Szolnok Megyei Néplap, 1974. május (25. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-05 / 103. szám

¥m. m'IJus S. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A KEK IDŐ Látogatóban Ilosvai Varga Istvánnál Hajdan, a századfordulón, «gy kisfiú a kunhegyesi ud­varház kertjében az anya ölé­ből leste a leszálló alkony színeit. Narancssárga csilla­gok kezdtek pislákolni a messziségben, amikor plálmo- sodott. Fektessetek le, mond­ta, kék már az idő. Hetvenvalahányszor piros- lott azóta a pipacs, sárgállptt a kikirics, s Ilosvai Varga István'festőművész, aki kék­nek látta az alföldi éjszakát, szentendrei műtermében idé­zi gyermekkori ^zínpit... — ősz már az idő. De Kűri-' hegyes szíriéi megmarad talc. Ott születtem, ott jártam is* kólába, az első rajzaim, fest­ményeim oda kötnek. A vá­rosszéli, rozsdasárga kubik- gödrok, a vörös tarlók és a zöldek alatt búvó tanyák, a sárgaboglyás naplementék voltak az első ihletőim. Rég volt... Az ablakhoz megy, talán a kék időt keresi. Új színe­ket talál. A szentendrei fák, virágok már jegyben járnak a nyárral. A műterem falán a tnester képein ott a meg­örökített múlt. A Kapások, a Tűz, a Boglyák. A Vörös tar­ló Sajnos elveszett a háború alatt. A Csendélet viszont itt van: Anno: 1916, Jászberény. — Húsz éves voltam, ami­kor ezt festettem, de ma is pragaménak vallom, úgy ér­zem, itt a helye a többi ked­ves képem között. — Berényi diáknak vallja magát... — Szokták mondani: Itt, vagy ott értem, vagyis érett­ségiztem. Np, ép tényleg Be- rényben érleltem meg az el- határozáspmat, hogy festő le­szek. Talán nyolcadikos vol­tam, amikor az egyik papír­bolt befogadta az első kiállí­tásomat. De ettől függetlenül is emlékezetesek a herényi diákéveim: Gyetvai János, Háy László, Háy Mihály jó barátom volt. — A Csendélet súgja: a Zagyva-parttól új színeket kapott... Innen ment főisko­lára? y —- Csak nem oda, ahová szerettem volna. Apám aka­rata szerint nekem most nyugdíjas jogásznak kellene lennem. A jogi karon kezd­tem. Hűh, hogy az engem mennyire nem érdekelt..., A háború azonban kivette a kezemből a paragrafus köny­veket. Behívtak katonának, de szerencsém volt, Pesten maradtam. No, ekkor iratkoz­tam be n Képzőművészeti Fő­iskolára. —* Mesterei, eszményei? — Balló Ede osztályába jártam, majd1 Rudnaihoz, de korrigált Pór Bertalan is, •Vaszary is. Akkoriban Va- szaryért lelkesedtem én is, később láttam meg, Rudnay maradandóbb nagyságát. — A főiskola után mer­re ,.. ? — Visszamentem kunhe­gyesre, jártam a határt, ba­rangoltam, festegettem. A fa­lu elfogadott festőnek: min­iden gépemet megvettek. így ‘"me'hettem Párizsba. — Párizs lila egétől mit kapott? — Lenyűgözött, de mégsem hatott rám. Ügy értem, a piktűrámra. Mindent megfi­gyeltem, stúdiomokra jártam, és visszamentem Kunhegyes­re, majd 1926 decemberétől pesti hónapos szobákban ál­modoztam a műteremről. Nyomorúságos idők voltak. 1928-ban a Nemzeti Szalon­ban állítottam ki Kovács Margittal és Ruzicskai Györggyel — ez volt a pesti bemutatkozásom. Két nyáron Nagybányán festettem, har­madszorra már nem tudtam elmenni, annyi pénzem se volt. Különben sem találtam meg ott önmagam, hiányzott a Kunság színpompája. Vala­ki aztán ajánlotta, hogy pró­bálkozzam Szentendrén, hát­ha kapok vendékműtermet. Dehogy kaptam, —(de mégis itt ragadtam. 