi füstöt az agronó­mus a ködbe szinte harago­san, merthogy az az oka min­dennek. Mire leértek a szity- tyósba, olyan sűrűn gomoly- gott az egész aljban, hogy alig lehetett látni. El is té­vedtek. amint elszántan és csakazértis követték a fel­felriadó vadkacsák tompa szárnysuhogását a nádas mentén. — Fő. hogy itt vagyunk — szólalt meg a gépész, mint­ha nyomon követte volna vadásztársa gondolatát. — Elnyúlt és hanyattfekve néz­te a lassan tisztuló eget. — Látod már ,a csillago­kat? A z agronómus ugratásnak vélte. De amint ráné­zett. tekintete hirtelen megenyhült: — Nem — mondta egykedvűen, mert eszébe vil­lant. hogy tánsa rövidlátó. — Még mindig nem derül. Ma­kacs ez a köd. Kudrjavcov hirtelen fel­ült, és paskolnl kezdte a combját, s miközben mélye­ket lélegzett, derűs mosoly bujkált a szája körül. — Mi lelt? — akadt meg rajta az agronómus szeme. — Nem tudom, de vala­hogy olyan jókedvem tá­madt ... Köd ide, köd oda, bitangul jól érzem magam. Ugye bemegyünk ma is egy­két kupicára? — Persze, csak nem ron­tom el a kedved? — moso- lyodott el a társa. — Folyton az a vadkacsa jár az eszem­ben. hallod, pedig biztos, hogy eltaláltam. Ott a szity- tyósban. A három közül az egviknek csak úgy füstölt a tolla. Le is esett a nádasba. Kár, hogy nem találtam ... Láttad, hogy szállt a tolla? — Én csak azt láttam, hogy tocsogsz ott a sásban... — Hát oda zuhant... Azt persze nem láttad — méltat­lankodott az agronómus. — Ha velünk a kutyám, az ki­hozta vol na ... —• Kár bosszankodnod meat \

Next

/
Oldalképek
Tartalom