1934 óta Szent­endrén élek. Ha nem is mondaná a mű­vész, hogy az „itt ragadás’’ meghatározó lépése volt, a festményei helyette szólná­nak. A kunságbéli erős kon­túrok a Duna-part szelíd haj­latain oldottak szimfonikus hangvételű, lírai színvallomá­sokká. A perzselő tűző alföl­di nayrak keménysége anyag­talan, zenés lebegésben oldó­dott Szentendre szelíd ege alatt De sok minden megmaradt ezért a Mirhók, a Tisza-parti fűzesek világából. Az első lepkét a kunhegyesi udvar­ház kertjében fogta meg, ezernyit már Szentendre vi­rágain. A legteljesebb hazai lepkegyűjtemény gazdája, nemzetileg védett színcsodá­kat őriznek a tárlók. A lep­kék pihe szárnyainak harmo­nikus színpompáját éreztem a mester képein is. Szivár­vány színű, opálos pillangó­szárnyak, ezüst derengésű cseréptetők; őszi ködből ki- sejlő birsalma színű házak; cíniapirosak és mélytüzű mályva rejtelem, alkonybar­na nyugalom — írja festé­szetéről tanítványa, Misch Ádám. De megtévesztő lenne, ha nem szólnék Ilosvai Varga István művészetének tartal­mi változásáról. A műterem egyik falán a Kaszások ■ című kép, sötét, komor háttér előtt nehéz ro­bosztus erpk emelkednek: a Kaszások. Mintha a földből nőttek volna ki. Mozdulatla­nok, várnak. Elcsigázottak és félelmetesek egyszerre. Mó­ricz Zsigmond sűrűvérű, ne­hézkezű figuráiról beszél eb­ben az alkotásában Ilosvai Varga István. Szinte várja az ember, hogy a gróf földjén éhező, egyszer jóllakott em­ber belevágja a kést a hata­lom megtestesítőjébe. ­A művész bólint: — Kunhegyesi élmény ha­tása ez a képem is. A szoba másik oldalán, de ugyanazon a falon a Proletár című képen már József Atti­lával dalolnak Ilosvai Varga István színei. Az 1935-ben da­tált és későbbi festményein már megjelentek az „időtho- zó emberek’’, — a munkások. — Elégedett? — Hinni kell, abban, amit az ember alkotott. A leg- szentendreibb festőnek mon­danak — nem tudom, így van-e, nem is nekem kell el- döntenem — igyekeztem úgy kifejezni magam, hogy jó érzést váltsak ki az emberek­ből, erőt adjak nekik. Valami talán sikerült ebből is. A világhírű szomszéd, a szigorú kritikus, Barcsay Je­nő sokkal többet mond Ilos­vai Varga István művészeté­ről: „ ... egyéni, magyar és európai" — olvastam a mű­terem vendégkönyvéből. Néhány évvel ezelőtt lett Érdemes Művész, április 4-én pedig a Magyar Népköztársa­ság Kiváló Művésze címmel tüntették ki. I Tisza! Lajos EGY HÓNAPIG tart nyitva Karcagon a Győrffy István Nagy­kun Múzeumban Kovács Pálma és Bolyós András kékfestők i kiállítása Székely Mhály zmei h?íek Jászberényben tegnap két rendezvénnyel — egy kiállí­tás megnyitásával és egy ka­marazenei hangversennyel — elkezdődtek az 1974. évi Szé­kely ’ Mihály zenei napok. ,.A plakettművészet mesterei” címmel kiállítás délután nyílt a városi-járási könyvtárban. A bemutatott bronzból és különböző nemesfémekből készült érmek és plakettek az éremművészet és kisplasz­tika magyar remekeiből ad­tak ízelítőt a látogatóknak. A kiállítást Gedai István, a Magyar Nemzeti Múzeum éremtárának tudományos munkatársa nyitótta meg. A zened napok gazdag rendezvénysorozata este a Palolássy János zeneiskolá­ban rendezett hangverseny­nyel folytatódott. A debrece­ni Kodály Zoltán Zeneművé­szeti Szakközépiskola hang­versenyével meggyőzően bi­zonyította a XX. századi kamarazene nagyszerűségét. Fokozta a hangverseny ze­neszerető közönségének ér­deklődését, hogy 5 zenemű­vészeti szakközépiskolások műsorán elsősorban mai ze­neszerzők alkotásai szere­peltek. A SZOVJET SAJTÓ NAPJA Ezen a napon, a Pravdának hatvankét évvel ezelőtti szü­letésnapján ünnepük a Szov­jetunióban a sajtó napját. Egy fontos dátumhoz kötő­dik tehát ez az emlékezés, hiszen a Pravdát Lenin ala­pította, s tulajdonképpen — az emigráció távolából — ő is szerkesztette, vagy leg­alább is eszmei irányvonalát ö adta meg. Az orosz forra­dalmárok és a nemzetközi munkásosztály nagy vezető­je, aki különben foglalkozás­ként nem egy kérdőíven új­ságírónak vallotta .magát, a Pravdából a párt jó fegyve­rét kovácsolta ki. " • A lenini hagyománynak megfelelően az SZKP és a többi testvérpárt is rendkívül fontos szerepet szán a saj­tónak, illetve napjainkban a társ-kommunikációs szervek­nek, a rádiónak és a televí­ziónak is. Ez az az eszköz, amellyel nemcsak minden percben szól a munkásosz­tályhoz, a dolgozó tömegek­hez. hanem segítségével tu­domást is szerez gondjaikról, örömeikről, kívánságaikról és törekvéseikről. A szovjet sajtó köztudott, s még az ellenfél által is el­ismerni kényszerült sajátos­sága a pontosság, hitelesség, a fények tisztelete. Az üres szenzációhajhászás idegen et­től a sajtótól, amely azon­ban büszkén vallja, hogy el­kötelezett, pártos, minden sorát a munkásosztály, a szo­cializmus ügyének elősegíté­se diktálja. Úttörő kulturális szemle Szolnokon Megkezdődött az úttörők hagyományos megyei kultu­rális szemléje. Nyitányként tegnap a bábcsoportok be­mutatójára került sor. A szolnoki Tisza Antal úttörő­házban kilenc csoport — va­lamennyi városi-járási szem­legyőztes — vetélkedett az arany, ezüst, bronz okleve­lekért. A szemle ma a Ság- várí körúti általános iskolá­ban az úttörők mozgalmi dal fesztiváljával folytatódik. Cikkünk nyomán — árengedmény Anyák napja és a virágok Kukri Béla tanácselnök válasza Lapunk szombati számában „Anyák napja és a virág­árak” címmel cikket közöltünk. Kifogásoltuk, hogy a szolnoki virágüzletekben — szemben u fővárosi jó példával — anyák napja előtt emelkedtek az árak. Javasoltuk, hogy az illetékes tanácsi szerv tegyen megfelelő intézkedést az árak „letöré­sére”, sót kedvezményes árak bevezetésére. Cikkünkre Kukri Béla, a városi tanács elnöke a következő választ küldte. „A Néplap cikke nyomán ismételten megvizsgáltuk a vá­ros virágellátásának helyzetét, amelynek eredményéről az alábbiakban tájékoztatom a lap olvasóit. A városi tanács Útfenntartó Költségvetési Üzeme virág- termesztéssel csak korlátozottan foglalkozik. Termelőberen­dezések hiányában a lakosság részére nem termeszt virágot és még a parkosítást szolgáló zöld növényeknek is csupán egy részét tudja szállítani a város számára. Annak érdekében, hogy a zöld területek bővítéséhez és fenntartásához a virágo­kat és növényeket kellő mennyiségben biztosítsuk, másrészt a lakosság igényeinek jobb kielégítését is szolgáljuk, a városi tanács végrehajtó bizottsága tavaly határozatot hozott egy NDK típusú növényház építésére, és a beruházáshoz másfél millió forinttal járult hozzá. A növényház építése júliusban fejeződik be. Sajnos, még'ezzel sem lehet majd teljes egészében kielé­gíteni a város és a lakosság virág és növényszükségletét. To­vábbi fejlesztésre pénzügyi források hiányában csak a ké­sőbbi időszakban kerülhet sor. Az útfenntartó üzem, noha a lakosság számára nem ter­meszt virágot, három üzletet tart fenn. összesen 3 és félmillió forintért szerzett be virágot különböző szállítóktól és ezzel az eflátás mintegy 50 százalékát biztosítja. A virágüzletek nyereséget nem hoznak, sőt ellenkezőleg, 1973-ban 15 ezer forint veszteséggel működtek. Az üzleteket tehát nem gazda­sági megfontolások alapján, hanem kizárólag a lakosság ellá­tásának érdekében tartják fenn. A virágok forgalmazásával kapcsolatos árkérdésekkel az illetékes szervek rendszeresen foglalkoznak. Például a városi tanács vb termelés- ellétásfelügyeleti osztálya az elmúlt hó­napokban folyamatosan ellenőrizte a virágok értékesítését és árainak alakulását. Figyelembe véve, hogy a városban a lakossági virágérté­kesítés mintegy felét a magánkereskedők és piaci árusok bo­nyolítják le, ezért a folyamatban lévő intézkedéseken túlme­nően a cikk megjelenése után intézkedtem, hogy a termelés- ellálásfelügyeletr osztály a KISOSZ titkárságával, és társa­dalmi ellenőrök bevonásával ellenőrzéseket tartson. A tegnapi ellenőrzések során árdrágítást nem tapasztaltak. Megállapít­ható, hogy a kialakult árakat a felvásárlási árak befolyásol­ják, azok Szolnokon a más városokban kialakult áraknál nem magasabbak. A cikk foglalkozott azzal is, hogy az útfenntartó üzem korábban adott árengedményt, de most anyák napjára, illetve a ballagásokra nem ad. A korábbi árengedmény az adott idő­szakban az alacsony kereslettel függött össze és a készlet ki­árusítását szolgálta, ami a társadalmi tulajdon védelmét te­kintve is indokolt volt. Annak ellenére, hogy az útfenntartó üzem a jelenleg al­kalmazott árak esetében az előírásokat betartotta, meg nem engedett haszonra nem törekedett: javasoltuk az üzem veze­tőjének, hogy tekintettel az anyák napi és a ballagási ünnep­ségek társadalmi jelentőségére alkalmazzon árengedményt. Ennek megfelelően 1974. május 5—15-ig az üzem virágüzletei­ben a szegfűt 10 százalékos árengedménnyel forgalmazza.” Örömmel állapítjuk meg, hogy lapunk javaslatára váro­sunk tanácselnöke példásan gyors intézkedéseket tett — a la­kosság javára. A mezőtúri Fonalnemesítő és Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet sorozatban hir­deti az újságban, hogy 14 éven felüli nőket cérnázó, or­sózó, matringoló, mechanikai szövő munkakörben betaní­tott munkára felvesz. A be­tanulási időre óradíjat, ké­sőbb darabbéres keresetet biztosít. .Ez azt jelenti, hogy két hó­napig közel hat forintos óra­bért kapnak a kezdők, azu­tán két hónapig a darabbé­res keresetük ötven százalé­kát bérkiegészítésként adja a szövetkezet. Az ezután kö­vetkező két-két hónapban fo­kozatosan 30, majd 20 száza­lékra esik vissza ez a jutta­tás. A teljesítménybérre tel­jes egészében tehát csak nyolc hónap után térnek át. Látszatra kedvező az ajánlat, mégsem kapkodnak utána a lányok. Miért, hiszen a sző­nyegszövő jól gazdálkodik, évről évre több a nyeresége, több tízmillió forint értékben exportálja termékeit. Kevés as esskimó A szövetkezet nem szab tel­jesíthetetlen feltételeket a jelentkezéskor. Szemet huny afelett is, ha valaki nem vé­gezte el, az általános iskola nyolc osztályát. Azt mondja erre az elnök: — Ügy is ki­hullanak azok, akiknek nincs meg a kellő műveltségi szint­jük, hiszen nem tudnak a rajzokon eligazodni. A lányok mégsem ostro­molják a szövetkezetét. Na­gyon is egyszerű, kézzel fog­ható okai vannak ennek. Mindenekelőtt az, hogy Me­zőtúron, ahonnan valamikor az egész országot bejárták az emberek, hogy valami mun­kát kapjanak, most több a munkahely, mint a munkára jelentkező. Képletesen szól­va: kevés az eszkimó. Külö­nösen áll ez a tizennégy éve­sekre, hiszen a városban a tovább nem tanulók aránya alig néhány százalékra esett vissza. Bizonyára közrejátszik a munkaerő hiányban az is, hogy a fiataloknak a munká­ba lépés semmi rendkívülit nem jelent, az élet természe­tes velejárójának tartják, s ezért sok mindent mérlegel­nek. Van olyan vállalat pél­dául, amelyik a betanulási időre nem 5.80 forintos óra­bért ígér, hanem tíz forinto­sat. S emellett szakmaszerzé­si lehetőséget is biztosít. Késen fekvő tanulság Nem vitás, hogy több aján­lat közül a kedvezőbbet vá­lasztják a fiatalok, akik — érthető okokból — nemcsak a jelent, hanem a jövőt is né­zik. Kézenfekvő tehát a ta­nulság: a betanulási időre magasabb órabért, s szakma- szerzési lehetőséget kell biz­tosítani a fiataloknak. Két évi szakmai gyakorlat megszer­zése után volna is erre mód, a szövetkezet elnökének tájé­koztatása szerint foglalkoz­nak is ezzel a gondolattal. Ez volna a járható út, a fi­atalok életútjának hathatós támogatása. Az emberre min­dig ráfér a tanulás, tizennégy éves korban meg különösen. Ezért kellene végképp szakí­tani azzal a nézettel, hogy „úgy is kihullanak azok, akiknek nincs meg a kellő műveltségi szintjük”, hiszen tizennégy éves korban eleve korai lenne a ma emberéhez méltó műveltségi szintről be­szélni. iVem csalt diplomával Nem arról van szó, hogy mindenkinek mindenáron középiskolai végzettségre kell szert tenni, vagy okvetlenül szakmát kell tanulni. Ez még néhány évig irreális követel­mény lenne. Egyet azonban figyelembe kell venni: sem Mezőtúron, sem máshol szak­munkástanulónak sem je­lentkeznek annyian, mint amennyi szükséges volna, in­kább . középfokú iskolába mennek. Hogyan jelentkezné­nek akkor nagy számban be­tanított munkásnak?'A fiata­lok nemcsak az azonnali ke­reseti lehetőségeket nézik. S néhány kivételes esettől elte­kintve nincsenek is rászorul­va arra, hogy tizennégy éve­sen munkások legyenek. S főleg olyan helyen, ahol egy klub sincs, a szakmai fejlő­dés is buktatókkal teli, mint a szőnyegszövőben. Előbb- utóbb úgy is rájönnek, hogy ilyen viszonyok között nem vonzóak a pályakezdők szá- ^ mára. Az éjszakai műszak megszüntetése egymagában nem elégendő.. * , Simon Béla [. Kosarat adnak a lányok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom